1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

305Kelényi Ferenc: Kazinczy Ferenc soproni kapcsolataiKétszáz esztendeje, 1759. okt. 27-én született Kazinczy Ferenc, akit méltán nevezhetünk a magyarirodalom egyik legkiemelkedıbb egyéniségének, noha eredeti szépirodalmi alkotásainak száma meg semközelíti sok más írónk termékenységét. Mik hát azok az érdemek, amelyek oly elıkelı helyet biztosítanak amagyar írók Pantheonjában a „széphalmi mesternek”?A felvilágosodás apostolaként, a nemzeti kultúra terjesztésének magasztos eszméjével indult meg pályáján,s a Martinovics-mozgalom leleplezése után majdnem hét esztendeig szenvedte a Habsburg börtönök testi éslelki gyötrelmeit. De a hosszú rabság sem tudta eltéríteni céljától, sıt talán még élesebben láttatta meg velea haladás akkor egyetlen járható útját: a polgári társadalom irodalmi- nyelvi téren való elıkészítésének alehetıségeit. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Kazinczy Ferenc munkássága új fejezetet nyit irodalmunkfejlıdésében, hiszen a nyelvújítás és a stílusreform ügyének diadalra juttatásával, páratlanirodalomszervezı, irányító tevékenységével valóban megteremtıje lett irodalmi téren a polgárosodáselıfeltételeinek.Hatalmas mérető és szétágazó munkásságáról – mely a maga korában eszmei szempontból isfelbecsülhetetlen értéket jelentett – 22 vaskos kötetben összegyőjtött levelezése ad leghőbb képet.A nagy irodalmi vezér – akit büszkén sorolhatunk a világirodalom legnagyobb levélírói közé – sopronikapcsolatairól ugyancsak elsısorban levelezésébıl 1(73) tájékozódhatunk.***Kazinczy irodalmi pályájának elsı korszakát fıként fordítások jellemzik. 1785 táján fordít magyarra egyszentimentális Werther-utánzatot (Adolfs gesammelte Briefe, Leipzig, in der Weygand’schenBuchhandlung 1778) Bácsmegyei levelei címmel, de csak Gessner svájci költı idilljeinek magyar nyelvőkiadása (1788) után, 1789-ben jelenteti meg ezt a levélregényt, Fordítói tevékenysége pályájának ebben akorai szakaszában is nagyfokú tudatosságra vall: a felvilágosodás új gondolatvilágához új költıi formákatés ízlést párosít, s úgy érzi, hogy ezek az újítások leginkább a fordításokkal népszerősíthetık. Legfıbbmőfordítói elve ekkor – ellentétben késıbbi felfogásával – a lefordított munkáknak „hazánk vidékeireszállítása.” A német regényt tehát nemcsak egyszerően „lefordítja”, hanem meg is „magyarosítja.” Így lesza német Adolfból Kazinczynál Bácsmegyei, Sophie-bıl Surányi Manczi (az 1814-es átdolgozásban:Nincsi), Theodorból Marosi, Wilhelmine-bıl Veszprémi Maris, Leonhardból Endrédi, BernheimbılSzentpéteri stb.306Kétségtelen, hogy a magyar olvasóközönség sokat nyert a gyenge Werther-utánzatmegmagyarosításával: a regény jellemeinek plasztikusabb ábrázolása mellett a Bácsmegyei leveleibengördülékenyebbé válik a cselekmény, s némileg csökken az érzelgısség is. A német regénnyel ellentétbenKazinczy pontosan helyekhez köti a cselekményt: Manci (Nincsi) Budán lakik, Bácsmegyei elıbbSopronba, majd Tornára megy, s Dorogon, Pozsonyon, Bécsen keresztül kerül külföldre, élete végén pedigEsztergomban (Ipolyságon) találjuk.14