1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

A Forradalmi Kormányzótanács július 21-i ülésén Kun Béla ismertette a Saint Germain-i békeszerzıdést,amely Nyugat-Magyarország nagy részét Ausztriának ítélte oda. A vélemények megoszlottak. Kun Béla aztjavasolta, hogy a kormány ne engedjen át az osztrákoknak egy talpalatnyi földet sem, míg Varga Jenı nemtartotta helyesnek, hogy amikor az antant parancsára már színmagyar területeket engedtek át, most aszóban forgó területet ne adják át Ausztriának. Végül is azzal zárták le a vitát, hogy a kormány halasztóálláspontot foglal el, hogy ti. egyelıre nem ad át semmit, és az antant döntésével szemben az önrendelkezéskérdését fogja felvetni. 67(67) Ez a döntés helyes és reális volt, mert számba vette, hogy mind elvi, mindkatonai-politikai okok alapján teljesen értelmetlen lenne, ha a Tanácsköztársaság a nyugat-magyarországiterületért frontot nyitna Ausztria ellen, továbbá, mert a népszavazás felvetésével, ha a kérdés demokratikusmegoldást nem is, de mindenesetre idınyerést remélhetett. Hiba volt viszont, hogy az önrendelkezést csak aproletariátus megszavaztatására szőkítették le, és a sajtóban is e túlzó nemzetiségi politikai elvek jutottakkifejezésre. 68(68)304Július utolsó napjaiban a nyugat-magyarországi lakosság számos győlésen tüntetett a Saint Germain-idöntés ellen. A soproni Gaurat július 23-i ülésén kimondotta, nem tőrheti, hogy a MagyarTanácsköztársaság keretein belül kivívott szabadsága nemzetközi rablók prédája legyen, és hogy nemhajlandó az osztrák tıkéseken keresztül az angol, francia és olasz tıkések jármába hajtani a fejét. 69(69) Ajúlius 26-i soproni katonagyőlés, amelyen a Wiener Neustadt-i katonatanács elnöke is részt vett, afegyveres harcot is vállalta. „Mi – hangzott a határozat – nemcsak a magyar proletáriátus, hanemszövetségben az orosz proletariátussal, minden ország szabadságáért küzdünk.” 70(70) A német községekneka tanácskormányhoz intézett távirata kimondta, hogy semmi körülmények között nem engedikNyugat-Magyarországot Ausztriához csatolni, és ilyen irányban a legmesszebbmenı támogatást követeltéka kormánytól. 71(71) A nyugat-magyarországi lakosság harca éppen kibontakozóban volt, amikorMagyarországon megdılt a proletárdiktatúra.A magyarországi Tanácsköztársasághoz való ragaszkodás ragyogó példáját mutatta Sopron, ahol a határközelsége, a nyári ellenforradalmi mozgalmak és a sokféle rémhír ellenére 1919. augusztus 4-ig állott fenna proletárdiktatúra. Amikor az országban a Peidl-kormány vette át a hatalmat, Sopronban kihirdették astatáriumot és kimondották, hogy a hatalmat a munkástanács gyakorolja, benne a polgárság képviseletenem lehetséges, hogy a munkástanács helyén marad és hatalmi tényezı. De miután az országban azellenforradalom jutott hatalomra, a túlerıvel szemben nem sokáig tarthatták magukat. Egy 850 fınyi csapataugusztus 4-én körülzárta és ostrommal bevette a Ferenc József laktanyát, a soproni munkászászlóaljutolsó erıdjét, és ezzel a proletárdiktatúra utolsó pillére is ledılt. 73(72) Nyugat-Magyarország a Lehár-félekülönítmények garázdálkodásának színtere lett.A nyugat-magyarországi németség hovatartozandósága ezzel más megvilágításba került, de ez már nemtartozik jelenlegi vizsgálódásunk körébe.1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Kelényi Ferenc: Kazinczy Ferenc soproni kapcsolatai13