1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

emigránsokkal, a stájer monarchistákkal, valamint a szegedi kormánnyal állt összeköttetésben.Kismartonban, Németújváron röpcédulákat terjesztettek, hogy az átcsatolás már küszöbön áll; aDraskovits-kastélyban éjjelente összejöveteleket tartott az újvári elıkelıség. 57(57) A nyugat-magyarországirémhírek ügyében Kun Béla 9-én külön sürgönyt kényszerült küldeni a soproni Gaurathoz, és közölte, hogyaz antanttól semmiféle felhívás nem érkezett Nyugat-Magyarország kiürítésére vonatkozóan. 58(58)A párizsi békekonferencia a Német-Ausztria számára kirótt békefeltételek II. részének kidolgozásakorismételten foglalkozott a nyugat-magyarországi kérdéssel, miután Renner jegyzékei és Kramarz június 3-iemlékirata egyszerre két állam igényét jelentették be a szóban forgó területre. A csehek a korridor-óhajtháttérbe állítva az Adriai-tengerhez vezetı kijárat biztosítása érdekében most a terület neutralizálását,illetve népszövetségi ellenırzés alá való helyezését követelték. 59(59)Magyarországon még mindig a proletáriátus volt uralmon, és így a békekonferenciának elég oka volt arra,hogy támogassa az újabb terület lehasítására vonatkozó igényeket. Mindössze abban a kérdésben voltingadozás, kinek a részére történjen az ajándékozás. Franciaország közép-európai politikája jegyébenszívesen támogatta volna a cseheket, míg Olaszország számára a csehek és a jugoszlávok együttesmegjelenése az Adria partján egyáltalán nem volt kívánatos. Valószínőnek látszott, hogy a szövetségesekérdekellentéteibıl Ausztria nyerhet. Az osztrák békedelegáció törekvései megértésre találtak olaszkörökben, és az osztrák szociáldemokrata párt nemzetközi kapcsolatait kihasználva, sikerrel munkálkodottaz angol és amerikai delegáció megnyerésén. 60(60) Július 1-én Lansing volt az, aki javasolta az osztrákkövetelés felülvizsgálását egy arra illetékes bizottságon keresztül, 61(61) július 2-án pedig Balfour azosztrák-magyar határnak az Ötös Tanácsban folytatott vitájánál mutatott rá arra, hogy az Ausztria ésMagyarország közötti határ sürgıs figyelmet érdemel. 62(62)Nyugat-Magyarország sorsát a hatalmak július 7–11-ig tartó tárgyalásai döntötték el. Az amerikai, angol,francia és japán delegátus egyetértett abban, hogy Magyarország 250 000 lakost számláló nyugati területétAusztriának ítéljék. Ez a rendezés – részben a cseh óhajoknak is eleget téve – Magyarországon tartotta aPozsony–Zágráb vasútvonalat Mosonszentjános–Csorna és Nagykanizsa 303útvonallal, és így az Adriáhozvezetı utat akkor is biztosította Csehország számára, ha a két állam közül az egyikkel konfliktusbakeverednék. 63(63)A július 2-án átnyújtott békefeltételek a végleges határmegállapításokat tartalmazták. A békekonferencia azosztrákok által igényelt nyugat-magyarországi területet Moson megye keleti részének kivételévelnépszavazás nélkül Ausztriához csatolta. 64(64) Hogy itt nem etnográfiai szempontok, nem a magyarországinémetek sorsa feletti aggódás volt az irányadó, már abból is kiderül, hogy Ausztria területébıl mindegyikszomszédnak sikerült egy darabot lekanyarítania, míg neki magának csak éppen Tanácsmagyarországterületébıl ígértek egy darabot, vagyis egy másik legyızött és ugyancsak megcsonkított volt szövetségesország területébıl. Az antant e terület átcsatolásával a viszály magvát akarta elhinteni a mindenkoriAusztria és Magyarország, de elsısorban a kommunista Magyarország és a szociáldemokrata Ausztriaközött, amelynek forrongó fıvárosa túlságosan közel volt a magyar határhoz. 65(65) Nyugat-Magyarországgazdaságilag szegény vidék volt, de jó „rekompenzáció” a Németországhoz való Anschlusst tilalmazócikkelyért és Német-Ausztria általános megnyomorításáért. 66(66)Amikor híre jött az antant döntésének, Tanácsmagyarország már utolsó napjait élte; július 20-án indult megaz offenzíva a román burzsoá csapatok ellen, az antant felvonultatta a környezı burzsoá államok csapatait,és elhatározta Tanácsmagyarország megfojtását.12