1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

fiának, Csapody István Zoltán orvosprofesszornak tollából. A 3. szám Borsa Gedeonnak, a soproniszármazású szlavon orvosnak, Frankovith Gergelynek mőködésével foglalkozik, míg a 4. szám (1956)Iványi Béla színes részlettanulmányát hozza „Vízégetés” Nyugat-Magyarországon a XVI–XVII.században” címmel. A sort a kifejezetten soproni vonatkozású Kitaibel-irodalom egyik jeles dolgozata zárjale (5. szám, 1957) Daday Andrástól, Tasnádi Kubacska András bevezetésével.Az elıttünk fekvı kötet jó papíron, megnyerı kiállításban, a legigényesebb olvasót is jólesıen elégítheti ki.Az az orvostörténeti anyag, amelybıl a kötet tizenegy közleménye tárgyát meríti, gazdagon és szépenillusztrált. Értékéhez nagyban hozzájárul, hogy mindegyik dolgozathoz idegen nyelvő összefoglaló istartozik több nyelven, attól függıen, hogy az egyes témakörök melyik nemzetet érintik közelebbrıl, Prof.Miloslav Matousek írása egész terjedelmében német nyelven látott napvilágot a magyar és csehszlovákorvosok régebbi kapcsolatairól.Bármennyire szeretnénk valamennyi tanulmányt ismertetni, e helyütt errıl le kell mondanunk. Csakmegemlítem, hogy Prof. Morelli Gusztávnak Árkövy Józsefrıl, Daday Andrásnak Schoepf Ágostonról,Izsák Sámuelnek Oroszhegyi Józsa doktor munkájáról írott dolgozatai csakúgy, mint Birtalan Gyızı ésMáté Károly, továbbá Mérei Gyula vonzóan megírt értekezései a klasszikus kínai, ill. asszír-babilóniorvostudományokról, válogatottan színvonalas írások. Egészen becses tudománytörténeti értékő, s emellettlaikusok számára is érdekes Tardy Lajos közleménye a kalandos élető Reineggs Jakabról, Gruziareformátoráról.Soproni vonatkozású dolgozat három akad a legújabb kötetben: Csatkai Endréé, Natter–Nád Miksáé,Bencze Józsefé, s amennyiben Loew Károly Frigyes soproni orvosbotanikus kortársaként fogjuk fel FischerDániel késmárki orvost, az elsı magyar orvos-természettudományi folyóirat értelmi szerzıjét, bizonyosmértékben ide vehetı Schulteiz Emil írása is.Csatkai Endre (p. 275–277.) a gyıri ferencesek hajdani betegszobájának 1786. évi leltárát közli.Dolgozata soproni nézıpontból azért érdekes, mert rövid közleményében, adatközlésével kapcsolatbanmegemlékezik arról, hogy Sopronban a ferenceseknek, Vimpácon a minoritáknak, Lándzséron pedig akamalduli-rendnek voltak a XVIII. szd.-ban betegszobái.Natter–Nád Miksa élvezetes tanulmánya (p. 278–318) „A magyar orvosok és a botanika” címet viseli.Írója – kit aligha kell idısebb nemzedékünknek bemutatni – hivatott mestere a tollnak. Népszerősítı írásai,könyvei s most tudománytörténeti közleménye szakmőveltségünk kiterjesztésének nemesveretőhagyományaira épülnek. Jelen tanulmányában a magyar orvosbotanikusok legjelesebbjeinek állít emléket sminket azért érint közelebbrıl, mert számos olyan névvel találkozunk, amelyeknek viselıi sopronimőködésük révén jelentısek. A sort Clusius nyitja meg, majd a Flora Semproniensis szerzıi Loew KárolyFrigyes és Deccard János Kristóf, Brückmann Franz Ernest, Krámer János, Franz Mygind, Ingenhousz,Kitaibel Pál, Szontágh Miklós, Manninger Vilmos következnek. Magunk részérıl még ki is egészítjükFrankovith Gergely megemlítésével, akinek 1588-ban megjelent „Hasznos és felette szükséges könyv”-ekifejezetten orvosi receptkönyv s ha orvos nem is volt, pacienturával bírt, s mint már 1949-ben kimutattam,termı- és lelıhelyi adatokat közölt mővében Sopron környékérıl. (Csapody István: Sopron és Sopronmegyea magyar botanika történetének tükrében. Agrártud. Egyetem Erdımérnöki Kar Évkönyve. I. köt. 1949. p.257.–298.) Hiányoljuk, bár alárendeltebb jelentıségénél fogva megértjük, hogy Gensel Ádám soproniorvos, Gensel Kornél gyógyszerész fiának neve nem 382került említésre, aki a magyar teáról értekezett éstöbb tudós társaságnak tagja volt. Sajnos Deccard Kristóf említése sem egészen egyértelmő, s minthaGombocz Endre korábbi tanulmányainak elmarasztaló felfogását tükrözné, noha Deccard Loew Károlynak112