1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

munkásságát még most sem tartja befejezettnek, és szól az embernek, aki egy húsz év elıtt megkezdettkísérletsorozat próbatereinek újrafelvétele nyomán, példátlan szorgalommal még most is adni kíván anépgazdaságnak. A közlemény célja annak megvitatása, hogy az 1937-ben megjelent magyarakác-fatermési táblák átalakítása szükséges-e s ha igen, milyen mértékben. Arra a megállapításra jut, hogyaz akácosok gyérítésének régi rendszere nem felelhet meg a kívánalmaknak, mert nem ad módot az akácfatermı erélyének kellı kiaknázására. Erısebb gyérítéssel jobb eredmény várhat. Kívánatos lenne a legjobbtermıhely felsı határát emelni. Végsı fokon tehát új fatermési tábla készítését tartja szükségesnek.Magyar Pál professzor sokat vitatott rontott erdeink helyreállításához szól hozzá, különös tekintettel azalföldi erdıkre. A rontott erdı fogalmát tágabb értelemben használja a kérdés magyar elızményeinekérintése után azoknak osztályozását adja. Megkülönböztet leromlott állományokat leromlott talajon,leromlott állományt nem vagy alig leromlott talajon, rossz állományt erdıtenyésztésre alkalmas talajon,rossz állományt erdıtenyészetre javítás nélkül nem alkalmas talajon és rossz állományt erdıtenyészetre nemalkalmas talajon. Felosztása szerint, néhány alföldi termıhelyen 379konkrétan rámutat a javítás módjára.Írását szakirodalmunk határozott nyereségének tartjuk.Bokor Rezsı a tölgyek valódi mikorrhiza gombáinak meghatározásáról és a mikorrhiza-kapcsolatmesterséges létrehozása terén végzett kísérletek eddigi eredményeirıl számol be. A kísérletek módszerét éstáblázatos eredményeit a kissé túlrészletezett dolgozatban kapja az olvasó.Gyırfi János enumerációt ad a valódi fürkészdarazsak gazdáinak ismeretébıl. 108 fajt sorol fel, melybıl39-nek gazdái a tudományra nézve újak. A dolgozat számos soproni vonatkozást tartalmaz.Papp Lászlónak, az Erdészeti Tudományos Intézet kutatójának mikroklimatikus dolgozata azállományklimának és a záródásnak kapcsolatát boncolja. Az állományklima sajátságai után vizsgálja alombsátor megbontásának és a záródás mértékének mikrolimatikus hatását. Írását sok grafikon tesziszemléletessé.Járó Zoltánt szakköreinknek nem kell bemutatni. Ezútal a magyar erdık egyes típusainakalommennyiségével kapcsolatos vizsgálatairól számol be. Megállapításai érdekesek. Így arra az eredményrejut, hogy a bükk, gyertyán és fehérnyár évi alomleadása megegyezik az átlagnövendék kg-mal, figyelembevéve a fatermési osztályt és a fajsúlyt. Az akácnál a felét sem éri ez el, a nyírnél, égernél és tölgynél atörvényszerőség még nem bizonyítható. Az alommennyiség azonos termıhelyen a kortól függ, különbözıtermıhelyek esetén pedig gyenge termıhelyen kisebb, jobb termıhelyen nagyobb. Figyelemre méltó, hogy acsernél és gyertyánnál, ha eredeti termıhelyénél jobb helyre kerül, akkor is jelentkezik az alommennyiségcsökkentése.Mátyás Vilmos 1952 óta folytatott tölgymakktermésbecslési kísérleteirıl ír tanulmányt. A ritkábbanjelentkezı tölgymakktermés elırebecslésére próbagallyakat használ fel. Módszere és táblázatai révénhazánkban elsı ízben nyílik lehetıség a tölgymakktermés rendszeres mennyiségi elırebecslésére.A mőszaki jellegő értekezések között Winkler Oszkáré az elsı „A magyarországi főrészüzemekkorszerősítésének néhány építészeti kérdésérıl.” A cikk nem szakember számára is érdekes, mertbemutatja, hogy a hazai főrészüzemek nagy része nem felel meg a követelményeknek s ezért áttervezésükégetıen szükséges. A tervezésnél legfontosabb szempont az anyagmozgatás gépesítése, amely az egyeshazai főrészek évi 20 000–50 000 m 3 rönkfeldolgozását tekintve, nem lehet olyan nagyfokú, mint a külföldinagyüzemeké. A tanulmány az épülıfélben lévı szombathelyi főrészüzem tervezésének ismertetése kapcsánszámos kérdést vet fel és különösképpen az 1. iparvágány rönktér, főrészcsarnok és készárutér109