1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

kifejezıbb címet is kapott. Az 1949-ben megszakadt Erdészeti Kísérletek jogutódja ugyanis 1950-tıl azAgrártudományi Egyetem Erdımérnöki Karának Évkönyve, 1951-tıl az Erdımérnöki Fıiskola Évkönyvecímen jelent meg, 1954-tıl kezdve pedig az – e sorok írójától rendszeresen ismertetett – ErdımérnökiFıiskola Közleményei nevet viselte. Az Erdészettudományi Közlemények, a kiadvány jelen elnevezése,nagyon kifejezı s ezért reméljük, hogy tartós is lesz, periodikák életében ugyanis a sőrő névváltoztatás nemelınyös.Úgy véljük, senkit sem zavar, hogy a kötetben, 280 oldalon közreadott, bıségesen illusztrált 16 közleményfele nem a Fıiskola oktatóinak, hanem az erdészettudomány más illusztris képviselıinek tollából került ki,annál is inkább, mert Bokor Rezsıt, Gyırfi Jánost és Magyar Pált a Fıiskola legalább annyira magáénakvallhatja, mint az az intézmény, amely ma állomáshelyük. (ERTI.) Külön örömünkre szolgál, hogy azErdımérnöki Fıiskola vendégszeretetét élvezı Magyar Tudományos Akadémia 378TalajbiológiaiLaboratóriumának ez idı szerinti vezetıje, Varga Lajos, évtizedekig Fehér Dániel személyes jóbarátja ésmunkatársa, áttekinthetı módon számot ad arról a szerteágazó kutatómunkáról, amely a FıiskolaNövénytani Intézetében, boldogult Fehér Dániel irányítása alatt – világviszonylatban úttörı formában –lefolyt. Ez a kegyeletes számadás, a múltra emlékezés haladóan kötelezı hagyományait éleszti fel azolvasóban, a szorosan mellette felzárkózó Keresztesi Béla által írott közlemény pedig erdıgazdaságunkszocialista építésének megtett útjáról adva mértéktartó keresztmetszetet, mai életünk elemzésébengyökeredzik. Aki nem szorosabb értelemben vett szakember, annak elsısorban ezt a két, szemleszámbamenı tanulmányt ajánljuk figyelmébe.A tudományos igénnyel jelentkezı értekezések, tanulmányok ill. dolgozatok sorát – Fekete Zoltánbeköszöntıje után – Haracsi Lajos professzor nyitja meg. Dolgozatának már a címe is: „Hazánktermészetes erdıtípusai”, meglepi a tájékozottabb olvasót, hiszen korunk egyik legforrongóbbszakterületérıl ígér nem-tipológus újszerő szintézist. A feladat nagyságából következik, hogy ezt – számosértékes megállapítása és gyakorlati útmutatása ellenére – sem oldja meg. Fı erıssége a típusokerdımővelési jellemzése és az ökológiai sorok összeállítása. Feltétlenül szerencsés gyakorlati szempontból akocsányos- és kocsánytalan tölgyesek éles elhatárolása olyan mértékben, miként azt a szerzı teszi, kellıelméleti pontossággal nem definiált „erdıtípus” fogalma szerint helyenként aránytalanul kategórizálttipológiai egységei azonban – felvételi táblázatok, bizonyítóanyag hiányában és a szakirodalombankövetkezetesen alkalmazott nomenklaturai prioritás mellızésével – nem minden esetben azonosíthatók anegyedszázados magyar növényföldrajzi irodalom eredményeivel. Értékes újszerőségében, eredetiségében ésbátorságában van; gyakorlati alkalmazhatóságáról az idı mond majd ítéletet.A Kossuth-díjas Roth Gyula ugyanúgy, mint az elızı kötetben, most is a szálalóerdırıl értekezik. Noha atanulmány sok újat – eddigi közleményeihez viszonyítva – nem tartalmaz, mégis jó, hogy ez ünnepiszámban az egész erdıgazdálkodást forradalmasító szálaló-üzemmódról összefoglalást kapunk, éppenannak leghivatottabb szószólójától. Dolgozatának elméletileg figyelemre méltó kitétele az, amely az erdıértelmezésével kapcsolatban az erdıt Möller nyomán hajlandó organizmusnak felfogni. Ennek afelfogásnak a nyugati szakirodalomban Wohlfarth mai képviselıje, könyve túlzásai mellett isgondolatébresztı. Roth dolgozatának gyakorlati tételei közül a vágásra jelölés irányelvei alegfigyelemreméltóbbak. Csak tisztelet és köszönet illetheti a szerzıt, amiért évtizedek óta bátor kiállássalharcol szálalómeggyızıdése mellett s cikkének ez alkalommal fémjelzett megjelenése mintha arra engednekövetkeztetni, hogy a szálaló-elvvel szemben – Alma Materen belül és kívül – egyre jobban megtörik a jég.Mai fiataljaink meghatott tisztelet nélkül alig állapodhatnak meg Fekete Zoltán akadémikus erdıbecsléstankörébe vágó tanulmányának olvasásánál. Ez a tisztelet szól a tudósnak, aki gazdag tudományos108