1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

Erre nézve különös tiszteletet érdemel Nagyságos Pfisterer András, Kir, Tanátsos Urnak, az Orvosi KarIgazgatójának és Elülülıjének, a’ megholt érdemes férfiu eránt való figyelmessége, hogy İtet legalábbholta után megkülönböztette, és önön maga számos nagy gyülekezet elıtt, magasztaló 377beszéddelmegtisztelte. Mellyekben az elıbb mondottakon kívül, ditséretesen említettetett, hogy Kitaibel a FüvészTudományokban 300 új fajakat és 3 új nemet talált fel; az Állatok–Históriájára nézve pedig, hogy egy újGyik fajat födözött fel, és mind’ a’ Balatoni, mind a’ Dunai több Hal fajaknak minemőségét szorossanmeghatározta; az Ásványok Országában is jeles érdemeket tett, midın többféle Ércz és Ásvány testeket, a’Chemia segedelmével bıvebben megismértetett. Vajha ezen késı megtiszteltetés arra ébresztené azokat,akik a’ Talentumokat felserkenthetik, hogy a’ Hazafiakban lévı tehetségeket segedelmekkel ébresztenék, éskorábban megbetsülni el ne mulassák.”Hogy hazánk legjobbjai már korábban is értékelték és tisztelték Kitaibelt, bizonyítja Cserey FarkasnakKazinczy Ferenchez intézett, 1818 jan. 18-ról kelt levele (l. Kazinczy F. levelezése. XV. kötet. p.451–452), amelyben ezeket írja:„Leg nagyobb Hazai Botanicusunk meg halván, köz háládatosságra érdemesedett és így erre magamot is lekötelezve ismervén, kertembe, éppen oda, a’hol egy szép Kitaibelia Vitifolia áll, követ állítok emlékezetére,és a következıket vésetem abba:Memoriae Pauli Kitaibel Sacrum, – Qui Botanices studium non modo coluit assidue, sed promovit etiamindefesse. Ad Exemplumque, quod aliae praestiterunt Gentes, opes hujus Naturae Regni detexitvulgavitque- Erudite et Nitide- Hinc nomen, et memoriam ejus – Ipsa Vegetatio Aere perennius reddit.”Azt, hogy Cserey Farkas szándékát valóban beváltotta, tudjuk. Jávorka Sándor lábjegyzetbenmegemlékezik ugyanis arról, (p. 27), hogy „egykorú emlékköve állott Kitaibelnek Erdélyben, a nagymőveltségő voltaireiánus nagyajtai Cserey Farkas krasznai híres botanikus kertjében.” Azt, hogy meddigállt fenn, nem ismerjük.1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Soproni könyvespolc / ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKSzerk.: Botvay Károly. Szerk. bizottság: Farkas Vilmos, Haracsi Lajos, Lámfalussy Sándor ésSébor Sándor. Az Erdımérnöki Fıiskola Kiadványa. Sopron. Mezıgazdasági Kiadó. 1958. No. 1.280 o.ERDÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK Szerk.: Botvay Károly. Szerk. bizottság: FarkasVilmos, Haracsi Lajos, Lámfalussy Sándor és Sébor Sándor. Az Erdımérnöki FıiskolaKiadványa. Sopron. Mezıgazdasági Kiadó. 1958. No. 1. 280 o.Örömmel köszöntjük az Erdımérnöki Fıiskola kiadványának ünnepi számát, amely kiállításában,terjedelmében és tudományos mondanivalójában tekintve jelentıs lépés elıre. A kötet alkalmas arra, hogyaz Erdımérnöki Fıiskola 150 éves fennállását, az erdészeti felsıoktatás kétszázéves évfordulóját, s végülaz elsı erdészeti szakfolyóiratnak, a nagyigényő Erdészeti Kísérleteknek 60 éves fordulóját egyszerrejubiláló résztvevık számára demonstrálja erdészettudományunk európai színvonalát. A jelenbe átnyúlómúltat és a jövıbe mutató jelent szerencsés összefonódásban mutatja a határainkon kívül erdészetiszakkörökban mindenütt ismert Fekete Zoltán, Magyar Pál és Roth Gyula nevei mellett, továbbá elismerttudósainkon kívül a feltörekvı harmadik nemzedék részbeni jelentkezése is. A váratlanul elhúnyt BotvayKároly professzor szerencsés szerkesztıi mőködésének kell tartanunk, hogy a kiadvány új, az eddiginél107