1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

felásták és koponyáját ellopták. A tettesek egyike Esterházy herceg alkalmazottja volt, a másik valamifélerendırségi tisztviselı. A dolog csak akkor derült ki, amikor Esterházynak angol vendégei voltakKismartonban és azok csodálkozásuknak adtak kifejezést, hogy a herceg nem a rezidenciája székhelyéntemettette el hajdani muzsikusát, aki az egész világon hírnevet szerzett ıneki. Így rendelte el 1819-benEsterházy Haydn kihantolását, és miután a nyomozás nem vezetett eredményre, a fej nélkül szőkölködıcsontvázat eltemettette a kismartoni Kálvária-templom (hegyi templom) kriptájába, ahol egyéb hercegitisztviselık hamvai nyugodtak. A koponya azután változatos utakon a bécsi Zenekedvelık múzeumábakerült és csak 1954-ben tért meg Haydn egyéb földi maradványaihoz, és együttesen nagy pompávaleltemették most már egy erre a célra átalakított toronyban, ugyancsak a Kálvária-templom mellett.Úgy gondoltam, hogy ezt minden soproni tudja, éppen ezért meglepett, hogy újabban egy egészen különösváltozatot hallok, ha szóba kerül Haydn koponyája. Az elbeszélık Móra Ferencre hivatkoznak, akinekösszegyőjtött mőveiben egy történeti elbeszélés a forrás. Móra Ferenc írásaiban igen sok elfeledetttörténelmi furcsaságot újított fel, a sokszor regényes eseményt csodálatos elbeszélı képességévelvarázslatosan érdekessé tudta tenni, és megvallom, hogy eddig még nem találtam olyan munkájára,amelynek a magva ne lett volna igaz. Ez esetben azonban sajnos Móra alaposan tévedett.1958-ban a Magvetı kiadásában jelent meg Móra „Sokféle. Egy cár, akit várnak” címő kötete, úgynevezett„kritikai” kiadás. Ebben a 256. lapon olvasható „Két koponya története” címmel Haydn esete, már ti. úgyahogy Móra valahol hallhatta, mert aligha hiszem, hogy valaha ezt az esetet így nyomtatásban kiadhattákvolna. Eszerint Haydn koponyája „az edinburgi múzeum kraniológiai győjteményében van leltározva.”Ugyanis angol arisztokraták meglátogatták Esterházy herceget Kismartonban, „ki restelkedett, hogy a sírcsak egy egyszerő halom a park végében.” Ezek a látogató fıurak „úgy gondolták, hazafias kötelességetteljesítenek, ha addig, míg vendéglátó gazdájuk alszik, kiássák a kismartoni park földjébıl egy világhírőmővész koponyáját s hazalopják magukkal Angliába.” Így is történt, mondja Móra. Ha már egyszerkritikai kiadásról van szó, azt reméltük, hogy a kiadók a szokásos magyarázó jegyzetekben utalnak rá,hogy Móra itt végzetes tévedésnek esett áldozatul, de nem: a jegyzet a 389. lapon csak arra hivatkozik,hogy a történetet Móra elıször 1923. XI. 28-án a Világ c. napilapban, másodszor pedig a MagyarHírlapban 1931. VIII. 2-án jelentette meg.375Kár, hogy a felújítás éppen a Haydn-év küszöbén történt és így élénkebben megragadt az olvasókemlékezetében, amint tapasztalhattam. Hogy Móra honnan vette ezt a hamis adatot, arra nyilván a „kritikaikiadás” összeállítóinak kellett volna, hogy gondja legyen. Tán még akkor hallott valamit Haydnkoponyájáról, amikor itt a nyugati határszélen, Felsılövın volt tanár. Amint látnivaló, angol fırangútényleg szerepelt a valóságban is a koponya sorsának kialakulása körül, minden egyéb azonban valótlan.1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Az olvasó kérdez – Az olvasó közöl / Szele Lajos: 32. Adat akurucdombi szélmalom történetéhezSzele Lajos: 32. Adat a kurucdombi szélmalom történetéhezA SSz. 1956. évfolyamában Kovács Gábor Az olvasó kérdez, az olvasó közöl címő rovat keretében felteszia kérdést, hogy szélmalom volt-e eredetileg a Kurucdombon álló torony a hajdani kaszárnyával. Az iparimőemlék bizony megérdemelné, hogy már egyszer pontosan álljon elıttünk a története. Heimler a magatopográfiájában csak a nevét említi, a történetét nem. A mővészettörténeti topográfiából megtudjuk, hogy1841-ben Saltzmann Károly felépítette a tornyot és az épületet szélmalomnak, és hogy 1842-ben Széchenyi104