KISLEXIKON

KISLEXIKON
abbeville-i: a Somme folyó völgyében,
Franciaországban található Abbeville
városáról elnevezett k�eszközipar. A folyó
kavicsteraszain Boucher de Perthes folytatott
kutatásokat, és számos szakócára bukkant. A
kifejezés olyan szakócákat jelöl, amelyek
koraiak, és egy marokba fogott kalapácsszer�
üt���vel készítették �ket.
abszolút keltezés: általában valamely
atomfizikai módszerrel megállapított
id�adatot jelent. Attól függ�en, hogy milyen
korai id�szakról van szó, többféle módszer
ismert. A radiokarbonos kormeghatározás
körülbelül 50 ezer évnyi id�mélységig
alkalmazható, míg a potassium/argon eljárás
akár több millió évnyi id�tartamra is. A fák
évgy���inek vagy a tavakba évenként
lerakódott rétegek megszámlálása is
alkalmazható keltezésre.
acheuli: a fa- vagy csonteszközzel finoman
megmunkált szakócákat illetik ezzel a
jelz�vel, függetlenül attól, hogy ezek hol
kerültek el�. Névadója Saint-Acheul lel�hely,
a franciaországi Amiens egyik külvárosa.
acheuli hagyományú moustier-i: szakócákat is
tartalmazó moustier-i ipar. Lel�helyek:
Franciaország, Anglia, Németország, Észak-
Afrika, a Közel-Kelet területén. A
franciaországi utolsó moustier-i ipar is ilyen
típusú.
alfaj (latinul subspecies): a rendszertanban a
legkisebb csoport (lásd még faj).
anjathi: Burmában, az Irravadi folyó
teraszain talált eszközcsoport neve. Elég
egyszer� ipar, általában közönséges kaparóés
hasítóeszközöket tartalmaz, amelyek
részben megkövesedett fából készültek. Nem
tudjuk megbízhatóan keltezni, alighanem a
Mindel-eljegesedést�l a Würm-eljegesedés
korai szakaszáig készítettek effajta
eszközöket.
árak
ár: csontból faragott vagy k���l finoman
hegyezett kisméret� eszköz, amelyet
valószín�leg b�rök és feltehet�en gyöngyök
átfúrására használtak. A magdaléni korszak
kovából pattintott némely példányának két
vagy több hegye van. A csontból készültek,
amelyek abban különböznek a t�kt�l, hogy
nyelezésre szolgáló, külön kialakított részük
van, a kés�i �sk�kori iparok többségében
megtalálhatók, még a neolitikumban, s�t az
azt követ� id�szakban is készültek.
árvés�
árvés�: lényegében vés�. Jóllehet korábban is
ismerték, mégis els�sorban a kés�i
�sk�korban használták szerte a világon. A
vés�felületet úgy hozták létre, hogy a penge
vagy szilánk fels� végér�l leválasztottak egy
szilánkot. Korábban arra gondoltak a kutatók,
hogy mindig csak ezt a keskeny végét
használták, de kiderült, hogy az eszköz
oldaléleivel is dolgoztak. Nagyon hasznos és
eredményes lehetett a csont és az agancs
megmunkálásában.
ásóbot: általában egyméternyi hosszúságú,
kihegyezett farúd, amelyet a föld sok részén
máig a gyökerek kiásására és növények
elültetésére használnak. A busmanoknál
például átfúrt követ húznak a botra, hogy
növeljék az eszköz súlyát. Általában n�k
dolgoznak vele.
ateri: Észak-Afrikában el�forduló
��eszközipar a 30 000 és 27 000 közötti
id�szakból, az ottani moustier-i egyik
változata: nyeles hegyek és kés�i
szakaszaiban kétoldalt megmunkált hegyek
jellemzik. A Nílus völgyét�l egészen az
atlanti partokig elterjedt. Névadó lel�helye
Bir el-Ater (Tunisz).
ateri típusú hegy két nézetb�l
Atlanthropus: az észak-afrikai Ternifine
mellett acheuli szakócákkal együtt talált
állkapcsok emberének nemzetségneve.
Újabban a Telanthropusszal és az
Olduvaiban talált Homo 9-cel együtt a Homo
erectus afrikai változatába sorolják.
aurignaci: az európai kés�i �sk�kor egyik
fejl�dési szakasza. A névadó lel�hely
a Franciaország délnyugati részén található
Aurignac-barlang, amelyet Lartet 1860-ban
tárt fel. Eredetileg a franciaországi kés�i
�sk�kor három els� szakaszát nevezték így,
ma már azonban ezek közül csak a középs�t,
a másik kett� neve périgord-i. Az aurignaci
id�szakban magasvakarók, er�s test� pengék
és a lapos csonthegyek készültek.
Franciaországban, Németországban,
Magyarországon és Ausztriában fordulnak
el�. Ilyen eszközöket nem találtak Itália
középs� és déli térségében, továbbá Dél-
Spanyolországban. A levantei hasonló típusú
eszközöket szintén ezzel a jelz�vel illetik. A
nyugat-európai lel�helyeik 34 000 és 27 000
közötti id�szakra keltezhet�k. (Lásd még
périgord-i!)
Australopithecus: szó szerint déli majom,
amely nevet Raymond Dart adta a Taungban
talált koponyának. Ma öt afrikai fajból álló
nem (genus) elnevezése. Ezek alakilag egy
gyengébb csontozatú, kisebb termet�
változatba (A. africanus: Taung,
Sterkfontein, Makapansgat; A. afarensis:
Afar vagy Hadar) és egy er�sebb testalkatú,
magasabb termet� változatba (A. robustus:
Swartkrans, Dél-Afrika; A. crassidens:
Kromdraai; A. boisei: Olduvai I. réteg „Zinj"
lelete) sorolhatók. Hasonló jelleg�

jégtakaró dél felé terjedt, továbbá kialakult
az európai magas hegyláncokon is. Négy f�
eljegesedési id�szakot lehetett
megkülönböztetni mind Európában, mind
Amerikában. Ezeket három interglaciális
választotta el egymástól.
el�-aurignaci: hátas pengéket és az egyik
végükön retusált él� kaparókat tartalmazó
ipar neve a Közel- és a Közép-Keleten.
Egykorú a kés�i acheulivel. El�fordul
Izraelben a Karmel-hegy lel�helyein, a szíriai
Jabrudban és a libanoni partvidéken.
Újabban az amudi elnevezéssel illetik.
él�munkáit magk�: minden k�gumót és -
tömböt el� kell készíteni ahhoz, hogy abból
megfelel� nagyságú szilánkot lehessen
lepattintani. Ez a kifejezés azonban csak
olyan magköveket jelöl, amelyeket eleve úgy
nagyoltak le, hogy bel�lük el�re
meghatározott alakú és méret� szilánkokat
nyerjenek. Ha ezt meg akarták ismételni,
akkor a magkövet ismét el� kellett készíteni.
Ez a technika igen jelent�s szerepet játszott
egyes moustier-i csoportokban, de valószín�,
hogy fogásaira már a kés�i acheuli idejében
rájöttek.
el�munkált magk� két nézetb�l
els�dleges szilánk: magk���l leütött, további
alakítgatás nélkül gyakran vágásra használt
szilánk, amelyet a m�velet befejezése után
eldobtak.
els�dleges szilánk
emberszabású majmok/pongidák: ebbe a
rendszertani családba tartozik a négy
emberszabású majom (csimpánz, gibbon,
orangután és gorilla). �seik az emberi ágtól
valószín�leg már a miocén idején elváltak, és
attól fogva önálló fejl�dési utat jártak a
különböz� környezeti feltételek és
szükségletek következtében.
Eoanthropus dawsoni: hajnalkori ember. A
piltdowni koponya tudományos elnevezése.
A faj neve a koponya megtalálójára, Charles
Dawsonra utal. Ma már tudjuk, hogy a
koponya hamisítvány volt, és a nevet nem is
használják többé.
eocén: a harmadid�szak els� szakaszának
földtani neve. Körülbelül 70 millió évvel
ezel�tt kezd�dött. Ekkor terjedtek el a korai
eml�sök, közöttük a ��eml�sök kezdeti fajai.
eolitok: hajnalkövek. Egykor azt állították
róluk, hogy emberi kéz alkotásai. Benjámin
Harrison régiségbúvár számos eolitot
gy�jtött össze az angliai Kent grófságban
lév� Maidstone körüli dombokon. Ezek
harmadid�szaki kavicsrétegek k�gumóiból
természeti er�k hatására lettek
eszközszer�ek. Ma már nem fogadják el,
hogy ember által készített szerszámok.
eolit
eszköz: természet alkotta vagy ember
teremtette, valamely határozott rendeltetés�
tárgy. Bizonyos egyiptomi saskesely�k
kövekkel törik fel a tojásokat, a csimpánzok
pedig f�szálakkal szedik ki a termeszeket a
bolyból. Az ember fejl�dése korai
szakaszaiban minden bizonnyal használt
ilyesféle „ad hoc" eszközöket, ezek azonban
vagy nem maradtak fenn, vagy nem lehet
felismerni rajtuk a használat nyomait. A
legkorábbi emberkéz alkotta eszközök azok a
kavicsból készült kelet-afrikai hasítok,
amelyek több mint két és fél millió évesek
lehetnek. A kés�bbi eszközfajták között
megkülönböztetnek retusált típusokat és
els�dleges szilánkokat, valamint a
megmunkált eszközöket elkülönítik a
készítés közben keletkezett hulladéktól.
eusztatikus változás: a tengervíz szintjének
emelkedése vagy süllyedése az állandó
jégtakaró elolvadása vagy kialakulása
következtében. A glaciálisok idején hatalmas
víztömegek fagytak jéggé, és ezzel csökkent a
tengerek szintje. Meleg szakaszokban ez a
jégtakaró megolvadt, és megemelte vizével a
tengerszintet.
1470-es koponya: Richárd Leakey bukkant
rá a Turkana-tó közelében. Az összetört
darabokból szinte tökéletesen lehetett
összeilleszteni. A koponya köbtartalma 800
köbcentiméter körül volt, tehát jóval
fejlettebb, mint akár az Australopithecusé,
akár a Homo habilisé. Körülbelül 2,6 millió
éves, sokkal id�sebb, mint egy ennyire fejlett
koponyánál feltételezhet� lenne. A vele
egykorú rétegekb�l egyébként olyan jelleg�
��eszközök kerültek el�, mint Olduvai alsó
szintjéb�l.
faj (latinul species): rendszertani elnevezés az
él�világban. Az ember esetében a Homo a
genus (nem) neve és a sapiens a fajé. A
Homo erectus és a Homo sapiens tehát a
genuson belül önálló fajok. A Neandervölgyi
ember és a modern ember azonban
ugyanahhoz a fajhoz tartozik, és azon belül
csak külön alfajt jelentenek: mégpedig a
Homo sapiens neanderthalensist és a Homo
sapiens sapienst.
Fauresmith-ipar: a dél-afrikai acheuli egyik
kései típusa. A szakócák kicsik, szív alakúak
és durván megmunkáltak. Ezt a Zambiában
az 58 000 körüli id�re keltezett ipart a
saldanhai embernek tulajdonítják, és
valószín�leg a szakócakészít� hagyományok
legvégét jelenti Afrikának ebben a
térségében.
félmajmok (latinul Prosimiae): a f�eml�sök
alrendje.
felmelegedési id�szak/interglaciális: meleg
vagy mérsékelt periódusok a glaciálisok
között. A pleisztocén idején három
különböz� id�tartamú interglaciális volt,
amelyek a négy f� glaciálist választották el.
Ma valószín�leg szintén egy interglaciálisban
élünk.
fogazott eszközök: olyan szilánkok vagy
pengék, amelyek élét a retusálás során
��részesre alakították, egymástól szabályos
távolságra lév� fogakkal. A moustier-i
iparokban el�fordulnak egészen nagy fogak
is, a magdaléni vége felé pedig kicsinyek. A
Közel-Keleten a legkorábbi sarlópengék
zömét ilyen éllel látták el.
fogazott szilánkok
fogazott moustier-i: fogazott technikával
készült moustier-i eszközfajta, olykor az
eszközkészlet 80%-a ebbe a típusba tartozik.

A csontokat Eugéne Dubois fedezte fel 1894ben.
El�ször a Pithecanthropus erectus nevet
adta nekik, ma azonban már a pekingi
emberrel együtt a Homo erectusok közé
sorolják. Ugyanitt kés�bbi el�emberi
maradványokat is feltártak, így a solói
embert, aki már közelebb áll az európai
Neander-völgyiekhez.
kafui ipar: feltételezett ipar a kelet-afrikai
Kafue folyó völgyéb�l, amelyet ma természeti
képz�dményeknek tartanak.
kafui „eszköz" két nézetb�l
kaparok: szilánkból vagy pengéb�l kialakított
eszközök. Az oldalélükön retusált példányok
��rök megtisztítására szolgálhattak, a
meredek él� és a végükön retusált típusokkal
pedig fát munkáltak meg. Az ausztráliai
bennszülöttek az egyik végükön retusált és
élezett vakarókhoz hasonló eszközeiket egy
vastag bot végére er�sítik, és szintén
famegmunkálásra használják �ket.
kavicseszköz két nézetb�l
kavicseszközök: egyetlen kavicsból a lehet�
legkisebb munkaráfordítással készült hasítok
vagy hasogatok. A legegyszer�bb formájúak
sérült görgetegkavicshoz hasonlítanak.
Általában tojásdad alakúak, és csak egyik
végük van lepattintva. Ez a rész volt az
üt�felület, ha több szilánkot is lehasítottak
róluk. El�fordult, hogy nemcsak egy élt
alakítottak ki rajtuk, hanem egyik oldalukat
végig megmunkálták. A kavicseszközök
számítanak mindmáig az els�, ember által
készített szerszámoknak. Kelet-Afrikában
körülbelül 2,5 millió évesek is vannak
közöttük. Hasonló jelleg� eszközök azonban
a legtöbb �sk�kori iparban is el�fordulnak.
Kenyapithecus: kistermet� hominida,
amelynek maradványaira Kenya kés� miocén
rétegében bukkantak rá. Közeli rokona volt a
Ramapithecusnak, és ahhoz hasonlóan az
emberhez vezet� fejl�dés egyik alsó
lépcs�fokának tekinthet�, mégpedig
közvetlenül az emberszabású majmoktól,
illetve el�deikt�l való elválás utáni
id�szakból.
kétoldalt retusált eszközök: ide tartoznak
a szakócák és a solutréi ipar levél formájú
szerszámai.
kett�s perspektíva: az �sk�kori m�vészetben
az állatokat gyakran két nézetb�l - az
agancsot és a patákat szemb�l, a testet pedig
oldalnézetb�l - ábrázolták. Általában korai
jellegzetességnek tartják, kés�bb a m�vészek
már elkerülték ezt a megoldást. A Lascauxbarlang
festett bikái például kett�s
perspektívából készültek.
példa kett�s perspektívára
koponyaboltozat: a koponya fels� része,
amely az agyat védi. Az emberi törzsfejl�dés
során egyre magasabb lett, követve az agy
növekedését.
koponyatet�: a homlokcsontból, a két
falcsontból és a nyakszirtcsontból áll, vagyis
a koponyalap és az arckoponya nélkül. Az
id�járás vagy az erózió viszontagságainak
kitett koponyák esetében többnyire csak a
koponyatet� maradt meg.
középs� k�kor: Kelet- és Dél-Afrikában,
valamint Indiában a szakócák kora utáni
szilánkiparok id�szaka. Megfelel az európai,
észak-afrikai, közel-keleti moustier-inek, de
annál sokkal tovább tartott.
kultúra: a kifejezést az �störténészek a
néprajztól kölcsönözték. Eredeti jelentése
szerint egy meghatározott népcsoport
összteljesítményét - anyagi kultúra, vallás,
társadalmi szokások, m�vészet -jelöl�
fogalom. Az �srégészetben a jelentése
korlátozottabb: bizonyos népcsoportok
elnevezéseként használják, például
szakócakultúrák, moustier-i kultúrák.
lándzsahajító: az ausztráliai �slakosok
eszköze, de ismerik az eszkimók és néhány
dél-amerikai indián törzs. Segítségével meg
lehet növelni a hajítóeszközök által elérhet�
távolságot. Lapos felület� bot, végén
horoggal. A lándzsa végét ennek támasztják,
maga a lándzsanyél viszont a bot egyenes
lapján fekszik. A kett�t összefogva emelik
dobásra, és a lándzsahajító hosszával
valójában a hajítást végz� emberi kar hosszát
növelik meg. A dobó nagyobb er�t tud
kifejteni, és hosszabb úton követi a lándzsát:
így hajítása messzebb jut, és pontosabb.
lándzsahajító
Lan-tien: Kína Senhszi tartományában
középs� pleisztocénkori lel�hely, ahol Homo
erectusra jellemz� állkapocs is el�került.
Mellette néhány durva kivitel� kavicsiparra
emlékeztet� k�eszközt találtak. Geológiailag
ez a leletegyüttes valamelyest korábbra
keltezhet�, mint a pekingi ember, és
feltehet�en korábbi, mint a jávai ember.
leletegyüttes: egy zárt régészeti egység
(például réteg vagy gödör) tárgyi leleteinek
összefoglaló neve. Számos lel�helyr�l,
például barlangokból, több, különféle
leletegyüttes kerülhet el�.
lemezes hasadású kövek: állóvízben
leülepedett iszapból keletkezett, vékony,
egymással párhuzamos rétegekb�l álló
��fajta, például a pala. A hajdani lerakodási
rétegek mentén hasad, ezért kevéssé alkalmas
eszközkészítésre. Az eszkimók ennek ellenére
készítenek palából kaparókat.
levallois-i: többségében el�munkált magk���l
készült szilánkeszközök. Névadó a Párizs
melletti Levallois-Perret. Egykor önálló
iparnak tartották, ma azonban már csak
sajátos eszközkészít� technikát jelöl az
acheuli kés�i szakaszában és a moustier-i
id�szakban. Az effajta szilánkokat és
el�munkált magköveket még ma is gyakran a
levallois-i jelz�vel illetik.
levallois-i-moustier-i: a Közel- és Közép-
Keleten talált néhány moustier-i jelleg� ipar
megkülönböztet� neve, amikor az ilyen
eszközök levallois-i szilánkokból készültek.
Ma már kevéssé használt elnevezés.
magdaléni ipar: névadója a Franciaország
délnyugati részén lév� La Madeleine-barlang,
amelyet Lartet és Christy tárt fel 1863-ban.
Az európai kés�i �sk�kor utolsó ipara
megközelít�en a 15 000 és 10 000 közötti
id�szakra keltezhet�. Csontból és agancsból
készült eszközöket tartalmaz b�ségben.
Lel�helyei: Franciaország, Spanyolország,
Belgium, Németország, Svájc, Ausztria,
Csehszlovákia és Anglia területén.
magk�eszköz: szilánkok lepattintásával
kialakított eszköz. Ebbe a típusba tartoznak a
legrégibb kavicseszközök és �ket követ�en
sokféle ipar, egészen a neolitikumig.

A legjellegzetesebb magk�eszközök
a szakócák, jóllehet kés�i típusaik egy részét
éppenséggel szilánkokból készítették. Az
�sk�korban ezekkel végezték el a nehéz
munkafolyamatokat.
magk�eszköz
markoló fogás: az �sk�kor legegyszer�bb
��eszközeit valószín�leg markoló fogásban
tartották. Ugyanakkor minden bizonnyal már
képes volt az ember eszközeit
ceruzafogással, vagyis ujjai közé szorítva
használni.
��eszköz markoló fogásban
másodlagos szilánkolás: lényegében retusálás.
A szakócák esetében a felület lehántása az
els�dleges szilánkolás, a finomabb befejez�
��velet a másodlagos szilánkolás.
mezolitikum: az utolsó eljegesedés megsz�nte
és a földm�velés kezdete közötti id�szak
Európában. Ha az egész földre kiterjesztjük,
akkor értelme nem ennyire pontos és világos.
mikrofauna: régészeti feltárások alkalmával
el�került apró él�lények - például a rágcsálók
- összefoglaló neve. Segítségükkel gyakran
jobban lehet következtetni az egykori
id�járásra, mint a nagyobb test�
eml�sökével. Csontjaik jelenléte olykor
félrevezet�, hiszen járataikkal több régészeti
réteget átfúrhatnak.
Mindéi: Európában a második, a
legkiterjedtebb eljegesedés. Egy
interstadiális két hideg szakaszra osztja.
Körülbelül 600 000-re keltezhet�.
miocén: a harmadid�szak harmadik szakasza,
és körülbelül 35 millió évvel ezel�tt vette
kezdetét. Az ember és az emberszabású
majmok felé vezet� f�eml�s-ágak
valószín�leg a miocén idején váltak el
egymástól.
moustier-i kor/ipar: névadója a Lartet és
Christy által feltárt franciaországi Le
Moustier-barlang. A lel�helyen
tulajdonképpen két barlang helyezkedik el
egymás fölött, és mindegyikben különböz�
korú moustier-i rétegek vannak, és egy
körülbelül 16 éves fiatal ember sírja is
el�került. A moustier-i ipar különböz�
jelleg�, általában a Neander-völgyi embernek
tulajdonított szilánkeszközök együtteseit
jelenti, Franciaországban körülbelül a 70 000
és 40 000 közötti id�szakra keltezhet�.
Neander-völgyi ember: a németországi
Düsseldorf mellett lév� Neanderthalról
elnevezett �sembertípus. Az utolsó
eljegesedés korai szakaszaiban élt, nagy
területeken elterjedt, hiszen megtalálták
maradványait Európában, Észak-Afrikában
és a Levantén is. A nyugat-európai er�teljes
arccsontú egyedeket tekintik klasszikus
Neander-völgyieknek. Kelet-Európában és a
Levantén ezek a sajátságok nem annyira
hangsúlyozottak, de ez inkább területi és nem
fejl�déstani különbség lehet. Korábban úgy
vélték, hogy a Neander-völgyiek a mai ember
közvetlen el�dei voltak, és t�lük azzal
különböztették meg, hogy önálló nembe
sorolták �ket (genus Neanderthaliensis). Ma
a Homo sapiens egyik alfajának tartják.
Hasonló embermaradványokra Dél-
Afrikában, Rhodéziában, valamint Jáván is
rábukkantak, és koruk nagyjából megegyezett
az európaiakéval. Az utolsó, ma is ismert
Neander-völgyi csoportok Európában
valószín�leg 45 000 és 40 000 között éltek.
negyedid�szak/pleisztocén:
a harmadid�szakot követ�, lényegében máig
tartó földtörténeti korszak.
nem (latinul genus): a biológiai
rendszertanban az egymással szorosan rokon
fajok (species) összefoglaló neve. A lófélék és
a zebra például azonos genusba tartoznak. A
Homo genus magában foglalja az összes ma
él� emberfajtát és közvetlen el�deiket,
közöttük olyan kihalt formákat is, mint a
Homo erectus.
neolitikum lásd újk�kor.
névadó lel�hely: azok a lel�helyek, ahol
el�ször bukkantak rá egy bizonyos
eszközcsoportra. Vannak azonban kivételek:
az els� solutréi eszközöket például
a franciaországi Les Eyzies melletti Laugerie
Haute-nál fedezték fel, de más ipar leleteivel
együtt. Végül Solutré lett a névadó, mivel ott
a szóban forgó ipart jobban reprezentáló
leleteket találtak.
nyakszirtcsont: az emberi koponya hátsó és
alsó része, ahová a gerincoszlop csatlakozik,
és ahová a nyak mozgatóizmai tapadnak. A
swanscombe-i koponyatöredék, majd a
Vértessz���sön talált egyaránt nyakszirtcsont
volt.
olduvai ipar: az Olduvai-szakadék alsó
rétegeib�l el�került kavicseszközök neve. Két
fejl�dési szakaszát lehetett elkülöníteni. A
korábbi az I. réteg és a II. réteg alsó része, a
kés�bbi vagy fejlettebb a II. réteg fels� része.
Az utóbbi gazdag szilánkeszközökben, és
el�fordulnak benne más primitív, az egykorú
acheulit�l kölcsönzött szakócák is. Az
olduvaiakhoz hasonló, 2 és fél millió éves
kavicseszközök Kelet-Afrikában másutt is
kerültek el�.
�sk�kor/paleolitikum: eredetileg a
földm�velést már ismer� neolitikum és az azt
megel��� korszak megkülönböztetésére
szolgáló elnevezés volt. Kés�bb több
fejl�dési szakaszra osztották. Az alsó
paleolitikum foglalja magában a szakócákat
készít� iparokat, a középs� a moustier-i
kultúrákat, a fels� paleolitikum pedig az
�sk�kor utolsó nagy szakasza, egészen a
Würm végéig. Nyugat-Európát illet�en a
rendszer mindmáig jól használható. A föld
más részein azonban már nem
alkalmazkodik pontosan a helyi tényekhez,
és így ott nincs is id�rendi jelent�sége.
paleolitikum lásd �sk�kor.
patjitani ipar: Jáva középs� térségéb�l.
származó k�eszközök egy csoportjának
összefoglaló neve, amelybe jórészt mészk���l
és fosszilis fából készült szilánkok, továbbá a
ritkábban el�forduló, kavicsból pattintott
hasítok és rossz kidolgozású pengék
tartoznak. Mindmáig csak a Trinil folyót
kísér� fels� rétegekben találtak ilyeneket,
tehát kés�bbiek, mint az ottani Homo erectus
leletek.
pekingi ember: a Peking közelében lév�
Csoukoutien mészk�bányáiban bukkantak rá
1921-ben. El�ször a Sinanthropus pekinensis
nevet adták neki, ma már azonban a jávai
emberrel együtt a Homo erectusok közé
számítják. Ezt a csoportot tartják a mai
ember el�djének. A Csoukoutienben talált
embercsontleletek a II. világháború idején
elvesztek, megmaradtak azonban gipszb�l
készített másolataik, és azóta újabb leletek is
napvilágot láttak.
pengék: olyan szilánkok, amelyek
hosszabbak, mint amilyen szélesek.
A szilikátos k�zetek zöme úgy hasad, hogy

minden további megmunkálás nélkül kiváló
él� pengéket ad, és az �sk�kori pengék jó
része ilyen volt. Készültek azonban
pengékb�l kaparok és árvés�k is, és
együttesen nagyon jellemz�k a kés�i
�sk�kori iparokra.
penge két nézetb�l
périgord-i ipar: a korábban alsó és fels�
aurignaciként számon tartott ipar elnevezése.
Névadója a délnyugat-franciaországi
Périgord járás. Franciaországban legalább
hét szakasza különíthet� el.
pleisztocén lásd negyedid�szak.
pliocén: a harmadid�szak negyedik és egyben
utolsó szakasza. Körülbelül 14 millió évvel
ezel�tt kezd�dhetett. Az ember és az
emberszabású majmok felé vezet�
törzsfejl�dési ágak ekkor már elváltak.
pluviális: a trópusi és szubtrópusi területeken
az es�s korszakok neve. E nedves
id�szakokat szárazabbak választották el
egymástól, az interpluviálisok.
pongidák lásd emberszabású majmok.
ponti ipar: moustier-i jelleg�, kisméret�
kavicsokból el�munkált magk�technikával
készített eszközkészlet Itáliában.
presapiens: a swanscombe-i, steinheimi és
fontéchevade-i jelleg�, a jellegzetes Neandervölgyieknél
korábbi �semberek összefoglaló
neve. Egyes anatómusok szerint a mai
embernek a Neander-völgyiekt�l független,
közvetlen el�dei, �k a Neander-völgyi
embert oldalirányú ágnak tartják.
Legújabban azonban hajlanak arra, hogy
mindezeket egyetlen csoportba foglalják
Homo sapiens néven, és közöttük csak alfaji
megkülönböztetéseket tegyenek.
radiometrikus keltezés: a radioaktív izotópok
lebomlásának mérésén alapuló abszolút
keltezési eljárás. Az egyik közülük a
radiokarbonos ( ,4 C) kormeghatározás.
ráfestés vagy rákarcolás: az �sk�kori
��vészetben fali karcokra vagy
festményekre kés�bb rajzolt vagy festett
alkotások. Segítségükkel a különböz�
stílusirányzatokat gyakran id�rendi sorba
lehet rendezni. Nem tudjuk, hogy az �sk�kori
��vészek miért nem tör�dtek el�deik
��veivel, és miért tették tönkre ily módon
saját alkotásaikat is.
relatív keltezés: két régészeti lel�hely vagy
eszközegyüttes, amely ugyanahhoz a
földtörténeti szinthez vagy klimatikus
jelenséghez köthet�, egymáshoz viszonyítva
azonos korú. Lehet�ség van arra, hogy az
ilyen id�rendi viszonyokat egészen rövid
id�tartamokon belül állapítsuk meg, így
például az utolsó eljegesedést követ� rövid
korszakban a pollenek segítségével számított,
rövid klímaváltozások alapján. Ha viszont
csak hosszabb földtörténeti periódusokkal
való régészeti társulásokról van szó, például
valamely középs� pleisztocén réteggel, akkor
a feltételezett egyidej�ség csak ennek a
hosszú id�szaknak a határain belül érvényes,
azaz egészen pontosan a két régészeti
együttes id�sebb és fiatalabb is lehet
egymáshoz képest.
rend (latinul ordo): rendszertani elnevezés az
él�világ tudományában, amely a családokat
(familiae) fogja össze. A ��eml�sök például
egy rendet alkotnak, és sorukba tartozik az
ember is. E renden belül két alrend és 11
család van. A fejl�dési sor a f�eml�sökön
belül a mókuscickánytól az emberig terjedt.
rétegz�dés: egymásra rakódott geológiai
vagy régészeti rétegek sora a lerakódás
sorrendjében, például számos barlang
kitöltésének rétegei. A régészeti leletek
esetében akkor beszélünk rétegzavarról vagy
rétegtani keltezhe tétlenségr�l, ha valamely
lelet nem eredeti geológiai vagy régészeti
összefüggéseib�l került napvilágra, vagy
teljesen elszigetelt helyzetben van.
retusálás: az els�dleges szilánk további finom
megmunkálása. A szilánkból vagy pengéb�l
például kaparó vagy hegy készül úgy, hogy
éleikb�l, s�t felületükb�l apró részeket
pattintanak le, retusálják �ket.
retusált penge
rhodéziai ember: a zambiai Broken Hillen
[ma Kabve] el�került Homo sapiens
rhodesiensisnek is nevezett maradványok. A
koponyára ólom- és horganybányászat során
bukkantak rá. Csaknem ép, a bal oldala
kiváló állapotban maradt meg, az alsó
állkapocs viszont hiányzik. Vele együtt egy
kar- és egy combcsontot, valamint a medence
egy darabját is megtalálták. A zárt
együttesben középs� k�kori eszközök is
voltak, és a távolabb délre feltárt leletek
segítségével 40 000 és 35 000 közé
keltezhet�k. Ez megfelel az európai Neandervölgyi
korszak végének.
Riss: a harmadik eljegesedés a pleisztocén
idején Európában. Három szakaszra
osztható, és kb. 150 000 évvel ezel�tt ért
véget.
saldanhai ember: egy dél-afrikai lel�helyen
talált �semberi koponya, amely Fauresmith
��eszköztípussal együtt került felszínre.
Nagyon hasonlít a zambiai Broken Hillen
feltárt rhodéziai koponyához. Nincsenek
közvetlen adatok a keltezéséhez, de a szintén
zambiai Kalambo Fallsnal talált, ugyancsak
hasonló régészeti leletek szerint 58 000 évvel
ezel�tt élhetett. Ez megegyezik az európai és a
közel-keleti Neander-völgyiek korával.
sangói ipar: a Kongó folyó vidékér�l,
valamint Zairéb�l és Kelet-Afrika más
részeir�l ismert k�eszközök csoportja, amely
els�sorban nagyméret� szilánkokat és
különösen nagy csákányokat tartalmaz.
Hasonló leletekre jóval délebbre, Dél-
Afrikában is rábukkantak, északra pedig
Szudán északi részén, továbbá Nyugat-
Afrikában. A Tanganyika-tó déli végén fekv�
Kalambo Fallsnal a kés�i acheulit követte, és
valószín�leg abból is alakult ki. Radiokarbonkormeghatározás
szerint 40 000 kör�ire
datálható. Közép-Afrikában a pleisztocén
végéig egyre kisebb és jobban kidolgozott
eszközök készültek.
solutréi ipar: névadója Solutré lel�hely
Franciaország keleti vidékén. Az ipar
id�rendileg a périgord-i/aurignaci és a
magdaléni kultúrák között készült a
franciaországi barlangok rétegsorainak
tanúságai szerint. Gyönyör�en kidolgozott,
kétoldalt retusált eszközök jellemzik. Három
rövidebb fejl�dési szakaszra osztható.
Lel�helyei Franciaország, Spanyolország,
Anglia és Belgium területére korlátozódnak.
Nem tudjuk, honnan terjedt el, de bizonyos,
hogy az eszközegyüttes 19 000 és 18 000
között készült.
stadiális: az eljegesedések leghidegebb
id�szakai, amelyeket a valamelyest melegebb
taterstadiálisok választanak el. A Würm-glaciális
idején a négy stadiális közé három különböz�
id�tartamú interstadiális ékel�dött. A Risseljegesedés
alatt három, a Mindéi- és Günzglaciálisokban
két-két stadiális volt.

szabadon hasadó k�: homogén szerkezet�,
ezért minden irányban hasadó k�féle. A
lemezes szerkezet� kövek csak egy irányban
hasadnak, a lemez irányában. Ilyen például a
pala.
szakóca: nagyméret�, kétoldalt megmunkált,
általában magk���l készült eszköz.
Különféle formaváltozatai vannak: lehetnek
körte alakúak vagy tojásdadok. Nincs
adatunk arra, hogy nyélbe illesztve
használták volna �ket. Általában 15-20 cm
hosszúak, és úgy munkálták meg �ket, hogy
igen jól illeszkednek a tenyérhez, ezért olykor
rossz kifejezéssel marokk�nek hívják.
Valószín�leg gyökerek kikaparására és a
nagy eml�sök feldarabolására szolgáltak. Az
abbeville-i és acheuli iparok jellegzetes,
meghatározó típusai voltak. Afrikától
Európáig és Indiáig legalább 500 ezer éven át
használták.
szakóca két nézetb�l
szeletai ipar: Magyarországon és
Csehszlovákiában elterjedt paleolit
eszközcsoport, amely els�sorban kétoldalt
megmunkált hegyeket tartalmaz. Kezdetben
a solutréi egyik válfajának tartották, kés�bb
azonban kiderült, hogy a keleti moustier-i
egyik kés�i típusából fejl�dött ki. A 40 000 és
35 000 közötti id�szakra keltezhet�.
Elképzelhet�, hogy valamely er�sen
módosult formája még ennél kés�bb is
készült.
szigonyok
szigony/harpuna: manapság a halászszigony
vagy a bálnavadászszigony leemelhet�
fejrésze, amelyhez zsineget vagy kötelet
er�sítenek. Az �srégészetben bármiféle
szakás (szakállas) lándzsahegy, függetlenül,
hogy szilárdan rögzített vagy leemelhet�.
Különösen gyakori fegyver és eszköz volt a
magdaléni kor kés�i szakaszaiban és az azt
követ� mezolitikumban Európában.
sziklafülke/sziklaeresz: el�reugró
sziklaperem által védett tanyahely.
Franciaországban az �sk�kori lel�helyek jó
része ilyen ereszek alatt található, némelyek
falán sziklarajzok, s�t festmények is vannak.
Afrikában is számos sziklafülkére
bukkantak. __--
sziklafülke
szilánkeszközök: egy k�tömbb�l vagy
��gumóból lehasított szilánkból készült
szerszámok. Sok fajtájuk van: például
moustier-i kaparok, kés�i szakócák és a
Kínában talált nagyméret� eszközök. A
szilánkok és a pengék hasonló jelleg�ek, és
csak hosszuknak és szélességüknek
egymáshoz viszonyított aránya különbözteti
meg �ket.
szilánkeszközök két nézetb�l
szimpatetikus mágia: az a hit, mely szerint
egy állat vagy ember lerajzolásával bizonyos
hatalom szerezhet� az ábrázolás tárgya
fölött. Ezzel az elmélettel igyekeztek
megmagyarázni az �sk�kori m�vészet
bizonyos sajátosságait. A ma él� természeti
népek például egy állat alakját a homokba
rajzolják, és a vadászat el�tt szertartások
keretében lándzsáikat beledöfik.
szoani ipar: India északi térségében elterjedt
��eszközkészlet. Névadója a Szoan-folyó
völgye. Korai szakaszaiban kavicshasítók és
szilánkok, kés�bb el�munkált magkövekb�l
pattintott szilánkok készültek. Egyel�re
egyik fejl�dési szakaszát sem tudjuk biztosan
keltezni. A korai fázisok állítólag egyid�sek
a második himalájai interglaciálissal, nem
ismert azonban, hogy ezek a himalájai
eljegesedések pontosan megfelelnek-e az
európaiaknak. Ha igen, akkor a korai szoani
ipar az európai clactonival egykorú.
szórványos leletek: nem eredeti helyzetükben
talált régészeti emlékek. A folyóhordalékban
talált leleteket például az áramlat eredeti
helyükr�l elmozdíthatta, tehát már nem a
hajdani összefüggéseikben kerülnek el�.
sztegodon: korai elefántféle, amely
a Távol-Keleten a középs� pleisztocén els�
felében élt.
sztegodon
tanyahely: egy embercsoport lakó- és
munkahelye. Általában a hátrahagyott vagy
eldobált eszközökr�l ismerhet� fel, amelyek a
csoport munkájának a melléktermékei voltak,
továbbá az állatcsontokról. A kés�bbi
id�szakokban gyakori, hogy t�znyomok és
valamely építmény nyomai is megtalálhatók.
Taung: lel�hely Dél-Afrikában, ahol 1924ben
bukkantak rá el�ször az
Australopithecusok maradványaira, és
Raymond Dart le is írta �ket. Az
Australopithecus africanus névadó fajtájáról
van szó.
technológia: a k�eszközök készítési módja.
Különbözik a tipológiától, amely a
szerszámok osztályozásával és
rendszerezésével foglalkozik. A szakócák
például akár magkövekb�l, akár nagy
szilánkokból is készülhettek. Vannak
egymáshoz nagyon hasonló eszközegyüttesek
is, de az egyik a megmunkálatlan pengékb�l,
a másik a megmunkálatlan szilánkokból jött
létre. Egyes moustier-i iparok a szilánkokat
el�munkált magkövekb�l, ismét mások pedig
korong alakú magkövekb�l készítették.
Telanthropus: a dél-afrikai Swartkransból
el�került el�emberi maradványok neve,
amelyek szemmel láthatólag jóval fejlettebb
állapotot mutatnak, mint az ugyanarról a
lel�helyr�l származó Australopithecus
robustus. A mai felfogás szerint a Homo
erectusok körébe tartoztak.
tipológia: az �sk�kori leletegyüttesek
rendszerezésének módja eszköztípusok -
kaparok, hegyek, pengék stb. szerint. Az
egyes típusok és arányaik eltér�ek lehetnek a
különféle leletcsoportokban.
totem: egyének vagy embercsoportok által
különös tisztelettel övezett tárgy, növény

vagy állat. A totemekhez többnyire szigorú
tilalmak (tabuk) kapcsolódnak, bizonyos
társadalmakban például tilos megölni vagy
elfogyasztani a totemállatot. Néha bonyolult
szertartásokat rendeznek tiszteletükre,
amelyeket például Ausztráliában
sziklafestményeken örökítenek meg. Némely
tudós szerint az �sk�kori barlangfestmények
a totemizmushoz kapcsolódnak.
újk�kor/neolitikum: a földm�velés és az
állattenyésztés kezdetének id�szaka.
Alighanem a Levantén alakult ki az új
tevékenységi forma, majd onnan lassan
Európa felé terjedt. Lehetséges azonban,
hogy másutt is voltak ilyen kialakulási
központok, például Indiában és Kínában. A
földm�velés és állattenyésztés i. e. 6000 körül
vagy valamivel kés�bb vette kezdetét.
vágóéles szakóca: az átlagos szakócáktól
eltér�en, ez az eszköz egyenes élben
végz�dik. Afrikában viszont gyakran nagy
szilánkokból készültek, és a vágóéi az eredeti
szilánkél maradt. Retussal a
megmarkolhatóságot könnyítették meg.
vágóéles szakóca
villafrankai kor: földtani kifejezés, a
pleisztocén korai szakaszát jelenti.
Rétegz�dései megtalálhatók Európában,
Afrikában és a Távol-Keleten is. A 4 és 1
millió év közötti id�szakra keltezhet�.
Würm: Európában a negyedik és egyben
utolsó pleisztocénkori, a 70000 és 10000
közötti id�szakra keltezhet� eljegesedés.
Nevét egy kis dél-németországi folyótól
kapta. Négy hideg stadiálisa volt, ezek közül
az els�ben készültek a moustier-i iparok, a
két utolsó idején pedig a kés�i �sk�kori
iparok.
Zinjanthropus: az afrikai Olduvai-szakadék
alsó, I. rétegében talált, csaknem teljes
épségben megmaradt koponya alapján
Zinjnek vagy másképpen „Diótör�"-nek
nevezett lény. Ma már az Australopithecusok
közé sorolják, azok egyik fajtájához, a
boiseihez. 530 köbcentimétert is elér�
koponya-köbtartalma nagyobb volt, mint az
Australopithecus africanusé, és körülbelül
megegyezett a robustuséval. Mintegy 1,7
millió évvel ezel�tt élt, valószín�leg még a
többi Australopithecus, például a robustus
el�tt kihalt.