BUDAPESTI NEVELŐ - Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és ...

BUDAPESTI NEVELŐA Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiaiés Pályaválasztási Tanácsadó Intézetszakmai folyóirataXLVI. évfolyam 2. szám2010. év 2. szám

A pedagógusok mindennapjaiMarkovits Judit: Egy egészen egyszerű nap.................................................115Szák-Kocsis Kata: Kantya............................................................................ 122A szakmai élet mindennapjaiSimon Mária: Eszköztelenül?....................................................................... 125

természetesen az új tartalmak és szerkezetek bevezetésének kísérletét sem.Gyakran másolunk más – történelmileg boldogabb és gazdagabb országok oktatásihagyományaiból, szokásaiból rendszert, tartalmat, módszert. Ebből sok jó isszármazhat, de tudnunk kell, hogy saját történelmi – s ezen belül iskolai – tradícióink,folyamataink mélyen tapadó gyökerekkel hagyományozódtak generációkrólgenerációkra, összekötve őket sok megőrzött szállal. Hogyan találkozik a múlt,a jelen és a feltételezhető jövő, valamint a máshonnan vett és a saját? Innen (is)eredhet az a zavar, és az ezt kísérő számtalan, mindig változtatni akaró irreáliselvárás, meg a folytonos galopp, amely ma iskoláinkat, pedagógusainkat, gyermekeinketés a szülőket terheli.Persze, ki mondhatná, hogy mellőzhetők lehetnek azok az új technikai eszközök,amelyek nemcsak új tárgyakat, hanem új módszereket, sőt új tartalmakat ishoztak az oktató-nevelő munkába. Manapság olyannyira központi helyet foglalnakel tudatunkban és életvitelünkben minden területen, így az iskolában is, hogyeszközjellegük kizárólagos tartalmi központtá válik. Gondoljuk el: szinte hirtelenjött a labilis új iskola-rendszer, új – hatalmas hatású – eszköztár, s mindennekközéppontjában a pedagógus, háttérben a bizonytalankodó szülő, húsz éve teljesenmegváltozott társadalmi rendszerben élve vagy inkább botorkálva, és legkiválta csak az újat ismerő, abba természete fogékonysággal beilleszkedő gyermek.Mindhárom rétegnek megvan a maga feladata, és mégis: micsoda ötvözet!S az egészet „átlengi” a demokratizmus ürügyén támadt szabatosság, amelylappangva vagy nyíltan – agresszióval párosulva – átszövi a mindennapiegyüttélést.Az bizonyos, hogy végre tantárgyszerű kötelezettséggel foglalkozni kellene amagatartás etikájával, pótolva akár a szülői ház hiányait is. Nem bírja el az országazt, hogy mindkét helyen – szerencsére tisztelet a sok kivételnek – hiányozzék ezaz életviteli „téma” (és a példaadó felnőtt).Mindez sugallja azt, hogy milyen is legyen a mostani, a 21. század eleji pedagógus-kép,esetleg pedagógus-ideál? Hogy ideállá váljék napjainkban, alighalehetséges. Egyrészt azért, mert mindenhol a detronizálás korát éljük. Nem divatmár ún. hagyományos, veretes értékeket mutató példaképet választani fiataljainknak.Újak születtek a régiek helyében; friss sütetű – szinte kortárs – „sztárok”például, akik látszólag könnyen kerülnek rivaldafénybe, látszat szerint nincs rajtuka verejtékes munka nyoma. Pedig mennyi verejtékes munka kíséri életüket! Hogyaz ilyen ideálválasztás jóé-e vagy rossz, attól függ, hogy kedvező vagy kedvezőtlenhatással van-e a választóra. Az egyéni irányításban nagy tapintatra van szükségéppen azért, mert a példakép, az ideálválasztás tulajdonképpen elfogadást éskövetést jelent. Sok olyan tulajdonság kellene mind a tanárban, mind a tanítványban,amely összekapcsolódva kontaktust alkothat. Biztos szakmai vezetés, szakmai(s egyéb) tudás, pedagógiai-pszichológiai-szociális érzék, empátia egyrészről,tudni-akarás, befogadókészség, az iskolával és oktatókkal szemben madivatos negatív előítélet megelőzése – másrészről. Hogy kiben mi a hiány, aztmaga tudja, s ha akarja, vagy a szükség kényszeríti, pótolja.6 Budapesti Nevelő

Nyilvánvalóan több más egyéb is, de mindenképpen az a felismerés az alap atanár-diák kapcsolatban, hogy ki-ki tudja: kinek hol a helye, emberi méltóságánakmegtartása mellett.Milyen tehát a mai pedagóguskép? Az eddigi mozaikokból is vázlatosan kialakítható.Milyenségének formálásához nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Csakfokozni kell, s a mai korhoz alkalmazni azokat a vonásokat, amelyiknek legtöbbjerégen is jellemző volt. Van azonban több, megerősítendő tulajdonság.Mindenekelőtt az ismereteket kell szélesíteni mind szakmai, mind általános körben.Az utóbbi esetben valamiféle világ-áttekintési ismeretekről van szó. Ezt nemcsakkinek-kinek saját emberi mivolta igényli, hanem a tanulókkal való kapcsolatais szükségessé teszi. Azok a gyermekek ugyanis, akik naponta órákat töltenekinternetezéssel, kérdéseikkel vagy újonnan szerzett, gyakran felszínes ismereteikkelnehéz helyzetek elé állíthatják tanáraikat, tanítóikat, és sok keserű percetszerezhetnek nekik. A felnőttek élettapasztalata esetenként egyensúlyban tarthatjaa „kérdés-felelet” „játékot”, de ez nem elég, az ismeretek hiánya ki-kiütközik.Ám az ismeretek nagymérvű, minden irányba kiterjedő bővítését megvalósítani– még a média, az internet stb. információinak tömeges áradása mellett is (amitamúgy sem tudunk átfogni) lehetetlenség. Világunk folytonosan alakul, a tudomány– szinte követhetetlen specializálódásával – óriási lépésekkel halad előre.A pedagógus részéről (is) a nyitottság, az érdeklődés, az utána-nézés az, amiebben a kaotikusnak látszó és sodró világban segíthet talán, s amit a tanítványokis elfogadnak.A mai pedagógus-képhez az szintén hozzátartozik, s ez egy másik nagyfeladat, hogy az integráló nevelés-oktatás folyamatában mindenfajta mássághozszakmailag pedagógiai-pszichológiai módon közelíteni képes legyen, és az kezelnitudja. Ez komoly és időigényes tanári felkészítést jelent és igényel. Különbözőfoglalkoztatást kell alkalmazni az egyes területeken szellemileg elmaradott vagylassan haladó gyermekek, az agresszivitásra hajlamos, a túlmozgékony, a testifogyatékkal bíró tanulók, vagy a valamilyen okból ifjúságvédelemre szorulók stb.esetében. Az a pedagógus, akinek bármely kis gyakorlati tapasztalata van,ugyanolyan jól tudja, mint gyakorlott kollégája, hogy akár egyetlen tanuló is képes„felborítani” egy tanulócsoport rendjét, főleg ha az illető fegyelmezetlensége erőszakkalpárosul. S feszült világunkban ez nem is olyan ritka esemény. Gondolkodnikellene azon, hogy miképpen lehetne egészségesen ötvözni az integrált és aspeciális jellegű pedagógiai munkát egy tanulócsoporton belül. Milyen felsőfokútanárképzés szükséges ehhez? Esetleg egyéb segítő szakember is számbajöhetne a pedagógus mellett. Miként lehet pótolni a jelenlegi hiányokat? Nem biztos,hogy az a demokratikus cselekedet, ha minden területen tömörítünk haladniképes és bármely okból el-elmaradó gyermekeket, hanem ha segítünk az utóbbiaknakfelzárkózni az előbbiek mellé.Új vonásokkal gyarapodik tehát napjaink pedagógus-képe. Ám be kell látnunk,és el kell ismernünk, hogy a jó tanító és tanár – a maga hivatástudatával – szakmaifelkészültségével és humanizmusával – mindig a „helyzet magaslatán” állt.Köszönet és megbecsülés jár érte.2010/2 7

tanárjelölt. A professzor úr támogatná a tanárképzésben a hosszabb tanulmányiidőt. Nem tartja viszont szerencsésnek a „másfélszakos” képzést. Túlbonyolítottszabályozók jellemzik, mint pl. a felvételi vizsga a képzés közepén. Súlyosbítókörülmény, hogy a bolognai képzés háttérbe szorítja a szakmódszertant is.E felszólalást követően Dr. Hunyadi György akadémikus, az ELTE PPK alapítódékánja világosan rámutatott, hogy a most felvázolt problémák már „Bologna”előtt is léteztek. Mára a társadalmi mobilitás és az esélyegyenlőség szempontjábólörvendetes mozgások mellett (kiszélesedett a hallgatók köre, de csökkent azigényszínvonaluk, a teljesítőképességük stb.) folyik egy nagymértékű értékát-rendeződésa társadalomban. Ennek a fiatal populációnak az iskola már nemugyanazt jelenti, mint a korábbiaknak. Másrészt ma másféle szakmai tudást igényela hatékony pedagógusi munka is.PódiumbeszélgetésekA pódiumbeszélgetések egy-egy fókuszban álló problématerületet villantottak fel.Dr. Halász Gábor professzor úr az EU nemzetközi szervezeteinek (MiniszterekTanácsa) szerepére és a pedagógusszakmával kapcsolatos nemzetközi eszmecserékrehívta fel a figyelmet. A pedagóguskompetenciák megfogalmazása, atanár szerepének újradefiniálása, munka melletti továbbképzése téma lett azoktatáspolitikában is.Dr. Falus Iván professzor úr arról szerette volna meggyőzni a résztvevőket,hogy a most végző kisszámú természettudományi szakos tanár, ill. hallgató kérdésenem függ össze a bolognai rendszer problémáival. Viszont felhívta az érintettekfigyelmét arra, hogy pl. Finnországban az érettségizők felső ¼-ét veszik feltanárnak. Angliában pl. átmenetileg informatikusokból képeznek természettudományostárgyakat oktató pedagógusokat hiányszakok esetében.Kiss Paszkál pszichológus (PhD) – a pódiumbeszélgetés résztvevője – arrautalt elsősorban, hogy a tanár feladata komplex. Nem szelekcióval, hanem motivációvallehet kiválasztani a legjobbakat. Maradjon az ELTE stratégiai modelljepozitív, esetleg legyen a minor képzés négy éves.Dr. Perjés István intézetigazgató egyetemi tanár utalt ebben a beszélgetésbenarra, hogy nem lehet minden problémát „most és rögtön” megoldani. Sem azegzisztenciális gondokat a tanári pályán, sem a természettudományos tantárgyakhelyzetét, mely egyben világjelenség is. A legegyszerűbben persze pénzzel lehetneszabályozni a tantárgyak helyzetét, de ismerjük, hogy a tanár munkájánakmennyiségét és minőségét a legnehezebb mérni. Sok tényezőtől függ: jó osztálytól,jó korszaktól, szerencsétől stb. Falus professzor úr ismét a természettudományosképzés többiekkel azonos elvű működése mellett voksol. Nem térhet el atöbbi tárgytól, ilyenre nincsen példa az EU-ban. Mint ahogyan arra sem, hogyvalahol visszakoznának a rendszer bevezetése óta.A második szünet utáni pódiumbeszélgetések a magyar rendszer neuralgikuspontjait érintették. A Dr. Benedek András professzor vezette beszélgetőcsoport2010/2 11

felvázolja a BA, Ma képzés nehézségeit, az egyetemek integrációjának folyamatát,a főiskolák és egyetemek eltömegesedését, a NAT közoktatási reformjánakbevezetését és a szakterületi specialitásokat. Dr. Mang Béla professzor úr, a miskolciegyetem rektorhelyettese felhívja a figyelmet arra, hogy 2004-től készültugyan törvény a felsőoktatás reformjához, de nagy hiba volt, hogy az a két ciklustegymástól külön tárgyalta. Erőltetett folyamat lett az eredménye. Dr. KlinghammerIstván professzor úr rövid történeti áttekintéssel (1968 óta léteznek Magyarországona főiskolák, ahol „keskeny nyomtávú tudományokat oktatnak”) kezdett. Majd1989-től lép életbe az új elv, mely szerint sok embert kevés pénzért kell képezni.Bár Amerika oktatási rendszere figyelmeztető jeleket küldött Európa számára,ennek ellenére négy nagy reform gyakorlatilag egyszerre történt meg a felsőoktatásban:ez a „négy operáció” (integráció, kredit rendszer, normatív rendszer, alulróla közoktatás reformja). Természetes, hogy torz viszonyok alakultak ki. Viszszalépnimár nem lehet, inkább előre érdemes, a minőség felé. Egyre több azinterdiszciplináris szak: két szakpárral a munkaerőpiacon is jobban el lehethelyezkedni. 2003 óta működik az ELTE Pedagogikum, melynek segítségévelmeg kell oldani a tanárképzés átállítását. Ott ütközik nagyot a rendszer, amikor amunkaerőpiaccal szeretné magát elfogadtatni.Dr. Manherz Károly felsőoktatási szakállamtitkár arról számolt be, hogy 70 in -tézmény és 248 mesterszak létezik Magyarországon. Ez már az egyszerűsítésekutáni állapot. A fizika-kémia szakos tanárképzés problémakör gyökerei a közoktatásbanyúlnak vissza. Tantervi felülvizsgálat szükséges. Felhívta még a résztvevőkfigyelmét arra, hogy 2014-től nem lesz uniós anyagi támogatás a felsőoktatásszámára.Dr. Pléh Csaba kandidátus, professzor úr vezette beszélgetés az emberképoldaláról indított. 100 000 pedagógus tevékenykedik Magyarországon, nemmindegy milyen intézkedések kerülnek bevezetésre. Milyen lesz a tudáshoz valóhozzáférés rendszere, a modellek szerepe, hogyan újítjuk meg a tartalmakat: pl.kevés modul, sok kredittel, vagy fordítva. (Öt kredit egy hallgatónak 100 óra tanulástjelent!). Foglalkozni kell a tanulási eredményekkel: milyen az eredményestanár, milyen legyen az emberkép, a tananyag visszacsatolásával, a tananyagfrissítésével, s azzal, hogy hat-e a hallgatókra a képzés?Dr. Antalné Szabó Ágnes egyetemi docens asszony vezetésével az utolsópódiumbeszélgetés a szakmódszertan szerepének változását, az egyes szakterületekspeciális gondjainak ismertetését vállalták. Dr. Michaleczky György tanár úra történelemtanításról, Schróth Ágnes tanárnő (Trefort Ágoston Gimnázium) szavaia mai diákról, hűen ábrázolta a középfokú oktatás helyzetét. Mint ahogyan azis a valóságot tükrözte, ahogyan Dr. Borsodi Csaba tanszékvezető úr a magyarpedagógusok egzisztenciájának tarthatatlanságára hívta fel a figyelmet nemzetköziösszehasonlításban.Az elhangzottakat konferenciazárás követte. Majd pedig az igazolás, hogy atanárképzés, a tanártovábbképzés az a terület, melynek valójában nem lehetvége az idők végezetéig. Ami pedig a kulcsa minden képzésnek és továbbképzés-12 Budapesti Nevelő

nek e területen az a személyiség belső motivációja. Ez hajt a szakma felfedezésefelé. Azt nem lehet megtanítani egyetemen, mert belülről fakad. A pedagógusesetében ezt a belső pluszt lehet azonban segíteni és támogatni számos oldalról:tartalmi, szervezési és oktatáspolitikai szempontból. Remélhetőleg meghallják ésmegértik az illetékesek is a sóhajt, a segélykiáltást.2010/2 13

Pályaválasztás, beiskolázás –iskolamarketingSzentkirályi Andrea„Tanulni keserves – tudni jó!…”…hirdeti a mottó egy budapesti szakközépiskolaikérdőívének elején.„…A marketing jelentőségét különösen alátámasztja az a tény, hogy a sikeresenműködő szervezetek menedzsmentjében a marketing nem egy a sok funkcióközül, hanem maga a karmester…” – írja Pavluska Valéria egyik cikkében, éppa nonprofit szervezetek és a marketing kapcsolatát taglalva.A nem profitot hajszoló, hanem a rájuk rótt, vagy önként vállalt feladatokat,funkciókat ellátó intézmények között az iskolák azok, melyek számára – napjainkban– létkérdés, hogy alkalmazzák, mi több helyesen alkalmazzák azokat azeszközöket, melyeket a nonprofit marketing kínál. Biztos receptek persze nincsenek,de bölcs intuíciók, okos kísérletek, kipróbált, működő praktikumok léteznek.S ami bevált egy konkrét esetben, az jó szívvel ajánlható: adaptálja és élvezzehasznait más is.A remek ötletek tárháza szinte kimeríthetetlen, határt inkább az egyre szűkülőanyagi és humán erőforrások jelentenek, hiszen napjaink közoktatását – annaktevékeny résztvevőjeként, belülről – szemlélve nem könnyű eldönteni, mi és mekkoraaz igazi „szűk keresztmetszet”: az ilyen célokra felhasználható pénz, idővagy emberi teljesítőképesség.Üdítő példák mindig akadnak. S ha van egy jó ötlet, mely kitartással párosul,akkor előbb-utóbb akad talán szponzor is, s ha mégsem, a ma pedagógusai ésdiákjai – szerencsére – legtöbbször találnak megoldást.Iskola, oktatási intézmény két dolgot nem nélkülözhet: tanárt és tanulót. A tanárikar legtöbb esetben adott, de a diákság évről évre változik, a régiek elballagnak,helyettük pedig újak jönnek – ha jönnek. Kicsit mindig mások, s a demográfiaielőrejelzések szerint egyre kisebb lesz az a sokaság, amiből az iskolák – akár amégoly remek iskolák is – meríthetnek. Ez a mennyiségi kérdés – és a minőségi…?Létkérdés tehát, hogy legyen utánpótlás, legyenek olyan szülők, és minél jobbképességű diákok, akik „minket választanak”.Az iskolamarketing fontossága megkérdőjelezhetetlen, s ha számba vennénkazokat a területeket, ahol szerepet kaphat ez a funkció, hosszú lenne asor.14 Budapesti Nevelő

A teljesség igénye nélkül: milyen az iskola híre, megítélése (szakmai és „civil”körökben), milyen az arculata, légköre, az ott folyó oktató-nevelő munka színvonala,mérhető és nem számszerűsíthető mutatói, eredményei, ezek kommunikációja…Ebben a cselekvés sorozatban – fentiekkel összhangban – az egyik legfontosabbfeladat: a beiskolázás marketingje. Mi tudható az iskoláról, mennyire hitelesa szűkebb és tágabb közvélemény ítélete, milyen az iskola jövőképe (van-e egyáltaláns ha igen, tervezett-e), milyen értékrendet fogad el és képes elfogadtatni.Sokan hangoztatják a közintézmények feladatait elemezve: szolgáltató tevékenységetkell folytatni – van ebben igazság, de ahogyan például az egészségügy,úgy a közoktatás szervezése is akkor lesz eredményes, ha hatékonyanötvöződik a szakmai hozzáértés a nyújtható szolgáltatások és a rendelkezésreálló erőforrások lehetőségeivel.„Kulcskérdés, hogy a szervezet milyen kapcsolatban van környezetével.” – eza megállapítás is a fent idézett Pavluska cikkből való.Ha november, akkor Nyitott KapukA Békésy György Szakközépiskola majd egy évtizede szervezi meg – immárhagyományosan, minden év novemberében – a beiskolázási marketingmunkaegyik leglátványosabb eseményét, a Nyitott Kapuk rendezvényeit.Mivel a marketing ebben az iskolában nem csak vezetési és működtetésiszemléletmód, de az oktatás, ezen belül a szakmai alapozás része, választhatóérettségi tárgy is, a rendezvény szervezésében és bonyolításában a diákok – azIskolai Diákbizottság szervező segítségével, tanáraik irányításával – mint szervezőkés „idegenvezetők” aktívan, színvonalasan és eredményesen vesznek részt.A bemutatás, a körséta érdekes színfoltja lehet egy-egy nyitott tanóra látogatása.Vidám perceket jelenthet a számítógépes játék, ahol a gazdaság törvényszerűségeitszimuláló számítógép mellett izguló csapatok tagjai nem csak az iskola diákjaiból,de a Nyitott Kapuk hetében a vendég gyerekekből és olykor a vállalkozószellemű szülők soraiból is verbuválódhatnak, s a sikeresen próbálkozóknak atárgyi jutalom sem marad el.Bizonyára így, vagy hasonlóan van ez sok más intézményben is, az viszonttalán nem mindenhol gyakorlat, hogy kérdőívvel szondázzák a látogatókat, sennek adatsorai érdekes megállapításokra, összehasonlításokra, következtetéseklevonására adnak lehetőséget – az intézményi minőségirányítási programrészeként, évről évre mérhető és összehasonlítható tendenciákat jelezve.A Nyitott Kapuk felmérésein a szülők-pedagógusok (azaz a felnőttek) és a nyolcadikostanulók szinte ugyanazokat a kérdéseket kapták. Nagyon ritka eset, hogyvalaki megtagadta volna az egy oldalas kérdőív kitöltését. Aki részt vett az iskolaikörsétán s az azt követő kis közvélemény-kutatáson, annak iskolai kártyanaptár,az iskola arculatába illő, azzal harmonizáló könyvjelző vagy egyéb apró, praktikus„reklám ajándék” volt a jutalma – minden évben valami más.2010/2 15

Az idei felmérés kiértékelését követően az elemzett adatok bemutatása is rendbenmegtörtént a féléves nevelői értekezleten, az évek során hagyománnyá válttehát az adatok prezentálásának ténye is.Ízelítőül következzenek azok az adatsorok, illetve azok elemzése, melyneksegítségével bepillanthatunk egy peremkerületi szakközépiskola felmérésénekeredményeibe, az információk és a néhány konklúzió talán szolgálhategyéb tanulsággal is.Iskolánkba általában sokszoros a túljelentkezés, de tudjuk: egy-egy nyolcadikosnagyon sok helyre adhatja be jelentkezési lapjait. Általában négy osztályindul, egy nyelvi előkészítő és három normál tantervű osztály, tehát 90-110 gyereketveszünk fel.2009 novemberében szakközépiskolánkban 67 felnőtt és 190 tanuló látogatottel és vett részt felmérésünkben. Ez a tény azt jelenti, hogy a felvehető diákokkétszerese tiszteli meg intézményünket a Nyitott Kapu ideje alatt, a már idejárókkörében történt visszakérdezés adatai szerint iskolánk felvett tanulóinak80-90%-a járt itt nyolcadikosként a rendezvényen, vagy testvére, ismerőse révénmás nyílt iskolai esemény kapcsán (szalagavató, ballagás, előadások), tehát nemismeretlenként választott minket.Az elmúlt évekhez képest ez némi csökkenést jelent, sok éven keresztül 100 dbkörül tudtunk felnőtt és 200 db körül tanulói kérdőíveket értékelni. Már annak okátis jó lenne tudni, hogy miért a felnőtt látogatók száma csökkent radikálisan? Csaktalálgatni lehet, de reménykedjünk, hogy véletlenül sem a szülők, netán a pedagógusokközönye áll a jelenség hátterében!Arról nem tudunk beszámolni, hogy a felnőtt válaszadók pedagógusként vagyszülőként látogattak hozzánk, de egy későbbi kérdés kapcsán (szervezetten vagyegyénileg történt-e a látogatás) következtetni lehet az arányra. Eszerint a szervezettenlátogatók száma csökkent és nem változott jelentősen az egyéni (családi)látogatások mértéke. A további elemzések is azt sugallták, hogy az általános iskolákegy része mintha kivonulni látszana e feladatkörből (akad, ahol nyíltan ki ismondják: keressen a szülő helyet a gyerekének, ez nem a nyolcadikos osztályfőnökfeladata (?)).Elgondolkodtató tény az is, hogy eddig olyan jelenséget – még elvétve – semtapasztaltunk, hogy akár a felnőttek, akár a gyerekek ellentmondásos, értékelhetetlenülkitöltött kérdőíveket adtak volna ki a kezükből. Idén ez a jelenség mind akét kategóriában kimutatható volt (mindamellett, hogy a kérdőívek tartalma, formájaa mérések során nem változott érdemben). Még furcsább, hogy előfordult„jópofizó”, humorosnak szánt, de idétlenné sikeredett, komolytalanul kitöltött kérdőív– nos, erre sem volt eddig példa!Akik nem választanának minket…A látogatás végén kitöltött kérdőívek tanulsága szerint (a szülői-tanári válaszoktekintetében) az derült ki, hogy 5 százalékuk – ha most kellene dönteni – nem16 Budapesti Nevelő

választaná-ajánlaná az iskolát. (Racionális érv, hogy nálunk nincs olyan idegennyelv, amit ő preferálna, de a megítélés, miszerint az iskola túl erős, illetve túlgyenge – nyilván nézőpont kérdése.)A diákok a fenti kérdésre 3 százalékban adtak elutasító választ, itt az okokszerteágazóbbak, a fentiek mellett megjelent szempontként a földrajzi távolság,az elsajátítható szakmai alapozás elutasítása illetve a preferálandó szakmai képzéshiánya.A „nem választók” aránya nem jelentős, érdemesebb tehát azokkal foglalkozni,akik választanák az iskolát, vizsgáljuk meg, mit tartanak ők preferálandó erénynek.A pozitív válaszadók véleményének megoszlásaMotívumok(Több választ is be lehetett jelölni,sorrendet nem kellett megadni.)Akik választanák az iskolát (%)Felnőttek(az összes felnőttlátogató 91%-a)Tanulók(az összes nyolcadikoslátogató 94%-a)Iskola külseje, rendezettsége, esztétikuma 82 65Iskola közelsége, földrajzi helyzete 60 44Fogadó tanárok, diákok viselkedése 52 42Iskola felszereltsége 36 36Tanulható szakmák, orientáció 31 24Az iskola diákjairól alkotott kép 19 24A látogatott tanóra 15 16Az iskola híre, megítélése 22 15Egyéb – 2A táblázatból kiolvasható: a felnőttek és a gyerekek preferenciasora majdnemmegegyezik, különbség, hogy a felnőttek esetében az iskola megítélése megelőzia diákokról kialakított kép fontosságát.Érdekes, hogy évek óta az iskola esztétikus külseje a legfőbb vonzerő, de azeddigi – átlagos – 70-75%-os fontosság idén a szülőknél felszökik 82%-ra, míg adiákok esetében ez 65%-ra csökken! (Vajon e tény mutat-e korrelációt azzal ajelenséggel, miszerint a mindennapokban egyre nehezebb megóvni a diákok rongálásaitólaz iskola felszerelését, berendezési tárgyait? Az oktalan vandalizmusegyre agresszívebb és egyre félelmetesebb méreteket ölt.)Figyelemre méltó az is, hogy a látogatott tanóra nem jelentős tényező a választásban,egyik csoport esetében sem. A bemutató órát tartó tanárokat ugyanúgymeglepte, mint az órán résztvevő diákjainkat, hogy sok esetben nem a látogatónyolcadikosok magatartása volt zavaró, hanem a szülők devianciája súrolta azelviselhetőség határát.Felmerül a kérdés: mi várható attól a tanulótól, akinek a szülők ilyen példátmutatnak?2010/2 17

Az információáramlás hatékonyságaA kommunikációs csatornák vizsgálata a következő preferenciákat mutatta a kérdőívbenfeltett kérdés alapján (Honnan szerzett/szereztél tudomást iskolánkról, aNyitott Kapuk rendezvényeiről?):Kommunikációs csatorna neveFelnőttekTanulók(Több választ is be lehetett jelölni, sorrendetnem kellett megadni.)Pályaválasztási könyv, kiadvány 40 38Iskola honlapja 67 35Iskolába járó nagyobb testvér, ismerős 12 34Szülők útmutatása 14 23Szóróanyag 17 9Általános iskolai tanárok, osztályfőnök 6 13Egyéb internetes fórum 3 7A felnőttek preferenciája szórtabb, jobbára a honlapot látogatták. (Pályaválasztásikiadványt megnevezni érdemben egyetlen válaszadó sem tudott.)A szülői (rá)hatás alulreprezentált (14%-ra tartották a szülők saját útmutatásukhatását, szemben a gyerekek 23%-os értékével), de ami leginkább elgondolkodtató,hogy az általános iskolák kommunikációs súlya mindkét csoport esetébenaggasztóan kicsi (6 illetve 13%). Valóban ilyen elenyésző hatású lenne a tanároktanácsa, azok presztizse a szülők körében, egy aránylag fontos döntés esetében.Vajon miért?Ismét felmerül a kérdés: az általános iskolák közül miért akarja néhány kivonnimagát ebből a tevékenységből? Az adminisztratív feladatokon túl miért nem teszmeg mindent a szülők és tanulók informálás terén! Ismétlem: a látogató gyermekekszáma majdnem ugyanannyi, de ezeket a gyerekeket miért kísérte kevesebbszülő és főleg pedagógus?Ezzel párhuzamosan: miért csökken évről évre a pályaválasztási szülői értekezletetigénylők száma?Miért vannak – látványosan – többen azok a szülők, akik a beiskolázással kapcsolatoslegelemibb információkat sem tudják?A Nyitott Kapuk látogatásai során a mi iskolánk pedagógusai gyakran informáljáka szülőket ezen a téren is, holott ez a felvilágosító-tájékoztató munka ismétcsak inkább az általános iskola feladata lenne. Az érintett nyolcadikos tanulókatők ismerik jobban, képességeiket, lehetőségeiket, szorgalmukat. (Üdítő kivételektermészetesen akadnak, de a jelenség valós!)Vagy a szülők nem szeretnének szembesülni a gyermekeiket tanító pedagógusokvéleményével, s inkább „partizán akcióba” kezdenek, s nem kérik ki a tanárokvéleményét?Szintén tapasztalható az elemzés eredményeinek vizsgálata során – de életkorisajátosságként is értelmezhető – hogy a gyerekekre a kortárs csoportok hatnak18 Budapesti Nevelő

legjobban, majd a szülőket követik e tekintetben a pedagógusok, mint kommunikátorok.Érdekes belegondolni abba, hogy egy fiatal jövőjét, pályaválasztását ebben akorban sokkal erősebben motiválja, hogy melyik iskolába megy, az éppen aktuálisbarátnő vagy haver, mintsem a többi logikus érv: a tehetség, az adottság, a hoszszabbtávon is eredményes, netán piacképes szakma.Mintha a középiskolás időszak békés, melegedős eltöltése, a testi-szellemimegerőltetés redukálása, a túlélés, az igazi, felelős döntések elodázása lebegnea gyerekek szeme előtt, egyre nagyobb arányban – vagy túl messzire vezet az afeltevés, hogy biológiailag talán előbb érnek, de a felnőtté válás, a szülőkről valóleszakadás és a saját lábukra állás képessége és igénye egyre kijjebb tolódik.(„Divatba jön” az örök infantilizmus?!)Hova és miért?Természetesen a leginkább közérdeklődésre számot tartó kérdéscsoport az, hogya megkérdezettek meglátása szerint – a vizsgált intézménytől elvonatkoztatva –mi motiválja az iskolaválasztást – általánosságban?Motívumok(Több választ is be lehetett jelölni, sorrendet nemkellett megadni.)Minek alapján választanak tanintézményt– általánosságban (%)FelnőttekTanulókOlyan ismerős, aki az adott intézménybe jár 48 54Intézmény híre, népszerűsége 44 55Más barátok, ismerősök 37 17Hirdetett képzések vonzereje 36 31Tanárok útmutatása, tanácsa 15 17Szülői szándék 15 27Egyéb (iskola közelsége, pályaválasztás,tanulmányi átlag stb.)5 –E táblázat adatai alapján megerősödni látszik, hogy az idejáró tanulók befolyásolóhatása nagyon erős, mintha valamiféle „belterjesség” alakulna ki az iskolarégi, jelenlegi és majdani tanulói vonatkozásában. A szülők saját befolyásolópotenciáljukat nem értékelik túl itt sem, de az általános iskolák szerepe, súlya etekintetben még jelentéktelenebb. Elgondolkodtató az is, hogy a szakmai képzésvonzereje sem annyira számottevő, mint ahogyan az kívánatos lenne.Néhány érdekesség a gyűjtött adatokból, mely gondolatébresztő lehet:– a megkérdezettek 61%-nak járt vagy jár az iskolába nagyobb testvére illetveismerőse, ez az arány az előző évek vonatkozásában egyre emelkedik,– mind a felnőttek, mind a diákok körében csökkent a pályaválasztási szülőiértekezlet iránti érdeklődés – ez az intenzitás éveken keresztül nagyonmagas arányban mutatkozott meg (volt, amikor a 95% feletti mértéket istúllépte), jelenleg 50% körül mozog,2010/2 19

– nőtt az egyénileg látogatók és csökkent a szervezetten (tanári kísérettel)érkező gyerekek illetve tanulócsoportok aránya (eddig minden évben a szervezettenlátogatók száma volt a magasabb, a tendencia idén fordult megelőször),– nőtt a hiányos és ellentmondásosan kitöltött kérdőívek aránya (ilyen problémaeddig nem mutatkozott).Ez utóbbi jelenség vajon mutat-e összefüggést azzal a ténnyel, hogy az olvasottszöveg megértése, azaz az értő olvasás egyre nehezebb feladat elé állítja akilencedikbe beiskolázott tanulók egyre magasabb arányát. (S vajon a funkcionálisanalfabetizmus a szülők körében is egyre nagyobb és nagyobb arányban fogmajd mutatkozni?!)Végül egy újabb attitűd illetve trend: a felnőttek és a tanulók csoportjában iscsökkent azon válaszadók aránya, akiknek iskolaválasztására nagyon erősenhatott volna az iskolában tett látogatás, ezzel párhuzamosan nőtt azok száma,akiket kicsit, vagy semmilyen mértékben nem befolyásolta az, amit iskolánkbanlátott. Itt is fordul a tendencia: eddig minden mérés esetében azok voltak nagyobbszámban, akikre erősen hatott a látogatás, a fogadók kedvessége, ügyessége,készségessége, s kevesebben voltak azok, akiket nem, vagy nem lényegesenérintett a látogatás..A fentiekben vázolt mérés és értékelés az iskola éves minőségbiztosítási programjánakrésze, sőt, amikor a nevesített intézményi minőségbiztosítás – általánosságban– még terv szintjén sem létezett, iskolánk már akkor elkezdte ezt aszondázást, mintegy „megelőzve saját korát”.Az IMIP részeként: „Végzősök az élet kapujában”Kívánatos cél, s immár hagyomány az iskola szakmai életében a diákok projektmunkáraszoktatása, ennek keretében – akár önként, akár tanári hatás eredményeképpen– több mérés és értékelés is történt már.Így volt ez ebben a tanévben is. Szondázták a tanulók a menza szolgáltatásaitközvélemény kutatás keretein belül, de fenti témánkhoz a (végzős) 12. b osztályegyik önkéntes munkacsoportjának tevékenysége kapcsolódik szervesen, a kutatáselsősorban Herceg Katalin és Nagy Viktória tanulók szakmai érdeklődését ésszorgalmát dicséri.Az érettségi előtt álló diákok szinte teljes körében (76 végzős tanuló 69 értékelhetőkérdőívet juttatott vissza – ez több mint 90%) arra keresték a választ„Végzősök az élet kapujában” című kutatásuk keretében, hogy mi motiválja anégy-öt évvel ezelőtti nyolcadikosokat most, végzősként az újabb „életre szóló”döntések meghozatalában.A kérdések nem csak a „hogyan tovább” lehetőségeit mérték fel, de firtatták adiákok jövőképét, az ország helyzetéről, elsősorban annak gazdaságáról alkotottvéleményét is. (A kérdőívet a diákok szerkesztették, a kérdőívszerkesztés szakmaitananyag.)20 Budapesti Nevelő

A „kutatópalánták” kutatási jelentésükben kifejtették, hogy a három osztály (egyangol-német nyelvi előkészítő és két normál tagozatú, mindannyian a 17-es szakmacsoportbanfolytatták tanulmányaikat a négy-öt év során) diákjainak válaszainem tértek el egymástól jelentős mértékben, így e helyen a megállapításokat isösszességében közöljük (a tényleges kutatási jelentés természetesen osztályonkéntelkülönített formában is tartalmazza a mért adatokat).A mérés eredményeinek tényszerű felsorolása önmagáért beszél.1. kérdéscsoport: továbbtanulás– mindenki úgy gondolja, hogy – általánosságban – érdemes továbbtanulni,– mindenki úgy gondolja, hogy – konkrétan – szeretne továbbtanulni,– a válaszadók 52%-a gondolja úgy, hogy szakirányban szeretne vagy lenneérdemes továbbtanulni, szerintük a továbbtanulásnak ez a formája egyesély, de nem „életbiztosítás”.2. kérdéscsoport: jelenlegi gazdasági helyzet– a válaszadók 23%-ának nincs véleménye az ország jelenlegi gazdaságihelyzetéről (4 éven át tanultak gazdasági tantárgyakat!),– csak egy tanulónak volt pozitív véleménye az ország jelenlegi gazdaságihelyzetéről (az okokat ő sem fejtette ki),– a világgazdasági válság hatását közepesen erős befolyásoló tényezőnekítélték Magyarország gazdasági változásainak vonatkozásában.3. kérdéscsoport: munkavállalási esélyek– a válaszadók 69%-a véli úgy, hogy belátható időn belül munkába tud állni,talál megfelelő munkát,– 50% gondolja úgy, hogy legfontosabb az ideális munkahely megítélésénélaz átlagon felüli fizetés, sorrendben ezt követi a kellemes munkakörnyezetés a jó társaság, kisebb mértékben volt fontos a munka megbecsülése, akreativitás, akadt, akinek legfőbb szempontja az volt, hogy ne legyen államia munkahely (?), a családbarát munkahely szinte az utolsó helyen szerepela preferenciák között,– nem szerepelt a ható tényezők között a jogbiztonság, a karrierlehetőség,– a válaszadók csak sorrendbe állították a megadott szempontokat, de értékelhetőindoklás szinte egyik esetben sem volt.4. kérdéscsoport: vállalnának-e külföldön munkát?– minden osztályban az „IGEN”-ek nyertek, eltérést mutatva: 51, 57 és63%-os arányban (13.a, 12.b, 12.c ), az okok sorrendje: megélhetés, nyelvtanulás,kíváncsiság (kalandvágy), nagyobb megbecsülés, szakmai tapasztalatszerzés(érdemes végig gondolni: milyen is lenne az ideális sorrend?!).5. kérdéscsoport: munkahely – stressz – stressz oldás, szabadidő kapcsolata– két osztály esetében a stressz mentesség dominált az esetleges munkahelyválasztásnál,2010/2 21

– egy osztály a kényelmes munkát és a szabadidőt, a kikapcsolódás lehetőségét(munka mellett) preferálta elsősorban,– átlagosnak ítélték életüket a stressz szempontjából,– átlagos veszélyforrásnak ítélték sorsuk alakulásában a munkanélküliségtényét,– a többség elvállalná a kedve ellenére való munkát is – de csak ha átlagonfelül fizetnék meg.Végezetül a munkacsoport tagjai így összegezték a kutatási eredményeiket:megállapítható, hogy a végzős diáktársak reálisan mérik fel lehetőségeiket, tisztábavannak esélyeikkel és a rájuk váró kihívásokkal.(Úgy legyen – mondja és kívánja a több tapasztalattal rendelkező, talán jobbankételkedő, de mindenképpen segítő szándékú pedagógus.)Hogyan tovább?Mindkét kutatás tekintetében a következtetések és az azok nyomán megfogalmazotttennivalók, feladatok új és mindig újabb kihívások elé állítják az iskola vezetésétés tanárait, de még a hozzánk járó, nyitottabb személyiségű diákokat is.Természetesen a Békésy György Szakközépiskola jövőre is megnyitja kapuitaz érdeklődők előtt, a látogatókat szívesen fogadja, ismét felteszi nekik kérdéseités mindent megtesz azért, hogy a válaszok figyelembevételével egyre jobb színvonalontudjon megfelelni az intézménnyel szemben támasztott követelményeknek,származzanak azok a fenntartótól, a szűkebb vagy szélesebb környezettől.Továbbra is segítő támogatással fordulunk a kutató szándékú diákok felé, megköszönveés értékelve, hogy – az érettségi előtt – szánnak szűkös idejükből azilyen projektmunkára. Profitált ezekből a tanári kar, az iskolavezetés, a tanulótársak(hiszen prezentáción tekinthették meg a grafikusan ábrázolt és szövegesformában is kifejtett eredményeket), de legtöbbet az alapos munkát végző diákoknyertek. Reményeink szerint ez a mérés egy újabb sikeres sorozatnak lesz a kezdete.Végezetül: köszönet illeti az aktívan segítő tanulókat és tanártársakat, de természetesenköszönjük minden látogatónknak az eddigi és a jövőbeni érdeklődést,valamint azt, hogy válaszadásukkal segítették munkánkat!22 Budapesti Nevelő

Integrációs nevelésPásztorné dr. Tass Ildikó – Feketéné dr. Szabó ÉvaIntegráció – egy szegregáltan működőintézmény tapasztalataiMottó: Nincs szándékunkban semmi különöset tenni,csak ahogyan a gyermek sérülése megkívánja, okosan segíteni:az általunk legalkalmasabbnak vélt módszerrela konduktív pedagógiával vezetni – az életre, nevelni, oktatni …(MPANNI GYKI és EKMI HPP)BevezetőA magyar közoktatás napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt fektet a sajátos nevelésiigényű gyermekekkel kapcsolatos oktatási kérdésekre, a napi gyakorlatbanmegjelenő problémák, nehézségek feltárására. A probléma megoldását keresőoktatáspolitikusok, oktatáskutatók és az érintett pedagógusok (óvónők, tanítók,tanárok, gyógypedagógusok, konduktorok) néhány éve még arról folytattak hevesvitákat országszerte, hogy vajon az ép mozgású gyermekekkel együtt megvalósítottintegrált oktatási, nevelési forma, vagy a szegregált, elkülönített oktatás, nevelésa célravezető.Sokáig élesen szembeállították a hagyományos és a modern megközelítést;a szegregált vagy az integrált nevelést tartották megoldásnak. A valódi szakmaikérdés az lenne, hogy kinek, milyen sérüléstípusnál, milyen fejlettségi szinten,mikor, melyik oktatási forma jelentheti a legnagyobb esélyt személyiségeés képességei kibontakoztatásához?A sajátos nevelési igényű gyermekek speciális igényeit jól ismerő gyógypedagógusokés konduktorok kezdettől fogva egyetértettek abban, hogy az integráltoktatás-, nevelés elvének minél szélesebb körű megvalósulása érdekében mindenszakterület munkatársainak felül kellene vizsgálnia korábbi szakmai gyakorlatát.Célkitűzéseit az új elvárások alapján újra kellene gondolnia, hogy neveltjeinknek,sérültjeinknek a lehető legszélesebb körű, legeredményesebb fejlesztésiformákat tudjuk nyújtani, és elérjük a sajátos nevelési igényű gyermekek társadalmiszintű integrációját.Az első törekvések megjelenésétől fogva a speciális tudással és több évtizedesszakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek egyetértettek abban, hogy asikeres integrált oktatásnak-, nevelésnek számos fontos, körülírható kritériumrendszerevan, melyek hiányában sem a sajátos nevelési igényű gyermekek,sem az ép mozgású gyermekek fejlődése nem lehet megfelelő, mert a szakszerűtlenintegrált oktatás-, nevelés komoly veszélyeket rejt magában. Sokan úgy2010/2 23

értékelték ezeket a gondolatokat, hogy a gyógypedagógusok, konduktorok féltikaz évtizedek alatt felhalmozott speciális tudásukat és attól tartanak, hogy az integrációterjedésével arányosan szakmai kompetenciáik csökkennek. Napjaink integráltoktatással kapcsolatos tapasztalatai a gyógypedagógusok, a konduktorokfélelmeit igazolták, és mára már mindenki nyíltan beszél a korábban előre láthatónehézségekről, összetett szakmai problémákról.Törvények, rendelkezések az integrált oktatásértMagyarországon sok intézkedés történt az elmúlt két évtizedben az integrált oktatásérdekében. Magyarország is Uniós tagállam, a folyamatok, törekvésekmegegyeznek az Unió tagállamaiban tapasztalhatókkal, de a megvalósítás sajnossokkal lassabban halad, mint azt vártuk. A New York-i egyezményhez (1991.éviLXIV. törvény, a gyermekek jogairól, az 1989-ben született egyezmény elismerése)1991-ben csatlakozott Magyarország, az 1993-as többször módosított Közoktatásitörvény (LXXIX. törvény a közoktatásról) megteremtette az elvi lehetőségétaz integrált nevelésnek, 1998-ban pedig megszületett a XXVI. törvény a fogyatékosszemélyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról is (Vargáné MezőLilla, 2004.). A törvényalkotók, alkalmazkodva a nemzetközi trendekhez, a szemléletváltásszükségességét a sérültek megnevezésére használt fogalmak megváltoztatásávalis tükrözni szerették volna, így „a testi, érzékszervi, értelmi, beszédés más fogyatékos tanulók” kifejezések helyett „a sajátos nevelési igényű tanulók”megnevezést használták a törvényben. Bár ettől az egyes sérüléstípusba tartozóksajátos, sőt egymástól is lényegesen eltérő problémái semmit sem változtak.Csupán egy új, humánosabb elnevezés született, mely a többségi intézménybendolgozó általános pedagógusok számára nehezebben érthető, és a várható problémákatis nehezebben tudják felmérni.Mindezek a lépések csupán a törvényi háttér megteremtését jelentették. A sajátosnevelési igényű gyermekek fogadása, elfogadása és befogadása ettől mégnem változott meg, csupán az első lépések történtek meg társadalmi szinten aprobléma megoldása érdekében.Az igazi változáshoz elsősorban az integrált oktatás társadalmi feltételeinekmegteremtésére van/lenne szükség:– A többségi közoktatási intézményekben dolgozó pedagógusok megfelelőfelkészítésére, (A pedagógusképzésben a mai napig nem, vagy csakminimális mértékben jelenik meg a sajátos nevelési igény, mint problémakör.)– az intézmények tárgyi feltételeinek javítására (akadálymentesítés, liftbeépítése, fejlesztő helyiségek építése stb.),– a jelenleginél ösztönzőbb és igazságosabb, a költségeket valóbanfigyelembe vevő finanszírozási modellek kidolgozására (ma sok intézménya vonzóbb normatíva miatt vállalja a sajátos nevelési igényű gyermeket(elsősorban az enyhe problémával élőket!), ugyanakkor nem rendelkezik24 Budapesti Nevelő

a speciális fejlesztési igényt megvalósítani képes szakemberekkel, sokintézmény nem veszi igénybe utazó szakember segítségét a fejlesztéshez),– az intézmények hatékonyabb ellenőrzésére (ugyan egyre több gyermekvesz részt hivatalosan integrált nevelésben, a helyzet azonban kiábrándító,mert a sajátos nevelési igényű gyermekek jogai gyakran sérülnek, magántanulóistátuszba kerülve tulajdonképpen szegregált nevelésben részesülnekaz integrált oktatáson belül.Ezek csak a szükséges szakmai feltételek, melyeknek megléte esetén is szembekell néznünk a társadalomban élő emberek előítéletes gondolkodásmódjával,a másság tolerálásának nehézségeivel. A változtatáshoz nagyon következetes,hosszú távú stratégia megvalósítása szükséges. Tény, hogy a Nemzeti FejlesztésiTerv Humánerőforrás – Fejlesztési Operatív Programjának keretén belül már sokintézmény jutott forráshoz szakmai tervei megvalósításához. Ismerve azonban amagyar közoktatás helyzetét, ezek a források még nem elegendőek. Az örvendetes,hogy a pályázati kiírások közt egyre többször lehet forrást találni a pedagógusokés a szülők szemléletformálásához, vagy a jó gyakorlatok megismertetéséhez.Világosan látható, hogy a közoktatási intézmények ma rendkívül nehéz helyzetbenvannak, és nem csak az ismert forráshiány miatt. A közoktatási intézményeka törvények, a társadalmi-, a fenntartói-, a szülői-, és a szakmai elvárásokkereszttüzében végzik napi munkájukat. Az elvárások egyre nagyobbak, miközbena pedagógusok (sem az általános ismeretekkel, sem a speciális ismeretekkelrendelkező pedagógusok) társadalmi megítélése évtizedek óta alacsony, erkölcsilegés anyagilag sincs elismerve munkájuk. A megnövekedett elvárásoknak csakfolyamatos továbbképzés, önképzés, és rendszeres tapasztalatcsere eseténképesek megfelelni, mert e nélkül esélyük sincs jó megoldások kidolgozására.Szemléletváltásra van szükség: társadalmi, szakmai és egyéni szinten is.Tapasztalataink szerint ehhez szükséges a legtöbb idő.A központi idegrendszeri sérülés miatt sajátos nevelési igényűgyermekek helyzete, integrált nevelésük – oktatásuk nehézségeiA központi idegrendszeri sérülés következtében létrejött cerebrális parézis(angolul cerebral palsy, továbbiakban CP) eseteiben cerebromotorikus diszfunkciókjönnek létre. A CP a mozgás és a testtartás maradandó zavara, melyet az éretlenagy nem progresszív patológiai állapota idéz elő (Aicardi, Bax, 1992.). Perlstein(Perlstein, 1952.) meghatározása szerint a CP a bénulás, a gyengeség és az in -koordináció, valamint az egyéb motoros funkciózavarok együttese. A központiidegrendszer működésének prae- (születés előtti időszak, kb. az esetek 75%-ában), peri- (szülés körüli időszak, kb. az esetek 10%-ában) és postnatalis (születésutáni időszak, kb. az esetek 10-15%-ában) terminusában történő zavara,sérülése diszfunkciókat okoz, amelyekhez az intellektus, a személyiség zavara ésepilepszia társulhat változó gyakorisággal.2010/2 25

A létrejött diszfunkciók már a gyermek korai életkorában észlelhetők, és igenkedvezőtlenül befolyásolják a tanulási folyamatokat. A CP az általános alkalmazkodásiképesség kialakulását nehezíti, súlyosabb esetekben annak létrejöttétakadályozza. A CP-s gyermekek fejlődésmenete lényegesen eltér az ép gyermekekfejlődésmenetétől, mivel különböző mértékben akadályozottak az életkoruknakmegfelelő tapasztalatok megszerzésében, szociális kapcsolataik kialakításában.A központi idegrendszer sérülése összekapcsolódhat az észlelés, cselekvés,gondolkodás és a beszéd zavaraival, és mindez befolyásolhatja a gyermek szociálisés emocionális fejlődését. Az értelmi funkciók csökkent működése sokszora tapasztalatszerzés korlátozott volta és az ingerszegény környezet következtébenalakul ki, és másodlagos zavarnak tekinthető. A mozgássérülés e fajtájánálolyan intelligencia és fejlődési zavarok figyelhetők meg, amelyek nem az átlagosnálgyengébb képességekből fakadnak, hanem a hiányos tapasztalatokra vezethetőkvissza. Míg az ép gyermekek már egy éves koruk körül képesek a testükről,mint önálló egészről képet alkotni, addig a sajátos nevelési igényű CP-s gyermekektestvázlata csak igen nehezen alakul ki, mivel a mozgásos tapasztalatszerzésbenkülönböző mértékben akadályozottak. A tapasztalatszerzést a fogás, amegtartás, az elengedés nehézségei csak fokozzák. Általánosan jellemző, hogyminden feladat megoldásához több időre van szükségük. Az agyi sérülés következtébenigen változatos tünetcsoportok jönnek létre.Megkülönböztetünk:– spasztikus formákat: mono-, hemi-, di- és quadriplegia (különböző végtagrakiterjedő feszes tónussal)– dyskinetikus formákat: athetosis, choreoathetosis, dystonia; (tág értelembentúlmozgásos formák)– ataxiás formákat: connatális ataxia, ataxiás diplégia (kisagyi eredetű koordinációzavar)– kevert formákat.A tünetegyüttes intenzitásának megjelölésére (enyhe, középsúlyos, súlyos) aPerlstein-féle osztályozást használjuk (Perlstein, 1952.).A tünet-együttes rövid leírásából is sejthető, hogy a CP-s gyermekek integráltnevelése komoly kihívást jelent a többségi intézmények pedagógusai számára.Konduktív nevelés: cél a társadalmi szintű integrációelőkészítéseA konduktív nevelés kidolgozása dr. Pető András (1893-1967) orvos, pedagógus,polihisztor nevéhez fűződik. A központi idegrendszeri mozgássérültek terápiájával1922-ben, a semmeringi gyógyintézetben kezdett el foglalkozni, és ennek hatásáralassan érlelődött meg benne újszerű, semmihez sem hasonlító szemlélete, újmegközelítés megvalósításának a gondolata. Dr. Pető András – kora általánosvéleményével ellentétben – úgy gondolta, hogy a mozgássérült gyermekek, felnőttekalapvetően nem különböznek ép mozgású társaiktól, csupán különleges26 Budapesti Nevelő

nyilvántartásunk, forgalmi adatok stb.), ezeket folyamatosan feldolgozzuk, értékeljük.A rendelkezésre álló erőforrásaink keretein belül jelenleg csupán kisebbkutatások-vizsgálatok elvégzésére van lehetőségünk.A konduktív nevelésben részt vett, elbocsátott, integrált oktatásban tanulókegyüttnevelési tapasztalatait 1989-ben Dombiné (Dombiné, 1989.) országos felmérésbenmérte fel. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy a többségi iskolábaelhelyezett CP-s tanulóink integrált nevelését, milyen tényezők nehezítik az érintettpedagógusok szerint. A felmérésre adott válaszok kiértékeléséből egyértelműenkiderült, hogy a CP-s gyermekek beilleszkedését, együttnevelését az alábbiproblémák nehezítették:– lassú írástempó,– írásos feladatok gyengébb külalakja,– a beszéd alaki zavarai,– helyesírási problémák,– lassú olvasási tempó,– szövegértési lemaradások.A 2009/2010-es tanévben kiküldött kérdőívek feldolgozása során hasonló válaszokatkaptunk a pedagógusoktól. A sérült gyermek lassú tempója, a tanulástnehezítő percepciózavarok kezelése, a grafomotoros ügyetlenség-fejletlenségáltalánosan nehézséget okoz. Segítséget igényelnek a pedagógusok a készségtárgyakalól való felmentések lehetséges formáihoz, a számonkérés módszereihez,de a pályaválasztási lehetőségek terén is nagy a bizonytalanság.A budapesti önkormányzatok által fenntartott többségi általános iskolák alsótagozatán tanuló CP-s tanulók integrált oktatási tapasztalatainak felmérésére egyPhD kutatás keretében került sor. (Feketéné Szabó Éva, 2006.). A kutatás egyikcélja volt, hogy felmérje, hány sajátos nevelési igényű tanuló vesz részt közoktatásbanintegrált formában, ill. milyen a budapesti általános iskolákban integráltantanuló CP-sek tünettani megoszlása. Az MPANNI utógondozási tapasztalatai,valamint saját tapasztalatai alapján Feketéné feltételezte, hogy a többségi iskolákbanoktatott CP-s gyermekek nagy része a súlyossági index szerint enyhekategóriába tartozik, és többségük rövidebb, vagy hosszabb időt töltött konduktívneveléssel az integrált oktatás megkezdése előtt. A vizsgálatok elvégzésére2002/2003-as tanévben és a 2004/2005-ös tanévben került sor. Az első kutatásiévben 278 iskolában mindösszesen 27 CP-s tanulót talált az alsó tagozaton, őket26 pedagógus oktatta. Két évvel később már csak 174 intézmény válaszolt akiküldött kérdőívekre, és a korábbinál kevesebb, 16 CP-s gyermeket talált azintézményekben.28 Budapesti Nevelő

2002/2003-as tanévA megvizsgált gyermekek száma 278CP-s gyermekek száma 26Tünet szerinti megoszlásOsztályfok szerintimegoszlásDiparetikus:191.oszt.:9 főHemiparetikus:42. oszt.:7 főTetraparetikus:43. oszt.:9 főMonoparetikus:04. oszt.:2 fő2004/2005-ös tanévA megvizsgált gyermekek száma 174CP-s gyermekek száma 16Tünet szerinti megoszlásOsztályfok szerintimegoszlásDiparetikus:81. oszt.:10 főHemiparetikus:62. oszt.:1 főTetraparetikus:13. oszt.:3 főMonoparetikus:14. oszt.:2 főA vizsgálatban szereplő gyermekek tünet szerinti összetétele igazolta azMPANNI tapasztalatait, és Feketéné (Feketéné, 2006) feltevését, valóban azenyhe súlyossági indexű gyermekek vettek részt integrált oktatásban, valamenynyienelső osztályos koruktól fogva. A pedagógusok körében végzett kérdőívesvizsgálatból egyértelműen kiderült, hogy csupán 33%-uk volt tisztában iskolájukintegráló-együttnevelési gyakorlatával. Ez az adat egybevág a hasonló felmérésekadataival, miszerint a pedagógusok többsége minimális szinten tájékozottiskolája együttnevelési gyakorlatával kapcsolatosan (Csányi, 1995.). A megkérdezettpedagógusok 84,6% még egyáltalán nem foglalkozott CP-s gyermekekkel, amaradék 15,4% pedig munkája során először találkozott ilyen sérülttel. El -gondolkodtató adat, hogy a pedagógusok nem ismerik kellő mélységig a tanulóiksérülésével kapcsolatos előzményeket, mert csupán a megkérdezettek 46,2%-atudott egyértelmű igennel válaszolni arra a kérdésre, hogy az osztályában tanulóCP-s gyermek részt vett-e korábban konduktív nevelésben. Az viszont mindenkétséget kizáróan megállapítható, hogy az integrált oktatásban részt vevő CP-sgyermekek minimum felénél szerepet játszott a konduktív nevelés az integrációra2010/2 29

való felkészítésben. A kérdőív válaszaiból kiderül, hogy a pedagógusok felkészítésében– CP-s gyermekek problémaköre – 45%-ban az érintett szülők, 33%-banaz MPANNI konduktorai, 11%-ban gyógypedagógus, további 11%-ban egyéb,meg nem nevezett szakember segített.„A CP-s gyermekek felkészítésében a többségi iskola pedagógusainak véleménye,észrevételei, problémái, kell, hogy iránymutatók legyenek, hiszen ők a befogadók.Ha a CP-s (SNI) gyermek örök, megoldhatatlan problémát, nehézséget,konfliktusforrást jelent, akkor biztos, hogy a CP-s gyermek nevelése, oktatása atöbbségi iskolában sikertelen lesz annak ellenére, hogy a szegregált, tünetspecifikusintézmény a legkörültekintőbben készítette fel” (Feketéné, 2006)Mpanni gyakorló óvodája, általános iskolája, kollégiuma,előkészítő szakiskolája és egységes konduktív módszertaniintézete: trendvizsgálat 2000-2010A közoktatási intézmények számára fontos információkat jelentenek a különbözőstatisztikai mutatók elemzései, mert az adatok és főleg az összefüggések feltárásasegítheti az intézmények vezetőit működő szolgáltatásaik továbbfejlesztésében,ill. a trendek alapján rövid és hosszú távú stratégiájuk megfogalmazásában.Az MPANNI GYKI és EKMI elmúlt 10 tanévének elemzése is sok tanulsággal járt.Mivel többcélú, közös igazgatású, gyakorló közoktatási intézményként működünk,csecsemőkortól felnőtt korig biztosítunk nevelési-oktatási-fejlesztési lehetőségetCP-s személyeknek. A különböző korosztályok létszámadatai eltérő képet mutatnak.Az elmúlt 10 évben sok változás következett be, melyek egyértelműen negatívanhatnak intézményünk működésére. Az élve született csecsemők számatartósan 100 ezer alatt marad (1975-ben még 194240 csecsemő született, 1985-ben már csak 130 200, 1998-ban csökkent először 100 ezer alá, akkor 97 301csecsemő született), ebből évente kb. 250 gyermek CP-s. Magyarországon a jólszervezett koraszülött gondozás ellenére alig változik (8-9% között van) azoknakaz újszülötteknek a száma, akik terminus előtt, a 37. terhességi hét előtt, vagy2500 g súllyal születnek, vagy 1000 g alatti súllyal jönnek világra méhen belülisorvadás miatt.)Intézetünk országos beiskolázási hatáskörrel rendelkezik, a korai fejlesztésben,a szakszolgálati ellátásban mégis elsősorban a budapesti és a pest megyeigyermekek jelennek meg. Vidéki gyermek esetén a szakértői bizottság nem intézményünket,hanem a lakóhelyhez legközelebb eső korai fejlesztést biztosító intézménytjelöli meg. Budapesten és vonzáskörzetében az országos átlagnál többszakember áll rendelkezésre, bizonyos szempontból túlkínálat mutatkozik.Gomba módra szaporodnak a magán, és alapítványi működtetésű vállalkozások,melyek kifejezetten üzleti célból kínálják szolgáltatásaikat a kiszolgáltatottszülőknek.30 Budapesti Nevelő

Az elmúlt években folyamatosan csökkennek a normatívák, ez különösenigaz a korai fejlesztésre. Komoly ellentmondás alakult ki a törvényalkotó szándéka(prevenció) és a gyakorlat közt. A kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy aprevencióra (terhesgondozás, koraszülések számának csökkentése, szüléskörüli traumák csökkentése, az oxigénhiányos állapotok elkerülése stb.) és aminél korábban megkezdett fejlesztésre, a lehető leggyorsabb diagnosztizálásrakellene a hangsúlyt fektetni. A legjobb eredményeket, a legnagyobb fejlődésta korai életkorban lehet elérni. A jelenlegi jogszabályi környezet, a finanszírozásidirektívák azonban a szándékkal ellentétes hatást fejtenek ki.Az elmúlt években folyamatosan csökken a szülőknek adható támogatásokköre is (pl. utazási térítés). Az integrált nevelés terjedésével párhuzamosan ajogszabályok egyre nagyobb támogatást nyújtanak az együttnevelésre vállalkozóintézményeknek.Mindezen tényezők hatására az elmúlt 10 év alatt 294 fővel csökkent a szakszolgálatiszolgáltatásokat igénybe vevők száma, ezen belül is a vidékiekaránya csökkent jelentősen, 601 főről 394 főre.Az MPANNI GYKI és EKMI tapasztalt konduktorai, ill. oktatói több csecsemőkkelés kisdedekkel foglalkozó budapesti kórházban, klinikán, PIC-ben a teamegyenrangú tagjaként vesznek részt koraszülöttek szűrésében, utánvizsgálatában.(SOTE I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Intenzív koraszülött osztá-2010/2 31

lya; SOTE I. számú Gyermekklinika; Semmelweis Egyetem II. Szülészet és Nő -gyógyászat; Péterfy Sándor utcai kórház).A korai konduktív fejlesztést helyben, az adott osztályon biztosítják munkatársaink.A budapesti védőnői szolgálatban, a budapesti kerületekben 7 konduktorvégez rendszeres szűrést, tanácsadást. Ezt a fajta szűrő-tanácsadó munkát intézményünk1968 óta végzi, változó számú helyszínen. Az első együttműködés aSchöpf-Merei koraszülött kórházzal jött létre, és a kórház néhány évvel ezelőttibezárásáig tartott. A grafikonon jól látszik, hogy összességében csökkenő trendmellett, a 2005/2006-os mélypont óta folyamatosan emelkedik a szűrésben,tanácsadásban részesülők száma.Az MPANNI GYKI és EKMI konduktív óvodájának statisztikai elemzése is aztmutatja, hogy az elmúlt 10 év komoly változásokat eredményezett. Az óvoda létszámaszorosan összefügg a korai fejlesztésben és a szakszolgálaton megjelentCP-s gyermekek létszámával. Ha csökken ezen a területen a CP-s gyermekekszáma, akkor az óvoda létszámában 1 max. 2 éven belül érezhető csökkenéskövetkezik be, hiszen adataink szerint az óvoda erről a területről kapja a legtöbbgyermeket.Az óvodába felvett gyermekek száma alapján elmondható, hogy 2000-től2005-ig kismértékű, de folyamatos növekedés következett be. Ebben az időszakbana korai területen 1000 fő fölött volt minden évben a létszám. A súlyosabbállapotú, további konduktív nevelést igénylő kisgyermekek az óvodás csoportokbanfolytathatták a megkezdett fejlesztést. A 2005/2006-os tanévben kiugróanmagas, 130-as létszámmal működött óvodánk. A 2006/2007-es tanévtől az óvodásoklétszáma kismértékű, de folyamatos visszaesést mutat, s ez összefüggésbenvan a korai területen tapasztalható létszámcsökkenéssel.A folyamat hátterében véleményünk szerint az integrált nevelés-oktatás terénbekövetkezett fejlődésnek is szerepe van, hiszen egyre több közoktatási intézménylátta be, hogy az együttnevelés a jövő követendő útja, és időközben a szülőinyomás is egyre komolyabbá vált.10 évvel ezelőtt 43 fő napközist foglalkoztattunk, jelenleg 91 fő gyermeket,vagyis valamivel több, mint 220%-os emelkedést mutat a bejáró gyermekek lét-32 Budapesti Nevelő

száma. Míg 10 évvel ezelőtt a bejáró – bentlakó gyermekek aránya 43 : 63 volt,addig a 2009/2010-es tanévben ez teljes mértékben, 91 : 20 arányban megfordult.Ennek egyik oka, hogy a sérültek nevelését-oktatását egyre több intézmény vállalja,egyrészt, mert csökken az egészséges gyermekek létszáma, másrészt amagasabb normatív finanszírozás miatt. A regionális szolgáltatások száma növekedik,mert a döntést hozó szervek kötelesek a lakóhelyhez legközelebbi intézménytajánlani.A konduktív nevelés filozófiája szerint a CP-s gyermekeknek a lehető legrövidebbidőt kell szegregáltan tölteniük. Cél a mielőbbi társadalmi szintű integrációelérése. Éppen ezért minden tanév végén előkészítjük a legjobban fejlődő, sajátkritériumrendszerünk alapján többségi intézmény követelményeinek megfelelőszintre jutott neveltjeink, tanulóink elbocsátását. Előfordul olyan eset is, amikor aszakemberek véleménye ellenére, a szülő kérésére kerül egy neveltünk többségiintézménybe. Az integrált nevelés-oktatás azonban gyakran sikertelen, még előkészítettgyermekek esetén is végződhet kudarccal. A gyermek visszakerül aszegregált nevelést-oktatást biztosító intézménybe. Ez a helyzet megviseli a szülőketés a gyermeket is, mert újabb kudarc élményt kell feldolgozniuk.Intézményünk sok hasonló helyzet szakmai elemzése és szülői kérés mérlegeléseután döntött úgy a 2002/2003-as tanévben, hogy elindít egy fordított integráltnevelést nyújtó óvodai csoportot. A program sikerének köszönhetően ma már41 kisgyermek (25 CP-s és 16 ép mozgású) vesz részt integrált óvodai nevelésben.2010/2 33

A konduktív iskola tanulói létszáma tíz év alatt – kisebb ingadozásokkal – 23fővel emelkedett, ami több mint 20%-os emelkedés. A kedvező folyamat hátterébenegyértelműen az együttnevelés nehézségei állnak. Az iskolán tanuló CP-stanulók többsége középsúlyos, kisebb része enyhe ill. súlyos állapotú.Tapasztalataink szerint a többségi oktatási intézmények az ilyen összetett, halmozottproblémákkal való megküzdésre nem, vagy alig vállalkoznak. Intézetünkországos beiskolázási hatáskörű közoktatási intézmény. A bejáró és bentlakógyermekek létszámadatai alapján készített trendvonal lassú, fokozatos emelkedésitendenciát mutat mindkét területen. Három, egymás utáni tanév (2004/2005;2005/2006; 2006/2007) adatai az átlagnál magasabb tanulói létszámot mutat. Azösszes tanuló arányán belül fokozatosan emelkedik a bejáró tanulók száma. Ez alakhely szerinti megoszlás változásaival függ össze. Felméréseink azt mutatják,hogy itt is emelkedik a budapesti és a pest megyei gyermekek száma.Az ép intellektusú és a tanulásban akadályozott tanulók számának arányaimegváltoztak. Tíz évvel ezelőtt az iskolai tanulók megközelítőleg 65%-a normáltanterv szerint haladt, a 2009/2010- es tanévben már 76% -a.A több mint 10%-os javulás mindenekelőtt a korai fejlesztésünk színvonalasszakszolgáltatási tevékenységének, és a konduktív óvoda iskolai életre való mi -nő ségi felkészítésének eredménye.Az eltelt 10 esztendő alatt lényeges emelkedés következett be az indított osztályokszámában. A dián jól látható, hogy a 2000/2001-es tanévtől 2003/2004-es34 Budapesti Nevelő

tanévig 10 osztályban oktattuk tanítványainkat. A 2004/2005-ös tanévtől jelentősmértékben nőtt az osztályok száma. Ennek több oka van: Az indítható osztályoklétszámát a közoktatási törvény határozza meg, nem hagyható figyelmen kívül. Aszakértői bizottság által intézményünkbe irányított CP-s gyermekek állapotárólkészített szakvélemény pedig egyértelműen meghatározza, hogy a tanulókatmelyik osztályba kell felvenni. Tanévenként változó a gyermekek összetétele. Azelmúlt három évben 18 osztály indítására volt szükség. Eddigi adataink arraengednek következtetni, hogy a trend hasonlóan fog alakulni a következő tanévbenis.integrációs tapasztalatok – életútkövetés, utógondozásaz mpanni gyki és ekmi-benA konduktív nevelésben részt vett és elbocsátott neveltjeink az intenzív konduktívfejlesztés után sem maradnak magukra. Intézményünk évtizedek óta végez utógondozóitevékenységet – egyéni tanácsadás és csoportos foglalkozási formábanis – a konduktív nevelés során elért eredmények megtartása, és volt neveltjeinktársadalmi integrációjának segítése érdekében. A családok, vagy felnőtt esetébenmaga az érintett bármikor kapcsolatba léphet utógondozói részlegünk tapasztaltkonduktoraival.Fontos feladatunknak tekintjük volt neveltjeink életútkövetését, ezért fejlődésüket,beilleszkedésük különböző állomásait folyamatosan figyelemmel kísérjük.2010/2 35

Minden tanévben pedagógiai véleményt kérünk az integrált oktatásban részt vetttanulóinkról, így újabb információkat szerezhetünk a gyermekek közösségi életéről,szociális beilleszkedéséről, tanulmányi sikereiről vagy kudarcairól, és ilymódon kapcsolatba kerülünk az őket tanító pedagógusokkal is, akiktől visszajelzéseketkaphatunk a CP-s tanulók beilleszkedését nehezítő körülményekről, ésegyúttal lehetőségünk van szakmai tanáccsal való segítésükre is. Az utógondozásiszolgáltatás igénybe vétele nem kötelező, ennek ellenére tapasztalataink aztmutatják, hogy a többség maga is fontosnak tartja az intézettel való kapcsolattartást.Az életútkövetés eddigi visszajelzései alapján elmondható, hogy a nagyobbválasztások, „útelágazások” (iskolaválasztás, továbbtanulás, munkába állás) idejénmegnő a jelentkezések száma. Örömteli eseményekről (házasság, diplomaszerzés,gyermek születése) is szívesen értesítenek volt neveltjeink.A 2008/2009-es tanévben utógondozási tanácsadáson és utógondozási csoportosfoglalkozáson részt vett tanulók száma 555 fő volt. A feldolgozott adatokalapján az alábbi diagram a foglalkoztatás szerinti megoszlásukat mutatja.Örvendetes, hogy volt neveltjeink összesen 55%-a vesz részt valamilyen többségioktatásban: 13 fő (2%) bölcsődébe jár, 79 fő (14%) óvodába nyert felvételt, 119 fő(21%) a többségi általános iskolában, további 67 fő (12%) pedig középfokú oktatásbanvesz részt. Tanítványaink közül 35 fő (6%) volt képes arra, hogy felsőfokútanulmányokat folytasson!A 2008/2009-es tanév utógondozási statisztikája N=555 fő(Bányainé Bejczi Erika, 2009)Legalább ennyire örömteli számunkra, hogy 90 fő rendelkezett munkaviszonynyala vizsgált időszakban, a vizsgált mintaösszetételben. Összesen 64 különbözőmunkakört töltöttek be volt diákjaink az adatrögzítőtől víz- és központi fűtésszerelőig. A legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkező volt neveltünk ma36 Budapesti Nevelő

tudományos fokozattal rendelkező kutató, tanár, a környezetgazdálkodás a kutatásitémája.A vizsgált időszakban 119 gyermek (ebből 5 fő volt magántanuló) vett részttöbbségi iskolai nevelésben-oktatásban (1-8.osztály, ebből 8 fő volt 1. osztályostanuló). A pedagógusok visszajelzései alapján jól látható, hogy volt neveltjeinka többségi intézményekben is megállják a helyüket. A gyermekek 41%-a jó,átlagos teljesítményt nyújt az iskolában, 31%-uk közepesen, 16%-uk gyengénszerepel, míg 13% mondhatja el magáról, hogy jeles, további 10% pedig kitűnőeredményeket tudhat magáénak.Az általános iskolások tanulmányi eredménye a 2008/2009-es felmérés alapjánBányainé Bejczi Erika (2009)A Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetének GyakorlóÓvodája, Általános Iskolája, Kollégiuma, Előkészítő Szakiskolája és EgységesKonduktív Módszertani Intézetének adatai, a többségi közoktatási intézményektőlbeérkezett kérdőívek eredményei, valamint Feketéné (2006) által elvégzett PhDkutatási eredmények alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a CP-s gyermekekintegrált oktatása akkor sikeres, ha a többségi iskolai nevelésbe-oktatásbamár 1. osztályban bekapcsolódnak. Ebben az esetben is csupán az enyhe sérülteknekvan reális esélyük magasabb iskolai végzettség megszerzésére.Az integrált nevelésre azonban megfelelően fel kell készíteni őket: a járás szintjesokkal kevésbé meghatározó a sikeres integráció szempontjából. A grafomotoroskészségek szintje alapvető feltétele a többségi, integrált oktatásnak. Ennek hiányábanCP-s gyermekeink nem lesznek képesek teljesíteni a rájuk váró követelményeket.Utógondozási statisztikáink azt mutatják, hogy megfelelő előkészítés és folyamatostámogatás mellett CP-s neveltjeink, tanulóink az épek világában is megálljákhelyüket.2010/2 37

IrodalomAicardi, J.-Bax,M. (1992) Cerebral Palsy. In: Aicardi, J. Diseases of the nervous system in childhood.Clinics in developmental Medicine No 115/118, Mac Keith Press, LondonDr. Biró Katalin (1993): Pető Andrásra emlékezve, Pető András (1893-1993) emlékkönyv;International Pető Institute, BudapestCsányi Y. (szerk.) (1995) Együttnevelés – speciális igényű tanulók az iskolában. Az integráltfejlesztés lehetőségei. ALTERN füzetek 5. Koncepciók. 183 p.Feketéné Dr. Szabó Éva (2006): A konduktor-tanító képzés speciális feladatai a mozgássérültgyermekek integráló nevelése érdekében, PhD disszertációDr. Salné Lengyel Mária – Kőpatakiné Mészáros Mária: Az együttnevelés jelenlegi helyzete – egyOKI-kutatás tapasztalatai, www.oki.huMozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetének Gyakorló óvodája, ÁltalánosIskolája, Kollégiuma, Előkészítő Szakiskolája és Egységes Konduktív Módszertani Intézeténeknyilvántartási adatbázisa, statisztikáiPerlstein, M.A. (1952) Intantile cerebral palsy. Classification and clinical correlations. J Am MedAss, 149:30-34Vargáné Mező Lilla (2004): Sajátos nevelési igényű tanulók együttneveléséről pedagógusoknak,intézményvezetőknek, www.oki.hu38 Budapesti Nevelő

Pázmány ViktóriaEgy önsegítő szervezet – a nyíregyháziDown-Egyesület – társadalmiintegrációra irányuló tevékenységeJelen tanulmány elsődleges célja egy non-profit szervezet, a nyíregyházi DownEgyesület egyedi és innovatív működésének, illetve ennek egyik funkciójánakbemutatása. Az Egyesület újszerű látásmódja, céljai köszönhetők egyrészről azitt együtt dolgozó és gondolkodó emberek bátorságának, hitének, ugyanakkormindazoknak az újításoknak, melyeket a XXI. század a Down-szindrómával születettemberek életét befolyásoló területeken hozott.Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye megyeszékhelyén egy érintett szülőkből állócsoport összefogott, hogy feltérképezve minden elérhető forrást, gyermekeik életminőségénekjavítására közös erővel komplex – állami, szülői, társadalmi kompetenciákatmagában foglaló – a gyermek születésétől a munkába állásig tartó –támogató és integrációs keretet alkosson. Az összefogás eredményei ma mégkevéssé láthatóak, de a szisztematikus és módszeres munka remélhetőleg ajövőben meghozza a gyümölcsét.A tanulmány keretei nem teszik lehetővé, hogy minden részletre kiterjedőenismertessük az egyesület munkáját. Ezért azt a talán legfontosabb területet szeretnénkkiemelni, mely minden későbbi lehetőség bölcsője: az együttnevelés.Szándékosan nem az integráció fogalmat használjuk. Mint oly sok terminushoz,ehhez is számos negatív érzelem kapcsolódik.Ezzel Szemben a születéstől megszokott közös élet és az ehhez szorosankapcsolódó együttnevelés azt eredményezi, hogy a sérült és ép gyerekek közöséletében az elfogadott másság illetve a lehetőségeknek megfelelően leosztotttársadalmi szerepek az integrációt, az intézményes elfogadás-kényszert feleslegesséteszik.Állami segítségnyújtásA Közoktatási Törvény 35§ rendelkezik a sajátos nevelési igényű gyermek gondozásáról.A területileg illetékes tanulási képességét vizsgáló szakértői és rehabilitációsbizottság szakvéleménye alapján a sérült gyermek fejlesztése megkezdődik.A korai fejlesztés több formában és helyszínen is megvalósítható: így lehetőségvan rá otthoni ellátás, bölcsődei gondozás, fogyatékosok ápoló, gondozó otthonábannyújtott gondozás, korai fejlesztő központban biztosított fejlesztés és konduktívpedagógiai ellátás keretében. A megfelelő formát a szakértői bizottság jelöli ki,figyelembe véve a gyermek adottságait, lehetőségeit valamint lakóhelyi feltételeit.Minden jóindulat ellenére, a legjobb megoldást keresve sem biztos, hogy a gyermekidőben és rendszeresen jut szakemberhez. Ez több okból adódhat, így pél-2010/2 39

dául a távolságot figyelembe véve munka mellett sokan nem engedhetik megmaguknak, hogy hetente akár többször távoli fejlesztőközpontokat látogassanak,ha mégis, az sem biztos, hogy a kisgyermek javát szolgálja, ha órákon át utaztatjáka megfelelő szakemberig, hogy ott fél órás foglalkozás után ismét útnak induljanak.A szülő nem köteles gyermekét a fejlesztő foglalkozásokra hordani, ez csupánajánlott. Bár mindenki a legjobbat akarja a gyermekének, a kezdeti sokk, az esetlegeshárítás, az elfogadás hiánya hátráltatja őt abban, hogy elinduljon az úton, ésfelkeresse a segítő szervezeteket. Sokszor hátrányt jelent az is, hogy információhiánybóladódóan csak hosszú idő elteltével jut el a megfelelő szakemberhez, ígyegy fontos periódus marad ki a korai fejlesztésből, ami akár 1 év is lehet. Ezért apedagógiai szakszolgálatokon belül a korai fejlesztés az a terület, ahol kiemelkedőfontosságú a gyermekorvos, a szakorvos, a védőnő, az illetékes szakértői ésrehabilitációs bizottságok illetve a korai fejlesztést biztosító intézményhálózatközötti jó munkakapcsolat, a gyakorlati együttműködés, a gyermekkel és a szülőkkelvaló közös törődés.Amennyiben a gyermek fejlesztését időben megkezdik, és rendszeresenrészesül a fejlesztő foglalkozásokban, a korai fejlesztés komoly előnyökhöz juttathatja.A korai fejlesztés minimális heti óraszáma – a gyermek életkora és a foglalkoztatásformája alapján differenciáltan – heti kettő és hat óra között határozzameg a jogszabály. Ennél kevesebbet nem szabad nyújtani, a lehetőségek függvényébenennél több azonban természetesen nyújtható. Amennyiben a fejlesztésotthoni ellátás keretében valósul meg, az egy fejlesztési évre (tanévre) előírt időkereta fejlesztési év átlagában is teljesíthető akkor, ha ezzel a szülő egyetért, s– megfelelő felkészítéssel – a foglalkoztatásba bekapcsolódik. 1A harmadik életévet betöltött gyermek – legfeljebb öt éves korig – akkor részesüla korai fejlesztésben és gondozásban, ha óvodába nem jár. Abban az esetbenugyanis, ha a gyermek már óvodába jár, a korai fejlesztés és gondozás, mint ellátásiforma megszűnik, helyébe az – integrált vagy szegregált formában megvalósuló– óvodai nevelés lép. Ekkor az óvodai nevelés egészül ki mindazokkal ahabilitációs, rehabilitációs célú foglalkozásokkal, melyeket addig a korai fejlesztésbiztosított. Ez sokszor ismét kiesést jelent a fejlődésben, hiszen ezeken a foglalkozásokona szülő már nincs olyan intenzíven jelen, nincs bevonva a fejlesztőmunkába. Ezáltal sérül az otthoni, családon belüli fejlesztő tevékenység rendszerességeés intenzitása. Fontos lenne, hogy az óvodás korosztály esetében aszülő éppúgy részt vegyen a folyamatban, hiszen a legjobb eredmény akkor érhetőel, ha a pedagógus, gyógypedagógus és a család együttesen, egymást kiegészítvesegít a gyermeknek, hogy képességei maximálisan kibontakozhassanak.1 A gyógypedagógiai fejlesztés, gondozás és tanácsadás. 2005. OM. http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=241 2009-10-0740 Budapesti Nevelő

Komplex megközelítés a fejlesztésben: születéstől a fiatalfelnőttkorig: egy lehetséges jövőbeni alternatívaAz egyesület egyediségét részben az az igyekezet adja, amelynek fő célja, hogya Down-szindróma ne egyfajta skatulyaként zárja el a sérült gyerekeket és azokcsaládjait a külvilágtól, hanem lehetőségük legyen a mindennapok természetesmegélésére, mindamellett, hogy az érintett gyermekeknek a lehető legátfogóbbfejlesztést nyújtják. Ennek megteremtése azonban hosszú és nehéz folyamat;egyrészt a társadalmi és szakmai szokások miatt, amik még sokszor ma is esélytelennekkönyvelik el a sérült embereket, elzárva ezzel előlük a fejlődés és kibontakozáslehetőségét, másrészt a meglévő infrastruktúra miatt, ami elsősorbanfinanciális nehézségekből adódóan még mindig szegényes fejlesztést kínál. Azegyesület megfelelő szakemberek bevonásával igyekszik feltérképezni az újabbés újabb lehetőségeket, és ezeket hozzáférhetővé tenni tagjai számára.Integráció vagy szegregáció„Az egyenlőségeszmény fényében felismerhetővé vált, hogy a fogyatékos emberekszámára nem lehet különpályás társadalmi beilleszkedési utat kialakítani. Afogyatékos emberek társadalmi beilleszkedéséhez a társadalomnak olyan intézményeketkell létrehoznia és olyan magatartásformákat kell kialakítania, amelyeknem tesznek különbséget a fogyatékos és nem fogyatékos ember között.” IllyésSándor gondolata annak az új típusú felfogásnak a megjelenése, mely nemstigmatizál és kirekeszt embereket másságuk miatt, hanem felismeri, hogymindannyiunk érdeke a közös lét, az együttélés lehetőségének megteremtése.A fogyatékos személyek elkülönítése – amennyiben születési rendellenességrőlvan szó – már újszülött korban kezdődik. A sérült babát mássága miatt ténylegesenmásként kezelik, mint ép társait, ezzel elindítva egy irreverzibilis folyamatot,belesulykolva a szülőkbe, családba és egyúttal a gyermekbe is, hogy valamigyökeresen megváltozott, és innentől kezdve nincs visszaút. A szegregáció országunkbanhosszú hagyományra tekint vissza, és a rögzült társadalmi beállítódásokés szokások csak nehezen változtathatók meg.Ugyanakkor az elmúlt néhány évtizedben Európa-szerte és így Magyarországonis változni látszik a társadalmi, gazdasági és jogi környezet. Az emberi és polgárijogok érvényesítésére irányuló mozgalmak, a törvényi szabályozás megváltozásaa megfelelő jogi kereteket adhatja meg. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének1993. december 20-i ülésén megfogalmazott „The Standard Rules on theEqualization of Opportunities for Persons with Disabilities” (A fogyatékossággalélő emberek esélyegyenlőségének alapvető szabályai) alapján 1995-ben fordítottmagyar változatban a 6. szabály szerint „A tagállamoknak el kell ismerniük azegyenlő, integrált általános-, közép-, és felsőfokú oktatás lehetőségét a fogyatékossággalélő gyerekek, fiatalok és felnőttek számára. Biztosítani kell, hogy afogyatékossággal élő személyek oktatása az oktatási rendszer szerves részét2010/2 41

képezze.” 2 A nemzetközi normákat a magyar törvénykezés is követi, és igyekszikkidolgozni az ehhez illeszkedő jogi szabályozást. Ennek szellemében születtekmeg az alábbi törvények és rendeletek:– 1993. évi LXXIX törvény a közoktatásról– 1998. évi Esélyegyenlőségi törvény– 29/2002. OM rendelet A fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainakfolytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről– 2003. évi OM közlemény a hátrányos helyzetű tanulók integrációs és képesség-kibontakoztatófejlesztésérőlA törvényi háttér önmagában azonban még kevés, és a tervezett integrációlétrejötte a gyakorlatban hosszú folyamatot feltételez. Sajnos az előzetes feltételekmegteremtése nélkül, az érintettek felkészítését elhanyagolva, illetve sérelmérevégrehajtott integráció – szinte minden kisebbségi csoport esetében – a többségellenállását váltja ki. Az integráció alapfeltétele a kölcsönös elfogadás, amelyneka nevelésben az integrációt megelőzően helyet kell kapnia. Ennek egyikmódja az együttnevelés.A jogi keretekhez igazodva illetve azokkal párhuzamosan a neveléstudományterületén is megjelentek új irányzatok. Ilyen elméleti hátteret biztosítanak az alternatívpedagógiák, melyeknek a differenciálás, az egyéni személyiségfejlődésfigyelembevétele, a sajátos bánásmód éppúgy alapját képezik, mint a közösségiszellem és egymás elfogadásának kialakítása, a tolerancia alapjainak megteremtésea gyermekekben. Emellett egyre több szakmai testület, irányzat kritizálja akülönnevelés gyakorlatát, és hangoztatja az együttnevelésben rejlő lehetőségeket,annak előnyeit. Ezt igyekszenek alátámasztani a pedagógiai és gyógypedagógiaiterminológiában megjelenő új fogalmi meghatározások, melyeknek szintúgycélja, a különbségek és negatívumok helyett az azonosság és pozitívumokkihangsúlyozása.A szakma mellett a fogyatékos gyermekek szüleinek is egyre inkább hangsúlyozottazon törekvése, hogy gyermekeik az átlagos fejlődési utat bejárva érkezhesseneka felnőtt korba, azaz ne elkülönítve, eleve megbélyegezve kezdjékéletüket, hanem a többi gyermekkel azonos lehetőségeket kapjanak mind az oktatás-nevelés,mind az élet egyéb területein.A fenti törekvéseket segítik olyan esélyteremtő változások, melyek bár nemfeltétlen ezzel a céllal jöttek létre, mégis ebbe a rendszerbe tökéletesen illeszkednek.Ilyen az oktatás-nevelés állami monopóliumának megszűnése, a plurálisoktatási rendszer kialakulása, melyek egyszersmind lehetővé tették az alternatívpedagógiák gyakorlatban való térhódítását is. Mindemellett a demográfiai statisztikaaz oktatási intézményeket arra sarkallja, hogy igyekezzenek magukhoz vonzania gyerekeket, így sokszor előfordul, hogy nem válogatnak a felvétel során,hiszen a létfenntartásukhoz szükséges gyereklétszámot is alig tudják elérni. Ezkülönösen a kisebb településeken igaz, így gyakran megtörténik, hogy falvakban2 http://barczi.hu/letoltesek/tudomanyos_testuletek/dokumentumok/STDRULES-magyar.pdf2009-10-1142 Budapesti Nevelő

a sérült gyermekek hamarabb kerülnek be általános tantervű intézményekbe(óvodába, iskolába), mint a városokban.A törvényben rögzített alapvető jogok és könnyítések segítik azokat a szülőiközösségeket, melyek tudatosan lépnek fel gyermekeik jövője érdekében. Javulta szülői jogok érvényesíthetősége, és az egyesületek, alapítványok mind törvényi,jogi segítséget, mind financiális, pályázatokon elnyerhető juttatásokat is felhasználhatnaka fenti célok elérésének érdekében.Az óvodai-iskolai együttnevelés rengeteg olyan kérdést és gondolatot vet fel,melyek, mint egy háló, összekapcsolódnak és nem választhatóak el egymástól.Minden kérdés felveti a következőt, az egyik gondolat szüli a másikat; ráadásulmindegyik további messze ható összefüggéseket világít meg.A közoktatási törvény pontos meghatározást ad a sajátos nevelési igényre, amia szakembernek segít a tájékozódásban. Eszerint sajátos nevelési igényű atesti-, érzékszervi-, értelmi-, beszédfogyatékos, a pszichés fejlődés zavarai miatta tanulásban tartósan, súlyosan akadályozott (dys, mutizmus, hyperkinetikus v.kóros aktivitászavar) gyermek, tanuló.Röviden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy pedagógiai szempontból akkoralakul ki a speciális oktatási-nevelési szükséglet, ha a gyermek akadályoztatvavan olyan dolgok megtanulásában, elsajátításában (legyen az értelmi, szociálisvagy érzelmi aspektusú), amelyre a kortársai képesek. A törvényi meghatározásszakmai szemmel természetesen nem megkérdőjelezhető, és mindenképp szükséges,hogy a gyógypedagógia és egyéb segítő hivatások számára egyértelműtámpontok legyenek, melyek a diagnosztizálást segítik. A speciális nevelési igényűgyerekek együttnevelése komoly terhet ró az oktatási intézményekre, integrációjuknem lehet hirtelen döntés, meggondolatlan lépés eredménye. Megfelelőszakmai, módszertani felkészülést igényel, elő kell teremteni a szükséges eszközrendszertés infrastruktúrát. Mindez anyagi és szellemi megterhelést jelent,melyek közül elsősorban az anyagi szab többnyire gátat a lehetőségeknek, annakellenére, hogy éppen ennek előteremtése a törvény szerint nem jelenthet akadályt.A pedagógus részéről elvárás, hogy a nevelési-oktatási folyamat során mindenrészrendszer (cél, módszer, értékelés, eszközök) személyre szabott legyen, tehátmás az SNI tanulók és más a többi tanuló esetében. Ez ellentmond az iskola uniformizálásravaló igényének. Ez a kettősség – az egyediség és az egységességiránti igény – szinte feloldhatatlan paradoxonná nő, és komoly nehézségeket állíta pedagógus elé. Az egyedi célrendszer, értékelés, stb. megvalósítása nem könynyű,hiszen máris egyfajta kirekesztettséget, elkülönülést vonhat maga után. Apedagógusnak ki kell dolgoznia egy sajátos differenciálási rendszert, mely metodikailagkellőképpen változatos. A megfelelő pedagógiai módszereket alkalmazvaa pedagógus képessé teheti osztályát is arra, hogy egymás különbözőségét látvaés elfogadva a tanulók természetesnek vegyék, hogy az elvárt szint, a fejlődésbenkitűzött célok nem egyeznek. Mindenkinek önmagához mérten kell fejlődnie, és acéloknak reálisnak kell lenniük.2010/2 43

Vitathatatlan tehát, hogy az együttnevelés során a pedagógus által megvalósítandócélok természetesen több nehézséget jelentenek, mint az egymáshozviszonyítva kisebb eltéréseket mutató gyerekek oktatása. Ugyanakkor fontoskiemelni azokat a többleteket, melyeket az együttnevelés magában rejt, és ezeketkell előtérbe helyezni. Az együttélés, a másság, a sokféle megismerése mindengyermek számára pozitív fejlődési hatással jár. Egymás megismerése és elfogadásaelősegíti a „normális” magatartásminták közvetítését, elsajátítását; lehetővéteszi a reális énkép, önértékelés kialakulását. A gyengébb tanulók számára a jobbteljesítmény húzóerő, fontossá válik számukra a megfelelés magasabb követelményeknek.A jobb képességű gyermekek ugyanakkor egyszerre profitálnaktudásban és emberségben, amikor társaiknak segítenek a tananyag megértésében,elsajátításában.Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a sérült gyermekek számára ez sokkal többetis jelent. A sokszor 7 évesen kollégiumba kényszerülő gyermekek az integrálássalelkerülhetik a diákotthoni elhelyezést. A kirekesztettség érzése megszűnik, és ezmegkönnyíti számukra, sőt természetessé teszi a társadalmi beilleszkedést.A pedagógusok, bár nehezebb feladattal találják magukat szemben, hatékonyabbpedagógiai eszközöket alkalmazhatnak, tudásukat állandóan frissíthetik, újmódszereket próbálhatnak ki.Az együttnevelésnek – mint azt már a korábbiakban is írtuk – komoly feltételeivannak. Először is szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem mindenkit és nem mindenáronkell integrálni. A folyamat jól átgondolt és megszervezett kell hogy legyen.Mint azt az egyesület is igyekszik megvalósítani, az előkészítés elengedhetetlenelső lépcsője a korai fejlesztés, amihez a korai felismerés és a megfelelő diagnosztikaieljárások szükségesek. Az integráció nem képzelhető el gyógypedagógiaisegítségnyújtás nélkül, azaz az új rendszerben nem csak a gyermekek szegregációja,hanem a pedagógusok és gyógypedagógusok szegregációja is megszűnne,a két tábor közös munkát folytatna és egymást segítve közös eredménynekörülhetne. Ehhez mindkét fél részéről pozitív és elfogadó hozzáállásra vanszükség. A szakmai támogatás mellett jelen kell lennie a szülői háttérnek is,hiszen a team tagjai az iskola mellett a családok is. Ideális esetben a csoportok,osztályok összetétele a társadalmat kellene, hogy reprodukálja, azaz a létszám ésösszetétel átgondolásánál figyelembe kell venni, hogy az SNI tanulók aránya netegye lehetetlenné a célok elérését. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal a ténynyel,hogy a kistelepüléseken ez eleve nem megoldható, itt a másság eleve felülreprezentált,így az iskolában is többséget képvisel. A fentiek mellett jogszabályielvárás, hogy az alapító okirat magába foglalja az integrációt, valamint az infrastruktúrának,a személyi, tárgyi feltételeknek, az épület és tanterem adottságainakis meg kell felelniük az elvárásoknak, a gyermek sajátos igényeihez kellalkalmazkodniuk.44 Budapesti Nevelő

Együttélés – együttnevelés NyíregyházánA korai fejlesztő terve; integráció és profitFelismerve annak fontosságát, hogy a hatékony korai fejlesztés milyen magasfokon emeli a sérült gyermekek életkilátásait, az egyesület egyik fő projektje egykorai fejlesztő központ kialakítása, ami a régióban komoly hiánypótló lehetne,ugyanakkor az elképzelések szerint országosan is egyedülálló lenne, elsősorbanminősége, módszertana, „mássága” miatt. Az intézmény a legkorábbi életfázisintegrációs lehetőségét célozza meg előkészítve a későbbi iskolai együttnevelést.Az első 3 életév minden gyermek életében kiemelt fontossággal bír; fejlődését,személyiségét, képességstruktúráját ebben az időben alapozza meg a gyermek.Fokozottan igaz ez azokra a csecsemőkre és kisgyermekekre, akik sérülésseljönnek a világra. Közéjük tartoznak a Down-szindrómás gyerekek is. A gyógypedagógiaigyakorlatban ők egy speciális csoportot jelentenek, hiszen a velük valófoglalkozás, fejlesztésük különleges bánásmódot, módszereket igényel. Ezt asajátos fejlesztést szeretné biztosítani a régió Down-szindrómás gyerekeinek anyíregyházi Down Egyesület, kihasználva a korai fejlesztésben rejlő lehetőségeket.Az ötlet tehát egy komplex korai fejlesztő központ és játszóház létrehozása,melynek érdekében jelenleg zajlanak az egyeztetések. Mivel állami keretből illetveaz önkormányzattól erre nem kapott az egyesület támogatást, olyan partnertkeresett, akinek az intézmény szintén profitot hozhat, így érdekében állhat amunka segítése. Így kezdett tárgyalásokba az egyesület egy bevásárlóközponttal,és a tervek szerint ennek a komplexumnak a legfelső emeletén 200 négyzetméteren2010 februárjában megnyit a megálmodott játszóház, majd szeptembertőlhivatalosan megkezdődhetnek a fejlesztések ugyanitt a korai fejlesztő részlegben.A központ célja a gyermekek 6 éves koráig tartó teljeskörű fejlesztése, személyiségformálása,illetve ezzel párhuzamosan családjaik gondozása. További cél agyermek képességeinek és az adott lehetőségeknek megfelelő optimális nevelési-oktatási(integrált vagy szegregált) intézménybe való bekerülés elősegítése.Az intézmény – bár elsősorban a Down-szindrómás gyermekekre koncentrál– szívesen lát minden olyan 0-6 éves korú kisgyermeket, akiknek fogyatékosságábóladódóan fejlődésükben prognosztizálható a lemaradás vagy akiknél esetlegaz ép fejlődéshez képest már eltérés mutatkozik.Ennek megfelelően az intézmény megfelelő szakmai team (gyógypedagógus,gyógytornász, konduktor, logopédus, gyógypedagógiai asszisztens, pszichológus,orvos) bevonásával vizsgálja, felméri a gyermekeket, és a mérések alapjánjelöli ki a fejlesztendő területeket. A fejlesztő foglalkozások széles palettáján szerepelmajd gyógytorna (Dévény és Magyarországon egyedülállóan Vojta terápia),a megismerő funkciók fejlesztése, logopédia és beszédfejlesztés, gyógymasszázs,zeneterápia, alternatív fejlesztő foglalkozások, mint baba és kisgyermekjóga.2010/2 45

Mindemellett lehetősége lesz a szülőknek a megfelelő szakemberekkel való konzultációkra,könyvek és fejlesztő játékok kölcsönzésére és a gyermekekkel szabadidősfoglalkozásokon való részvételre.A fejlesztés több szintéren – több helyiségben – egyszerre folyik majd. Az intenzív,akár személyre szabott gyógyító célú foglalkozásokon kívül csoportos foglalkozásokis lesznek közösen a sérült és egészséges gyerekekkel. Ez egyrésztsaját bevételt hoz majd – hiszen nem elhanyagolható a központ működése szempontjából,hogy önellótónak, sőt jó esetben profitot termelőnek kell lennie – másrészta korai fejlesztő központ párhuzamosan egy másik funkciót is ellátna.Hisszük azt, hogy a sérült és ép gyermekek együttélése természetes velejárója azemberi, társadalmi, közösségi létnek. Az együttélést, integrációt minél korábbankell elkezdeni, így minden kisgyermek számára magától értetődővé válik, hogymindannyian mások vagyunk, és ez a másság teszi színessé, egésszé világunkat.Az egyesület azt vállalta, hogy közelebb hozza a két világot, amikor olyan szabadidőstevékenységeket és foglalkozásokat kínáló játszóházat tervez, melybenegészséges és sérült gyermekek közösen tevékenykedhetnek, játszhatnak, szórakozhatnak,és mindez kognitív, mozgásos és szociális képességeiket is fejleszti.A játszóházban fejlesztő játékok használata mellett helyet kapna a zene,kü lönféle torna és mozgásos foglalkozások, olvasósarok, nyelvtanulás, táboroztatásszünidőben. Amennyiben távlati tervek is megvalósulhatnak és saját ingatlan-bansikerül bővíteni az intézményt, az udvaron egész évben minden lehetőségetkínáló játszópark kap majd helyet.A gyerekek oktatása és fejlesztése így szabadidőben, az egyesület, az egészségügy,a gazdasági élet szereplői (gondolok itt azon cégekre, akik támogatásukkalsegítik a tevékenységét az intézménynek) és a szülők közös hozzájárulásából,szakember felügyelete mellett valósulna meg. A megfelelő szakmai team a helybenelszigetelten tevékenykedő és sokszor nehezen vagy drágán hozzáférhető, dea részterületen kiváló munkát végző szakemberekből állna. Egy részük egyesületünkmegkeresésére már nyilatkozott is, hogy szívesen részt venne a munkában.Mindezen felül információs központként működik majd a fejlesztő, ahol a problémásgyermekek szülei segítséget kaphatnak nem csupán a konkrét (és a szülőknélkül egyébként sem eredményes) fejlesztési feladatokról, hanem a sérült gyermekcsaládon belüli integrációjáról is.Együtt az iskolában – „Mindenkinek becsengettek”A fent megálmodott központ előkészítene egy későbbi folyamatot, melynek sorána sérült gyermekek inklúziója teljessé válhat. Ahogy a nagy földrajzi felfedezésekidején a térkép tele volt fehér foltokkal, úgy vannak jelen komoly hiányosságok,ismeretlen területek a magyar oktatásügyben is. Mint az egy korábbi fejezetbennyilvánvalóvá vált, egy ilyen nagy kihívást jelentő üres mező az általunk pásztázottoktatási térképen az inkluzív iskola. Az az iskola, az az intézmény, ami nem„csak” fizikailag, de elsősorban mentálisan akadálymentes; ahol a másság megje-46 Budapesti Nevelő

lenése a természetes társadalom leképeződése, és senki számára nem jelentkérdést ennek létjogosultsága.A minőségelvű munka végzésére az iskolai folyamat valamennyi területén megkell felelni az intézményeknek, annak érdekében, hogy ott gyermekcentrikus,partnerközpontú, állandóan megújulni képes munka folyjék. Azonban nem hagyhatjukfigyelmen kívül az iskolák inkluzivitásra (befogadásra) való nyitottságátsem. Több országban a minőségi munkát az inklúziós index (Booth-Ainscow:2008) fémjelzi. Az inklúziós index magyar adaptációja Schiffer Csilla és CsányiYvonne nevéhez fűződik. Az inklúziós folyamat magába kell foglalja a befogadópedagógiai program megalkotását, a befogadó szemlélet kialakítását, és a befogadóiskola mindennapi szemléletének megszervezését.Az 1. ábra a minőségi iskola komplex megjelenítését szemlélteti (Papp-Faragó:2007):1. ábra. A minőségi iskolaTudjuk, hogy a mai EU-s és ennek kapcsán magyar törvények értelmében mindenkisgyermeknek joga van a lakhelyéhez legközelebb eső oktatási intézménytlátogatni. Ez azonban csak a törvény. Az élet – mint oly sok más esetben – itt semigazodik a papíron deklarált szabályrendszerhez és még mindig az az általánosanelfogadott út egy fogyatékkal (értelmi, de akár érzékszervi) élő kisgyermeknek,hogy elérve a tanköteles kort, családjától esetlegesen több száz kilométerre járjoniskolába és csak hétvégenként élvezhesse a család melegét, biztonságát.Sorolhatnánk még mindazt, ami jelenleg a gyermekeink között szakadékotjelent, és egyenlőre nagyon kevés intézmény vállalja ezen szakadék áthidalását.2010/2 47

Pedig az ezt felvállaló intézmény utat és fejlődési lehetőséget mutathat az egésztársadalom számára..Mivel a nyíregyházi Down Egyesület elnyerte regionális szinten a fogyatékkalélők jogaiért harcoló antidiszkriminációs törvény betartásának felügyeletét, azoktatás területén is megkezdte munkáját. Azonban nem mint felső hatalom,felügye leti szerv szeretne a törvény betartására bírni a régió oktatási intézményeit,hanem kezdve helyi szinten, megkeresi az alapfokú oktatási intézményeket,bemutatja nekik elképzeléseit, megismerteti őket a lehetőségekkel, és így bízikbenne, hogy rátalál azokra, akik partnerek lehetnek ebben a folyamatban. A ridegintegráció a legkevésbé sem kívánatos nem csupán az iskolák, hanem az érintettfogyatékkal élő gyermekek és családjuk szempontjából sem. Így tehát nem lenneértelme, hogy kényszerből vegyék soraikba az iskolák a fogyatékos gyermekeket.Hiszünk abban, hogy a magyar iskolák és pedagógusok legtöbbje, ha felkínáljáknekik a lehetőséget, ha megteremtik az ehhez szükséges feltételeket, ha bevonjákőket az előkészítési folyamatba, akkor kihívásként, szakmai fejlődésként, és apedagógusi munka természetes velejárójaként élik meg az új helyzetet.Mindezek alapján megkezdődtek az egyeztetéseket az iskolákkal, és az elmúltfél-egy évben szűkebb és tágabb szakmai találkozókon vettek részt az illetékesek.Ennek folyományaként tanulmányutat szervezett az egyesület az érdeklődőiskolák pedagógusainak a pesti Gyermekek Háza iskolába, ahol az inklúzió évtizedeshagyományokra tekint vissza, és ahol megtalálták az egészséges és sérültgyermekek együttnevelésének útját. A tanulmányút keretében 41 pedagógus látogatottel Pest-hidegkútra. Ez a tanulmányút képezheti az alapját a további munkának,melynek végeredményeként Nyíregyházán és később a régióban olyan is -kolák működhetnek, melyek GYERMEKET nevelnek, és nem sérült vagy egészséges,jó vagy rossz, okos vagy buta tanulókat. Az integrált nevelés és a készségekenalapuló oktatás megoldása, a jelenlegi iskolarendszer egyik legnagyobbfeladata. Sokan tartanak az együttneveléstől, mondván, hogy a gyengébb képességűtanulókat így hátrányos megkülönböztetés éri. A tanulmányi úton bemutatottdifferenciáló módszer lényege azonban éppen az, hogy a többségi iskola is képeslegyen minden kisgyermeket önmagához képest fejlődési lehetőségének csúcsárajuttatni, ezáltal elősegítve a későbbi társadalmi integrációt, és azt, hogy a felnövekvőnemzedék minden tagja értékes része legyen az egésznek. Minden gyermeka képességeinek megfelelő feladatot kap, ezáltal mindenki átélheti a sikerélményt a tanulásban.Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Rengeteg feladat áll előttünk,melyhez nem elég a jószándék, nem elég az elképzelés. Anyagi és erkölcsi támogatásraegyaránt szükség van, de mindenekelőtt az általános gyakorlat szorításátlevetkőzve nézőpontváltás az elsődleges cél. Ezt követően jöhetnek a továbbikihívások. A pedagógusokat szakmailag fel kell készíteni az új módszerek, eszközökhasználatára. A többségi tanárképzés sajnos mostohagyerekként kezeli amásságot, ennek folytán a pedagógusok gyógypedagógiai ismeretei hiányosak, és48 Budapesti Nevelő

sokszor tévhiteken alapulnak. Természetesen a legtöbb fogyatékosság megkívánjagyógypedagógiai segítség jelenlétét is, tehát az iskoláknak rendelkezniük kell amegfelelő szakirányon végzett gyógypedagógussal, pszichológussal, gyógypedagógiaiasszisztenssel is. Olyan team-munkának kell megvalósulnia, mely az iskolábantanuló gyermekek teljeskörű fejlődését biztosítja, és mely lehetővé teszi,hogy minden gyermek egyéni szükségletinek megfelelően fejlesztve legyen.Ha megvalósult a szakmai fejlődés, az új, alternatív módszerek megismerése,a megfelelő eszköztár megszerzése, a szükséges személyi háttér biztosítása,elkezdődhet a munka az iskolában; alulról felfelé építkezve. Nem az a cél, hogyegyszerre minden sérült gyermek többségi általános iskolában tanuljon; hiszenaki évek óta speciális tantervű iskolában tanul, ott szocializálódott, annak komolynehézséget jelentene az új követelmények teljesítése. És fordítva is igaz. Azok agyerekközösségek, akik nincsenek hozzászokva a sérült kortársak jelenlétéhez,nem biztos, hogy magukba tudják fogadni fogyatékos társukat. De az újonnankialakuló iskolai közösségekben ez természetessé válhat. Pár éven belül pedig ezlehetne az átlagos, a megszokott.Milyen lenne egy ilyen iskola? Az iskola maga is polisz, azaz mintázza a társadalmat.Ez az iskola ténylegesen mintázná, és megtanítaná a gyermekeknekazokat a készségeket, melyek napjainkban olyannyira feledésbe merültek: a türelmet,elfogadást, szeretetet. Ez az iskola otthon lehetne, a benne élő (és itt az élőszónak külön hangsúlyt adok) közösségek pedig családként működhetnének.Ezt igyekszik elősegíteni egy sajátos projektje az egyesületnek. 2009. októbernovemberhónapban egy új, közösségfejlesztő, tapasztalatszerző tesztprogramotindítottunk „Mindenkinek becsengettek” címen. A program célja: A fogyatékosokintegrációjának, elfogadásának segítése, társadalmi beilleszkedésük könnyebbététele. Egyúttal lehetőség biztosítása a város iskoláinak, óvodáinak tapasztalatszerzésre,módszereik tesztelésére. A program során fogyatékkal élő (pl. Downszindrómás,mozgásában korlátozott) gyerekeket fogadtak be többségi iskolai,óvodai közösségek heti 1-2 alkalommal 4-5 héten át. Az együtt eltöltött idő alattvalamilyen közös produktumot hoztak létre a gyerekek (tánc, műsor, rajz, egyébalkotás…), amelyet a „Különleges gyereknapon” bemutathattak, kiállíthattak. Agyerekeket gyógypedagógus kísérte az előre egyeztetett időpontokban az iskolákba,óvodákba és természetesen a foglalkozások alatt is jelen volt. A közös felkészülésrőlfilmet forgatott az egyesület és a helyi televízió. A projektet abban areményben vállalta minden fél, hogy a közös munka során hasznos tudásra teszszert, és hogy az ezt követő években ezekkel a tapasztalatokkal gazdagodva egysikeres programsorozat valósulhat meg. Ugyanakkor a tapasztalatokra támaszkodvaaz arra nyitott iskolák bekapcsolódhatnak az együttnevelési munkába, ésmegkezdődnek a gyakorlatban is az integratív folyamatok.A program jelenleg Budapesten és vonzáskörzetében zajlik, a próbaprojekthezviszonyítva immár sokszorosa a résztvevő iskolák száma.A nyíregyházi tapasztalatokat értékelendő és a további lépéseket meghatározandólétrejött egy szakmai csapat, mely egy asztalhoz engedi mindazokat a2010/2 49

szakembereket, akik a folyamat sikeressége érdekében együtt kell, hogy dolgozzanak.A munkában a többségi és szegregált iskolák mellett komoly feladatotvállal a Nyíregyházi Főiskola és az ELTE Bárczi Gusztáv GyógypedagógiaiKarának szakértője is, de ott van az üzleti szférát képviselő cég és a helyi önkormányzatmegbízottja is.Együttműködési lehetőségek, integrációra irányuló megmozdulásokAz egyesület fontosnak tartja, hogy az integráció, az együttélés a mindennapokszerves részévé váljon. Azzal a gondolattal szervezi programjait, hogy az embereklátva és megismerve a Down-szindrómás embereket levetkőzik félelmeiket, éstermészetesnek, sőt szükségesnek tartja majd jelenlétüket. Az egyesület két legfontosabbhelyi programja a „Különleges gyereknap” és a „Mindenkinek becsengettek”címet viseli.Fél évvel a hivatalos gyereknap után, november végén rendezi meg az egyesületa már korábban említett bevásárlóközpontban a különleges gyereknapot. Azidén már második alkalommal kerül erre sor. A tavalyi rendezvény nagy sikerrelzárult, amelynek két fontos apropója is volt. Az egyik az üzletházban megnyílóDown Shop avatása, ahol értelmi sérültek által készített termékeket forgalmaznak.A shopban a város prominens személyei egymás után álltak a pult mögé ésárusították a termékeket. A stand előtt pedig családi programok zajlottak, aholminden korosztály megtalálta a neki való szórakozást. A programban többekközött arcfestés, bohócok, játszóház, léggömb-hajtogatás, életmód-tanácsadás,portréfestés is szerepelt. A shop mellett ezen a napon ünnepelte az egyesület aDown Ambulancia megnyitását is. A rendezvény ideje alatt adománygyűjtés zajlotta Korai Fejlesztő Központ létrehozására.A helyi kezdeményezések mellett az egyesület vállalta egy nagyszabásúországos rendezvény szervezését is. Március 21. a Down-szindróma világnapja.Magyarországon elsőként a nyíregyházi egyesület lépett a nemzetközi szervezeteksorába, és 2009-ben Budapesten a Vígszínházban először szervezett találkozótaz ép és sérült gyermekeknek és szüleiknek. Az idei évben másodszor nyíltlehetőség erre, hagyományt teremtve a rendezvénynek. A március 21-i rendezvényelsődleges célja a Down-szindróma és az érintett emberek társadalmi elfogadottságánakerősítése, ezáltal az újszülött Down-babák szüleik általi elfogadottságánaknövelése. Ez a fajta pozitív kommunikáció a társadalom felé új fénybenvilágítja meg az eddig ismeretlen, ezért félelmet, gátlásokat okozó fogyatékosságot.50 Budapesti Nevelő

Óvodai élet, óvodai nevelésPázsikné Szilágyi GabriellaA GYERMEKEK ÉRDEKEIT FIGYELEMBEVEVŐÓVODAI NEVELÉS TARTALMI SZABÁLYOZÁSA,A HELYI NEVELÉSI PROGRAMOKFELÜLVIZSGÁLATA ÉS VÉGREHAJTÁSAII. részAz óvodai nevelés irányelvei. Az 1993. évi LXXIX. törvénymódosítása, a tartalmi szabályozás új elemei 1„Van aki egész életében lánggal ég,van, aki csak pislákol,van akinek állandóan fújni kell a parazsát,Egy azonban mindenkinél közös:a TŰZ.”(Rozvány György)BevezetésAz előző részben indokoltuk az „Óvodai nevelés országos alapprogramja”módosításának szükségességét, ajánlást tettünk a helyi nevelési programokmódosításának előkészítése érdekében a felülvizsgálatra, és – a továbbfejlesztésérdekében – ösztönöztük a nevelőtestületeket, hogy határozzák meg saját nevelőmunkájukjellegzetességeit (eredményeit és hiányosságait).Meggyőződésünk, hogy a kritikus tényfeltárás és elemzés biztos alapot ad azóvodai nevelőmunka továbbfejlesztésére, a helyi dokumentum „értékorientált”átdolgozására.Ebben a részben: számot adunk az alapprogram módosításának szükségességétösszefoglaló szakmai véleményekről. Az óvodai nevelés tartalmát szabályozóprogramok összevetésével (1971; 1989; 1996) a fejlődés tartalmát, irányátmutatjuk be. A már elfogadott (módosított) alapprogram leglényegesebb tartalmielemeinek ismertetésével hangsúlyozzuk a gyermeki jogok érvényesítésénekkötelezettségét, az érzelmi azonosulással történő értékközvetítést, az óvoda-iskolaátmeneti problémák megoldásához szükséges partneri együttműködést.1 I. rész tartalma: A helyi nevelési programok felülvizsgálata, elemzése. A nevelés eredményessége2010/2 51

Bízunk abban, hogy a gyermekek neveléséért mindig is felelősséget vállalópedagógusok-nevelőtestületek, programalkotó munkájuk révén a társadalmi elvárásoknakés szakmai felkészültségüknek megfelelő, a közösen elfogadott értékekettükröző dokumentumokat hoznak létre.Írásunkkal ehhez kívánunk segítséget nyújtani.Szakmai vélemények az alapprogram módosításánakszükségességérőlAz Országos Köznevelési Tanács 2009. májusban foglalkozott az Óvodai nevelésországos alapprogramjának átdolgozására irányuló javaslatokkal. A javaslat előzményeként2008-ban Vágó Irén és Labáth Ferencné által végzett kutatásszolgált, melynek összegező elemzése szerint indokolt és sürgősen fontos feladataz alapprogram átdolgozása. Az átdolgozás során törekedni kell az alapprogramértékeinek megőrzésére, és a pedagógiai szabadságot biztosító szerepének biztosítására.(V.ö.: Szakács Mihályné dr.: Tájékoztatás az alapprogram felülvizsgálatimunkálatairól. „A kisgyermek” szakmai folyóirat 2009. III. évf. 3. sz.)A kutatás arra keresett választ, hogy az óvodapedagógusok szükségesnektartják-e a program korrekcióját, illetve átdolgozását. Ha igen – jelezzéka módosítás szükséges és indokolt területeit és irányát.A válaszadók elismerően nyilatkoztak az Óvodai nevelés országos alapprogramjánakértékeiről, és az átdolgozás-korrekció-kiegészítés területeitaz alábbiakban határozták meg:– az óvodák és szülők (család) felelősségének deklarálása– a mások elfogadására, toleranciára nevelés fontossága– környezettudatos nevelés megjelenítése– a gyermekek kompetenciájának fejlesztése– az óvodából-iskolára való átmenet értelmezéseEgyéb szabályozási igények:– az összevont óvodák tagóvodáiban a sajátos arculat megtartása– vezetői struktúra az integrált intézményekben– az óvodák szolgáltató funkciójának tartalmi kibontása– óvodapedagógusok etikai kódexének megírásaA szakmai vélemények tehát az alapprogram módosításának szükségességéttámasztották alá.52 Budapesti Nevelő

A feljődés tartalmának, irányának bemutatása, az óvodai neveléstartalmát szabályozó programok összevetése(Az összehasonlítás vélhetően arra is választ ad, hogy korszerű-e az Óvodainevelés országos alapprogramja /ONOAP/)1971 1989 1996egyéni bánásmód, differenciáltfejlesztés – mint a közösségerősítésének alapjaa játék dominanciájaa játék és tanulás viszonyaközvetlen tanuláskövetelményszinta családokkal való együttműködés,részvétel a nevelésbencsak kis mértékbennem hangsúlyozott a közvetlenkörnyezetaz 1971-es program értékeitmegtartjairányelveket fogalmaz meg,de még mindig (mint az 1971-es program) „központi tantervként”működikmódszertani szabadságot advegyes csoportot favorizáljaközvetett és közvetlen tanulásfejlődés jellemzői (nem kötelezőugyanabban az időben„ugyanolyannak” lenni1989-1996 között számosinnovatív óvodák, alternatívprogramok jelentek meg,melyek segítették az ALAP-PROGRAM kimunkálását.az 1971-1989-es programokértékeire alapozalapelveket fogalmaz meg(kiegészülve a nemzetiségi,kisebbségi irányelvekkel)lehetőséget ad az innovációraegyéni arculat kialakításánaklehetősége a környezet figyelembe-vételévelcsaládi nevelés hangsúlyozásaa gyermekek fejlődéséneknyomonkövetésea gyermekhez igazított fejlődésistratégiák kimunkálása,alkalmazásaszembeszáll az iskolásításitörekvéseknek(Megjegyzés: csak a leghangsúlyosabb elemeket kiemelve is magyarországi óvodai nevelésprogramja (programjai) és gyakorlata méltán szerzett elismerést nemzetközileg is.)Az alapprogram módosítása, a tartalmi szabályozás új elemeiA programok elemzésének következtében az új dokumentum a FEJLESZTVE-MEGTARTANI filozófiáját tükrözi.A módosított alapprogram az előző dokumentum értékeire, szemléletére,filozófiájára alapoz, tartalmi felépítésében, szerkezetében nem tér el az 1996-bantörvényerőre emelkedett alapprogramtól.Ugyanakkor figyelembevéve a társadalmi változásokat, a közoktatássalszemben támasztott új kihívásokat, szükségleteket és feladatokat, tartalmikorrekciókat és kiegészítéseket tartalmaz.Korrekciók, kiegészítésekEgyik legfontosabb korrekció alapján az „emberi személyiség”, az „emberijogok” helyett „gyermeki személyiség”, „gyermeki jogok” fogalmi rendszeréthasználja az új dokumentum.Nem csak egyszerű fogalmi eltérésről van szó! Az igaz ugyan, hogy a gyermekis ember, vagyis a gyermekeket is megilletik az emberi jogok. A gyermeki jogok2010/2 53

azonban speciális szerkezetűek: csak MÁSOK KÖTELEZETTSÉGEINEK (értsd:felnőtt társadalom) meghatározása és teljesítése útján érvényesülnek.Megnevezett jogok a módosított alapprogrambanEgyenlő hozzáférés biztosítása (A)Az alapprogramban megfogalmazott jogok összhangban vannak a Közoktatásitörvény és az Egyezmény a gyermekek jogairól c. dokumentum által megfogalmazottjogokkal.(Ktv. 2003. 4. § – hátrányos megkülönböztetés tilalma,Egyezmény a gyermekek jogairól: 1989. XI. 20.– szabadság és igazságosság– emberi méltóság– egyenlőség és szolidaritás– gyermekek különös védelme és gondozása– egyes népek hagyományainak és kulturális értékeinek jelentősége– stb.)A szerződő feleknek (fenntartó, szülők, óvoda) 2 állást kell foglalnia, ésközös nevezőre jutni például abban a kérdésben, hogy az intézményes nevelésnekmilyen feladata van a társadalmi problémák megoldásában?Tisztázni kellene, hogy mi a különbség az esélyegyenlőség és az esélylehetőségfogalma (tartalma) között.Az intézményes nevelésnek (óvoda, iskola) elsősorban abban van feladata,hogy mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy önmagát felfedeztesse,hogy képességeit kibontakoztassa. Azaz biztosítsa az esélylehetőséget.Tisztázni kellene és állást kell foglalni abban a kérdésben is, hogy mi a válaszuka pénzért vett lehetőségekre, az egyes gyermekeknek nyújtott – óvodairendszerben szervezett – szolgáltatásokra?EGYENLŐ HOZZÁFÉRÉS BIZTOSÍTÁSA (B)Az egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében tudatosan kerülni kell a nemisztereotípiák (előítéletek, melyek uniformizálnak, korlátozzák az egyéni kiteljesedést,sértik a méltóságot) erősítését, elősegítve a nemek társadalmi egyenlőségévelkapcsolatos előítéletek lebontását.A mai magyar társadalomban:– a családi modell erősen konzervatív, az anya többletfeladat vállalásával állszemben az apa karrierépítésének támogatása– bár több nő rendelkezik felsőfokú végzettséggel, több a férfi a vezető beosztásban.Pld: a bíróságon 80% – női bíró, az alkotmánybíróságban nincs nőialkotmányjogász.– a pedagógus társadalomban több a nő, vezető pozícióban több a férfi2 V.ö.: A tanulmány I. része – „A nevelési program a fenntartó, szülők, pedagógusok háromoldalúszerződése”54 Budapesti Nevelő

Szerencsére az óvodai „játékélet” folyamatában ez még nem jelentkezik szembetűnően(hacsak a szülői befolyás és a nevelői attitűd ezt nem szabályozza.Ezért érdemes erről is beszélni!)De jelen vannak a nemi szerepek (melyeket ápolni és támogatni, segíte -ni kell):– népi játékokban– magatartásformákban– viselkedésbenAZ ÓVODA TELJES NYITVATARTÁSI IDEJÉBEN A GYERMEKEKKEL TÖR-TÉNŐ FOGLALKOZÁSOK MINDEGYIKÉT ÓVODAPEDAGÓGUS IRá NYÍTJA(a gyermekek különös védelme és gondozása, egyenlő hozzáférés elve)Ez nem azt jelenti (nem csak azt), hogy az óvoda nyitásától-zárásig óvodapedagógusvan a gyerekekkel. Ezt is. De azt a feltételezést is tartalmazza, hogy azóvodapedagógus birtokában van annak a tudásnak, amely alkalmas arra, hogysegítse a gyermekek fejlődését. TEHÁT SZAKMÁJÁBAN KOMPETENS.Amennyiben többlet tudással rendelkezik (zene, mozgás, kézművesség, idegennyelv) – és ezt kamatoztatja is –, akkor ezt minden gyermek számára tegyelehetővé!!!A NEVELŐMUNKA KULCSSZEREPLŐJE A PEDAGÓGUS.(Azaz az óvodában ő felelős a gyermekek jogainak érvényesüléséért.)A GYERMEKET GONDOSKODÁS ÉS KÜLÖNÖS VÉDELEM ILLETI MEG. AZÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉBEN A GONDOZÁSNAK KIEMELT SZEREPEVAN. AZ ÓVODAPEDAGÓGUS A GONDOZÁS FOLYAMATÁBAN IS (!) NEVEL,ÉPÍTI KAPCSOLATAIT A GYEREKEKKEL, EGYÚTTAL SEGÍTI ÖNÁLLÓSÁGUKFEJLŐDÉSÉT, EGYÜTTMŰKÖDVE A GONDOZÁST VÉGZŐ TÖBBI MUN KA-TÁRSAKKAL.Összhangban a Ktv-vel és a gyermeki jogokkal történő egyezménnyel, – AMIGRÁNS GYERMEKEK ÓVODAI NEVELÉSÉBEN BIZTOSÍTANI KELL AZÖNAZONOSSÁG MEGŐRZÉSÉT, – AZ INTERKULTURÁLIS NEVELÉSENALAPULÓ INTEGRÁCIÓ LEHETŐSÉGÉT, AZ EMBERI JOGOK (gyermeki!) ÉSALAPVETŐ SZABADSÁGOK VÉDELMÉT.Példa (illusztráció) a megvalósítás módjára„Gyermekeim óvónői rendületlenül meg vannak győződve arról, hogy azönzetlenség és az adakozás hároméves kortól tanítható. Sőt arról is, hogy asokféle kultúrából érkező, soknyelvű, sokszínű kis gyermekcsapat komoly„kitekintésre” képes és alkalmas a saját ismert világán kívül. Van amiben igazatkellett adnom nekik: meglepett, milyen érdeklődéssel hallgatták tőlem anagycsoportosok magyarul az egyik BORIBON-mesekönyv meséit, amiketazért kellett felolvasnom nekik, hogy Márk fiam anyanyelvét bemutassam acsoportnak.2010/2 55

Egy másik anyuka másnap spanyolul olvasott, egy harmadik japánul, ésígy tovább.Igazán azonban az döbbentett meg, amikor a fiam a buszon közölte, hogyaz előttünk ülő fekete néni nem ülhetne az első sorban Martin Luther Kingnélkül. Merthogy valaha régen voltak olyanok, rossz emberek, akik szerint afeketéknek leghátul kell ülniük. Kicsit egyszerűsített a gyermek, de a lényegetfelfogta. „Történelmi lecke” a nagycsoportban.Már az ovisoknak is azt magyarázzák: nincsenek határok, nincs lehetetlen,ne akadályozzon meg semmi abban, hogy másoknak adjál. Nemrég egy ötéveskaliforniai kislány gyűjtést kezdeményezett egy hajléktalanszállóra, hiszen agazdasági válság miatt rengetegen kerültek utcára. Összegyűjtötte a pénzt.Sok gyermek a saját zsebpénze egy részét teszi félre valamilyen ügyre.Van gyermek, aki olyanra ad, amit közvetlenül ismer, de van aki távoli kontinensekgondjaival foglalkozik.” (Bombera Krisztina: „Amit Amerikából hazavinnék– Az önkéntes munka öröme. Nők Lapja 2009. szeptember 2.)A gyermekek jogainak érvényesülése a FENNTARTÓ kötelezettségeinekteljesülése függvényében.A módosított alapprogram hangsúlyozza a gyermeket körülvevő fejlesztőkörnyezet kialakítását, tárgyi és a személyi feltételek biztosítását – a pedagógusmódszertani szabadságát, innovatív törekvéseinek támogatását.Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete segíti a gyermekekkörnyezettudatos magatartásának kialakítását.Az óvodának rendelkeznie kell a helyi nevelési program megvalósításáhozszükséges tárgyi feltételekkel.Az óvodai nevelés csak a fenntartó által jóváhagyott helyi nevelési programalapján történhet, és a gyermekek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életetmagába foglaló tevékenységek keretében szervezhető. (Azaz:– szakértés: közvetett módon (szakértővel)– iskolaelőkészítő foglalkozások óvodán kívüli megszervezése nem támogatandó)Az óvoda teljes nyitvatartási idejében a gyermekekkel történő foglalkozásokmindegyikét az óvodapedagógus irányítja.Az alapprogram biztosítja az óvodapedagógusok pedagógiai nézeteinek ésszéleskörű módszertani szabadságának érvényesülését, támogatja az innovatívtörekvéseket.A demokratikus intézményrendszerben a „demokratizmus és az alternativitás”egyszerre jelen van. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztés nemcsak „felülről”, hanemalulról is indulhat. (Nemcsak országos, hanem helyi is).Ezért be kell vonni a pedagógust a fejlesztési folyamatba; biztosítani kell a helyiinnovációs csoportok törekvéseit és önállóságát.A kezdeményezések támogatására, segítésére innovációs alapot célszerű létrehozni.Ösztönözni kell az innovációs csoportok együttműködését.56 Budapesti Nevelő

A gyermekek jogainak érvényesülése a CSALÁDDAL valóegyüttműködésbenA módosított alapprogramnak megfelelően, az egységes értelmezés érdekében,az együttes megvalósítás miatt újra kell gondolni a gyermekek fejlesztéséhezkitűzött alapelveket, célokat és feladatokat. Pld.:– gyermeki jogok értelmezése– nemek társadalmi egyenlősége, nemi sztereotípiák elkerülése– a gyermekbe vetett bizalom erősítése– interkulturális nevelés óvodai gyakorlata– másság elfogadása– integráció és inkluzív nevelés– szokás és normarendszer összehangolása– az óvoda-iskola átmenet kérdéseinek megbeszélése (egyéni kompetenciák,közösségi magatartás)A nevelésben közvetetten résztvevő partnerekkel való együttműködésA módosítás egyrészt pontosítja, másrészt kiegészíti az együttműködő partnerekkörét. Pld.:– gyermekjóléti szolgálatokkal– gyermekotthonokkal– egészségügyi intézményekkel– a kisebbségi önkormányzatok mellett a kisebbségi szervezetekkelAz új dokumentum kiegészítésként határozza meg, hogy a KISGYERMEKEKTÖBBSÉGE ÓVODÁSKOR VÉGÉRE HAT-HÉT ÉVES KORRA ELÉRI AZ ISKOLAIÉLET MEGKEZDÉSÉHEZ SZÜKSÉGES FEJLETTSÉGI SZINTET.Ez azt jelenti, ha egy gyermek elmúlt hatéves, és nincs különösebb egészségügyiproblémája, ha a pszichés funkciói korának megfelelően adottak, akkornyugodtan kezdje el az iskolát. A fejlettség szerinti beiskolázás viszont arra adlehetőséget, hogy megteheti ezt hét éves korban is.AZ ALAPPROGRAM VÉGLEGESEN MÓDOSÍTJA AZ „ISKOLAÉRETTSÉG”KIFEJEZÉST – ISKOLAKEZDÉSHEZ SZÜKSÉGES FELTÉTELEKRŐL ÍR.A feltételek vonatkozásában (egyéni kompetenciák, közösségi magatartás),annak megítélésében döntő szerepe a gyermeket legjobban ismerő szülőnek ésóvodapedagógusnak van. A Nevelési Tanácsadó vizsgálatára a nem egyértelműenmegítélhető esetekben kerül sor, akár a szülő, akár a pedagógus kérésére.(A tapasztalatok azt mutatják, hogy az óvodapedagógusok nagy biztonsággalbecsülik meg egy-egy gyermek iskolai beilleszkedésének sikerességét.)Az alapprogram módosítása szerint: HA A GYERMEK ELÉRI AZ ISKOLAIÉLET MEGKEZDÉSÉHEZ SZÜKSÉGES FEJLETTSÉGI SZINTET, AKKORBELÉP A LASSÚ ÁTMENETNEK ABBA AZ ÁLLAPOTÁBA, AMELYBEN AZÓVODÁSBÓL ISKOLÁSSÁ ÉRIK.2010/2 57

Értelmezése: Az iskolába óvodás gyermek megy.Iskolaérettség pedig az iskolai munkában alakul ki.Az iskolaérettség nemcsak a gyermek fejlődésétől-fejlettségétől, hanem aziskolai elvárásoktól is függ. (Ormai Vera: A mi óvodánk – Okker Kiadó). Azok aziskolák, akik igyekeznek a gyermekeknek és a szülőknek harmonikussá, zökkenőmentessétenni az átmenetet, azok azon munkálkodnak, hogy ne csak a gyerekalkalmazkodjon az iskolához, hanem az iskola is illeszkedjék a gyermek életkoriés egyéni jellemzőihez.A gyermekekre figyelő iskolákban (tudjuk-tapasztaljuk) ugyanúgy megtalálhatókezek az értékek (csakúgy, mint az óvodában) mint pld.: segítségnyújtás,megér tés, tolerancia, a konfliktusok békés úton történő megoldása, az egyéniképességeket figyelembevevő eredmények megismerése.A gyermekek jogainak érvényesülése a nevelés folyamatában.A PEDAGÓGUS tevékenységeSipos Endre – Szidiropulosz Archimedes: „Elemi értékek a mindennapi pedagógiaimunkában” c. tanulmányban a szerzők a bevezetőben így fogalmaznak:„Fontos, hogy mindenki előtt, aki a felnövekvő nemzedék neveléséért felelős,legyen világos és egyértelmű: ha nem kap kellő hangsúlyt a nevelőmunkában azegymás mellett élés elemi kérdéseinek tárgyköre, akkor az egyetemes és nemzetiértékek közvetítésének valódi lehetőségeiről mondunk le.”A következőkben az alapprogram módosított tartalmát az értékek közvetítésénektartalmi és megoldási folyamatában kívánjuk bemutatni.Értékek közvetítése és elsajátítása érzelmi azonosulássalHAZAFIAS NEVELÉSÉRTÉK PROGRAM-ELEM MEGVALÓSÍTÁSNEMZETTUDAT KIALAKÍTÁSAÖNAZONOSSÁGMEGŐRZÉSE, ÁPOLÁSA,ERŐSÍTÉSEElengedhetetlen, hogy a gyermeketaz óvodában érzelmibiztonság, otthonosság, szeretetteljeslégkör vegye körül.Az óvodapedagógusfigyelembeveszi a családoksajátosságait, szokásait.Migráns gyermekek jogainakbiztosítása. Interkulturálisnevelés megvalósítása.A szűkebb és tágabb környezetismerete a szülőföldhözvaló kötődés alapja.Anyanyelv ismeretére, szeretetére,megbecsülésére nevelés.A haza, a nemzet, az otthon,az otthonosság és a fogalmakbabeépülő tradíciók megismertetésePld.: család-hazahazaszeretet.Élőbb kapcsolat a családokkal.A szűkebb és tágabb környezetbenélő nemzetiségek éshagyományainak megismertetése.Lokálpatrióta szemlélet kialakítása.A környezet kulturális értékeinek,tárgyi emlékeinek megismerése.58 Budapesti Nevelő

ÉRTÉK PROGRAM-ELEM MEGVALÓSÍTÁSNEMZETTUDAT KIALAKÍTÁSAKULTURÁLIS ÉRTÉKEKMEGISMERÉSEHAGYOMÁNYOK-NÉPHAGYOMÁNYOKÁPOLÁSAFELELŐSSÉGKÖTELESSÉGAz önkifejezés támogatása.A hagyományok, népi hagyományok,szokások, családi éstárgyi kultúra értékeit megismervemegtanulja ezek szeretetét,védelmét is.Beszélő környezet kialakítása;kommunikációs kedv, természetesbeszéd ösztönzése.ÉRTÉK PROGRAM-ELEM MEGVALÓSÍTÁSÁLTALÁNOS EMBERI-ETIKAI KÉRDÉSEKEGYÜTTMŰKÖDÉS (játékban,tanulásban, közös munkában)Megjegyzés:Aronson szerint a kooperatívmódszerek bizonyított módonnövelik a teljesítményt, míg akompetitív (versengő) módszerekneksemmi közük avalódi érzelmi élménybenelsajátított kultúráhozTERMÉSZETTŐL FOGVA JÓDOLGOK– tiszta víz– tiszta levegő– napfény– mérgeket nem tartalmazótáplálékPÉLDAKÉPA közösségi kapcsolatok akötelességteljesítés alakításánakeszköze, a saját ésmások elismerésére nevelésegyik formája.Konkrét, reális – vagyis agyermekeknek saját magáhozmért fejlesztő értékelés.Az óvodai nevelés gyermekközpontú,befogadó.Az óvoda teremtsen lehetőségetarra, hogy a gyermekkielégítse, kielégíthesse természetestársas szükségleteit,nevelje a gyermekeket akülönbözőség elfogadására,tiszteletére.Szokás és normarendszermegalapozása.Élményszerzési lehetőségbiztosítása különböző játékformákhoz.Szabadjáték túlsúlyának érvényesítése.A gyermekek egészségénekvédelme, edzése, óvása.A környezet védelméhez ésmegóvásához kapcsolódószokások kialakítása.Egészséges életmódot erősítőtevékenységek.A gyermekek magatartásánakalakulása szempontjábólmodellértékű az óvodapedagógusés más dolgozóinakkommunikációja, bánásmódjaés viselkedése.A felelősség fogalmának éstartalmának tudatosítása Pld.:Miért vagyok felelős otthon –a családban és az óvodában(önálló alkalmi megbízatások;naposi, környezetalakító tevékenységek)A pedagógus elfogadó, segítő,támogató attitűdjének példamutatószerepe az egésznap folyamán érvényesüljön.A szilárd szokás és normarendszera nevelés szereplőinekösszehangolt munkájávalvalósuljon meg.A napirend adjon lehetőségeta differenciált tevékenységmegszervezésére, a harmonikusarányok kialakításával ajátékidő sértetlenségére.Természetszeretet fogalmainakmegismertetése.A gyermekek részvétele aszűkebb és tágabb környezetükalakításában (csoportszoba;óvoda területe).Spontán vagy szervezett tevékenységeka teremben és aszabadban (minden lehetőségetfelkínálva és kihasználva).Beszélgetések, párbeszédek,örömszerző tevékenységekmegszervezése(kik az igazán tiszteletre méltóemberek környezetükben, ésmivel érdemelték ki).2010/2 59

ÉRTÉK PROGRAM-ELEM MEGVALÓSÍTÁSERKÖLCSI TULAJDONSÁGOKEGYÉNI ÉS KÖZÖSSÉGIÉRDEKEKEGYENSÚLYÁNAKMEGTEREMTÉSEÖNZETLEN, ÁLDOZATKÉSZFELADATVÁLLALÁSHASONLÓSÁG ÉSKÜLÖNBÖZŐSÉGTUDATOSÍTÁSA,ELFOGADÁSAKONFLIKTUSTŰRŐKÉPESSÉG, KONFLIK-TUSKEZELÉSI TECHNIKÁKTÜRELEM ÉSTÜRELMETLENSÉGŐSZINTESÉG ÉSBECSÜLETESSÉGALKOTÓ KREATIVITÁSÖNÁLLÓ GONDOLKODÁSÖNÁLLÓVÉLEMÉNYALKOTÁSAz óvodai nevelésben alkalmazottintézkedéseknek agyermekek személyiségéhezkell igazodniuk.Gondoskodni kell a gyermekiközösségekben végezhetősokszínű tevékenységről.Nevelje a gyerekeket a különbözőségelfogadására, tiszteletére.Szokás és normarendszermegalapozásának segítése.A gyermekek megismerésetevékenységük által – kiemeltena játékban.Közösségi programok, örömszerzőegyüttlétek szervezése.Egyéni bánásmód, differenciáltfejlesztés a gyermekek fejlettségéhezigazodjon (integráció,inkluzív nevelés).Az óvodapedagóguskonfliktusmegoldási technikáimintául szolgálnak a gyermekekönálló megoldásához.A TEVÉKENYSÉGEK ÁLTAL KÖZVETÍTETT ÉRTÉKEKA GYERMEKI FANTÁZIA A játék … a pszichikumot, kreativitástA tevékenységekhez megfele-fejlesztő és erősítő, lő hely, idő, eszköz, – élmény-élményt adó tevékenység. szerző lehetőség biztosítása.A gyermek saját versmondása,mesealkotása, annakmozgással és/vagy ábrázolássaltörténő kombinálása azönkifejezés egyik módja.A gyermeki alkotás a belsőképek gazdagítására épül.Az óvodapedagógus segítse agyermek önálló véleményalkotását,döntési képességeinekfejlődését.Mindennapos mesélés, verselés,mondókázás.Népi, klasszikus irodalmiművek közvetítése.Élményszerző alkalmak, alkotási-újraalkotásilehetőségekbiztosítása.Tevékenységekben megvalósuló tanulás„A nyárspolgár azt hiszi, hogy a művészet művelődési anyag – a normális embertudja, hogy az élmény amelyik felveri az életörömet. Élmény nélkül nincs tanulás.A ’90-es évek agyfiziológiai vizsgálatai szerint egyenesen azt mondhatjuk,hogy öröm nélkül nincs hatékony tanulás.”(Márai Sándor)Az új alapdokumentum egyértelműen állást foglal a tevékenységekben megvalósulótanulás mellett – mely jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység.Nem szűkül le az ismeretszerzésre – az egész nap folyamán folyamatosanvalósul meg.60 Budapesti Nevelő

Kiemeli:– a gyermek cselekvő aktivitását– a tapasztalását– a felfedezés örömét– kreativitását a tanulási folyamatbanA tanulási tevékenységet – melynek elsődleges célja a gyermek kompetenciájánakfejlesztése – személyre szabott, pozitív értékelés követi, mely segíti agyermek személyiségének kibontakoztatását.VégezetülAhhoz, hogy a nevelés eredményes legyen, szembe kell nézni azzal a ténnyel,hogy gyermeknek lenni ma nem azt jelenti, mint akár néhány évtizede.– megváltozott a gyermekek családban elfoglalt helye (a családok szocializációsfunkciója csökkent)– változáson esett át a gyermekek fejlődésének üteme– változások figyelhetők meg a gyermekek életmódjában– az emberek morális válságjelei a gyerekek mindennapi életére is hatássalvannak– hiányzik a – nevelésben olyan jelentős szerepet játszó – példakép– negatív hatásként erősödik a tömegkommunikáció információjaA gyermekek fejlődésének alakulásában a pedagógusok jelentős szerepet játszanak.Ezért a változásokat minden pedagógusnak ismernie kell, és fi gyelembevévea korral összefüggő állandó és nagyon gyorsan – sokszor ellentmondásonalapuló – változó elemeket (eltérő kulturális értékeket), az egyéni különbségeket– a jövőt úgy kell megterveznünk, „úgy kell megformálnunk, hogy hajónkata kedvező áramlatokhoz kötve, és a zátonyokat lehetőleg elkerülve a jövő felékormányozhassuk.” (Jacques Delors, „A XXI. század oktatása” Nemzeti Bizottságelnöke).IrodalomBombera Krisztina: Amit Amerikából hazavinnék. Az önkéntes munka öröme, Nők Lapja,2009. szeptember 2.Egyezmény a gyermekek jogairól 1989.Jacques Delors: Jövőnk egyszerre tűnik ígéretesnek és aggasztónak, Pedagógiai Szemle,1995/1.Dr. Kerékgyártó Imre: A nevelés tudatosan vállalt vakmerőség, Neveléslélektani és nevelésszociológiaiesszék. TK Bp., 1983.Közoktatási törvény: 1993; 2003.Ormai Vera: A mi óvodánk, Okker KiadóÓvodai programok: 1971; 1989; 1996; 2009.Sipos Endre: Az etikaoktatás – erkölcsi nevelés lehetősége és felelőssége napjainkban, FPI,Budapesti Nevelő2010/2 61

külhon, tapasztalatok,beszámolók, érdekességekDebreczeni ZsuzsannaSajátos nevelési igényű tanulókintegrálása – Egy svédországi szakértőitanulmányút tapasztalatai2009. októberében a Tempus közalapítvány támogatásával egyhetes szakértőitanulmányúton vettem részt Norrköpingben, Svédország harmadik legnagyobbvárosában. A tanulmányút témája a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségénekbiztosítása az oktatásban, címe pedig: ”Sajátos nevelési igényű tanulók,és felnőttek támogatása” volt. A csoport, amelynek tagja voltam, 14 főből állt, afogadó NorrköpingVárosháza Oktatási Hivatala nemzetközi referensén kívül, ésvolt köztünk pedagógiai tanácsadó, pszichológus, iskolaigazgató, szakértő, illetverégi időkre emlékeztető szakfelügyelő.A tanulmányút első napján megismerkedhettünk az országok (Írország,Portugália, Lettország, Olaszország, Litvánia, Nagy-Britannia, Németország,Cseh Köztársaság, Románia, Szlovénia, és természetesen Svédország) oktatáspolitikájánakfontosabb elemeivel, különös tekintettel a sajátos nevelési igényűtanulókról való gondoskodásra, mivel mindenhol 5-10% között van a sajátosnevelési igényű tanulók száma a tanulói populációban.Az első percben kiderült, hogy a csoport minden tagja az integráció lehetségesmodelljei, módszerei, rendszere és lehetőségei iránt érdeklődött, és abbanreménykedett, hogy az intézmény-látogatásokon, valamint az ezeket követőkisebb-nagyobb konferenciákon, megbeszéléseken jó, hasznosítható tapasztalatokatszerez.A második napunkon két iskola előtti nevelési intézményt látogattunk meg.Svédországban csak hatéves kortól kötelező az oktatás, egy ún. iskola-előkészítő2010/2 63

osztállyal. A „Sündisznócska óvodában és iskola-előkészítőben hallássérült gyerekekkelés nevelőikkel találkoztunk, rengeteg jó módszertani ötlettel, saját készítésűfejlesztő eszközökkel, és barátságos légkörrel.Megismerkedtünk az ún. „Nyitott óvodával”, (Hageby Family Support Centre),amire különösen kíváncsiak voltunk, hiszen itt együtt található mindennemű támogatás,amire egy kisgyerek családjának szüksége lehet. Ez: egészségügyi, védőnői,szociális, pszichológiai és nevelési szolgáltatások együttese. Célja, hogy agyermek születésétől (sőt előbb), minden olyan támogatást megadjon a családoknak,amire szükségük van, vagy lehet. Úgy kerül az SNI-s támogatási rendszerbe,hogy már a gyermek születésekor rögzítik az akkor tudott igényeket vele kapcsolatban,így egyfelől nem éri meglepetés a városi oktatási hivatalt ha iskolábamegy, másfelől a család adekvát segítséget kaphat addig is. Azért nyitott, mertbármikor be lehet menni a szakemberekhez tanácsokért, a többgyerekesek akisebbekkel is bemehetnek, együtt játszhatnak más családokkal, ott is hagyhatjákegy rövid időre a gyereket, ha dolguk van.Egyszerre van itt jelen a prevenció és az intervenció a szülők támogatása mellett.Képesek követni a családok és a gyerekek sorsát és igényeit, problémáit. Dejó példa ez a szakemberek együttműködésére is.Érdekes volt a szülőtanítás rendszere, videóra rögzíthetnek helyzeteket, azokatelemzik.Ha lehet egyáltalán ilyet mondani Svédország esetében, ez a nyitott óvoda egyrosszabb körülmények között élő, munkanélküliséggel jobban sújtott területenvan, így a szociális munkásoknak is több itt a dolguk. Lenyűgöző volt az intézményszervezettsége, a szakemberek közti együttműködés, és a jó hangulat. Erremég a megfontolandó tanulságoknál vissza fogok térni.Egy olyan középiskolába is ellátogattunk, ahol felnőttkorú SNI-s tanulók tanulássegítésénekrendszerét és módszereit nézhettük meg. Elsősorban enyhefokúértelmi fogytékosok, valamint diszlexiások tanultak náluk, természetesen megintcsak egy tető alatt az ún. többségi, normális tanulókkal.Ide általában a munkaerőközpontokból jönnek a tanulók, mert valamilyen képzésremég szükségük van ahhoz, hogy munkát kapjanak. Mivel az igényük, prob-64 Budapesti Nevelő

lémájuk egyedi, a válasz is az, azt, addig, és úgy kell tanuljanak, amit, amíg ésahogyan szükségük van rá. Felmérés után egyéni tervet készítenek, legtöbbszöregyénileg dolgoznak. Államilag finanszírozott.Mrs. Ingegard Comstedt tanulási nehézségekkel küzdő tanulók oktatási programigazgatójaés Mrs. Mia Wima-Olson gyermekvédelmi programigazgató kalauzolásávalelmentünk az Ektorpsskolan iskolába, ahol tanulási nehézségekkelküzdő diákok óráira látogathattunk be, valamint mozgássérültek foglalkozásaira.Érdekes volt, hogy már a bejáratnál, a büfében is együtt dolgozott nehézségekkelrendelkező, és átlagos tanuló. Itt amellett, hogy jó körülmények között, egyénitervek alapján egyéni munkával foglalkoznak a tanulókkal, csodálatos tereketkialakítva dolgoznak együtt a tanárok és pedagógiai asszisztensek, de azigazgatőnő is állandóan jelen van. Ez az iskola arra is jó példa volt, hogyan kellúgy felújítani egy iskolát, hogy az több funkciónak is eleget tegyen, az új igényeketis kielégítse, de főképpen a nevelési célokat. Ide most képnek a textil műhely képekívánkozik:Diszlexiás tanulók foglalkozása volt éppen, és természetesen itt is és máshol ismindig megkérdeztük szabad-e fotóznunk.A következő iskola a Borgsmoskolan volt, ahol autisták és Asperger szindrómástanulók oktatását is felvállalták. Az alsóbb középiskola (13-16 között ) nemré-2010/2 65

giben lett felújítva, de az igazgató is új. Ő a régebbi gondokat orvosolandó, teljesszemléletváltást hozott az intézménybe, ami nem is volt nehéz, hiszen csak annyitörtént, hogy kellemes, barátságos légkört teremtett úgy a tanárok, mint a tanulókközött, valamint az egész pedagógiai folyamat alapelvévé tette. Havonta összejönaz iskola és értékelik az eltelt hónapot, valamint havonta eljár az egész tantestületegyütt vacsorázni. Humánus légkörben humánus ifjúságot lehet nevelni. Amipedig az autista fiatalokat illeti, csak akkor vannak szegregálva kabinetjeikben,amikor arra feltétlenül szükség van, de a szabad idejüket, étkezéseiket példáulegyütt töltik. Nagy szeretettel fogadtak, beengedtek óráikra is, ahol megfigyelhettüka megfelelő berendezést, az elmaradhatatlan órát, órarendet, színes tollat ésszépen rendezett taneszközeiket. Természetesen láttuk az egyéni tanterveket,tanmeneteket, szülőknek szóló füzeteket és mindent, ami mindennapi iskolailétükhöz tartozik. Itt jegyzem meg, hogy minden iskolában láttam képeket kiragasztvaaz osztályterem falán, ajtaján, üvegén, ahol tanárok diákokkal vannak,vagy csak a gyerekek képe a szekrényükön, ami személyessé, barátságosabbáés igazibbá teszi az iskolai létet. Boel Skarlina tagozatvezető elmondása alapjána 8 Asperger szindrómás tanulóval 4, az 5 autista tanulóval szintén 4 tanár foglalkozik.Ellátogattunk egy mezőgazdasági felsőbb középiskolába, ahol kalauzunk egyolyan tanuló volt, aki diszlexiás, ezzel együtt két hétig Dániában cserediák volt.A Himmelstalund Upper Secondary School a természeti erőforrások felhasználásaeurópai kiemelt program részeként, egy egész mintagazdaságot üzemeltet. Ezaz iskola nem államilag finanszírozott.A Gustav Adolf általános iskolában azt láthattuk, hogy a bevándorló családokgyerekeinek oktatását hogyan oldják meg addig, amíg a többségi iskolában nemállják meg a helyüket. Mrs. Ingaling Hagglund igazgatónő részletesen elmondtami is ez a program, amelynek keretében 3 csoportban 8-10, 10-11, 12-13 éveskorcsoportban összesen 36 gyereket tanítanak, pillanatnyilag 26 nyelven. A 2,5átlag-gyerekszámmal (per család) rendelkező Svédország nagyon befogadó,most Irakból, és Afrikából fogadnak bevándorló családokat nagy számban. Mivelez állami kontroll alatt folyik, az állam gondoskodik a tanulók beillesztéséről atársadalomba. Az az érdekessége a programnak és az iskolának, hogy láthatóankomoly innovatív munka folyik, a svédet, mint idegen nyelvet tanítják, mindenkitanul angolt is, és a gyereknek joga van az anyanyelvéhez, valamint ahhoz a kultúrához,ahonnan érkezett. Szemlélet, amire később vissza fogok még térni.Nagyon fontos része munkájuknak a kapcsolattartás a családokkal. Van amikorcsak anyák gyűlését, van amikor csak apák gyűlését tartanak.A Kungsgard Upper Secondary School-ban szintén oktatnak tanulási nehézségekkelküzdő tanulókat. Az iskolát egy közülük való kisebb társaság mutatta be,ahol szintén egyéni tervek alapján dolgoznak, és az életre készítik fel őket, denem csupán a szakmákra, hanem például van egy kis ház az udvarban, ami egyigazi családi ház, és az abban történő mindennapi dolgokkal foglalkoznak a házbanigazi háztartást vezetve. Itt is megkapó volt az iskola rendezettsége és deko-66 Budapesti Nevelő

ációja, légköre. A diákok fotóiból kiállítás van a folyosók falán. Ide most egy tantestületiszoba képét rakom, azt gondolom önmagáért beszél.Meglátogattunk egy Second Chance School-t, a Marielund Upper SecondarySchool-t, ahol olyan fiatal felnőttek oktatását, segítését vállalták, akik régebbennem tudtak, vagy nem akartak tanulni, nem akartak dolgozni, de mostanra ”benőtta fejük lágya” csak szükségük van a segítségre. Itt a főszerep a szociális munkásokéés a szociálpedagógusoké, akik nemcsak hogy munkalehetőséget találnaknekik, de fel is készítik a munkavégzésre, a helytállásra őket. Most 70 tanulójukvan. 2 napot töltenek az iskolában és 3 napot a munkahelyen. Fél évtől 3 évigvannak az iskolában, amíg kell. Mindenkinek személyi mentora van, az iskolasikere átlagban 80%. A társadalmi kompetencia hiányát, a kis önértékelést és azegészségtelen életmódot kell leküzdeniük napról-napra. Legtöbbjük soha életébennem dolgozott.Az alábbi öt szociális készséget vizsgálják rendszeresen és értékelik társaikkalés a mentorral:– pontosság,– érdeklődés,– együttműködés,– kitartás,– megfelelő állapot.Ha ezek mind rendben vannak, akkor állnak készen a munkára. Itt is a szemléletaz érdekes, erre még vissza kívánok térni.TanulságokAttitűd, szemléletA svéd oktatási gyakorlatról a látottak alapján megállapítható, hogy a gyerek vana középpontban, a lényegre koncentrál mindenki, vagyis arra, hogy meg tudjonmindenki mindent tanulni, amire képes, és eközben érezze is jól magát. Szemléletváltástörtént, ahogyan ezt az egyik igazgató ki is mondta, rájöttek hogy2010/2 67

amennyiben ők nem változtatnak, nem lesznek képesek tanítani. Jókedvűen,barátsággal kell minden tanulóhoz fordulni és akkor hiteles lesz, hogy jót akarunk.Össze kell hangolni az egymástól bürokratikusan elszigetelt területeket (oktatási,szociális, egészségügyi területek), hiszen akire vonatkozik minden döntésük azegy, például akár az SNI-s tanuló.Ha egészséges életmódra nevelünk, akkor ne csak szöveg legyen, hanem mintott, az iskolai ebédlőkben sok salátát kapnak önkiszolgálással és kétszersültet, ésmint az alábbi képen látszik is mindenhol van, iskolai ebédlőben tejautomata. (Azalábbi kép bal oldalán van.)Ha már a környezetnél tartunk, testi higiéné és tisztasági nevelés vonatkozásábanaz sem mindegy milyenek az iskolai toalettek. Az alábbi képnél nem volt egyiskolában sem rosszabb wc, akár diák, akár tanári volt.Újabb tanulságok„A gyermek mindenek fölött álló érdeke” azt kívánja, hogy ott kapja meg a nekimegfelelő oktatást, ahol lakik, tehát függetlenül társadalmi, földrajzi, és gazdaságihelyzetétől.68 Budapesti Nevelő

Addig tanulhat mindenki, ameddig szükségét érzi, és ehhez megkap mindentámogatást.A város oktatáspolitikájában, és napi gyakorlatában ezek az elvek úgy jelennekmeg, hogy iskolákba kihelyezve működtetnek 11 szakmai csoportot a különfélerendellenességeket lefedve, azonnali és helybeni támogatást nyújtva a pedagógusoknak,és a szülőknek. Ezen kívül 4 területi szakmai csoport is működik azolyan központokban, mint amilyen a már említett Hageby Family Support Centre.Nagyon újnak tűnik a támogató koordinátori feladat, a városháza foglalkoztat egyszakértőt, aki a tanárok és a szülők számára nyújtandó segítséggel foglalkozik.Ha egy tanuló sajátos nevelési igényű, az nem a szülő problémája kell legyen,hanem az iskoláé, ahova jár, tehát azt ott helyben kell megoldani, ha kell a szakmairepertoár és felelősség kibővítésével.A társadalmi hatások okozta sajátos nevelési igényekre – magatartási, beilleszkedési,és egyéb attitűd problémákra – is adekvát válaszokat kísérleteztek ki, ésállítottak csatasorbaA bevándorlók integrálása hatékonyan folyik, rövid idő után az előkészítő iskolában,tanulni képesek a többségiben. Sikerük titka abban lehet, hogy a sajátkultúrájukat, nyelvüket is fejlesztik, megismertetik velük a svéd mellett, így megtartvaidentitásukat könnyebben válnak idegen környezetben is tanulni, majdalkotni képes állampolgárokká.Akik valamiért később érnek meg a tanulásra, önképzésre, szakma- és állásszerzésre,azoknak is segít, a második esély képzési rendszerrel és iskolákkal,ahol többnyire szociálpedagógusok és pszichológusok készítik fel őket amunkábaállásra.Nem csupán a svéd rendszerből és módszerekből okulhattunk, hanem egymásjó gyakorlataiból, ötleteiből is. A lettek például hosszabb tanulási periódusokathagynak, gyakrabban tartanak szünetet, egyéni fejlesztési tervekkel és az egyéniigényeknek megfelelő elhelyezéssel. Szlovéniában akár tanév közben is válthatnakprogramot, azonos képzésekhez módosított kimeneteket társítanak.Természetesen sok azonossággal, hasonlósággal, ismerős próbálkozással istalálkoztunk. Az összes iskolában jól kidolgozott egyéni fejlesztési tervek alapjándolgoztak. Mindenhol találkoztunk pedagógiai asszisztensekkel, őket Német országban„segítő kezek”-nek neveznek, Olaszországban és Szlovéniában tutoroknak,de szinte mindenhol nélkülözhetetlenek.Svédországban kötelező évi 104 tanár-továbbképzési órán részt venni a pedagógusoknak,ami lehet belső továbbképzés is.Nagy-Britannia volt az egyetlen ország, amelynek egyik oktatáspolitikusa(a csoport tagja) szóba hozta a gyermekszegénységet, mint sajátos problémát, éserről írásos anyagot is mutatott. Természetesen a többi ország képviselői előttsem ismeretlen a probléma.A csoport tagjaival levelezőviszonyban vagyunk azóta is, több konkrét kapcsolatalakult.2010/2 69

Blanka Mlakar Szlovéniából meg fog látogatni tavasszal, megnézi a diszlexiásközépiskolásokkal folytatott kollégiumi munkát.Reda Gedutiéne és Gundega Demidova, a litván és lett pszichológus a mi kétpszichológusunkat fogja felkeresni. Közülük Reda egyetemen is tanít, csakúgymint a mi egyik pszichológusunk is.A cseh Martina Malotova szintén tervezi a szakmai kapcsolat felvételét.A képen Alex, aki autista, és külön szobában tanul, de együtt jár iskolába atöbbiekkel.Fontos honlapokwww.norrköping.sewww.E2C-Europewww.borgsmoskolan.se70 Budapesti Nevelő

Módszerek, eljárások, új utakVeress ÁgnesMúzeumpedagógiaa Magyar Nemzeti GalériábanBevezetőRemélhetően ma már nem kell új és különleges jelenségként bemutatni a mú -zeumpedagógiát az oktatás-nevelés speciális lehetőségei között, hiszen a hetvenesévektől fogva szakmailag töretlenül fejlődik és erősödik. A kezdetekben kitűzöttcélok ez alatt a harminc év alatt megvalósítható realitásnak bizonyultak,miszerint a múzeumok tárgyi és szellemi értékeit át kell nyújtani az ifjúságnak.Ennek eredményeként remélhető, hogy a kulturális-szellemi értékek iránt fogékonyabb,a befogadásra nyitottabb nemzedékeket nevelhetünk fel.Bár a múzeumok kapui mindig nyitva álltak mindenki előtt, mégis könnyenmegítélhetjük, hogy az átlagos családi múzeumlátogatások a spontán nézelődésszintjén milyen kevés gyermeket, fiatalt befolyásoltak, illetve mennyire érintőlegeshatást gyakorolhattak rájuk.Ma olyan időket élünk, amikor a múzeumok korosztályokra bontott, változatosprogramajánlata ellenére a végeredmény hasonló vagy még rosszabb lenne aszülők pénzkereső elfoglaltsága, időhiánya, kimerültsége, sokszor érdektelensége,a tömeges életeszmény, az anyagi értékek elsőbbrendűsége miatt. Ezekszinte elháríthatatlan akadályok. Emiatt nagyon sok gyerek csak, vagy főleg aziskola szervezésében jut kulturális élményekhezBár régen is és ma is adottak a múzeumi tárlatvezetések, egy-egy szakmaivezetés, de a tárlatvezetés általános bemutatást jelent és nem egyezik meg amúzeumpedagógiával. Legtöbbször egyszeri, alkalmi múzeumi látogatást jelent2010/2 71

és nem tud figyelembe venni olyan speciális, pedagógiai szempontokat, amelyekrefeltétlen szükség van gyermekek esetében.Így jelennek meg az iskolai csoportok a múzeumokban. Segítjük őket abban,hogy a tudásukhoz igazított, az életkoruknak megfelelő szintű, sokoldalú, érdekesprogramok álljanak rendelkezésükre. A felkeltett és folyamatosan fenntartottérdeklődés, a múzeumi élmények által lehetőséget teremtünk ahhoz, hogykialakuljon a tudáshoz fűződő belső érdekeltség. Ez lehet a hajtóerő azon arögös úton, amely magasabb szintű tudáshoz és értékrendhez vezethet, miközbenpozitív irányban formálódhat a személyiség is.A múzeumok tették meg a kezdeményező lépéseket azzal, hogy gyermekfoglalkozásokatkínáltak fel a családok, iskolás- és egyéb gyermekcsoportokszámára.Természetesen a múzeumok értékei nemcsak a kulturálódáshoz segítenekhozzá. Komoly segítséget adhatnak a különböző tudományterületek tárgyi anyagánakfelmutatásával a tudás gazdagításában, az összefüggések könnyű felismerésében.Igények a múzeumpedagógiával szembenA tanítási időben múzeumba járó iskolai osztályok számára olyan programokhasznosak, amelyek a tanórákhoz kötődnek. A foglalkozások megbeszélése,a részletek egyeztetése során sokszor hangzik el a pedagógusok részérőlaz a kijelentés, hogy: „Ön ajánljon témát az osztályomnak!, Ön jobban tudja.,Szeretném hozni a gyerekeket, jó lesz bármi.” Egy-két találkozó után viszont,amikor a múzeumpedagógia tartalmi mélységének, módszereinek, a foglalkozásoklefolyásának, hasznosíthatóságának lehetőségei feltárulnak, a korábban mégtapasztalatlan pedagógusok fogalmazzák meg elképzeléseiket, hogy gyerekeik alegjobbat, a leginkább hasznosíthatót kaphassák általunk. Ekkor válik igazán partnerréa pedagógus és a múzeumpedagógus, s a továbbiakban kettőjük együttesmunkáján múlik a siker.Természetesen nemcsak tanítási időben és nemcsak iskolás gyerekcsoportokjöhetnek a múzeumokba. Kisebb létszámú szakkörök, kiránduló vegyes csoportokrészére más jellegű és lefolyású, de értékeiben hasonló foglalkozásokat kell biztosítanunk.Vannak akik csak egy alkalommal, vannak akik többször is ellátogatnakugyanabba a múzeumba, attól függően, milyen céljaik vannak.Múzeumpedagógiai céljainkA kezdeti időkben, tehát a hetvenes években a múzeumok elsődlegesen hangoztatottcélja, a kezdeményező szerepből kiindulva, a jövendő múzeumlátogatóifjúság felnevelése volt. Ezzel együtt reményüket fejezték ki arra vonatkozóan,hogy a műtárgyak ismerete és szeretete maga után vonja majd egy műpártolóközönség kialakulását is. A múzeumpedagógiai programba az idők folyamán72 Budapesti Nevelő

ekapcsolódó számos múzeum a gyermekfoglalkozásokon szerzett tapasztalataialapján alakította ki egyéni céljait. Így van ez a foglalkozások karakterének meghatározásávalés a módszerekkel is. A múzeumok fő feladatai mindenki számáraismertek: gyűjteni, megőrizni, tudományosan feldolgozni – dokumentálni és be -mutatni.A múzeumpedagógiai tevékenység a tárlatvezetéssel együtt csak mindezekután következik, hiszen azt vállalja magára, hogy közkinccsé teszi az érdeklődőkszámára ezt a hatalmas tudásanyagot. Jelenlegi múzeumpedagógiánkról általánosságbanelmondható, hogy még ennél is tovább megy, amikor a még „érdekteleneket”is el akarja érni felhívásaival, invitálja őket egy találkozásra, hogy felkelthesseaz érdeklődést témája iránt. Ebben a folyamatban a pedagógus kulcsfontosságú,mert őt kell meggyőzni értékeinkről és hasznunkról. Közkinccsé tennipedig annyit jelent, hogy közvetítő szerepet kell vállalni múzeumi kiállított tárgy,kiállítás, múzeum és az ifjúság között.A közvetítő, átadó, megismertető tevékenységgel tudjuk eljuttatni az ismereteketa közönségnek, hogy a múzeumi gyűjtemények értékei beépülhessenekkultúrájukba, s a mindennapokban tevékenykedő ember személyiségénkeresztül elevenen hathassanak az élet minden területén. Ez az igazi értékmegőrzés,amely a múlt hallgatag lenyomatait szóra bírva, az emberek által élőtényezőként tud működni a jövő számára is.Tehát múzeum és iskola céljainak találkozni kell az iskolás gyerekcsoportokrészére felajánlható programok tekintetében. A több évtizedes tapasztalatazt mutatja, hogy ez a találkozás megtörtént, széles körű elterjedését és gyakorlatátlegfeljebb a helyi viszonyok, vagyis a múzeumi lehetőségek és a személyifeltételek korlátozhatják. A főváros és környékének iskolái a bőség zavarábanszenvedhetnek, míg vidéken, a legkisebb településektől kezdve a nagyobb városiközpontokig nagyon különböző múzeumi adottságokkal találkozunk.A múzeumpedagógusi személyi feltételek is nagyon eltérőek, kezdve a nagymúzeumok több szakembert is foglalkoztató gárdájától egészen a csak teremőrrelnyitva tartó kis tájházakig, helyi kiállításokig. Ez utóbbi esetben a kreatív és felelőspedagógus nagyon sok esetben magára vállalja a múzeumi értékek átadásánakfeladatát. Ez komoly előzetes felkészülést jelent számára: a témakör alaposmegismerését, a helyszín bejárását, egy gondolati fonalra fűzve a művek, tárgyakösszeválogatását, a gyerekek munkáltatásának meghatározását, feladatlap készítését,s csak ezt követi a lebonyolítás, majd a látottak-tanultak, az élményektovábbéltetésének feladata.Ahhoz hogy a legfontosabb célkitűzésünk megvalósulhasson, vagyishogy az ifjúság legszélesebb köréhez el tudjuk juttatni a múzeumok értékeit,ahhoz egyre inkább be kell vonnunk a pedagógusokat: építsék be mindennapitanítási gyakorlatukba a múzeumpedagógiát. Keresse meg ki-ki a maga tantárgyáhozkötődő múzeumi lehetőségeket és nevelje is tanítványait múzeumok által.Ehhez továbbképzések szervezésével tudunk hozzájárulni alsó tagozatos, valamintszaktanári munkaközösségek számára. A másoddiplomás képzések sorában2010/2 73

már jónéhány éve szerepel a múzeumpedagógia is, amely lehetőséget teremt azáltalános múzeumi tájékozódásra és elmélyülést biztosít egy-egy szakterület alaposabbmegismerésére.Az MNG múzeumpedagógiai tevékenységének általánosbemutatásaA Magyar Nemzeti Galéria képzőművészeti alkotásokat bemutató múzeum.Korszakokra bontva tárja a látogatók elé közel ezer év legszebb szobrait, festményeit,grafikáit, mementóként ránk maradt épületplasztikáit. Ha csak a magyarművészettörténet bontakozna ki a gyerekek előtt a múzeumpedagógia által, arrais büszkék lehetnénk. A felnőtt életbe induló fiatalok képletesen tarisznyába kötöttértékei között, mint a hosszú életúton mindvégig táplálékot adó „hamuban sültpogácsának”, ott kell lennie a kisgyermekkori altatóknak, kiszámolóknak, meséknek,népművészetünk tárgyainak, népdalainknak, népszokásainknak, történelmünkeseményeinek, szereplőinek, az ország földrajzi ismereteinek, a humánusemberi magatartás és tisztelet gyakorlatának, hosszan sorolhatnánk. De közöttükkell lennie a magyar művészet különböző alkotásainak ismerete és átélésénekképessége is.Tehát ha munkánkkal csak a vizuális kultúra kibontakoztatására törekednénk,az is szép cél lenne. A művek mögött azonban felsejlik a kor is, amelybenkészültek, s amelyet képviselnek. Így a történelmi szemléletet is formálhatjuk.Vele karöltve a kultúrtörténeti háttér szintén árnyalja és szélesíti a tudást.Gyakran előkerül a néprajz, a zenetörténet, az irodalom is. Arra törekszünk, hogya legjátékosabb téma is, a tudomány talaján maradva, minél többet adjon a gyerekeknek.S nem említettem még a nevelésszámos lehetőségét, amelyre minden foglalkozásalatt számtalan lehetőség adódik:kezdve a köszönéstől, a múzeumban valóviselkedésen keresztül a műalkotások védelménés értékelésén át a saját eszközeinkhasználat utáni rendbe tételéig, alkotásaink,s egyáltalán a munka értékeléséig. A művekenábrázolt történelmi alakok és a művekkelmegismert alkotó művészek között számosanakadnak példát adó személyek: hola csatamezőn karddal a kezükben, hol gyöngenőként is férfiszívvel küzdve a törökkel,hol a némaságba süllyedt csatamezőn halottainkattemetve, hol művészként nem törődvea nyomorral a legjobb tudás szerint kitartóanfestve, s ezzel utat taposni itthon,Magyarországon más fiatal festők számára,74 Budapesti Nevelő

hol művésziskolát alapítani, s nagyhatású tanító munkát végezni, s új szemléletresarkallni. Megfelelő időben a gyerekek még elfogadják ezeket a gondolatokat.Múzeumunk kiállítási anyaga alapvetően kétféle feldolgozást tesz lehetővé:az egyik a vizuális-esztétikai neveléshez kapcsolódik, s itt a művészet történeténés a képzőművészeti ágakon van a hangsúly. A másik a történelmet és akultúrtörténetet hangsúlyozza a műalkotásokon keresztül. Természetesennem lehet élesen különválasztani őket egymástól. A téma feldolgozásának jellegétcsupán a hangsúlyok helye jelöli ki.A korosztályokra bontott programok így épülnek fel, s ennek megfelelőenleginkább rajzórák vagy történelem, magyar órák keretében jönnek hozzánka csoportok. A gyermek-tárlatvezetések, a rövidebb elméleti jellegű foglalkozásokaz állandó- és időszaki kiállítások terében folynak kb. 60 percben, dea kiállítások terében is adunk feladatot a gyerekeknek: különböző vázlatokatkészítenek, részleteket rajzolgatnak, stílusjegyeket gyűjtenek, a foglalkozásvégén feladatlapot töltenek ki. Ilyenkor is kb. 120 perc szükséges.A komplex múzeumpedagógia legteljesebben az elméleti múzeumi feldolgozásés az alkotómunka összekapcsolásával valósul meg. Ilyenkor a mú -zeumpedagógiai műhelyben önállóan és csoportosan alkothatnak a gyerekek.Ezek a hosszú foglalkozások életkortól és témától függően 120-180 percet vesznekigénybe.A programban felkínált lehetőségek közül a pedagógus választhat csakegyetlen témát is egyszeri múzeumlátogatásra, mely önmagában is kerek,egész. Azonban választhat több foglalkozásból álló sorozatot is, amely végighúzódikegy féléven vagy egy tanéven keresztül. Az alsó- és felső tagozatra osztottprogramkínálat azt is lehetővé teszi, hogy akár több évre lehessen tervezni agyerekek életkori szintjére és tanulmányaira való tekintettel. Természetesen alegátfogóbb hatást a folyamatossággal és az egymásra építéssel lehet elérni,így mi is ezt ajánljuk az iskoláknak, kivéve ha fizikailag, térben lehetetlen ésdrága számukra múzeumunk megközelítése. Számos olyan iskola van, akikkeltíz, húszéves folyamatos kapcsolatunk van. Visszajelzéseik nagyon hasznosakszámunkra.Alapelvek, módszerekTalán első helyet érdemel az a törekvésünk, hogy a gyerekek érezzék jól magukata múzeumban: gazdag és pozitív élményekkel távozzanak a foglalkozásokról.Az élményt pedig elsősorban a művekkel való találkozás semmi mássalnem mérhető hatása adja. Ezért kell eljönni a múzeumokba, hogy a tárgyak,művek közvetlenül hatni tudjanak a nézőre. Ezt az élményt semmi nem pótolhatja:a legjobb reprodukció, film sem érhet a nyomába!A múzeumpedagógus felkészültsége és tapasztalata kulcsfontosságú.Miután egyáltalán nem ismeri a gyerekeket, az első néhány perc nagyon fontos.Meg kell őket nyernie az ügynek, tehát a meginduló kötetlen beszélgetés, a beve-2010/2 75

zető erre irányul. Személyes megjelenésével és beszédstílusával biztosítja, hogyelfogadják, figyeljenek rá. Itt tudja felmérni azt az alapot, amelyről indíthatja afoglalkozást. Ehhez nagy tapasztalat kell, mert a különböző iskolákból jövő tanulóktudásszintje, érdeklődése változó, nem is beszélve a különböző tankönyvekáltal más és más időpontban, más hangsúlyokkal nyújtott tudásanyagról. Sokatmódosít a helyzeten a családi háttér, vagyis mit hoznak a gyerekek a tarsolyukbana foglalkozásra. Amikor mindez körvonalazódik, akkor lehet belekezdeni a témafeldolgozásába. Ezalatt adja meg a gyerekeknek a szabadság és önállóság élményét,vagyis ne tolakodjon túlságosan előtérbe, legyen fontos számára a gyerekekmegnyilvánulása, véleménye. Álljon folyamatos kontaktusban velük, s csak indirektmódon irányítson. A gyerek érezze, hogy fontos, figyelnek rá, hogy értetörténik minden.A következő nagyon fontos alapelv szorosan kötődik az előzőhöz: érthetőnek,felfoghatónak és érdekesnek kell lennie a foglalkozásnak. A múzeumpedagógusnaktisztában kell lennie a tanulók életkorára jellemző tulajdonságokkal, fejlettségiszintjével. Akkor tudja csak gyermekközelbe hozni az időbeli messzeségből,a tudományos és művészi magaslatokból a tudást. A szaknyelvet úgy kell számukraérthetővé formálnia, hogy közben annak lényegi értékét megőrizze. A „mindenből”ki kell válogatnia a gyermekkorosztályok számára azt, ami felfogható ésátérezhető. Meg kell próbálnia nézőpontot váltani, hogy megkeresse és megtaláljaa tudomány komolysága mögött azt, ami játékos, hogy általa feltáruljon egymásik oldal, amely befogadható s az élményeken keresztül megközelíthetővéváljanak a magaslatok.A következő alapelv azt szeretné elérni, hogy a múzeumi foglalkozások megtartása,az alkotómunka könnyen utánozható, ismételhető legyen múzeum-76 Budapesti Nevelő

pedagógus nélkül is. Tehát az alkotómunka eszközei, anyagai és lefolyása aztsugározza a gyerek és a pedagógus felé, hogy mindez könnyen elérhető számára,könnyen megtanulható a használat, nemcsak drága, különleges és elérhetetlenanyagokkal-eszközökkel alkothat szépet, vagyis megpróbálhatja otthon is ésaz iskolában is. Tehát a foglalkozáson tapasztaltak utánzásra serkentsenekés bátorítsanak.Múzeumpedagógiánk legfontosabb módszere a műelemzés. Ez a szakmaifelkészültséget igénylő nagyon komoly kifejezés ne riasszon el senkit! Mit is jelenta műelemzés gyerekekkel? Azt jelenti, hogy a foglalkozások legfontosabb része aműalkotások megismertetése irányított megfigyelés és megbeszélés folyamán.Ennek fonala komoly logikai gondolatmenetet jelent, hogy a látható és értelmezhetőtények alapján feltárulhasson a mű jelentése, vagyis megfejthető legyen aművész kifejezési szándéka, a mondanivaló.Hogyan valósítható meg mindez gyerekekkel? A már korábban említett tudásalapfelmérése és a feldolgozandó téma bevezetése után tájékozódunk a kiállítótérben.Fontos megismerniük, hogyan épül fel a múzeum kiállítás-együttese éshol vagyunk éppen. Felhívom a figyelmet a tájékozódás lehetőségeire, a termekbejáratánál lévő kiírásokra. Néhány szót szólunk arról az évszádról, arról a korról,ahonnan a foglalkozás műalkotásai származnak. Fontos az időrendiség vagytémakör, amely köré a kiállított anyag szerveződik. Első alkalommal nálunk járógyerekeknek a képcédulák szerepéről is beszélek és egyet alaposan megvizsgálunk,hogy tudják miről tájékoztatnak bennünket.A helyszín feltérképezése után leülünk a kiválasztott mű elé, s néhány gondolatután hagyom szabadon nézelődni őket. Bár valószínűleg még semmit sem tudnakróla, mégis első benyomásként is sok mindent elárul magáról. A cél az, hogyészrevételeiket a legapróbb részletektől a legszembetűnőbbekig csokorba fűzzük.Ezeket az észrevételeket aztán irányított kérdésekkel sorra megvizsgálva a máremlített gondolati menet alapján, érvelve és ellenérvelve, maguk a gyerekektárják fel a mű mondanivalóját. A múzeumpedagógus csak összefogja aműelemzést, ha kell kiegészíti, felhívja a figyelmet bizonyos észrevétlen jelenségekre,összefüggésekre. A vitatkozás, az érvelés teljesen felszabadítja a gyerekeket,a folyamatos dicséret sarkallja őket. A hibás megállapítások nagyrészét maguk javítják. A feldolgozás folyamán nagy hangsúly helyeződik a szépmagyar beszédre.Közben megtanulják azt is, hogy érdemes egészen közelről megfigyelni afelületeket akár festett képről, akár szoborról van szó. Különlegesen finom részletek,a használt anyag eddig nem látott tulajdonságai, az alkalmazott technikatárulkozik fel előttünk. S ha már megnéztük közelről, megnézzük távolról is, merta részletek után így összefoglalóan tekinthetünk az egészre. A mű színvilága,térbelisége, főbb erővonalai erőteljesen tárulkoznak fel előttünk. Ilyenkor isnagyon fontos a rászánt idő, amikor már nem zavarják őket kérdések. Ez a csendesvégső befogadás és rögzítés ideje. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogya csábító információhalmaz mellett mennyire fontos az az idő, amikor a művek2010/2 77

hatni tudnak a szemlélődőre. A feldolgozás elején még más a jelentőségeennek a szabad nézelődésnek és más a jelentősége a feltárás után az információkbirtokában. Ha mindent el lehetne mondani a képzőművészeti alkotásokról,akkor nem megfesteni vagy szoborba formázni kellett volna őket, hanem leírni.Szabadon idézve: „a művészet az, amit nem lehet elmondani, csak megérezni!”.Ehhez alkalom és idő kell.A foglalkozássorozatokon sokszor ismétlődő műelemzés gyakorlata észrevétlenülegy új képességet fejleszt ki a gyerekekben. Miután könnyű feladatnakbizonyult számukra a műalkotások megismerése és azt tapasztalták, hogy a mondanivalófigyelemre méltó, így talán majdani önálló múzeumlátogatásaik soránnem mennek el érdektelenül a művek előtt. Közelebb lépnek hozzájuk, nézelődnek,megállapításokat tesznek, összevetnek, s talán akkor is sikerül majd gazdagabbankilépniük a múzeum kapuján, mint ahogy bementek. Vagyis képesséválnak önállóan is feltárni a műalkotások lényegét. S ez azért remélhető, mertbirtokukban lesz egy eszközrendszer, amelyet mi adtunk a kezükbe, a festészet,szobrászat, építészet, grafika legfőbb ismérveiből álló eszközrendszer, amellyel aműalkotások megismerhetők. Sarkallni fogja őket a kíváncsiság és az a belsőérdekeltség a kultúra területei iránt, amelyet többek között mi alakítottunk ki bennükgyermekkorukban.Feladatlapok helye és szerepeNapjainkban a feladatlapok előtérbe kerültek a múzeumi foglalkozásokon.Használatuk az önálló felfedezést biztosíthatja, de nem mindegy milyen múzeumbanés milyen korosztályok kezébe adjuk, s használatának mi a célja?Egy képzőművészeti kiállítás, témakör csak feladatlapos felderítése megfelelőalapismeretekkel rendelkező korosztály, tehát középiskolai csoport számára leheteredményes. A művészettörténet középiskolai oktatása biztosíthatja ezt az alapot,bár az alacsony óraszám nem sokra ad lehetőséget. Nincs annál lehangolóbblátvány, amikor feladatlappal rohangáló gyerekek olyan kérdésekre keresik a válaszokat,amelyek vagy a képcédulákon találhatók, vagy az ügyeletes múzeológusnál,tárlatvezetőnél és az éppen a közelben foglalkozást tartó múzeumpedagógusnál.Vagyis a hozzáértés nélkül készített feladatlap meggátolja a gyereket abban, hogya műre nézzen, mintha az nem is lenne fontos. Az idő rövid volt, a feladatok nemirányultak lényeges dolgokra. Pedig eljöttek a múzeumba, megfordultak bennevagy inkább forogtak benne, de mi érintette meg őket belőle? Ennél már csak aza rosszabb, amikor a ruhatárnál szétengedi őket a tanár és a találkozó idejérefigyelmezteti őket.Tapasztalataink és meggyőződésünk alapján mondhatjuk, hogy a képzőművészetitémákat be kell vezetni egy szakember által, aki hozzáértésével méltóképpentárja a gyerekek elé a tudnivalókat, s csak utána lehet feladatlapokról gondolkodni:a foglalkozás második felében, visszaemlékezésként otthon az iskolábanegy-két hét után, esetleg rövid élménybeszámoló fogalmazása is szóba jöhet.78 Budapesti Nevelő

A foglalkozások helye, körülményeiA foglalkozások a kiállítások terében és a múzeumpedagógiai műhelyben zajlanak.A kiállítótér nem zavartalan helyszín. A gyerekcsoportok is nyitvatartási időbenérkeznek éppen úgy, mint a látogatók. Ezért gyakran előfordul, hogy elvonjáka figyelmet. Éppen ezért fokozottan biztosítani kell a kielégítő körülményeket afoglalkozáshoz. Ha a zajongókat nem tudjuk elkerülni, akkor mit jelent ez? Előszöris a gyerek ne ácsorogjon, mert elfárad, nem tud figyelni. Tehát párnákkalfelszerelve indulunk a kiállításra. Könnyű rajztáblát és rajzeszközöket viszünkmagunkkal, amelyek alkalmasak a feladatok végrehajtására. A gyerekeknek nemkell hozniuk semmit a foglalkozásokra, minden felszerelést, anyagot a múzeumbiztosít számukra.A gyereket is alkalmas állapotban kell a múzeumba hozni, tehát pl. ne le -gyen fáradt egy reggeli úszás miatt, ne legyen éhes, mosdó-, wc-használatra időtkell adni az indulás előtt. Hosszú foglalkozások esetében legyen uzsonnája,inniva lója. Legyen felkészítve a múzeumlátogatásra, amely a pedagógus feladata.A műhely berendezése, világítása és felszereltsége méltóképpen várja a gyerekeket.Érződjön a „műhely-szellem”, vagyis az alkotás szellemisége hassa áta környezetet. A Magyar Nemzeti Galéria múzeumpedagógiai műhelyének falaina gyermekmunkák mellett és velük szemben a kiállítás folytatódik, mert a raktáronlévő művekből állítottunk ki olyanokat, amelyek díszítik a termet, de egyben könynyenfeltárhatók számukra, tehát pedagógiai célja van a válogatásnak. A szobrokatitt meg lehet simogatni, sőt kell is, főleg a kisebbeknek, hogy a szobrászatianyagok különböző fizikai tulajdonságait, mint pl. keménység, súly, hidegségmelegség,legalább egyszer az életben legyen alkalmuk felderíteni, megtapasztalni.Az anyagok és eszközök mindenki számára elérhetőek legyenek mú -zeumon kívül is. A velük való bánásmód és a különböző anyagokban rejlő kifejezésilehetőségek birtokba vétele fogja biztosítani a csodálatos gyermekalkotásokmegszületését. Ez a múzeumpedagógus feladata. A foglalkozások végén kiállításszerűenegymás mellé soroljuk őket, s megbeszéljük, értékeljük az elvégzettmunkánkat.Múzeumi foglalkozás és nevelés kapcsolataAz előzőekben már történt néhányszor említés arra vonatkozóan, hogy a neve -lés lehetősége mindig jelen van a múzeumi foglalkozásokon. Az a csodálatostörténelmi és építészeti környezet, amely fogadja a Magyar Nemzeti Galériábaigyekvő gyerekeket, már önmagában is nevelő hatású. A budai vár sorsána magyar történelmet kísérhetjük figyelemmel. Már a hatalmas kőfalak, bástyák,kapuépítmények láttán meglódul a gyerekek fantáziája. Érdekli őket a múlt, fon -tos tudniuk, mi pusztult el és mikor, mit lehetett kijavítani, rekonstruálni, mi ve -szett el.2010/2 79

A foglalkozások egy része a magyar történelemmel foglalkozik, így bőven vanalkalom arra, hogy a várat bekapcsoljuk a feldolgozásba. Ha megelevenítjük uralkodóinkat,legtöbbször Hunyadi Mátyást, még inkább lenyűgöző a gondolat, hogyabban a földrajzi térségben mozoghatunk, ahonnan ők irányították az országot,ahová vendégeiket invitálták lakomákra, vadászatokról ide tértek meg, itt fogadtáka követeket, itt törvénykeztek, itt kapták a híreket a törökről. Belépve a múzeumkapuján nemzetünk legnagyobb képzőművészeti gyűjteménye várja őket. Az alkotásokegy része a magyar történelemből meríti témáját, így a királyi vár, a történelmitémájú művek, sőt az összes többi műalkotás mögött megjelenő történelmi koregyüttesen segíti elő a gyerekek történelmi tudásának gyarapodását és tudásukrendszerezését.Korunkban érezhetően problémák vannak az ifjúság történelmi tudásával, amagyar kultúra ismeretével. A figyelem mesterségesen terelődik az „idegen”, a„más” elfogadására. Ez olyan mértéket ölt, hogy lassan elfelejtkezünk arról, hogysaját értékeink birtokba vételével is baj van. Addig nem várható el mások tisztelete,az idegen kultúra, szokások természetes elfogadása, amíg magunkat semtiszteljük eléggé, mert nem tudjuk, milyen értékeink vannak. Éppen ezért nagy afelelősségünk az ifjúság nevelésében.Az alkotó munka folyamán egyéni és csoportfeladatok által ráérezhetneka gyerekek a közösség teremtő erejére, a közösségben való munkálkodáskülönleges hangulatára. Például várépítéseink alkalmával az önszerveződőenkialakuló csoportok sík terepen és hegyi terepen épülő várai szinte versengenekegymással, hogy jobban védhetőek legyenek a másiknál. A kis várépítők mindentudásukat beleadják a végrehajtásba már a tervezéstől kezdve a címerek és zászlókfelhelyezéséig. A csoportok egymás „erősségének” értékelésénél mindenszempontot megvizsgálnak, szakértelmükben nem nagyon lehet kételkedni.A foglalkozássorozatok alatt gyakran adódik alkalom arra, hogy azokról a tudományterületekrőlis szó essék, melyeknek tudósai, szakemberei, művészei elősegítették,hogy a műalkotások tudjanak hozzánk szólni akár több száz év távlatábólis. A restaurátorok, régészek, történészek, művészettörténészek, kiállításrendezők,gyűjteménykezelők, fotósok munkájáról van szó. Fel kell hívni afigyelmet arra, hogy az ő tudásuk és munkálkodásuk nélkül nem tudhatnánk megannyi mindent a művekről és korukról, valamint nem állnának ilyen jó állapotban akiállításokon a látogatók előtt. Munkájuk megismerése és elismerése a tudás irántitiszteletet is kialakítja.Mindezek után elmondható, hogy az iskolai és a múzeumi oktató-nevelő törekvéseknagyon közel állnak egymáshoz. Mi a különbség mégis? Természetesen amúzeumi helyszín, amely külön hatással bír, a választott téma feldolgozási szándéka,amely túlmutat egy tananyagrészen, mert megfelelő időráfordítás ellenébenegyszerre törekszik komplexitásra az elmélet és gyakorlat oldaláról egyaránt.A foglalkozásokat a játékosság jegyében tervezzük, vagyis az a cél, hogymiközben felvértezzük a gyereket a tudással, az alatt felszabadultan nyilváníthassonvéleményt a feldolgozás menetében, mert ezzel alkotó módon közreműködik.80 Budapesti Nevelő

Feladatai életkorának megfelelően végrehajthatóak és érdekesek legyenek, s aműhelyben olyan önálló vagy csoportos munkában vegyen részt, amely során kitud bontakozni alkotó énje.A pedagógus közreműködése, szerepeA múzeumpedagógus és a pedagógus együttműködése nagyon fontos munkánkban.Rosszul gondolkozik az, aki úgy hiszi, hogy a múzeum kapujában a gyerekeketátveszi a múzeumpedagógus, majd a végén visszaadja őket. Láttunk márilyet! Közös munkájuk a gyerekért az első pillanattól az utolsóig tart.A pedagógus aktivitása azzal kezdődik, hogy legtöbbször a kollégájától hallott,szájhagyomány útján terjedő információknak utána kérdez, ritkábban az internetrőltájékozódik múzeum- ügyben. A foglalkozások vagy foglalkozássorozat téma ésidőegyeztetése telefonon történik és alkalmazkodik az adott iskolai tárgykörhözattól függően, hogy a már feldolgozott tananyagot szeretnénk színesíteni, bővítenivagy éppen a múzeumi foglalkozással szeretnénk bevezetni egy új témakört. Aző feladata az is, hogy a szülők felé közvetítsen, akikre anyagi terheket ró amúzeumba járás. A foglalkozások díja bármennyire olcsó, az utazási költségekkelegyütt nem kis összegbe kerül. S neki kell a tantestületben és az igazgatójávalelfogadtatni, hogy nem időpazarlás múzeumba vinni a tanulókat tanítási időalatt. Később ez egyre könnyebbé válik, amikor a gyerekek hazaviszik a foglalkozásainkonkészült alkotásokat, amelyeknél nincs meggyőzőbb érv. A tanár és atanulók élménybeszámolója is ezt támaszthatja alá.A pedagógus készíti elő a gyerekeket a múzeumlátogatásra egyrésztérzelmi ráhangolással. Elmondja melyik múzeumot fogják meglátogatni, hol vanaz a múzeum, mi jellemzi. Másrészt felkészíti őket a témára is, vagyis felelevenítivelük az odaillő tananyagot, témakört. Elmondja nekik, hogyan kell viselkedniük,nagyjából hogyan zajlik a foglalkozás, mi vár rájuk.A pedagógus felelőssége a múzeumi foglalkozás hatásának, eredményeinekaz ébrentartása is: kiállítás a tanteremben, iskolafolyosón, feladatlapokértékelése, amely lemérhetővé teszi, hogy mire emlékeznek a gyerekek egy-kéthét után vagy később. S természetesen a tanteremben kifüggesztett színesmúzeumi reprodukciók előtt is újra meg újra meg lehet állni és beszélni a látottakról,hallottakról. A foglalkozás végén útravalóul kapják tőlünk ezeket a reprodukciókat,amelyekhez alkalmanként feladatlapok és egyéb fénymásolt emlékeztetőlapok társulnak.Táborozás a múzeumbanAz egy hetes nyári szaktáborok igazi szabadidős programok, de a múzeumpedagógusszámára nagy kihívást jelentenek. Hétfőtől péntekig reggel kilenctőldélután négyig folyamatosan érdekes témákkal kell lefoglalni a gyerekeket, akikismeretlen és heterogén csoportot alkotnak.2010/2 81

A jelentkezés előre meghirdetett témákra történik alsó- és felső tagozatos korosztályokrabontva. Egy hét alatt alkalom nyílik az elmélyülésre és bele lehetfeledkezni a munkába. Az időt jól kell szervezni, mindent előre végiggondolni éselőkészíteni. Az igazán szabad alkotó munka a nyári táborok alatt valósul meglegteljesebben.Eddig meghirdetett nyári táboraink a következők voltak:– Ember és középkor– Ember és reneszánsz– Királyok útján– Színek szárnyán– Szobrász-tábor– Grafikai tábor– Festészeti tábor– Építő-modellező középkori időkről.Szorosan kötődünk az iskolai feldolgozáshoz, tehát bővíteni szeretnénk a gyerekekismereteit, másrészt a művészet segítségével meg szeretnénk eleveníteniezt a történelmi időszakot a korabeli tárgyak semmi mással nem mérhető kisugárzásával.Tehát az iskolai feldolgozástól különböző nézőpontból való megismerésükegyrészt nagyon izgalmas, másrészt a múzeumi élmények, a kapcsolódóalkotó munka által átélhetőbbé teszi a tanultakat.A foglalkozások alatt a hangsúly mindig a művészeten van. Bármennyitemlegetjük a történelmet, a várakban és a jobbágyfalvakban folyó életet, a királyoktetteit, a török támadások és a védelem harci cseleit, közben az élet kívánalmainakszigorúan megfelelő építményeket vizsgálgatjuk a maguk valóságában,pl. a budai várban vagy vár-ábrázolásakat nézegetünk festményekről, vetítve82 Budapesti Nevelő

középkori templomok idézik a múltat, az oltárábrázolásokon emberek élik az életüketközépkori milliőjükben stb. A művészi alkotáson van a hangsúly a gyerekekfeladataiban is a műhelyben. Várakat modelleznek agyagból, rajzolnak-festenekgrafikáznakminden feldolgozott témában. Szárnyasoltár-építésünk a kor teljesátélését célozza, amikor a gyerekcsoport „céhes keretek között” fest-farag-épít akeresztény tanítások szellemében.A foglalkozássorozatok egymást követő feladatai változatosak. Más és másanyagok és technika alkalmazása, másféle alkotó hozzáállás kipróbálása, holegyéni, hol csoportmunka várja a gyerekeket. A feladatsor végén rendezhető iskolaikiállítás lenyűgözően színes formában tárja a nézők elé egyrészt a középkorvilágát, másrészt a gyerekek alkotásain átszűrődő meggyőző tudást, kreativitástés minőséget.Amint már érezhető a korábban leírtakból is, a kreativitás csak megfelelő alapokon,úgy is mondhatnánk tudás-alapon képzelhető el. Tapasztalatokon alapulótudás az odavágó témában, a kifejezéshez szükséges anyagismeret és technikaismerete, ezek az eszközök a megvalósításhoz, amelyek nélkül sem gyermek,sem felnőtt nem tudja kibontani elképzeléseit, kifejezni önmagát, kiélni kreativitását.Az iskolai és egyéb keretek között történő tanulás, tapasztalás, kipróbáláshasználható és méltó eszközöket adhat a gyerekek kezébe, hogy megvalósíthassákelképzeléseiket. Munkánkkal mi is ezen fáradozunk.2010/2 83

Takács GáborMindennapi tudományIdőjárási jelenségek I.Az évezred kezdetétől hazánkban is egyre gyakrabban előforduló szélsőségesidőjárási jelenségek indokolják a közoktatásban foglalkoztatott pedagógusokintenzívebb tájékozódását e természeti jelenségekről. Aránylag kevesen vannaktudatában annak, hogy az utóbbi évtizedben Magyarországon évente száználtöbb tornádót regisztráltak.A természettudományos tantárgyak közül a földrajz, a fizika, a kémia, és a biológiaismeretanyagát érinti írásunk témája. A földrajz tananyagából csak a természetiföldrajzra koncentrálva, bár a szélsőséges időjárási jelenségeknek vitathatatlanulgazdaság földrajzi hatásai is vannak. A biológia tárgykörét csupán afronthatások élettani hatásai és a villámcsapás élőlényeket károsító hatásai, illetveesetleges tragikus következményei vonatkozásában érintjük. Írásunk elsőrészében a felhők kialakulásának körülményeivel és fajtáival, második részébenaz időjárási frontokkal, harmadik részében a villámok képződésével, fajtáival,hatásaival foglalkozunk.Különösen aktuálisnak véljük a jelenségek (és nem tantárgyi témakörök) szerintifeldolgozás választását, az integrált természettudományos oktatás megvalósításárairányuló törekvések terjedése miatt.A felhők kialakulásának módjai és építőanyagaA felhő a légkörben lebegő, olyan kisméretű vízcseppek vagy jégkristályok halmaza,amelyek igen kicsi esési sebességét a felfelé irányuló légáramlatok kompenzálniképesek. A felhőképződésnek négy alapvető feltétele van:– a levegő elegendő mértékű vízgőztartalma,– kondenzációs magvak (aeroszol részecskék) jelenléte a levegőben,– felfelé irányuló légáramlás,– a levegő hőmérsékletének megfelelő arányú csökkenése a magasság növekedésével.A levegőben mindig van víz, amely a földfelszínről párolog el és jut a légkörbe.A víz háromféle hal mazállapotban fordulhat elő a levegőben:– láthatatlan vízgőz,– apró vízcseppecskék,– jégtűk vagy hópelyhek formájában.Ha a levegő lehűl, a láthatatlan vízgőz kicsapódik a légkörben lebegő (aeroszolrészecskékre) por vagy koromszemekre, és apró vízcseppek vagy jégtűk keletkeznek.A felhő az így létrejött vízcseppekből vagy jégtűkből áll. Felhőelemnek2010/2 85

nevezik, azokat a felhőt alkotó vízrészecskéket, amelyek átlagos mérete 1 μm és50 μm között változik (nagyrészt 10 μm és 30 μm között van az átmérőjűk). A felhőelemeka természetben spontán, azaz homogén kondenzációval nem jöhetneklétre, mert a légkör telítettsége ehhez nem elegendő. Ugyanis homogén kondenzációesetén egy felhőelem másodpercenkénti képződéséhez (köbcentiméterenkéntértve) 440%-os túltelítettségre volna szükség (kísérlettel bizonyított adat),míg a légkörben a túltelítettség mértékének maximuma a 101%-ot nem haladjameg. Ezért a felhőelemek képződéséhez kondenzációs magvakra (aeroszolrészecskék közül a vízben oldhatóakra) van szükség, hogy a kényszerített, azazheterogén kondenzáció megtörténjék.A felhők kialakulásához szükséges felhőelemek létrejöttéhez nélkülözhetetlenlégköri aeroszolok lehetnek természetes és mesterséges eredetűek.A természetes eredetű aeroszolok jelentősebb fajtái:– A szárazföld felszínéről a szél által a talajról és a sziklákról leszakított aprórészecskék, amelyek általában 1 μm-nél nagyobb méretűek.– A vulkán-tevékenység következtében a kontinentális por mintegy fele kerül alégtérbe.– Növényi emisszió hatására foszfort, káliumot, ként, magnéziumot igen nagykoncentrációban tartalmazó aeroszolok kerülhetnek a légtérbe. A növényieredetű aeroszol-kibocsátás legjelentősebb helyszínei a trópusi őserdők. Alegjellemzőbb növényi aeroszol-emittáló folyamatok: a növények kipárolgása,anyagcseréje, valamint a virágportranszport, illetve a növényi viasz kibocsátása.– A szél a tengerek hullámtarajairól cseppeket ragad magával. Mivel ezekneka vízcseppeknek a mérete túlságosan nagy a légtérben való tartós lebegéshez,így viszonylag hamar visszahullnak a vízfelszínre.– A tengeri eredetű aeroszolok keletkezésének másik, hatékonyabb (porlasztóhatás miatt) változata, amikor a vízből a tengerfelszínére emelkedő buborékokszétrobbannak. A szél a szétrobbant buborékok részecskéit emeli alégtérbe, sőt a szélsebesség növekedésével még a buborékképződés isfokozódik. A tengervíz sóösszetételétől függően ezek az aeroszolok magaskoncentrációban tartalmazhatnak brómot, kalciumot, klórt, káliumot, magnéziumot,nátriumot.A mesterséges eredetű aeroszolok jelentősebb fajtái:– Az ipari létesítményekben elégetett szerves tüzelőanyagok füstje jelentősaeroszolforrás. Olajtüzelés esetén nátrium, magnézium, kén, vanádium, mígszéntüzelés esetén alumínium, kalcium, kálium, magnézium, szilícium, vasa jelentősebb mennyiségben előforduló elem, amely a szűrések ellenére isa légtérbe kerül.– A járművek motorjainak égésterméke is jelentős mennyiségű.– Nem hanyagolható el a lakossági szén-, olaj- és fatüzelés légszennyezőhatása sem.– Az erdőégések következtében a légtérbe kerülő aeroszolok is antropogéneredetűnek tekinthetők.86 Budapesti Nevelő

A troposzféra a légkörnek a hőmérséklet szerinti rétegekre osztásának a földfelszínhezlegközelebbi övezete. A troposzférában keletkeznek a csapadékot adófelhők. Jellemző tulajdonsága, hogy felfelé haladva a troposzférában a hőmérséklet100 méterenként kb. 0,56 o C-kal csökken. A fagyáspont nyáron 3000-3500méter magasságban, télen a talaj közvetlen közelében található. A troposzféramagassága a földrajzi szélességtől függ. A sarkvidéken 8-10 km, a mérsékeltövben 10-12 km, a forró öv felett 16-20 km magas.A troposzférában található aeroszolok száma igen változó. Normális légköriviszonyok között egy köbcentiméternyi levegőben az óceánok felett száznál iskevesebb, szárazföldek felett nem szennyezett területen néhány ezer kondenzációsmag található. Míg ipartelepek, nagyvárosok levegője akár százezres nagyságrendbenis tartalmazhat mesterséges eredetű aeroszolokat, pedig összességébena Földön ezek aránya napjainkban (az összes légköri aeroszolt tekintve)30% körül van.A légkörben előforduló aeroszol részecskék többsége vízben oldódik. Amikoregy vízben oldódó szilárd halmazállapotú részecske környezetében növekszik anedvességtartalom, a részecske mérete kezdetben nem változik. Viszont a megfelelőpáratartalom elérése után a szilárd részecskéből telített oldatcsepp lesz,mérete megnövekszik. A nedvességtartalom növekedése miatt a csepp egyrehígabb lesz, közben a sugara is egyre növekszik. Viszont a részecskék méretétőllényegesen függ a részecskékre ható erők aránya, ami az ülepedés sebességéthatározza meg.Egyenletes ülepedés esetén STOKES GEORGE GABRIEL (1819-1903) ír fizikusról,a Cambridge-ben oktató tanárról elnevezett, elméleti úton talált és kísérletilegigazolt (1845) Stokes-féle ellenállástörvény alapján számítható közegellenállásierő és az ARCHIMEDES (i.e. 287-212) féle felhajtóerő összege egyenlő agravitációs erővel (a három erő eredője nulla):ahol r a részecske sugara, v a részecske sebessége, ρ részecske sűrűssége, ρ ’ alevegő sűrűssége, η a közeg viszkozitása, g a gravitációs gyorsulás.Ebből az ülepedés sebessége:.,Amint látható, az ülepedés sebessége a részecske sugarának négyzetévelarányos. Ennek következtében a nagyobb méretű részecskék száma sokkal gyorsabbancsökken a légtérben, mint a kisebb méretűeké. A 100 μm-nél nagyobbsugarú részecskék a levegőben aránylag csekély mennyiségben, csak a forrásokközelében találhatók.A légtérben található részecskék számát az ülepedés sebességén kívül méglényegesen befolyásoló hatás a koaguláció jelensége, amely a legkisebb,2010/2 87

0,1 μm-nél kisebb sugarú részecskék számának csökkenését eredményezi.Koaguláció során a rendezetlen mozgású részecskék ütköznek egymással, azütközés következtében összetapadhatnak, nagyobb méretű felhőelemek, felhőcseppekjönnek létre.A felhőképződéshez szükséges lehűlés többféle eredetű lehet. A lehűlést okozhatjahővezetés, kisugárzás, felszálló légáramlás is. A hővezetés és a kisugárzásönmagában vízszintes irányú, nagy kiterjedésű, de csak vékony felhőréteget hozhatlétre. Nagy és tartós felhőtömegek keletkezéséhez a felszálló légáramláshozkapcsolódó lehűlés nélkülözhetetlen.A felfelé irányuló légáramlást, a hőmérséklet különbségen alapuló ún. termikhatás, az időjárási frontok hatásai, vagy a földfelszín domborzati viszonyai biztosíthatják.A termik (kürtőszél) felfelé irányuló légáramlásban kialakuló áramlásicső, amely a környezeténél erősebben felmelegedett talaj felett keletkezik.Termikek kialakulásakor néha a levegő áramlásának, talajon való súrlódásának,örvénylésének is szerepe van.A felfelé irányuló légáramlásnak a felhőelemek légtérben tartásában fontos szerepevan. Ugyanis a felhőt alkotó vízcseppek, áramlási hatás hiányában másodpercenkéntnéhány millimétert (esetleg még centimétereket is) esnek (ülepedésisebesség!) a Föld felszíne felé. Viszont a felfelé szálló levegő sebessége ennélsokkal nagyobb, másodpercenként több méter is lehet. Ezért emelkednek a felhőcseppek,ezért maradnak a magasban a felhők. Amikor a felfelé irányuló légáramláseléri a fagyáspontnál hidegebb légrétegeket, és továbbhatol, akkor előszörtúlhűlt (0 °C-nál hidegebb) vízcseppek, majd kb. – 10 °C alatti hőmérséklet eseténjégkristályok, jégtűk képződnek. Télen, ha a hőmérséklet fagypont alatti, akkor avíz gőzből átmenet nélkül hókristályok, majd hópelyhek keletkeznek.A napsütés hatására a földfelszín különbözőképpen melegszik fel. A száraztalaj vagy a dombok déli lejtői erősebben fölmelegednek, ezért itt a levegő fölszáll.Emelkedése közben azután egyre jobban lehűl, míg végül elszigetelt kis gomolyokkeletkeznek. Nyilván időbe telik, amíg a Nap elegendő mértékben felmelegítia talajt, ezért az elsőként megjelenő felhők viszonylag kicsik. Ugyanakkor azerdők vagy a hegyek északi lejtői viszonylag hűvösek marad nak, itt a levegő lefelémozog, felhő nem jön létre.A hegygerincek fölött, illetve után (a légáramlás, a szél mozgásirányát tekintve)is kialakulhat felhő. A vízszintesen áramló leve gő, a szél a hegyoldalnak ütközveemelkedni kényszerül. Eközben lehűl, a benne levő vízgőz kicsapódik, és felhőképződik. A hegy gerincen átkapaszkodó szél ezután lefelé halad a lejtőn, köz benfölmelegszik és kiszárad. A szélnek kitett hegyoldalt, ahol a levegő fölfelé kényszerül,luv-oldalnak, a szélárnyékosat pedig, ahol a levegő lefelé áramlik, leeoldalnaknevezik. A felhő mindig a luv-oldalon, illetve a hegygerincen képződik, aszáraz, meleg szél (a főn) a lee-oldalon.A felhők kialakulásának a levegő páratartalma csak szükséges, de nem elégségesfeltétele. A felfelé irányuló légáramlás a felhőelemek légtérben maradásánakszükséges feltétele. A légáramlás lehet egyenletes, vékony, párhuzamos rétegek-88 Budapesti Nevelő

ől felépülő, azaz lamináris, vagy a levegőmolekuláknak a súrlódás következtébenlétrejövő rendezetlen függőleges kicserélődése, azaz örvénylő jellegű is.Közismert, hogy az eltérő légnyomású területek közötti kiegyenlítősét létrehozóleggyakrabban vízszintes (egyébként a Föld felszínével közel párhuzamos) irányúlégáramlást szélnek nevezzük. A szélnek a szárazföld és a tengerek, óceánokfelett is van szerepe a felhők kialakulásában. Szárazföldön, például a hegygerincektetején és a luv-oldalán képződő felhőket említhetjük. Vízfelületek felett pediga légtér párásodásán kívül aeroszolokra is szükség van, amelyek a vízből a tengerfelszínéreemelkedő buborékok szétrobbanásának következményei. A szélszerepe a szétrobbant buborékok részecskéinek a légtérbe emelésénél, és abuborékképződés fokozódásánál tölt be fontos szerepet.A felhők osztályozásaA felhők megdöbbentően változatos szerkezetűek, ezért egyetlen rendszerbe besem sorolhatók. Mivel a felhő a légkörben lebegő, igen kicsi vízcseppek, jég-,vagy hókristályok halmaza, alkotó elemei szerint osztályozva víz-, jég-, és vegyesösszetételű felhőket különböztetünk meg.A felhők alaptípusainak osztályozásában LUKE HOWARD (1772-1864) tapasztaltamatőr meteorológus (angol gyógyszerész) végzett annyira újszerű és értékesmunkát, hogy rendszerezésének fő elemei és szerkezete napjainkban is használatos.A felhők jellemző megjelenési formája, elhelyezkedésük földfelszíntől valótávolsága, függőleges méretűk és kialakulási mechanizmusukra vonatkozó ismeretekszerint történik a felhők osztályozása. A meteorológusok a nemzetközi gyakorlatbana Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization, WMO)gondozásában megjelenő Felhőatlaszban hozzáférhető osztályozást használják.A nemzetközi osztályozás a felhőket két fő csoportba sorolja. Egyrészt a szokványosfelhők, amelyek a troposzférában alakulnak ki. Másrészt a különlegesfelhők, amelyek a szisztematikus osztályozás keretébe nem férnek bele. Ezek akülönleges felhők részben a troposzférában, részben a troposzféra felső határánálmagasabb légrétegekben jönnek létre.Szokványos felhőkA szokványos felhőknek tíz jól elkülöníthető alaptípusa létezik, amelyekbe tartozófelhők megkülönböztetését a fő felhőfajta megadása mellett formai jegyekmegadásával tovább lehet finomítani. A szokványos felhők esetén a nemzetközifelhőosztályozás szerkezetük alapján réteges és gomolyos felhőket, a felhőalapmagassága szerint alacsony, közepes és magas szintű felhőket, jellemzően nagyfüggőleges kiterjedésük figyelembe vételével függőleges felépítésű felhőketkülönböztet meg.A felhőzet mennyiségének földrésznyi méretekben való eloszlása igen szoroskapcsolatban van a csapadék eloszlására. Ez a mennyiségi kapcsolat egyrészt a2010/2 89

magas szintű felhők esetén egyáltalán nem értelmezhető, mert azokból sohasemhullik csapadék, másrészt az alacsony szintű felhők esetén csak részben igaz,mert az azokból hulló csapadék mennyisége nem jelentős.PehelyfelhőkA pehelyfelhők (cirrus) rostos vagy fonalas szerkezetűek, a magas szintű felhőkközé tartoznak. A troposzféra leghidegebb (–30 °C és –50 °C közötti) részén, legfelül,közepes földrajzi szélességeken 9-12 km magasságban alakulnak ki.Csaknem kizárólag jégkristályokból állnak, amely a mélyen fagypont alatti hőmérsékletmiatt érthető is.PehelyfelhőA legtöbb pehelyfelhő meglehetősen átlátszó (önárnyéka nincs), mert a bennetalálható jégkristályok igen kicsik, és viszonylag ritkán helyezkednek el. A pehelyfelhőkszabálytalan görbületű, fehér szálakból álló rostos jégkristályokból kialakulófonalaik sávos formában elhelyezkedve gyakran halgerincre vagy kampóra emlékeztetnek.A fonalas (intortus) és a rostos (vertebratus) változatuk a leggyakoribb.Pehelyfelhők olyankor is észlelhetők, amikor napokig száraz, derült, napos időjárásuralkodik. Ekkor jelenlétük semmilyen időjárás-változást nem valószínűsít.Viszont mennyiségük és kiterjedésük növekedése időjárási front közeledését jelzi.BárányfelhőkA bárányfelhők (cirrocumulus) ritkán előforduló, legtöbbször a fátyolfelhők felbomlásából,azok háborgásának szegélyén keletkező magas szintű felhők közé tartozóképződmények. Rétegesen vagy foltokban elhelyezkedő, közepes földrajziszélességeken 5-13 km magasságban található egymástól elkülönült fehér (önárnyéknélküli, apró jégkristályokból álló) pamacsok vagy gomolyagok alkotják abárányfelhőt. Alkotórészeik csoportokba vagy sorokba rendeződnek. Gyakranalakulnak ki a jégkristályok csoportosulásakor szabályos hullámok és fodrok.Gyapjas kinézetük alapján kapták a bárányfelhő elnevezést.90 Budapesti Nevelő

Bárányfelhők nem csak fátyolfelhők felbomlásakor képződhetnek, hanemközépmagas párnafelhőkből is létrejöhetnek. A párnafelhők vízcseppecskéi (azemelkedés során) igen alacsony hőmérsékletre kerülve, túlhűltté (fagyáspontnálalacsonyabb hőmérsékletűvé) válnak, majd gyorsan kifagynak, jégkristályok lesznekbelőlük. Az így létrejött bárányfelhőkön olykor szivárványszerű elszíneződés(irizáció) figyelhető meg.FátyolfelhőkA fátyolfelhők (cirrostratus) olyan magas szintű felhők, amelyek az időjárás roszszabbodásakor,a pehelyfelhők és a bárányfelhők besűrűsödésével keletkeznek.Közepes földrajzi szélességeken 5-13 km magasságban helyezkednek el. Mikéntaz elnevezésük is jelzi, vékony fehér, tejszerű leplet alkotva, fátyolként az égboltegészét (vagy nagy részét) befedik. Jégkristályokból áll, saját árnyéka nincs. Afátyolfelhőkön a Nap és Hold még átlátszik, de a jégkristályok jelentős száma(besűrűsödés!) miatt a fényük színes halogénjelenségeket okozhat.Mivel a magas szintű felhők különböző légköri mozgások következtében alakulnakki, változásaikból az időjárás változására is következtetni lehet. Esetenkénta fátyolfelhők átmeneti megjelenése, valamint mennyiségben sokáig nem változójelenléte hatásaiban csupán a légkör magasabb rétegeire korlátozódik. Máskor afelvonuló, egyre növekvő mennyiségű fátyolfelhők az időjárás jelentős romlásárafigyelmeztetnek, ugyanis erős, fejlett frontok előhírnökei lehetnek.PárnafelhőkA párnafelhő (altocumulus) olyan középmagas gomolyfelhő, amely a stabilis időjárásihelyzetet jelez. Ugyanis a párnafelhő legtöbbször a vegyes halmazállapotú,csapadékot is eredményezhető középmagas rétegfelhő, a lepelfelhő felbomlásábólkeletkezik. A párnafelhők közepes földrajzi szélességeken 2-7 km magasságbanhelyezkednek el. A párnafelhők részecskéinek döntő többsége vízcsepp,Párnafelhő2010/2 91

csupán a felhő felső részében keletkezhetnek jégkristályok olyankor, amikor ottalacsony a hőmérséklet. A párnafelhők lapos gomolyokból és szürkés színű felhőpadokbólállnak. A magasabban elhelyezkedő és kisebb kiterjedésű, magas szintűbárányfelhőkkel ellentétben az oldaluk gyakran sötét, árnyékolt. Ezért durva bá -rányfelhőknek is nevezik ezeket a gomolyfelhőket.LepelfelhőkA lepelfelhők (altostratus) határozottan vegyes halmazállapotú felhők. Vízcseppecskékbőlés jégkristályokból állnak. Folytonosan, viszont gyenge csapadékot(esőcseppeket, hópelyheket) hullatnak a lepelfelhők. Közepes földrajzi szélességeken2-7 km magasságban helyezkednek el. A lepelfelhő rosszabbodó időjárásesetén a fátyolfelhő-takaró süllyedésének eredménye. Rostos vagy sávos szerkezetű,szürkés vagy kékes színű, nagy vízszintes kiterjedésű (néhányszor tíz vagyszáz km) rétegfelhő. A Nap vagy a Hold legfeljebb csak elmosódottan látszik át alepelfelhőn.Alacsony szintű rétegfelhőkAz alacsony szintű rétegfelhő (stratus) olyan szerkezet nélküli felhőréteg, amelyiklégörvények (ciklonok) előoldalán vagy magasra emelkedő ködből képződik. Akö zepes földrajzi szélességeken 0,5-2 km magasságban helyezkednek el az alacsonyszintű rétegfelhők. Az alacsony szintű rétegfelhő a talajhoz közel, széles,vastag, szürke, egyenletes rétegben fedi be a tájat. Inkább enyhe szemerkéléstokoz, mintsem igazi esőt vagy havazást. Nagyobb magasságban, az alacsonyhegyekben vagy akár már a felhőkarcolók tetején az alacsony szintű rétegfelhőtködként érzékeljük.Gomolyos rétegfelhőkA gomolyos rétegfelhő (stratocumulus) olyan alacsony szintű rétegfelhő, amelygomolyokból vagy lapos részekből álló szürke vagy szürkésfehér foltok, máskorlepel vagy rétegek alakjában tartalmazza a vízcseppecskéket (illetve alacsonyhőmérséklet esetén a jégrészecskéket). A közepes földrajzi szélességeken0,5-2 km magasságban helyezkednek el a gomolyos rétegfelhők.A gomolyos rétegfelhők szerkezete cellásan tagolódó csomókból és gömbökbőlálló barázdás elrendezésű. Rendszerint olyankor alakulnak ki, amikor a gomolyfelhőka magasba emelkednek, és oldalirányban széles lepellé terülnek szét.Réteges esőfelhőkA réteges esőfelhők (nimbostratus), olyan függőleges felépítésű felhők közé tartoznak,amelyek vízszintes és függőleges irányban egyaránt nagy kiterjedé sűek.92 Budapesti Nevelő

Egyenletes eloszlású, alaktalan, csaknem egységesen sötétszürke színű, legtöbbszöra párnafelhőkből kialakuló igen vastag felhőréteg. Országos esőt adómelegfrontok kísérője, vastagsága miatt a Napot teljesen eltakarja. A közepesföldrajzi szélességeken 2-7 km magasságban képződnek a réteges esőfelhők,majd egyre közelebb kerülnek a talajhoz. A komor, palaszürke színű rétegfelhők aközelgő csapadék legbiztosabb jelei. Ezek a felhők azért sötét színűek, mert vastagokés sok vizet tartalmaznak, így a napfény nem hatol át rajtuk. A rétegesesőfelhő vízcseppecskéket (gyakran túlhűlt állapotban levőket), esőcseppeket,hókristályokat és hópelyheket (illetve ezek keverékét) tartalmaz.A réteges esőfelhőből folytonosan hulló csapadék (egyenletes esőzés vagyhavazás) következtében a felhő alapja gyakran elmosódottá válik, alatta szakadozottfelhőfoszlányok jelennek. Ezek a felhőfoszlányok beleolvadhatnak az esőfelhőbe,de el is különülhetnek tőle.GomolyfelhőkA gomolyfelhők (cumulus) olyan függőleges felépítésű felhők közé tartoznak,amelyeket szép időben, függőleges irányú, termikus légmozgások hoznak létre.A szépidőre jellemző gomolyfelhők függőleges irányban nagy kiterjedésűek.A közepes földrajzi szélességeken 0,5-5 km magasságban helyezkednek el afüggőleges felépítésű gomolyfelhők. Nyári hónapokban a talajközeli meleg levegőhatására alakulnak ki a többé-kevésbé feltornyosodó nappali gomolyok. A gomolyfelhőkgyakran egymáshoz kapcsolódva emelkednek. A tömegük és a vastagságuknapközben a besugárzás erősödésével növekszik, estefelé viszont a lehűléskövetkeztében feloszlanak. Másrészt, ha sok nedvességet tartalmaznak és to -vább emelkednek, akkor esőt hozó zivatarfelhővé fejlődhetnek.GomolyfelhőA magasba törő légáramlás, amely a gomolyfelhőt felépíti, gyakran zárórétegbeütközik. Amikor a felfelé irányuló légáramlás nem elég erős a záróréteg megemeléséhez,akkor a felhő lapos marad. Amikor azonban a felfelé áramló levegőneknagy a nedvességtartalma, akkor a sok nedvesség kicsapódásával felszabaduló2010/2 93

hő tovább segíti a felfelé áramlást. A megemelt záróréteg is hűlni kezd a folyamatsorán, és benne finom, fátyolszerű rétegfelhő keletkezik. Ez a gomolyfelhő oldalánvagy tetején kialakuló kupolaszerű boltozat. A gomolyafelhők sűrű, fehér felhőfejea karfiolra emlékeztet.A nyári tornyos gomolyfelhőben a víz mindhárom halmazállapot ban megtalálható.A meleg levegő felfelé áramlik, és olyan gomolyfelhőt épít, amely alul vízcseppekből,felül jégtűkből áll. Amikor a jégtűk zu hanni kezdenek, egymáshoz ésa vízcseppekhez ütközve egyre nagyobb jégszemekké alakulnak. A jégszemeklegtöbbször el olvadnak esés közben, ilyenkor záporeső hullik. A jégszemek egyrésze néha azonban nem olvad el, ilyenkor jégesőként érik el a földet.ZivatarfelhőkA zivatarfelhők (cumulunimbus) függőleges felépítésű felhők közé tartozó hatalmas,turbulens eredetű felhőtömegek, amelyek alsó része hegy (vagy torony)alakú gomolyokból áll, felső része pedig legtöbbször üllő alakban szétterülő rostosszerkezetű. A zivatarfelhőknek két fő fajtáját különböztetjük meg, konkrétan acsupasz (calvus) és a borzas (capillatus). Ezeken belül nincsenek változatok azosztályozásban, de léteznek járulékos alakzatok és kísérőfelhők. Például a szétterülőüllő alakzatok (incus), a boltív (arcus), az esősáv (virga), a lefelé kidudorodó,emlőalakú (mammatus).Mammatus, mint a zivatarfelhő járulékos alakzataA zivatarfelhők keletkezése forró nyári napokon vagy hideg frontok betörésekora nedves légkör labilis rétegződésére vezethető vissza. A zivatarfelhők leggyakrabbanhidegfrontok mentén és azok nyomában alakulnak ki. A zivatarfelhőkközepes földrajzi szélességeken 0,5-12 km magasságban helyezkednek el.Becslések szerint egy kisebb, 5 km 2 területű és 4 km vastagságú zivatarfelhőben,azaz nagyjából 2 . 10 7 tonna tömegű levegőt tartalmazó térrészben mintegy2 . 10 5 tonna tömegű vízgőz és ugyanekkora tömegű kicsapódott víz (nagyrésztvízcsepp és kisebb részben jégkristály) van.A zivatarfelhőkben az erős felfelé és lefelé történő áramlások vészjóslóanörvénylő felhőalakzatokat hoznak létre, és általában heves esőzést okoznak.94 Budapesti Nevelő

Különleges felhőkA szisztematikus osztályozás kereteibe nem férnek be az olyan (bár a troposzférábanelhelyezkedő) felhők, amelyek vulkáni kitörések, nagy tüzek, vízesésekfelett keletkeznek. A kondenzcsíkok, a gyöngyházfényű felhők, az éjszakai világítófelhők szintén a különleges felhők közé tartoznak.GyöngyházfelhőA gyöngyházfelhő nevét a gyöngyházéhoz hasonló különlegesen szép színeirőlkapta. Ritkán előforduló felhőfajta, a sztratoszféra felső rétegeiben fordul elő, aFöld felszínétől kb. 25 km magasságban. Általában közvetlenül naplemente utánészlelhető.VilágítófelhőA világítófelhő napnyugta után észlelhető, a földfelszíntől kb. 80-85 km magasságban.A világítófelhő jégkristályokból áll és leggyakrabban északkelet felőlmozog, több száz km/h sebességgel.Talajközeli felhő, a ködNemzetközi megállapodás alapján akkor beszélünk ködről, ha a légköri vízgőzkoncentrációja olyan mértékű, hogy talajközelben a látástávolság kisebb 1 kmnél.Amikor a látástávolság nagyobb 1 km-nél, akkor párás levegőről beszélünk.A köd kialakulása és sűrűsége függ a kondenzációs magok mennyiségétől ésfajtájától. Ahol az ipartelepek (Pl. Londonban, Pekingben) sok kondenzációsmagot termelnek, ott gyakori a ködképződés. Szmog esetén a füst és köd egyszerrevan jelen. Gondoljunk a 2008. évi Pekingben tartott nyári olimpiára, aholnagyon sok gyár termelésének időszakos leállításával tudták csak biztosítani azelvárható tisztaságú légköri viszonyokat.A köd sűrűségi fokozatait is a látástávolság különböző értékei szabják meg.Mivel a köd a közlekedést (repülést és a hajózást különösen) nagyon megnehezíti,sűrűsége és magassága szerint szabványos osztályozása van a ködnek.Egyébként a levegőben levő cseppfolyós vízmennyiség a legsűrűbb ködben isigen csekély: 0,05 -1,0 gramm köbméterenként.GEIGER RUDOLF (1894-1981) nevéhez köthető nemzetközi osztályozás szerint,keletkezési okai alapján négy ködfajtát különböztetünk meg.Párolgási ködA párolgási ködöt a levegőbe kerülő vízgőz idézi elő. A párolgási ködnek két változatavan: a tengeri köd és a melegfront köd.2010/2 95

A tengeri köd rendszerint ősszel és télen alakul ki, amikor a tengertől meleglégtömegek áramlanak a hideg szárazföldre. Ide tartozik a tavak őszi ködje, illetvea poláris vidékeken, a jégen keletkező nyílt víz fölött kialakuló (például a Baltitengertéli ködje) köd is.A melegfront köd a meleg frontok mozgásakor (néhány órás időtartamra) amelegfrontok előtti hideg levegőben keletkezik.Kisugárzási ködA kisugárzás okozta lehűlés következtében keletkező ködfajta a kisugárzási (vagyhideg) köd. A kisugárzási ködnek két változata van: a talaj menti köd és a magasköd.A talaj menti köd magassága az észlelhető szemhatár alatt van, ősszel és télenbizonyos napszakokban fordul elő. Mezei, völgyi és mocsári ködként gyakori.Kisugárzás okozta lehűlés eredménye, éjszaka és hajnalban keletkezik, teljesenáltalában délig oszlik fel.A magas köd magas légnyomású időjárási helyzetben (mindig ősszel és télen)képződik, a síkságok fölött szétterülve helyezkedik el.Meleg ködAz advektív vagy meleg köd olyankor keletkezik, amikor a melegebb levegő hidegfelszín fölé érkezve hűlni kezd. Télen és nyáron is előfordul.A téli meleg köd szubtrópusi vagy tengeri meleg légtömegek előnyomulásánakeredménye.A nyári meleg köd állandó és tartós (nincs napszakhoz kötve). Tavasszal ésnyáron tipikus és erős az új-fundlandi partok hideg vizei, valamint nyáron a Baltitengereken.Lehűlési ködNevének megfelelően a lehűlési köd a levegő lehűlésekor keletkezik. Tipikushegyi köd, bármikor előfordulhat. A lejtőn felfelé áramló levegőben található.A köd keletkezésének és megszűnésének befolyásolásaMesterséges köd fejlesztéseA mesterséges köd fejlesztése háborúban az ellenséges csapatok szabad tájékozódásánakakadályozására, békében egyrészt a tavaszi fagykárok csökkentésére,másrészt a növényvédelemben a kártevők elleni védekezésre használatos.Megfelelő vegyi anyagok (pl. foszfor, kénsav és klórszulfonsav keveréke,kéntrioxid, ón-tetraklorid, titán-tetraklorid) levegőbe szórásával mikroszkopikuscseppekből álló köd hozható létre.96 Budapesti Nevelő

A fagykároknak leginkább kitett gyümölcs és szőlő ültetvényeknél legegyszerűbbenerős füstöléssel mesterséges ködképződést idéznek elő, és így a talajfelszínés a legalsó légrétegek kisugárzását mérséklik. A növényvédelemben mesterségesköd fejlesztésére Berger-keverékeket, ködsavat, nyerskátrányt stb.használnak.Szélcsendes időben, derült éjszaka a mesterséges köd tartósan megmarad.KödoszlatásKödoszlatáson a köd mesterséges megszüntetését értjük. A légiközlekedés(ködös időben a repülőgépek fel- és leszállásának megkönnyítésére) területénvan jelentősége. Elvileg két módszer is használható. Egyrészt a repülőtér levegőjénekmelegítése (pl. lángszórószerű eszközökkel – megfelelő technikai felszereltséghiányában – vészhelyzetben), másrészt a ködcseppek esőcseppekké valóegyesítésével. A ködcseppek esőcseppekké történő egyesítésére egyrészt nagyonkicsi ezüstjoid-részecskéknek a ködbe lövésével „kicsapódási magvak” létesíthetőkaz esőcseppek részére, másrészt a kicsapódás elérhető akusztikus módszerrel,konkrétan (jelentős hangteljesítményű sípokkal sugárzott) ultrahanggal.2010/2 97

Ungár IstvánÉvfordulók ürügyénMesterhármas„Álmaimban sírtam…” – suttogja a semmi ködén át kedvesének a szerelmébenteljességgel reményét vesztett költő. A magány gyötrelmét dalolja ki magábólegyedül, fájdalmas kisszekund-sóhajjal, az amúgy máskor partnerként társulózongora nélkül. Még az is hallgat! Csak utána üt le néhány visszafojtott, csendes,ám tartalmában mégis kemény gyászakkordot. Kegyetlenül rövid tömörségemintegy felerősíti az énekszó önnön bánatától meggyengült feljajdulását. Azutánismét magára marad a dal:”… azt álmodám, a sírodban fekszel már.” A rémísztőensötét gondolatokat követően megjelenik – igaz, továbbra is megőrizve háttérbeszorulását – az ének alatt a zongora. „Fölébredék és a könnyek még sokáig égnekarcomon.” – ismét visszazuhanunk a szívszorító indítás mélységébe. A muzsikábanszinte minden ugyanúgy történik, mint azelőtt: „Álmaimban sírtam, aztálmodám, elhagytál rég. Fölébredék és tovább sírtam a hosszú éjen át.” A harmadszormegismételt címadó panasz: „Álmaimban sírtam” zongorajátékkal együtthasítja át az azt körülölelő végtelen némaságát. A mindeddig súlyosan moll hangneműzene váratlan hirtelenséggel kitárulkozó dúr fordulatot vesz s a zongoraakkordokkalmegtámasztva így folytatódik: „… Azt álmodám, hű vagy te még. …” Azéneket szinte elviselhetetlenül disszonáns kisszekund súrlódások csikorgásaköveti a zongorán: „…Fölébredék és azóta is újra és újra sírok, könnyeim sohanem száradnak fel. …” Ezt a végletekig feszített, kétségbeesett kínt, görcsöszokogást az ekkorra már ismerős, szigorúan szikár, tompa zongora gyászakkordokzárják. Vége! Ennyi ez az eszközeiben szerény, ám tartalmában annál inkábbfelkavaró daltalan dal. A kedves végső elvesztése (halála), hűtlenségének könyörtelengondolata is elviselhetőbb, mint úgy ébredni, hogy hűsége álom volt csu -pán. Nincs igazi dallam, nincs igazi vers sem, csak a mérhetetlen szomorúságigazi.Hogy az érzelmek milyen magas hőfokán születhetett meg Heinrich Heine költeményeés Robert Schumann dala, nos arra válasz nincs, de az bizonyos, amit eversben, e dalban külön-külön elbeszéltek, megénekeltek és ami eképp lett egyteljes egész, örök.„Ich hab’ im Traum geweinet…” – ez a Heine költeményekre készült tizenhatdalból álló Schumann-dalciklus, a Dichterliebe (Költő szerelme) tizenharmadikdarabja. Testvére a Chamisso versei által ihletett – nyolc dalt magába foglaló –Frauenliebe und Leben (Asszonyszerelem, asszonysors) sorozat. Úgy sejtjük,hogy Schumann világhírű zongoraművész életepárja: Clara Wieck mellett nemvolt boldogtalan, ám katartikusan zaklatott, rövid életútja, tragikus betegsége –megháborodottsága – egyáltalán nem zárja ki a fenti dalban elszenvedett gyötrel-2010/2 99

Robert Schumann – ismeretlenmester rajzames könnyek valódiságát. A magában hordozott kór némi önsajnálatot is kiválthatottSchumannból.A másik ciklus – a befejező dal kivételével – egy asszony megejtően szép boldogságátmeséli el a bimbódzó, örömteli szerelemtől az eljegyzésen, esküvőn áta gyermek születése azaz a szerelem beteljesedéséig. Az utolsó dal azonban máraz özvegyé. Miért?! Mert az élet kiszámíthatatlan. Kiszámíthatatlan s nem egyszer– mint itt is – kíméletlen.Robert Schumann 200 évvel ezelőtt, 1810-ben született a németországiZwickauban. Életművében nagy jelentőségű az irodalmi ihletettség és irodalmi igényűírásai a zenéről. A nagyformátumú zeneművek – zongoraverseny, zongoraszonáta,fantázia stb. – mellett Schumann nagy örömét lelte a kisebb, miniatür darabokbólösszeálló csokrok készítésében. Képzeletvilága bizonyos tekintetben egyedülállóa zene történetében. Ennek a képzeletvilágnaktalán legizgalmasabb, legérdekesebbteremtménye a Dávid-Szövetség. Kom pozícióités legendás zenekritikáit minduntalan átjárjaFlorestan, Eusebius és Raro mester különösfigurája. Saját személyiségének képzeletszültemegformálói ők. Zeneműveiben, írásaiban önállóéletre kelnek. A Kinderszehnen (Gyermekjelenetek),Wald szehnen (Erdei jelenetek),Jugendalbum (Ifjúsági album), Fanta siestücke(Fantázia darabok), a zárótételében hangversenytermekfalait szétfeszítő energiájú Szimfónikusetűdök, a Papillons (Pillangók), aKreisleriana társaságában megálmodott Da -vidsbündlertanze (Dávid-Szövetség táncai) s azongorairodalom egyik koronáját jelentő Karneválnak kiemelt szereplője az egymássalellentétes jellemű Florestan és Eusebius valamint a bölcs Raro mester.Schumann zeneszerzői munkásságát 4 nagy szimfónia, több dalciklus, számos dal,több kórusmű, kamaradarab és más mestermű gazdagítja még. A mindössze 46esztendőt élt muzsikusóriás Karneváljának színes forgatagában feltűnik a varázslatostehetségű lengyel kortárs zongorapoéta Chopin alakja is. A sok tekintetbenegzaltált, depressziós – öngyilkosságot is megkísérlő – önsorspusztító schumannilángelme megkülönböztetett csodálattal, ámulattal adózott a melankólikus, ábrándoslelkű, olykor mélabús, különösen szeretetreméltó, szenvedélyes hazafi Chopinművészetének. Mindkettejük életében kitűntetett szerep jutott a zongorának.Fryderyk Chopin korának ünnepelt zongoraművésze szintén 1810-es születésű.Zelazova Wolából, egy bűbájos lengyel faluból származik. A szülőházában állózongorán – napjainkban is – nyaranta neves művészek adnak ingyenes hangversenyt.A közönség a házat körülvevő parkban foglal helyet.Egy Mallorca-szigeti hosszabb kirándulás szomorkás emléke az a 6-7 perceszongoradarab, amely egy borongós, barátságtalan esős napon készült. Chopin100 Budapesti Nevelő

Fryderyk Chopin – ismeretlenmester rajzabaráti társasága – közöttük a nagy szerelem, aférfiálnevén híressé vált francia írónő: GeorgeSand – a zord idő ellenére kiruccant a szabadba,ahová az akkor már súlyos tüdőbetegzeneköltő nem tarthatott velük. Feltételezhetőensanyarú órák következtek számára. Az otthonrekedtmuzsikus szorongása, rejtőzködő – talánaz elmúlás gondolatától sem mentes – szelídszomorúsága tükröződik ennek a zongoraműnekaz alaphangulatában. Megindítóanmeleghangú, gyönyörűen éneklő nyitódallamaalá – mintha az esőcseppek monoton egymásutániságáthallanánk – orgonapontszerű,finom, halk basszusszólam szegődik, amelyegyszerre ébreszti fel bennünk az állandóságés a múló idő összeegyeztethetetlennek tűnőegységének érzését. A három részes, dúr alaphangneműzongorakompozíció középrészében aztán ezek a hulló cseppek drámaikonoksággal erősödnek fel, izmosodnak, mollba fordulunk s az egyre sötétebbés félelmetesebb orgonapont immár fenyegetővé válik. Mintha a szívdobbanásokkalapácsütésekké durvulnának, szinte halálközeli borzongást okoznak. Abel canto, csendesen befelé mosolygó indító dallam helyébe komor, kánonszerűenlépegető, súlyos, fegyelmezett, negyedhang ritmikájú gyászzene kerül. A kezdetimelankólikus bánat tragédia felé tart, de végülis nem jut el odáig, mert annakvégső kicsúcsosodása előtt feloldódik és szinte simogatóan, a korábbinál azonbanmindenkép fájdalmasabban visszatér a darab első része s vele együtt avigasztaló dúr hangnem. Vigasztaló és mégis vigasztalan. A visszatérő dalbanmár megbúvik a megélt drámai középrész torokszorító rettegése, ám a művetindító béke, oltalmazó nyugalom visszahozatalával sem marad adós. A trios szerkezetelső egysége a nehezen viselt magányérzet, a harmadik inkább már azelhagyatottság időtlennek tűnő fájdalmas muzsikája. Megtörten, megfáradtan egykicsinykét le is rövidül. Elhaló, elcsukló pianóiban egy szép, ám reményvesztettlélek könnyeivel búcsúzik.A Desz-dúr ún. Esőcsepp-prelüd a 24 darabból álló ciklus 15. – rövidségébenis a legterjedelmesebb – tagja. (Preludes – preludium: előjáték) Miként JohannSebastian Bach Das Wohltemperierte Klavier-ja kétszer 24 preludium és fugáttartalmaz Chopin műve szintén bejárja az összes – 12 dúr és 12 moll – hangnemet.Valószínűleg ilyen logika alapján állt össze a kétszer 12 zongoraetüd is.Schumannhoz hasonlóan Chopin is kedvelte a kis darabokból egybefűzöttsorozatokat, csak ő nem látta el azokat – se egyenként, se együtt – irodalmi ihletésűcímekkel. Etüdjei – bár van bennük világos technikai cél (pl. az a-moll ún.Viharetüd: jobbkéz, a c-moll ún. Forradalmi etüd: balkéz, a tercetüd, a fekete billentyűsGesz-dúr etüd) – soha nem puszta ujjgyakorlatok, egyikből sem hiányzik2010/2 101

a poézis, a tartalom, a mögöttes mondanivaló. A három részes E-dúr etüd, például,Chopin egyik legköltőibb megnyilatkozása.Chopint szinte teljes életműve a zongorához köti. E hangszeren volt forradalmár,boldog és boldogtalan, szerelmes és magába forduló, csüggedt és reménykedő,álmodozó vagy éppen tettre kész – egyszóval minden. A zongorairodalmatnemcsak bővítette, hanem gyökereiben át is alakította. Írt ugyan más műfajú darabokatis, de azért a biztonságos menedéket, az otthont a zongora jelentette számára.Lírájának ez az egyedisége.Igen fiatalon, 39 évesen távozott örökre. Liszt Ferenc is megsiratta. Mazurkái,polonézei – mind népzenei fogantatásúak – impromtu-i, keringői, balladái, noktürnjeiés más kisebb-nagyobb lélegzetű zongora kompozíciói mellett – mikéntSchumannál – megtalálhatóak a nagyformájú alkotások is. Vérbeli romantikusszerző. Három zongoraszonáta, köztük a b-moll – méltán rendkívül népszerűgyászindulójával – két zongoraverseny (e-moll, f-moll) tanúskodik erről. Szívesenjátsszák zenekarra és zongorára írott variációit Mozart Don Giovanni című operájalegismertebb kettősének (Don Giovanni – Zerlina) dallamára.Szülőhazájából Chopin úgy távozott, hogy oda már soha nem térhetett vissza.Párizs központjában, betegségtől és honvágytól gyötörten érte a halál. A forradalom,a lengyel szabadságharc híre felhevítette, lelkesítette, mert igazi hazafi volt.Hazáját elhagyva mindvégig magával hordott egy lengyel földet tartalmazó urnát,hogy – kívánsága (végakarata) szerint – amennyiben idegen országban kellenevégleg elmennie, úgy szívét ebbe helyezzék el. Manapság tán teátrálisnak tűnhet,abban az időben nem volt az. Jelenleg a varsói Óváros egyik nevezetes templománakfalában van elhelyezve ez az urna. Mementó, kegyeleti hely a mindenkoritisztelők, az utókor számára. A párizsi Pére-Lachaise sírkertben temették aMozart-Requiem Lacrimosa-tétel és saját hangszerelésű zongora-gyászindulóhangjaira, de a szíve – szó szerint – a lengyel fővárosban lelt örök nyugalomra.Hazafiság! Amikor egy hosszan zúgó basszushang alatt az arra a hangra építkeződominánsszeptim felbontás harmóniái megszólalnak – zenekaron, zongorán– a magyar ember lelke egycsapásra ünneplőbe öltözik. Szerzőjét – önnön viszszaemlékezéseszerint – a pozsonyi harangok felemelő szépségű hangzásánakemléke ihlette páratlanul szép Himnuszunk elő- ill. utójátékának megírására.Itthon vagyunk! Nemzetünk himnusza, nemzeti imánk zeneköltője: Erkel Ferencis 1810 szülötte.Gyulán szülőházában állandó kiállítás tiszteleg a XIX. század magyar muzsikusnagysága előtt. A sors kegyes volt hozzá. Szép hosszú, gazdag és tartalmaséletet élt 1810-től 1893-ig.A Kölcsey Ferenc költemény zenébe öntésének történetéről csakúgy sorjáznaka találgatások, mendemondák, legendák. A keretes szerkezetű vers első szakaszavált felszentelt énekünkké.Ekkortájt – a XIX. század derekán, az európai forradalmak idején – egyremásra bukkannak elő Európa szerte a nemzeti öntudat zenei szimbólumai, akülönböző országok „énekes névjegyei”: a nemzeti himnuszok. Franciaországban102 Budapesti Nevelő

Erkel Ferenc – ismeretlenmester rajzapéldául a Nagy Francia Forradalom után született(1793) Marseillaise – amelyet Rouge deLille a Rajnai Hadsereg buzdítására írt – 1879-ben, a Forradalom 90. évfordulóján vált a francianemzet hivatalos himnuszává. Remekbeszabott lelkesítő induló-zene.Európai nemzeti romantika – így nevezzükkontinensünkön ezt a művészeti kort, amelybena nemzeti önbecsülés egyik meghatározóletéteményese volt egy-egy ország népénekönálló nemzeti himnusza. A népzenekutatás iselőtérbe kerül, legerőteljesebben az Ötök tevékenységénekjóvoltából Oroszországban.Arról azonban, hogy a himnusz fohászt,könyörgést jelent a nemzeti büszkeség szintemindenhol megfeledkezett. (Elég csak a Marseillaise-regondolni.) A magyar himnusz – hála Kölcsey emelkedett hangvételű, ahaza sorsáért aggódó, szeretetteljes és nemes sorainak is – kivétel ez alól. Erkelmuzsikája, mint megannyi magyar kortárs alkotó más és más műfajú remekeVörösmartytól Petőfin, Aranyon át Székely Bertalanig, Munkácsy-ig vallomás aszó legszebb értelmében vett „nagybetűs” hazáról.Bach csodálatos koráljai is himnuszok, protestáns népénekek. Egyedülállóharmónia oszlopok felett ékeskedő, a homofon szerkesztés által egyszerűségébenünnepélyes gyülekezeti énekek, imádságok. A fődallam legfelül, a kísérőszólamok fölé emelkedve uralja az őt szolgáló többit. Talán ezek magasztosságát,szertartásosságát egyetlen ország nemzeti himnusza sem őrizte meg olyan méltósággal,mint a miénk. (Természetesen a férfias dúr hangnemben) Áhitat ésmegilletődöttség van ebben a zenében.A Kölcsey Himnusz megzenésítésére Bartay András, a Nemzeti Színház igazgatója1844. február 29-i napjára írt ki pályázatot. A korabeli beszámolók alapjánúgy hírlik – Erkel maga is utal rá naplójában – a himnusz megkomponálására egyrázárt szobában kényszerült a fiatal zeneszerző. A pályázat eredménye ismert.Abban a szobában elkészült a magyar nemzet örökbecsű imája.A magyar himnusz ritmikájának gyökere a kanásztáncban (Megismerni akanászt…) és a verbunkosban rejlik. Ez az olykor huncut, olykor pajzán, de mindenképpmozgékony, fürge ritmika tisztult le az Erkel-dallam lassú, fenséges –más nemzetek által gyakran meg nem értett – tiszteletet parancsoló ritmuspilléreire.A zenei frázisokat tekintélyes nyújtott ritmusok indítják. A Himnuszunkbóláradó nyugalom szokatlan határainkon túl. Verbunkosból eredeztetett óda. Harmóniavilágaa bécsi klasszikából merít. Ez azonban csak eszköz, tartalmábanteljességgel különbözik attól. A „balsors” indítást nyomatékosító moll hangzatbasüllyedés, a mind feljebb kapaszkodó dallam a „megbűnhődte” csúcspont utániereszkedésének lecsengését kísérő szubdomináns-domináns-tonika („múltat s2010/2 103

jövendőt”) bécsi kadenciája a XVIII. század összhangzatanára utal. Akárcsak azalaphangnemből szirmot bontó dominánsszeptim felbontás az elő- és utójátékban.Felkészít arra az átszellemült lelki fogadókészségre, amelyet a világbankijelölt helyünk, hovatartozásunk tudatosítása jelent. Kinyílik és bezárul, akár egyvirág. Felvezet, majd levezet a katedrális lépcsőin. Az egymással megegyezőhangszeres elő- és utójáték tökéletes keretbe foglalja az éneket. A vegyeskórusraés zenekarra írt magyar himnusz az egyetemes zenekultúrának is értéke.Erkel elsősorban operaszerző volt. Magyar operaszerző. A Bátori Mária, aBánk bán (a nemzeti operánk), a Sarolta (vígopera), a Dózsa György, a BrankovicsGyörgy mind a magyar történelemből merítette témáját. A Himnusszal egy évbenkeletkezett Hunyadi László „Meghalt a cselszövő…” kezdetű kórusrészleteugyanúgy „slágerré” vált akkor Magyarországon, mint Verdi Nabuccójának rabszolga-kórusaItáliában. Énekelték, dúdolták, fütyülték szerte az országban.Erkel Ünnepi nyitány c. önálló zenekari darabját az Egressy Béni VörösmartySzózatra írt pompás kompozíciójának általa bearanyozott nyitó motívuma zárja.Kevesen tudják, hogy Vörösmarty versét Erkel is megkomponálta.A kor magyar zeneköltő nagyságainak az irodalommal szemben azzal a hátránnyalkellett felvenni a harcot, hogy amíg ott már addigra megtörtént a nyelvújítás(Kazinczy), a magyar zenei nyelv, a valódi népdal és népzene a századfordulóigrejtve maradt. Erkel kimagasló tehetsége, magyarságtudata megbirkózottezzel az akadállyal, mert lelkébe így is befészkelte magát népének sorsa. Ezemelte őt Bartók és Kodály méltó elődjévé.Erkel Ferenc a XIX. század magyar zeneéletének egyik fő irányítója és szolgálójavolt. Létrehozta a Filharmóniai Társulatot. Az 1875-ben Liszt Ferenc általalapított Zeneakadémia igazgatója és tanára, majd az Ybl Miklós tervezte 1884-ben megnyílt csodaszép Sugár úti palota: az Operaház direktora és első karnagya.A dalszínház – korábban a Nemzeti – az ő karmesteri pálcája alatt megszámlálhatatlankülföldi remekművet vitt sikerrel színre szinte közvetlenül ősbemutatójukután. Verdi Otellójának ugyanabban az évben tapsolhatott a milanói Scalaközönsége, mint a budapesti. Forró nyomon követte Erkel Európa hangversenyés opera életét. Gondoskodott róla, hogy a valódi nagy műveket mielőbb láthassahallhassaa hazai publikum. Ebben szinte missziót hajtott végre. Nagyszerűenzongorázott. Chopin e-moll zongoraversenyét ő mutatta be itthon. (Munkásságáta fiai folytatták, Bartók tanára Pozsonyban Erkel László volt.) A magyar zenei vérkeringésközpontjában állt. A tanításban, zenei élet szervezésében Erkel –Schumannhoz hasonlóan – rendkívül tevékeny volt.Az 1950-es évek magyar kultúrpolitikája nem tudott megbékélni Kölcsey versének„Isten áldd meg…” könyörgésével. A Rákosi éra új himnuszt akart. Szívetmelengetően szép történet, hogy az e célból kiszemelt Illyés Gyula és KodályZoltán visszautasította Rákosi Mátyás felkérését mondván: a magyar népnek márvan himnusza. A költő és zeneszerző fejedelem számára nem volt kérdés hogykéz a kézben hárítsa el az úgymond megtisztelő feladatot. Kölcsey és ErkelHimnuszát kikezdhetetlenül igaz hazaszeretetét mindigis magukénak érezték és104 Budapesti Nevelő

tiszteletben tartották. Szentségtörésnek gondolták, ha szívünkbe zárt nemzetiénekünk az őt megillető utóéletét megzavarják.Igen, a magyar nemzetnek 1844 óta énekelhető és megbecsülendő Himnuszavan. Amikor egy olympiai aranyérem okán felhúzzák a magyar zászlót, hamarkönnybelábad a szemünk Erkel himnuszának bevezető hangjai hallatán, akárcsakminden Újév kezdetén, amikor csendes biztatást ad, magához ölel s megóv bennünket,védelmet nyújt nekünk. A hétköznapokból kimagasló, meghatott muzsikamagában hordozza talán egy boldogabb jövő ígéretét is. Kivételes ereklyénk,becsüljük meg jól!„Álmaimban sírtam…”, mallorcai esőcseppek, „Isten áldd meg a magyart!...”,Dichterliebe, Esőcsepp-prelüd, magyar Himnusz három mestermű. Schumann,Chopin, Erkel három mester. Robert Schumann, Fryderyk Chopin és Erkel Ferenc200 évesek. Isten éltesse mindhármójukat a következő kétszáz esztendőben isvalamennyiünk és a mögöttünk járó sokaság gyönyörűségére!2010/2 105

KönyvbemutatóSzázdi AntalGenetikus és a negyven festőLehettem úgy húsz éves, amikor a korszak legnagyobbjának tartott magyar festőművészétől,Czóbel Bélától kaptam egy kézcsókot. Sajnos nem képet, pedigörömmel becseréltem volna a meglepő gesztust akár néhány vonalas aktot ábrázolószénrajzára is, amiket azidőtájt sorozatban gyártott. Az állammal kötött szerződéseértelmében munkáit elkészültük után a Nemzeti Galériába szállították, ígyazok felett nem rendelkezett. A múlt század – na, ezt se könnyű leírni – hetveneséveiben a nagyhaj divatjakor – amit a rendőrök nem mindig hagytak szó nélkül –nagykőrösi kiállításáról vittünk vissza képeket a 90-en túli mesternek, aki érkezésünkkorkertes, két szintes villája bejárata előtt üldögélt. Amikor az üdvözlésnélsorra kerültem, a már gyengén látó kedves öregúr a csupasz arcú, nagy hajú ifjútleányzónak nézte és a legnagyobb meglepetésemre kézcsókkal üdvözölt. (Azthiszem néhány órás látogatásunk végéig nem derült ki számára az igazság.)Ez a történet villant fel bennem, amikor a tudományt a köznyelvre sikeresenátültető, egykor Nobel-díjra is jelölt tudós sztárgenetikusunk, Czeizel Endrelegújabb kötetének olvasásába fogtam, ami 2009. decemberében jelent meg,A magyar festőművész-géniuszok sorsa címmel. A látványos, színes képekbengazdag, hatszáz oldalas, fényes papírra nyomott, súlyra is tekintélyes, egyszóvalkomoly kötet negyven, egykor élt magyar festőművész családi hátterét, testi alkatát,életmódját, személyiségét, betegségeit és halálát tárgyalja a genetika szemszögéből.Czeizel professzor mindig figyelemre érdemes könyvet ír, legyen szóbármiről. Ezúttal is jó könyvet, érdekes könyvet, hasznos és megszívlelendő gondolatokattartalmazó könyvet írt, amiben elmélyedhet minden művész, és emberisors iránt érdeklődő, de főleg művészettel foglalkozó, azt tanító pedagógus éspersze diák.Ha ezt a figyelemre érdemes kötetet nem csak érdeklődve, de a benne szereplőtények mérlegelésének szándékával valóban figyelmesen olvassuk, kérdések ismegfogalmazódhatnak bennünk. Nézzük csak! A szerző, miként a kötet címe ismutatja, géniuszokként értékeli a kiválasztott negyvenet. Rendben, legyenek géniuszok,de miért éppen negyven és miért éppen ők? A könyvcím – köszönhető ez ahatározott névelőnek is – azt sugallja, hogy létszámra ennyi ecsetet markoló zsenitermett – avagy géniusz, mert a szerző eme jelzőt kedveli – sokat változó határainkonbelül. Nincs, nem volt több géniusza e megszabdalt rónának?Haladjunk vissza egy kicsit az időben. A 2007. évben Czeizel professzor márkiadott egy eredeti látásmódú, némely megfogalmazásában – és a címben szereplőszégyen szó értelmezésében – vitára okot adó művet Festők, gének, szégyenekcímmel, szintén a Galenus Kiadótól, amiben 20 magyar és 5 külhoni106 Budapesti Nevelő

egykor élt festő személyiségének, sorsának, családjának elemzése olvasható.A mostani kötetben szintén szerepel az előző húsz személy, de a lista újabb húszmagyarral kiegészült.Az előző kötet húsz művészének kiválasztása nagy körültekintéssel történt.Először is élők nem kerülhettek be a kötetbe. A kiválasztásnál felhasználták aMagyar Életrajzi Lexikon adatait, vagyis azok kerülhettek fel a listára, akikről legalább60 sort írtak. (Vajon miért ennyinél húzódik a határ?) E szempont alapjánegyébként Munkácsy vezet (137 sor), mögötte Czóbel (110 sor), majd Rippl(79 sor), Székely (78 sor), Szinyei (71 sor) és Derkovits (68 sor) következik.(Derkovits művészi értékét kétségbe nem vonva érdemes megjegyezni, hogy alexikon a rendszerváltás előtt jelent meg, így a köztudottan baloldali elkötelezettségűDerkovits feltehetően emiatt, és nem művészi értéke miatt kapott ennyi sort,megelőzve nálánál egyértelműen jelentősebbnek tartott alkotókat.) A szerző felhasználtaegy nemzetközileg elismert képzőművészeti szakkönyv adatait is,miként néhány évvel korábban végzett közvélemény-kutatás eredményét is.Ekkor 99 magyar közéleti személyiséget (közülük 23 képzőművész, és 20 művészettörténészvolt, tehát nem éppen a szakma képviselői voltak túlsúlyban) kérdeztekmeg az aukciós házat működtető Kieselbach Tamás kezdeményezésére.Arra voltak kíváncsiak, hogy 1892 és 1964 között (ez is egy rejtélyes időköz) kittartottak a legjelentősebb magyar festőnek. Érdekességképpen a sorrend, zárójelbena pontszámmal: Csontváry (56), Vajda Lajos (52), Rippl (48), Gulácsy (30),Kondor Béla (25), Egry (22) Ferenczy Károly (19), Mednyánszky (17), FarkasIstván (15).A 99 személy rangsorba állította a művészeket, s annak alapján súlyozott pontozássalszámították ki a sorrendet. Egyébként a legtöbb első helyezést 32 ponttalCsontváry kapta. (Mégsem véletlenül tartotta magát a legnagyobbnak?) Őt Rippl(26) és Ferenczy Károly (10) követi. (Két első helyezést kapott Czóbel is, aki azösszpontszámot tekintve a 16. helyezett lett 10 ponttal.) A könyv szerinti végsősorrend hozott meglepetéseket is, gondoljunk csak arra, hogy az összpontszámalapján például Veszelovszky Béla – hányan ismerhetik e nevet – a 11. mígSzinyei a 37. Vagy: Korniss Dezső a 10. Aba-Novák a 24. A listán egyébként szerepela 2009-ben 105 évesen elhunyt Lossonczy Tamás is, akit egy művészettörténészaz első helyre is méltónak tartott. Az 1981-ben elhunyt festő, író, egykoriökölvívó, Román György két képzőművésztől kapott első helyezést, míg pl.Kondor Bélát, Egryt, Kassákot, Szőnyit senki sem sorolta legjobbnak.A művészek színvonalbeli rangsorolása meglehetősen problémás eljárás, amisokféle spekulációra adhat okot. Bármelyik művészeti ágban a létrehozott művekalapján lehetetlen objektív sorrendet felállítani. Még a képek eladási árából semlehet kiindulni, mert mondjuk manapság a festőművész Francis Bacon (1909-1992) képe magasabb áron kel el, mint egy érett reneszánsz kori mester, vagybármelyik, mindig kapós impresszionista alkotó műve. (Ez utóbbiak esetébenazért vannak olyan festmények, amelyek inkább kincsképző funkciót töltenek be,s önmagában nem kiemelkedő művészi értékként jelölhetők meg.) A műtárgyak,2010/2 107

így a festmények értéke korszakonként és társadalmi események, válságok hozamakéntváltozik (rendszerváltások utáni időszakban más lesz a művészekmegítélése, háborúk alatt olcsóbbá válnak a művészeti alkotások, stb.). A divat isbefolyásolja, hogy a korszak vagy az utókor kit tekint jelentős alkotónak. Együgyes impresszárió némely festő, vagy más művészetet űző iparos esetébencsodákra képes: ma már team munkával felépíthető akár egy világsztár is, minterre napjainkban példákat lelhetünk. (Ügyes műkereskedője nélkül az egyébkéntzseniális Munkácsy nem kastélyban élt volna Párizs mellett.) Az ismertetett listavalójában már csak abból a szempontból sem tekinthető megnyugtatónak, hogy arangsorolók csak 72 évnyi időszakban alkotó festőket vehették figyelembe. Eztegyébként Czeizel professzor sem tekintette elhanyagolható szempontnak, denem talált ennél megfelelőbb viszonyítási módszert, új kidolgozására meg – gondolom– nem volt ideje, lehetősége.Tehát az idei kötet megjelenését megelőzően már volt egy kiadvány, amelymegpróbált valamiféle művészi rangsort felállítani, mint látható megkérdőjelezhetően.Az új kötetben a szerző a kiválasztott nagy magyar festőművészek egészségiállapotát, testi és lelki egészségét, betegségeiket vizsgálta és értékelte orvosi,genetikai szemszögből. Előző kiadványában a családelemzés segítségével aművészek sorsának alakulására jellemző általános orvosi, genetikai szabályszerűségeketigyekezett feltárni. Az előző kötet az akkori szempontok alapján minthatudományosabb eredményt rögzítene. A friss kötet, talán a kétszer annyi művészértékelése miatt is, valamelyest bulvárosabbra kerekedett, noha az előző kötetcímében szereplő szégyenek kifejezés utal inkább a könnyedebb témakifejtésre.A szégyenek kifejezés arra kíván rámutatni, hogy a társadalom nem tett meg mindentannak érdekében, hogy a géniuszok beválthassák kivételes adottságukat.A művész zsenik egyébként is inkább terhet jelentenek a társadalomnak, az át -lagember nem tud mit kezdeni velük, nem érti meg, túl nagy a világ értelmezésébena távolság közöttük. Azt, hogy a társadalomnak mit kellett volna tennie agéniuszok érdekében, a közélet miként nyithatott volna teret számukra, ezúttaladós marad a szerző. Mindenesetre ne feledjük, hogy már a XIX. században islehetőség volt állami, alapítványi és egyéb jellegű ösztöndíjak elnyerésére, mikéntaz a kötetekből is kiderül, és emellett egyes miniszterek – pl. báró Eötvös József(1813-1872), majd a múlt század húszas éveiben a mindezidáig talán legeredményesebbmagyar kultuszminiszter, gróf Klebelsberg Kunó (1875-1932) – különfigyelmet fordítottak a tehetségek külhoni képzésére, így a tudósok mellett aművészekére is. József Attilának (1905-1937), Derkovits Gyulának (1894-1934)– hogy csak a legjellemzőbb példaként említeni szokás tragikus sorsú élhetetlenművészekre gondoljunk – voltak támogatói, és még többen is segítették volnaőket anyagilag, lehetőséget teremtve számukra a kevésbé nehéz életre. Személyiségükbőlfakadó világlátásuk azonban alkalmatlanná tette őket arra, hogykiegyensúlyozott életet éljenek. Ha valaki festészetéből akar megélni, akkor példáulel kell adnia képeit. Derkovits inkább éhezett feleségével, de nem vált megmunkáitól, hiába volt rá vevő, és nem fogadott el sem római, sem párizsi ösztön-108 Budapesti Nevelő

díjat. Mivel nem volt támogató családi hátterük, vagy egyéb jövedelmük, mint pl.Gulácsy Lajosnak (1882-1932), vagy kezdetben Csontváry-Kosztka Tivadarnak(1853-1919), akik szintén nem akartak megválni festményeiktől, így aztán anyagigondok között kellett élniük, és ők vállalták ezt az életmódot. Alapvetően nem azőt meg nem értő társadalom, mint azt sokáig tanították, hanem Derkovits hajlíthatatlanszemélyisége volt az oka nélkülözésének, emiatt súlyosbodó betegségénekmajd halálának.Az újabb kötet értékéből a kategóriába sorolás, a kvalitatív mutatók kvantitatívváalakításának nem meggyőző kísérlete semmit nem von le. Czeizel professzorezúttal is érdekes, olvasmányos és tanulságos munkát állított össze, amiben jobbárafigyelemre méltó, de szubjektívnek minősíthető következtetések találhatók.Az új kötetbe bekerülő negyvenek is hasonló, ha nem is ugyanolyan szűrőnestek át, mint a korábbi kötet szereplői. A kiválasztásban Passuth Krisztina művészettörténészvolt segítségére a szerzőnek, de a listát az is meghatározta, hogymennyi családi információ volt fellelhető az illetőről (elvégre alapvetően genetikaiés nem művészettörténeti vizsgálat alá estek a művészek). Így aztán kimaradtBortnyik Sándor (1893-1970) festőművész, akinek nem született gyermeke, ésemiatt kevés adat állt rendelkezésre a feldolgozáshoz, így Uitz Béla (1887-1972)került a helyére. (Érdekességként jegyzem meg, hogy kéziratgyűjteményembenvan egy 1953. márciusában kelt, Bortnyikhoz szóló rövid levél Csáki-MaronyákJózsef – 1910-2002 – Kossuth-díjas festőművésztől. Bortnyik akkor a Képzőmű vészetiFőiskola főigazgatója volt, s a levélíró protekciót kért tőle, felvételi ügyben.)A személyek értékelése mellett a szerző a kötet egy önálló fejezetében megpróbálvalamiféle rendszert teremteni a kiválasztott művészek jellegzetességei között,mintegy keresve géniusszá válásuk okait. Megjegyzem, hogy a géniusz kifejezésalkalmazása eleve vitára adhat okot. Leonardo, Napóleon, Shakespeare géniuszvolta kétségtelen, de vajon a felsorolt negyven mindegyikére érvényes ez a jelző?Vagy van kis géniusz és van nagy géniusz, miként a negyven között is van nagyfestő és van kevésbé nagy festő? Hol a határ, egyáltalán van valamiféle határ,amikor valakire bátran mondhatjuk, hogy zseni? Mint a szerző a 2007-es kötetreutalva írja: „E három forrás alapján 18 festőművészt válogattam be vizsgálati mintámba,de úgy éreztem, szerzőségem feljogosított arra, hogy kimaradt kedvenceimközül kettőt beválogassak...” Így aztán a szerző géniuszokat avatott. Czeizel Endrenagy művészetbarát, főleg a képzőművészet iránt mutat érdeklődést. (Egye temistakéntaz 50-es években édesapjától sikeres szigorlatért 100 Ft-os zsebpénzkiegészítésbenrészesült, amiből képeket vásárolt ma már klasszikusnak számítókortárs művészektől, így pl. Uitztól rézkarcot, Vaszarytól festményt. Az akkori átlagfizetés10-20%-a lehetett az ár. Húsz évvel később a már elhunyt Czóbeltől szénrajzot2.000 Ft.-ért lehetett vásárolni. Akkor kezdő pedagógusként ennyi volt azalapbérem.) Meg is nevezi kedvenceit: Egry, Kondor, Mednyánszky, Szőnyi ésGruber Béla. Ez utóbbi tragikus sorsú, 1963-ban 27 évesen, pszichiátrián elhunytművész iránt éppenséggel a szerző keltette fel a közvélemény érdeklődését.Tehetsége alapján Gruber nagy reményekre jogosított, de mindössze néhány alko-2010/2 109

tói év adatott meg számára, s ez idő alatt – skizofréniájából adódóan – sajátosanborús, sötéttónusú látványvilágot alkotott. Czeizel professzor az első volt, akiGruberrel, művészetével ismeretterjesztő szándékkal foglalkozott, felfedezve ezzela közvélemény számára is ezt a kivételes művészt. (Németh Lajos művészettörténészszerint Csernus Tibor, Kondor Béla és Ország Lili mellett Gruber volt az akinek„művészete talán a legizgalmasabban pendíti meg képzőművészetünk újproblémáit.”) Tehát Szőnyi és Gruber a szerző jóvoltából került a csapatba, mert azelső három kedvencét már kiválasztották. Így ők is géniuszok lettek.Ez a fajta talán jogos, de mindenképpen érthető szerzői önkény a 2009. évikötet esetében is érvényesült. Mivel nem élő személyek kerülhettek a kötetbe, kétFranciaországban élő híres és jó áron alkotó magyar festő, Csernus Tibor ésHantai Simon kimaradtak, noha a könyv megjelenésekor sajnos már nem éltek.Mint a szerző írja, „magam önkényesen még beválogattam a ’csapatomba’Batthyányi Gyulát, Berény Róbertet és Czigány Dezsőt, mindhárman jeles személyiségeia magyar és nemzetközi képzőművészetnek.” Ez így is van. Miként vannakmég néhányan hasonló kvalitásúak, csak éppen valamilyen ok miatt nemkerültek listára – netán nem a 99 ítésznek értékelésre kiszabott 72 év alatt működtek.Néhány név azok közül, akik egy hasonló, de teljes körű értékelés alapjánjoggal kerülnének a géniuszok sorába: a 40 éves korában a festészettel felhagyó,a monarchia nagy sikerű portré és zsáner festője, Borsos Miklós (1821-1883); azangol arisztokrácia, és nagypolgárság kedvelt festőjévé vált Brocky Károly (1807-1855); a történelmi festészet nagy alakja, Than Mór (1828-1899); a remek aktképeket,portrékat, közintézmények faliképeit festő, rengeteget alkotó Lotz Károly(1833-1904); a szintén kiváló történelmi képek, portrék alkotója, a Párizsban sikereketarató – Hunyadi László siratása című képe aranyérmet nyert a Szalon kiállításán– Madarász Viktor (1830-1917), aki hazatérve 50 évesen szintén felhagyotta festéssel, miután érzékelte, hogy nincs olyan sikere, mint külhonban (dehát ritkánlehet valaki próféta a saját hazájában); a tájképfestő Mészöly Géza (1844-1887); a Párizsban és Szolnokon alkotó, a naturalista ábrázolás mestere, DeákÉbner Lajos (1850-1934); az Európát járó Bihari Sándor (1855-1906), akinek fényés színek uralta zsánerképeit reprodukciókként korában tömegesen vásárolták;az egyszerűséget látványosan megjelenítő Fényes Adolf (1867-1945); a félhomályfestője, az atmoszférateremtő Réti István (1872-1945), tájképeiről és dekorativitásárólismert Iványi Grünwald Béla (1867-1940), a szecesszió és az iparművészetivonulat alkotója, Körösfői Kriesch Aladár (1863-1920); a nemzeti hagyományújjáélesztésén fáradozó, majd életképeket festő Rudnay Gyula (1878-1957);a sokoldalú, expresszív tájképeket festő Tornyai János (1869-1936). Lehetne mégfolytatni a sort, hogy csak Nagy Istvánt, a divatossá vált Tóth Menyhértet, MárffyÖdönt, Pór Bertalant, Nagy Balogh Jánost, Kmetty Jánost, a manapság szinténaukciós sztárt, Perlott Csaba Vilmost, vagy éppenséggel a játékosan szürrealistaPaizs Goebel Jenőt említsem. (A lista első felének alkotói szinte kivétel nélkülBarabás Miklós tanítványai voltak, akinek korabeli megbecsültségét mutatja, hogy26 évesen már a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett.)110 Budapesti Nevelő

Vannak tehát hasonló kaliberű művészek szép számmal, akik beilleszthetőklennének a sorba. (Talán a kortárs művészek közül a legkiválóbbak életénekhasonló tematikájú feldolgozására is érdemes lenne figyelmet fordítani. Ma isvannak kiemelkedő alkotók, akiknek életét, művészetét, családi indíttatását, sorsátvélhetően nem dolgozzák majd fel évtizedek múlva genetikai szempontból,mint teszi azt nagy szorgalommal és hozzáértéssel Czeizel úr. Terem még egyCzeizel Endre, aki nemzetközileg elismert genetikai eredményei – gondoljunkpéldául az általa kikísérletezett magzatvédő vitaminra, ami több országgal ellentétbennálunk még mindig nem elterjedt, pedig használatával sok magzatot lehetnemegmenteni – mellett sorra írja a géniuszokról, és a tehetséggondozásrólszóló könyveit, publikációit? Pedig milyen érdemes lenne – hogy csak az emlékezetembenfelbukkanó kortárs kiválóságokat említsem – hasonló eljárással feldolgoznimondjuk Lacza Márta, Gross Arnold, Szemadám György, Szemethy Imre,Gyulai Líviusz életét, személyiségét, sorsát, kivételes művészetük eredőjénekbemutatásával. Ma még közvetlen információkra is alapozódhatna a kutatás.)Tehát összeállt a negyvenes névsor, és a géniusszá minősített szerencsésnegyvenek – köztük a szerző jóvoltából bekerültek – genetikusi és művészettörténészivizsgálódás alanyává váltak. A szerző egyénileg értékeli, elemzi, vizsgálja aművészek életét, elmondva mindent róluk, ami fontos és ami számunkra is érdekes.Az érdekesség külön erénye a kötetnek, mert tudományos népszerűsítés enélkül elképzelhetetlen. A szerző él is ezzel a lehetőséggel és nem szóbeszédalapján villant fel egy-egy fura epizódot a művészek életéből, hanem a szakirodalommellett a leszármazottakkal folytatott konzultációk alapján is. Sokat megtudhatunkaz alkotók életéről, furcsaságaikról, és halálukról. Egyebek mellett, hogyBarabásnak 3500 festménye ismert (ebből 30 önarckép). Teleki Erzsébet grófnőrőlis készült egy festménye, ami arról híresült el, hogy a modell gyógyíthatatlanrákban szenvedett – azért is készült a kép, hogy megmaradjon az arcképe –, és afestmény elkészülte után az orvosokat is meglepte az eset: a grófnő meggyógyult.Barabás magnetikus szemének tulajdonították az esetet. Zichy Mihály halálátmegelőző 23 évig nem látogatta meg idehaza élő családját. Székely Bertalanhárom tífuszos megbetegedést is túlélt, végül agyvérzésben halt meg. BenczúrGyula ötezer koronáért festett egy portrét (20 ezerért villát lehetett venni a fővárosban).A nők által kedvelt Munkácsy a végzetét is okozó vérbajos fertőzésétigencsak korán – 13-14 évesen – szerezte, de nem tudni kitől. A jó emberkéntszámontartott Szinyei-Merse fizette ki a nélkülöző Egry József főiskolai felvételidíját. A magas, arisztokratikus megjelenésű Paál László hagyatékában 65 képettaláltak, amit adósságai rendezésére elárvereztek. Két képét a magyar állam vettmeg. (Miért nem akkor vásárolt tőle az állam, amikor még élt, miként írta „kutyánakvaló” körülmények között?) Báró Mednyánszky Lászlót és gróf BattyhyányGyulát „nemi orientációs eltérés” jellemezte, vagyis homoszexuálisok voltak.(A szerző szerint tapintatosabb ezt – az egyébként hosszadalmas és korántsempontos – kifejezést használni. Furcsállom a felvetést, mert a hagyományos megnevezéspontosabb, és egyáltalán nem sértő, és igencsak régóta használják.2010/2 111

A javasolt nemi orientációs eltérés kifejezés alatt más deviancia is érthető.Pl. fetisizmust, mazochizmust, stb. Érdemesebb lenne megmaradni a bevált formulánál.Egyébként is van már erre egy szocializáltabb, manapság elfogadottkifejezés: meleg.) Csontváry a szerző szerint nem volt elmebeteg, csak skizoidszemélyiség. Miként Paálnak, neki sincs sírja, mivel 1953-ban nem váltották újraóbudai sírját, így csontjai közös sírba kerültek. Ennyit a szomorúságokat semnélkülöző érdekességekről.A kötet végén tudományos igényű, statisztikákkal is dúsított elemzés olvashatóama szándékkal, hogy a festők egyedi sorsát valamiféle általános tanulságkéntértelmezhessük. Személyi adatokból (születési időpont, vallás, apa foglalkozása,halálozási idő, hely) kiderül, hogy a legtöbben Budapesten vagy környékén,Nyugat-Dunántúlon, illetve Erdélyben születtek.A családalapítási adatok szerint pl. a festők házasságon kívül született gyermekeinekszáma felülmúlja a tudósokét (érthetően) és az irodalmárokét (nekik nemvoltak aktmodelljeik). Átlagos gyermeklétszám nem éri el a két főt, de a szórásigencsak jelentős, köszönhetően azoknak, akik az átlagot jóval meghaladó számúutódról gondoskodtak. Így pl. id. Markónak (8 gyermek) Farkasnak (6 gyermek,3 házasságon kívül) Szinyeinek (6 gyermek), Zichynek (5 gyermek), és mégnéhány nagycsaládosnak.A talentum családi halmozódását is vizsgálta a szerző, a sors szerepét akarvántisztázni a kivételes festői tehetség megjelenésében. Megállapítása szerint számottevőa családi halmozódás: az utódok több mint harmada apja hivatásátválasztotta, de ebben a jelenségben a genetikus a genetika szerepét nem tartja avártnak megfelelően meghatározónak. A genetikai kód mellett a szülői hatások, acsaládi nevelés fontosságát hangsúlyozza, mintegy esélyt adva bárkinek aművésszé válásra. (A sakkmester Polgár lányok édesapja kijelentette, hogy bármelyikgyermekből sakkmester nevelhető. Neki sikerült, mert három lánya az lett,még ha nem is váltak egy szintű játékosokká, s ez azt mutatja, hogy a géneknek,mint mindenben, a talentummá válásban is, meghatározó szerepük van.)A festők testi alkatát tekintve jobbára soványak és átlagos termetűek voltak(kivéve Battyányit, aki 190 cm, Paált, aki 187 cm, vagy Vasarely, aki 185 cmmagas volt). Az életmódjuk szerint erős dohányosok (kivéve Csontváryt, Ferenczyt,Vaszaryt, Szőnyit, Moholyt, Románt, akik nem éltek nikotinnal). Kerülte az alkoholtid. Markó, Barabás, Csontváry, Vaszary, Uitz, Berény, Derkovits, Román, Vajda ésOrszág, míg Kassák, Nemes-Lampérth, és főleg Kondor erős italozónak számítottak,igaz nem folyamatosan, és Kassák idősebb korában már csak a mérsékeltalkoholfogyasztásnak hódolt. A hobbit, szabadidő eltöltését is feltérképezte aszerző. E szerint Gruber sportolt, Kondor verset írt és zenélt, Egry horgászott,Czóbel kertészkedett, Csók szerette a jó konyhát, Nagy István gyalog országotjárt, Koszta állatokat gondozott, Munkácsy fütyült, Zichy fúrt és faragott, Barabása társaságot kedvelte, míg Székely művelődött. A társművészetek közül leginkábba zeneszeretet és annak művelése tűnik ki körükben.112 Budapesti Nevelő

Személyiségük vizsgálata is sok érdekességet mutat. A legjellemzőbben azönarcképek mutatják be alkotóikat, amelyek hű kifejezői szerzőik önmagukról ésa világról alkotott felfogásának. Már az is jellemez egy művészt, ha nem festmagáról képet, mint id. Markó, Paál. Ugyanakkor a határozott személyiségűKassák életszakaszait önarcképekben is megörökítette, így 30 önmagát ábrázolóképe maradt ránk.A festők szellemi képességeiről konkrét ítélet nem szerepel a könyvben, de ezaz alkotás minősége szempontjából nem is nagyon fontos. Picasso intellektuálisana debilitás és a normál övezet nem túl széles határeset-mezsgyéjén mozgott(15 I.Q.-nyi a táv), de úgy rajzolt, mint Leonardo, és mégiscsak megújította a képzőművészetet.A művészeknél a kreativitás megléte a fontos, még ha a hagyományokat követőmesterségbeli tudás olykor kifizetődőbb, mint a kreativitásból fakadó újító kedv.Id. Markó, Barabás, Benczúr művészetére nem éppen a kreativitás volt jellemző,ők akadémiai stílusban munkálkodtak, jól meg is éltek belőle, mindezek mellettmégiscsak nagy festőkként tartjuk számon őket.A szerző az újítókat is megnevezi, akik nem a hagyományos, látványra törekvőakadémikus formavilágot tartották fontosnak. Ők nem tetszeni akartak, nem alátottak élethű rögzítésére törekedtek, hanem belső világukat vitték vászonra,érzelmet formáltak színbe és alakba. Újszerű festői megoldásokkal tűntek ki, mintKassák, Moholy, Vasarely, de idesorolható Csontváry, Vajda és Kondor is.A szerző táblázatba foglaltan jellemzi a művészeket alkotói céljuk, emberi kapcsolatuk,kedélyük, viselkedésük és társadalmi megítélésük alapján. Érdekes éseredeti megoldás, nem kis munka lehetett vele, s jól használható a személyiségjellemzőinek megítélésekor. Külön tárgyalja a skizofréniát – többen ebben a kórbanszenvedtek – és a férfi homoszexualitást (alcímként ezt a kifejezést használja,az előzőekben javallt elnevezést ezúttal elmaradt.) Viszonylag kimerítő elemzéstad erről a jelenségről, noha csak két arisztokrata érintett benne.Taglalja a művészek betegségeit, élettartamuk alakulását, és zárásként újból– nem először e kötetben és más munkáiban, nyilatkozataiban – kifejti az „időbenkell lelépni” tőle sokszor hallott mottót. Vagyis azok a magyarok, akik valamireakarják vinni, jó, ha elhagyják hazájukat. Miért? „...az emberek értetlensége, aművészetpolitika konzervatizmusa és gyengesége, a szegénység, a piacgazdaságmegszűnése (sic!), stb. Mindezeken változtatni kell.” Igaz, hogy sok mindenenváltoztatni kell, és remélhetően ez mielőbb meg is történik, hiszen mindigmégsem lehetünk mélyponton. Valóban voltak tudósok, művészek is, akiknek elkellett menekülniük, és jól tették, hogy nem kockáztatták alkotói karrierjüket, netánéletüket, de Czeizel Endre mintha a szükségesnél többet hangoztatná az országelhagyásának fontosságát. Vannak azonban, akik nem így döntenek, maradnakés a felsorolt – remélhetően időleges – nehézségek ellenére itthon maradnak,körünkben élnek, alkotnak, és láthatóan jól érvényesülnek idehaza. Miként ő is.Dr. Czeizel Endre: A magyar festőművész-géniuszok sorsa, Galenus Kiadó,2009.2010/2 113

A pedagógusok mindennapjaiMarkovits JuditEgy egészen egyszerű napEgy adatot keresek a régi naptáramban. Különös érzés fog el, amikor végigsuhanaz agyamon egy-egy régi nap forgatókönyve. Még az események és személyekmozdulataira, zajaira, fényeire és illatára is emlékezni tudok. Hogy miért van ez?Talán az orvosok tudják a választ…Sötétben indultam gyalog azon a hétfői reggelen. Szeretek talpalni így hajnalórán, mert segít felébredni, átgondolni még egyszer a napot. Élvezem a hajnaliderengésben csicsergő madarakat, a fények változását. A hétvégén sok kellemesélményem volt, feltöltődve érzem magam.Hét óra után pár perccel léptem be a kapun, a portás mosolyogva üdvözölt azablak mögül. Egy pillanatra körbenéztem az aulában. Gy. megindult lefelé a lépcsőn,biccentettem neki a fejemmel. A vasajtónál bevártam, és együtt mentünk leaz „alvilágba”. Fáradt szagú meleg fogadott, ami mégis jó volt, hiszen előbb felengedtünk.Leginkább Gy., mert ő hetven kilométerről jár be vonattal, amin akkorsem volt fűtés. Csendben nekilátott a tea főzésének, míg én lesikáltam a csempéta tűzhelyek körül. (K. szerint nem tartozik takarítói feladatai közé e művelet.) Nemakartam a konyhatechnika órát ezzel a kosszal indítani, mint antipélda.Közben elkészült a tea is, és amíg hörpölgettük, megtudtam Gy-től a legújabbotthoni híreket. Kiskutyák születtek, ha szeretném, ingyen ad egyet. (Köszöntem,és azt mondtam, hogy most még nincs itt az ideje, meg különben is félnék a többiidegen kutyától, sétáltatás közben.)Megemlítettem neki, hogy végre megérkezett a lakóhelye szerinti önkormányzattóla visszajelzés és a kedvező döntés a kedvezményes étkezéséről. Nagyfiúlévén, menjen és intézze el a befizetést a házipénztárban, a papírmunkát márelintéztem hozzá. Megköszönte, mert tudta, hogy kétszer is meg kellett sürgetnemtelefonon a hivatalnál ezt a támogatást.Az alagsori folyosón álldogáltam, néha fel-alá járkáltam. Aznap egészen ti zenegyigén voltam a folyosói ügyeletes tanár. Elvileg két nagyobb gimnazistának isitt kellett volna velem lennie, de az idén még eggyel sem találkoztam. Nem értemrá kinyomozni, kik azok, volt elég dolgom így is.Álmosan hömpölyögtek le az öltözőkbe a nagyfiúk, nagylányok. Köszöntek,még az is, akit annak idején nem tanítottam.Behívtam egy kérdés erejéig T-t: Kinél töltötte a hétvégét? – ugyanis válófélbenvoltak a szülei. Próbálta kamaszos flegmaság mögé rejteni érzelemit, úgy válaszolt,de a harmadik mondatnál csak megbicsaklott a hangja. A százkilencvencenti magas fiúnak könnyek gördültek végig az arcán. Egész hétvégén csakmarakodást látott-hallott az „ősöktől” a nyaralóról, a kocsiról, a lakásokról, egyedülróla nem volt szó.2010/2 115

Elmenekült a nagymamához és tanult az aznapi témazáró dolgozatra. Arramég megkért, hogy az osztályfőnökön kívül senkinek se szóljak az otthon történtekről.Megígértem. Elismerésként megdicsértem azért, mert nem rontott egyetlentantárgyból sem, amióta a szülei egymással harcolnak. Kitartásra buzdítottam,nehogy a továbbtanulási céljai a körülötte zajló családi események miatt meghiúsuljanak.Megadtam egy közvetlen elérhetőségemet is, arra az esetre, ha nagyoneldurvulnának otthon a viták.Jól sikerültek a délelőtti órák. Hiába, a mai gyerekek szeretik a gyors sikerreljáró főzéseket, különösen, ha minden megvan hozzá, a jó előkészítés eredményeként.Sajnos, nem fért bele az időbe mindig a konyhatechnika helyiségénekteljes rendbe tétele. Maradtak rám az utómunkák: a száradás után az edényekhelyére tétele, a szemetes kiürítése, a napló „felröpítése” két szinttel feljebb, azépület másik végébe, hogy a következő kollega időben hozzáférhessen.Mindeközben ügyeletben kellett volna állnom, ezért siettem vissza az őrhelyemre.Néhányan megláttak a folyosón és utánam eredtek.Pezsgett az élet odalent. Egyszerre két-három osztály is öltözött. A kisebbekgyakran kiszorultak az előtérbe. A nagyobbakra mordultam, hogy legalább egypadot szabadítsanak fel a kicsik holmijának.A „nyomomba szegődöttek” egy része aláírást kért a beadni való szociáliskérelmekre. Kicsit dünnyögtem azon, miért egyenként hozzák, különben is, azokataz osztályfőnököknek kellett volna begyűjteni. Egyfelől akkor ők is megtudhatnákki a rászoruló, másfelől nekem is, és a gyerekeknek is lenne szünetünk.A következő lyukasórában felmentem pecsételni, adminisztrálni, iktatni, fénymásolnia kérelmeket és betettem azokat az osztályfőnökök rekeszébe.Közben két gyerek rokona is elért telefonon. Érdeklődtek az unoka előmeneteléről.Az egyiknek megnyugtató választ tudtam adni, a másiknak személyes találkozótjavasoltam – a gyerek gondviselőjével együtt –, mert ő még nem járult hozzábármiféle, másnak adandó tájékoztatáshoz. (Levágta a kagylót.)Az egyik pályakezdő osztályfőnök tanácstalan volt: J.A. aznap is majdnem egyteljes órát késett. A szülő bekísérte a portáig. (Addig legalább együtt voltak.)Javasoltam, hívjuk be az apukát a közelgő fogadóórára, hátha nem tudja, hogyebben a számára új iskolában, komolyabban vesszük a hétfő reggeli pontos érkezést.Addigra legyen kész a hiányzások összesítésével a kollega, ha akarja, én issegítem azzal, hogy ott leszek a beszélgetésen. Egyébként napjában többszörnézzen rá a társaságára, különösen reggel – a tanítás megkezdése előtt –, kérdezzemeg a hetestől a hiányzókat, hogy érezzék a gyerekek a rájuk irányulófigyelmet. A hiányzók szüleire legkésőbb délig csörögjön rá, néha elmulasztjákelőre jelezni, ha valami miatt a gyerek nem fog iskolába jönni. Érezzék, hogynekünk mindenki fontos.Rohantam le ügyelni, még a kicsengetésig. A testnevelők kiengedték a tanulókataz óráról, zajosak, éhesek voltak. Az órán felgyűlt indulataikat rendszerint azöltöző ajtaján vezették le egy-egy jókora rúgással, ezt akartam megelőzni.Kedvesen mosolyogtam a laklikra, mondtam néhány jó szót is nekik.Felajánlottam a maradék teát, süteményt, néhányan éltek is a lehetőséggel.116 Budapesti Nevelő

Helyben lenyelték a finom falatokat. A nagykamasz korosztály szinte bármikor,mindent, minden mennyiségben képes megenni. Aznap a „rombolás” elmaradt,hálából jópofa történeteket hallottam tőlük a mindennapjaikból.Újabb két tanóra eltelt. A szünetben siettem volna fel a tanáriba, eligazításra,de beleakadtam néhány állandó dohányos „kuncsaftomba”. Tartottak befelé avécébe. Kiváló hely egy kis füstölgésre, mert az alagsori ablakokon át kifele viszia füstöt a huzat. A baj csak az, hogy a kicsik közben másra – eredeti céljára –használnák a helyiséget. Menet megemlítettem nekik, hogy egy nyugdíjas kolleganőnkbe fog nézni rájuk. Egyből másfele vették az irányt. Az arcukra volt írva,hogy egy hosszabb tanári megbeszélésre, vagyis egy kicsit hosszabb idejű pöfékelésreszámítottak. Puff nekik!A tanáriban – még az értekezés előtt – rákérdeztem néhány aktuális dologra akollégáknál: Ugye vették az üzeneteimet, nem kallódtak el a nyomtatványok,a beutalók a nevelési tanácsadóba, az ellenőrzők, amiket az asztalukra, vagy arekeszükbe tettem le, még előző nap? Olvasták-e az általam kitett hirdetményta faliújságon? Van-e ezzel kapcsolatban kérdésük? Az eligazításon csupa ismertdologról volt szó, de hát rendnek, muszáj ugye lenni, meghallgattuk, tudomásulvettük, aláírtuk. A végén én is kértem néhány percet.Tájékoztattam a kollegákat a gyermekvédelem területén életbe lépett néhánytörvényi változásról. Valamint hangsúlyoztam a gyors reagálás fontosságát.Kértem, ne hagyják elmérgesedni a problémákat, ne söpörjék a szőnyeg alá amegoldásra váró konfliktusokat, amelyek előbb-utóbb úgyis a felszínre kerülnek,de akkor már sokkal mélyebb formában. Én a hatékonyabb prevenció hívevagyok, nem a tűzoltásé, erre törekedjenek. Kértem, hogy időben jelezzenek, ésne csak az osztályfőnökök tegyenek így, hanem bármelyik fő- illetve mellékállású,óraadó kollégától is ezt várom.Visszafelé tartottam, amikor egy szülő a fiai ügye miatt várt rám az aulában.Az osztályfőnököt lekérettem telefonon, mert valószínű, elfelejtette ezt a találkozót.(Pedig ő írta a behívót erre az időpontra, ugyan a megkérdezésem nélkül.Még szerencse, hogy éppen nem volt órám, és helyettesítőnek sem írtak ki.).A nagyobbik fiú szintén jelen volt. Én intéztem el, hogy itt lehessen, legyen részesea dolgoknak, mivel már nagyfiú.A beszélgetés kezdetén a mama folyamatosan mentegetni próbálta a fiait. Deazt is elismerte, hogy egyre nehezebben tud hatni rájuk, kicsúszott a kezéből azirányításuk. Csavarognak, hanyagolják a tanulást, össze-vissza hazudoznak anapjaikról és az iskolai munkájukról. A kicsi is átvette a bátyja trágár stílusát, ezértkapott intőt legutóbb is, a jelenlévő osztályfőnök kollégától. Kiderült, este hétigminden nap felügyelet nélkül voltak, mert csak akkorra ért haza az anyuka, majdnyolc óra tájban az apuka, ő már a második munkahelyéről. (Az iskolában őt azelmúlt két évben egyszer sem láttuk.)Megkérdeztem, miért nem járult hozzá a tanulószobához, legalább a leckehelyben elkészülne? Felügyelet mellett, ismert társaságban töltenék a délutánokat,szakkörre, sportkörre járhatnának a fiúk térítés nélkül. Ők nem akarják akontrolt, elég nagy fiúk már ehhez! – mondta a szülő. – Mások se járnak oda a2010/2 117

nagyobb fia osztályából! Elmondtam, hogy azok a gyerekek már kialakult tanulásiszokásokkal, szilárd feladattudattal rendelkeztek, és képesek voltak a kötelességekelvégzése utánra halasztani a szórakozást. Nem akartam hosszas fejtegetésbekezdeni fiai nevelésbeli hiányosságairól, inkább cselekedtem: eléje tettem egynyomtatványt és kértem, vitassák meg otthon a helyzetet, négyesben. A döntéstvégül a szülőknek kell meghozniuk, felelősséggel.A gyerekeknek joguk van arra, hogy megvédjék őket az utcán rájuk leselkedőveszélyektől. A szülőknek kell ezeket a veszélyeket elhárítani a gyerekeik életéből,akár úgy, hogy változtatnak a saját napirendjükön, a családi felügyelet biztosításaérdekében. Vagy akár úgy is, hogy kérik a tanulószobát. Választhatnak úgyis, hogy otthon készülnek fel a srácok, de azt mindenképpen felügyelet és segítségmellett tegyék. Ha az anyagiak nem jelentenek gondot, akár fogadhatnak egymagántanárt is a gyerekek mellé.Megkérdeztem az egyébként igen értelmes nagyfiút: szerinte a megfelelőirányba tart-e az öccse fejlődése, melyre oly nagy hatást gyakorolt? Elvörösödött,zavarban volt, végül kibökte, hogy nagyon hiányolja a családi összetartást, a szüleikfigyelmét. Látta édesanyja óriási erőfeszítését a házimunkában, az ellátásukban.Megígérte, ő is beszél a papájával a szükséges változtatásokról, ahogymondta: „mint férfi a férfival”. Valószínűleg cikizni fogják az osztálytársak a tanulószobáért,de bevállalja, ha ezzel segíthet az öccsén. Neki ő a legfontosabb!Majd meglátjuk a változást! – ezzel váltunk el a szülőtől. Egyben megbeszéltüka következő találkozó dátumát, melyre már az édesapát is elvárjuk.Rohantam az ebédlőbe. Közben azon tűnődtem, hogy az ebédeltetést bizonyáraképes lenne elvégezni egy pedagógiai asszisztens is, vagy akár egy hospitálóegyetemista is. Striguláztam az érkezőket, mert a segítség megint elmaradt.(A pályakezdő kollegina nem érkezett meg – mint utóbb mentegette magát –, akövetkező órájára készült.) Neki a süteményt meg az almát kellett volna osztani.Megszánt az egyik konyhás néni és besegített. A gyerekek között a legtöbb vitaakkor is a körül forgott, hogy ki-kinek adja át az ebédjét? A probléma mindig akkorcsúcsosodott, amikor a „kedvezményezett” már elfogyasztotta az ebédet, és azegyébként jogosult később meggondolta magát, mégis enni szeretett volna. Akkormár legfeljebb kenyérrel, esetleg egy kis levessel tudtuk megkínálni, ha maradt.Mindenki okult belőle. Nálam már nem próbálkoztak a „csak az elsőt kérte el abarátom” szöveggel.Tudtam, hogy kedvenc konyhás kollégáim a személyemhez ragaszkodtak azona napon, mert egyszer elmondták, hogy az a tapasztalatuk, a gyerekek szemtelenebbeka hét elején. Szerintük ez azért lehet így, mert a szülők legtöbbje mindentelnéz a csemetéinek otthon, csak hagyják őket békén, a pihenőnapokon.(A jó pedagógiai érzékkel megáldott konyhás munkatársaim biztosan nem tudták,hogy aznap még az óraközi szünetekben sem volt egy lélegzetvételnyi időm sem!)Siettem vissza G-ért. Kinn az udvaron játszott – mint mindig – a fiú osztálytársaival.A lányok korábban kiközösítették, mert durva volt, és örökké irányító akartlenni. Sajnáltam kiszakítani a játékból, de közben meg kellett dicsérnem. Aznapsemmilyen csínyt nem követett el, sőt hallottam az ötöséről természetismeretből.118 Budapesti Nevelő

Azonnal váltott és kezet nyújtott, még ő sürgetett, nehogy elkéssünk a következőfoglalkozásról. A pszichológus kora délutáni időpontra tette G.-nek – a szülőáltal jóváhagyott – fejlesztő óráját. Csak éppen elfeledkeztek arról, hogy az odavisszaút hogyan történjen. Hogy ne történjen vele baj, ki más kísérhetné el G-ét,mint a gyermekvédelmi felelős! (Előző évben a nevelési tanácsadónak még voltkerete és megoldása erre a célra, egy félállású fiatal asszisztens személyében, deabban az évben már nem tellett rá.)Egy kis közjáték nehezítette a célhoz érkezésünket. Félúton eszébe jutottG-nek, hogy az udvari padon hagyta a mobilját. Rohantunk vissza. Szerencsére atársai behozták a telefont, szépen megköszönte, lassan megnyugodott. Vissza anevelési tanácsadóba. Kicsit késtünk ugyan, de sebaj, megtalálta a mobilját!Amíg tartott a fejlesztés, átsétáltam a kerületi családsegítőbe. Három családgondozókollégával tartottam hivatalosan a kapcsolatot, és bár egyikük sem jelzett,de tudtam, hogy ott mindig szívesen fogadnak, mások is. Aznap éppen A-valfutottam össze. Rég láttam, és megtudtam, hogy közben apa lett. Mutatta csemetéjeképeit a mobilján. Együtt örültünk. Aztán szóba került az egyik kilencedikestanulási problémája. Állítólag a mama járt már az iskolában a nyelvszakos kollégámnálsegítségért, de ő – a szülő szerint – elzárkózott ez elől. Ezután kerestemeg A-t, ugyancsak segítség kérése céljából, mert egy külön nyelvtanárt nemképes megfizetni az egyedülálló édesanya. Ismertem személyesen az új gimnazistát,bár nem tanítottam. Az említett nyelvszakos tanártársam jelezte nekem azúj fiú tanulási zavarát, és azt is, hogy javasolta a szülőnek az okok felderítését.Tehát, nem elzárkózásról volt szó. Sőt, a nevelési tanácsadóba szóló beutalótmagam adtam oda a tanulónknak napokkal azelőtt, hogy írja alá a szülő. A szaktanárunktólnem várható el a speciális tudást igénylő fejlesztés csak a felzárkóztatás,ha erre van szüksége valamelyik diákunknak. Bizonyára a szülő is megértiezt, ha végre elviszi majd a szakértői bizottsághoz a gyereket.Elég sokáig húzta az időt ez az anyuka, mert a gyerek addigra már betöltötte atizenhatodik évét. Több gimnáziumot megjártak már a fiával, nem tett jót vele,hogy továbbra is a szőnyeg alá akarta söpörni a problémát. Vélhetőleg a nyelvtanulástakadályozó, enyhe fokú dyslexia húzódhatott meg a probléma hátterében.Úgy éreztem, magamnak is meg kell ismerkednem ezzel az édesanyával.Az egyórányi konzultáció után siettem vissza G-ért. Az ajtóban egy fiatal férfival,kézen fogva találtam G-t. Ők is meglepődtek. Kiderült, a férfi az anyuka legújabb„ismerőse” és éppen hazaindultak. (A lány táskája és írásbeli értesítés nélkül!)A kislány meg akarta oldani a kínos helyzetet. Kapta a mobilját, hogy azédesanyját hívja, a beleegyezéséért. (Milyen jó, hogy magával hozta!)Szerencsére nem vette fel, mert így is elég kínos volt a helyzet. Egy számomrateljesen ismeretlen, tagbaszakadt embert kellett volna meggyőznöm arról, hogy atörvény szerint csak az édesanya – előzetes és írásban tett! – hozzájárulásávallett volna jogosult hazavinni a kislányt. Még akkor is, ha az anyuka esetleg be isfogadta őt magához, a szoba-konyhás lakásába. Megértette, hogy G-nek visszakell jönnie velem az iskolába, mert a különórája perceken belül kezdődik.2010/2 119

A búcsúzásuk után a kislány azonnal váltott, megint a kezét nyújtotta, érezte aneheztelésemet, hogy ha nem érkezem időben, ő képes lett volna – az értesítésemnélkül – elsétálni azzal a férfival. Még belegondolni is rossz, milyen helyzetbehoztak volna: aggodalom, keresés, akár a rendőrség is, ha a mamát én nem tudtamvolna elérni. Megnyugtatásomra visszafelé elmesélte a születésnapi tortáját,a kapott ajándékokat, az apai nagyszülők meglepetéseit. Átérezte, hogy anyukájánaksokkal nehezebb kigazdálkodni a heti kosztpénzt, mennyivel nagyobb az őfelelőssége, mint az őt csak havonta-kéthavonta vendégül fogadó nagyszülőké,vagy akár az édesapjáé.Talán fél órám volt még a másnapi órák előkészítésére, meg arra, hogy néhányszót váltsunk közvetlen kolléganőmmel. Összeállítottuk a félévre szükséges tantárgyianyagszükségletet. Már meg sem lepődtünk, mert évek óta ugyanannyibólgazdálkodhattunk. Sok-sok leleményünk, na meg a szülők áldozatkészségénekköszönhetően, évről évre meg tudtuk valósítani a kiállítást az aulánkban, a vizsgamunkákból.Az ott várakozó szülők és vendégek, csakúgy, mint maguk a diákok,szívesen nézegették a szépen sikerült munkákat. A nagyobbak keményenkritizáltak, ők már ismerték az értékelés menetét és szempontjait. Mit tesz az élettapasztalat,meg a nyilvánosság! – szoktam mondani.Egy kicsit szusszantam, végre ehettem egy keveset. Ötre már egy másik szülőtvártam. Pontosan érkezett az anyuka. Sokat változott utolsó találkozásunk óta.Talált új munkahelyet. Jól nézett ki, szépen kiöltözött és láthatólag fodrásznál isvolt. Örömmel fogadta, amikor megdicsértem a sminkjét és a frizuráját. Felszedettmagára néhány kilót, már nem volt olyan sovány. Azonnal a lényegre tért. Szeretnekülön költözni a saját apjától, de ő nem akarja a száznyolcvan négyzetmétereslakást, két kisebbre cserélni. Neki így jó! Állandó konfliktusok forrása az apja viselkedése,mert cimboráival éjjeleken át kártyáznak. Ő a legkisebb szobában lakik akét kamasz fiával. Közbenjárásomat szeretné ez ügyben, mert a nagypapa rosszpéldát mutat. Kiderült még, hogy a lakást a nagyapa vette meg, a rezsit is teljesenő fizette a nyugdíjából. Amikor szükségük volt rá, etette az unokákat és fizette akülönóráikat. Jogilag nem sokat lehetett tenni a család érdekében, bár ők másokhozképest, még így is, szerencsés helyzetben voltak. Kértem, nézze a helyzetpozitív oldalát, és inkább értékelje a papája támogatását, segítségét.Ahogy az anyuka tovább mesélt, kezdett kibontakozni a probléma valódi oka is.Az talán mégsem a nagypapa életvitele miatt van. A gond leginkább az elvált férjévelvolt, aki akkor már féléve nem fizette a tartásdíjat, mert megtudta, hogy amama közben dolgozni kezdett. Csak kéthetente fogadja a fiait, és a másodikházasságából nem volt gyereke. Az édesanya úgy tapasztalta, hogy ellene hangoljaa gyerekeit, emiatt egyre nehezebben tud hatni rájuk, gyakran kiborítják apimasz viselkedésükkel, anyagi jellegű követelődzéseikkel. Emiatt egy ideje nyugtatókonél.Mélyen átéreztem a konfliktusait: egyfelől a saját édesapja gyerekként kezeli őtaz unokái előtt, talán ezzel bűntetve az elhibázott házasságáért, és mert nem látlehetőséget az önálló életre. Másfelől a volt férje módszeresen nyirbálja az őtekintélyét a fiai előtt. Így nagyon nehéz tartania magát ebben az áldatlan helyzet-120 Budapesti Nevelő

en. Ő már azt is felajánlotta a volt férjének, hogy vegye magához a nagyobbikgyereket, aki szívesen menne hozzájuk. Akkor borult ki az a bizonyos edény! Azapuka hallani sem akart nevelésről, gondoskodásról, még akkor sem, ha így abíróság hivatalosan is elengedte volna a tartásdíjat. A nagyobbik fiú azóta is folyamatosan„büntette” az édesanyját, mert úgy vélte, az anyja rontotta el a dolgot azapjával kapcsolatban, és emiatt utasította őt el az apja. Nagyon szeretett volnahozzájuk költözni, és ott külön szobában lakni, jó módban élni, kocsival érkezni asuli elé reggelente. Még jobban elszemtelenedett, megtagadta az anyja kéréseit,még annyira sem akart együttműködni, mint ahogy korábban tette. A nagyapját isgyakran felbőszítette, mert úgy vélte, ő is hibás a dolgok alakulásában, mert nemvolt képes a gyerekére, vagyis az ő édesanyjára, hatni.Legutóbb már a tettlegességig fajult a vita a nagyszülő és unoka között. Mostmég a nagypapa erősebbnek bizonyult, de fél, hogy nem sokáig bírja erővel.A gyerek anyja választotta szét őket. Az eset következtében rosszul lett a nagyapa,mert egy ideje már baj volt a szívével, az ügyeletes orvost is ki kellett hívni.Akkor már mindannyian aggódtak érte, hiszen egy nyolcvan éves emberről voltszó. Megígértem az anyukának, hogy a családsegítő szolgálatot és a gyámügyetbevonva a tartásdíj fizetésére szorítjuk a hanyag apát. Hét órakor álltunk fel ésbúcsúztunk el egymástól.Hazafelé is gyalog mentem. Úgy összegeztem magamban, hogy ez egy egészenegyszerű, mondhatni átlagos nap volt a gimnázium életében, mert nem kellettmentőt hívni baleset miatt. Nem volt szükség a rendőrségre betörés, szülőirandalírozás vagy rongálás miatt. A dolgok mentek a maguk útján…2010/2 121

Szák-Kocsis KataKantyaÉlete delelőjén az ember gyakran tekintget vissza. Ezt teszem én is most, hiszenaz alábbi történet általános iskolai éveimből származik.Volt egy kezelhetetlen, minden tanévet kétszer járó túlkoros gyerek, aki nagyhangjával, hőbörgő, fejlett igazságérzetével mindig kihúzta a gyufát a tanároknál.Már a kisegítő iskolába való utalásán dolgozott az akkori tantestület, mert úgyítélte meg, hogy a fiú képtelen bármilyen ismeretet befogadni, ugyanakkor tönkretesziaz értelmes munkát is az osztályban. Még nem intéződtek el az iskolábólvaló eltávolításának részletei, ezért szeptemberben a mi osztályunkba is visszabukottKantya. Ez volt a ragadványneve.– Na, szegény Rózsikám, te is megkaptad ezt a szerencsétlen gyereket! – szóltaz egyik szünetben osztályfőnökömhöz a kollégája.– Igen. Remélem, csak tudunk majd kezdeni egymással valamit! Én még diákotegyszer sem veszítettem el, – így az én tanárom.Ez esetben sem. Rózsi néni a következőképpen kezdte Kantya életének sínretételét:– Édes gyermekem, úgy látom, hogy te vagy itt a legerősebb.A fiú felpattant a padból és bátran mutogatni kezdte erős karjait. Mi megtapsoltuk.A fiú örömében, hogy ő lett a központ, nem tudott hova lenni. A tanárnő egymozdulattal jelezte, hogy szólni kíván. Mi elhallgattunk, és ő folytatta.– Nos, hogy erről az örvendetes dologról egész évben el ne feledkezhessünk,kérlek, vedd kezedbe a fűtést. Erős telünk lesz, sok munka várható.(Hengeres, fatüzelésű kályha volt azosztályban még ekkor.) Azt a megdicsőültarcot, amelyet ez a fiú akkor produkált,ma sem feledhetem. Végre bekövetkezetta csoda! A gyakorlati életbenjártas, fizikai erejével nehezen bíró tanulótöt év után helyére tette egy ízig-vérigpedagógus. Rózsi néni kedvéért Kantyamindenre hajlandó volt. Még a tanulásrais. Szépen, bár nagyon csekély eredményességgelelsajátította az írás és azolvasás alapjait. Ma valószínűleg pszichológushozkellene küldeni ezt a fiút,hiszen a radiátorok elvégzik azt a mentálhigiénészempontjából fontos munkát,amelyet ez a hiperaktív gyerek terápiás122 Budapesti Nevelő

céllal gyakorolt. El kell mondanom, hogy Kantya sok más feladatot is kapott mégolyankor, amikor óra közben elunta magát. Rózsi néni egyéni tanrenddel dolgozottvele, és így mindenből felzárkóztatta. Apróbb részletekre bontotta az elsajátítandóanyagot, hogy Kantya könnyebben megtanulhassa. Mindig külön lediktálta neki avázlatot, mely a számunkra feladottnak a negyede volt.– Ezt aztán betéve tanuld meg holnapig gyermekem! – szólította fel Rózsinéni.Most pedig nézz utána az uzsonnának! – küldte el egy kicsit mozogni.Így azután nem kellett kisegítőbe küldeni, mert Rózsi néni szerint ez a derék fiúott csak újabb marhaságokat tanult volna. Tudtommal ez az osztálytársunk a köztisztaságivállalat megbecsült dolgozója lett, szép házat épített magának, megnősült,gyerekei lettek. Természetesen elvárta, hogy a nyugdíjas Rózsi néni mindigőt hívja egy kis kerti munkára. Kantya ekkor mindig feltankolt szeretettel. Nos,ilyen ősrégi történet jutott eszembe arról, hogy miként lehet szeretettel vezetgetnigyerekeket. Ezekről a fogásokról ilyen részletesen pedagógiai könyvek nemírnak. Gyakran látogattam én is Rózsi nénit még középiskolásként is, s hozzámhasonlóan mások is. Többször is arról faggattam, hogy miként volt bátorsága anevelést helyezni központba az oktatás helyett. Ő ugyanis, ha valami rendkívüliesemény történt, akár egy egész órát szánt arra, hogy beszélgessünk róla. Ígyvolt az, amikor Váradi Pista édesapja motorbalesetben elhunyt. Még ma is emlékszem,hogy Pistát egy hétig otthon marasztotta. Azt mondta: „Menj haza, szükségevan rád édesanyádnak, erősítsd, segíts neki, majd pótolod azt, amivel előrehaladunk. Segítek neked!”. Velünk órákon keresztül beszélgetett arról, hogymilyen nehézségeket kell átvészelnie a családnak. István a legidősebb, neki azelhunyt helyett át kell venni a ház körüli feladatokat. Felszólította a fiúkat, hogyidőnként kérdezzék meg osztálytársukat, hogy miben segíthetnének neki. A gyászfeldolgozásáról is részletesen beszélt. Elmondta annak stációit, hogy eleinte felsem fogja az ember, hogy mi történt, aztán évekig visszavárja az elmentet, végülhozzászokik hiányához. Kikerekedett szemmel hallgattuk szavait. Rózsi néni osztályaimindig arról voltak híresek, hogy nagy volt az összetartás bennük. Az ismerethiány,a rossz jegyek, nem bosszantották fel annyira szeretett osztályfőnökünket,mint a jellemtelenség, vagy az önzés. Nagyon élveztük azokat az órákat is,amikor olvasmányélményeiről beszélt. Lehetett kérdezni tőle, hogy mennyi az alegrövidebb idő, ami alatt képes egy regényt úgy áttekinteni, hogy el tudja mesélnia tartalmát. Elmondta, hogy 600 oldalas könyvet villámolvasással 4 óra alatt elolvas.Ámultunk, bámultunk. Kész csoda volt számunkra az, hogy ilyen gyorsanképes olvasni. Aztán mindig ezt mondta: „próbáljátok ki ti is!” Természetesen elsődolgunk volt először is egy hatszáz oldalas könyvet keresni a családi, vagy aziskolai könyvtárban. Nagy trükkjei közé tartozott az is, hogy a legizgalmasabbrésznél abbahagyta a regény történetének elmesélését és felszólított bennünket,hogy olvassuk tovább.Nem véletlenül jutott eszembe ennek a tiszteletreméltó alsós tanítónőnek azalakja. Egy 8. osztályt láttam a minap vendégül könyvtárhasználattal kapcsolatos2010/2 123

ismeretek átadása céljából a könyvtárban. A tizenöt tanuló meglehetősen nagyhanggal érkezett, tanári kíséret nélkül. Egy pillanat alatt lökdösődés, vitatkozás,egyezkedés kellemetlen zaja töltötte be az olvasótermet. Két-három perc is eltelt,amíg az ifjú urak észrevették néma, türelmes várakozásomat és annyira lecsendesedtek,hogy megszólalhassak. Ilyen esetben mindig Rózsi néni jut eszembe,hogy vajon ő mit tenne ilyenkor? Az sosem fordult elő vele, hogy elhagyja a béketűrése.Határozottan, de mégis szeretetteljesen várt mindig, hogy a felbolydultméhkasként viselkedő osztály elcsituljon. S jellegzetes, ismétlődő órakezdése voltaz, hogy megteremtette a szemkontaktust külön-külön mindenkivel. Ez felért egyhatárszemlével, egy szívélyes megszólítással, melyet azonban sosem mondott ki,csak a mi szívünk súgta helyette: hát itt vagytok mind, édes gyermekeim? Ezutánmondhatott bármit, mindenki figyelt rá. Ilyenformán szépen megnyugtatta és„ártalmatlanította” a kezelhetetlen gyerekeket. Igen ám, de az efféle túlmozgásosgyerekből ma tucatjával van egy osztályban!Pályakezdő kollégáink változó türelemmel, igen sokszor kétségbe esve figyelikaz iskolán kívül keveset mozgó, többnyire televízió és számítógép előtt felnőttgyerekeket, akiknek az egyhelyben ülés, koncentrált figyelem egyre nehezebbmunkát jelent.A mai helyzetben Rózsi néni valószínűleg valami kollektív munkát, vagy mozgástiktatna be, mielőtt szólásra emelkedne. Azután sokat beszélne a régmúltdolgokról, amikor az emberek egy napra csak annyi feladatot terveztek maguknak,amit képesek voltak este lefekvés előtt átgondolni. Azt hiszem az én jó tanítónénim az olyan szántó-vető emberhez volt hasonlatos, aki előbb felszántotta atalajt és csak azután vetett. A pedagógia nyelvén szólva Rózsi néni inkább nevelt,mint oktatott. Valamiképpen megnyitott a lelkünkben egy olyan tágas ablakot,melyen a világból érkező információk mind bekéredzkedhettek. Példázó beszédeibenelrejtette a tudás apró elemeit, és egyúttal felszította bennünk a tudásvágyat.Órái sosem voltak unalmasak, mert igen sokszor játszott velünk. Kérdései utánmindig türelmesen várt, hogy a válaszok kigondolására azoknak is legyen idejük,akik lassabban gondolkodnak. A sikerélmény lehetősége tehát mindenki számárajelen volt. Ma tudományos nyelven azt mondanám, hogy oktatásában megvalósítottaa differenciálást, a kooperativitást. Ettől váltunk jó közösséggé. Ráneveltbennünket arra, hogy figyeljünk egymásra. A pozitív gondolkodás, a derű alapszínekvoltak az ő pedagógiai palettáján.Született tehetség lett volna az én nevelőm? Vagy csak átlagon felüli nyitottember? Erre a kérdésre ma már nem tudnám megadni a választ. Egy biztos: konfliktusok,nevelési problémák megoldásánál számomra a kályhát jelenti, ahonnanmindig elindulhatok. A szemlélete, a nevelési erejébe vetett hite, bizalma mindvégigkisegítette a nehéz helyzetekben. Generációkat nevelt rá arra, hogy miközbentiszteletben tartjuk a mellettünk élőt, komolyan vegyük önmagunkat is.Szák-Kocsis Kata124 Budapesti Nevelő

A szakmai élet mindennapjaiSimon MáriaEszköztelenül?2009. telén a Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekvédelmi Szakosztálya és aJanusz Korczak Munkabizottsága egész napos konferenciát tartott a MFPIPedagógiai Könyvtár és Információs Központban. A konferencia témája provokatívcímmel határozta meg önmagát: Eszköztelenül? A 20. század pedagógiai szigeteinektanulságai. A konferencia megrendezésének indító gondolata az volt,hogy vajon napjainkban valóban eszköztelen a pedagógus a munkája során?Valóban túl sok joga van a gyerekeknek és a szülőknek, szemben a pedagógus„jogtalanságával”?Az előadók erre válaszoltak. Úgy véljük, hogy a fontos gondolatok túlmutatnakegy tanácskozás aktualitásán, az előadók személye, szerepvállalása is van olyanfontos, hogy felidézzük legfontosabb tapasztalatait.Takács Istvánnak, az UNICEF Magyar Bizottsága elnökének gondolkodási,világlátási horizontja arra figyelmeztet, hogy a bármily válságos közép-európaiviszonyokhoz képest milyen veszélynek vannak kitéve a világ gyermekei.Egyáltalán nem biztonságos a gyerekek jogi helyzete a világban, és alig működika világ az ENSZ 20 éve elfogadott Gyermekjogi Egyezménye szerint. Ma -gyarországon az akkori köztársasági elnök olyan fontosnak ítélte az Egyezményt,a gyerekek jogait, hogy még a parlamenti ratifikáció előtt aláírta. Igen érdekes,hogy a nagyhatalmak közül az Egyesült Államok és Nagy-Britannia még nemratifikálta ezt az alapvetően fontos egyezményt. Az iskola fogalma bizony másAfrikában, mint nálunk. Van olyan afrikai ország, ahol az iskolához tartozó összeseszköz elfér egy ládában. Másutt a legfontosabb „pedagógiai feladat”, hogy aziskola összetákolt drótkerítésén át ne törjön be a veszedelmes kardfogú tigris,vagy hogy némi élelemhez jussanak a gyerekek, másutt – mint pl. Sierra Leonéban– ne ők legyenek az életveszélyes bányában napi 1 dollárért dolgozva a családfenntartók.Gondoljunk még például: az anyakönyv nélküli gyerekekre, a gyermekmunkára,a gyerekkatonákra, a szex-iparban „foglalkoztatott” gyerekekre.Gyakran Magyarországon erős elégedetlenséget tapasztalni az iskolák ellátottságávalkapcsolatban. Már vannak hazánkban pozitív tapasztalatok a gyermekijogok érvényesítése kapcsán. Jó példa: Tatán – s másutt a 20 év előtt, francia példánlétrejött s más minták nyomán működik a városi gyermekönkormányzat.Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 20. évfordulóján van mit végiggondolni.Makai Éva szerint a Gyermekjogi Egyezmény egy alapvetően fontos dokumentum,szép gondolatokkal. Ez az a dokumentum, amelyet a politikai piár szívesenkihasznál, de felvetődik a kérdés:van-e hazánkban mögötte elég eredmény vagy2010/2 125

csak frázisokról van szó. A civil szféra nélkülözhetetlen volt abban, hogy a magyarparlament minél előbb ratifikálja a egyezményt. Civil szervezetek igen erős nyomástgyakoroltak a politikára, mert a politikának nem minden szempontból feleltmeg. Ekkor még létezett a Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma, amely erőteljesszerepet vállalt ebben. Vajon segítette-e az Egyezmény szellemisége agyermekek világát?Súlyos problémák vannak a gyermeki jogok érvényesülési gyakorlata területén.A fő probléma az, hogy a gyerekek nem szeretik az iskolát, ott nem, alig találkoznakjó légkörrel. Ezt illusztrálta a főiskolai tanár pedagógusjelöltek vallomásaival.Az „egyezmény gyermekei” ők, hiszen jóformán együtt születtek a nemzetközidekrétummal, azt hinnénk: gyerekélményeik, iskolai élményeik tükrözik a kötelezőszemléletváltást. Ennek ellenkezője tapasztalható inkább.Fóti Péter Bécsben él, itt neveli alternatív iskolában kisfiát. Az iskola és azállam viszonyát érdemes vizsgálni szerinte, és ezen keresztül a demokrácia fogalmátjól érteni. Szerinte hogy radikális iskolareformra van szükség, mert bürokratizálódnakaz oktatási módszerek. A gyerekek nem kapnak elég biztatást, nemalakul ki bennük az önbizalom, önbecsülés, így a tanulás iránti motiváció sem. Azamerikai demokrácia hajnalán demokratikus, önkormányzó iskola modellje alakultki. Fóti véleménye szerint a mai oktatási rendszer alkalmatlan arra, hogy a kereteiközött a gyerekek kibontakoztassák képességeiket. Olyan társadalom képétvázolta föl, amelyben tisztelik az emberi jogokat, beleértve a gyerekjogokat is ésalulról építkezve igazi önkormányzatokra épül. Sokat hivatkozott a skót reformerre,Neillre.Csillag Ferenc fontosnak tartja annak vizsgálatát, hogy vajon mennyire innovatívakaz iskolafenntartó intézmények, illetve milyen lehetőségeik vannak arra,hogy támogassák az óvodai, iskolai innovativitást. Vannak-e egyáltalán eszközeikerre? Lényeges, hogy a törvényi és a helyi szabályozás szinkronban legyen egymással.Az iskolák rendkívül kiszolgáltatottak a fenntartónak, hiszen alapvetőentőle függnek. A fenntartók felelőssége óriási. Amikor iskolák sorsáról döntenek,emberi sorsokról és egy település jövőjéről is döntenek.Trencsényi László rendre a reformpedagógia hagyományait idézi. Rendkívülnehéz történelmi időszakokban is voltak olyan vállalkozói a pedagógiának, akiktaláltak eszközöket arra, hogy pedagógusként dolgozhassanak. Elsősorban20. századi magyar „gyerekköztársaságokról” van szót: Sztehlo Gaudiopolisza aHárshegyen, Fiúkfalva a debreceni tanyavilágban, a Kertész utca. Erzsébetvárosban.A gyermeki jogok tisztelete, a demokrácia, a közösség ereje tartotta összeezeket a közösségeket. Egyszerre játékszituációk a maguk tisztaságában és utópikusvoltukkal. A legnehezebb korokban is volt eszköz, nyúljunk vissza a reformpedagógianagyjaihoz.Simon Istvánnak a magyar kollégiumi kollégiumi hagyományok jelentik azeszköztárat. Az önkormányzatiság mindig alulról szerveződött. A coetus, a diákönkormányzatigen fontos szerepet játszott a kollégiumok életében, tagjai azegész közösség által választott tisztségviselők voltak. A coetus feladata volt a126 Budapesti Nevelő

fegyelem, a tanulásszervezés, önfenntartói tevékenység megszervezése. Eze keta kollé gium törvénykönyve határozta meg. Az önkormányzatiság alapvető eszközma is.Merényi Zsuzsa a 100 esztendeje született „gyermekmentőre”, Sztehlo Gáborrahívja fel figyelmünket. Ez az evangélikus lelkész, a „Világ igaza” zsidó gyerekekszázait mentette meg, 1951-ig működtette gyerekotthonait. Mindig, minden üldözöttgyereket befogadott és 1945 után megszervezte Gaudiopolisz Ifjúsági Államota Pax otthonban és iskolában. Egy demokratikus állam struktúrája és jövőképeszületett meg annak érdekében, hogy öntudatos, kreatív, a gyakorlati életbenjáratos képzett emberek kerüljenek ki az intézményből. Lényegében a projektrendszert is megteremtette. Az elméleti és gyakorlati oktatás szoros egységbenvolt. Gaudiopolisz polgárává válni egyben azt is jelentette, hogy a demokráciáttisztelő, értő, a gyakorlati életben boldoguló emberekké válhattak.Simon Mária tiszte a varsói Öreg Doktorról, Janusz Korczakról szólni. A varsóiárvaházban a halálos fenyegettetés közepette az épület szerkezete, a különbözőtárgyak és viszonyok mind-mind arra szolgáltak, hogy a gyerekek fórumot kapjanak,saját, külön tárgyaik legyenek, legyen hely, ahol beszerzik a szükséges apróságaikat,legyen olyan füzet, ahonnan információkhoz jutnak. Vázolta az árvaházbelső működését, a védnökrendszertől, a bíróságon és a törvénykönyvön át aparlamentig. Ezek mind eszközök – ha a tragédia árnyékában működött, hogyneműködhetne ma is?Vannak eszközök a pedagógus kezében. Drámapedagógia, Zsolnai-program,projekt, iskolai demokrácia, biztonság, vesztes nélküli konfliktuskezelés, művészetekkel,testmozgással gazdagított iskolai élet stb. Egy biztos: mindehhez apedagógus szabadsága is kívántatik. Kiszolgáltatott pedagógus nem fog kreatívmegoldásokat keresni pedagógiai problémáihoz.Egyszóval: szükség van a folyamatos eszme- és tapasztalatcserére.2010/2 127