U - Index of - Munka

Menedzsment alapokAz egyes hatékony portfóliók között nincs azonban különbség, Markowitz csupán „étlapot” kínál abefektetőknek. Ésszerű befektetőink olyan portfóliót választanak maguknak, amely kockázathoz valóviszonyuknak, habitusuknak leginkább megfelel. Neumann és Morgenstern hasznossággörbéivel kínálmódszert a befektetők preferenciáinak leírására, Markowitz pedig arra ad receptet, hogy hogyanérhetik el a befektetők a maximális hasznossági szintet.Bernoulli munkáinak pénzügytörténeti jelentősége abban áll, hogy rámutatott, nem elég egy-egybefektetés várható hozamát vizsgálni, annak kockázata is fontos paraméter. Markowitz portfóliómodelljepedig annyiban lép tovább, hogy bebizonyítja, nem elég egy befektetésnek csupán a várhatóhozamát és a kockázatát vizsgálni, hiszen a portfólió-tartás jelensége miatt, annak a többibefektetéshez való viszonya, a portfólióba való “beágyazottsága”, korrelációs kapcsolatrendszer isdöntő fontosságú.Ugyanúgy azonban, mint Bernoulli forradalmi megközelítése, a Markowitz-féle portfólió-modellsem volt alkalmas a közvetlenebb felhasználásra. A Markowitz-féle portfóliómodell gyakorlatialkalmazása ugyanis igen problémás. Egyrészt egy-egy befektetés diverzifikálás után „megmaradt”kockázatának megállapításához a portfólióban lévő összes többi befektetéssel való korrelációskapcsolatát fel kellene térképezni, ráadásul a befektetők által tartott hatékony portfóliók sem azonosak,így ez a kapcsolatrendszer is egyénenként változó. Mindebből fakadóan egy-egy befektetés ténylegeskockázatának érzékelése, megítélése befektetőnként eltérő, hiszen a különböző befektetőknélkülönböző korrelációs környezetbe kerül. Összességében tehát a Markowitz-féle portfólió-elméletgyakorlati alkalmazása szinte reménytelen.1.4.4. Piaci portfólió tartásaAmíg a hasznosság-elmélet Neumann és Morgenstern általi kifejtésére (és játékelméleti“alkalmazására”) több mint kétszáz évet kellett várni, addig William Sharpe 43 Markowitz gondolataialapján alig több mint tíz év alatt fabrikált gyakorlatban használható pénzügyi modellt. 44Sharp modelljének lényegi pontja annak belátása, hogy a befektetők hatékony portfólióinakkockázatos részei azonos szerkezetűek, összetételűek. Sőt azt is sikerült levezetnie, hogy ez abefektetők által egységesen tartott kockázatos portfóliórész megegyezik az összes kockázatosértékpapírt tartalmazó ún. piaci portfólió összetételével. Modellezésről van szó, így Sharp is „csak”egy leegyszerűsített világban talált választ egy bonyolult kérdésre.1.4.4.1. Sharpe-féle modell egyszerűsítő feltételezéseiVegyük sorra a modell felépítéséhez szükséges peremfeltételeket! xivAz első csoportba a tőkepiac tökéletes voltára vonatkozó feltételezések tartoznak:1. Sok, az egész piachoz képest kis vagyonnal rendelkező befektető van, akik árelfogadók, azértékpapírok árfolyamát saját ügyleteik nem befolyásolják.2. Az adóknak és a törvényi szabályozóknak nincs hatása a befektetői döntésekre. (Mindenbefektetés egyformán adózik.)3. Tökéletes az informáltság.4. Nincsenek tranzakciós költségek.A második csoportba a befektetőkre vonatkozó peremfeltételek tartoznak:43 Sharpe szintén Nobel-díjas.44 Megalkotását Sharpe mellett, Lintner, Mossin és Traynor nevéhez is kötik. Pontos források Sharpe, W. F.: Capital AssetPrices: A Theory of Market Equilibrium under Conditions of Risk. Journal of Finance, 19. évf. 1964. szeptember, 425–442.old.; Lintner, J.: The Valuation of Risk Assets and the Selection of Risky Investments in Stock Portfolios and Capital Budgets.Review of Economics and Statistics, 47. évf. 1965. február, 13–37. old. Mossin, J.: Equilibrium in a Capital Asset Market,Econometrica, 1966. október. Traynor cikkét nem publikálták.41