U - Index of - Munka

Menedzsment és vállalkozásgazdaságtan1.3.2.2. Reálértelmű pénzáramlás-becslésA várható pénzáramlások megadásánál, mivel jövőbeli pénzáramlásokról van szó, folyamatosanfelmerül az infláció figyelembevételének kérdése, különösen számottevő inflációjú országokban. Azinfláció figyelembevételekor alapszabály, hogy ezt egyeztetni kell a tőkeköltség értelmezésével.A tőkeköltség meghatározási módszerünk – mint látni fogjuk – reálértelmű tőkeköltséget ad meg.Az ehhez illeszkedő pénzáramlás-becslés tehát változatlan árakkal kell, hogy kalkuláljon. Amegközelítés követésének sok előnye mellett problémát okozhat azonban az esetleges relatívárváltozási arányok kezelése. Ilyenkor kénytelenek vagyunk korrigálni (pozitív vagy negatív irányba)a pénzáramlás-becslés egyes részleteit. 201.3.2.3. Bevételek és költségek megragadásaVilágosan kell lássuk, hogy az üzleti elemzéseknél nem utólagos bevétel- és költségelemzésről,hanem egy jövőre vonatkozó döntéshez kapcsolódó bevételek és költségek magragadásáról van szó.Az „utólagosnál” leginkább a tapasztalatszerzés, a tanulságok levonása lehet a cél, illetve – aszámvitel utólagos összesítéseire gondolva – valamilyen adókötelezettség mértékénekmegállapításához határozunk meg így alapszámokat. Az üzleti, vállalati döntéseket tekintve azonban,ezeknek az utólagos elemzéseknek – túl az említett „tanulságok” felhasználásán – egyáltalán nincsszerepe.Egy-egy vállalati gazdasági döntéskor számos már elkerülhetetlen bevétellel és elkerülhetetlenköltséggel is szembesülünk. Ezeknek két változata is van: a múltban megtörtént és a múltban eldőlt. Aközös az bennük, hogy – még ha „könyvelésileg” léteznek is olykor – döntésünk már nincs hatássalrájuk, a döntéskor, a döntéssel már nem háríthatók el, ezeket vagy már végérvényesen be- vagykifizették, vagy jövőbeli be- vagy kifizetésük nem elkerülhető. Ilyen lehet például egymunkaszerződében lekötött fizetés, egy már korábban megvásárolt berendezés, egy szerződés szerintibérleti díj, egy később érvényesülő adócsökkentő tétel stb. Elkerülhetetlen bevételekkel ésköltségekkel a vállalati gazdasági döntések során nem foglalkozunk, ezeket elsüllyedt bevételeknek(ez ritkábban használt fogalom), illetve elsüllyedt költségeknek nevezzük.A releváns költségek megragadására az alábbi alapeseteket említhetjük:• A még nem beszerzett, nem megvásárolt – korlátlanul rendelkezésre álló – erőforrások„beárazásával” nincs nehéz dolgunk: itt a költség a beszerzési („piaci”) ár.A már meglévő dolgok értékelése jóval nehézkesebb. Tudjuk, hogy ilyenkor az alternatívaköltséget kell megadnunk, annak az értékét, amit az adott erőforrás legjobb alternatív felhasználásávalelérhetnénk.• Ha a vállalat számára szűkös, azaz nem pótolható erőforrásról (munkaerőről, eszközről stb.) vanszó, akkor azt kell értékelnünk, hogy a projektet nem megvalósítva, az milyen legnagyobbtöbbletérték előállítására képes. A legegyszerűbb esetben ez a többletérték a dolog eladásából alegnagyobb, ekkor a költség az eladási („piaci”) ára. Lehet azonban, hogy egy másik projektünk azeladási árnál nagyobb értéket előállítva tudja használni. Ilyenkor azt kell megvizsgálni, hogymekkora a „másik” projektnél a többletérték ahhoz képest, mintha nélkülöznék a szóban forgó20 Magyarország esetén nem csak néhány jelenleg még nem tisztán piaci árazódású termék relatív árának jelentősátrendeződésére számíthatunk (pl. energiahordozó árak), így nem csak ezzel kell korrigálnunk, hanem az értékcsökkenésileírási rend nominális értelmezésének hatása is igen lényeges. Valójában ez az egyetlen olyan részlet, ahol egy-egy országinflációs rátája jelentősebben átalakítja a vállalati gazdasági elemzések pénzáramlás-becslését. Nemzetközi viszonylatban isáltalános számviteli, adózási elv, hogy az értékcsökkenési leírások kulcs-rendszerei nominális értelemben adják meg az egyesévekben elszámolható, elszámolandó összegeket, tehát a maradványértékkel csökkentett beszerzéskori érték írható le agazdaságilag hasznos üzemidő egyes éveiben. Inflációs környezetben ez nyilván hátrányos, hiszen az elszámolható összegreálértékben kisebb lesz, mint nominálisan értelmezve. Szerényebb infláció esetén ez a hatás nem olyan jelentős, hiszen pl.3% éves infláció esetén ez az ötödik évben 1/1,03 5 =0,86, azaz mintegy 14%-os a „leértékelődés”. Ha azonban az inflációsráta 10%, akkor ugyanez az érték már 1/1,1 5 =0,62, azaz 38% „leértékelődés”. A reálértelmű pénzáramlás-becslésnél tehátaz egyes években elszámolható értékcsökkenési leírásokat a fentiek szerint korrigálnunk kell a várható inflációs rátáknakmegfelelően.24