U - Index of - Munka

Menedzsment alapokA részvényesek a vállalkozásba bevitt vagyonuk értékének növelésében érdekeltek, ezzel szembena menedzserek saját – anyagi és nem anyagi – érdekeik szerint cselekednének menedzseritevékenységük során is. Nyilvánvaló, hogy a képviseleti probléma áthidalása a részvénytársaságirendszer életképességének alapvető feltétele. A részvényeseknek természetesen többféle lehetőségükadódhat a menedzserek ellenőrzésére. Adódik mindjárt a különböző ellenőrző-szakértők alkalmazása,ide sorolhatjuk például az igazgatótanács, a felügyelő bizottság, a különböző auditor cégekalkalmazását. Mindemellett adódik a tulajdonosoknak két piaci alapú ellenőrzési lehetősége is: atőkepiaci és a menedzserpiaci verseny információinak felhasználása. A tőkepiaci versenykövetkeztében a vállalat jövedelmezőségével kapcsolatos információk visszatükröződnek arészvényárfolyamokban. Mindez olcsó és egzakt jelzéseket közvetít a tulajdonosok felé is. Amenedzseri piac, a menedzserek egymás közötti versengése – legtöbbször ügyesen választott értékelésiés ösztönzési rendszerekkel támogatva – szintén a tulajdonosi érdekekhez való igazodást kényszerítiki, egyfajta „belső ellenőrzést” jelent.Akárhogy is tekintjük, a megbízó-ügynök kapcsolat – sok előnye mellett – többletköltségekkel jár.Olyan költségekkel, amik lényegében az ügynökök, a menedzserek ellenőrzőséből fakadnak. Tudjukviszont, hogyha valamilyen tevékenység hasznokkal és költségekkel is jár, akkor annak mindenbizonnyal megvan az ésszerű, „kompromisszumos” szintje is. Így van ez a menedzserek tulajdonosiellenőrzésével is: a tulajdonosok elfogadnak saját érdekeikkel szemben valamilyen mértékűmenedzseri érdekkövetést, amennyiben többe kerülne annak lejjebb szorítása, mint amennyi kárral járszámukra.1.2.4. Szabad pénzáramlásokA megbízó-ügynök probléma ismerete ellenére, illetve éppen emiatt is, a vállalati gazdaságielemzések célja kifejezetten a részvényesi célhoz tapad. Elszakadunk a „vállalat egészével”kapcsolatos célok figyelembevételétől. A vállalat egészének tortáján ugyanis nem csak a részvényesekosztoznak: talán legnagyobbrészt – az adókon keresztül – az állam, sok esetben igen jelentősmértékben a hitelezők, a menedzserek és más munkavállalók, sőt, akár a vevők vagy a beszállítók isrészt követelnek a vállalatból 19 .Csak a részvényesek érdekeire koncentrálunk, így a vállalat működését adózás, hitelfelvételkamatfizetés-törlesztésés természetesen a bérek, beszállítói kifizetések után tekintjük. Azt vizsgáljuk,hogy a vállalathoz történő vevői és egyéb „befizetések” előzőekkel való lecsökkentése után mi marada részvényeseknek.Ezeket a „maradékokat” szabad pénzáramlásoknak is szokás nevezni. Az előzőek alapján tudjuk,hogy ez még nem a profit, hiszen még le kell vonnunk a részvényesek egyéb költségeit is. Atulajdonosi – menedzseri szerep elválásával a tulajdonosi munka bérétől el szokás tekinteni, azaz attólaz időtől, amit a részvényesek birtokolt vállaltuk ügyeire fordítanak. (Rendszerint ez valóbanelenyésző idő: a befektetésként szolgáló vállalat kiválasztása, közgyűléseken való részvétel, stb.) Aztsem tekintjük jellemzőnek, hogy a tulajdonosok nem pénzbeli vagyont biztosítanak a vállalatnak, vagyha mégis, akkor egyszerűen ennek piaci értékét tekintjük csak, azaz ezt is pénztőke befektetésekéntkezeljük. Összességében tehát úgy tekintünk a részvényesekre, hogy pusztán pénzt, pénztőkét adnak avállalkozásnak, így csak ennek költségeit tekintjük további költségeknek. E „maradékot”, e szabadpénzáramlásokat tehát még a részvényesi tőke használatának költségével, a tőkeköltséggel kellcsökkentenünk ahhoz, hogy a profithoz eljussunk.19 A vevők pl. „áron aluli” vásárlási lehetőséggel, a beszállítók pedig „áron felüli” beszállítási lehetőséggel részesedhetnekegy vállalat „tortájából”.21