U - Index of - Munka

Menedzsment és vállalkozásgazdaságtan4.5.5. Általános megjegyzések és összefoglalásA bemutatott elemzés segítségével részletesen felderíthetők a tervezett és a tényleges ÁKFNstruktúra közötti különbség okai. Hangsúlyozni kell, hogy az eltérésekért nem feltétlenül a termelésifolyamat a felelős, a tervezés során elkövetett hibák szintén fontos szerepet játszhatnak.A bemutatott példában az elemzés menetét egy évre vonatkozó adatok kapcsán ismertettük. Avizsgálat időhorizontja azonban ennél kisebb is lehet, sőt a gyakori az, hogy rövidebb termelésiperiódusokra (negyedévekre, hónapokra) végeznek eltéréselemzést. Így a tervtől való eltérés okairaminél hamarabb fény deríthető, és a termelési folyamat kritikus paraméterei módosíthatók. Sokszorezen rövidebb időperiódusra nem állnak rendelkezésre értékesítési adatok, ezért csak a költségeketvizsgálják. Ugyancsak gyakori, hogy nagyértékű berendezésekre mint önálló költséghelyekre végzik ela költségelemzést, akár egyhetes periódusonként, hiszen itt a tervtől való eltérés korai felderítésévelkomoly összegek takaríthatók meg (Maczó, 1986).Az elemzés egyik alapvető tulajdonsága a pénzügyi (egységár, fajlagos anyagköltség stb.),valamint a naturális (anyagnorma, időnorma stb.) mutatók elkülönítése. Ez utóbbiak meghatározása,ellenőrzése, valamint az eltérések okainak vizsgálata jórészt mérnöki ismereteket igényel, ezért az ittbemutatott eltérések elemzésében a vállalati műszaki menedzsmentjének feltétlenül részt kell vennie.A menedzsmentnek gondoskodnia kell arról, hogy a különféle szakmai területek munkájának közöseredményének visszacsatolása az érintett szervezeti egységekhez megvalósuljon.4.6.A tevékenység alapú termékkalkuláció alapjai4.6.1. BevezetésA termék önköltségének számítása látszólag egyszerű. A klasszikus képlet azt mondja, hogy megkell határozni a termék közvetlen költségeit, valamint hozzá kell rendelni az általános költségeknekazon részét, amely reálisan tükrözi a vállalat fix jellegű erőforrásainak igénybevételét a termékgyártása során. Többféle terméket gyártó vállalat esetén ennek általánosan elterjedt módja a pótlékolókalkuláció (4.3. fejezet). Választunk egy olyan vetítési alapot (rendszerint a közvetlen bérköltséget,közvetlen munkaóra felhasználást vagy közvetlen anyagköltséget), amely megítélésünk szerintreálisan tükrözi a termék erőforrásfelhasználását, majd az általános költségeket a vetítési alaptermékek közötti megoszlásának arányában osztjuk szét. E módszer számos hibája ellenére mindmáigmeghatározó, mert olyan információkra épül, amelyek könnyen gyűjthetők szinte minden termelésirendszerben, továbbá számításai könnyen elvégezhetők. Az utóbbi időben azonban elsősorban amegváltozott vállalati környezet következtében megsokasodtak azok a problémák, amelyek emódszernek sajátjai, másrészt az informatika fejlődése lehetővé tette azon akadályok leküzdését,amelyek kizárták egy a pótlékoló kalkulációnál bonyolultabb rendszer kiépítését. E két tényezőegyüttes jelentkezése motiválta a tevékenység alapú kalkuláció vagy nemzetközi nevén ABC (ActivityBased Costing) gyakorlati megjelenését.E fejezetben először a pótlékoló kalkuláció néhány alapvető problémáját vizsgáljuk. Ezt követőenismertetjük az ABC alapelveit, majd egy egyszerű példán bemutatjuk a számítás menetét. Végül agyakorlati bevezetés néhány sajátosságát tárgyaljuk.4.6.2. A hagyományos kalkuláció torzító hatásaA pótlékoló kalkuláció problémái elsősorban abból erednek, hogy az alkalmazott vetítési alapokmennyiségorientáltak (Johnson, 1991; Cooper 1990). Bármelyik általánosan alkalmazott vetítésialapot használjuk is, azt tapasztaljuk, hogy ha többet gyártunk valamely termékből, akkor az nagyobbterhet fog viselni az általános költségekből. Ez a következőképpen látható be. Tegyük fel, hogy kéthasonló jellegű terméket gyárt egy vállalat, az egyiket igen nagy, míg a másikat kis sorozatban. Apótlékoló kalkuláció bármely hagyományosan alkalmazott vetítési alapját használva azt találjuk, hogy200