U - Index of - Munka

Menedzsment és vállalkozásgazdaságtangazdagságot) akar elérni, így a hasznosságmaximalizálás itt a pénzben mért érték maximalizálásávalválik azonossá. Mindezek alapján szoktunk egyszerűen részvényesi érték maximalizálásról beszélni,ami alatt kifejezetten pénzben megragadható értékekről beszélünk.Összekapcsolva mindezt a korábban tárgyalt profit maximalizálásával, láthatjuk, hogy lényegébenugyanarról van szó. Az üzleti döntések során – mérlegelve a várható határbevételeket éshatárköltségeket – a maximális várható maradék, azaz a maximális várható profit a cél. Ez azonbanazonos döntési eredményekre vezet, mint a részvényesi érték maximalizálása. A részvényesi joglényege ugyanis éppen az, hogy ezekre a profitokra jogosult, a részvény értékét éppen ez adja. Arészvényesi érték tehát e várható profitoktól függ.1.2.3. Megbízó és ügynökA korai kapitalista vállalatnál még a tulajdonos hozta meg a vállalkozással kapcsolatos stratégiaiés operatív döntéseket, szerződéseket kötött és felbontott, alkalmazottakat vett fel és bocsátott el,munkájukat felügyelte, irányította és természetesen jogot formált a vállalat jövedelmére. Röviden: atulajdonos és a menedzser ugyanazon személy, esetleg ugyanazon család volt. Saját vagyonát fektettea vállalkozásba, és teljes vagyonával felelt annak kudarcaiért is.A részvénytársasági formát részben a XX. századi technikai fejlődéssel lehetővé válttömegtermelés előretörése hívta életre. Ehhez ugyanis hatalmas tőkekoncentrációkra volt szükség,amik előteremtésére a családi vállalkozások rendszere már alkalmatlan volt. Ez ugyanis képtelen voltmegfelelő megoldást találni a külső üzleti partnerek vállalkozásokba való bevonására, mert nem tudottmegfelelő választ adni az egyetemleges felelősségek problémájára. Természetesen ki lehetett alakítaniüzlettársi struktúrákat ebben a környezetben is, de az egymás ellenőrzésére született megoldások mindigen költségesnek bizonyultak. Az ilyen társulások működtetésének egyszerűen túl magas volt atranzakciós költsége. Részben e probléma áthidalására fejlődött ki a korlátolt felelősség intézménye,ezen belül a részvénytársasági forma. A megoldást az adja, hogy a részvényesek csak részvényeiknévértékének mértékéig felelnek a vállalkozás adósságaiért, így a kockázatok üzlettársak közöttimegoszlása világos keretek közé kerül. A tulajdonosi jogok is a névértékek arányában oszlanak meg,ez alapján osztják el a vállalat hasznait, és ez alapján jár beleszólás a vállalat ügyeibe is. viiMindennek a számunkra most lényegesebb következménye az, hogy a vállalatoknál olyantőketulajdonosok bevonására is lehetőség nyílik, akik a vállalat üzleti tevékenységébe nem kívánnak,illetve – kellő szakértelem híján – nem is tudnának beleszólni. (A tulajdonosok nagyobb száma miattez egyébként is igen nehézkes lenne.) A részvénytársasági forma erre is választ ad: elválasztja avállalatot a tulajdonosok személyétől, és magát a szervezetet is szerződések alanyává teszi. Ezt takarjaa jogi személy fogalma. Mivel a tőketulajdonosok személye függetlenedett a vállalattól, így már nemvolt akadálya a részvények adásvételének sem. 18 Ez utóbbi persze külön előnyt is jelent, mert így atőketulajdonosok – likvid befektetésről lévén szó – könnyebben vállalják a befektetést. viiiA részvénytársaság szerkezete tehát a „több tulajdonos – egy vállalkozás” sémát teremtette meg,ami alapjaiban megváltoztatta az egyéni-családi vállalkozásokban meghonosodott döntési rendszert is.Részvénytársaságoknál már nem járható út az, hogy minden tulajdonos részt vegyen a döntésifolyamatokban. Ennek elkerülése érdekében a tulajdonosok döntési hatáskörük jelentős részétmenedzserekre ruházzák át. A tulajdonból fakadó menedzselési jog tehát a menedzserekhez kerül,azaz a tulajdon és a menedzselés elválik egymástól: a tulajdonos távol marad az üzleti döntésekjelentős részétől, a menedzserek pedig nem tulajdonosai az adott vállalkozásnak. A tulajdon és amenedzselés elválása természetesen feszültségeket is szül a két fél között, hiszen a tulajdonosok és amenedzserek között nincs érdekazonosság. A közgazdaságtanban ezt a jelenséget képviseleti vagymegbízó-ügynök (principal-agent) problémának nevezik.18 Mindehhez illeszkedve kialakult a részvénypiac, a tőzsde is. Érezhető, hogy a tőzsde működésének hatékonysága alapvetőmozzanata a rendszernek. Hatékony működése ugyanis fokozza likviditást és növeli az árfolyamok információhordozóképességét. A hatékonyan működő tőzsde megkíméli a részvényeseket a vállalat és a többi részvénytulajdonos gazdaságihelyzetének alapos vizsgálatától. Elegendő pusztán az árfolyamokra koncentrálni, hiszen a részvényárfolyamok egyetlenszámmá zsugorítva tartalmazzák a vállalattal kapcsolatos szétszórt információk teljes tömegét.20