U - Index of - Munka

Menedzsment alapokcsak méretben, alakjukban, felszereltségükben stb. van különbség – azaz gyakorlatilag azonosgyártmánycsoporthoz tartoznak –, akkor feltételezhetően létezik egy olyan műszaki paraméter (tömeg,méret, megmunkálási idő stb.), ami a termékeket összehasonlíthatóvá teszi.Az egyenértékszámos osztókalkuláció számolásának menete a következő:– A termékek közül egy úgynevezett egységterméket választunk, ezt a terméket (ennek a termékneka műszaki paraméterét) fogjuk viszonyítási alapként használni.– A termékek közös tulajdonsága alapján egyenértékszámokat képzünk, amelyek a termékek és azegységtermék vizsgált műszaki paraméterének az aránya.– Az egyenértékszámok segítségével az egyes termékek mennyiségét egységtermékre számítjuk át(Teljes termelés számítása.)– Az összes költséget elosztjuk az átszámított egységtermékek mennyiségével. (Egységtermékönköltségének számolása.)– A többi termék önköltségének számítása az egyenértékszámok és az egységtermék önköltségénekösszeszorzásával.Pótlékoló kalkulációA pótlékoló kalkuláció az önköltségszámítás legáltalánosabban használt módszere. Összetetttermelési folyamatnál, sokfajta, bonyolult termékeket gyártó vállalat esetén is alkalmazható. Akalkuláció a korábban már ismertetett költségviselő-költséghely szerinti elszámolásra épül. Aközvetlenül elszámolható költségek mellett felmerülő közvetett költségek költségviselők közöttifelosztása vetítési alap segítségével történik. Az önköltség pontosságát döntően befolyásolja a vetítésialap megválasztása. A vetítési alap funkciója az általános költségek és a költségviselők közöttikapcsolat megteremtése. Minden vetítési alap „jó”, ami ezt a kapcsolatot tükrözi. Vetítési alapnakolyan, a termékhez kapcsolódó műszaki vagy költségparamétert célszerű választani, amelynek akülönböző termékekben megjelenő aránya reprezentálja (de legalábbis elfogadhatóan tükrözi) az egyestermékeknek a közvetett költség keletkezésében betöltött szerepét. Megválasztására szigorú szabálysohasem volt, lehet a közvetlen anyag, közvetlen bér, műveleti idő stb. A magyar gyakorlatbanlegelterjedtebb vetítési alap a közvetlen bér (Maczó, 1999).A közvetett költségek termékek közötti szétosztását a választott vetítési alapból és a felosztandóáltalános költségből képzett pótlékkulcs (rezsikulcs) segítségével végezzük. A pótlékkulcsotköltségcsoportonként (üzemi, vállalati stb.) határozzuk meg a következő módon:Felosztandó általános költségPótlékkulc s( P ) =. (4.1)Vetítési alap tömegeA pótlékkulcs azt fejezi ki, hogy a vállalati (üzemi) szinten összességében felosztásra kerülőáltalános költség hányad része esik a vetítési alapként választott paraméter egy egységére. Ha példáula leggyakrabban alkalmazott közvetlen bért tekintjük vetítési alapnak, akkor a pótlékkulcs azt mutatjameg, hogy 1 forint közvetlen bérre hány forint üzemi vagy vállalati általános költség jut. A pótlékkulcssegítségével a termékek közötti felosztást most már egyszerűen elvégezhetjük, ha a teljes vetítésialapból az egyes termékekre eső részt (fajlagos vetítési alapot) megszorozzuk a pótlékkulccsal. Afelosztás menetét a 4.7. ábra foglalja össze.177