U - Index of - Munka

Menedzsment alapokköltségszámítási rendszert, történelmi okokra vezethető vissza. A két világháború között a németgazdaságra erős centralizáltság volt jellemző, a terveket központilag határozták meg, állami szervekszakemberek segítségével standardokat állítottak fel.A standard költségszámítási rendszer (eredetileg GPK: Grenzplankostenrechnung, Kilger és Plautáltal kidolgozott rendszer) két elvet egyesít. Egyrészt a költségtervezés, a költségellenőrzés és azönköltségszámítás középpontjában felelősségi és elszámolási egységek, költséghelyek állnak (Riebel,1994). Az áttekinthetőség érdekében a német vállalatok még ma is sok költséghelyet hoznak létre, és afent említett történelmi okok miatt ma is több költséghellyel rendelkeznek, mint más országokvállalatai. Ugyanakkor mindegyik költséghelyen elkülönítik a fix és változó költségeket (Lásd 4.4.1.fejezet). Minden költségtényezőre technológusok, szakemberek által becsült, a leghatékonyabberőforrás-felhasználást feltételező költségkereteket, standard költségeket állapítanak meg.A költségek gyűjtése elsődleges költséghelyekre – ahol a tényleges gyártás folyik – és másodlagosköltséghelyekre – ahol az elsődleges költséghelyek tevékenységeinek a kiszolgálása folyik (pl.karbantartás) – történik. A legtöbb tevékenység és üzleti folyamat több különböző költségközponterőforrásait használja. Mivel ez nincsen pontosan nyomon követve, ezért a vonal alatti költségekegymással összemosva, nagymértékben aggregálva jelennek meg (Weber-Weißenberger, 1997).További problémákat okoz az, hogy a standard költségszámítás történelmi adatokon alapul, nemtükrözi a várható és tényleges árváltozásokat, tehát a naprakészséget igénylő döntések szempontjábólirreleváns (Pappas-Hirschey, 1988). A standard költségszámítás egyik legfőbb előnye mégis azelőzetesen felállított és a ténylegesen felmerült költségek elemzéséből nyerhető információkban áll(Ladó, 1981). A költségstandardok alapján történő elemzés kiterjed az árbevétel, a közvetlen költségekés az általános költségek eltéréseinek elemzésére (lásd 4.5. fejezet).Harmadik szintA harmadik szintű költségszámítási rendszerek kezdetben nem alkottak szignifikánsan különbözőkategóriát, a vállalatok csak a második szintű költségrendszerüket, a standard költségszámításirendszert fejlesztették tovább.Az első fejlesztési irány a standardok reálisabb felállítása volt. A második szintű költségrendszerekegy másik fejlesztési iránya új, nem pénzügyi jellegű mutatók bevezetése és alkalmazása volt aminőségjavítás, a folyamat költségeinek csökkentése és az átfutási idő csökkentése érdekében. Amásodik fejlesztési irány eredményeként több nem pénzügyi jellegű mutatót is sikeresen alkalmaztak(például PPM: part-per-million, rendelési idő, szállítási keret, MCE: manufaturing cycle effectivenessstb.) A harmadik fejlesztési irány a költségszámítási rendszer által szolgáltatott információk pusztánellenőrzésre történő használatán lép túl. Az elemzésből származó standardokhoz képesti eltérések máregy tanulásorientált, nem pedig egy kizárólag ellenőrzésorientált vezetési szemlélet kialakításáhoznyújtanak segítséget.A harmadik szintű költségrendszerek ma már szinte minden vállalat számára elérhetők. Az iparigyakorlatban a régi költségszámítási rendszert elvetik, újat fejlesztenek. Nem jellemző anagyszámítógépek használata, elsősorban PC alapú ABC szoftverek alkalmazása terjedt el (Cooper etal, 1992). A tevékenységalapú költségszámítási rendszerek ma már Magyarországon is ismertek (lásdpéldául Koltai, 1994; Koltai-Tamássy, 1996; Chickán-Demeter, 1999; Ladó, 1999). A vállalatok, a maáltalánosan használt hardverek és szoftverek alacsony ráfordítást igénylő fejlesztései után, alkalmasakaz ezen a szinten definiált feladatok ellátására. A kérdés az, hogy a költségszámítás tekintetében elsőés második szinten lévő vállalatok áttértek-e, áttérnek-e, át kell-e térniük a reálisan elérhető, a korszínvonalát megtestesítő harmadik szintre. A magyar sajátosságokat vizsgálva, a vállalatokrólkimutatható, hogy jelentős részük olyan összetett tevékenységet folytat, hogy fizikai folyamataikrévén indokolt lenne egy pontosabb költségszámítási eljárás használata (Koltai-Sebestyén, 2003).A harmadik szintű költségszámítási rendszerek a második szintű rendszerek hagyományos, jólműködő, az alapvető számviteli és ügyviteli funkciókat jól ellátni képes elemén felül tartalmaznak egy,az előbbire épülő tevékenységalapú költségkalkulációs rendszert, a termékek, szolgáltatások és avevők költségeinek pontos nyomon követése végett, és egy operatív visszacsatolást (kontrollt), amely173