MŰSORFÜZET

A VÉRSZIPOLY
AVAGY KI HARAP A VÉGÉN?
Idős grófunk ifjú felesége azt vette a fejébe, hogy őt már csak egy
vámpír tudná boldoggá tenni.
„Képzeld csak el azt a fúriát, az okoz neki eufóriát, Ha éjszaka, fejébe
száll a vér szaga, S egy csókosszájú vámpírról merenghet, Ki a hóna
alatt egy palack vért melenget”
Így grófunk felbérel egy álvámpirt, egy bérszipolyt, hogy kedvére
tegyen. Ifjú barátja, akivel megosztja tervét, kapva kap az alkalmon,
és vámpírnak öltözve próbál a grófné kegyeibe férkőzni.
„Most szépen műfogat ragasztok, aztán hanyagolva a főnemesi kasztot
– művelek mindjárt baráti csodát.... Felcsörtetek a garádicson át.”
Éppen ekkor kel ki kriptájából talán a világ legbugyutább, legszerencsétlenebb,
de végre igazi vámpirja, akit viszont álvámpirnak néznek.
És amikor a szálak már így összekeveredtek...
„...no de ne szaladjunk ennyire előre, számíthatnak itt brilliáns agyvelőre.”
Szóval ez a darab az a fajta, hogy ki egyszer látta, most is röhög rajta.