DEBRECENI EGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR KÉMIA ...

DEBRECENI EGYETEM 

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR 

KÉMIA ALAPSZAK 

törzsanyaga 

2006. 

Készült a HEFOP 3.3.1-P.-2004-06-0016/1.0 felsőoktatási pályázat támogatásával 

1

A Debreceni Egyetemen 2006. szeptemberében induló Kémia alapképzési (BSc) szak 

szakmai törzsanyagának részletezett tematikáját tartalmazza ez a kiadvány. Az anyag 

összeállításával az volt a célunk, hogy a lehető legteljesebb képet adjuk a képzésben résztvevő 

oktatók, hallgatók, potenciális alkalmazók (ebbe beleértve a BSc szinten végzett hallgatókat 

fogadó MSc szakokat is) számára azon elméleti és gyakorlati kémiai ismeretkörökről, 

melyekben a képzést sikeresen teljesítő hallgatók szakirányuktól függetlenül alapvetően 

jártasak kell, hogy legyenek (1. Táblázat). Ezt az ismeretanyagot öleli fel a záróvizsga 

tételsora is. 

A kötelező kémiai blokkot előkészítik, illetve megalapozzák a szükséges matematikai, 

fizikai, kémiai informatikai kurzusok. Mindezek kiegészülnek – ugyancsak mindenki számára 

előírtan – környezettani, Európai Uniós, valamint általános gazdasági és menedzsment, 

valamint minőségbiztosítási alapismeretek elsajátítását biztosító tárgyakkal (2. Táblázat). 

Erre a törzsanyagra épülnek rá a szakirányok (vegyész, illetve kémia tanári szakirány), 

amelyek elvégzése elsősorban a megfelelő mesterképzésbe (MSc) való belépésre készít fel. A 

szakirány felvétele nélkül végzett Kémia alapszak is megfelel azonban az Európai Unióban 

működő European Chemistry Thematic Network által kidolgozott „Eurobachelor in 

Chemistry” általános és szakmai követelményeinek, így a végzettség nemzetközi 

dimenzióban is elfogadott és használható. 

Debrecen, 2006. augusztus 

Dr. Somsák László s. k. Dr. Farkas Etelka s. k. 

egyetemi tanár 

egyetemi tanár 

a Kémia alapszak 

a DE TTK Kémiai Intézete 

szakfelelőse 

oktatási igazgatóhelyettese 

. 

2

1. Táblázat: A Kémia alapképzés (BSc) szakmai törzsanyaga 

Modul 

Tárgycsoport (Előírt kr.) 

Tárgy 

(Tematika o. szám) 

Szakmai törzsanyag 

(82-92) Σmin 85 

Félév 

(óraszám; számonkérés: k – kollokvium, g – gyakorlati jegy) 

1. 2. 3. 4. 5. 6. 

Összesen 

óra/hét 

kredit 

83 84 

Általános kémia (≥8) (8) (8) 

Általános kémia 3k+2g+3g 8 8 

(6-21.) 

Szervetlen kémia (≥10) (10) (10) 

Szervetlen kémia I. 

2k+0+6g 8 7 

(23-29.; 34-41.) 

Szervetlen kémia II. 

2k+0+0 2 3 

(30-33.) 

Fizikai kémia (≥21) (22) (20) 

Fizikai kémia I. 

(2+2)k+0 4 4 

(48-54.) 

Fizikai kémia II. 

(3+2)k+4g 9 8 

(55-66.) 

Bev. fiz.-kém. mérés. 

0+0+4g 4 3 

(44-47.) 

Kolloidkémia I. 

2k+0+2g 4 4 

(70-74.) 

Magkémia 

1k+0+0 1 1 

(67-69.) 

Szerves kémia (≥20) (19) (20) 

Szerves kémia I. 

(2+1)k+0 3 4 

(78-82.) 

Szerves kémia II. 

(2+1)k+0 3 4 

(83-86.) 

Szerves kémia III. b 

2k+0+0 b 3 3 

(87-90.) 

Szerves kémia IV. 

0+(1+3)g 3 3 

(91-95.) 

Szerves kémia V. c 

0+(2+3)g c 5 3 

(96-100.) 

Biokémia I. 

2k+0+0 2 3 

(101-105.) 

Analitikai kémia (≥14) (14) (14) 

Analitikai kémia I. 

2k+2g+4g 8 8 

(108-118.) 

Spektroszkópiai mód. 

(126-130.) 

2k+0+0 2 3 

b Biológiai kémia. 

c Helyette vegyész szakirányon: Szerves kémia VI. 0+(2+6)g (5) 

3

1. Táblázat: A Kémia alapképzés (BSc) szakmai törzsanyaga 

Modul 


Tárgy 

(Tematika o. szám) 

Elválasztástechnika 

(119-125.) 

(folytatás) Félév 


1. 2. 3. 4. 5. 6. 

Összesen 

óra/hét 

1k+0+3g 4 3 

Alkalmazott kémia (≥12) (10) (12) 

Kémiai technológia I. 

2k+1g+0 3 4 

(132-137.) 

Kémiai technológia II. 

2k+2g+0 4 4 

(138-145.) 

Körny. kém. -technol. 

(2+1)k+0 3 4 

(146-149.) 

Üzemlátogatás (Ü) 

(150) 

5 nap/fé (Ü) 

kredit 

2. Táblázat: A Kémia alapképzés (BSc) általános tárgyai 

Modul 


Félév 


Összesen 

Tárgy 1. 2. 3. 4. 5. 6. óra/hét kredit 

Term. tud. alap. (14-24) 20 21 

Matematika (≥6) (7) (7) 

Matematika I. 4k+3g+0 7 7 

Fizika (≥6) (5) (7) 

A fizika alapjai I. (2+1)k+0 3 4 

A fizika alapjai II. a (2+0)k+0 a 2 3 

Informatika (≥2) (3) (2) 

Kém. inform. alapok 0+0+3g 3 2 

Ált. tárgyak (5) (5) 

EU ismeretek 1k+0 1 1 

Ált. gazdasági és 

1k+0 1 1 

menedzsment ism. 

Minőségbiztosítás 1k+0 1 1 

Környezettan (1+1)k+0 2 2 

a Alternatív tárgy (vegyész szakirányon javasolt): A fizika alapjai II. (2+1)k+0 (4). 

4

Általános kémia 

(Óraszám: 3 + 2 + 3) 

(Kreditszám: 5 + 2 + 2) 

Tantárgyfelelős: Dr. Sóvágó Imre egyetemi tanár 

Meghirdető tanszék: Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék 

5

A tárgy neve: 

A tárgy Neptun-kódja: 

Tantárgyfelelős: 

A tárgy oktatója: 

Óraszám/hét: 

Kreditszám: 5 

Számonkérés módja: kollokvium 

ÁLTALÁNOS KÉMIA (ELŐADÁS) 

TKBE0101 

Dr. Sóvágó Imre egyetemi tanár 


3 óra 

A kurzus célja: 

A tárgy a tanulmányaikat kezdő, különböző alapképzettségű hallgatóknak bevezetést nyújt a 

kémiába, lehetővé teszi ismereteik összehangolását és előkészíti a további alapozó tárgyak 

(szervetlen, szerves, fizikai és analitikai kémia) oktatását. 

Tartalma: 

A kémia tárgya és fejlődése, kapcsolata más természettudományokkal. Az atom- és 

molekulafogalom kialakulása, az atomok felépítése, atommodellek. A kémiai kötés különböző 

formái, a molekulák és halmazok szerkezete. Gázok, folyadékok és szilárd testek jellemzése, 

halmazállapotváltozások. A sztöchiometria alaptörvényei. A kémiai reakciók energetikai és 

kinetikai jellemzése. A kémiai egyensúly és alkalmazási lehetőségei. A kémiai reakciók 

csoportosítása, sav-bázis és redoxireakciók, az elektrokémai alapjai. 

Ajánlott irodalom: 

1. Brücher Ernő: Általános kémia (anyagszerkezet) (Egyetemi jegyzet, Debrecen, 2002.) 

2. Gergely Pál: Általános és bioszervetlen kémia (Semmelweis Kiadó, Budapest, 2001.) 

3. J. McMurray, R.C. Fay: Chemistry (Pearson Education, Inc., New Jersey, 2004.) 

A tárgy részletes tematikája: 

1. hét: 

A természettudományok tárgya és felosztása. A kémia kialakulása és fejlődésének rövid 

áttekintése. Az atom és molekulafogalom kialakulása és fejlődése, a kémiai és fizikai változás 

fogalma. A kémia felosztása és szerepe napjainkban. A tömeg és energiamegmaradás 

6

törvénye, kapcsolatuk. A mérés szerepe a kémia tudománnyá válásában, a fontosabb fizikai 

mennyiségek és mértékegységeik. Az SI egységrendszer alapjai, a fontosabb alap- és 

származtatott mennyiségek és mértékegységeik. A kémia mennyiségi törvényei, a 

sztöchiometria alapjai. Az állandó és többszörös súlyviszonyok törvénye. A vegyülő gázok 

térfogati törvénye. A daltoni atomelmélet alapfeltevései és az Avogadro tétel. A relatív atomés 

molakulatömeg fogalma. A kémiai anyagmennyiség és mértékegysége, a mól fogalma, az 

Avogadro állandó. Az elemek és vegyületek jelölése, vegyjel, képlet (tapasztalati, molekula és 

szerkezeti képlet) jelentése. Az izoméria fogalma és egyszerűbb formái a szerves és 

koordinációs vegyületek körében. 

2. hét: 

A vegyérték és oxidációs szám fogalma. Az oxidációs szám szerepe a szervetlen kémiában. A 

kémiai egyenlet és a kémiai számítások alapjai. A kémiai reakciók csoportosítási lehetőségei. 

Az anyag atomos szerkezetének és az atomok oszthatóságának kísérleti bizonyítékai. Az 

elektron és az atommag felfedezése, a Rutherford-féle szórási kísérlet. Az elemi részecskék 

(proton, neutron és elektron) jellemző paraméterei. Az atommag felépítése, izotópok fogalma, 

gyakorlati jelentőségük. A relatív atom- és molekulatömeg meghatározásának kísérleti 

módszerei. A tömegspektrometria alapelve és alkalmazási területei, a dublett módszer 

lényege. 

3. hét: 

A radioaktivitás felfedezése, a radioaktív sugárzás típusai, élettani hatásaik és ipari, 

gyógyászati alkalmazásaik. A radioaktív bomlástörvény, természetes bomlási sorok. Az 

Einstein-féle tömeg-energia ekvivalencia elv, a tömegdeffektus. A magfúzió és maghasadás 

elvi alapjai és gyakorlati alkalmazásaik. Az atomok energiájának kvantumszerű változása, a 

foton hipotézis. A Bohr-féle atommodell és alkalmazása a hidrogénatom esetén. A 

hidrogénatom pályasugarainak és energiájának kiszámítása. Az elektromágneses sugárzás 

jellemzői, a sugárzás és az anyagi rendszerek kapcsolata, emisszió, abszorpció és a színképek 

eredete. A hidrogénatom vonalas színképének értelmezése a Bohr modell alapján. A 

röntgensugárzás eredete, értelmezése és gyakorlati jelentősége. 

4. hét: 

Az anyag kettős természete, anyaghullámok. A Heisenberg-féle határozatlansági reláció. A 

kvantummechanikai atommodell alapjai és alkalmazhatósága a hidrogénatom esetén. Az 

7

atompályák alakja, a pályafüggvény távolságtól és szögtől függő részeinek jelentése. A 

kvantumszámok és jelentésük. A többelektronos atomok kvantummechanikai tárgyalása. Az 

atompályák sugarának és energiájának változása a rendszám függvényében. A periódusos 

rendszer formáinak történeti fejlődése, a hosszú periódusos rendszer elektronszerkezeti 

felépítése, az energiaminimum elve, a Pauli elv és a maximális multiplicitás elve. 

5. hét: 

A periódikusan változó atomi paraméterek (ionizációs energia, elektronaffinitás, atomméret, 

atomtérfogat) jelentése és változásuk a rendszám függvényében. A van der Waals-, fématomion- 

és kovalens sugár fogalma, változásaik. Az elektronegativitás fogalma, kiszámítási 

lehetőségei (Pauling, Mullikan és Allred-Rochov-féle skálák). Az elektronegativitás 

jelentősége és változása a rendszám függvényében. A kémiai kötés különböző formái, 

összehasonlító jellemzésük. Az ionkötés lényege a rácsenergia értékét befolyásoló tényezők. 

A fémes kötés jellemzése, kialakulásának feltételei. 

6. hét: 

A kovalens kötés jellemzése, kialakulásának feltételei, a kötéselméletek fejlődése. A 

vegyértékkötés (VB) módszer alapjai és alkalmazhatósága. A rezonanciaelmélet és 

alkalmazásai, a delokalizált molekulapályák jelentősége. A pályahibridizáció fogalma, típusai, 

a szénatom lehetséges hibridállapotai és az egyszerűbb szerves vegyületek térszerkezetének 

értelmezése a hibridizáció alapján. A molekulapálya (MO) módszer alapjai és alkalmazása 

homonukleáris kétatomos molekulák (H 2 , N 2 és O 2 ) esetén. A molekulapályák típusai, kötő, 

nemkötő és lazító pályák. A σ- és π-típusú molekulapályák főbb jellemzői. A molekulák 

alakja, a hibridizáció és a vegyértékelektronpár taszítási elmélet alkalmazása az összetett 

molekulák térszerkezetének értelmezésére. Néhány egyszerűbb szervetlen és szerves vegyület 

térszerkezetének részletes tárgyalása. 

7. hét: 

A kémiai kötés különböző formái közötti átmenet lehetőségei. Az ionok polarizációja, a 

polarizálóképesség és a polarizálhatóság mértékét befolyásoló tényezők, a viszontpolarizáció. 

A kovalens kötés polaritása, poláris és apoláris molekulák. A másodrendű kémiai kötőerők 

energetikai jellemzése és típusai. A dipólus-dipólus, dipólus-indukált dipólus és diszperziós 

kölcsönhatás eredete, értéküket befolyásoló tényezők. A hidrogénkötés kialakulásának 

feltételei, a hidrogén-florid és a víz szerkezete, a hidrogénkötés jelentősége a szerves 

8

vegyületek körében. A makroszkópikus anyagi halmazok szerkezete, típusaik. A molekula-, 

ion-, atom- és fémrácsos anyagok kötésviszonyai és jellemző tulajdonságaik. A rácsszerkezet 

és a fizikai/kémiai tulajdonságok (olvadáspont, forráspont, szín, szag, keménység, 

megmunkálhatóság, vezetés, oldhatóság, kémiai reaktivitás) közötti összefüggések 

értelmezése. 

8. hét: 

Az anyagok mágneses és dielektromos sajátságai. A dielektromos polarizáció, dia- para- és 

ferromágneses anyagok. A halmazállapotok általános jellemzése, típusai, az összetartó erők és 

a rendezettség szerepe. A kinetikus gázelmélet alapjai, ideális és reális gázok. A gáztörvények 

(Boyle-Mariotte és Gay-Lussac törvények) az ideális gázok állapotegyenlete. Gázelegyek, 

parciális nyomások törvénye. A folyadékok általános jellemzése, felületi feszültség és 

viszkozitás fogalma. A folyadékkristályok. A szilárd testek általános jellemzése, 

csoportosításuk: kristályos, üvegszerű, és amorf anyagok. A halmazállapot-változások: 

olvadás, fagyás, párolgás, kondenzáció, szublimáció. 

9. hét: 

Az összetett (többkomponensű) anyagi rendszerek típusai, homogén és heterogén rendszerek 

fogalma, fázisok. A kolloid rendszerek főbb jellemzői és felosztásuk. A fázisdiagramok 

jelentése, a víz, a szén-dioxid és az elemi kén fázisdiagramjának értelmezése. Az olvadás- és 

forráspont fogalma, értéküket befolyásoló tényezők. A hármaspont, a kritikus hőmérséklet és 

nyomás jelentése. A termodinamikai hőmérsékleti skála. Az oldatok jellemzése, az 

oldhatóságot befolyásoló tényezők, az oldatok töménysége, koncentráció-egységek. 

Elektrolit- és nemelektrolit oldatok, az elektrolitos disszociáció. A híg oldatok törvényei: az 

oldatok gőznyomása, a fagyáspontcsökkenés és forráspont emelkedés törvénye, gyakorlati 

alkalmazásaik. Az ozmózisnyomás kiszámítása, az ozmózis biológiai jelentősége. 

10. hét: 

A termokémiai alapjai. A hőmennyiség fogalma, kiszámítása. A termodinamikai első főtétele, 

a belső energia és az entalpia jelentése. A reakcióhő jelentése, értékét befolyásoló tényezők, 

exoterm és endoterm folyamatok. A Hess-tétel. A képződéshő fogalma és gyakorlati 

jelentősége. A fázisátalakulási hők és az oldáshő jelentése, értéküket befolyásoló tényezők. A 

kötési energia fogalma, a reakcióhő és a kötési energia kapcsolata. A spontán végbemenő 

9

kémiai folyamatok iránya, a termodinamika II. főtétele. A szabadentalpia és az entrópia 

jelentése. 

11. hét: 

A kémiai folyamatok sebessége, a reakciósebesség függése a koncentrációtól és a 

hőmérséklettől. A reakciók rendűsége. Az aktiválási energia és szerepe a kémiai 

folyamatokban. Katalizátorok és működésük, homogén és heterogén katalitikus reakciók. Az 

enzimek. A fotokémiai folyamatok típusai, a kvantumhasznosítási tényező jelentése. A kémiai 

egyensúly jellemzése és az egyensúlyi állandó jelentése. Az egyensúlyok eltolásának 

lehetőségei. A Le-Chatelier elv, a kémiai egyensúly függése a hőmérséklettől és a nyomástól. 

12. hét: 

A heterogén egyensúlyi rendszerek jellemzése. Oldékonysági egyensúlyok és az oldhatósági 

szorzat. Az oldhatóság hőmérsékletfüggése. Gáz-folyadék és folyadék-folyadék egyensúlyok, 

a megoszlás és extrakció jelentősége. Sav-bázis elméletek. Az Arrhénius sav-bázis elmélet 

alapfeltevései. A Brönsted-Lowry (protolitikus) elmélet lényege, savak és bázisok fogalma. A 

savak és bázisok erőssége. A szupersavak jellemzése. A disszociációfok és 

disszociációállandó jelentése, kapcsolatuk. 

13. hét: 

A vizes oldatok jellemzése, a víz disszociációja, a vízionszorzat. A pH fogalma és 

kiszámítása. Az amfotéria fogalma, jelentősége. Pufferoldatok és indikátorok működése. A 

sóoldatok kémhatása. A Lewis-féle sav-bázis elmélet lényege. A komplexvegyületek fogalma, 

a komplexképződési egyensúly jellemzése. A kemény és lágy savak és bázisok (hard-soft savbázis 

elmélet) jelentősége. 

14. hét: 

Az elektrokémai alapjai. A galvánelemek működése és az elektródpotenciál fogalma. A 

galvánelemek elektromotoros erejének kiszámítása, a standard elektródpotenciálok szerepe a 

kémiában, oxidáló- és redukálószerek. A redoxifolyamatok egyensúlya. A víz mint redoxi 

rendszer. Az elektrolízis, bomlásfeszültség és túlfeszültség fogalma. Az elektrolízis 

mennyiségi törvényei. Az oldat- és olvadékelektrolízis ipari alkalmazásai. A kémiai 

áramforrások típusai, szárazelemek és akkumulátorok. 

10







Számonkérés módja: gyakorlati jegy 

ÁLTALÁNOS KÉMIA (SZÁMOLÁSI GYAKORLAT) 

TKBG0101 


Dr. Várnagy Katalin egyetemi docens 

2 óra 


A szeminárium célja az alapvető sztöchiometriai-, koncentráció- és pH-számítási feladatok 

megoldási módszereinek , illetve az egyenletrendezés alapelveinek megismertetése. 

Tartalma: 

Az alapfogalmak (vegyjel, képlet, anyagmennyiség, relatív- és moláris tömeg) alkalmazása 

sztöchiometriai számítási feladatokban. Koncentrációegységek (százalékos összetétel, 

molaritás, molalitás, tömegkoncentráció) megismerése és alkalmazása koncentrációszámítási 

feladatokban. Az egyenletrendezés alapelvei (láncszabály és oxidációs szám alapján), 

alkalmazásuk kémiai számítási feladatokban. A gáztörvények megismerése, alkalmazásuk 

kémiai számítási feladatokban. A pH fogalma, egyértékű erős savak és bázisok pH-jának 

számítása. 


1. Farkas E., Fábián I., Kiss T., Posta J., Tóth I., Várnagy K: Általános és analitikai kémiai 

példatár (egyetemi jegyzet, Egyetemi Kiadó, Debrecen) 

2. Villányi Attila: Ötösöm lesz kémiából (Műszaki Könyvkiadó, Budapest) 

3. J. McMurray, R.C. Fay: Chemistry, (Pearson Education, Inc., New Jersey, 2004). 

11


1. hét: 

Alapfogalmak. 

Vegyjel, képlet, relatív- és moláris atomtömeg, molekulatömeg fogalma, számítása. 

Anyagmennyiség fogalma, az Avogadro állandó jelentése, alkalmazásuk sztöchiometriai 

feladatok megoldásában. Moláris térfogat fogalma, alkalmazása sztöchiometriai feladatok 

megoldásában. Az értékes jegy fogalma és alkalmazása a számítási eredmények megadásában. 

2. hét: 

Koncentrációegységek. 

Az oldatok, elegyek, oldott anyag, oldószer, komponens fogalmának átismétlése, elmélyítése. 

Az oldatok, elegyek összetételének megadási lehetőségei. A legfontosabb 

koncentrációegységek (anyagmennyiség-koncentráció (molaritás), molalitás, 

tömegkoncentráció) fogalma, jelentése, alkalmazásuk a koncentrációszámítási feladatok 

megoldásában. Az oldatok tömegszázalékos összetételének megadása, alkalmazása 

koncentrációszámítási feladatok megoldásában. Sűrűség fogalma, alkalmazása 

koncentrációszámítási feladatok megoldásában. 

3. hét: 

Oldatkészítéssel kapcsolatos számítások. 

Koncentrációegységek átszámítása. Szilárd anyagból oldással történő oldatkészítéssel 

kapcsolatos számítások. Tömény oldatból hígítással történő oldatkészítéssel kapcsolatos 

számítások. A kétféle oldatkészítéssel kapcsolatos számítások jelentősége, fontossága a 

laboratóriumi gyakorlatban. Oldatok keverése. 

4. hét: 

Kémiai képlettel kapcsolatos számítások, szilárd keverékek tömegszázalékos összetétele. 

Tapasztalati képlet, molekulaképlet fogalma. Vegyületek százalékos összetétele. Tapasztalati 

képlet, molekulaképlet meghatározása tömegszázalékos összetételből és egyéb analitikai 

adatokból. A képlettel, összetétellel kapcsolatos számítások jelentősége, fontossága az 

analitikai kémiában. Szilárd keverékek tömegszázalékos összetételének számítása. 

12

5. hét: 

Oldhatósággal, kristályosítással kapcsolatos számítások. 

Oldhatóság, telített, telítetlen oldat fogalma. Telített oldatok készítésével kapcsolatos 

számítások. Kristályvízmentes és kristályvizes sók kristályosításával kapcsolatos számítások. 

A kristályosítással kapcsolatos számítások jelentősége, fontossága a gyakorlati munkában 

szennyezett anyagok átkristályosításával, tisztításával kapcsolatban. 

6. hét: 

Gáztörvények. Reakcióegyenletek. 

Az általános gáztörvény és alkalmazása sztöchiometriai számításokban. Egyszerű (elsősorban 

nem redoxi) reakcióegyenletek felírása, rendezése. Sztöchiometriai feladatok megoldása 

reakcióegyenletek alapján. A reaktánsok és a termékek tömégével, térfogatával kapcsolatos 

számítások. A reakcióegyenletek alapján történő számítások gyakorlati felhasználásának 

lehetősége keverékek, elegyek összetételének meghatározásában. A gyakorlati élettel 

kapcsolatos számítások, kitermelés, veszteség fogalma, figyelembe vétele a számítások során. 

7. hét: 

Sav-bázis titrálással kapcsolatos számítások. 

Oldatok hígításával kapcsolatos számítások. Sav-bázis titrálások elvi alapjai, oldatok 

koncentrációjának meghatározása titrálási eredmények alapján. A sav-bázis titrálások 

felhasználásának lehetőségei egyéb meghatározásokban: moláris tömeg, tisztaság, savak, 

bázisok értékűségének megadása. 

8. hét: 

Oxidációs szám, redoxireakciók rendezése. 

Oxidáció, redukció, oxidációs szám fogalma, az oxidációsszámok változása. Egyszerű- és 

összetett ionok, elemek, semleges vegyületek atomjai oxidációs számának meghatározása. 

Redoxireakciók rendezése oxidációsszám-változás alapján. A reakcióegyenletek rendezésének 

jelentősége a kémia minden területén, alkalmazásuk a szervetlen és szerves kémiában. 

9. hét: 

Számítás reakcióegyenletek alapján. 

Redoxireakció-egyenletek alapján történő számítások, ezek alkalmazása sztöchiometriai, 

koncentráció- és gáztörvényekkel kapcsolatos számítási feladatok megoldása során. Összetett 

13

feladatokban annak felismerése, hogy milyen eddig megtanult fogalmak, összefüggések 

felhasználásával, alkalmazásával lehet a feladatot megoldani. 

10. hét: 

Szilárd keverékek, folyadék- és gázelegyek összetételének meghatározása. 

Átlagos moláris tömeg fogalma, meghatározása szilárd keverékekben, folyadék- és 

gázelegyekben. Szilárd keverékek, folyadék- és gázelegyek összetételének meghatározása 

átlagos moláris tömeg alapján. Szilárd keverékek, folyadék- és gázelegyek összetételének 

meghatározása a komponensek reakciói alapján. A sztöchiometriai-, koncentrációszámítással, 

gáztörvényekkel kapcsolatos összefüggések alkalmazása a keverékekkel kapcsolatos 

feladatok megoldása során. 

11. hét: 

Képletmeghatározás reakcióegyenletek alapján. 

A vegyjel, tapasztalati- és molekulaképlet fogalmának átismétlése, elmélyítése. Ismeretlen 

elem, vegyület vegyjelének, képletének meghatározása a reaktánsok, termékek tömegének, 

térfogatának, koncentrációjának ismeretében. 

12. hét: 

Erős savak és bázisok pH-ja. 

Savak, bázisok, kémhatás, pH, pOH, vízionszorzat fogalma. Erős savak és bázisok pH-jának 

számítása koncentrációból, koncentráció számítása a pH ismeretében. Különböző 

koncentrációjú, pH-jú sav- és lúgoldatok készítésével, elegyítésével kapcsolatos számítások. 

Az erős savak és bázisok pH-ja fogalmának alkalmazása különböző sztöchiometriai-, 

koncentrációszámítási feladatokban. Az erős savak és bázisok pH-ja fogalmának alkalmazása 

gáztörvénnyel, reakcióegyenletekkel kapcsolos számítási feladatokban. . 

13.-14. hét: 

Vegyes feladatok. 

Vegyes feladatok a sztöchiometria-, koncentráció- és pH-számítási, valamint a gáztörvénnyel, 

reakcióegyenletekkel kapcsolatos feladatokban. Összetett feladatok megoldása során annak 

felismerése, hogy az ismert összefüggések, fogalmak közül melyek alkalmazásával lehet az 

adott feladat megoldásához eljutni. 

14








ÁLTALÁNOS KÉMIA (LABORATÓRIUMI GYAKORLAT) 

TKBL0101 


Dr. Várnagy Katalin egyetemi docens 

3 óra 


A laboratóriumi gyakorlat célja, hogy a kezdő, különböző előképzettségű hallgatókat bevezesse a 

laboratórium munkába, ismereteiket egységes szintre hozza és előkészítse a további 

laboratóriumi gyakorlatok (szervetlen-, szerves-, fizikai- és analitikai kémiai gyakorlatok) 

oktatását. 

Tartalma: 

Az alapvető laboratóriumi (üveg-, fém- és fa-) eszközök használatának, a legegyszerűbb kémiai 

mérőmódszereknek (tömeg-, térfogat-, hőmérséklet-, sűrűségmérés) és az egyszerű laboratóriumi 

műveleteknek (melegítés, hűtés, oldatkészítés, hígítás, kristályosítás, dekantálás, szűrés, titrálás, 

gázfejlesztés, gázpalackok kezelése) a megismerése. Néhány egyszerű szervetlen kémiai 

preparátum előállítása és a kémiai alapjelenségek vizsgálata egyszerű kísérleteken keresztül az 

alapműveletek alkalmazását, gyakorlását szolgálja. 


1. Dr. Lengyel Béla, Általános és szervetlen kémiai praktikum (Nemzeti Tankönyvkiadó, 

Budapest) 

2. Kollár György, Kis Júlia, Általános és szervetlen preparatív kémiai gyakorlatok (Nemzeti 

Tankönyvkiadó, Budapest) 

3. Stephen Murov, Brian Stedjec, Experiments in basic chemistry (Wiley, New York) 

15


A heti 3 órás laboratóriumi gyakorlatra (3x14 = 42 óra) tömbösítve 10 héten keresztül heti 4 

órában (+ 2 óra befejezés) kerül sor. 

1. hét: 

Bevezetés a laboratóriumi munkába. 

A laboratóriumban a biztonságos és balesetmentes munkavégzés feltételei és módjai: a 

kísérletező munka legfontosabb szabályai: a laboratóriumi rend, baleseti források és 

balesetmegelőzés, a legfontosabb balesetvédelmi, tűzvédelmi szabályok, a vegyszerek 

használata. 

A laboratóriumi fa-, üveg-, fém-, parafa- és gumieszközök bemutatása, legfontosabb 

laboratóriumi alkalmazási lehetőségeik. A gázégő használata, üvegmegmunkálási lehetőségek 

a laboratóriumban. 

2. hét: 

Tömegmérés, térfogatmérés. 

A tömeg- és térfogategységek átismétlése: a metrikus és az SI mértékrendszer. Az értékes jegy 

fogalma és alkalmazása a mérési eredmények megadásában. A helyesség és a precizitás 

jelentése. Megismerkedés a laboratóriumi tömegmérő eszközökkel, mérés tára- és analitikai 

mérlegen. A legfontosabb hiteles (pipetta, büretta, mérőlombik) és egyéb térfogatmérő eszközök 

(mérőhenger, főzőpohár) bemutatása, példák a laboratóriumi munkában való alkalmazásukra, 

használatuk elsajátítása. 

A térfogatmérő eszközök kalibrálásának jelentése, jelentősége. Egy adott térfogatmérő eszköz 

kalibrálásán keresztül egyrészt a bemutatott tömeg- és térfogatmérő eszközök használatának 

gyakorlására, másrészt a sűrűség, tömeg és térfogat közötti összefüggés alkalmazásával a 

kalibrálás fogalmának megértésére van lehetőség. 

Elvégzendő feladatok: 

Mérés tára- és analitikai mérlegen. 

A pipetta, büretta, mérőlombik használatának gyakorlása. 

Egy adott térfogatmérő eszköz kalibrálása. 

16

3. hét: 

Oldatkészítés szilárd anyagból kiindulva, sűrűségmérés. 

Az oldatkészítés – a kísérleti munka során végzett egyik legfontosabb előkészítő művelet – 

lehetőségeinek megismertetése, a szilárd anyagból való oldatkészítés lépéseinek bemutatása. Egy 

adott koncentrációjú oldat készítésén keresztül a porítás műveletének megismerésére, a 

tömegmérés és a mérőlombik feltöltésének alkalmazására, és egyúttal az egyik legalapvetőbb 

laboratóriumi műveletet elsajátítására, valamint a koncentráció fogalmának elmélyítésére van 

lehetőség. 

A sűrűségmeghatározás eszközeinek (piknométer, areométer), használatának bemutatása, és ez 

alapján az oldatok (elegyek) koncentrációja meghatározásának megismertetése. 

A készített oldat pontos sűrűségének meghatározásával (piknométer segítségével) a sűrűség 

fogalmának elmélyítésére, és a készített oldat tömegszázalékos összetételének meghatározására 

van alkalom. Másrészt a sűrűségmérés ismeretlen összetételű oldatok, pl szörpök, üdítők vízben 

oldható szárazanyag-tartalmának, szeszesitalok etilalkohol-tartalmának a meghatározására is 

lehetőséget teremt, amit az élelmiszeriparban alkalmaznak. Egy gyümölcslé, szörp stb. 

sűrűségének mérése areométerrel és ebből a cukortartalom meghatározása egyrészt a módszer 

megismerésére, alkalmazására ad lehetőséget, másrészt a mindennapi élettel, a gyakorlati 

alkalmazással való kapcsolatra is rávilágít. 


Adott koncentrációjú oldat készítése kristályos sóból kiindulva. 

A készített oldat sűrűségének meghatározása piknométerrel, az oldat tömegszázalékos 

összetételének megadása. 

Egy gyümölcslé/szörp cukortartalmának meghatározása areométeres sűrűségméréssel. 

4. hét: 

Dekantálás, centrifugálás, szűrés, kristályosítás. 

A szilárd anyagok és folyadékok elválasztási lehetőségeinek – dekantálás, centrifugálás és 

különböző szűrőberendezéseken (sima-, redős-, Büchner- és üvegszűrő) való szűrés – 

megismertetése, a szűrés gyakorlása. Példák bemutatása a különböző szűrőkön, különböző 

céllal történő szűrésre, ezen keresztül annak elmélyítése, hogy a laboratóriumi eszközök 

célnak megfelelő kiválasztása, alkalmazása nagyon fontos tényező a laboratóriumban végzett 

munkában. 

Egy szennyezett szilárd anyag megtisztításával az elválasztás és a kristályosítás elvének 

elmélyítésére, a különböző szűrőberendezéseken (szűrés redős szűrön légköri nyomáson, 

17

Büchner- vagy üvegszűrön vákuum alkalmazásával) való szűrés gyakorlására, és az egyik 

komponens tömegének ismeretében a szilárd anyag tisztaságának százalékos megadására van 

alkalom. A feladat igényli a laboratóriumban melegítésre használt eszközök (gázégő, víz- és 

olajfürdő) és hűtőoldatok, -elegyek megismerését, alkalmazását. 


Szűrés sima-, redős-, Büchner és üvegszűrő alkalmazásával. 

Szennyezett szilárd anyag tisztítása átkristályosítással. 

5. hét: 

Szilárd keverék tömegszázalékos összetételének meghatározása, preparátum készítése. 

Ismert komponensekből álló keverék összetételének meghatározása többféle módon 

lehetséges: a komponens(ek) valamely kémiai reakcióját követő tömegváltozásból, a reakció 

során keletkező termékek tömégének, térfogatának meghatározásából, illetve a fizikai 

tulajdonságokban levő különbségek (pl. oldhatóság, olvadás-, forráspontbeli különbség) 

alapján. Számos ilyen ún. „keverékes” típusú feladat szerepel a kémiai számítási feladatok 

között, így egy ilyen feladat elvégzése nemcsak az eddig megtanult laboratóriumi műveletek 

(tömegmérés, oldás, melegítés, hűtés, szűrés) gyakorlására ad alkalmat, de kapcsolatot jelent a 

korábban csak elméleti úton megoldott számítási feladatokkal is. 

Egy vegyület előállítása adott recept alapján egyrészt az eddig megtanult laboratóriumi 

alapműveletek alkalmazására ad lehetőséget, másrészt szükségessé teszi, hogy a hallgató a 

több lépésből álló feladat végzése során átgondoltan szervezze meg a saját munkáját, és az 

egyes lépéseknél a célnak legmegfelelőbb eszközök kiválasztásával, a műveletek pontos 

végrehajtásával megfelelő minőségű és mennyiségű vegyületet állítson elő. A kitermelés, 

elméleti hozam fogalmának, számításának megtanulása pedig a további mindennapi 

laboratóriumi munkához nélkülözhetetlen. 


Szilárd keverék tömegszázalékos összetételének meghatározása 

Preparátum készítése: kettős só előállítása 

6. hét: 

Laboratóriumi gázfejlesztés, gáztörvények. 

Megismerkedés a gázok laboratóriumi előállításának módjaival, eszközeivel: gázpalack, 

egyszerű gázfejlesztő, csiszolatos gázfejlesztő, Kipp-készülék, Deville-palack. A gázok 

tisztításának, szárításának lehetőségei, feltételei, eszközei. Egy adott gáz (oxigén) csiszolatos 

18

gázfejlesztő készülékben való előállítása és kísérletezés a fejlesztett gázzal módot ad annak 

elsajátítására, hogyan kell több részből álló, csiszolatos eszközöket összeszerelni, használni, 

gázokat felfogni, kimutatni, gázokkal kísérletezni. 

Egy illékony folyadék moláris tömegének meghatározása példa arra, hogyan lehet egyszerű 

eszközökkel és módszerrel valamely anyag moláris tömegét közelítően meghatározni. A 

kísérleti eredmények kiértékelése egyúttal az ideális gáz és reális gáz, az abszolút és relatív 

hiba fogalmának, valamint az általános gáztörvénynek az ismeretét, alkalmazását is igényli. 


Laboratóriumi gázfejlesztő készülékek és a gázpalack kezelésének bemutatása 

Oxigén előállítása csiszolatos gázfejlesztő készülékben, kísérletek oxigénnel. 

Moláris tömeg meghatározása az általános gáztörvény alapján 

7. hét: 

Oldatkészítés, kémcsőkísérletek. 

Az oldatkészítés lehetőségeinek átismétlése, a tömény oldatból hígítással történő oldatkészítés 

bemutatása. Egy adott koncentrációjú sav- vagy lúgoldat készítésén keresztül a tömény 

oldatokkal való bánásmód, a tömény oldatok hígítási szabályainak megismerésére, elmélyítésére, 

az oldatkészítéssel kapcsolatos lépések, valamint a koncentrációszámítás átismétlésére, 

gyakorlására van lehetőség. Ugyanakkor az ily módon - tömény oldatból hígítással – történő 

oldatkészítéssel az oldat koncentrációjának közelítő jellege és a pontos koncentráció egyéb 

módszerrel való meghatározásának szükségessége is hangsúlyt kap. 

Néhány csapadékképződéssel és gázfejlődéssel járó reakció vizsgálata lehetőséget ad a 

kémcsőkísérletek kivitelezésének, a reagens oldatok használatának elsajátítására. A 

kísérletező munkához elengedhetetlen lépés a tapasztalatok pontos megállapítása, rögzítése, 

és ebből és a kémiai ismeretekből a tapasztalatok magyarázata. Ez egyúttal az egyszerű 

kémiai reakciók felírási, rendezési szabályainak átismétlésére, elmélyítésére, és bizonyos 

anyagismeret megszerzésére is lehetőséget teremt. 

A preparátum készítése a már megtanult laboratóriumi műveletek (tömegmérés, oldás, 

melegítés, szűrés, kristályosítás), valamint a kitermeléssel kapcsolatos számítások 

gyakorlására ad lehetőséget, és a laboratóriumi munka szervezésében, az eszközök helyes 

kiválasztásában, a recept alapján való pontos munkavégzésben további tapasztalatok szerzését 

biztosítja. 


Adott koncentrációjú sav/lúgoldat készítése tömény oldatból hígítással 

19

Egyszerű kémcsőkísérletek: csapadékképződéssel és gázfejlődéssel járó reakciók 

tanulmányozása 

Preparátum készítése: fémsók előállítása fémből kiindulva 

8. hét: 

Sav-bázis titrálás. 

A sav-bázis titrálás – az egyik legalapvetőbb analitikai meghatározási módszer – elvének és 

kivitelezésének bemutatása, megismertetése. A készített sav- vagy lúgoldat koncentrációjának 

sav-bázis titrálással való meghatározása a titrálás lépéseinek, a szükséges térfogatmérő- és 

egyéb eszközök használatának megismerését, gyakorlását teszi lehetővé. A titrálási 

eredmények kiértékelése, a pontos koncentráció kiszámítása a koncentráció fogalmának, 

számításának elmélyítését is szolgálja, és egyúttal elősegíti más titrálással kapcsolatos 

számítási feladat megoldási menetének megértését. 

A sav-bázis titrálás nemcsak közvetlen koncentrációmeghatározásra alkalmas, hanem szilárd 

anyagok, folyadékok sav- vagy lúgtartalmának, tisztaságának, ismeretlen savak, bázisok 

moláris tömegének, értékűségének megadására is alkalmazható. Ilyen eljárásokat az 

élelmiszeriparban és egyéb ipari eljárások során is alkalmaznak. Egy háztartási ecet, vízkőoldó, 

egyéb élelmiszer összsavtartalmának, egy szilárd sav tisztaságának meghatározása egyrészt a 

sav-bázis titrálás alkalmazására ad lehetőséget, másrészt a mindennapi élettel, a gyakorlati 

alkalmazással való kapcsolatra is rávilágít. 


A készített sav/lúgoldat pontos koncentrációjának meghatározása sav-bázis titrálással 

Egy mindennapokban használt anyag (háztartási ecet, vízkőoldó stb.) savtaralmának 

meghatározása sav-bázis titrálással. 

Szilárd anyag moláris tömegének, illetve tisztaságának meghatározása sav-bázis titrálással 

9. hét: 

Kémia alapjelenségek vizsgálata egyszerű kísérleteken keresztül. 

A kémiai mérőmódszerek alkalmazása nagyon gyakran a mérési adatok megfelelő 

matematikai műveletek utáni ábrázolásat, az ábrázolásból a szükséges paraméterek 

leolvasását jelenti. Ez ma már elsősorban számítógépes adatkezelést és kiértékelést jelent. Egy 

egyszerű kémiai alapjelenség vizsgálata különböző adatok mérésén, ábrázolásán és 

kiértékelésén keresztül ugyanakkor az értékelés hátterének megértését, a szükséges 

matematikai ismeretek elmélyítését igényli. A gyakorlaton elvégzendő három feladat három 

20

egymástól teljesen különböző jelenséget vizsgál. Mindhárom esetben azonban az adatok 

táblázatban való rögzítésére, ábrázolására, megfelelő matematikai művelettel való 

átszámítására, egyenes vagy görbe illesztésére, és ebből következtetések levonására van 

szükség. A kiértékeléshez így szükséges a függvény, az egyenes meredeksége, egyenlete, 

tengelyekkel való metszéspontjának meghatározása, jelentése ismerete. A gyakorlat során 

emellett a csapadékképződéssel járó reakciók, az abszolút hőmérsékleti skála és a 

reakciósebességgel kapcsolatos elméleti ismeretek átismétlése, elmélyítése is szükséges. 


Csapadék összetételének meghatározása 

Abszolút hőmérsékleti skála alsó pontjának közelítő meghatározása 

A reakciósebesség hőmérséklet- és koncentrációfüggésének tanulmányozása 

10. hét: 

Extrakció, egyszerű kémcsőkísérletek, elektrokémiai alapjelenségek. 

Az extrakció – egy újabb alapvető elválasztási művelet – lehetőségeinek, eszközeinek, 

végrehajtásának bemutatása. Egy szilárd keverékből az egyik komponens extrakció útján 

történő kinyerésével az extrakció műveletének megtanulására, alkalmazására van lehetőség. 

Ez alkalmat ad az apoláris, poláris oldószerről, egymással nem elegyedő folyadékokról, 

megoszlásról, oldhatóságról tanultak átismétlésére, elmélyítésére. 

A kémhatásról, pH-ról, egyensúlyi folyamatokról, komplexképződésről, komplexek 

stabilitásáról, az alapvető elektrokémiai jelenségekről, elektródpotenciálról tanultak 

megértésére, elmélyítésére több egyszerű kémcsőkísérlet végrehajtása ad alkalmat. Egyúttal a 

kémcsőkísérletek végrehajtásáról korábban tanultak átismétlésére, gyakorlására van lehetőség. 

A Daniell-elem összeállítása, tanulmányozása pedig az elektrokémiai ismeretek átismétlésén, 

elmélyítésén túl a kémiatörténettel való kapcsolatra is rávilágít. 


Folyadék-folyadék extrakció bemutatása, alkalmazása elválasztásra 

Sóoldatok kémhatásának vizsgálata 

Komplexképződési egyensúlyok tanulmányozása 

A reakciók irányának megbecsülése a standardpotenciál alapján 

Daniell-elem összeállítása 

21

Szervetlen kémia 

(Óraszám: II. félév: 2 + 0 + 6 

III. félév: 2 + 0 + 0) 

(Kreditszám: 10 = 3 + 0 + 4 

3 + 0 + 0) 

Tantárgyfelelős: Dr. Sóvágó Imre egyetemi tanár 


22








SZERVETLEN KÉMIA I. (ELŐADÁS) 

TKBE0201 


Dr. Lázár István egyetemi docens 

2 óra 


A szervetlen kémiai alapjainak megismertetése, a p-mezőbeli elemekre és a hidrogénre 

vonatkozó ismeretek tárgyalása, az elméleti és a gyakorlati ismeretek elsajátítása. 

Tartalma: 

A nemfémes elemek, valamint a p-mező félfémes és fémes elemeinek fizikai és kémiai 

tulajdonságai, előfordulásuk, előállításuk elvi alapjai. A vegyületek szerkezeteinek fontosabb 

típusai, kémiai reakcióik, termikus stabilitásuk, sav-bázis és redoxi tulajdonságaik áttekintése, 

különös tekintettel a hidridekre, hidroxidokra, oxidokra, oxisavakra és szulfidokra. A szóban 

forgó elemek és vegyületeik élettani hatásai. A fontosabb vegyületek laboratóriumi és ipari 

előállításának kémiai alapjai. A vegyületek és ionok ligandum tulajdonságainak az 

áttekintése, analitikai kémiájuknak az alapjai. A fontosabb elemek és vegyületeik alkalmazása 

a laboratóriumi gyakorlatban és az iparban. Az egyes elemekkel és vegyületekeikkel 

kapcsolatos környezetvédelmi kérdések. 


1. Dr. Emri József, Szervetlen kémai I/a, (oktatásai segédanyag), A hidrogén, a nemesgázok, 

a halogének és az oxigéncsoportbeli elemek kémiája, DE Szervetlen és Analitikai Kémiai 

Tanszék, 2003/2004 

2. Dr. Győri Béla, A IV/1 és III/1 csoport, (oktatási segédanyag), KLTE Szervetlen és 

Analitikai Kémiai Tanszék 

3. Dr. Győri Béla, Az V. oszlop főcsoportjának elemei és vegyületei, (oktatási segédanyag), 

DE Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék 

4. Greenwood, Earnshaw, Az elemek kémiája I-III, Tankönyvkiadó, Budapest, 2004 

23


1. hét: 

Az elemek eredete és kozmikus gyakorisága a világegyetemben és a földkéregben. Hidrogénhélium 

ciklus, energiatermelés, elemek keletkezése a csillagokban és a csillagközi térben. A 

Föld keletkezése, az elemek földi gyakorisága, a vulkáni tevékenység szerepe, az ősi légkör 

összetétele és változása. Az elemek előfordulási formái, dúsulásaik, kémiai összetétel szerinti 

csoportosításaik. Az elemek elektronszerkezete, az azokból következő lehetséges oxidációs 

állapotok, hibridizációjuk, a legelterjedtebb hibridállapotok típusa, térszerkezete. Az elemek 

kinyerésének ill. előállításának általános módszerei. 

2. hét: 

A hidrogén legfontosabb fizikai tulajdonságai, a nagy diffúziósebesség jelentősége. A 

hidrogén oldódása az egyes anyagokban és ennek gyakorlati következményei. A hidrogén 

izotópjai, azok tulajdonságai, az izotópok jelentősége, gyakorlati alkalmazásaik. Az atommag 

spinje, az orto- és parahidrogén előfordulása, szerepe és felhasználása. A hidrogén 

elektronszerkezete, lehetséges oxidációs számai, redoxi tulajdonságai, legfontosabb kémiai 

tulajdonságai, reakciói. A hidrogén előfordulása, laboratóriumi és ipari előállításának a 

módszerei, laboratóriumi és ipari felhasználásai. A hidrogén mint alternatív üzemanyagforrás, 

a hidrogéntárolás lehetőségei. A hidrogén legfontosabb vegyületeinek típusai, kovalens 

hidrogénvegyületek, sószerű hidridek, intersticiális hidridek. A hidrogénkötés jellemzése. A 

hidrogén legfontosabb vegyületei, azok előállítása és gyakorlati felhasználásai. 

3. hét: 

A nemesgázok általános jellemzése. A nemesgázok előfordulása, felfedezésük történe, fizikai 

tulajdonságaik, a szuperfolyékonyság jelensége. A nemesgázvegyületek felfedezése, 

vegyületeik felosztása. A xenon elektronszerkezete, lehetséges oxidációs állapotai, a 

xenonvegyületek sztereokémiája. A xenon fluoridjainak, oxidjainak, oxosavainak és oxosavsóinak 

lehetséges összetételei, előállításuk lehetőségei, stabilitásuk, kémiai reakcióik, 

gyakorlati felhasználásaik. A nemesgázok kinyerése, laboratóriumi és ipari felhasználásai. A 

halogéncsoport elemeinek általános jellemzése. A halogének atomi paraméterei, fizikai 

tulajdonságai, kémiai tulajdonságai, reakcióképességük, lehetséges oxidációs számaik. A 

halogénelemek kölcsönhatása a különböző oldószerekkel, hidratációjuk, a halogének 

24

zárványvegyületei és azok szerkezete. A halogénelemek kémiai reakciói, a 

polihalogenidionok szerkezete, a halogénelemek előfordulása, élettani hatásuk, a halogenidek 

biológiai jelentősége. A halogénelemek laboratóriumi és ipari előállítása, felhasználásaik. 

4. hét: 

Az elemek halogenidjeinek általános összetétele, legfontosabb típusaik, szerkezetük, főbb 

fizikai és kémiai jellemzőik. A hidrogén-halogenidek fizikai tulajdonságai, szerkezetük, 

legfontosabb kémiai tulajdonságaik, laboratóriumi és ipari előállításuk, gyakorlati 

felhasználásaik. Az interhalogének típusai, általános összetételük, a molekulageometria 

értelmezése a vegyérték-elektronpár taszítási elmélet segítségével. Az interhalogének 

előállítása, fizikai és kémiai tulajdonságaik. A halogének oxigénnel alkotott vegyületei, a 

halogén-oxidok fizikai és kémiai tulajdonságai, előállításuk, felhasználásaik. A halogénoxosavak 

és sóik általános összetétele, a bennük lévő halogének oxidációs száma, 

laboratóriumi és ipari előállítási módszereik, kémiai reakcióik, gyakorlati felhasználásaik. A 

vízfertőtlenítésben használatos halogénszármazékok tulajdonságai, alkalmazási köreik. 

5. hét: 

Az oxigéncsoport elemeinek előfordulása, általános jellemzése, elektronszerkezetük, jellemző 

oxidációs számok, fizikai tulajdonságaik. Az oxigén szerkezete, allotrop módosulai, 

oldékonysága vízben. Az oxigénmolekula lehetséges átalakulásai, kémiai reakciói. Az ózon 

szerkezete, előfordulása, fizikai és kémiai tulajdonságai, előállítása. Az ózonréteg szerepe a 

földi élet megőrzésében. Az ózonréteget károsító vegyi anyagok szerepe, aktuális 

környezetvédelmi problémák. Az oxidok általános jellemzése, sav-bázis tulajdonságaik, 

rácstípusaik. A kén allotrop módosulatai, fizikai tulajdonságai, lehetséges oxidációs számai, 

oldékonysága, reaktivitása, legfontosabb kémiai reakciói. A szulfidok általános jellemzése, 

sav-bázis tulajdonságaik, szerkezetük, főbb típusaik, előfordulásuk, előállításuk. A szelén és 

tellúr allotrop módosulatai, fizikai tulajdonságaik, szerkezetük, kémiai reakcióik, 

legfontosabb vegyületeik, előállításuk és felhasználásaik. Az oxigén és a kén előfordulási 

formái, biológiai jelentősége, körforgása a természetben, előállításuk laboratóriumi és ipari 

módszerei, gyakorlati felhasználásaik. Ózonizátorok, felhasználásaik. 

6. hét: 

Az oxigéncsoport elemeinek hidrogénnel alkotott vegyületei összetétele, előfordulása, fizikai 

tulajdonságaik, kémiai reakcióik, sav-bázis tulajdonságaik, redoxi-sajátságaik. A víz 

25

tulajdonságai, előfordulása, felhasználása, előállítása és tisztítása. A vizek keménysége, a 

keménység megszüntetésének módszerei. A hidrogén-peroxid szerkezete, fizikai és kémiai 

tulajdonságai, laboratóriumi és ipari előállítása, felhasználása. A hidrogén-peroxid szerepe az 

élő szervezetekben. A kén, szelén, tellúr hidrogénvegyületeinek összetétele, fizikai 

tulajdonságai, előfordulása, kémiai reakciói, előállítása és gyakorlati felhasználásaik. 

7. hét: 

A kalkogén elemek halogénekkel alkotott vegyületeinek az összetétele, szerkezete, 

előfordulása, fontosabb fizikai és kémiai tulajdonságaik, előállításuk laboratóriumi és ipari 

módszerei, gyakorlati felhasználásaik. A kén, szelén és tellúr oxidjai, oxosavai és sói. Az 

oxidok összetétele, szerkezete, előfordulása, fizikai és kémiai tulajdonságaik. A kén oxidjai és 

oxosavai szerkezete, előállítása, fizikai és kémiai tulajdonságaik, előállításuk laboratóriumi és 

ipari módszerei, oxosavak legfontosabb sói, a savak és sók gyakorlati felhasználásai. Peroxokénsavak 

és kén-kén kötést tartalmazó kén-oxosavak szerkezete, előállítása, felhasználásaik. 

A kén-oxidok környezeti hatásai, savas esők. A kén-oxidok eltávolítási lehetőségei. 

8. hét: 

A nitrogéncsoport elemeinek elektronszerkezete, lehetséges hibridizációs állapotaik, a 

hibridállapotok szerkezete, legfontosabb képviselőik. A nitrogéncsoport elemeinek 

előfordulási formái a természetben, allotrop módosulataik. Az elemek fizikai tulajdonságai, 

lehetséges oxidációs állapotaik, fizikai és kémiai tulajdonságaik, laboratóriumi és ipari 

előállításuk módszerei, az elemek gyakorlati felhasználásai. A nitrogéncsoport elemei 

hidridjeinek összetétele, általános fizikai és kémiai tulajdonságaik, legfontosabb képviselőik. 

9. hét: 

Az ammónia és a hidrazin fizikai és kémiai tulajdonságai, szerkezete, sav-bázis és redoxi 

tulajdonságai, oldószertulajdonságai, laboratóriumi és ipari előállításának módszerei, 

gyakorlati felhasználásaik. A foszfor, arzén, antimon hidridjei. A nitrogéncsoport elemeinek 

halogenidjei, halogenokomplexei, összetételük, stabilitásuk, előállításuk, fizikai és kémiai 

tulajdonságaik. A nitrogén és a foszfor oxidjainak és oxosavainak az összetétele, szerkezete, 

kötésviszonyaik, előállításukra használható laboratóriumi és ipari módszerek, sav-bázis és 

redoxi tulajdonságaik, fizikai tulajdonságaik és kémiai reakcióik. A nitrogén-oxidok élettani 

hatásai. A nitrogén-monoxid szerepe az élő szervezetekben. 

26

10. hét: 

A nitrogén és a foszfor oxosavainak és oxosavak legfontosabb sóinak a laboratóriumi és ipari 

előállítása, felhasználási lehetőségeik. A nitrogéncsoport további eleminek oxidjai, oxosavai, 

hidroxidjai, azok fizikai és kémiai tulajdonságaik, előállításuk, felhasználásuk. A 

nitrogéncsoport elemeinek szulfidjai, azok szerkezete, fizikai tulajdonságai, előállítása, 

analitikai felhasználásaik. 

11. hét: 

A széncsoport elemeinek előfordulása és körforgása a természetben, elektronszerkezetük, 

lehetséges oxidációs számaik. A szén elektronszerkezete, lehetséges kötésviszonyai, a szén 

sztereokémiájának tárgyalása a hibridizációs lehetőségek alapján. A szén és a szilícium 

szerkezetének és kötésviszonyainak az összehasonlítása, az eltérések magyarázata 

atomszerkezeti alapon. A szén előfordulása, az allotropok előállításának ipari és laboratóriumi 

módszerei, fizikai tulajdonságai, allotrop módosulatai, legfontosabb izotópjai, a radiokarbon 

kormeghatározás alapjai. A szilícium és a germánium előfordulása, fizikai és kémiai 

tulajdonságaik, reaktivitásuk, előállításukra használható módszerek, gyakorlati 

felhasználásaik. Az ón és az ólom előfordulása, fizikai és kémiai tulajdonságaik, 

reaktivitásuk, előállításukra használható módszerek, gyakorlati felhasználásaik. A szilicium és 

a germánium hidridjeinek összetétele, szerkezete, termikus, redoxi és oxidatív stabilitásuk, 

hidrolízisük. A hidridek előállítására szolgáló módszerek, ipari és laboratóriumi 

felhasználásaik. Az ón és az ólom hidridjeinek összetétele, stabilitásuk, előállításuk. 

12. hét: 

A szén és a szilícium halogenidjeinek összetétele, szerkezete, fizikai tulajdonságaik. A szén és 

a szilícium halogenidjei hidrolítikus és redoxi tulajdonságai, az eltérések magyarázata. A 

germánium, ón és ólom halogenidjeinek összetétele, fizikai és kémiai tulajdonságaik, 

reaktivitásuk, oldékonyságuk, hidrolítikus és redoxi tulajdonságaik. A szén és a szilícium 

oxidjainak a szerkezete, kötésviszonyaik, sav-bázis tulajdonságaik, előfordulásuk, 

mesterséges előállításuk laboratóriumi és ipari módszerei, gyakorlati felhasználásaik. A széndioxid 

környezeti szerepe, az üvegházhatás értelmezése, a globális felmelegedés és a széndioxid 

koncentráció összefüggése. A szén és a szilícium oxosavainak fizikai és kémiai 

tulajdonságai, szerkezeti jellegzetességeik áttekintése és magyarázata, stabilitásuk, sav-bázis 

tulajdonságaik, előállításukra szolgáló módszerek, gyakorlati felhasználásaik. Az előforduló 

legfontosabb karbonátok és hidrogénkarbonátok. az ón és az ólom oxidjai. Szén-nitrogén 

27

kötést tartalmazó szervetlen vegyületek, hidrogén-cianid, dicián, ciánsav és izociánsav. Szénkén 

kötést tartalmazó szervetlen vegyületek, szén-diszulfid, tiosavak és tiobázisok. A 

karbidok összetétele, csoportosítása és szerkezete, fizikai tulajdonságaik, gyakorlati 

felhasználásaik. 

13. hét: 

A bórcsoport elemeinek előfordulási formái, legfontosabb ásványaik, előállításukra 

használható eljárások. A bór és az alumínium elállítása. A bórcsoport elemeinek 

elektronszerkezete, lehetséges hibridizációs állapotaik, az elektronszerkezetből következő 

sav-bázis tulajdonságaik. A bórcsoport elemei halogenidjeinek összetétele, szerkezete, fizikai 

és kémiai tulajdonságai, sav-bázis tulajdonságaik értelmezése. A bór hidridjeinek lehetséges 

összetétele, szerkezeti jellegzetességeik, semleges és anionos boránok és bór-hidridek. A kétés 

többcentrumú kötések bemutatása a bór-hidridek vonatkozásában. A diborán előállítása, 

tulajdonságai. A bór poliéderes hidridjeinek szerkezete, stabilitása. 

14. hét: 

A karboránok szerkezete, kötésviszonyai, reaktivitása, gyakorlati felhasználásaik. Az 

alumínium és a bór komplex hidridjei, azok reaktivitása, gyakorlati felhasználásaik. A bórtrioxid, 

a bórsav, a bórax és az ortobórsav-észterek összetétele, szerkezete, fizikai és sav-bázis 

tulajdonságaik, kémiai reakcióik, előállításuk, gyakorlati felhasználásaik. Az alumínium 

oxidjai és összetett oxidjainak az öszetétele, szerkezete, előfordulása a természetben. Az 

alumínium-hidroxidok tulajdonságai, ipari előállításuk, gyakorlati felhasználásaik. Nagy 

felületű alumínium-oxid előállítása és alkalmazásai. Az ipari alumíniumgyártás legfontosabb 

lépései. Az alumíniumcsoport elemei vegyületeinek élettani hatásai, gyógyászati 

alkalmazásaik. 

28


SZERVETLEN KÉMIA II. (ELŐADÁS) 

A tárgy Neptun-kódja: TKBE0202 






2 óra 




A tárgy az előző félévben a "Szervetlen Kémia I" tárgyban elkezdett ismeretek tárgyalásának 

folytatása és célja a fémes elemekre vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítása. 

Tartalma: 

Az alkáli- és alkáliföldfémek általános jellemzése, tulajdonságaik és fontosabb vegyületeik. 

Az átmenetifémek általános jellemzése, tulajdonságaik, előállításuk és fontosabb vegyületeik. 

A komplexvegyületek képződése, típusai, tulajdonságaik. A fémionok és ligandumok 

komplexképző hajlama. A lantanoidák és aktinoidák általános jellemzése, fontosabb 

vegyületeik. A kémiai elemek biológiai szerepe, a szervetlen vegyületek környezeti hatásai, a 

bioszervetlen kémia alapjai. A fémorganikus vegyületek fogalma, típusai és ismertebb 

képviselőik. 


1. Brücher Ernő, Szervetlen kémia (A fémek és vegyületeik) (Egyetemi jegyzet, Debrecen, 

2001.) 

2. N.N. Greenwood, A. Earnshaw, Az elemek kémiája (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 

2004.) 

3. Bodor Endre, Szervetlen kémia (Tankönyvkiadó, Budapest) 


1. hét: 

A fémek általános jellemzése, a fémek szerkezete, a fémes kötés. A sávelmélet alapjai, 

vezetők, félvezetők és szigetelők. A fémek alapvető fizikai és kémiai tulajdonságai, 

alkalmazási területeik, ötvözetek típusai. Az alkálifémek általános jellemzése, fizikai és 

29

kémiai tulajdonságaik, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. Az alkálifémek oldódása 

cseppfolyós ammóniában. Az alkálifémek és vegyületeik élettani hatásai. 

2. hét: 

Az alkálifémek fontosabb vegyületei: hidridek, halogenidek, oxidok, hidroxidok és 

oxoanionokkal alkotott sóik. A nátrium-klorid gyakorlati jelentősége, a nátrium-hidroxid és a 

szóda előállítása. Az ionrácsos vegyületek általános jellemzői, az ionrács típusai. Az 

alkálifémek kovalens vegyületei, a lítium eltérő sajátságainak értelmezése. Az alkálifémek 

komplexképző sajátságai, koronaéterek és kriptándok. Az alkáliföldfémek általános 

jellemzése, fizikai és kémiai tulajdonságaik, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. Az 

alkáliföldfémek és vegyületeik élettani hatásai, szerepük az emberi környezetben. 

3. hét: 

Az alkáliföldfémek fontosabb vegyületei: hidridek, halogenidek, oxidok, hidroxidok és 

oxoanionokkal alkotott sóik. A kalcium és magnézium, valamint vegyületeik gyakorlati 

jelentősége, a mészégetés, mészoltás, gipsz, foszfátok és egyéb kalciumsók jelentősége. A 

berillium és vegyületeinek eltérő sajátságai. Az alkáliföldfémek kovalens vegyületei, a 

Grignard-reagens és gyakorlati alkalmazásai. Az alkáliföldfémek komplexképző sajátsága. 

4. hét: 

Az átmenetifémek általános jellemzése. Az elektronszerkezet, ionizációs energia, 

elektronegativitás, atom- és ionméret, valamint az oxidációs szám változása a d-mezőben. Az 

átmenetifémek fontosabb fizikai és kémiai sajátságai, a tulajdonságok "vízszintes és 

függőleges" hasonlósága, az átmenetifémek csoportosítása. Az átmenetifémek gyakorisága és 

előfordulása, az előfordulás különböző formái, a gyakoriság/előfordulás és a fém 

jelentőségének/ismertségének kapcsolata. 

5. hét: 

Az átmenetifémek előállításának módszerei. A nemesfémek kinyerése, a ciánlúgozás és a 

hidrometallurgia alapjai. A redukciós módszerek típusai, a redukálószerek kiválasztásának 

elvi és gyakorlati szempontjai. A szulfidok feldolgozása, a fémkohászat környezeti 

vonatkozásai. Az elektrokémiai módszerek, az oldat-és olvadékelektrolízis. Termikus 

módszerek. 

6. hét: 

Koordinációs kémiai alapfogalmak. A komplexvegyületek geometriája, izomériája és 

nevezéktana. A komplexképződés termodinamikai és kinetikai jellemzése, inert és labilis 

komplexek. A stabilitási állandó és értékét befolyásoló tényezők, a "hard-soft" (kemény-lágy) 

sav-bázis elmélet alkalmazhatósága a koordinációs/szervetlen vegyületek stabilitásának 

30

értelmezésére. A komplexvegyületek és ligandumok csoportosítása, σ-donor és π-akceptor 

ligandumok. A kelát és a makrociklusos effektus fogalma, jelentősége. Az elektrosztatikus 

kristálytérelmélet alapjai, a komplexvegyületek színe és mágneses visselkedése, kis és nagy 

spinszámú komplexek. A kristálytér stabilizációs energia fogalma és jelentősége. 

7. hét: 

Az átmenetifémek vegyületeinek általános jellemzése. Az átmenetifémek hidridjei és 

gyakorlati alkalmazásaik. A Pd/H 2 rendszer jellemzése. A halogenidek csoportosítása 

összetétel, kötésviszonyok és szerkezet szerint. A halogenidek előállításának módszerei. Az 

oxidok, hidroxidok és oxosavak jellemzése. Az oxidok csoportosítása összetétel és 

kötésviszonyok szerint. Az oxidok termikus stabilitása, a kémiai tulajdonságok és az 

oxidációs szám összefüggése. Az oxidok előállításának módszerei. 

8. hét: 

Az átmenetifémionok létezése vizes oldatokban: kationok, oxokationok és oxoanionok. Az 

izo-és heteropolisavak kialakulásának feltétele, a képződést befolyásoló tényezők. Az 

összetett oxidok fontosabb képviselői, jellemző rácstípusok. Oxidbronzok, ferritek, 

szupravezető oxidok. Az átmenetifémek szulfidjai, a szulfidok analitikai és geokémiai 

jelentősége. A fémionok analitikai besorolása (Fresenius rendszer). Az átmenetifémek 

karbidjai. 

9. hét: 

A titáncsoport (Ti, Zr, Hf) elemeinek fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulásuk, 

előállításuk és felhasználásuk. A titáncsoport elemeinek jellemző oxidációs állapotai és 

vegyületeik általános jellemzése. A titán-tetraklorid, titán-dioxid és cirkónium-dioxid 

tulajdonságai és gyakorlati jelentőségük. A vanádiumcsoport (V, Nb, Ta) elemeinek fizikai és 

kémiai tulajdonságai, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. A vanádiumcsoport 

elemeinek jellemző oxidációs állapotai és vegyületeik általános jellemzése. A vanádiumpentaoxid 

és a vanadátok, izopolivanadátok jellemzése. A vanádium koordinációs kémiája. 

10. hét: 

A krómcsoport (Cr, Mo, W) elemeinek fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulásuk, 

előállításuk és felhasználásuk. A krómcsoport elemeinek jellemző oxidációs állapotai és 

vegyületeik általános jellemzése. Halogenidek, oxidok, izo- és heteropolisavak. A 

krómcsoport elemeinek koordinációs kémiája. A mangáncsoport (Mn, Tc, Re) elemeinek 

fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. A 

mangáncsoport elemeinek jellemző oxidációs állapotai és vegyületeik általános jellemzése. A 

mangán koordinációs kémiája és a mangán-dioxid és kálium-permanganát reakciói, 

alkalmazásaik. A technécium szerepe az orvosi diagnosztikában. 

31

11. hét: 

A vascsoport (Fe, Co, Ni) elemeinek fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulásuk, 

előállításuk és felhasználásuk. A vas és acélgyártás. A vascsoport elemeinek jellemző 

oxidációs állapotai és vegyületeik általános jellemzése, fontosabb halogenidek, oxidok, 

hidroxidok és sóik. A vascsoport elemeinek koordinációs kémiája. A platinafémek fizikai és 

kémiai tulajdonságai, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. A platinafémek jellemző 

oxidációs állapotai és vegyületeik általános jellemzése. A platinafémek koordinációs kémiája: 

Wilkinson-komplex, Vaska- komplex, ciszplatin, transz-hatás. 

12. hét: 

A rézcsoport (Cu, Ag, Au) elemeinek fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulásuk, 

előállításuk és felhasználásuk. A rézcsoport elemeinek jellemző oxidációs állapotai és 

vegyületeik általános jellemzése. Fontosabb halogenidek, oxidok és sóik. A fényképezés 

kémiája. A rézcsoport elemeinek koordinációs kémiája. A cinkcsoport (Zn, Cd, Hg) 

elemeinek fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. A 

cinkcsoport elemeinek jellemző oxidációs állapotai és vegyületeik általános jellemzése. 

Fontosabb halogenidek, oxidok és sóik. A higany(I)vegyületek jellemzése. A cinkcsoport 

elemeinek koordinációs kémiája. 

13. hét: 

Az átmenetifémek biológiai hatása: létfontosságú és toxikus elemek, a bioszervetlen kémia 

alapjai. A fémorganikus vegyületek csoportosítási lehetőségei. A hapticitás fogalma. 

Kovalens fémorganikus vegyületek, alkének, alkinek és a ciklopentadién komplexvegyületei. 

A karbonilkomplexek jellemzése: összetétel, előállítás, reakciók. 

14. hét: 

Az f-mező elemeinek elektronszerkezete és az elemek általános jellemzése. A lantanoidák 

fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulásuk, előállításuk és felhasználásuk. A lantanoidák, 

hidridjei, halogenidjei, oxidjai és komplexképző sajátságai. A lantanoidák és aktinoidák 

összehasonlító jellemzése. A tórium és urán fizikai és kémiai tulajdonságai, előállításuk és 

fontosabb vegyületeik. A transzurán elemek előállítása. Az atomenergia hasznosításának 

lehetőségei. Maghasadás és magfúzió, az atomreaktorok és atombomba működésének elve. 

Mesterséges elemek, a periódusos rendszer "vége". 

32








SZERVETLEN KÉMIA I. (LABORATÓRIUMI GYAKORLAT) 

TKBL0201 


Dr. Buglyó Péter egyetemi adjunktus 

6 óra 

A kurzus célja és tartalma: 

A szervetlen kémia laboratóriumi gyakorlat célja, hogy – építve az általános kémia gyakorlaton 

megszerzett elméleti ismeretekre és manuális készségekre – megismertesse a hallgatókkal a 

nemfémes és fémes elemek valamint fontosabb vegyületeik legalapvetőbb tulajdonságait 

előállítási és átalakítási lehetőségeit, reakcióit, segítségül szolgáljon az atomszerkezet és kémiai 

viselkedés közötti összefüggések mértéséhez, elmélyítse a hallgatók anyagismeretét és manuális 

készségét, korszerű alapokat nyújtson a preparatív kémiai, a klasszikus és műszeres analitikai 

területekhez. A gyakorlaton elvégzett vagy bemutatott kísérletek egy része modellül szolgálhat 

ipari technológiák megismerésére vagy felhívhatja a figyelmet környezeti vagy 

környezetvédelmi vonatkozásokra továbbá fejleszteni kívánja a hallgatók környezettudatos 

viselkedését és munkavégzését. 


1. Dr. Lengyel Béla, Általános és szervetlen kémiai praktikum (Nemzeti Tankönyvkiadó, 

Budapest) 

2. Dr. Győri Béla, Dr. Emri József, Szervetlen kémiai gyakorlatok (Kossuth Egyetemi Kiadó, 

Debrecen) 


A laboratóriumi gyakorlat (14 oktatási hét x 6 óra) az 1. héten 6 órás, a 2–14. héten pedig 5 

órás. A 2–14. héten a gyakorlathoz 1–1 óra szemináriumi foglalkozás is tartozik. A 

szemináriumok (amelyek anyaga szorosan kapcsolódik a gyakorlat anyagához) célja, hogy 

tisztázzák a gyakorlaton szereplő anyag elméleti alapjait és konzultációs lehetőséget 

33

teremtsenek a gyakorlatra történő egyéni hallgatói felkészülés során felmerült problémák 

megbeszélésére. 

A feladatok túlnyomó részét a hallgatók önállóan végzik. Néhány idő-, eszköz- vagy 

anyagigényes gyakorlaton (ún. bemutatókísérlet) 10-12 fő együtt vesz részt, ahol egy-két 

kijelölt hallgató végzi el a feladatot a gyakorlatvezető jelenlétében. A feladatok egy további 

részét ismeretlenek analízise jelenti vagy a hallgató egy előre kijelölt preparátumot készít el. 

Az elvégzett munkáról, az észlelésekről, kísérleti tapasztalatokról a hallgatók jegyzőkönyvet 

vezetnek, amely elkülönülten tartalmazza a gyakorlatra való felkészülés során otthon, előre 

írtakat és a gyakorlaton tett bejegyzéseket. 

1. hét: 

Bevezetés a laboratóriumi munkába, a hidrogén és a halogének. 

A laboratóriumi munka szabályai, laboratóriumi rend, közös felszerelések használata. A 

biztonságos és balesetmentes munkavégzés feltételei és módjai. Balesetmegelőzés, egyéni és 

laboratórumi védőfelszerelések és használatuk, baleseti források, baleset- és tűzvédelmi 

szabályok. Tennivalók baleset esetén. A laboratóriumi veszélyes hulladékok kezelése, 

tárolása. 

A hidrogén és a halogén elemek előállítási lehetőségei laboratóriumban, fizikai tulajdonságaik 

megismerése. A hidrogénnel kapcsolatos munka szabályai, durranógáz próba. A molekuláris 

és atomos hidrogén viselkedése: a reakciókészség és szerkezet kapcsolata. 


Hidrogén fejlesztése sav és bázis vizes oldatából 

Hidrogén fejlesztése Kipp-készülékben, tisztítása és meggyújtása, atomos hidrogén (csoportos 

kísérlet) 

Klór előállítása sósav oxidálásával 

Jód és bróm előállítása redukcióval 

2. hét: 

A halogének reakciói, halogénvegyületek. 

Ismerkedés a halogének tulajdonságaival. Az elemek vagy vegyületeik fizikai tulajdonságainak 

(pl. szín, oldhatóság) változása egy oszlopon belül a periódius rendszerben. A csoportos kísérlet 

mint eszköz a csoportban való munkavégzés (team work) és a hallgatóság előtti szereplés 

(tanárjelöltek) készségének a fejlesztésére. A komplexképződés hatása az oldhatóságra. Elemek, 

vegyületek vagy anyagkeverékek potenciális veszélyességének megismerése, veszélyes 

anyagokkal való munkavégzés. 

34


Klór reakciója fémekkel (kettesével) 

Halogének színe (csoportos kísérlet) 

Jód oldódása vízben és KI-oldatban 

A hidrogén égése klórban (csoportos kísérlet) 

Alkáli-klorid, -bromid, -jodid reakciója tömény kénsavval 

Ezüst-halogenidek előállítása és oldódása 

Kálium-klorát reakciója vörös foszforral (csoportos kísérlet) 

3. hét: 

Preparátumok készítése. 

A meglévő manuális készségre is figyelemmel, a hallgatók eltérő nehézségű preparátumok 

elkészítését végzik. A feladat tervezőmunkát igényel (a feladat lépései, szükséges anyagok és 

eszközök), sztöchiometriai számításokat, a reaktánsok és oldószer tömeg- és térfogatmérését. A 

munkához szükséges eszközök kiválasztása, a készülék összeszerelése, a már megtanult 

laboratóriumi alapműveletek (pl. oldás, szűrés, bepárlás, kristályosítás, gázfejlesztés, gázpalack 

használata) és új műveletek (pl. munka csiszolatos eszközökkel, vízmentes körülmények) 

alkalmazása kiszélesíti és elmélyíti a manuális ismereteket. A kísérlet közbeni várható és 

váratlan észlelések és az elvégzett feladatok részletes rögzítése fejleszti a jegyzőkönyv-vezetési 

készséget. A termék hozamának kiszámítása és tisztaságának ellenőrzése is ösztönzi a hallgatót a 

jóminőségű és megfelelő mennyiségű vegyület előállítására. 


Hipohalogenitionok vizsgálata 

Oxigén előállítása kálium-klorát hőbontásával. 

Ózon előállítása elektrolízissel (csoportos kísérlet) 

Prepatátumok: 

a./ [I(C 5 H 5 N)]Cl 

b./ KClO 3 

c./ NaIO 3 

d./ CuCl 2 . 2H 2 O 

e./ CuCl 

f./ PbCl 2 

4. hét: 

A hatodik oszlop elemeinek hidridjei, oxidjai és oxosavai. 

Az egyszerű eszközökkel kivitelezhető, látványos kísérleteknek (ilyenek pl. az égéssel 

kapcsolatosak is) fontos didaktikai szerepe van a kémia tantárgy népszerűsítésében, így ezek 

közül néhány megismerése alapvető a kémia szakos hallgatók számára. 

35

A köztes oxidációs állapotú formát tartalmazó vegyületek redukáló vagy oxidáló 

tulajdonságának a megismerése a redoxi partner függvényében. Gázfejlesztés, speciális 

gáztisztítás és szárítás. Környezetszennyező füstgázok ártalmatlanítására szolgáló ipari 

technológia laboratóriumi modellezése. A kén-hidrogén analitikai jelentősége. A 

laboratóriumban leggyakrabban használt, a szervetlen kémia tárgykörébe tartozó anyagok 

fizikai és kémiai tulajdonságainak alapos megismertetése. 


Preparátumok befejezése és beadása 

Oxigén előállítása hidrogén-peroxidból kálium-dikromáttal, elemek égetése oxigénben 

(csoportos kísérlet) 

A hidrogén-peroxid oxidáló és redukáló tulajdonságának megfigyelése 

Kén-hidrogén előállítása vas(II)-szulfidból sósavval (olvasmány) 

Kén-dioxid laboratóriumi előállítása (olvasmány) 

Kén-hidrogén reakciója kén-dioxiddal (csoportos kísérlet) 

A kénsav kémiai tulajdonságai 

Tioszulfátionok reakciói 

5. hét: 

Az ötödik oszlop elemei, hidridjei, nitrogén-oxidok, oxosavak. 

A foszfor allotróp módosulatainak eltérő fizikai, kémiai és fiziológiai tulajdonságai, az erősen 

mérgező anyagokkal való munkavégzés. Alacsony hőmérséklet biztosítása a laboratóriumban, 

hűtőközegek. A folyékony ammónia mint oldószer; oldószer- és sav-bázis tulajdonságainak 

összehasonlítása a vízével. A hidridek stabilitásának változása egy oszlopon belül. 

Gázfejlesztés szilárd anyag termikus bontásával, ismerkedés a nitrogén-oxidokkal. Oxidáló 

savak reakciókészségének változása a koncentrációval. 


A fehér- és vörösfoszfor tulajdonságainak összehasonlítása 

Cu(II)ionok redukciója fehérfoszforral (kettesével) 

Ammónia cseppfolyósítása, anyagok oldódása cseppfolyós ammóniában (csoportos kísérlet) 

Az ammónia kémiai tulajdonságai (olvasmány) 

Foszfin előállítása foszforból (olvasmány) 

A nitrogén-dioxid előállítása és kísérletek nitrogén-dioxiddal (csoportos kísérlet) 

Kísérletek salétromsavval 

A nitrátok stabilitása (olvasmány) 

A nitrition reakciói 

36

6. hét: 

Az ötödik oszlop elemeinek oxovegyületei, a negyedik oszlop elemei és hidridjei. 

Az eltérő oxidációs állapotú központi atomot tartalmazó oxosavak/oxoanionok 

redoxitulajdonságainak változása az oszlopban lefelé haladva. Az illékonyság és termikus 

stabilitás valamint a savi erősség kapcsolata. A (fél)fémek amfoter sajátságának megismerése. 

A fémek oldódása nem oxidáló savakban; az oldódás termodinamikai és kinetikai kérdései. A 

negyedik oszlopbeli hidridek és halogenidek termikus, oxidatív és hidrolitikus stabilitásának 

összehasonlítása és a különbségek értelmezése. 


Foszforossav képződése és vizsgálata 

Foszfor(V)-oxid reakciója vízzel és tömény kénsavval 

A foszforsav tulajdonságai 

Az arzén(III)- és arzén(V)-oxid kémiai tulajdonságai (olvasmány) 

Az arzenit- és arzenátionok redoxitulajdonságai (olvasmány) 

A szilícium oldódása nátrium-hidroxidban 

Az ón kölcsönhatása savakkal és lúgokkal 

Az ólom kölcsönhatása savakkal 

Szilán képződése magnézium-szilicidből (csoportos kísérlet) 

A szén-tetraklorid és a szilícium-tetraklorid valamint a szilícium-tetraklorid és a szilán 

hidrolitikus stabilitásának összehasonlítása 

7. hét: 

A negyedik oszlop elemeinek vegyületei. 

A szén mint az élővilág és a szilícium mint az élettelen természet építőköve. A szén 

oxidjainak élettani hatása és kémiai tulajdonságaik kapcsolata. Valódi és formális 

savanhidridek tulajdonságai. Adott oxidációs állapot redoxitulajdonságainak változása az 

oszlopban lefelé haladva ón- és ólomvegyületek viselkedésének összehasonlításával. A 

karbonátok oldhatóságával kapcsolatos jelenségek a természetben és környezetünkben. 


Szilícium-tetrafluorid képződése és hidrolízise 

Az ón(II)-klorid tulajdonságai 

Az ólom(II)-halogenidjei 

A szén-monoxid előállítása és tulajdonságai (csoportos kísérlet) 

hidrogén-karbonátok és karbonátok 

Szilikátásványok feltárása (olvasmány) 

Az ón oxigénvegyületei 

Az ólom oxigénvegyületei 

37

8. hét: 

A harmadik oszlop elemei és fontosabb vegyületeik. 

A fémek oxidációja, a korrózióvédelem témakörébe tartozó kémiai változások rendszerezése. 

A cianiddal való munkavégzés szabályai. A kémiai reakciók során használt redukálószerek 

típusai, alkalmazhatóságuk lehetőségei. Oxigén- és vízmentes körülmények biztosítása a 

laboratóriumban, oldószerek tisztítása és szárítása, a Schlenk technika alapjai. A melegítés 

különböző megvalósítási módjai a laboratóriumban, melegítőfürdők. Komplexképzők 

analitikai alkalmazásának lehetőségei. 


A cianidionok reakciói 

Az ón és az ólom szulfidjai 

Az alumínium oxidációja 

Az alumínium kölcsönhatása savakkal és lúgokkal 

A nátrium-[tetrahidro-borát] tulajdonságai 

Kísérletek lítium-[tetrahidro-aluminát]-tal (csoportos kísérlet) 

Nátrium-[hexafluoro-aluminát] képződése 

Sósav felszabadítása bórsavval (olvasmány) 

Alumínium-hidroxid képződése és amfoter jellege 

9. hét: 

Az s mező fémei és fontosabb vegyületeik. 

Higanyötvözetek (amalgámok) típusai, előállításuk és tulajdonságaik. Szervetlen vegyipari 

folyamatok modellezése: a higanykatódos kősó elektrolízis megvalósítása, környezetvédelmi 

vonatkozásai. A magyarországi szervetlen kémiai vegyipar fontosabb termelőegységei, 

termékskálájuk. A fázistranszfer katalízis fogalma, jelentősége a kémiában. A legegyszerűbb 

makrociklusos ligandumok és komplexképző tulajdonságaik demonstálása. Vegyületek 

előállítása elemi szintézissel. 


Nátriumamalgám előállítása és tulajdonságai 

Nátrium-klorid-oldat elektrolízise Hg-katóddal 

Vízben rosszul oldódó alkálifémsók vizsgálata 

Alkálifémionok koronaéter komplexei 

Kalcium-hidrid előállítása 

Magnéziumionok reakciói 

Alkáliföldfém-ionok reakciói 

38

10. hét: 

Preparátumok. 

Fémelőállítási lehetőségek; az aluminotermia mint módszer megismerése nehezen 

redukálható fémek előállítására. A nagy hőfejlődéssel járó kémiai reakciókkal kapcsolatos 

munkavégzés szabályai. 

A félév során megszerzett manuális ismeretekre támaszkodva, általában összetettebb feladatot 

jelentő vegyületek előállítása, az ismert alapműveletek alkalmazásával, néhány esetben 

tűzveszélyes szerves oldószer használatával. 


Átmenetifémek aluminotermiás előállítása. (Cr vagy Mn előállítása, kettesével) 

Preparátumok: 

a./ KNO 3 

b./ Mg(ClO 4 ) 2 ⋅ 6 H 2 O 

c./ (NH 4 ) 6 V 10 O 28 ⋅ 6 H 2 O 

d./ K 3 [Mn(C 2 O 4 ) 3 ] ⋅ 3 H 2 O 

e./ [{(NH 3 ) 5 Cr} 2 (µ-OH)]Cl 5 

f./ [Co(NH 3 ) 6 ]Cl 3 

g./ [Co(NH 3 ) 4 (NO 2 ) 2 ]Cl 

h./ [Co(SCN) 2 (NC 5 H 5 ) 2 ] 

i./ [Trisz(pentán-2,4-dionáto)-vas(III)] 

11. hét: 

Átmenetifém-halogenidek és oxidok. 

Ismerkedés az átmenetifém-halogenidekkel. Vízmentes átmenetifém-halogenidek előállítási 

lehetőségei és felhasználási területei. A halogenokomplexek sztöchiometriáját, geometriáját, 

stabilitását befolyásoló legfontosabb tényezők. A fényképezés alapjai. 


A preparátumok befejezése és beadása 

Átmenetifémek fluoridjai és fluorokomplexei 

Ezüst-klorid, [dikloro-argentát(I)]- komplex és higany(I) klorid képződése és vizsgálata 

Ezüst-, Higany(I)- és higany(II)-jodidok képződése és vizsgálata 

12. hét: 

Átmenetifém-oxidok és hidroxidok. 

Kémcsőkísérletek az átmenetifém-oxidok és hidroxidok témakörében; sav-bázis és 

redoxitulajdonságaik megismerése és értelmezése. A Mn 2 O 7 potenciális veszélyességének 

megismerése. 

39


Vízmentes vas(III)-klorid előállÍtása (csoportos kísérlet) 

Átmenetifém-oxidok képződése oxoanionokból vizes oldatokban. 

Króm(VI)-oxid előállítása és tulajdonságai 

Mangán-heptaoxid képződése és oxidáló tulajdonsága 

Átmenetifém-oxidok képződése vizes közegben 

13. hét: 

Átmenetifém-oxoanionok és szulfidok. 

Átmenetifém-oxoanionok képződésének és kémiai tulajdonságainak a megismerése. Izo- és 

heteropolisavak képződése, szerkezetük, analitikai jelentőségük. 


Átmenetifém-hidroxidok és hidroxokomplexek képződése és tulajdonságai 

Átmenetifém-hidroxidok leválÁsa és oldódása ammónia vizes oldatában (amminkomplexek) 

Kromát- és dikromátionok képződése és tulajdonságaik 

Permanganátionok képződése 

A kálium-permanganát oxidáló tulajdonsága 

14. hét: 

Elektrokémiai oxidáció nagy oxidációs állapotok kialakítására. Az átmenetifém-szulfidok 

csoportosítása, analitikai jelentőségük megismerése. Átmenetifém-cianokomplexek és 

analitikai jelentőségük. 


Oxoanionok képződése anódos oxidációval (csoportos kísérlet) 

Átmenetifém-szulfidok képződése és vizsgálata 

Átmenetifém-cianidok és cianokomplexek képződése és vizsgálata 

A felszerelés tisztítása és leadása. 

40

Fizikai Kémiai Tárgycsoport 

Bevezetés a fizikai kémiai mérésekbe (óraszám: 0+0+4, 

kreditszám: 0+0+3) 

Fizikai Kémia I. (óraszám: 2+2+0, kreditszám: 3+1+0) 

Fizikai kémia II. (óraszám: 3+2+4, kreditszám: 4+1+3) 

Magkémia (óraszám: 0+0+1, kreditszám: 0+0+1) 

Kolloidkémia (óraszám: 2+0+2, kreditszám: 3+0+1) 

Óraszám: 8+4+10 (e+gy+l) 

Kreditszám: 11+2+7 (e+gy+l) 

Modulfelelős: Dr. Bányai István 

Tárgyfelelősök: 

Dr. Kathó Ágnes, Dr. Országh István, Dr. Bányai István, Dr. Nagy 

Noémi, Dr. Joó Pál 

Meghirdető Tanszékek: Fizikai Kémiai Tanszék 

Kolloid- és Környezetkémiai Tanszék és Izotóp Laboratórium 

41





Óraszám/hét: 4 



BEVEZETÉS A FIZIKAI KÉMIAI MÉRÉSEKBE 

(LABORATRIUMI GYAKORLAT) 

TKBL0401 

Dr. Kathó Ágnes 

Dr. Kathó Ágnes, Dr. Horváthné Dr. Csajbók Éva 


A tárgy bevezető jellegű, az Általános kémia tárgy teljesítése után vehető fel. 

Tartalma: 

Mérések tervezésének, mérési adatok feldolgozásának (hibaszámítás, szórás) alapjai, 

laboratóriumi jegyzőkönyv készítésének alapfokú elsajátítása. A fizikai kémiai mennyiségek 

meghatározásának, jelenségek megfigyelésének alapvető módszerei, hangsúlyozva a 

gyakorlati alkalmazások jelentőségét, valamint elsősegítve a következő féléves Fizikai kémiai 

laboratóriumi gyakorlat elvégzéséhez szükséges alapvető ismeretek elsajátítását. 

Vezetőképesség mérése, pH-potenciometria, gázvolumetria, spektrofotometria, polarimetria, 

elektrolízis, galvánelemek elektromotoros erejének mérése, elegyek sűrűségmérése, kolligatív 

sajátságok (fagyáspont-csökkenés), kalorimetria alapjai. 


1. Fizikai kémiai laboratóriumi gyakorlat leírások (összeállította: Csongorné Dr. Porzsolt 

Éva) (egyelőre házijegyzet formában) 

2. Csongorné Porzsolt Éva, Nádasdi Levente, Tóth Zoltán: Fizikai kémiai laboratóriumi 

gyakorlatok gyógyszerészhallgatók számára, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2003 

3. Bevezetés a fizikai kémiai mérésekbe (szerk.: Kaposi O.), Tankönyvkiadó, Budapest, 

1988 

4. Tanszéki munkaközösség: Gyakorlatleírások a BEVEZETÉS A FIZIKAI KÉMIAI MÉRÉSEKBE 

című tárgyhoz (tervezet) 

42


A hallgatók egyéni beosztás szerint dolgoznak, a beosztás a „forgószínpad” elvét követi, 

minden héten más végzi az adott gyakorlatot, és az egyes méréseknél használt vegyületek is 

változ(hat)nak hétről-hétre. 

1. hét: 

Sűrűségmérés piknométerrel: Oldószerelegy összetételének meghatározása. 

A gyakorlat során két különböző oldószer kívánt mennyiségeinek összemérésével pontosan 

ismert összetételű folyadékelegyeket készítünk, piknométeres módszerrel mérjük ezek, ill. a 

tiszta oldószerek, valamint egy ismeretlen összetételű elegy sűrűségét, s a kapott adatokból 

készített sűrűség-összetétel grafikonról leolvassuk a mért sűrűségnek megfelelő ismeretlen 

összetételt. 

2. hét: 

Kalorimetria: Fémek hőkapacitásának meghatározása. 

A gyakorlaton két különböző fém fajlagos- és moláris hőkapacitását határozzuk meg 

egyszerű, saját összeállítású kaloriméter segítségével. A kaloriméter hőkapacitásának 

meghatározásához az ismert hőmennyiséget házilag készített kalorifer segítségével közöljük. 

3. hét: 

Oldatok vezetőképességének mérése: Az oldott anyag minőségének és koncentrációjának 

hatása az oldat vezetőképességére. 

A gyakorlat során erős, gyenge és nemelektrolit oldatok vezetőképességét mérjük. Erős és 

gyenge elektrolit esetében tanulmányozzuk a koncentráció hatását az oldatok 

vezetőképességére. Megvizsgáljuk, a vezetőképesség mérésével hogyan követhető a 

csapadékos titrálás, hogyan határozható meg az ekvivalenciapont. 

4. hét: 

Spektrofotometria: Színes oldott anyag koncentrációjának meghatározása. 

A gyakorlaton színes oldatok koncentrációját határozzuk meg spektrofotometriásan. 

Különböző hullámhosszaknál mérjük az adott oldat fényelnyelését, megállapítjuk az 

abszorbciós maximum helyét. Ezen a hullámhosszon különböző koncentrációjú oldatok 

abszorbanciájának mérésével ellenőrizzük a Lambert-Beer törvény érvényességét, 

43

meghatározzuk a moláris abszorbciós együtthatót. Ismeretlen koncentrációjú oldat 

abszorbanciájának mérésével meghatározzuk a koncentrációját. 

5. hét: 

Gázvolumetria: Szilárd minta NaHCO 3 tartalmának meghatározása a fejlődött CO 2 térfogata 

alapján. 

A gyakorlat során tiszta NaHCO 3 -ból és NaHCO 3 -ot és egy inert komponenst tartalmazó 

porkeverékből HCl-val felszabadított CO 2 -gáz mennyiségét mérjük gázvolumetriásan. A 

módszer alkalmas a házi sütőpor NaHCO 3 -tartalmának meghatározására is. 

6. hét: 

pH-Mérés: Erős sav és gyenge sav oldatok pH-metriás titrálási görbéjének tanulmányozása. 

A gyakorlat során előbb az erős lúgoldat pontos koncentrációját határozzuk meg úgy, hogy 

pontosan ismert koncentrációjú erős savoldatot titrálunk az ismeretlen koncentrációjú NaOHoldattal. 

Három titrálást végzünk. Az első két esetben különböző átcsapási tartománnyal 

rendelkező indikátorokat használunk végpontjelzésre, a harmadik esetben pedig pHpotenciometrikus 

titrálást végzünk. A gyakorlat második részében ismeretlen koncentrációjú 

gyenge sav oldatának pontos koncentrációját határozzuk meg az első részben meghatározott, 

immár pontosan ismert koncentrációjú lúgoldattal történő titrálással, ismét a fenti, háromféle 

végpontjelzést alkalmazva. Megfigyeljük a megfelelő átcsapási tartománnyal rendelkező 

indikátor kiválasztásának fontosságát. 

7. hét: 

Híg oldatok fagyáspontcsökkenésének mérése: Az oldószer krioszkópos állandójának 

meghatározása. 

A gyakorlat során lehűlési görbék alapján meghatározzuk az oldószer és az oldatok 

fagyáspontját. Az oldatok molalitását az oldószer és az oldott anyag tömegének mérésével, a 

moláris tömegek ismeretében számítjuk. Az egyes oldatok fagyáspontcsökkenését ábrázolva 

az oldott anyag molalitásban kifejezett koncentrációja függvényében megvizsgáljuk, 

érvényes-e a rendszerben az, hogy a fagyáspont-csökkenés kolligatív sajátság, vagyis, hogy 

csak az oldószer minőségétől és az oldott anyag mennyiségétől függ, az oldott anyag 

minőségétől független. 

44

8. hét: 

Elektrolízis: Az áthaladt töltés meghatározása különböző adatokból. 

A gyakorlat során összehasonlítjuk az áthaladt elektromos töltés meghatározására a 

gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott módszereket (réz-coulombméter, durranógázcoulombméter) 

és ellenőrizzük ezek pontosságát. 

9. hét: 

Polarimetria: Fajlagos forgatóképesség és koncentráció meghatározása. Glükóz 

mutarotációjának tanulmányozása. 

A gyakorlat során optikailag aktív anyag (valamilyen ismeretlen cukor) fajlagos 

forgatóképességének meghatározását végezzük el, különböző koncentrációjú oldatok 

elkészítésével és azok forgatóképességének mérésével, majd a koncentráció-forgatóképesség 

görbéről a fajlagos forgatóképesség meghatározásával. Különböző cukrok irodalmi fajlagos 

forgatóképessége ismeretében minőségi beazonosítást végzünk. A kalibrációs görbe 

felhasználásával ugyanennek a cukornak ismeretlen koncentrációjú oldatára a koncentrációt 

meghatározzuk. Lúgos α-D-glükóz oldat forgatóképességének változását időben követve 

tanulmányozzuk a glükóz mutarotációját. 

10. hét: 

Galvánelemek elektromotoros erejének mérése: A Daniell-elem elektromotoros erejét 

befolyásoló tényezők (koncentráció, hőmérséklet) vizsgálata. 

A gyakorlat során a Daniell-elem összeállítását különböző Zn 2+ , illetve Cu 2+ -koncentrációkkal 

végezzük el, és megmérjük az így összeállított galvánelem elektromotoros erejét. Egy adott 

összeállításnál különböző hőmérsékleteken is megmérjük a Daniell-elem elektromotoros 

erejét, így az egyensúlyi reakció hőmérsékletfüggésére is következtethetünk. 

45





FIZIKAI KÉMIA I. (ELŐADÁS) 

TKBE0401 

Dr. Országh István 






Reaktív és nem-reaktív rendszerekre vonatkozó fizikai-kémiai alapismeretek elsajátítása. 

Tartalma: 

A gázok fizikai-kémiai viselkedése. Gáztörvények, kinetikus gázelmélet. A termodinamika 

főtételei, alapfogalmai. A kémiai folyamatok energetikája, energiatermelés, hőerőgépek. A 

fázisátalakulások: párolgás, forrás, fagyás. Többkomponensű rendszerek: keverékek, elegyek, 

oldatok, vegyületek. A kémiai potenciál, a kémiai folyamatok iránya, a kémiai egyensúly. 


P.W. Atkins: Fizikai Kémia I. 


1. hét: 

A gázhalmazállapot jellemzése. 

A tökéletes gáz és állapotegyenlete. A Dalton-törvény. Reális gázok. Kompresszibilitási 

tényező, és nyomásfüggése tökéletes és reális gázok esetén. A reális gázok van der Waals-féle 

állapotegyenlete, nyomás- és térfogatkorrekció. Kritikus állapot, kritikus állapotjelzők. 

2. hét: 

A gázok kinetikus elmélete. 

A kinetikus gázelmélet kiindulási feltételei. A gázok nyomása, átlagos nyomás. A molekulák 

sebessége; átlagsebesség a molekulasebesség négyzete átlagának négyzetgyöke. 

46

3. hét: 

A termodinamika első főtétele I. 

A termodinamika első főtételének (néhány) megfogalmazása. A belső energia és entalpia 

definíciója és jellemzése. A munka fogalma, térfogati és egyéb (hasznos) munka. A hő 

fogalma. A tökéletes gáz belső energiájának hőmérséklet- és térfogatfüggése. A Joule-kísérlet. 

A Joule–Thomson-kísérlet. A Joule–Thomson-együttható hőmérsékletfüggése. Gázok 

cseppfolyósítása. 

4. hét: 

A termodinamika első főtétele II. 

A tökéletes gáz térfogati munkája. A környezettel történő hőcsere, a belső energia és az 

entalpia megváltozása. Reverzibilis és irreverzibilis izoterm, izobár, izochor és adiabatikus 

folyamatok esetén. 

5. hét: 

Termokémia. 

A reakcióhő termodinamikai definíciója. Hess-tétel. A reakcióentalpia. Képződési entalpia, 

átlagos kötésenergia, égési entalpia fogalma és alkalmazása reakcióentalpia számítására. A 

reakcióhő kísérleti meghatározása, kalorimetria. A hőkapacitás, moláris hőkapacitás fogalma. 

Az állandó nyomáson és az állandó térfogaton vett hőkapacitások és különbségük. A 

reakcióhő függése a hőmérséklettől. A Kirchhoff-tétel. 

6. hét: 

A termodinamika második főtétele I. 

A hő átalakítása munkává. Carnot-ciklus. A hatásfok fogalma, Carnot-hatásfok. Hőerőgépek, 

hűtőgépek, hőszivattyúk működésének lényege és hatásfoka. A II. főtétel különféle 

megfogalmazásai. A rendszer, a környezet és ezek együttes entrópiájának változása tökéletes 

gázok irreverzibilis izoterm expanziója során. Adiabatikus folyamatok entrópiaváltozása. 

7. hét: 

A termodinamika második főtétele II. 

Az első és második főtétel egyesítése. A Helmholtz-függvény (szabadenergia) és Gibbsfüggvény 

(szabadentalpia) definíciója. A termodinamikai potenciálfüggvény fogalma és 

47

alkalmazása folyamatok irányának megítélésében. A szabadentalpia hőmérséklet- és 

nyomásfüggése. 

8. hét: 

Folyadékok termodinamikája. 

Párolgás, forrás, párolgáshő, forráspont, telített gőznyomás. A gőznyomás függése a 

hőmérséklettől. Az egyensúly feltétele egykomponensű többfázisú rendszerekben. 

Fázisdiagram. Fázisstabilitás és fázismenet, a körülmények hatása a fázismenetre. A fázisokat 

elválasztó egyensúlyi görbék. A Clausius–Clapeyron-egyenlet és alkalmazási lehetőségei. 

Párolgási entrópia. Trouton-szabály. Görbült felületek gőznyomása. 

9. hét: 

Elegyek termodinamikája. 

Ideális és reális elegyek. Szigorúan additív, nem szigorúan additív és sohasem additív 

elegysajátságok. Elegyedési és oldási entalpia. Az elegyedés termodinamikája. Elegyedési 

szabadentalpia és entrópia. Ideális és reális elegyek szabadentalpiája és entrópiája. Kémiai 

potenciál. 

10. hét: 

A kémiai potenciál. 

A kémiai potenciál fogalma egy- és többkomponensű rendszerekben. A komponensek kémiai 

potenciálja kétkomponensű gáz- és folyadékelegyekben, valamint oldatokban, ideális és reális 

esetben. Raoult-törvény, Henry-törvény. Fugacitás és aktivitás fogalma. Standard állapot 

választása. 

11. hét: 

Illékony folyadékok elegyei. 

Folyadékelegyek gőznyomása. Gőznyomás-összetétel, forráspont-összetétel, gőz-folyadék 

egyensúlyi összetétel diagramok ideális és reális elegyek esetén. Azeotrop elegyek. 

Desztilláció. Egymással nem elegyedő folyadékok gőznyomása, vízgőz-desztilláció. 

48

12. hét: 

Kémiai egyensúly I. 

A termodinamikai potenciálfüggvények. A szabadentalpia és a kémiai potenciál fogalma és 

kapcsolata. A kémiai folyamatok szabadentalpia változásai. A reakció-szabadentalpia 

fogalma, exergonikus és endergonikus reakciók. A standard szabadentalpia és az egyensúlyi 

állandó kapcsolata. A reakcióhányados és alkalmazása a változások irányának megítélésében. 

13. hét: 

Kémiai egyensúly II. 

A nyomás hatása az egyensúlyi állandóra és az egyensúlyi összetételre. A hőmérséklet hatása 

az egyensúlyi állandóra (van’t Hoff-egyenlet) és az összetételre. Az egyensúlyi állandó 

kapcsolata a reakció-szabadentalpiával és a kémiai potenciálokkal. A különféle standard 

állapotokhoz rendelt egyensúlyi állandók (K a , K p , K x , K c ) kapcsolata. Egyensúlyi állandók 

kiszámítása táblázatos termodinamikai adatokból. Az egyensúlyi állandó kísérleti 

meghatározásának elve és módszerei. 

14. hét: 

Kémiai egyensúly III. 

Sav-bázis egyensúlyok. A savi disszociációs állandó és a protonálódási állandó fogalma, 

savak, illetve bázisok erőssége. A víz ionszorzata és a pH fogalma. Fémkomplexek 

képződése, koordinációs szám, stabilitási állandó, komplex szorzat, átlagos ligandumszám. 

49





FIZIKAI KÉMIA I. (SZEMINÁRIUM) 

ld. előadás 





Számonkérés módja: a gyakorlati teljesítmény a kollokvium értékelésébe számít be 


A Fizikai Kémia I. előadást követő szemináriumként a tananyag feladatakon, számpéldákon 

keresztül feldolgozása, a fizikai kémiai alapelvek gyakorlati példákon keresztül bemutatása és 

alkalmazása. 

Tartalma: 

Feladat megoldás a gáztörvények és a kinetikus gázelmélet köréből. Példák megoldása a 

termodinamika főtételei és a kémiai folyamatok energetikája köréből. A fázisátalakulások 

(párolgás, forrás, fagyás) és a többkomponensű rendszerek (keverékek, elegyek, oldatok, 

vegyületek) tárgyalása számpéldákon keresztül. Kémiai potenciál, a kémiai folyamatok iránya 

és a kémiai egyensúly számítási példái. 


P.W. Atkins: Fizikai Kémia I. és Tanszéki példatár 


1. hét: 

A tökéletes gáz állapotegyenlete. A Dalton-törvény. A reális gázok van der Waals-féle 

állapotegyenlete, nyomás- és térfogatkorrekció. Kritikus állapot, kritikus állapotjelzők. 

2. hét: 

A gázok nyomása. A molekulák sebessége; átlagsebesség a molekulasebesség négyzete 

átlagának négyzetgyöke. 

50

3. hét: 

A térfogati munka. A munka és a hő kapcsolata. A tökéletes gáz térfogati munkája. 

4. hét: 

A környezettel történő hőcsere, a belső energia és az entalpia megváltozása. Reverzibilis és 

irreverzibilis izoterm, izobár, izochor és adiabatikus folyamatok. 

5. hét: 

Hess-tétel. A reakcióentalpia, képződési entalpia, átlagos kötésenergia, égési entalpia 

számítása. Az állandó nyomáson és az állandó térfogaton vett hőkapacitások és különbségük. 

A reakcióhő függése a hőmérséklettől. Kirchhoff-tétel. 

6. hét: 

A hő átalakítása munkává. Carnot-ciklus. A Carnot-hatásfok. Hűtőgépek, hőszivattyúk. A 

rendszer, a környezet és ezek együttes entrópiájának változása tökéletes gázok irreverzibilis 

izoterm expanziója során. 

7. hét: 

A Helmholtz-függvény (szabadenergia) és Gibbs-függvény (szabadentalpia). A 

termodinamikai potenciálfüggvény alkalmazása folyamatok irányának megítélésében. A 

szabadentalpia hőmérséklet- és nyomásfüggése. 

8. hét: 

Párolgás, forrás, párolgáshő, forráspont, telített gőznyomás. A gőznyomás függése a 

hőmérséklettől. A Clausius–Clapeyron-egyenlet és alkalmazási lehetőségei. Párolgási 

entrópia. Trouton-szabály. Görbült felületek gőznyomása. 

9. hét: 

Szigorúan additív, nem szigorúan additív és sohasem additív elegysajátságok. Elegyedési és 

oldási entalpia. Elegyedési szabadentalpia és entrópia. Ideális és reális elegyek 

szabadentalpiája és entrópiája. 

51

10. hét: 

A kémiai potenciál egy- és többkomponensű rendszerekben. Raoult-törvény, Henry-törvény. 

Standard állapot. 

11. hét: 

Folyadékelegyek gőznyomása. Gőznyomás-összetétel, forráspont-összetétel, gőz-folyadék 

egyensúlyi összetétel diagramok ideális és reális elegyek esetén. Azeotrop elegyek. 

Desztilláció. Vízgőz-desztilláció. 

12. hét: 

A termodinamikai potenciálfüggvények. A kémiai folyamatok szabadentalpia változásai. A 

reakció-szabadentalpia fogalma, exergonikus és endergonikus reakciók. A standard 

szabadentalpia és az egyensúlyi állandó kapcsolata. A reakcióhányados és alkalmazása a 

változások irányának megítélésében. 

13. hét: 

A nyomás hatása az egyensúlyi állandóra és az egyensúlyi összetételre. A hőmérséklet hatása 

az egyensúlyi állandóra (van’t Hoff-egyenlet) és az összetételre. A különféle standard 

állapotokhoz rendelt egyensúlyi állandók (K a , K p , K x , K c ) kapcsolata. Az egyensúlyi állandó 

kapcsolata a reakció-szabadentalpiával és a kémiai potenciálokkal, egyensúlyi állandók 

kiszámítása táblázatos termodinamikai adatokból. 

14. hét: 

Sav-bázis egyensúlyok. A savi disszociációs állandó és a protonálódási állandó számítása. 

Savak, illetve bázisok erőssége. A víz ionszorzata és a pH. 

52





FIZIKAI KÉMIAI II. (ELŐADÁS) 

TKBE0402 

Dr. Bányai István 






A kémiai kinetika alapjainak elsajátítása és alkalmazása a homogén és heterogén reaktív és 

nem reaktív rendszerekre, illetve homogén és heterogén elektrokémiai rendszerekre. 

Tartalma: 

A kémiai kinetika alapjai, kísérleti módszerek, empírikus sebességi egyenlet, a reakciók 

mechanizmusa. Aktiválás, annak típusai, a katalízis, a homogén és heterogén és kvázi 

heterogén kémiai reakciók kinetikája. Homogén és heterogén elektrokémiai rendszerek 

termodinamikája és kinetikája. Elektrokémia. 


1. P.W. Atkins: Fizikai Kémia I-III., Nemzeti Tankönyvkiadó 2002 

2. Zrínyi Miklós: A Fizikai kémia alapjai, Műszaki Könyvkiadó, 2004 

3. Beck Mihály: Reakciókinetika (DE Fizikai Kémiai Tanszék, házijegyzet) 


1. hét: 

Transzport folyamatok. 

Gázok diffúziója, hővezetése és viszkozitása. A részecskék ütközése gázfázisban egymással, 

ütközések a fallal és felületekkel. Sokaságok vizsgálatának alapelvei, eloszlások. 

Cél: A részecskék mozgásának vizsgálata fizikai kémiai módszerekkel a kémiai reakciók 

kinetikájának előkészítése a gázrendszerekben bekövetkező fizikai mozgások kvantitatív 

leírásával. 

53

2. hét: 

Transzport folyamatok folyadékokban. 

Az elektrolitok vezetésének fenomenologikus leírása: ellenállás vezetés, fajlagos vezetés és 

moláris fajlagos vezetés. Az ionok vándorlási mechanizmusa, mozgékonysága. Diffúzió 

folyadékokban, a diffúzióegyenlet. 

Cél: A részecskék folyadékbeli mozgásának szerepének megvilágítása a kémiai reakciókban. 

A fizikai kémiai mérések értelmezése, kvantitatív leírása és a makroszkópikus és molekuláris 

jellemzők összekapcsolása. 

3. hét: 

A kémiai reakciók időbeli lefolyása. 

A kémiai reakciók időbeliségének leírása. A reakciósebesség fogalma és matematikai 

formája. A formálkinetika elemei. Rendűség és molekularitás. Az elemi reakciók fogalma. A 

reakciósebesség kísérleti meghatározása. 

Cél: Azoknak a matematikai fogalmaknak a megértése, amelyekkel az időben lejátszódó 

kémiai változásokat leírjuk. A kinetikai kísérletek végrehajtásának módszertani megismerése. 

4. hét: 

Az empírikus sebességi egyenletek. 

Az empírikus sebességi egyenletek meghatározásának értelme és célja. A rendűség és a 

sebességi együtthatók meghatározásának integrális és differenciális módszerei. Jellegzetes és 

speciális rendűségek (tört és zérus rendűségek). 

Cél: Összetett fizikai kémiai jelenségek kísérletes felderítésének bemutatása, a kvantitatív 

vizsgálódás értelmének és hasznának megvilágítása. 

5. hét: 

A reakció mechanizmusa. 

Egyszerű reakciók, összetett reakciók és reakciórendszerek. A reakciómechanizmusok felírása 

elemi reakciókkal. A reakciósebesség felírása. Egyszerűsítő feltételek, stacionárius 

koncentráció (steady state) és a gyors (elő)egyensúlyok módszere. A reakciók mechanizmusa 

és az empírikus sebessségi egyenlet kapcsolata. 

Cél: A modellalkotás módja célja és jelentősége. A modell és valóság közötti kapcsolatok 

elemzése. A modellezés jelentősége az iparban, biológiában és környezeti tudományokban. 

54

6. hét: 

Az aktiválás. 

A hőmérséklet hatása a reakciók sebességére. Arrhenius elmélete. A termikus aktiválás 

leírása. Az aktiválási energia meghatározása kísérleti úton. Az aktiválási energia és preexponenciális 

tényező jelentése. A nyomás hatása a reakciókra, az aktiválási térfogat Az 

aktiválási paraméterek információ tartalma. 

Cél: A környezeti változók hatása a kémiai reakciókra. A kísérleti eredmények 

feldolgozásának megismerése. 

7. hét: 

A katalízis. 

A katalízis és a katalizátor fogalma. Inhibíció és promotor hatás. A katalízis mechanizmusai 

és az energetikai értelmezése. A katalízis szerepe az élettanban, iparban és a 

környezetvédelemben. A „zöld kémia”. 

Cél: A kémiai reakciók sokfélesége és időbeli diverzitása. A kémia és természeti valamint a 

társadalmi környezet közötti kapcsolatok megvilágítása. A kémia mint gyakorlati tudomány. 

8. hét: 

A kémiai reakciók mechanizmusának elméletei. 

A molekuláris történések megismerésének módszerei. Korszerű új mérési technikák. A 

molekuláris események leírása. Az ütközési és az átmeneti állapot elméletek alapelvei. 

Aktiválási szabadentalpia és entrópia. 

Cél: Az atomokról és molekulákról kialakult képünk kísérleti forrásai és a kémiai reakciók 

molekuláris szintű lejátszódása modelljeinek megismerése. 

9. hét: 

A heterogén reakciók. 

A felületeken való megkötődés elmélete és kísérleti tanulmányozása. Aktív helyek, az 

adszorpció leírása, a Langmuir-izoterma. A felületi részecskék kinetikai aktivitása, a 

heterogén katalízis. Heterogén katalízis a kémiai iparban. 

Cél: A felületek és fázishatárok különleges szerepének bemutatása a kémiai kinetikában. A 

kémia és a kémiai technológia valamint a gazdaság kapcsolatának megismerése. 

55

10. hét: 

Az elektrokémiai egyensúlyok. 

Az elektromos áram és a kémiai rendszerek kölcsönhatásának eredménye. Az 

elektródpotenciál fogalma és kialakulása, a Nernst-egyenlet. Az áramtermelő kémiai 

folyamatok termodinamikája. Elektródok, azok típusai és működésük. Az elektrokémia 

szerepe az analitikában, ionszelektív, mérő elektródok. 

Cél: Az elektromos áram és az anyag kémiai természetű kölcsönhatásnak megismerése és a 

jelentőségének bemutatása. 

11. hét: 

Az elektródfolyamatok kinetikája. 

Az elektródfolyamatok kinetikájának jellemzése, a csereáramsűrűség, túlfeszültség, 

polarizáció. Az elektromos kettősréteg szerkezete. A korrózió leírása és a korrózió elleni 

védelem alapelvei. 

Cél: Az elektrokémiai folyamatok időbeliségének megértése és a hozzákapcsolódó gyakorlati 

jelenségek megismerése. 

12. hét: 

A kémiai áramforrások. 

A kémiai áramforrások valós működésének leírása. Az elemek típusai, primer és szekunder 

elemek. A modern gyakorlati áramforrások működési elve. Az tüzelőanyag cellák működése 

és távlatai. 

Cél: A kémiai energiatermelés egy hatékony módjának megismerése. Az eddigi egyensúlyi és 

kinetikai ismeretek komplex egymást támogató alkalmazása. 

13. hét: 

Az elektromos áram kémiai hatása. 

Az elektromos árammal kiváltható reakció típusai. Az elektrolízis törvényei. Az elektrolízis 

leírása, a túlfeszültség és a polarizáció szerepe. Az elektrokémia ipari és szintetikus 

alkalmazásai. A voltammetria alapjai. 

Cél: Az elektromos áram kémiai hatásának megismerése, az elektródfolyamatok kinetikájának 

konkrét alkalmazásai 

56

14. hét: 

Nem termikus aktiválás. 

Az elektromágneses sugárzás és az anyag kölcsönhatása. A fotokémia alaptörvényei. A 

fotokémiai kinetikai egyenletek és mechanizmusok. A kvantumhatásfok és 

kvantumhasznosítási tényező. A fényképezés, fotoszintézis és az ózonlyuk-kialakulás példája. 

Mikrohullámú aktiválás. Sugárhatás kémia. Szilárdfázisú reakciók, szonokémia. 

Cél: A kémiai reakciók és az elektromágneses sugárzás kölcsönhatásának megértése és 

alkalmazásainak megismerése. 

57





FIZIKAI KÉMIAI II. (SZEMINÁRIUM) 

ld. előadás 





Számonkérés módja: a gyakorlati teljesítmény a kollokvium értékelésébe számít be 


A hallgatók sajátítsák el a kémiai kinetika és az elektrokémia alapjaihoz kapcsolódó 

számításokat. A gyakorlati példákon keresztül értsék meg a Fizikai Kémia II. tananyag 

nehezebb részeit, azokat kiscsoportos foglalkozás keretében probléma-megoldásokon 

keresztül gyakorolják. 

Tartalma: 

A kémiai kinetika differenciálegyenletei, a formálkinetikai számítások. A gyakorlati kinetika 

mérési adatinak feldolgozása. A reakciómechanizmusok származtatása. Izotermaegyenletek. 

Elektrokémiai számítások: cellapotenciálok, működő elemek számításai, elektrolitokkal 

kapcsolatos számítások. Oldékonysági egyensúlyok. 


1. P.W. Atkins: Fizikai Kémia I-III., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002 

2. Zrínyi Miklós: A Fizikai kémia alapjai, Műszaki Könyvkiadó, 2004 

3. Beck Mihály: Reakciókinetika (DE Fizikai Kémiai Tanszék, házijegyzet) 

4. Bányai István (szerk): Példatár a kémiai a kinetikához (tervezet) 


1. hét: 

A sokaságok matematikai kezelése. Számolások az eloszlási görbékkel és a diffúzió Fick I. 

törvényével 

58

2. hét: 

Számolások az elektrolitok vezetésével kapcsolatban. Mozgékonyság, vándorlási sebesség. 

független vándorlás. 

3. hét: 

Az átviteli szám. Végtelen híg oldatok vezetése. Gyenge elektrolitok vezetésének számításai, 

Ostwald-törvény. (1. számonkérés) 

4. hét: 

Formálkinetikai differenciálegyenletek tulajdonságai, integrálásuk, linearizálásuk. 

5. hét: 

A reakciók felezési idejének és sebességének számításai különböző feltételek esetén. 

6. hét: 

Az empírikus sebességi egyenletek, a rendűség meghatározása grafikus és számításos 

módszerekkel. I. A differenciális módszerek. 

7. hét: 

Az empírikus sebességi egyenletek, a rendűség meghatározása grafikus és számításos 

módszerekkel. II. Az integrális módszerek. 

8. hét: 

A reakciók mechanizmusának megállapítása kísérleti adatokból és annak igazolása a 

stacionárius koncentrációk, illetve a gyors egyensúlyok módszerével. 

9. hét: 

Összetett reakciók leírása elemi reakciókkal. Az Arrhenius-féle aktiválási paraméterek 

meghatározása. (2. számonkérés) 

10. hét: 

Az adszorpcióval kapcsolatos számítások, Langmuir-izoterma, heterogén katalízis. 

59

11. hét: 

Az elektródpotenciálok, cellapotenciálok számítása, Nernst-egyenlet. 

12. hét: 

Termodinamikai paraméterek, reakció szabadentalpia és egyensúlyi állandó számítása 

elektrokémiai adatokból. 

13. hét: 

Az elektródpotenciálok hőmérsékletfüggése, az elektrolízissel kapcsolatos számítások. 

(3. számonkérés) 

14. hét: 

A nem termikus aktiválású kémiai reakciók leírásával kapcsolatos feladatok. Fényképezés, 

fénymásolás, polimerizáció, robbanások. 

60





FIZIKAI KÉMIAI LABORATÓRIUMI GYAKORLAT 

TKBL0402 







A fizikai kémiai mennyiségek meghatározása, a fizikai kémiai összefüggések felismerése a 

„Bevezetés a fizikai kémiai mérésekbe” c. kurzus során elsajátított mérőmódszerek 

segítségével. 

Tartalma: 

Termodinamikai mennyiségek mérése, oldat- és fázisegyensúlyok vizsgálata, elektrokémiai és 

reakciókinetikai vizsgálatok. A gyakorlatok egy része arra tanítja meg a hallgatókat, hogy 

egyazon mérési módszer hányféle, és milyen jellegű fizikai kémiai probléma megoldására 

alkalmazható. A gyakorlatok másik részében egy bizonyos mennyiséget többféle módszerrel 

kell megmérni, és az eredmények összevetésével a módszerek teljesítőképességét kell 

összehasonlítani. 


1. Fizikai kémiai laboratóriumi gyakorlatok (szerk.: Kathó Á.), Tankönyvkiadó, Budapest, 

1988 

2. Csongorné Porzsolt Éva, Nádasdi Levente, Tóth Zoltán: Fizikai kémiai laboratóriumi 

gyakorlatok gyógyszerészhallgatók számára, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2003 

3. Bevezetés a fizikai kémiai mérésekbe (szerk.: Kaposi O.), Tankönyvkiadó, Budapest, 

1988 

61


A hallgatók – a „forgószínpad” elvét követve – egyéni beosztás szerint dolgoznak. Minden 

héten más végzi az adott gyakorlatot, és az egyes méréseknél használt vegyületek is 

változ(hat)nak hétről-hétre. 

1. hét: 

Ismeretlen anyag égés- és képződéshőjének meghatározása vízkaloriméterben. 

A bombakaloriméter hőkapacitásának meghatározása benzoesav, mint hőközlő anyag 

elégetésével. Ismeretlen anyag égési görbéjének felvétele, majd annak alapján az anyag 

állandó térfogatra ill. állandó nyomásra vonatkoztatott égéshőjének számítása. Az anyag 

összegképletének ismeretében a standard képződéshő számítása. 

2. hét: 

Folyadékok gőznyomásának mérése, párolgáshő számítása. 

Egy adott folyadék gőznyomásának mérése izoteniszkópos gőznyomásmérő segítségével a 

szobahőmérséklet és a forráspont között 6-8 hőmérsékleten. A párolgáshő grafikus módszerrel 

való meghatározása a Clausius-Clapeyron egyenlet alapján. 

3. hét: 

Kevéssé oldódó só oldhatóságának és differenciális oldáshőjének meghatározása. 

A vezetőképességi edény cellaállandójának meghatározása. A rosszul oldódó sót tartalmazó 

telített vizes oldat vezetőképességének mérése négy különböző hőmérsékleten. Az oldáshő 

grafikus módszerrel való meghatározása a Clausius-Clapeyron egyenlet alapján. 

4. hét: 

Parciális moláris térfogat meghatározása. 

Hét különböző koncentrációjú biner elegy sűrűségének meghatározása piknométer 

segítségével. Az elegyek móltérfogatának számítása a sűrűségek ill. az összetétel alapján 

kiszámított közepes móltömegek alapján. A móltérfogatok ábrázolása az összetétel 

függvényében, majd egy adott összetételnél a parciális moláris térfogat grafikus 

meghatározása. 

62

5. hét: 

Egyensúlyi folyamatok vizsgálata spektrofotometriás módszerrel. 

Szerves oldószerben oldott jód abszorpciós spektrumának felvétele, a jód moláris 

abszorbanciájának meghatározása a maximális fényelnyeléshez tartozó hullámhosszon. A jód 

szerves fázis és víz közötti megoszlási hányadosának meghatározása a szerves fázis 

abszorbancia változásának alapján. Jodid ionok hatása a jód megoszlására: látszólagos 

- 

megoszlási hányadosok számítása, majd se gítségükkel a I 3 képződésére vonatkozó 

egyensúlyi állandó meghatározása grafikusan. 

6. hét: 

Gyengesav disszociációfokának és disszociációs állandójának meghatározása. 

A vezetőképességi edény cellaállandójának meghatározása. Különböző koncentrációjú 

gyengesav oldatok vezetőképességének mérése és a fajlagos valamint a moláris 

vezetőképességek számítása. A disszociációs állandó és a végtelen híg oldat moláris 

vezetőképességének meghatározása grafikus módszerrel az Ostwald-féle hígítási törvény 

alapján. A különböző koncentrációjú oldatok disszociációfokának számítása. 

7. hét: 

Pufferkapacitás vizsgálata. 

Savat és sót azonos arányban tartalmazó pufferelegy pufferkapacitásának meghatározása 

savval ill. lúggal való titrálással. A kísérlet megismétlése a./ a puffer összetevők 

koncentrációit felére csökkentésével; b./ a sav koncentrációjának felére csökkentésével c./ asó 

koncentrációjának felére csökkentésével. Az egyes titrálások alapján számolt pufferkapacitás 

értékek értelmezése. 

8. hét: 

Koncentrációs galvánelemek vizsgálata. 

Ezüst/ ezüst-nitrát koncentrációs galvánelemek elektromotoros erejének meghatározása. 

Ezüst-nitrátot tartalmazó oldat közepes ionaktivitásának meghatározása. Ezüst-halogenid 

oldhatósági szorzatának meghatározása. 

9. hét: 

Redoxirendszerek vizsgálata. 

Ugyanazon fémion(vagy komplex) eltérő oxidációs állapotú formáit különböző arányban 

63

tartalmazó oldatokban (Pt-elektród segítségével) redoxi potenciálok meghatározása. A Nernst- 

Peters egyenlet érvényességének vizsgálata valamint a standard redoxipotenciál 

meghatározása. A redoxirendszerek redoxikapacitásának vizsgálata. 

10. hét: 

Észterhidrolízis kinetikájának vizsgálata. 

a./ sav-bázis titrálással 

Az észterhidrolízis időbeli követése sav-bázis titrálással. Az észter kiindulási 

koncentrációjának valamint az átalakult észter mennyiségének kiszámítása. Az 

észterhidrolízis sebességi állandójának meghatározása 

b./ vezetőképességméréssel 

64








MAGKÉMIA (ELŐADÁS) 

TKBE0405 

Dr. Nagy Noémi egyetemi docens 

Dr. Nagy Noémi egyetemi docens 


Az előadás célja alapvető ismeretek szerzése az atommaggal, a radioaktivitással, annak 

környezeti megjelenésével és alkalmazásával kapcsolatban. 

Tartalma: 

Az atommag és tulajdonságai. Az izotópia fogalma, izotópeffektusok. Radioaktív atommagok. 

A radioaktív bomlás típusai, kinetikája. Radioaktív egyensúlyok. Földtörténeti és történeti 

kormeghatározás. A magsugárzás kölcsönhatása az anyaggal. Magreakciók. Atomreaktorok 

(energiatermelés). A magsugárzás mérése. A sugárzás és anyag kölcsönhatásán alapuló 

alkalmazások. Radioaktív indikátorok. Radioizotópok kémiai, analitikai, orvosi, biológiai 

alkalmazásai. Környezetünkben előforduló természetes és mesterséges radioaktív izotópok 


1. Nagy Lajos György, Nagyné László Krisztina, Radiokémia és izotóptechnika 

(Műegyetemi Kiadó, 1997) 

2. Kiss István, Vértes Attila: Magkémia (Akadémiai Kiadó, 1979) 

3. Németh Zoltán: Radiokémiai és izotóptechnikai alapismeretek (Veszprémi Egyetemi 

Kiadó, 1996) 

65


1. hét: 

Radioaktivitás felfedezése, következményei az anyagszerkezet kutatásában. Az atommag és 

tulajdonságai, az atommag alkotórészei. Stabil és radioaktív atommagok. Izobár magok 

energiaviszonyai. A radioaktív bomlás oka, következménye. 

2. hét: 

Az izotópia fogalma, izotópeffektusok. Fizikai, fázisegyensúlyi, spektroszkópiai, 

reakciókinetikai, kémiai egyensúlyi és biokémiai izotópeffektusok. 

3. hét: 

Radioaktív atommagok. A radioaktív bomlás típusai. Alfa-, béta-bomlás, elektronbefogás, 

izomer átalakulás (gamma-sugárzás). Spontán hasadás. 

4. hét: 

A radioaktív bomlás kinetikája. Egyszerű radioaktív bomlás. Összetett bomlások: elágazó és 

sorozatos bomlások. Radioaktív egyensúlyok: szekuláris és tranziens egyensúly. 

5. hét: 

Természetes bomlási sorok. Földtörténeti és történeti kormeghatározás. Föltörténeti korok 

meghatározása ólomizotópok aránya, a kálium-argon módszer, hélium-koncentráció 

segítségével. Történelmi korok meghatározása C-14 izotópok koncentrációja alapján. 

6. hét: 

A magsugárzás kölcsönhatása az anyaggal. A kölcsönhatás következménye az anyagra és a 

sugárzásra nézve. A kölcsönhatás kinetikája. Alfa-sugárzás és anyag kölcsönhatása: fékeződés 

és szóródás. 

7. hét: 

Béta-sugárzás és anyag kölcsönhatása: ionizáció, röntgensugárzás keletkezése, Cserenkovsugárzás, 

annihiláció (pozitron emissziós tomográfia), visszaszórás, abszorpció, önabszorpció. 

66

8. hét: 

Gamma-sugárzás és anyag kölcsönhatása: Compton-szórás, fotoeffektus, párkeltés, 

Mössbauer-hatás. Magreakciók. Magreakciók megmaradási szabályai, kinetikája. 

Magreakciók neutronnal. Magreakciók töltött részecskékkel. 

9. hét: 

Atomreaktorok (energiatermelés). Hasítási reakciók lassú neutronnal. Az atomreaktor 

legfontosabb alkotórészei. Új hasadó anyag előállítása gyors neutronnal, tenyésztő reaktorok. 

Az atomenergia-termelés környezetvédelmi problémái, radioaktív hulladék elhelyezése. 

10. hét: 

A magsugárzás mérése. A mérések alapelve, detektorok és elektronikai egységek. Ionizációs, 

szcintillációs, félvezető és egyéb detektorok. 

11. hét: 

Dozimetria. Besugárzó, elnyelt és effektív dózisok. A magsugárzás hatása az élőszervezetre: 

fizikai, kémiai és biológiai változások. A víz radiolízise. Dóziskorlátok. 

12. hét: 

Radioaktív indikátorok, a radioaktív nyomjelző kiválasztásának szabályai. Fontosabb 

nyomjelző izotópok és előállításuk. Atomreaktorban és ciklotronban előállítható izotópok. 

Természetben előforduló izotópok felhasználása nyomjelzésre. 

13. hét: 

Radioaktív sugárzás és anyag kölcsönhatásán alapuló ipari alkalmazások. Szint-, határérték, 

vastagság és sűrűség meghatározása. Az iparban használt sugárzó izotópok és 

mérőberendezések típusai, mérési elrendezések. Gyakorlati példák ismertetése. Radioizotópok 

kémiai, analitikai, orvosi, biológiai alkalmazásai. 

14. hét: 

Környezetünkben előforduló természetes és mesterséges radioaktív izotópok. A radioaktív 

izotópok keletkezése a természetben. A radioaktív izotópok mesterséges forrásai. Radioaktív 

izotópok az atmoszférában, hidroszférában és litoszférában, bekerülésük az élő szervezetekbe. 

67





KOLLOID- ÉS HATÁRFELÜLETI KÉMIA I. (ELŐADÁS) 

TKBE0404 

Dr. Joó Pál 

Dr. Joó Pál 





A kolloid rendszerek kémiája és a határfelületi kémia területén olyan elméleti alapismeretek 

megszerzése, amelyek az ipar, a mezőgazdaság, az egészségügy, stb. gyakorlati kolloidkémiai 

problémáinak megoldásához eredményesen felhasználhatók. 

Tartalma: 

A kolloid állapot, a kolloid rendszerek, intermolekuláris kölcsönhatások. Határfelületi kémia: 

Tiszta folyadékok felületi feszültsége és az ezzel kapcsolatos jelenségek. Oldatok határfelületi 

kémiája. Felületi rétegek állapotegyenlete, monomolekuláris hártyák. Folyadék-folyadék 

határfelület. szétterülés. Gázok és gőzök adszorpciója szilárd testek felületén. adszorpciós hő. 

Az adszorpció állapotegyenletei. Adszorpciós izotermaegyenletek (Langmuir,- Langmuir- 

Hückel). A BET izotermaegyenlet. termodinamikai potenciálelméletek, az adszorpciós 

potenciál. Adszorpciós hiszterézis és kapilláriskondenzáció. gázelegyek adszorpciója. 

Határfelületi reakciók. heterogén katalízis. Lioszorpció. kontakt nedvesedés. nedvesedési hő. 

Nedvesedést befolyásoló tényezők, nedvesítőszerek. Tenzidkémia. Nem elektrolitoldatok 

adszorpciója. kromatográfia. Elektrolitoldatok adszorpciója. ioncsere, a víztisztítás 

kolloidkémiája. Elektromos kettősréteg elméletek. Elektrokinetikai potenciál és meghatározó 

tényezői, elektrokinetikai jelenségek. A kolloid rendszerek kémiája: A diszperz rendszerek 

állapotjellemzői, a diszperzitásfok jellemzése. Részecskemorfológia, a diszperz rendszerek 

térbeli eloszlása. A kolloid rendszerek állandósága. állapotváltozások. Aerodiszperz 

rendszerek. Gázdiszperziók és habok. Emulziók, szuszpenziók és szolok. A szolok szerkezete. 

a koagulálás kinetikája. Szolstabilitási elméletek. Az adhézió. A szuszpenziók állandósága. 

diszperziós kolloidok optikai tulajdonságai. Reológiai sajátságok, a diszperz rendszerek 

reológiája. Makromolekulás kolloidok. a lineáris makromolekula mérete, alakja. 

Makromolekulás oldatok termodinamikája. Polimerek frakcionálása. molekulatömeg 

68

meghatározási módszerek. Asszociációs kolloidok. kritikus micellaképződési koncentrációt 

befolyásoló tényezők. A micellaképződés termodinamikája. micellaszerkezet. szolubilizáció. 

Koherens rendszerek. talajkolloidika. 


Szántó Ferenc: A kolloidkémia alapjai, Gondolat, Budapest,1987 (JATE Press, utánnyomás.) 


1. hét: 

Bevezetés és alapfogalmak; történeti áttekintés. 

2. hét: 

A kolloid állapot; a kolloid rendszerek; intermolekuláris kölcsönhatások. 

3. hét: 

(Határ)felületi kémia; tiszta folyadékok felületi feszültsége és a kapcsolódó jelenségek; 

oldatok határfelületi kémiája. 

4. hét: 

Felületi rétegek állapotegyenlete; monomolekulás hártyák (filmek); folyadék-folyadék 

határfelület, szétterülés. 

5. hét: 

Gázok és gőzök (ad)szorpciója szilárd felületeken. 

6. hét: 

Izotermaegyenletek. 

7. hét: 

Adszorpciós hiszterézis, kapilláriskondenzáció. 

69

8. hét: 

Lioszorpció, kontaktnedvesedés, nedvesedési hő; nedvesedést befolyásoló tényezők, 

nedvesítőszerek. 

9. hét: 

Nem elektrolitoldatok adszorpciója, elektrolitoldatok adszorpciója, ioncsere. 

10. hét: 

Elektromos kettősréteg elméletek; elektrokinetikai potenciál és meghatározó tényezői, 

elektrokinetikai jelenségek. 

11. hét: 

A kolloid rendszerek kémiája: A diszperz rendszerek állapotjellemzői, a diszperzitásfok 

jellemzése; részecskemorfológia, a diszperz rendszerek térbeli eloszlása; a kolloid rendszerek 

állandósága, állapotváltozások; aerodiszperz rendszerek; gázdiszperziók és habok. 

12. hét: 

Emulziók, szuszpenziók és szolok; szolstabilitási elméletek; az adhézió. 

13. hét: 

A szuszpenziók állandósága; diszperziós kolloidok optikai tulajdonságai; a diszperz 

rendszerek reológiája; makromolekulás kolloidok; a lineáris makromolekula mérete, alakja; 

(makromolekulás oldatok termodinamikája); polimerek frakcionálása; molekulatömeg 

meghatározási módszerek. 

14. hét: 

Asszociációs kolloidok, kritikus micellaképződési koncentráció és befolyásoló tényezői; (a 

micellaképződés termodinamikája); micellaszerkezet; szolubilizáció; koherens rendszerek. 

70


KOLLOID- ÉS HATÁRFELÜLETI KÉMIAI 

LABORATÓRIUMI GYAKORLAT 

A tárgy Neptun-kódja: TKBL0404 


Dr. Joó Pál 


Dr. Berka Márta 





Az elméleti ismereteket elmélyítése, a gyakorlati életben jelentkező kolloidkémiai 

problémáknak, s azok megoldási lehetőségeinek illusztrálása. Jártasság szerzése a gyakorlati 

kolloidkémiában, segítve a kolloidkémiai szemlélet kialakulását. 

Tartalma: 

Adszorpció szilárd- folyadék határfelületen. Oldatok felületi feszültségének tanulmányozása. 

Szolok elektrokinetikus potenciáljának mérése. Makromolekulák hatása a szolok stabilitására, 

védő és érzékenyítő hatás. Makromolekulák izoelektromos pontjának meghatározása. 

Hidrofób szólok koaguálásának vizsgálata. Diszperz rendszerek részecskeméret eloszlásának 

meghatározása szedimentációs analízissel. Asszociációs kolloidok CMC értékének 

meghatározása vezetőképesség mérésével. 


Szántó Ferenc : A kolloidkémia alapjai, Gondolat, Budapest, 1987.( JATE Press, utánnyomás) 


1. hét: 

Adszorpció szilárd- folyadék határfelületen. 

2. hét: 

Oldatok felületi feszültségének tanulmányozása. 

71

3. hét: 

Színezékek elválasztása papírelektroforézissel. 

4. hét: 

Makromolekulák hatása a szolok stabilitására, védő és érzékenyítő hatás. 

5. hét: 

Polimerek átlagos molekulatömegének meghatározása viszkozitás méréssel. 

6. hét: 

Szolubilizáció vizsgálata. 

7. hét: 

Diszperz rendszerek részecskeméret eloszlásának meghatározása szedimentációs analízissel. 

8. hét: 

Asszociációs kolloidok CMC értékének meghatározása vezetőképesség mérésével. 

72

Szerves Kémiai Tárgycsoport 

Szerves kémia I.-III. 

(Óraszám: II. félév: 2 + 1 + 0/4 kr 

III. félév: 2 + 1 + 0/4 kr 

IV. félév: 2 + 0 + 0/3 kr) 

(Kreditszám: 11) 

Tantárgyfelelős: Dr. Antus Sándor akadémikus 

Meghirdető tanszék: Szerves Kémiai Tanszék 

Szerves kémia IV.-VI.* 

(Óraszám: IV. félév: 0 + 1 + 3/3 kr 

V. félév: 0 + 1 + 3/3 kr) 


Tantárgyfelelős: Dr. Somsák László egyetemi tanár 


*A Szerves kémia VI. tárgy a vegyész szakirányon kötelező ráképzés 

Biokémia I. 

(Óraszám: V. félév: 2 + 0 + 0/3 kr) 


Tantárgyfelelős: Dr. Kerékgyártó János tud. főmunkatárs 

Meghirdető tanszék: Biokémiai Tanszék 

73




A tárgy előadója: 




SZERVES KÉMIA I. (ELŐADÁS) 

TKBE0301 

Dr. Antus Sándor akadémikus 


(2 + 1) óra 


A tárgy alapozó tárgy és szorosan illeszkedik az „Általános kémia” című tárgyhoz, így 

felvétele annak sikeres teljesítéséhez kötött. A tárgy heti kétórás előadáson és az azt követő 

heti egyórás szemináriumon kerül ismertetésre. A kollokviumra való jelentkezés feltétele a 

szemináriumi munka eredményes végzése. A szemináriumokon a hallgatók a megelőző 

előadás anyagát oktatói irányítással konkrét példákon dolgozzák fel, és a félév során 4 

felmérő dolgozatot írnak. Ezek eredményes teljesítése szükséges a kollokviumra való 

bocsátáshoz. 

Tartalma: 

Szerves kémiai alapismeretek összefoglalása. Alkánok, cikloalkánok, alkének, cikloalkének, 

alkinok, mono- és policiklusos aromás szénhidrogének, halogén- és hidroxivegyületek, éterek, 

valamint egyes fémorganikus vegyületek előfordulásának, nevezéktanának, előállításának és 

reakcióinak tárgyalása. 


1. Antus Sándor-Mátyus Péter: Szerves Kémia I-III., Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest 

(2005) ISBN: 963 195 716 0 

2. Hollósi Miklós-Lackó Ilona-Asboth Bence: Biomolekuláris kémia I., Nemzeti 

Tankönyvkiadó Rt., Budapest (2005) ISBN: 963 195 698 9 

3. Dr. Szántay Csaba: Elméleti Szerves Kémia 4. kiadás, Műegyetemi Kiadó, Budapest 

(1996) ISBN: 963 420 501 1 

4. Dr. Nógrádi Mihály: Bevezetés a sztereokémiába, Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1975) 

ISBN: 963 100 681 6 

74

5. T.W.G. Solomons, C.B. Fryhle: Organic Chemistry, Wiley INC (2003) ISBN: 0- 

47141999-8 


1. hét: 

A szerves kémia tudománnyá válásának rövid történeti áttekintése, és életünkben betöltött 

központi szerepének bemutatása. A kovalens kötés elméleteinek ismétlő jellegű rövid 

összefoglalása, és bemutatásuk egyszerű szerves molekulákon (metán, etán, etén, etin, 

formaldehid, ecetsav). LCAO-MO elmélet alapjai, atom- és molekulapályák típusai. Bi- és 

policentrumos molekulapályák, delokalizáció. VB-módszer, határszerkezetek és felírásuk 

szabályai. Szerves kémiai reakciók csoportosítása hagyományos módon, a reakciók 

mechanizmusa szerint, és egyéb felosztási módok alapján. Szerves kémiai reakciók kinetikai 

és termodinamikai jellemzőinek tárgyalása, átmeneti állapot és köztitermék fogalma, 

kimutatásuk lehetőségei és szerepe. Hammond-elv. 

2. hét: 

Sorozatreakciók, párhuzamos reakciók. A termodinamikai és kinetikai kontroll fogalma és 

szerepük a szerves reakciók mechanizmusának és termékösszetételének megadásakor. Szerves 

vegyületek szerkezet-reaktivitás összefüggésének tárgyalása. Az elektronos (induktív és 

mezomer) és szterikus effektusok ismertetése. Intermolekuláris kölcsönhatások, 

hidrogénkötés, dipol-dipol és van der Waals-kölcsönhatás bemutatása és szerepük ismertetése 

szerves vegyületek fizikai sajátságainak kialakulásában. 

3. hét: 

Sav-bázis tulajdonságok bemutatása szerves vegyületek körében. Brønsted-Lowry-elmélet. 

Anion és kationstabilizáció jelentősége a savasság, illetve a bázicitás mértékében. Induktív és 

mezomer effektus, valamint elektronegativitás, hidrogénkötés és hibridizáció, szolvatáció 

hatása a szerves vegyületek savi erősségére és bázicitására. A Lewis- és az Oláh-féle elmélet 

ismertetése. A sztereokémia alapjainak tárgyalása: szerkezeti vagy konstitúciós izoméria, 

tautoméria bemutatása. Konformációs, konfigurációs izomerek tárgyalása. 

75

4. hét: 

Kiralitás definíciója, királis molekulák típusai. Enantiomerek és diasztereomerek fogalma, 

kémiai és fizikai tulajdonságaik összehasonlítása. Abszolút és relatív konfiguráció fogalma. 

Optikai aktivitás. Szerves molekulák ábrázolása. Királis vegyületek konfigurációjelölése, 

Fischer-féle és Cahn-Ingold-Prelog szabály. Szerves vegyületek nevezéktanának ismertetése. 

Triviális és féltriviális nevek. Szisztematikus nevezéktan általános szabályai. Szubsztitúciós, 

csoportfunkciós, additív, szubsztraktív, konjunktív és helyettesítéses név. Gyógyszerek 

nevének képzése. 

5. hét: 

Alkánok és monocikloalkánok, többgyűrűs cikloalkánok, izolált gyűrűs policikloalkánok, 

spiránok, kondenzált és áthidalt gyűrűs policikloalkánok. Előfordulásuk és nevezéktanuk 

ismertetése, kötésrendszerük jellemzése, térszerkezetük, és konformációs viszonyaik, 

stabilitásuk. Alkánok előállítása: természetes forrásból és szintetikus módszerekkel: 

katalitikus hidrogénezéssel, egyéb funkciós csoportok redukciójával, lebontási reakcióval, 

szén-szén kötés kialakításával, (Oláh-féle lánchosszabbítás, Wurtz és Grignard reakció). 

Alkánok és cikloalkánok fizikai tulajdonságai. Alkánok kémiai tulajdonságai. Alkánok 

halogénezése. Statisztikus termékarány, regioszelektív halogénezés és értelmezése a 

gyökstabilitások alapján. Alkánok szulfonálása, szulfoklórozása, nitrálása, oxidációja, az égés 

folyamata. Petrolkémia alapfolyamatai (pirolízis, krakkolás, izomerizáció) és vegyipari 

jelentőségük. Cikloalkánok reakciókészsége. 

6. hét: 

Alkének és cikloalkének előfordulása és nevezéktana. Alkének di- és poliének szerkezete és 

stabilitása. Kötésrendszer, gátolt rotációs és következménye a molekula konfigurációs 

viszonyaira. Cisz/transz (E/Z) izoméria. Alkének előállítása alkánokból hőbontással, 

alkoholokból vízelvonással, alkil-halogenidekből hidrogén-halogenid eliminációval, 

alkinekből részleges hidrogénezéssel és oxovegyületekből lánchosszabbításos reakciókban. 

7. hét: 

Alkének és cikloalkének fizikai és kémiai tulajdonságai. Elektrofil és gyökös addíciós 

reakciók. Markovnyikov-szabály. Az anti-Markovnyikov orientáció megjelenése a gyökös 

addícióknál. Szubsztitúció allil helyzetben allilkation, -gyök és -anion stabilitásának 

értelmezése. Alkének π-kötés felszakadásával, illetve lánchasadással járó oxidációs reakciói. 

76

Konjugált diének addíciós reakciói, részleges és teljes addíció. 1,2- és 1,4-addíció és 

értelmezése. Diels-Alder cikloaddíció. 

8. hét: 

Alkinek előfordulása és nevezéktana. Szerkezetük és stabilitásuk. Alkinek előállítása és 

kémiai tulajdonságai. Addíciós reakciók. C-H savasságból eredő reakciók, etinilezés. Az 

acetilén vegyipari szerepe. Aromás szénhidrogének nevezéktana, a benzol szerkezete. 

Aromaticitás definíciója semleges és töltéssel rendelkező aromás rendszerek, annulének. 

Monociklusos aromás szénhidrogének és származékaik előállítása természetes forrásból, 

karbonsavakból, illetve Wurtz és Friedel-Crafts reakcióval. 

9. hét: 

Monociklusos aromás szénhidrogének fizikai tulajdonságai. Monociklusos aromás 

szénhidrogének kémiai tulajdonságai. Aromás elektrofil szubsztitúció alapesetei (halogénezés, 

nitrálás, szulfonálás, Friedel-Crafts acilezés és -alkilezés) és reakciómechanizmusa. 

10. hét: 

Szubsztituensek hatása az aromás elektrofil szubsztitúciós reakciók sebességi viszonyaira 

(reaktivitás) és az irányítási szabályok (regioszelektivitás). Monociklusos aromás 

szénhidrogének addíciós reakciói. Alkil oldalláncot tartalmazó aromás szénhidrogének 

reakciói, a benzilkation, -gyök és -anion stabilitásának értelmezése. Policiklusos aromás 

szénhidrogének fontosabb képviselőinek (bifenil, trifenilmetán, naftalin, antracén és 

fenantrén) bemutatása. A Clar-szabály. 

11. hét: 

Szénhidrogének halogénszármazékainak csoportosítása és nevezéktana. Kötésrendszerük 

jellemzése, a szénhidrogéncsoport szerkezetének és a halogén minőségének szerepe a C-Hlg 

kötés erősségében. Alifás és aromás halogénvegyületek előállítása. Fizikai tulajdonságaik és 

értelmezésük a dipol-dipol kölcsönhatások alapján és kémiai tulajdonságaik. Csökkent, 

normál és fokozott reakciókészségű halogenidek, a reakciókészség értelmezése a C-Hlg kötés 

jellege és a szénhidrogén csoport szerkezete alapján. Nukleofil szubsztitúció és alkalmazása 

különböző funkciós csoportok kialakítására. 

77

12. hét: 

Eliminációs reakciók, α- és β-elimináció. Halogénvegyületek reakciója fémekkel. 

Fémorganikus vegyületek kémiájának alapjai, Umpolung, Grignard-reakció. Gyökös 

reakciók. 

13. hét: 

Szénhidrogének hidroxiszármazékainak (alkoholok, fenolok) előfordulása, csoportosítása és 

nevezéktana. Alkoholok, fenolok savassága és saverőssége. Alkoholok előállítása alkénekből, 

alkilhalogenidekből, oxovegyületekből, karbonsavakból és származékaikból. Fenolok 

előállítása természetes forrásból, aril-halogenidekből és aril-szulfonsavakból 

alkáliömlesztéssel és diazóniumsók hidrolitikus bontásával. A fenol ipari szintézise. 

14. hét: 

A C-O-H kötés jellemzése, az oxigén nukleofil centrum jellegéből levezethető reakciók. 

Észter- és éterképzési reakciók. Eliminációs átalakulások. Alkoholok és fenolok oxidációs 

reakciói. Éterek csoportosítása és nevezéktana. Éterek előállítása alkoholok dehidratálásával, 

alkoholok vinilezésével, alkoholok vagy fenolok O-alkilezésével (Williamson-szintézis). 

Fenolok és vinil-alkoholok O-alkilezése diazoalkánokkal. Éterek kémiai tulajdonságai. Éterek 

alkilezése (Meerwein-só szintetikus jelentősége). Éterek hasítása. Speciális éterek (epoxidok, 

koronaéterek, félacetálok és acetálok, enoléterek) jellemzése és szintetikus jelentőségük. 

78








SZERVES KÉMIA II. (ELŐADÁS) 

TKBE0302 



(2 + 1) óra 


A tárgy alapozó tárgy és folytatását jelenti a „Szerves kémia I.” című tárgyban tárgyaltaknak, 

így felvétele annak sikeres teljesítéséhez kötött. A tárgy heti kétórás előadáson és az azt 

követő heti egyórás szemináriumon kerül ismertetésre. A kollokviumra való jelentkezés 

feltétele a szemináriumi munka eredményes végzése. A szemináriumokon a hallgatók a 

megelőző előadás anyagát oktatói irányítással konkrét példákon dolgozzák fel és a félév során 

4 felmérő dolgozatot írnak. Ezek eredményes teljesítése szükséges a kollokviumra való 

bocsátáshoz. 

Tartalma: 

Kén- és nitrogéntartalmú szerves vegyületek, az oxovegyületek, karbonsavak és 

származékaik, szénsavszármazékok, láncban helyettesített karbonsavak, és a fontosabb 

heterociklusos vegyületek nevezéktanának, előállításának és kémiai tulajdonságainak 

tárgyalása. Fizikai és kémiai tulajdonságaik értelmezése felépítésük alapján. A legfontosabb 

természetes vegyületek (szénhidrátok, peptidek, fehérjék, nukleinsavak) alapvető 

sajátságainak bemutatása. 



(2005) ISBN: 963 195 716 0 




(1996) ISBN: 963 420 501 1 

79


ISBN: 963 100 681 6 


47141999-8 


1. hét: 

Szerves kénvegyületek csoportosítása, elnevezése. Összehasonlítás a hidroxivegyületekkel: 

analógiák és eltérések. Tiolok előállítása alkilhalogenidekből és olefinekből. Ariltiolok 

előállítása diazóniumvegyületekből és arilszulfonsavkloridokból. Szulfidok és diszulfidok 

előállítása és reakcióik. Szulfonsavak előállítása és reakcióik. 

2. hét: 

Nitrovegyületek előfordulása és nevezéktana. Alifás, aromás nitrovegyületek előállítása és 

reakcióik (aciditás, Nef-reakció, nitroaldol-reakció, redukció, aromás elektrofil és nukleofil 

szubsztitúció). Alifás és aromás aminok csoportosítása, nevezéktana és szerkezetük. Aminok 

előállítása ammónia alkilezésével, Gábriel szintézissel, nitrovegyületek, karbonsavnitrilek, 

savamidok és oxovegyületek nitrogéntartalmú kondenzációs származékainak redukciójával, 

valamint lebontási reakciókkal (Hofmann- és Curtius-féle lebontás). 

3. hét: 

Aminok fizikai és kémiai tulajdonságai. Aminok bázicitása, a bázicitás függése az amin 

szerkezetétől. Az aminok nukleofil sajátsága. Aminocsoport reakciói és aromás aminok 

gyűrűreakciói. Aminok biológiai jelentősége. Diazo- és diazónium vegyületek főbb típusai. 

Előállításuk és reakcióik. Azovegyületek és ipari jelentőségük. 

4. hét: 

Oxovegyületek csoportosítása és nevezéktana. Aldehidek, ketonok szerkezete és előállításuk: 

alkoholok Cr(VI)-oxidációja, Rosenmund-, Gattermann-Koch-, Gattermann-, Vilsmeierszintézis, 

Fries-féle átrendeződés. Aldehidek, ketonok kémiai tulajdonságai. α-Helyzetben 

történő deprotonálódás könnyű volta (C-H savasság), keto-enol tautomeria. Nukleofil addíciós 

reakciók és reverzibilitásuk. 

80

5. hét: 

Oxovegyületek kondenzációs reakciói, reduktív és oxidatív átalakítása. Az α-szénatomon 

végbemenő reakciók: aldoldimerizáció, Cannizzaro-reakció, α-halogénezési reakció. Az α,βtelítetlen 

oxovegyületek nukleofil addíciós reakciói. 

6. hét: 

Karbonsavak és származékaik szerkezete és nevezéktana. Savszármazékok stabilitási 

viszonyai, a stabilitási sor jelentősége a karbonsavszármazékok egymásba alakíthatóságában. 

Karbonsavak és származékainak előállítása és fizikai tulajdonságaik. 

7. hét: 

Karbonsavak és karbonsavszármazékok kémiai tulajdonságai: sav-bázis reakciók, aciditás, 

acilezési reakciók, lebontási és oldalláncon lejátszódó reakciók. 

8. hét: 

Szénsavszármazékok csoportosítása, nevezéktana és fontosabb képviselőinek előállítása és 

kémiai tulajdonságai. Szénsavszármazékok gyakorlati jelentősége. 

9. hét: 

Helyettesített (halogénezett, hidroxi és oxo) karbonsavak nevezéktana, előállítása, fizikai és 

kémiai tulajdonságaik. 1,3-Dikarbonil vegyületek és szintetikus jelentőségük. 

10. hét: 

Aminosavak előállítása, fizikai és kémiai tulajdonságaik. Az α-aminosavak kiralitása és 

rezolválása. Az aminocsoport és a karboxilcsoport, valamint együttes reakcióik. A peptidkötés 

kialakítása, védőcsoportok. A fehérjék legfontosabb tulajdonságainak és biológiai 

jelentőségének bemutatása. 

11. hét: 

Heterociklusos vegyületek típusainak ismertetése és nevezéktanuk. Három- és négytagú, egy 

vagy több heteroatomot tartalmazó vegyületek. Előállításuk és kémiai tulajdonságaik. Öttagú, 

egy heteroatomot tartalmazó vegyületek (furán, pirrol, tiofen) előállítása és kémiai 

81

tulajdonságaik. Aromás elektrofil szubsztitúcióban mutatott fokozott reakciókészség 

jellemzése, értelmezése. Irányítási szabályok. 

12. hét: 

Öttagú, több heteroatomot tartalmazó vegyületek szerkezete, elnevezése. Oxazolok, tiazolok 

és imidazolszármazékok előállítása és kémiai tulajdonságaik. Imidazol sav-bázis sajátsága és 

biológiai szerepe. Néhány más, jellegzetes, természetes vegyületekben előforduló öttagú 

heterociklus bemutatása. 

13. hét: 

Hattagú, egy heteroatomot tartalmazó vegyületek szerkezete és elnevezése. Piridin és 

származékainak előállítása és kémiai tulajdonságaik. Piridinszármazékok bázicitása. Az 

aromás elektrofil szubsztitúcióban mutatott csökkent reakciókészség jellemzése, nukleofil 

szubsztitúciós reakciók. Hattagú, több heteroatomot tartalmazó vegyületek szerkezete és 

elnevezése, kondenzált heterociklusok, és néhány fontosabb képviselőjük (uracil, citozin, 

timin, purinszármazékok) ismertetése. 

14. hét: 

Szénhidrátok előfordulása, csoportosítása. Monoszacharidok szerkezete, cukrok 

mutarotációja, nyílt láncú és gyűrűs szerkezet.. Konfigurációs és konformációs viszonyok, 

anomer és epimer cukrok. A glikozidkötés (O- és N-glikozidok). Di- és poliszacharidok egyes 

képviselőinek bemutatása. Szénhidrátok biológiai és ipari jelentősége. Nukleinsavak 

építőkövei, nukleozidok, nukleotidok, pentózok és nitrogén-bázisok szerkezete. Nukleinsavak 

(DNS, RNS) elsődleges, másodlagos, harmadlagos szerkezete és biológiai funkciója. 

82








SZERVES KÉMIA III. (ELŐADÁS) 

TKBL0301 



2 óra 


A tárgy alapozó tárgy és folytatását jelenti a „Szerves kémia II.” című tárgyban tárgyaltaknak, 

így felvétele annak sikeres teljesítéséhez kötött. 

Tartalma: 

A biológiailag legjelentősebb természetes vegyületek főbb csoportjainak, mégpedig: az 

aminosavak (peptidek és fehérjék), szénhidrátok, nukleinsavak, flavonoidok, alkaloidok, 

antibiotikumok és izoprénvázas, valamint porfinvázas vegyületek kémiájának tárgyalása. 

Szerves vegyületek öszetételének és szerkezetének meghatározása, fizikai szerkezetvizsgáló 

módszerek elvének és alkalmazási lehetőségeiknek bemutatása. 



(2005) ISBN: 963 195 716 0 




(1996) ISBN: 963 420 501 1 


ISBN: 963 100 681 6 


47141999-8 

83


1. hét: 

Természetes anyagok bioszintézisének rövid áttekintése. α-Aminosavak (természetes és 

esszenciális aminosavak), peptidek, fehérjék csoportosítása, és nevezéktana. A fehérjealkotó 

aminosavak jellemzése. 

2. hét: 

Peptidek, fehérjék szerkezete. Másodlagos, harmadlagos és negyedleges szerkezet. 

Peptidkötés jellemzése, α-helix, β-redő. Peptidek szekvenciameghatározásának alapjai. 

Enzimkatalízis alkalmazása a szerves kémiában. Peptidek szintézise; oldat és szilárdfázisú, 

valamint az osztásos-keveréses technika bemutatása. 

3. hét: 

Monoszacharidok kémiai tulajdonságai. Az oxocsoport reakciói; oxidatív és reduktív 

átalakítások, kondenzációs reakciók. A hidroxilcsoportok reakciói: észter-, éter-, és 

acetálképzés, glikozidok előállítása. A C-vitamin ipari és bioszintézise. 

4. hét: 

Oligoszacharidok és poliszacharidok fontosabb képviselőinek (szacharóz, maltóz, cellobióz, 

laktóz, ciklodextrin, cellulóz, keményítő, glikogén) tárgyalása. Mukopoliszacharidok. 

Biológiai szerepük, vázanyagok és tartaléktápanyagok. Glikokonjugátumok és a szénhidrát 

kód. Poliszacharidok lebontása, ipari jelentősége. 

5. hét: 

Nukleozidok és nukleotidok előállítása. Nukleotidok kémiai tulajdonságai. Nukleinsavak 

(DNS, RNS) elsődleges, másodlagos, harmadlagos szerkezete és biológiai funkciója. A 

genetikai kód. Nukleotid koenzimek. 

6. hét: 

Izoprénvázas vegyületek felosztása, terpenoidok, karotinoidok. Bioszintézisük, legfontosabb 

képviselőik (α,β,γ-karotin, likopin, oxigéntartalmú karotinoidok). Degenerált karotinoidok: 

A-vitamin. A látás kémiai alapjai. 

84

7. hét: 

Szteroidok szerkezete, nevezéktana, csoportosítása és fontosabb származékaik (koleszterin, 

D 2 -vitamin, kólsav, digitoxin, progreszteron, ösztron, tesztoszteron, androszteron) tárgyalása. 

Biológiai szerepük. Szteroidok bioszintézisének alapjai (IPP és szkvalén). 

8. hét: 

Flavonoidok előfordulása, csoportosítása és szerkezetük. A kémiai korreláció bemutatása és 

jelentősége a természetes anyagok szerkezetfelderítésében. Flavonoidok biológiai jelentősége, 

antioxidáns és szabad gyökfogó hatás szerepe a biológiai rendszerekben. 

9. hét: 

Alkaloidok csoportosítása és legfontosabb képviselőinek tárgyalása aminokarbonsavból 

kiinduló bioszintézisük alapján. Alkaloidok, mint kábítószerek és mint gyógyszerek. 

10. hét: 

Szimbiózis, antibiózis definíciója. Antibiotikumok felosztása gyűrűrendszerük alapján. β- 

Laktám, aminosav, illetve peptid, glikozid típusú antibiotikumok, policiklusos és 

spirociklusos antibiotikumok bemutatása. Antibiotikumok előállítása, fermentáció. 

Félszintetikus és szintetikus származékok. 

11. hét: 

Porfinvázas vegyületek szerkezete, bioszintézisük. Biológiai szerepük. Klorofill és a 

hemoglobin szerkezete és biológiai szerepe és metabolizmusuk. 

12. hét: 

Természetes szerves anyagok szerkezetének felderítése fizikai és kémiai módszerekkel. 

Szerves molekulák összetételének és szerkezetének meghatározása. Minőségi analízis. 

Funkciós csoportok kimutatása kémiai módszerekkel. Szerkezetfelderítés spektroszkópiai 

módszereinek alkalmazása. Ultraibolya és látható spektrofotometria (UV-VIS), kromofor 

rendszerek. Batokróm, hipszokróm, hiperkróm és hipokróm effektusok. Konjugáció hatása az 

UV-VIS spektrumra, a jelenség értelmezése. Bouger-Lambert-Beer törvény és alkalmazási 

lehetőségei (koncentrációmeghatározás, keverékek összetételének meghatározása, kinetikai 

85

mérések). Kiroptikai spektroszkópia elvi alapja. Optikai rotációs diszperziós (ORD) és 

cirkuláris dikroizmus (CD) színkép és alkalmazásuk ismertetése. 

13. hét: 

Infravörös spektroszkópia (IR) alkalmazása. Legfontosabb rezgési típusok (vegyérték, 

deformációs és csoport rezgések) tárgyalása. Szerves vegyületek szerkezetmeghatározásában 

használt legpontosabb rezgések bemutatása. Mágneses magrezonancia spektroszkópia 

(NMR). 1 H- és 13 C-NMR színkép tárgyalása. Kémiai eltolódás, spin-spin csatolás, szélessávú 

lecsatolás és a belőlük levonható szerkezeti információk. Röntgenkrisztallográfia 

alkalmazása, és az abszolút konfiguráció meghatározása. Pordiffrakciós mérés (polimorfia 

kimutatása és jelentősége). 

14. hét: 

Tömegspektrometria (MS) alapjai. Molekulacsúcs és báziscsúcs. Molekulacsúcs szerepe a 

molekulatömeg és az összegképlet meghatározásban. Az izotópösszetételből származó 

molekulacsúcs mintázat. Egyszerű fragmentáció ismertetése. Természetes szerves anyagok 

szerkezetének igazolása (példán bemutatva) teljes szintézissel. Retroszintetikus analízis 

bemutatása. 

86




A tárgy oktatói: 




SZERVES KÉMIA IV. 

(TANTERMI ÉS LABORATÓRIUMI GYAKORLAT) 

TKBL0301 

Dr. Somsák László egyetemi tanár 

Dr. Juhászné Dr. Tóth Éva, Dr. Gulácsi Katalin, Dr. Illyés 

Tünde Zita 

0 + 1 + 3 óra 


A tárgy alapozó gyakorlat, melynek célja a szerves kémiai laboratóriumi alapműveletek, 

anyagtisztítási és -azonosítási módszerek elsajátítása, a Szerves kémia I.-II. előadások 

elméleti ismereteinek gyakorlati alkalmazása, a hallgatók anyagismeretének megalapozása. A 

gyakorlati jegy az ismeretlenek meghatározásáért kapott jegyekből, valamint a gyakorlatok 

előtt írt zárthelyi dolgozatok érdemjegyeiből tevődik össze. A gyakorlat elfogadásának 

feltétele a kiírt preparátumok szintézise. 

Tartalma: 

A funkciós csoportok reakciókészségének megismerése egyszerű preparátumok félmikro 

léptékben történő szintézise és kémcsőkísérletek révén. Munkabiztonsági és balesetvédelmi 

ismeretek. Preparatív laboratóriumi eszközök megismerése, készülékszerelés. Hőátadás 

(melegítés, hűtés), elválasztási és tisztítási módszerek (szűrés, extrakció, kristályosítás, 

desztilláció, oszlopkromatográfia) gyakorlati kivitelezése, fizikai állandók (olvadáspont, 

forráshőmérséklet, retenciós faktor) meghatározása. Ismeretlen vegyületek meghatározása. 

A laboratóriumi gyakorlathoz kapcsolódó szeminárium keretében az elvégzendő gyakorlati 

feladatok elméleti hátterét tekintjük át. 


1. Berényi Sándor, Kovács Lajos, Patonay Tamás, Somsák László: Szerves kémiai 

praktikum I. (Debreceni Egyetem, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1995.) 

2. Berényi Sándor, Patonay Tamás: Szerves kémiai praktikum II. (Debreceni Egyetem, 

Kossuth Egyetemi Kiadó, 2000.) 

87


1. hét: 

Tanterem: 

Laboratórium: 

Szénhidrogének kimutatására alkalmazott reakciók (alkánok, alkének és 

aromás szénhidrogének kimutatása). 

Balesetvédelmi oktatás, felszerelés átvétele: A laboratóriumban a 

biztonságos és balesetmentes munkavégzés feltételei és módjai: a kísérletező 

munka legfontosabb szabályai: a laboratóriumi rend, baleseti források és 

balesetmegelőzés, a legfontosabb balesetvédelmi, tűzvédelmi szabályok, a 

vegyszerek használata. 

Szénhidrogénekkel kapcsolatos kémcsőkísérletek: szénhidrogének reakciója 

brómmal és oxidációja savas kálium-permanganát-oldattal; szénhidrogének 

reakciója brómmal UV fény jelenlétében; aromás szénhidrogének Friedel- 

Crafts-próbája; telítetlen szénhidrogének Baeyer-próbája. 

Ismeretlen meghatározása. 

2. hét: 

Tanterem: 


Melegítés, hűtés, szűrés, kristályosítás és vékonyréteg kromatográfia 

elméleti alapjai. 

Benzamid előállítása, és átkristályosítása vízből (melegítés, hűtés, szűrés). 

Az átkristályosított anyag tisztaságának ellenőrzése vékonyréteg 

kromatográfiával és olvadáspont méréssel. 

3. hét: 

Tanterem: 


Alkoholok, fenolok funkciós csoportjának kimutatására alkalmazott 

reakciók (különböző rendűségű alkoholok, többértékű alkoholok, enolok és 

fenolok kimutatása). 

Szénhidrogének hidroxiszármazékaival kapcsolatos kémcsőkísérletek: 

alkoholok Lucas-próbája és oxidációja Jones-reagenssel; többértékű 

alkoholok reakciója réz(II)-ionokkal; fenolok és enolok komplexképzési 

reakciója vas(III)-ionokkal; 2-alkanolok jodoform próbája. 

88


Fluorenon előállítása. 

4. hét: 

Tanterem: 


Az extrakció és a szárítás elméleti alapjai. 

Extrakció, szárítás, szárítószerek, bepárlás, rotációs vákuumbepárló 

használata (benzoesav és metilbenzoát elválasztása extrakcióval) 

5. hét: 

Tanterem: 


Halogénezett szénhidrogének kimutatására alkalmazott reakciók (Beilstein 

próba; ezüst-nitrát-próba; kloridok és bromidok halogénkicserélődési 

reakciója). 

Egyszerű- és frakcionált desztilláció elméleti alapjai. 

terc-Butil-klorid előállítása és tisztítása frakcionált desztillációval. 

Halogénszármazékok alkoholos ezüst-nitrát-próbája. 

6. hét: 

Tanterem: 


Alifás és aromás aminok funkciós csoportjának kimutatására alkalmazott 

reakciók (különböző rendűségű alifás és aromás aminok kimutatása). 

Szénhidrogének aminoszármazékaival kapcsolatos kémcsőkísérletek: 

aminok Hinsberg-próbája; primer és tercier aminok salétromossavas 

reakciója; alifás primer aminok Rimini-próbája; aminok komplexképzési 

reakciója réz(II)-ionokkal. 


Acetanilid előállítása. 

7. hét: 

Tanterem: 


A vízgőz- és az azeotróp desztilláció elméleti alapjai. 

Nikotin kinyerése dohánylevélből (természetes anyag izolálása extrakcióval 

és vízgőzdesztillációval). 

89

8. hét: 

Tanterem: 


Aldehidek és ketonok funkciós csoportjának kimutatására alkalmazott 

reakciók (alifás és aromás aldehidek és ketonok kimutatása). 

Szénhidrogének oxoszármazékaival kapcsolatos kémcsőkísérletek: 

oxovegyületek kimutatása 2,4-dinitro-fenil-hidrazinos próbával, oxidációja 

kálium-permanganát-oldattal, Jones-reagenssel; aldehidek reakciója 

ammóniás ezüst-nitrát-reagenssel; metil-ketonok jodoform-próbája. 


Jodoform előállítása. 

9. hét: 

Tanterem: 


Aldehidek és ketonok előállítására alkalmazott oxidációs reakciók (primer 

és szekunder alkoholok oxidációja Jones- és Collins-reagenssel, mangándioxiddal). 

Szublimáció mint tisztítási művelet. 

Ciklohexanon és ciklohexanon-2,4-dinitro-fenilhidrazon előállítása. 

10. hét: 

Tanterem: 


Aldehidek és ketonok kondenzációs reakciói (enolátok reakciói 

aldehidekkel, ketonokkal, észterekkel). 

Oszlopkromatográfia és flash kromatográfia mint tisztítási műveletek. 

1,5-Difenil-1,4-pentadién-3-on szintézise (bonyolult alapkészülék, összetett 

preparatív munka). 

11. hét: 

Tanterem: 


Karbonsavészterek előallítására alkalmazott módszerek (karbonsavakból és 

egyéb karbonsavszármazékokból kiinduló szintézismódszerek). 

A vákuumdesztilláció elméleti alapjai. 

4-Metil-fenil-acetát előállítása és tisztítása vákuumdesztillációval. 

12. hét: 

Tanterem: 

A reakciótermékek jellemzésére és azonosítására szolgáló módszerek 

(olvadáspont, forráshőmérséklet, törésmutató, fajlagosforgatóképesség, 

vékonyrétegkromatográfia, spektroszkópiás mószerek: UV, IR, 1H NMR, 

13C NMR, MS). 

90


4-Klórbenzoesav és 4-klór-benzilalkohol előállítása, elválasztása, tisztítása. 

13. hét: 

Tanterem: 


Ismeretlen vegyület azonosításának menete (szilárd ismeretlen esetén: 

oldékonysági táblázat alapján az oldódási próbák elvégzése, pH-vizsgálat 

majd a javasolt reagensek segítségével, az ismert kimutatási próbák 

birtokában az ismeretlen azonosítása; híg vizes oldat esetén: pH vizsgálat, 

majd híg sav és híg lúg hatására bekövetkező változások feljegyzése). 

Ismeretlen vegyület azonosítása: Számozott kémcsövek ismeretlen szerves 

anyagot tartalmaznak szilárd formában vagy híg vizes oldatban. A feladat 

eldönteni, hogy a kiválasztott kémcső a megadott ismeretlenek közül 

melyiket tartalmazza. 

14. hét: 

Tanterem: 


A félév értékelése, gyakorlati jegyek megbeszélése. 

A felszerelés leadása. 

91


SZERVES KÉMIA V. ÉS VI. 

(TANTERMI ÉS LABORATÓRIUMI GYAKORLAT) 


Dr. Somsák László egyetemi tanár 

A tárgy oktatói: 

Dr. Juhászné Dr. Tóth Éva, Dr. Gulácsi Katalin, Dr. Illyés 

Tünde Zita, Dr. Juhász László 

A Szerves kémia V. tárgy a szakirány nélküli, illetve a tanári 

szakirányú képzésben részvevő hallgatók számára kötelező. 



0 + 2 + 3 óra 



A Szerves kémia VI. tárgy a vegyész szakirányú képzést 

választó hallgatók számára kötelező. Ez a tárgy teljes 

egészében magában foglalja a Szerves kémia V.-öt (ld. a 

részletes tematikát). 



0 + 2 + 6 óra 




A gyakorlat célja az alapozó Szerves kémia IV. gyakorlaton megismert laboratóriumi 

műveletek, a munkabiztonsági és balesetvédelmi ismeretek készség szintű begyakorlása, a 

Szerves kémia I.-II. előadások elméleti ismereteinek gyakorlati alkalmazása, valamint 

kibővítése a modern szintézismódszerek egyes területeivel, a szerves szintézistervezés 

alapjaival, és a Szerves kémia VI. tárgy esetén a kémiai adatbázisok használatával, valamint a 

spektroszkópiai módszerek elemi alkalmazásával. A gyakorlati jegy a tantermi és a 

laboratóriumi foglalkozások során írt zárthelyi dolgozatok és szóbeli beszámolók eredménye, 

valamint a laboratóriumi munkavégzés értékelése alapján kerül kialakításra. A félév 

elfogadásának feltétele a Szerves kémia V. gyakorlaton hat preparatív feladat teljesítése, a 

Szerves kémia VI. gyakorlaton tíz preparátum elkészítése, az irodalmazási feladat elvégzése, 

és egy ismeretlen vegyület szerkezetének meghatározása. 

92

Tartalma: 

A tantermi gyakorlat során példákkal illusztrálva áttekintjük a szerves kémiai 

szintézismódszereket kötés- illetve reakciótípusonként. 

A laboratóriumi gyakorlaton a hallgatók személyre szólóan összeállított feladatsort kapnak, 

melyet önálló időbeosztás alapján teljesítenek. A feladatsor 10 preparátumot (Szerves kémia 

V.) illetve 16 preparátumot + irodalmazást + ismeretlent (Szerves kémia VI.) tartalmaz, 

melyek előállítási reakciói a következő tématerületekből kerülnek ki: 

• Nukleofil szubsztitúciók (pl.: n-butil-bromid, etil-jodid, ftálimid előállítása) 

• Elektrofil addíciók (pl.: transz-1,2-dibrómciklohexán, 2’-hidroxikalkon-dibromid, 2- 

brómciklohexanol előállítása) 

• Eliminációk (pl.: ciklohexén, ciklohexa-1,3-dién, transz-propenilbenzol előállítása) 

• Funkciós csoportok kialakítása aromás magon (pl.: brómbenzol, acetofenon, naftalin- 

2-szulfonsav előállítása) 

• Heterociklusos vegyületek előállítása (pl.: 2,5-dimetilpirrol, tetrahidrokarbazol, 2,5- 

dimetilfurán előállítása) 

• C-C kötés kialakítása (pl.: difenilmetán, 2’-hidroxikalkon, difenil-metanol előállítása) 

• Fázistranszfer katalitikus reakciók (pl.: 2-fenil-1,1-diklórciklopropán, 7,7-diklórbiciklo[4.1.0]heptán, 

benzil-klorid előállítása) 

Az egyes praparátumok előállítása előtt szóbeli beszámolók során ellenőrizzük a hallgatók 

kémiai, műveleti, munka- és balesetvédelmi felkészültségét. 


1. Berényi Sándor, Kovács Lajos, Patonay Tamás, Somsák László: Szerves kémiai 

praktikum I. egyetemi jegyzet, Kossuth Egyetemi kiadó, Debrecen, 1997. 

2. Gulácsi Katalin, Juhász László, Juhászné Tóth Éva, Somsák László, Vágvölgyiné Tóth 

Marietta: Szerves kémiai praktikum III., egyetemi jegyzet, Kossuth Egyetemi Kiadó, 

Debrecen, 2006. 

3. Szerves vegyületek szerkezetének meghatározása fizikai módszerekkel, egyetemi jegyzet 

Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2001 

4. Spektrumgyűjtemény, egyetemi jegyzet, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000. 

5. Litkei György, Patonay Tamás: Szerves kémiai feladatgyűjtemény, Tankönyvkiadó, 

Budapest, 1992 

93

6. E.K. Meislich, H. Meislich, J. Sharefkin: 3000 Solved problems in Organic Chemistry, 

McGraww-Hill INC, 1994. 

7. R:O:C: Norman, J.M. Coxon: Principles of Organic Synthesis, Blackie Academic & 

Professional, Glasgow, U.K., 1993 

A Szerves kémia V. és Szerves kémia VI. gyakorlatok tematikája 

heti bontásban 

Oktatási 

Tanterem 

Laboratórium 

hét Tematika Számonkérés Számonkérés 

1. Szén – szén kötés kialakítása: bázis 

katalizált reakciók 

Enolátok reakciói aldehidekkel, 

ketonokkal, észterekkel 

Enolátok alkilezési reakciója és 

addíciója aktivált alkénekre 

Alkinek és cianidok reakciói 

Kis ZH: Munka- és 

balesetvédelemi ismeretek. 

2. Szén – szén kötés kialakítása: sav 

katalizált reakciók 

Alkének önkondenzációja 

Friedel-Crafts reakciók 

Aldehidek és ketonok reakciói 

Mannich reakció 

3. Addíció C=C; C≡C és C=O kötésre 

Elektrofil és nukleofil addíciós 

reakciók többszörös C-C kötésre 

A reakció regio- és sztereoszelektivitásának 

értelmezése 

C, O, N, S-nukleofilek addíciója 

C=O kötésre 

4. Szén – nitrogén kötés kialakítása 

Telített szénatomon lejátszódó 

nukleofil szubsztitúciós reakció N- 

nukleofillel 

N-nukleofil addíciója telítetlen 

szénatomra 

Telítetlen szénatomon lejátszódó 

nukleofil szubsztitúciós reakció N- 

nukleofillel 

Elektrofil nitrogén reakciói: 

nitrozálási és nitrálási reakciók 

Szén – oxigén kötés kialakítása 

Telített es telítetlen szénatom 

reakciója O-nukleofilekkel 

C-O kötés kialakítása oxidációs 

reakciókkal 

ZH az 1.-3. hét 

tematikája alapján 

Kis ZH: Laboratóriumi 

alapműveletek elmélete és 

alkalmazása. 

Kis ZH: Szerves vegyületek 

nevezéktana. 

Kis ZH: Szerves kémiai reakciók 

csoportosítása, értelmezése. 

94

Oktatási 

Tanterem 

Laboratórium 


5. Aromás elektrofil szubsztitúció 

Az aromás elektrofil szubsztitúció 

mechanizmusa 

Szubsztituenshatás:reakcióképesség 

és irányítóhatás 

Szén-szén, szén-nirogén, szén-kén és 

szén-halogén kötések kialakítása 

Aromás nukleofil szubsztitúció 

Az aromás nukleofil szubsztitúció 

mechanizmusa: arin-mechanizmus, 

Meisenheimer-komplex 

Aromás diazóniumsók reakciói 

Diazóniumsók előállítása és 

képződésének mechanizmusa 

Nitrogéneliminációs reakciók 

Diazóniumsók egyéb reakciói 

Kis ZH: Sztereokémiai 

alapismeretek. 

6. Funkciós csoportok 

interkonverziója-I (FGI) 

Egyszerű funkciós csoportok 

átalakításai: C-Hlg, C-OH, C-C, 

C=C, C≡C, C-H, C-N 

7. Funkciós csoportok 

interkonverziója-II (FGI) 

Összetett funkcióscsoportok 

átalakításai: C=O, COX (X= Hlg, 

OH, OR, NHR), NO 2 

8. Oxidációs módszerek 

Szénhidrogének, oxigén-, nitrogén-, 

kéntartalmú vegyületek oxidációs 

reakciói 

9. Redukciós módszerek 

Szénhidrogének, aldehidek, ketonok, 

epoxidok, karbonsavak és 

származékaik redukciós módszerei 

Nitrogén- és kéntartalmú vegyületek 

redukciója 

10. Három-, öt- és hattagú 

heterociklusos vegyületek szintézise 

11. Fémorganikus reagensek szerves 

kémiai alkalmazása 

Mg-, Na-, Li-, Zn-, Cu- Hg- és Pdorganikus 

vegyületek előállítása és 

reakciói 

ZH a 4.-7. hét 


ZH a 8.-10. hét 


Kis ZH: Funkcióscsoportok 

azonosítása kémiai és fizikai 

módszerekkel. 

Szerves kémia V. 

Referálás 

Utolsó preparátumok beadása, 

felszerelés elmosogatása, leadása 

Szerves kémia VI. 

Nagy ZH: Vegyületek több lépéses 

előállítása, elemi spektroszkópiai 

ismeretek 

Szerves kémia VI. 

Kis ZH: Addíciós és eliminációs 

reakciók szintetikus alkalmazása 

Kis ZH: Funkciós csoportok 

kialakítása aromás magokon 

Kis ZH: Fémorganikus vegyületek 

előállítása, reakcióik 

Kis ZH: β-Dikarbonil-vegyületek 

szintetikus alkalmazásai 

Irodalmazási feladat beadásának 

utolsó határideje 

95

Oktatási 

Tanterem 

Laboratórium 


12. Enzim katalizált kémiai átalakítások 

Enzimkatalizalt kémiai átalakítások: 

Lipázok, ligázok, oxido-reduktázok, 

izomerázok alkalmazása szerves 

kémiai szintézisekben 

13. Enantioszelektív szintézismódszerek 

a szerves kémiában 

Oxidációs, redukciós, addíciós és 

szubsztitúcios reakciók 

enantioszelektív megvalósítása 

szerves szintézisekben 

14. Retroszintetikus analízis alapjai 

Retroszintetikus analízis 

alapfogalmai, szinton fogalma es 

típusai 

Retroszintetikus analízis 

alkalmazása komplex vegyületek 

szintézistervezésében 

ZH a 11.-13. hét 


Kis ZH: Heterociklusos vegyületek 

előállítása 

Nagy ZH: Komplex szerves kémiai 

feladatmegoldás 

Ismeretlen vegyület beadásának 

utolsó határideje 

Utolsó preparátumok beadása, 

felszerelés elmosogatása, leadása 

Referálás 

96








BIOKÉMIA I. (ELŐADÁS) 

TBBE0302 

Dr. Kerékgyártó János tudományos főmunkatárs 

Dr. Kerékgyártó János tudományos főmunkatárs 

2 óra 


A megfelelő általános kémiai és szerves kémiai ismeretekre épülő biokémiai ismeretanyag 

biztosítson lehetőséget a fontos élettani folyamatok megértéséhez és genetikai ismeretek 

elsajátításához. 

Tartalma: 

Fehérjék szerkezete és funkciója. Oxigén tároló és oxigén transzport molekulák: mioglobin és 

hemoglobin. Az enzimek, mint biokatalizátorok: az enzimműködés általános jellemzői. 

Enzimgátlás. Biológiai membránok. Glikobiológia. Glikolízis. Citrátciklus. Oxidatív 

foszforiláció. Pentózfoszfát útvonal és glükoneogenezis. Glikogén metabolizmus. 

Zsírsavmetabolizmus. Aminosavak lebontása és az urea ciklus. A metabolizmus integrációja. 

A DNS és RNS felépítése. A genetikai információ tárolása, áramlása és kifejeződése. 


1. Ádám Veronika. Orvosi biokémia, (Medicina Könyvkiadó, 2002. ISBN 963 242 967 X) 

2. Boross László, Sajgó Mihály: A biokémia alapjai 3. kiadás. (Mezőgazda Kiadó, 2003. 

ISBN 963 286 0391 X) 

4. J. M. Berg, J. L. Tymoczko, L. Stryer: Biochemistry V. edition (W. H. Freeman and Co. 

2002. ISBN 0-7167-4684-0) 


1. hét: 

A biokémia tárgya, mi jellemző az élőre. A biokémia, mint kémiai tudomány. A víz szerepe 

97

az életben. Nem kovalens molekuláris kölcsönhatások A biokémia, mint biológiai tudomány. 

Az élet molekuláris szintű alaptörvényei. A biokémia eszköztára és eredményeinek gyakorlati 

felhasználása. Aminosavak, peptidek. A peptidkötés térszerkezete. Fehérjék szerkezeti 

szintjei: elsődleges szerkezet, másodlagos szerkezeti elemek (alfa hélix, béta redő, hajtű, 

random coil), szuper másodlagos szerkezetek, domének. Harmadlagos szerkezet, globuláris és 

fibrilláris fehérjék és funkcióik. Több polipeptid lánc kapcsolódása, negyedleges szerkezet. 

Anfinsen kísérlet. Chaperonok és szerepük a másodlagos szerkezet kialakulásában. Hősokk 

fehérjék, chaperonok alkalmazása a gyógyászatban. 

2. hét: 

Fehérjék biológiai szerepe, csoportosítása. Fehérjék izolálása és tisztítása, modern 

elválasztástechnikai módszerek. Aminosav szekvencia meghatározásának módszerei. Modern 

szerkezetvizsgálati módszerek a fehérjék szerkezetének felderítésében, tömegspektrometria, 

NMR, röntgendiffrakció. Oxigéntranszport-fehérjék. A myoglobin és hemoglobin szerkezete, 

funkciója. A negyedleges szerkezet kialakulása és szerepe a fehérjék működésének 

szabályozásában. 

3. hét: 

Az enzimek, mint biokatalizátorok. Enzimek szerkezete, szubsztrát kötő hely, katalitikus hely, 

kofaktorok, koenzimek, prosztetikus csoportok. Az enzimműködés általános jellemzői: 

specifitás, környezeti paraméterek hatása az enzim működésre. Enzimműködés 

szabályzásának alapjai, kompartmentalizáció, kovalens módosítás, limitált proteolízis, 

allosztérikus szabályozás. Enzimgátlások típusai. Enzimkinetika alapjai: Michaelis-Menten 

egyenlet és linearizálási lehetőségei. Gátlástípusok kinetikai értelmezése. 

4. hét: 

Lipidek fogalma, csoportosítása, biológiai jelentősége. Terpének és karotinoidok. Neutrális 

zsírok és szerepük a táplálkozásban, energiatárolásban. Foszfolipidek és funkcióik. 

Koleszterin és szteránvázas vegyületek. Szénhidrátok szerkezete, mono-, di-, oligo- és 

poliszacharidok. A biológiai membránok felépítése. Alapvető membrán transzport tipusok. 

Glikobiológia, glikopatológia tárgya. Vércsoport antigének. 

98

5. hét: 

Anyagcsere folyamatok (metabolizmus) alapfogalmai. Anabolizmus és katabolizmus 

kapcsolata, emésztés, sejtlégzés. Az anyagcserefolyamatokban fontos szerepet játszó 

molekulák, nagy energiájú vegyületek, koenzimek (ATP, NAD + -NADH, FAD-FADH 2 , 

NADP + -NADPH, Acil-, Acetil-KoA) szerkezete, funkciója. A glikolízis lokalizációja, 

szakaszai, lépései, szabályozása, szerepe. A piroszőlősav sorsa. Különböző monoszacharidok 

belépése a glikolízisbe. 

6. hét: 

A piruvát dehidrogenáz enzimkomplex működése, AcCoA keletkezése piruvátból. A tiaminpirofoszfát 

és liponsav koenzimek szerepe. A citrát-kör lokalizációja, részfolyamatai, energia 

és anyagmérlege, szerepe az energianyerésben és a bioszintetikus építőelemek 

szolgáltatásában. A citrát ciklust feltöltő reakciók. Különböző vegyületek belépési lehetősége 

a citrát ciklusba. A citrát ciklus köztitermékei, mint bioszintetikus utak kiinduló anyagai. 

7. hét: 

Az oxidációs energia átalakulása kémiai kötési energiává. A biológiai oxidáció, elektron 

transzfert katalizáló enzimek. Oxidatív foszforilálás: lokalizációja, a NADH és a FADH 2 

nagyenergiájú elektronjainak útja a molekuláris oxigénhez. A mitokondrium belső 

membránjának szerkezete, az elektrontranszportban résztvevő enzimrendszerek felépítése. Az 

ubikinon és a citokrómok szerepe az elektrontranszportban. Reaktiv oxigén részecskék 

keletkezése és eliminációja. A Mitchell féle kemiozmotikus elmélet. Az oxidáció és a 

foszforilálás kapcsolata, az ATP szintézis hajtóereje. 

8. hét: 

A pentóz-foszfát útvonal, a glükóz direkt oxidációja. A folyamat lokalizációja, szerepe a 

metabolizmusban. A keletkező NADPH és pentóz foszfátok felhasználásának lehetőségei. A 

pentóz-foszfát útvonal különböző módozatai. A glükoneogenezis: glükóz szintézise nem 

szénhidrát köztitermékekből. A folyamat lokalizációja, szerepe, a glikolízistől eltérő és 

megegyező reakciói. A piruvát karboxiláz enzim működése, a biotin koenzim szerepe. 

Transzport folyamatok a glükoneogenezisben. A Cori-kör. 

99

9. hét: 

Poliszacharidok lebontása a táplálék emésztése során és a sejtek anyagcsere folyamataiban. A 

glikogén, mint gyorsan mobilizálható glükóz forrás metabolizmusa. A glikogén lebontás és 

szintézis lépései, enzimei, lokalizációja. Aktivált glükóz, mint a szintézis alapegysége. A 

ciklikus-AMP központi szerepe a glikogén metabolizmus szabályozásában. A májban folyó 

glikogén metabolizmus szerepe a vércukor szintjének szabályozásában, a májsejt glükóz 

érzékelője. 

10. hét: 

A zsírok metabolizmusa: triacil-glicerolok c-AMP-szabályozta hidrolízise, a glicerol sorsa. A 

zsírsavak aktiválása, aktivált zsírsavak bejutása a mitokondriumba. A karnitin szerepe. A 

zsírsavak béta oxidációja, a folyamat lokalizációja, lépései és enzimei. Páratlan szénatom 

számú és telítetlen zsírsavak lebontásához szükséges kiegészítő reakciók, enzimek. 

Ketontestek keletkezése, szerepük az agy tápanyag ellátásában. 

11. hét: 

A lipogenezis: a zsírsavak bioszintézise, lokalizációja enzimei. A lebontás és szintézis közötti 

különbségek. A palmitát szintéziséhez szükséges AcCoA és NADPH forrása. Az AcCoA 

kijutása a mitokondriumból. MalonilCoA keletkezése, a zsírsav szintézis elkötelező lépése. 

Az ACP szerepe a zsírsavak szintézisében, a szintézis lépései. Hosszabb szénláncú és 

telítetlen zsírsavak szintézise. A zsírsav szintézis és a szénhidrát anyagcsere kapcsolata. 

12. hét: 

A táplálék fehérjék emésztése, a proteolitikus enzimek specifitása, aktiválódása, katalitikus 

mechanizmusa. Az aminosavak lebontása; a nitrogén sorsa. Az aminotranszferázok és a 

glutamát dehidrogenáz központi szerepe a nitrogén metabolizmusban. 

13. hét: 

Az urea-ciklus és kapcsolata a citrát-körrel, a Krebs kettős kör. Aminosavak lebontása; az 

aminosavak szénláncának sorsa. Ketogén és glükogén aminosavak. Aminosavakból 

szintetizálódó egyéb fontos biomolekulák. Aminosav anyagcsere betegségek. 

100

14. hét: 

A DNS és RNS felépítése, szerkezeti szintjei. Purin nukleotidok szintézise, a purinváz 

felépítésében résztvevő atomok eredete. Pirimidin nukleotidok szintézise, a PRPP szerepe a 

szintézisekben. Dezoxiribonukleotidok szintézise. Nukleinsavak emésztése. A genetikai 

információ tárolása, áramlása és kifejeződése. 

101

Analitikai Kémiai Tárgycsoport 

Analitikai Kémia I. 

(Óraszám: III. félév: 2 + 2 + 4 óra/hét) 


Tárgycsoport felelős: Dr. Fábián István 

Tantárgyakat oktatók: Dr. Fábián István, Dr. Farkas Etelka 


*Az Analitikai kémia II és III, valamint a Környezetanalitka szervetlen kémiai módszerei a 

vegyész szakirányon kötelező ráképzés 

Elválasztástechnika 

(Óraszám: III. félév: 1 + 0 + 3 óra/hét) 



Tantárgyakat oktató: Dr. Lázár István 


Spektroszkópiai módszerek 

(Óraszám: V. félév: 2 + 0 + 0 óra/hét) 



Tantárgyat oktató: Dr. Szilágyi László 


102








ANALITIKAI KÉMIA I. (ELŐADÁS) 

TKBE0501 

Dr. Fábián István egyetemi tanár 



Az analitikai kémia alapjainak megismertetése a hallgatókkal, különös tekintettel az 

oldatfázisú egyensúlyi rendszerek és a megoszlási egyensúlyok analitikai kémiai 

alkalmazásaira, illetve a legelterjettebb műszeres analitikai kémiai módszerek elvi hátterének 

és eszközeinek leírására. 

Tartalma: 

Az analitikai kémia alapfogalmai, mérések jellemzése, hibaszámítás alapjai. Oldategyensúlyi 

rendszerek kvantitatív jellemzése: a pH fogalma, egyensúlyi állandó, oldhatósági szorzat, 

redoxipotenciálok. A titrimetria alapjai: sav-bázis, redoxi-, csapadékos- és komplexometriás 

titrálások. A heterogén egyensúlyok analitikai alkalmazásának alapjai: gravimetria, extrakció, 

kromatográfiás módszerek. Az emissziós és abszorpciós atomspektroszkópiai módszerek elvi 

alapjai, eszközei. Az UV-VIS spektroszkópia eszközei, szervetlen kémiai alkalmazásai. 

Elektrokémiai módszerek: direkt és indirekt potenciometria, voltammetria, amperometria, 

konduktometria. Termikus analízis. A röntgensugárzás analitikai kémiai alkalmazásai. 

Kinetikai analitikai kémiai módszerek. Mintavétel, az analízis előkészítő műveletei. 

Minőségbiztosítás az analitikai kémiában. 


1. Fábián István: Analitikai kémia, oktatási segédanyag. 

2. Skoog, D.A.; West, D.M.; Holler, F.J.: Fundamentals of Analytical Chemistry, Saunders 

College Publ., New York, 1988. 

3. Willard, H. H.; Merritt Jr., L.L.; Dean, J.A.; Settle Jr., F.A.: Instrumental methods of 

Analysis, Wadsworth Publ., Co., Belmont, CA, U.S.A., 1988. 

103


1. hét: 

Az analitikai kémia általános céljainak ismertetése, a tudományág kapcsolata a kémia más 

területeivel. Az analitikai módszerek csoportosítása: kvalitatív és kvantitatív, valamint 

klasszikus és műszeres analitikai módszerek általános jellemzői. A minta és összetevői. A 

mintavételezés alapjai. A mérés fogalma, célja, analitikai eredmények megadása. 

2. hét: 

Oldategyensúlyok általános jellemzése, a koncentrációeloszlás fogalma, egyszerű és csatolt 

egyensúlyi rendszerek. Komponensek analitikai és egyensúlyi koncentrációja. Egyszerű 

egyensúlyok matematikai leírása. Lépcsőzetes egyensúlyok kezelése elváló és átfedő 

egyensúlyi lépcsők értelmezése. Koncentrációeloszlások számítása egyszerű egyensúlyi 

rendszerekben. Az egyensúlyi reakciók szerepe a kvantitatív analitikai kémiában. 

3. hét: 

Sav-bázis elméletek, a Brönstedt-féle elmélet alapjai. Savak és bázisok jellemzése a 

disszociációs állandó értelmezése. A pH fogalma, az általános egyenúlyi megfontolások 

alkalmazása erős és gyenge savak/bázisok jellemzésére. Pufferek. Többértékű savak és 

bázisok jellemzése, amfolitok. Sav-bázis titrálási görbék. 

4. hét: 

A titrimetria alapfogalmai: mérőoldat, standardizáló alapanyag, ekvivalenciapont, végpont, a 

titrálás elvi hibája. A sav-bázis titrálások gyakorlata, mérőoldatok készítése, 

koncentrációmeghatározása. Közvetlen és közvetett meghatározások, előkészítő reakciók 

szerepe. Sav-bázis indikátorok, kiválasztásuk szempontjai. Acidi-alkalimetrás meghatározási 

módszerek. Az általános egyensúlyi alapelvek alkalmazása komplexegyensúlyok 

jellemzésére. Látszólagos stabilitási állandó. 

5. hét: 

A komplexometria gyakorlata. Komplexometriás titrálási görbék. Maszkírozás. 

Fémindikátorok működésének alapelve, alkalmazásuk komplexometriás titrálások 

végpontjelzésére. Komplexometriás meghatározási módszerek, fémionok egymás melletti 

104

meghatározása. Csapadékképződési egyensúlyok. Az oldhatósági szorzat és oldhatóság 

fogalma. Az oldhatósági viszonyokat meghatározó tényezők. Az argentometriás titrálások 

gyakorlata, a csapadékos titrálások végpontjelzése. 

6. hét: 

Redoxireakciók analitikai alkalmazásai. A redoxiegyensúlyok jellemzésére a 

redoxipotenciálok alapján. Standard és formálpotenciál. A redoxititrálások csoportosítása. A 

permanganometria, kromatometria, bromatometria és jodometria gyakorlata. 

7. hét: 

Elválasztási módszerek az analitikai kémiában. Gravimetria. A csapadéképződés 

szabályozására alkalmas kísérleti módszerek, hőkezelési eljárások. Szilárd-folyadék, 

folyadék-folyadék extrakciós módszerek. Fémionok extrakciós elválasztása. 

8. hét: 

Kromatográfiás elválasztási módszerek általános leírása, csoportosítása. A kromatogramok 

általános jellemzése: retenciós paraméterek, felbontás, sávok jellemzői. A kromatográfia 

alapeszközei. Kiértékelési módszerek alapjai. 

9. hét: 

A műszeres analitikai módszerek csoportosítása. Az analitkai jel, zaj fogalma. A jel/zaj arány 

növelésének általános módszerei. A hibaszámítás alapjai, a mérési eredmények eloszlása, 

statisztikai jellemzése. Mérési adatok kiértékelése. Az analitikai módszerek 

teljesítményjellemzői. 

10. hét: 

Az elektromágneses sugárzás és az anyag kölcsönhatása. Spektroszkópiai módszerek 

általános jellemzése. A spektrofotometria gyakorlata, alkalmazása kvantitatív analízisre. A 

Lambert-Beer törvény. A spektrofotometria és az atomspektroszkópiai módszerek 

összehasonlítása. 

11. hét: 

Az atomspektroszkópiai módszerek csoportosítása. Az atomabszorpciós spektrometria alapjai 

atomizáció, atomizációs módszerek. Az atomabszorpciós analízis eszközei. Üregkatód-lámpa, 

105

detektorok, spektrumok kiértékelése. Az atomemissziós spektrometria alapjai. Az induktívan 

csatolt plazmaégő működése, az ICP módszer. Az ívgerjesztés alkalmazása lézermikropróbákban. 

12. hét: 

Az elektrokémiai módszerek csoportosítása. A potenciometria alapjai. Indikátor- és 

referenciaelektródok. Néhány elektródtípus leírása, az elektródok jellemzésére alkalmazott 

paraméterek értelmezése: szelektivitás, válaszidő, érzékenység. Közvetlen és közvetett 

potenciometriás módszerek. 

13. hét: 

Voltammetria nem nulla áramerősség mellett. A polarográfia alapjai: leválási potenciál, 

féllépcső potenciál, maradékáram, diffúziós határáram. Két-, illetve háromelektródos 

polarográfok. Polarográfiás technikák, polarogramok kiértékelése. Közvetlen és közvetett 

vezetőképességi analitikai módszerek. 

14. hét: Termikus analízis. A TG, DTG, DTA és DSC módszerek összehasonlítása. 

Termometriás titrálások. A folyamatos analízis alapjai. A buborékszegmentált folyamatos 

analízis és a injektálásos (FIA) analitikai módszerek áttekintése. Kinetikai analitikai 

módszerek. 

106








ANALITIKAI KÉMIA I. (SZÁMOLÁSI GYAKORLAT) 

TKBG0501 


Dr. Farkas Etelka egyetemi tanár 


A tantermi gyakorlat célja, hogy kialakítsa a hallgatókban azt a készséget, mely alapján 

számításokkal alátámasztott módon képesek megtervezni különféle klasszikus mennyiségi 

analitikai módszerekkel végrehajtandó feladatot, képesek a kapott kísérleti eredmények 

értékelésére. Mindezen készségek kialakításához nélkülözhetetlen, és ezért a szemináriumon 

célként megjelölt, a legalább alapvető jártasság kialakítása az analitikában alkalmazott 

reakció-típusok (sav-bázis, redoxi, komplexképződési, csapadékképződési reakciók) 

kvantitatív kezelésére. 

Tartalma: 

A szeminárium során konkrét feladatokon keresztül történik egyrészt a fogalmak, 

összefüggések szemléltetése, megértetése, másrészt gyakorlati feladatok megtervezése, a 

kapott kisérleti eredmények számolása. 


Farkas Etelka, Fábián István, Kiss Tamás, Posta József, Tóth Imre, Várnagy Katalin: 

Általános és analitikai kémiai példatár, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2003. 


1. hét: 

Alapvetően fontos, hogy az analitikai feladatokhoz nélkülözhetetlen SI mértékegységekkel 

készségszinten dolgozni tudjon a hallgató. Tekintettel arra, hogy korábbi kurzus anyagaként 

ez a terület már ismertnek tekinthető, így e témakörben csupán egy-egy feladat révén rövid 

107

ismétlésre kerül sor az első hét két óráján. Ezen két óra fedata továbbá az SI szerint nem 

megengedett, de a gyakorlati analitikai laboratóriumokban még használt egységek (pl. 

normalitás, faktor) megismertetése mintafeladatokon keresztül. 

2. hét: 

Természetes, hogy nem lehetséges kémiai analízist sem olymódon végrehajtani, hogy a kapott 

eredménynek ne lenne hibája, valamilyen mértékű bizonytalansága (pontatlansága). A 

második hét órái keretében mintafeladatok által egyrészt a szükséges alapvető fogalmak, 

másrészt a hibafajták megismertetése, megértetése, rögzítése történik. 

3. hét–6. hét: 

Az analitikában alkalmazott reakció típusokkal kapcsolatos számolások: 

Savak-bázisok, sav-bázis reakciók. pH-számolás erős sav/bázis, egyértékű gyenge sav/bázis 

rendszerekre, valamint sav-bázis puffer rendszerekre, illetőleg amfolitokra. Többértékű savak, 

bázisok rendszereinek alapesetei (mintafeladatokon keresztüli bemutatás). 

Sav-bázis reakciók analitikai alkalmazásával (sav-bázis titrálásokkal) kapcsolatos feladatok: 

titrálási görbék számolása, értelmezése. Ekvivalenciapont pH-jával, indikátor-választással, 

titrálási hibával kapcsolatos számolások. Feladatok sav-bázis titráláson alapuló mérések 

megtervezésére, titrálás végeredményének számolására. (3 hét anyaga) 

7. hét–9. hét: 

A komplexképződési reakciók, lépcsőzetes egyensúlyok kvantitatív jellemzése. Többfunkciós 

ligandumokkal (amino-polikarboxilátok, elsősorban EDTA) való komplexképződés 

kvantitatív jellemzése. Az EDTA-val való komplexképződéssel konkuráló reakciók (EDTA 

protonálódás, egy-két mintafeladat erejéig a fémion hidrolízis) hatásának kezelése, a 

látszólagos stabilitási állandóval kapcsolatos számolások. Komplexképződési reakciók 

analitikai alkalmazása. Komplexometria, komplexometriás titrálási görbe pontjainak 

számolása. Példák (megadott pH értékeken) fémionok EDTA-val való titrálásban történő, 

adott hibahatáron belüli meghatározhatósága megítélésére. Feladatok komplexometriás 

titráláson alapuló mérések megtervezésére, titrálás végeredményének számolására. (2 hét 

anyaga) 

10. hét–11. hét: 

Oxidációs-redukciós (redoxi) reakciók: A redoxi reakciók rendezésével kapcsolatos korábbi 

108

ismeretek felelevenítése néhány, analitikai szempontból fontos redoxi reakció példáján 

keresztül. Redoxi félreakciók, a rájuk vonatkozó Nernst-egyenlet felírása, értelmezése az 

analitikai jelentőség szempontjából. A redoxi potenciált befolyásoló tényezők, a 

formálpotenciál. A standard-, illetőleg formálpotenciálok ismeretében redoxi reakciók 

irányának és lejátszódás mértékének megítélése (redoxi egyensúlyi állandó számolása). 

Gyakorlati példák redoxi titrálásokkal kapcsolatosan. Redoxi reakciókon alapuló analitikai 

meghatározások eredményének számolása. (2 hét) 

12. hét–14. hét: 

Csapadékképződési reakciók: Alapfogalmak (oldhatósági szorzat, oldékonyság) megértését, 

kapcsolatukat bemutató feladatok megoldása. Az oldékonyságot befolyásoló tényezők 

(sajátion fölösleg, pH, komplexképződés) hatásának megértését bemutató egyszerű feladatok 

megoldása. Csapadékképződési reakciók analitikai alkalmazásához kapcsolható feladatok 

megoldása. Modell feladatok csapadék megjelenítése, feloldása, kvantitatív leválasztása 

feltételeinek számolására. Feladatok a csapadékos titrálás, gravimetria témakörében (3 hét). 

A gyakorlat során két alkalommal írt zárthelyi méri le a megjelölt témakörökben elért 

jártasság szintjét 

109








ANALITIKA KÉMIA I. (LABORATÓRIUMI GYAKORLAT) 

TKBL0501 


Dr. Farkas Etelka egyetemi tanár 


A gyakorlat célja, hogy megismertesse a hallgatókat alapvető klasszikus analitikai 

módszerekkel, azok gyakorlati megvalósítási technikáival. A kapott kísérleti eredmények 

értékelése ugyancsak a feladatok részét képezi. 

Tartalma: 

A kvantitatív analízis során tömeg és/vagy térfogatmérési műveletek összességéből álló 

eljárások mérési eredményeiből számítjuk ki a megfelelően előkészített vizsgálati minta egy 

vagy több komponensének mennyiségét. Fontos feladat a gyakorlat során a tömegmérés 

analitikában legáltalánosabban használatos technikáinak, a térfogatmérő eszközök 

tisztításának, használatának, szükség szerinti kalibrálásának elsajútítása. 

A titrimetria különböző módszereit, azok alkalmazásának feltételeit, lehetőségét, a 

tematikában meghatározott gyakorlati feladatokon keresztül tanulmányozzák a hallgatók. 

A nagyobb gyakorlatot, hosszabb időt igénylő egyik egyszerű elválasztási módszer, a 

gravimetria egy-két konkrét feladat kapcsán foglaltatik benne a tematikában. 

Végül egy, a minta előkészítésében, a mérés megtervezésében, valamint végrehajtásában 

nagyobb önállóságot igénylő komplex feladattal zárul a kurzus. 

Ajánlott irodalom a konkrét gyakorlatokhoz kapcsolódó elméleti alapokhoz, illetve az 

analízis eredményeinek kiszámításához: 

1. Farkas Etelka: Oktatási segédanyag, Klasszikus analitikai kémiai laboratóriumi 

gyakorlathoz, Debreceni Egyetem, 2003 

2. Burger Kálmán: Az analitikai kémia alapjai: kémiai és műszeres elemzés, Semmelweis 

Kiadó, 1999. 

3. Pokol György, Sztatisz Janisz: Analitikai kémia I., BME Kiadó, 1999. 

110

4. Schulek Elemér, Szabó Zoltán László: A kvantitatív analitikai kémia elvi alapjai és 

módszerei, Tankönyvkiadó, 1971 

5. Farkas Etelka, Fábián István, Kiss Tamás, Posta József, Tóth Imre, Várnagy Katalin: 

Általános és analitikai kémiai példatár, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2003. 


1.-2. hét: 

A laboratóriumi munkaszabályok ismertetése, balesetvédelmi oktatás, a felszerelések átvétele. 

A meghatározások során használandó térfogatmérő eszközök tisztításának, pontos 

használatának, esetleges kalibrálásuknak megismerése. 

Sav-bázis reakciókon alapuló titrimetriás meghatározásokhoz HCl mérőoldat készítése cc. 

sósav oldatból, hígítással. (E feladat kapcsán ismétlésre kerülnek a cc. savak, lúgok hígítási 

lépéseinél figyelembe veendő balesetvédelmi szempontok is.) Törzsoldat készítése a sósav 

mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározásához használandó standardból, káliumhidrogén-karbonátból. 

(A feladatnak része a mennyiségi analitikában alkalmazott különféle 

tömegmérési technikák megismertetése is). 

A HCl mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása KHCO 3 -ra. A pontosan ismert 

koncentrációjú mérőoldattal szilárd porminta bórax-tartalmának meghatározása egyedi minták 

készítésével (ismeretlen). (A feladat kapcsán átismétlésre kerülnek a gyenge savak/gyenge 

bázisok közvetlen sav-bázis titrálásban történő meghatározásának feltételei, valamint szilárd 

minták előkészítésével kapcsolatos általános teendők). 

3. hét: 

A HCl mérőoldat koncentrációjának ellenőrzése. 

NaOH és Na 2 CO 3 meghatározása egymás mellett a Warder-féle kétindikátoros módszer 

szerint (ismeretlen). 

NaOH mérőoldat készítése (itt ismertetésre kerülnek azon általános technikák, melyek 

“karbonátmentes” lúg mérőoldatok készítésére alkalmazottak). 

4.-5. hét: 

A NaOH mérőoldat pontos koncentrációjának meghatározása ismert koncentrációjú HCl 

oldatra. 

111

Többértékű savak meghatározásának feltételei, lehetőségei. Konkrét feladat: oxálsav 

meghatározása (ismeretlen). 

Közvetett sav-bázis titrálások lehetőségei közül a példaként kiemelt és konkrétan 

végrehajtandő feladatok: Ni(II)-ionok meghatározása a kationcsere során képződő 

hidrogénionokon keresztül (ismeretlen), valamint Na 2 S 2 O 3 (brómos oxidációját követő) 

közvetett alkalimetriás meghatározása (ismeretlen). 

6. hét: 

Csapadékképződési reakciók alkalmazásának lehetőségei és feltételei a titrimetriában. 

Konkrét végrehajtandő feladat a KCl/KBr porkeverék klorid- és bromid-tartalmának 

meghatározása Mohr-szerint indirekt módszerrel, ismert koncentrációjú AgNO 3 mérőoldatot 

használva (ismeretlen). 

Redoxi reakciók alkalmazásának lehetőségei és feltételei a titrimetriában. 

Permanganometria: A permanganát mint mérőoldat titrimetriában való alkalmazási 

lehetőségeinek, feltételeinek összefoglalása Megadott koncentrációjú KMnO 4 oldat készítése 

és pontos koncentrációjának meghatározásához Na-oxalát standard-ból törzsoldat készítése. 

7.-8. hét: 

A KMnO 4 mérőoldat szűrése, pontos koncentrációjának meghatározása. A lehetséges 

alkalmazások közül Fe(II)-Fe(III) meghatározása permanganometriásan (ismeretlen). 

Bromatormetria: Adott koncentrációban rendelkezésre álló KBrO 3 mérőoldattal a lehetséges 

közvetlen oxidációs, addiciós, szubsztitűciós reakció-típusok közül egy bróm-addiciós 

reakción alapulú meghatározás, a C-vitamin hatóanyagtartalmának meghatározása 

(ismeretlen). 

9.-10. hét: 

Jodometria: A jodometria oxidimetriás, valamint reduktometriás ágainak bemutatása. 

Meghatározási lehetőségek és feltételek összefoglalása. A jodometrás meghatározások során 

alkalmazandó speciális körólmények megismerése. Adott koncentrációjú Na 2 S 2 O 3 mérőoldat 

készítése és koncentrációjának meghatározása ismert koncentrációjú KIO 3 -ra. Példaként 

elvégzendő feladat: Cu(II) meghatározása jodometriásan (ismeretlen), valamint I – - 

meghatározás jódsokszorozó eljárással (ismeretlen). 

112

11.-12. hét: 

Komplexometria: A komplexképződési reakciók titrimetriás alkalmazása feltételeinek 

összefoglalása, adott koncentrációjú EDTA mérőoldat készítése, analitikai mérlegen pontosan 

bemért Na 2 EDTA-ból. A közvetlen titrálásokban elvégezhető komplexometriás 

meghatározások közül példaként a vízkeménységet okozó Ca(II)- és Mg(II)ionok 

meghatározása történik. A feladat végrehajtása során, kihasználva a pH-nak az EDTA-val 

való komplexképződés szelektivitására gyakorolt hatását, a két ion egymás melletti 

meghatározása egyetlen mintából, két indikátort és két alkalmasan megválasztott pH-t 

beállítva történik (ismeretlen). A komplexképződés szelektívvé tételének további lehetőségai 

közül újabb példát nyújt a réz(II) és cink(II) egymás melletti meghatározása (ismertelen). 

A komplexképződés nem kellően gyors volta miatt az Al(III) meghatározása 

komplexometriásan közvetlen titrálásban nem, de visszaméréses technikával lehetséges 

(ismeretlen). 

A titrimetriás feladatokkal párhuzamosan, a 7 héttől a csapadékképződésen, mint egyszerű 

elválasztási eljáráson alapuló gravimetria alapjaival, lépéseivel is megismertet a gyakorlat. Az 

elvégzendő feladatok közül az egyiknél a csapadék hőkezelése elektromos szárítószekrényben 

történik (kobalt(II) meghatározása gravimetriásan 8-hidroxikinolinnal Berg szerint 

(ismeretlen)), míg a másiknál a csapadék ízzítása szükséges ahhoz, hogy a kapott termék 

egyértelműen jól definiált, ismert összetételűvé váljon (pl. Cr(III) gravimetriás 

meghatározása (ismeretlen)). Az utóbbi gyakorlatnál, mivel a kiindulási minta a 

meghatározást zavaró Fe(III)ionnal szennyezett, a mintaelőkészítés lépéseként extrakció is 

alkalmazandó. 

13.-14. hét: 

Egyéni zárófeladat, melynek során egy nagyobb kínálati csomagból kapnak a gyakorlatot 

végzők véletlenszerű kiválasztással feladatot. A végrehajtás során a mennyiségi 

meghatározáshoz a konkrét módszer kiválasztása, a mérés megtervezése, kivitelezése, az 

analízis eredményének számolása már meglehetősen nagy önállósággal történik. 

113








ELVÁLASZTÁSTECHNIKA (ELŐADÁS) 

TKBE0502 




A legfontosabb modern kutatólaboratóriumi és vegyipari elválasztási módszerek, eszközök és 

eljárások elméletének és gyakorlatának a megismertetése a hallgatókkal, különös tekintettel az 

egyes hagyományos és modern kromatográfiás eljárások lehetséges alkalmazásaira. 

Tartalma: 

A folyadékkromatográfiák alapjai, főbb típusai, adszorpciós, megoszlásos, méretkizárásos 

eljárások, normál és fordított fázisú kromatográfiás rendszerek, gélkromatográfia, ioncserés 

kromatográfia, affinitáskromatográfia, ionok vándorlásának elméleti alapjai. A modern 

analitikai és preparatív készülékek felépítési elvei, használatuk lehetőségei, általános 

gyakorlata. Automatikus mintaadagoló és frakciószedő rendszerek, laboratóriumi 

automatizálás. Modern mintaelőkészítési eljárások, folyadék-szilárd, folyadék-folyadék és 

szilárd fázisú extrakció. Szuperkritikus közegek alkalmazási lehetőségei az analitikában. 

Ultraszűrés és nanoszűrés, dialízises elválasztási eljárások. A kombinatórikus kémiában 

alkalmazott szilárd hordozós szintézismódszerek. Analitikai és preparatív réteg- és 

oszlopkromatográfiás technikák. Preparatív normál és fordított fázisú folyadékkromatográfia, 

gélkromatográfia, affinitáskromatográfia, ionkromatográfia. Töltött részecskék vándorlásán 

alapuló elválasztási és analítikai eljárások, elektromigrációs módszerek. Nagyon híg 

oldatokban alkalmazható elektromkémiai leválasztási módszerek. 


1. Dr. Mádi Istvánné (szerk.), Elválasztástechnika (Kromatográfiás módszerek), Egyetemi 

jegyzet, Tankönykiadó, Budapest, 1985 

2. Dr. Kovácsné Dr. Hadady Katalin, Hagyományos és modern rétegrendszerű 

folyadékkromatográfia, egyetemi jegyzet, Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1995 

114

3. Előadáson kiadott segédanyagok 


1. hét: 

Az ipari és a laboratóriumi elválasztások szükségessége, legfontosabb általános módszereinek 

összefoglaló jellemzése. Nagy mennyiségű oldószer eltávolítására szolgáló eljárások: 

bepárlás, filmbepárlás, kifagyasztás, fagyasztva szárítás. Szelektív kioldások, csapadékképzés. 

Flotáció, mágneses szeparáció. Centrifugálás és ultracentrifugálás. 

2. hét: 

Szűrés, ülepítés, centrifugálás. Atmoszférikus, nyomás alatti és csökkentett nyomáson történő 

szűrés eszközei, módszerei. Szűrőpapírok, szűrőlapok minősítése, kiválasztásának alapjai. 

Szűréskönnyítő anyagok és alkalmazási területeik. Az ozmózis jelensége, fordított ozmotikus 

eljárások, dialízises elválasztási módszerek, dialízismemebránok, dializáló készülékek. 

Elektrodialízis. Membránszűrés, sterilszűrés,ultraszűrés, nanoszűrés. 

3. hét: 

Gázelegyek szétválasztására szolgáló eljárások. Frakcionált kondenzáció, kifagyasztás, 

frakcionált desztilláció. Komponensek eltávolítása szelektív kémiai reakcióval. Szelektív 

adszorpció, adszorptív dúsítás, deszorpció. Heterogén szennyezőket tartalmazó gázelegyek 

szétválasztására szolgáló eljárások. Szilárd szennyező eltávolítására szolgáló eljárások: 

szűrés, elektrosztatikus leválasztás, nedvesítéses eljárások. Centrifugális elven működő 

szeparátorok, centrifugális ultraszűrés. Ködök szétválasztására alkalmas eljárások. 

4. hét: 

Szakaszos és folyamatos folyadék-szilárd és folyadék-folyadék extrakció elmélete, gyakorlati 

megvalósításai. Manuális és automatikus extraktorok. Szuperkritikus állapot jellemzői, a 

szuperkritikus közegek alkalmazása az analitikai és az ipari gyakorlatban. Az extrakciós 

eljárások felhasználása az analitikai mintaelőkészítésben. Szilárd fázisú extrakció (SPE) és 

szilárd fázisú mikroextrakció (SPME), működésük elvi alapjai, analitikai felhasználásaik. 

115

5. hét: 

A kromatográfiás eljárások csoportosítása a retenció mechanizmusa alapján, az egyes 

kromatográfiák rövid ismertetése. A kromatográfiás módszerek kifejlesztési mód szerinti 

csoportosítása, általános jellemzése. A kromatográfiás módszerek megválasztásának 

alapelvei. 

6. hét: 

Vékonyrétegkromatográfia elmélete és gyakorlata. Legfontosabb kromatográfiás rétegek 

típusai, vertikális és horizontális futtatások. A kromatográfiás kamrák típusai, modern 

kromatográfiás készülékek, automatikus kifejlesztő kamrák. kromatogramok láthatóvá tétele,. 

Preparatív rétekromatográfia. 

7. hét: 

Gázkromatográfia I. A gázkromatográfia alapjai, a GC készülékek általános felépítése. A GC 

injektorok és detektorok leggyakrabban használt típusai. A GC detektorok működési elve, 

felépítése, működési elve, linearitási tartománya. 

8. hét: 

Gázkromatográfia II. Hagyományos töltött és kapilláris kolonnák, ultragyors kromatográfiás 

kolonnák típusai, elválasztástechnikai jellemzői. A gázkromatográfiában használatos 

mintaelőkészítő eljárások áttekintése. 

9. hét: 

Gázkromatográfia III. A környezeti analitikában használatos GC módszerek ismertetése, elvi 

alapjaik. Preparatív gázkromatográfiás eljárások. 

10. hét: 

Folyadékkromatográfia I. Hagyományos kis és közepes nyomású preparatív kromatográfiás 

eljárások, oszlopkromatográfia, flash kromatográfia, száraz oszlopos vákuum-kromatográfia 

elvei, megvalósításuk anyagai és eszközei. Automata frakciószedő készülékek. 

11. hét: 

Folyadékkromatográfia II. Nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiás készülékek általános 

felépítése, működésük alapelvei, legfontosabb eszközeik. A HPLC készülékeknél használatos 

116

legfontosabb detektorok. Analitikai folyadékkromatográfok felhasználási köre a 

kutatólaboratóriumokban. 

12. hét: 

Folyadékkromatográfia III. nagynyomású folyadékkromatográfok használata preparatív 

elválasztásokra. A léptéknövelés kérdésköre. Ipari folyadékkromatográfok felépítése, 

alkalmazási köre. 

13. hét: 

Gélkromatográfia, affinitáskromatográfia, gélelektroforézis alapelvei, megvalósításaik 

módszerei, anyagai és eszközei. 

14. hét: 

Nagyon híg oldatokban alkalmazható elektrokémiai leválasztási és dúsítási módszerek. 

117








ELVÁLASZTÁSTECHNIKA (LABORATÓRIUMI GYAKORLAT) 

TKBL0502 



3 (kétheti bontásban tömbösítve) 


A modern kutatólaboratóriumokban és a vegyiparban használatos legfontosabb műszeres 

elválasztási módszerek, eszközök és eljárások gyakorlatának, a mintaelőkészítés 

elválasztástechnikai részleteinek a megismertetése, különös tekintettel a kromatográfiás 

eljárások lehetséges alkalmazásaira. 

Tartalma: 

Gázkromatográfia alapjai, legfontosabb mérési módszerei, a GC készülék felépítése, 

kolonnatípusok és alkalmazási lehetőségeik, kromatográfiás indexek gyakorlati alkalmazásai, 

mennyiségi és minőségi elemzés elvégzése, kiértékelése. Az intenzív folyadékkromatográfia 

alapjai, legfontosabb mérési módszerei, a HPLC készülék felépítése, kolonnatípusok és 

alkalmazási lehetőségeik, mintaelőkészítés, mennyiségi és minőségi elemzés elvégzése, 

kiértékelése. Az ionok vándorlásán alapuló kromatográfiák alapjai, legfontosabb mérési 

módszerei, a kapilláris elektroforézis (CE) készülék felépítése, mintaelőkészítés, mennyiségi 

és minőségi elemzés elvégzése, kiértékelése. A gélkromatográfia alapjai, legfontosabb 

géltípusok, oszlopkészítés gyakorlata, mintaelőkészítés, mennyiségi és minőségi elemzés 

elvégzése, kiértékelése. A rétegkromatográfiás elválasztások elméleti alapjai, legfontosabb 

technikái, a TLC réteg és hordozó típusai, gyakorlati elválasztási feladatok és 

szemikvantitatív mérési feladatok végrehajtása vékonyrétegkromatográfiás technikával, az 

eredmények kiértékelése. Radiokémiai dúsítási és elválasztási módszerek általános 

gyakorlata, kis koncentrációk tartományában alkalmazható eljárások, radioizotóp elválasztása 

elektrokémiai módszererel, mennyiségi meghatározás elvégzése, kiértékelése. 

118


1. Dr. Mádi Istvánné (szerk.), Elválasztástechnika (Kromatográfiás módszerek), Egyetemi 

jegyzet, Tankönykiadó, Budapest, 1985 

2. Dr. Kovácsné Dr. Hadady Katalin, Hagyományos és modern rétegrendszerű 

folyadékkromatográfia, egyetemi jegyzet, Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1995 

3. Dr. Fábián István (Szerk): Műszeres analitika laboratóriumi gyakorlatok (házi jegyzet) 


1.-2. hét: 

Gázkromatográfia. Gázkromatográfia alapjai, legfontosabb mérési módszerei, a GC készülék 

felépítése, kolonnatípusok és alkalmazási lehetőségeik, kromatográfiás indexek gyakorlati 

alkalmazásai, mennyiségi és minőségi elemzés elvégzése, az eredmények kiértékelése. 

3.-4. hét: 

Kisnyomású folyadékkromatográfia. Az oszlopkromatográfia gyakorlati alapjai, legfontosabb 

álló- és mozgófázisok megismerése, a megfelelő kromatográfiás körülmények 

megválasztásának szempontjai. Gravitációs és kényszerelven működő elválasztások. 

Elválasztási feladat megoldása hagyományos és vákuumkromatográfiás módszerrel. 

5.-6. hét: 

Nagynyomású folyadékkromatográfia. Az intenzív folyadékkromatográfia alapjai, 

legfontosabb mérési módszerei, a HPLC készülék felépítése, kolonnatípusok és alkalmazási 

lehetőségeik, mintaelőkészítés, mennyiségi és minőségi elemzés elvégzése HPLC technikával, 

az eredmények kiértékelése. 

7.-8. hét: 

Gélkromatográfia. A gélkromatográfia alapjai, legfontosabb géltípusok megismerése, 

oszlopkészítés elvi alapjai, oszlopkészítés a gyakorlat keretein belül, mintaelőkészítés, 

mennyiségi és minőségi elemzés elvégzése a készített oszlopon, az eredméynek kiértékelése. 

119

9.-10. hét: 

Analitikai és preparatív rétegkromatográfia. A rétegkromatográfiás elválasztások elméleti 

alapjai, legfontosabb technikái, kromatográfiás szorbensek és a TLC rétegek típusainak 

megismertetése. Preparatív rétegek készítésének módja, felhasználási lehetőségeik 

megismertetése. Analitikai és félpreparatív elválasztási feladat elvégzése 

vékonyrétegkromatográfiás technikával, szemikvantitatív kiértékelés végrehajtása. OPLC 

készülék használatának megismertetése, elválasztási feladat végrehajtása OPLC technikával. 

11.-12. hét: 

Az ionok vándorlásán alapuló kromatográfiák alapjai, legfontosabb mérési módszerei, a 

kapilláris elektroforézis (CE) készülék felépítése, mintaelőkészítés, mennyiségi és minőségi 

elemzés elvégzése, kiértékelése. 

13.-14. hét: 

Radiokémiai dúsítási és elválasztási módszerek általános gyakorlata, kis koncentrációk 

tartományában alkalmazható eljárások, radioizotóp elválasztása elektrokémiai módszerrel, 

mennyiségi meghatározás elvégzése, kiértékelése. 

120







SPEKTROSZKÓPIAI MÓDSZEREK (ELŐADÁS) 


Dr. Szilágyi László egyetemi tanár 

Dr. Kurtán Tibor tanársegéd 

Dr. Kiss Attila tudományos segédmunkatárs 


A kémiai szerkezetfelderítés spektroszkópiai módszerei: alapelvek és gyakorlati alkalmazásuk 

megismertetése a hallgatókkal. 

Tartalma: 

A Zeeman-kölcsönhatás, az NMR és az ESR spektroszkópia alapelve. Az NMR kémiai 

eltolódás és mérése. Az NMR spektrométerek felépítése és működési elve. Proton kémiai 

eltolódások és alkalmazásuk a kémiai szerkezetmeghatározásban. A magspin-magspin 

csatolás. Az NMR multiplettek és a spektrumelemzés szabályai. A magspin-magspin csatolási 

állandók és kémiai szerkezeti alkalmazásaik. A 13 C és egyéb magok kémiai eltolódásai. 

Kémiai szerkezeti alkalmazások. Az ESR spektroszkópia alkalmazása a kémiai reaktivitás és 

szerkezet vizsgálatára. Abszorpciós molekula színképek (UV, IR, Raman) képződése. A 

Lambert-Beer törvény és analitikai alkalmazásai. Az UV-VIS alapfogalmai. A konjugáció 

megnyilvánulása az optikai spektrumokban. Szerves és szervetlen kémiai alkalmazások. 

Spektrofotométerek felépítése és működése. Spektrofotomeria alkalmazási lehetőségei a 

kémiai szerkezetvizsgálatban és analitikában. Az inter- és intramolekuláris effektusok 

megnyilvánulása az IR színképekben. A tömegspektrometria alapfogalmai: molekulák 

ionizációja, az ionizáció és a tömeg/töltés analízis módszerei. Tömegspektrométerek 

felépítése és működése. A tömegspektrometriai fragmentációs szabályok. A 

tömegspektrometria kombinált módszerei (GC-LC-CE-MS): analitikai és szerkezeti 

alkalmazások. Tandem tömegspektrometria. A szerkezetvizsgáló módszerek alkalmazásának 

stratégiája. Spektrumelemzés, minőségbiztosítási jellemzők. 

121

A kötelező, illetve az ajánlott irodalom: 

1. Szilágyi László: Mágneses rezonancia, 252 old. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977., 1987., 

Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2001. 

2. Szilágyi László: 1 H NMR spektrumok", 160 old. Tankönyvkiadó, Budapest, 1979. 

3. P. J. Hore: Mágneses magrezonancia, 97 old. Nemzeti Tankönyvkiadó RT, Budapest, 

2003. 

4. Dinya Z.: Elektronspektroszkópia, Tankönyvkiadó, Budapest, 1979. 

5. Dinya Z.: Infravörös spektroszkópia, Tankönyvkiadó, Budapest, 1981. 

6. Dinya Z.: Szerves tömegspektrometria, Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2002. 


1. hét: 

Az elektron és az atommag mechanikai és mágneses dipólusmomentuma. Nem-zérus spinű 

mikrorészecskék külső mágneses térben: a Zeeman-kölcsönhatás, a Larmor precesszió. Az 

NMR és az ESR spektroszkópia alapelve, a rezonanciafeltétel (NMR, ESR). Makroszkópikus 

minták mágneses sajátságai: a Zeeman-szintek betöltöttsége, a makroszkopikus 

mágnesezettség, a mágneses szuszceptibilitás. 

2. hét: 

A NMR kémiai árnyékolás értelmezése. Árnyékolási mechanizmusok könnyű és nehéz 

magokat tartalmazó atomokban. Árnyékolási mechanizmusok molekulákban és egyéb atomi 

halmazokban. Diamágneses és paramágneses árnyékolási járulékok. Példák szerves és 

szervetlen molekulák, komplexek, fémorganikus vegyületek, stb. köréből. Az NMR kémiai 

eltolódás definíciója és mérése. Az NMR spektrométerek felépítése és működési elve. 

3. hét: 

Proton kémiai eltolódások és alkalmazásuk a kémiai szerkezetmeghatározásban: 1 H-NMR 

eltolódások és a kémiai szerkezet összefüggései (anizotrópia-járulék, gyűrűáram, annulének, 

H-híd, oldószerhatás). Kötéseken és téren át ható elektron-effektusok tükröződése az 1 H- 

NMR kémiai eltolódásokban. Példák szerves és szervetlen molekulák, komplexek, 

fémorganikus vegyületek, stb. köréből. Kvantitatív analízis. 

122

4. hét: 

A magspin-magspin csatolás jelensége és értelmezése naiv, valamint félkvantitatív 

közelítésekben. A nem-csatolt AX spinrendszer. Bonyolultabb spinrendszerek: szimmetria és 

spin-spin csatolás. Gyenge csatolás, kémiai és mágneses egyenértékűség, a csatolt AB 

spinrendszer. Multiplicitási szabályok, az NMR spin-multiplettek első rendű analízise. Az 

NMR multiplettek és a spektrumelemzés szabályai. A szuperpozíció elve a spinmultiplettek 

analízisében, példákkal illusztrálva. 

5. hét: 

A magspin-magspin csatolási állandók és kémiai szerkezeti alkalmazásaik. Egy- és 

többkötéses homo- és heteronukleáris csatolási állandók különös tekinetttel a 13 C- 1 H 

csatolásokra. Izotóphatás. Elektroneloszlás (szubsztituens-elektronegativitás) és térszerkezeti 

hatások. Csatolási mechanizmusok: közvetett (kémiai kötéseken keresztül) és közvetlen (téren 

át ható) kölcsönhatások. A Karplus-egyenlet, alkalmazási példák molekulák térszerkezetének 

meghatározására. Távolható csatolások. 

6. hét: 

A 13 C és egyéb („hetero”) atommagok kémiai eltolódásai. A paramágneses árnyékolási 

állandó (σ P ) értelmezése Karplus-Pople szerint, σ P és elektronszerkezet. 13 C kémiai 

eltolódások és molekulaszerkezet (α-,β- és γ-hatások, C=O eltolódások). Elektroneloszlás 

(szubsztituens-elektronegativitás, mezomer/tautomer effektusok) és térszerkezeti hatások. 

Kémiai szerkezeti alkalmazások bemutatása szerves és szervetlen molekulák, komplexek, 

fémorganikus vegyületek, stb. köréből vett példákkal. 

7. hét: 

Az ESR spektroszkópia alkalmazása a kémiai reaktivitás és szerkezet vizsgálatára. A Fermiféle 

kontakt kölcsönhatás. Hiperfinom csatolás a H-atomban zérus-, illetve erős mágneses 

térben. A H-atom ESR spektruma. Hiperfinom csatolás a butadién gyök-anionban. A 

hiperfinom csatolási állandó elektronszerkezeti értelmezése (McConnell összefüggés). 

Spinpolarizáció. Hiperfinom csatolási állandók és elektronszerkezet összefüggése aromás 

szabad gyökökben. Hiperfinom csatolási állandók alkalmazása a kémiai reaktivitás 

123

vizsgálatában: elektrofil szubsztitúciós reakciók irányításai szabályai és a hiperfinom csatolási 

állandók összefüggései. 

8. hét: 

Elektromágneses sugárzás és abszorbciójának jellemzése. Egy molekula energiaszintjei 

(rezgési, rotációs és elektrongerjesztési) és abszorpciós molekula színképek (UV, IR, Raman) 

képződése. Az elektron gerjesztése, elektronátmenetek jellemzése, gerjesztett állapot, 

fluoreszcencia, foszforeszcencia. UV-Vis spektrum, szelekciós szabályok. Vibrációs 

kölcsönhatás, Franck-Condon elv. A Lambert-Beer törvény és analitikai alkalmazásai. 

9. hét: 

Az UV-VIS alapfogalmai; kromoforok, auxokromok, spektrális effektusok. Egyszerű és 

konjugált kromoforok; konjugáció megnyilvánulása az optikai spektrumokban. UV sávok 

eltolódását befolyásoló tényezők vizsgálata. Szerves vegyületek karakterisztikus UV-Vis 

átmenetei. Átmenetek hullámhosszának megadására alkalmas szabályok: telítetlen karbonil 

vegyületek, aromás vegyületek. Szerves és szervetlen kémiai alkalmazások; kvalitatív és 

kvantitatív analízis, izoméria és kémiai reakciók vizsgálata. 

10. hét: 

UV és IR spektrofotométerek felépítése és működése. Fourier transzformációs IR 

spektrométerek alkalmazásának előnyei. Mintaelőkészítés és IR spektrum feldolgozása. 

Harmonikus és anharmonikus oszcillátor model. Infravörös színképek keletkezésének 

feltételei. Spektrofotometria alkalmazási lehetőségei a kémiai szerkezetvizsgálatban és 

analitikában. 

11. hét: 

Rezgéstípusok, erőállandók invarianciájának elve. Szerves vegyületek jellemző 

karakterisztikus rezgési és csoportfrekvenciái konkrét példákkal, spektrumokkal alátámasztva. 

Kvantitatív alkalmazások. Az inter- és intramolekuláris effektusok megnyilvánulása az IR 

színképekben. 

12. hét: 

Tömeganalizátorok. Szektor, quadrupol, ioncsapda, TOF, FT-ICR analizátorok felépítése és 

működésük. A különböző típusú analizátorok előnyei, hátrányai, alkalmazhatósaguk határai. 

124

Tömegspektrometriás detektorok. A molekulaion és annak fragmentációja. A tömegspektrum. 

Mólcsúcs, báziscsúcs, spektrumok jellemzése. A tömegspektrometriai fragmentációs 

szabályok. 

13. hét: 

A szerves tömegspektrometria alapjai, tömegspektrometriai alapfogalmak. A 

tömegspektrumok főbb jellemzőinek ismertetése, tömegspektrumok értelmezése, jellemzése. 

A halogén elemek tömegspektruma. A+1, A+2 elemek. Gyűrű+kettőskötések szabály. A N- 

szabály. Jellemző fragmentációs szabályok. 

14. hét: 

A tömegspektrometria kombinált módszerei (GC-MS, LC-MS, CE-MS): analitikai és 

szerkezeti alkalmazások. A Tandem tömegspektrometria alapjai és alkalmazási lehetőségei. A 

szerkezetvizsgáló módszerek alkalmazásának stratégiája. Spektrumelemzés, 

minőségbiztosítási jellemzők. Módszerfejlesztés. A módszerfejlesztés főbb szempontjai. 

125

Alkalmazott Kémiai Tárgycsoport 

Kémiai Technológia I. 

(Óraszám: 2 + 1 + 0) 


Tantárgyfelelős: Dr. Zsuga Miklós egyetemi tanár 

Meghírdető tanszék: Alkalmazott Kémiai Tanszék 

Kémiai Technológia II. 

(Óraszám: 2 + 2 + 0) 


Tantárgyfelelős: Dr. Zsuga Miklós egyetemi tanár 

Meghírdető tanszék: Alkalmazott Kémiai Tanszék 

Környezettechnológia 

(Óraszám: 3+0+0) 

(Kreditszám: 4+0+0) 

Tantárgyfelelős: Dr. Borda Jenő egyetemi docens 

Meghirdető tanszék: Alkalmazott Kémiai Tanszék 

Üzemlátogatás 

(Óraszám: 5 nap/félév) 

Tantárgyfelelős: Dr. Borda Jenő egyetemi docens 

Meghirdető tanszék: Alkalmazott Kémiai Tanszék 

126








KÉMIAI TECHNOLÓGIA I. (ELŐADÁS) 

TKBE0601 

Dr. Zsuga Miklós egyetemi tanár 

Dr. Kéki Sándor egyetemi docens 

2 óra 


A vegyipari és környezetvédelmi technológiák alapműveleteinek és alapkészülékeinek 

ismertetése. 

Tartalma: 

A tantárgy magában foglalja a vegyipari és környezetvédelmi technológiák műveleteit és 

készülékeit. Áttekinti a kémiai reakciók ipari megvalósítását (vegyipari reaktortípusok) és a 

vegyipari műveleteket (fizikai műveletek, hidrodinamikai műveletek, kalorikus műveletek és 

anyagátadási műveletek). Betekintést nyújt a vegyiparban leggyakrabban alkalmazott fémes 

és nemfémes szerkezeti anyagokba. 


1. Dr. Vodnár János: Vegyipari alapfogalmak és műveletek, Dacia, Kolozsvár, 1979. 

2. Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, 5th ed., Weinheim, Federal Republic of 

Germany, VCH, Volumes: B1-B8, 1990-1995. 

3. Fonyó Zsolt, Fábry György: Vegyipari művelettani alapismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, 

Budapest (1998) 

4. Benedek P., László A.: A vegyészmérnöki tudomány alapjai. Műszaki Könyvkiadó, 

Budapest (l964) 

5. Sattler K.: Termikus elválasztási módszerek. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1983) 

6. J. M. Coulson, J. F. Richardson: Chemical Engineering. Volume 1-6. Third Edition. 

Pergamon Press. Oxford, New-York, Toronto, Sydney, Paris, Frankfurt (1978) 

127


1. hét: 

Művelettani alapfogalmak. 

A művelettan meghatározása, a műveleti egység, a műveleti egységet leíró fizikai 

mennyiségek, extenzív mennyiségek transzportja, Nemnewtoni fluidumok, reológiai 

alapfogalmak, a műveleti egységet leíró egyenletek. 

2. hét: 

A kémiai reakciók ipari megvalósítása: vegyipari reaktorok. 

Kevert tartályreaktor, csőreaktor, kontakt katalitikus reaktor katalizátorhálóval, csöves 

kontakt katalitikus reaktor, tálcás kontakt katalitikus reaktor, fluidizációs reaktor, aknás 

kemence, dobkemence. 

3. hét: 

Az áramlástan alapjai. 

Mérlegegyenletek, tömeg-mérlegegyenlet: folytonossági tétel, impulzus-mérlegyenlet: 

Navier-Stokes tétel, alkalmazások. 

Hidrodinamikai hasonlóság. 

Hasonlóságelmélet, modellelmélet, dimenzióanalízis. 

4. hét: 

Hidrodinamikai és mechanikai műveletek I. 

Keverés, a keverés leírása, hasonlósága, keverő berendezések. Fluidizáció. A fluidizáció 

leírása. Fluidizációs készülékek. A fluidizáció alkalmazásai. 

5. hét: 

Hidrodinamikai és mechanikai műveletek II. 

Ülepítés: ülepítők, áramkészülékek. Szűrés: szűrőközegek, szűrőkészülékek. Por- és 

cseppleválasztás: a porleválasztás készülékei, leválasztási fok, porszűrők, porkamrák, 

128

ciklonok, elektrosztatikus porleválasztók, gázmosók, cseppfogók, cseppleválasztók. 

Centrifugálás, centrifugatípusok. 

6. hét: 

Hidrodinamikai és mechanikai műveletek III. 

Mércsökkentés, méretnövelés és fajtázás: szemcseanalizis, RRSB-eloszlás, méretcsökkentés, 

porlasztás, osztályozás és fajtázás. 

7. hét: 

A hőátvitel elméleti alapjai. 

Hősugárzás, hővezetés (sík és hengeres falban), konvektív hőátadás, hőátbocsátás. 

8. hét: 

Hőkonvekció, hőátvitel, hőcserélők. 

A hőcserélők alapegyenletei, hőkonvekció, hőátadás szabad- és kényszerkonvekcióval, 

hőátadás bordás csöves és keverős készülékben, hőcserélők típusai. 

9. hét: 

Hőátadási műveletek. 

Bepárlás (a bepárlást befolyásoló tényezők, a bepárló anyag és hőmérlege, bepárlókészüléktípusok). 

Kristályosítás (kristályok képződése, hűtő-, bepárló, vákuumkristályosítók). 

10. hét: 

Anyagátadási műveletek I. 

Az anyagátadás elméleti alapjai (Fick-tövény, diffúzió és konvekció, konvektív anyagátadás, 

komponens-mérlegegyenlet. Desztilláció. (gőz-folyadék egyensúlyok jellemzése és 

számítása). 

129

11. hét: 

Anyagátadási műveletek II. 

Rektifikálás: rektifikáló oszlopok, a rektifikálás matematikai leírása, elméleti tányérszám 

meghatározása közelítő módszerekkel, rektifikáló oszlopok csoportosítása. 

12. hét: 

Anyagátadási műveletek III. 

Extrakció (folyadék-folyadék, szilárd-folyadék, szuperkritikus extrakció). Adszorpció 

(alapfogalmak, adszorbensek, gáz- és folyadékelegyek szétválasztása). Szárítás (a szárítás 

fajtái, szárítóberendezések). 

13. hét: 

Szerkezeti anyagok I. 

Fémes szerkezeti anyagok, szénacélok, nemesacélok, nemvas szerkezeti anyagok. 

14. hét: 

Szerkezeti anyagok II. 

Nemfémes szerkezeti anyagok, szervetlen nemfémes szerkezeti anyagok (üveg, porcelán, 

kőagyag), szerves nemfémes szerkezeti anyagok (műanyag, gumi). 

130








KÉMIAI TECHNOLÓGIA I. (GYAKORLAT) 

TKBG0601 


Dr. Nemes Sándor egyetemi adjunktus 

1 óra 


A tantermi gyakorlat célja, hogy az előadás során megszerzett ismereteket elmélyítse, az 

elméletet számítási példákkal gyakoroltassa. 


1. Dr. Vodnár János: Vegyipari alapfogalmak és műveletek, Dacia, Kolozsvár, 1979. 



3. Fonyó Zsolt, Fábry György: Vegyipari művelettani alapismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, 

Budapest (1998) 

4. Benedek P., László A.: A vegyészmérnöki tudomány alapjai. Műszaki Könyvkiadó, 

Budapest (l964) 

5. Sattler K.: Termikus elválasztási módszerek. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (1983) 

6. J. M. Coulson, J. F. Richardson: Chemical Engineering. Volume 1-6. Third Edition. 

Pergamon Press. Oxford, New-York, Toronto, Sydney, Paris, Frankfurt (1978) 


A heti 1 órás gyakorlatra (14 óra) tömbösítve 7 héten keresztül heti 2 órában, minden második 

héten kerül sor. 

2. hét: 

Vegyipari reaktorok. 

131

4. hét: 

Hasonlósági és hidrodinamikai műveletek méretezése. 

Áramlási viszonyok összehasonlítása, hidrodinamikai modellek méretezése. Számítások a 

keverés és a fluidizáció témakörében. 

6. hét: 

Hidrodinamikai és mechanikai műveletek méretezése. 

Ülepítés, szűrés, centrifugálás méretezése. Szitaanalízis adatainak grafikus ábrázolása, 

fajlagos felület meghatározása. 

8. hét: 

1. Zárthelyi dolgozat. 

Zárthelyi dolgozat az előadás és a gyakorlatok anyagából. 

10. hét: 

Hőátadási műveletek méretezése. 

Csöves hőcserélők méretezése, bepárlás, kristályosítás energetikai méretezése. 

12. hét: 

Anyagátadási műveletek méretezése. 

Számítási feladatok a desztilláció és az extrakció témaköréből. Gőz – folyadék egyensúlyi 

diagrammok szerkesztése, desztilláló oszlop tányérszámának meghatározása. 

14. hét: 

2. Zárthelyi dolgozat. 

Zárthelyi dolgozat az előadás és a gyakorlatok anyagából. 

132








KÉMIAI TECHNOLÓGIA II. (ELŐADÁS) 

TKBE0602 



2 óra 


A szervetlen és szerves kémiai technológiák, valamint a mikrobiológiai és mezőgazdasági 

iparok technológiáinak ismertetése. 

Tartalma: 

A tárgy összefoglaló áttekintést ad a kémiai technológia általános törvényszerűségeiről, a 

hazai szervetlen és szerves vegyipar fontosabb ágairól és az alkalmazott technológiákról. 


1. Dr. Borda Jenő: Műszaki kémia II. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000. 

2. Gerecs Árpád: Bevezetés a kémiai technológiába, Tankönyvkiadó 1986. 




1. hét: 

Technológiai alapfogalmak, energetika. 

A kémiai technológia sajátos törvényeinek áttekintése. A kémiai technológia fejlődése. A 

technológia hatásosságának jellemzése (kitermelés, konverzió, hatásfok, gyártási kapacitás, 

termelékenység). A szakaszos és a folyamatos gyártás összehasonlítása. Energetikai 

alapfogalmak áttekintése (energiahordozó, égéshő, fűtőérték). Az energiahordozók 

csoportosítása. Magas hőmérsékletek mérése. Az égés folyamata és a tüzelőberendezések 

csoportosítása. 

133

2. hét: 

Korrózió és korrózióvédelem. Szilikátipar. 

A korrózió fogalma. A korrózió megjelenési formái. A passzív és az aktív korrózióvédelem. 

Szilikátipari termékek csoportosítása. Üveggyártás folyamata, termékei. Kerámiagyártás 

folyamata, termékei. 

3. hét: 

A víz technológiája. 

Vízforrások és szennyezéseik. Az ivóvíz és az ipari vizek előállítása. A keménység fogalma, 

jelentősége. A víztisztítás lépései. Meszes-szódás vízlágyítás folyamatábrája, az ülepítő 

reaktor működése. Ioncserés vízlágyítás, az ioncserélő oszlop kapcsolása. Szennyvíz és 

szennyvíztisztítás. 

4. hét: 

Nitrogénipar. 

A szintézis problémái és ipari megoldása. Szintézisgázgyártás. Szintézisgáz tisztítása, 

finomtisztítása. A NEC konverter rajza, működése. Szintéziskör rajza, működése. 

Nitrogén oxidok. Az ammónia oxidációja. Nitrogén-oxidok elnyeletése. Fehérítés. 100 % 

salétromsav gyártása 

5. hét: 

Kénipar (kénsavgyártás). Műtrágyák. 

Egyensúlyi reakciók ipari megvalósítása. Kén-dioxid konverziója kén-trioxiddá. A kén-trioxid 

elnyeletése A duplakontaktozás folyamatábrája. 

Műtrágyák fajtái, jelentősége. Foszforpótlás természetes és mesterséges lehetőségei. 

Szuperfoszfátgyártás elmélete. Melléktermék-hasznosítás. Moritz-Standart reaktor rajza, 

működése. Nitrogéntartalmú műtrágyák jelentősége. Ammónium-nitrát gyártás 

folyamatábrája 

134

6. hét: 

Elektrolízisipar. 

A nátrium-klorid vizes oldatának ipari elektrolízise. Alumíniumgyártás. 

A sólébontás elektrokémiai alapjai. Diafragmás és membrános módszer. A higanykatódos 

cella rajza és működése. A sólékör rajza és működése. 

Az alumíniumgyártás nehézségei. Bayer-féle timföldgyártás. Az alumíniumkohó rajza és 

működése. 

7. hét: 

A nyersvas- és acélgyártás. 

Vasércek, segédanyagok. Nagyolvasztó rajza, működése, folyamatai. Acélgyártás folyamata, 

megvalósításai. 

8. hét: 

Az ásványi szenek. A kőolaj és földgáz kémiai technológiája. 

Kőszén keletkezése, alkotói. Szenek csoportosítása, felhasználhatósága. Szénbányászat. 

Szénfeldolgozás (elgázosítás, lepárlás, cseppfolyósítás). 

A kőolaj és a földgáz keletkezése (szerves, szervetlen elmélet). A kőolaj és a földgáz 

összetevői, csoportosítása. A kőolaj és a földgáz kinyerése, feldolgozása és felhasználása. 

9. hét: 

A petrolkémiai iparok eljárásai és termékei I. A földgáz feldolgozása. 

A földgázfeldolgozás módjai. Az abszorpciós hűtött mosóolajos eljárás részletes ismertetése. 

10. hét: 

A petrolkémiai iparok eljárásai és termékei II. A kőolaj atmoszférikus és vákuum 

desztillációja. 

Az atmoszférikus és a vákuum desztilláció elmélete. Folyamatos üzemű desztilláció. A kőolaj 

atmoszférikus desztillációja, termékei. Belsőégésű motorok működése, motorhajtóanyagok. 

Motorhajtó anyagok tulajdonságai. A pakura vákuumdesztillációja. Kenőanyagok gyártása. 

Kenőanyagok típusai, tulajdonságai. 

135

11. hét: 

A petrolkémiai iparok eljárásai és termékei III. Reformálás és pirolízis. 

Nagy oktánszámú benzin előállítása. Krakkolás, hidrokrakkolás. Katalitikus reformálás. 

Etilén, propilén és C4 monomerek gyártása. A pirolízis alapjai. Benzinpirolízis. 

Gázszétválasztás. 

12. hét: 

Mezőgazdasági iparok (cukorgyártás, keményítőgyártás). 

Cukor fajtái. A répacukor kinyerése. A cukor tisztítása. Melléktermék hasznosítás. 

Keményítőforrások. A keményítő kinyerése, tisztítása. Melléktermék hasznosítás. 

13. hét: 

Mikrobiológiai iparok (élesztőgyártás, szeszgyártás, sörgyártás, antibiotikumok). 

A mikrobiológiai iparok jelentősége. A fermentáció fajtái, körülményei. Ipari élesztő 

gyártása, felhasználása. Finomszesz gyártás, felhasználása. Malátázás, sörfőzés, erjesztés. 

Fermentációs antibiotikumgyártás. Speciális körülmények jelentősége. Fermentlé 

feldolgozása. 

14. hét: 

A munka- és környezetvédelem vegyipari vonatkozásai. 

A munkavédelem fogalma. A munkavédelem főbb területei. A biztonságtechnika elvei, 

módszerei, eszközei. A villamosság biztonságtechnikája. Kémiai biztonság. A 

környezetvédelem elvei, módszerei, eszközei. A tűzvédelem fogalma. A tűzoltás 

biztonságtechnikája, elvei, módszerei, eszközei. 

136








KÉMIAI TECHNOLÓGIA II. (GYAKORLAT) 

TKBG0602 



2 óra 


A tantermi gyakorlat célja, hogy az előadás során megszerzett ismereteket elmélyítse, az 

elméletet számítási példákkal gyakoroltassa. A gyakorlat során a korábbi, egyéb tárgyakból 

tanultak átismétlésével felkészítjük a hallgatókat az előadások könnyebb feldolgozására. 


1. Dr. Borda Jenő: Műszaki kémia II. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000. 

2. Gerecs Árpád: Bevezetés a kémiai technológiába, Tankönyvkiadó 1986. 



4. Farkas E., Fábián I., Kiss T., Posta J., Tóth I., Várnagy K: Általános és analitikai kémiai 

példatár (egyetemi jegyzet, Egyetemi Kiadó, Debrecen) 

5. Villányi Attila: Ötösöm lesz kémiából (Műszaki Könyvkiadó, Budapest) 


1. hét: 

Technológiai alapfogalmak, energetika. 

Vegyipari műveletek és berendezések áttekintése. Vegyipari folymatábrák jelölései. 

Kitermelés, konverzió, hatásfok, termelékenység számítása. A méretnövelés buktatói. Égéshő 

számítása. 

137

2. hét: 

Korrózió és korrózióvédelem. Szilikátipar. 

Elektrokémiai alapfogalmak áttekintése. Elektrolízis, galvánelemek. Halmazállapotok, 

kristályos és amorf állapot. Koncentrációszámítások. 

3. hét: 

A víz technológiája. 

A vizeket jellemző paraméterek. Német-keménység számítása. Reakciósebesség és kémiai 

egyensúly. A nitrogén-oxidok fizikai és kémiai tulajdonságai. 

4. hét: 

Nitrogénipar. 

Technológiai számítások az ammónia és a salétromsavgyártással kapcsolatban. A kén-oxidok 

fizikai és kémiai tulajdonságai. Műtrágyák fajtái, jelentősége. 

5. hét: 

Kénipar (kénsavgyártás). Műtrágyák. 

Technológiai számítások a kéniparral kapcsolatban. Technológiai számítások a 

műtrágyagyártással kapcsolatban. A NaCl, a klór, a hidrogén, a NaOH, a timföld és az 

alumínium fizikai és kémiai tulajdonságai. Elektrokémiai alapfogalmak áttekintése (anód, 

katód, túlfeszültség). 

6. hét: 

Elektrolízisipar. 

A nátrium-klorid vizes oldatának ipari elektrolízise. Alumíniumgyártás. 

Technológiai számítások az elektrolízisiparral kapcsolatban. 

Technológiai számítások a vas- és acélgyártással kapcsolatban. 

138

7. hét: 

Zárthelyi dolgozat. 

1. zárthelyi dolgozat a szervetlen kémiai technológiákból és a hozzájuk kapcsolódó számítási 

feladatokból. 

8. hét: 

Az ásványi szenek. A kőolaj és földgáz kémiai technológiája. 

A kőszén, a kőolaj és a földgáz előfordulása, energetikai jelentősége. A magyarországi 

energiafelhasználás. Az abszorpció áttekintése. 

9. hét: 

A petrolkémiai iparok eljárásai és termékei I. A földgáz feldolgozása. 

A desztilláció elméletének áttekintése. Kíméletes desztillációs módszerek. Belsőégésű 

motorok működése, motorhajtóanyagok. A kenőanyagok csoportosítása, szerepe. 

10. hét: 

A petrolkémiai iparok eljárásai és termékei II. A kőolaj atmoszférikus és vákuum 

desztillációja. 

Szabványos benzin és olajvizsgálatok áttekintése. Különböző ásványolaj-termékek 

tulajdonságai. A krakkolás és a pirolízis elméleti alapjai. 

11. hét: 

A petrolkémiai iparok eljárásai és termékei III. Reformálás és pirolízis. 

Nagy oktánszámú benzin előállítása. Krakkolás, hidrokrakkolás. Katalitikus reformálás. 

Etilén, propilén és C4 monomerek gyártása. A pirolízis alapjai. Benzinpirolízis. 

Gázszétválasztás. 

12. hét: 

Mezőgazdasági iparok (cukorgyártás, keményítőgyártás). 

Cukor fajtái. A répacukor kinyerése. A cukor tisztítása. Melléktermék hasznosítás. 

Keményítőforrások. A keményítő kinyerése, tisztítása. Melléktermék hasznosítás. 

139

13. hét: 

Mikrobiológiai iparok (élesztőgyártás, szeszgyártás, sörgyártás, antibiotikumok). 

A mikrobiológiai iparok jelentősége. A fermentáció fajtái, körülményei. Ipari élesztő 

gyártása, felhasználása. Finomszesz gyártás, felhasználása. Malátázás, sörfőzés, erjesztés. 

Fermentációs antibiotikumgyártás. Speciális körülmények jelentősége. Fermentlé 

feldolgozása. 

14. hét: 

Zárthelyi dolgozat. 

2. zárthelyi dolgozat a petrolkémia, a mezőgazdasági technológiák és a mikrobiológiai 

technológiákból. 

140






KÖRNYEZETTECHNOLÓGIA 

TKBE0606 

Dr. Borda Jenő 


3 óra 




Megismertetni a vegyész hallgatókat a termelési folyamatok környezeti hatásaival, és azok 

kezelésének legfontosabb műveleti és technológiai lehetőségeivel. 

Tartalma: 

A termelési folyamatok környezeti hatásai, beavatkozási lehetőségek. Hulladékszegény 

technológiák. A hulladékok csoportosítása. A hulladékgazdálkodás általános elvei. A 

hulladékgazdálkodás gyakorlati megvalósításának szempontjai. Az additív, a termelésbe 

integrált és a termékbe integrált környezetvédelem. Az ISO-14000-es szabványcsalád. A 

legfontosabb iparágak környezetszennyezése. Elvi és gyakorlati lehetőségek ezek kezelésére. 

Veszélyes hulladékok és kezelésük. Kommunális hulladékok és kezelésük. Hulladékdepóniák. 

Hulladékégetők. 

Kötelező irodalom: 

Dr. Borda Jenő, Dr. Lakatos Gyula, Dr. Szász Tibor: Környezetvédelem (Ipari 

környezetvédelem, környezetgazdaságtan), Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen (2006) 


1. Dr. Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazda Kiadó, Budapest (2000) 

2. Dr. Árvai József: Hulladékgazdálkodási kézikönyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 

(1993) 

141


1. hét: 

A földünkön kialakult környezeti konfliktus okai, jövőbeni lehetőségeink. Az emberi 

szükségletek kielégítésének folyamata, és ennek következményei. A környezetvédelem 

történetének áttekintése, legfontosabb állomások, programok. A termelési folyamatok 

rendszer szemléletű tárgyalása. 

2. hét: 

Dalton megállapítása, a környezetvédelem alapelve. A hulladékszegény technológiák 

fogalma, a megvalósítás lehetőségei. A termelési folyamatok anyag- és energiamérlege, 

beavatkozási lehetőségek. Az IPPC és a BAT, és ezek jelentősége. Az EPA ajánlás és ennek 

jelentősége. 

3. hét: 

Az országok egyenlőtlen gazdasági fejlődése és ennek hatása a környezetre. Jövőbeni 

lehetőségek. A hulladékok csoportosításának lehetőségei. A hulladékgazdálkodás általános 

elvei (megelőzési, oksági, együttműködési elv és ezek megvalósulásának jelenlegi helyzete). 

4. hét: 

A hulladékgazdálkodás elvi vázlata és annak értelmezése. A hulladék megelőzés lehetőségei 

(a folyamat optimalizálása és ennek lehetőségei, anyaghelyettesítés és ennek jelentősége 

példákkal, anyagvisszaforgatás és ennek példái). A 3R elv és ennek megvalósulása, közvetlen 

hulladékvisszaforgatás (recycling). 

5. hét: 

A hulladékkezelés általános lehetőségei (égetés, fizikai-kémiai-biológiai kezelés és tárolás). 

Az átmeneti tárolók és szerepük a hulladékgazdálkodásban. Környezetvédelmi technológiák 

az ipari termelésben (az additív, a termelésbe integrált és a termékbe integrált 

környezetvédelem; ezek jellemzése példákkal). 

6. hét: 

Zárt rendszerű technológiák elterjesztése. Zárt vízkörök alkalmazása. A hagymadiagram és 

ennek jellemzése, jelentősége. Az ISO-14000 szabványrendszer és jelentősége a 

142

környezetvédelemben. A legfontosabb iparágak környezetszennyezése (vegyipar, gépipar, 

élelmiszeripar, gyógyszeripar, bányászat, kőolajfeldolgozás, műanyagipar, nukleáris 

technológiák, műtrágyák és építőipari anyagok gyártása). 

7. hét: 

Gáz (gőz) állapotú ipari hulladékok kezelésének általános elvei és kezelésük legfontosabb 

műveleti lehetőségei. Gázok szilárd részektől történő elválasztása. Porszűrés és berendezései. 

Porleválasztás és berendezései. Nedves porleválasztás és berendezései. Elektrosztatikus 

porleválasztás. Környezetvédelmi példák, hatékonyság. 

8. hét: 

Cseppleválasztás gáz-gőz elegyekből. Cseppfogók, ciklonok és ezek működése. A 

kondenzáció és ennek technikai megvalósítása. A VOC-k, mint légkört szennyező anyagok, 

kezelésük lehetőségei. Az abszorpció lényege, berendezései, alkalmazása a gáz-gőz 

hulladékok kezelésében. A deszorpció és alkalmazása. 

9. hét: 

Az adszorpció lényege, berendezései, alkalmazása a gáz-gőz hulladékok kezelésében. A 

deszorpció és alkalmazása. Gáz-gőz elegyek oxidatív kezelése (katalitikus oxidáció, kémiai 

oxidáció, biológiai oxidáció). Jellemző berendezések és azok működése. Környezetvédelmi 

példák, alkalmazási területek. Néhány jellemző környezetszennyező gáz (SO 2 , NO x , HCl, CO, 

NH 3 ) és ezek kezelésének hatékony módszerei. 

10 hét: 

Folyadékállapotú ipari és kommunális hulladékok kezelésének általános elvei, és kezelésük 

legfontosabb műveleti lehetőségei. Folyadékok elválasztása szilárd anyagoktól. Ülepítés, 

szűrés, centrifugálás és ezek jellemző berendezései, működésük. Folyadékelegyek 

szétválasztásának lehetőségei és berendezései. Szeparátorok. Környezetvédelmi példák, 

alkalmazási területek. 

11. hét: 

A desztilláció elve, megvalósítási módja. Szakaszos és folyamatos desztilláció. Azeotróp-, 

vízgőz- és vákuumdesztilláció elve és alkalmazása a környezeti technológiákban. Az 

extrakció és alkalmazása a környezeti technológiákban. Extrakciós berendezések és 

143

technikák. Oxidációs technikák (biológiai, kémiai, elektrokémiai oxidáció), ezek 

környezetvédelmi alkalmazása. 

12. hét: 

Néhány jellemző környezetszennyező folyékony hulladék (sav-, lúg- és sóoldatok, szerves 

oldószerek, olajok, galvániszapok, mezőgazdasági iparok szennyvizei és ezek kezelésének 

legfontosabb lehetőségei). Kommunális szennyvíztisztítás elve és gyakorlati megvalósítása. 

Szilárd halmazállapotú ipari és kommunális hulladékok kezelésének általános elvei és 

kezelésük legfontosabb műveleti lehetőségei. A bepárlás és a szállítás alkalmazása szilárd 

hulladékok folyadékmentesítésére (bepárló berendezések, alagútszállítók, fluidizációs 

szállítók). 

13. hét: 

Szilárd hulladékok szétválasztása sűrűségkülönbség alapján. Szilárd hulladékok hasznosítása 

szelektív gyűjtéssel, majd ezt követően töltőanyagként megolvasztás útján és hőbontással. 

Műanyag hulladékok kezelése és hasznosítása. Szilárd hulladékok biokémiai kezelése 

(komposztálás, biogáz nyerés, enzimes fermentáció). Veszélyes hulladékok fogalma, 

csoportosítása. A hazai törvényi szabályozás. A veszélyes hulladékok ártalmatlanításának 

(égetés, kémiai-biológiai kezelés) és tárolásának lehetőségei. Radioaktív hulladékok és 

kezelésük. 

14. hét: 

Hulladékok égetése. Gázok, folyadékok, szilárd anyagok égetésének technikái, égető 

berendezések, és azok működése (fáklyás égetés, aknakemence, fluidizációs és forgódobos 

kemence). Az égetési gázok tisztítása és kezelése. Salaktárolás. Hulladékok tárolása és ennek 

korszerű megvalósítása. Kommunális és veszélyes hulladéktárolók kialakításának korszerű 

elvei és működtetésük. 

144




Óraszám: 

ÜZEMLÁTOGATÁS 

TKBX0608 


5 nap/félév 


Megismertetni a vegyészhallgatókat a régió fontos üzemeivel, az üzemi technológiákkal. Ezek 

az üzemek a későbbiekben elhelyezkedési lehetőséget is szolgáltatnak a hallgatók számára. 

Tartalma: 

Kötelező egy hetes autóbuszos üzemlátogatás a régió üzemeibe, szakképzett üzemi vezetők 

kalauzolásával. 


A meglátogatható üzemek listája: 

- TVK Zrt. Tiszaújváros 

- MOL-TIFO, Tiszaújvárosi üzeme 

- BorsodChem Rt. 

- TEVA Rt. 

- Tiszamenti Vízművek Rt. Balmazújvárosi üzeme 

- Mátravidéki Erőmű, Gyöngyös-Visonta 

- Partium ’70 Kft. Berettyóújfalu 

- Rubbermaid Kft. Ebes 

- Borsodi Sörgyár Rt. Bőcs 

- Eurofoam Kft. Sajóbábony 

145

DEBRECENI EGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR KÉMIA ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?