"VÃ¡ci Piar" tavaszi szÃ¡mÃ¡nak - Piarista GimnÃ¡zium - Sulinet

V. évfolyam 1. szám 2006. tavasz Ára: 100 Ft 

A szalagavatót megnyitó ünnepi beszéd 

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm mindannyiukat, tanárainkat, szüleinket, rokonainkat 

és barátainkat a váci Piarista Gimnázium szalagavató ünnepélyén. 

Az itt töltött diákévek alatt mindennél fontosabb volt számunkra, hogy szabadnak érezzük magunkat, 

és bizonyítsuk: meg tudunk állni a saját lábunkon, nem kell a támogatás, egyedül is tudunk 

helyes döntéseket hozni. Sokszor szertelenek voltunk és felelőtlenek. A mának éltünk, és nem tudtuk 

elhinni, hogy mindez egyszer a múlté lesz. Az idő megállíthatatlan és az ember erre csak akkor 

jön rá, ha ilyen fontos fordulópontokhoz érkezik, mint mi most, közel az érettségihez és a felvételihez. 

Életünk talán legszebb és legfontosabb szakaszát töltöttük itt és töltjük még néhány hétig: a fiatalkorunkat. 

Felnőtté válásunk útja volt ez, mely négy év öröm és bánat, siker és kudarc, hit és 

meg-megújuló remény érzésével volt kikövezve. 

Sosem feledjük a közösen átélt élményeket: az izgalommal szervezett és várt osztálykirándulásokat, 

az erdélyi körutat, a különböző iskolai rendezvényeket, a nyári geológus táborokat, és vízitúrákat. 

Ezzel lezárjuk az elmúlt négy évet, ami alatt oly sok emlékkel gazdagodtunk. Új emberekkel 

találkoztunk, bizalmunkba fogadtuk őket, és életre szóló barátságokat kötöttünk, s váltunk gondtalan 

kisdiákból érett felnőtté. Egymás számára ismeretlenként érkeztünk, és majd nemsokára összekovácsolódott 

közösségek tagjaiként távozunk. Az itt megszerzett tudás és a szelíden belénk táplált 

keresztény gondolkodásmód segítségével pedig felkészültünk arra, hogy a ránk váró új világ kihívásainak 

is megfeleljünk. A jövőnk bizonytalan, de kell, hogy terveket szőjünk, hiszen boldogabb 

az az ember, aki rengeteg álma közül csak egyet is megvalósít, mint az, akinek nem volt egy sem. 

Bízom abban, hogy lesz elég kitartásunk ahhoz, hogy elérjük célunkat, és büszkék lehetnek 

ránk szüleink és tanáraink egyaránt. Hiszen az ő szeretetük és támogatásuk nélkül nem juthattunk 

volna el idáig. 

Kedves Szüleink, Tisztelt Tanáraink! Köszönetet mondok mindannyiunk nevében tanárainknak 

tudásuk lelkiismeretes átadásáért, a felénk áradó szeretetükért, és türelmükért, mellyel segítettek 

bennünket eljutni az előttünk álló feladatok leküzdésére. 

Köszönetet mondunk kedves szüleinknek, nagyszüleinknek, rokonainknak, akik egész eddigi 

életünkben biztos és szeretetteljes hátteret nyújtottak számunkra. 

Segítő kezükre, bölcs tanácsaikra továbbra is nagy szükségünk lesz. 

Elmondta: Kolozsi Mariann 

A tartalomból 

Szalagavató beszéd 1 ● A szalagavató 2 ● Farsangi mulatság 3 ● Sítábor 3 ● Távolodó tavasz 4 

● Kövek, falak épületek 5 ● A Polski Fiát hazájában 9 ● Néhány gondolat... 11 ● József Attila 

unokái vagyunk 12 ● Alkotóműhely az iskolában 13 ● Vendégünk volt 14 ● A hetedik pecsét 16 

● Kerekasztal beszélgetés 17 ● Kérdőív elemzése 18 ● A büfé véleményezése 19 ● Socrates, 

Comenius... 20 ● Levelezések 21 ● A rendi állam kialakulása 22 ● Koffein 24 ●Lettország 25 ● 

Sporteredmények 26 ● Cserkész hírek 26 ● Nyári túrák 27 ● Aranyköpések 28

2 Váci Piar 

Szalagavató a Váci Piarista 

Gimnáziumban 

Február 25-én rendezte meg iskolánk a 12. 

évfolyam szalagavatóját. Valóban az év fénypontja 

ez az esemény, amire minden érettségiző 

diák heteken keresztül nagy lelkesedéssel készül. 

Ez alkalommal is a szokásos módon, az osztályok 

felsorakozásával és Nyeste Pál igazgató 

úr beszédével kezdődött meg az ünnepély. Ezt 

követően a szalagok megáldása következett, 

melyeket az osztályfőnökök tűztek fel méltóságteljesen 

a büszke diákok mellére, miközben 

a náluk is büszkébb szülők egymáson átkönyökölve 

próbálták meg lencsevégre kapni egyetlen 

kis magzatjukat, ami érhető is. 

A következőkben megtekinthettük az egyes 

osztályok életképeiből készült összeállításokat. 

Véleményem szerint, bár kicsit hosszúra sikeredett, 

igazán mulatságos és kedves képsorok voltak. 

Négy év hosszú idő, és ők is sokat 

változtak azóta, hogy először átlépték az iskola 

küszöbét. Egyben azonban szerintem mindenki 

egyetért velem: kiskorukban ők is sokkal aranyosabbak 

voltak. 

Ezek után következett a mindenki által leginkább 

várt keringő első része. Pár percre minden 

jelenlevő részese lehetett egy varázslatnak, 

ami betöltötte az egész termet, ahogy felcsendültek 

a keringő ismerős dallamai. Néhány pillanatra 

minden táncoló pár hercegnek és 

hercegnőnek érezhette magát. Mindegyik lány 

és fiú csinos és bájos volt, míg talán a próbákon 

gyakran bizonyultak ügyetlennek, most ebből 

semmit sem lehetett észre venni, úgy forogtak 

és lépkedtek, mintha mindig is ezt csinálták 

volna. 

A műsor további részében is számos remek 

produkciót nézhettünk meg. Elsőként hat gyémánt 

torkú fiút hallhattunk énekelni, majd egy 

komplett zenekar szórakoztatott minket néhány 

közismert zeneszámmal. Meg kell jegyeznem 

azonban, hogy a hangosítással akadtak problémák. 

A keringő második, a „Szépség és szörnyeteg” 

betétdalára táncolt része is igen látványos 

és szép volt. A zeneválasztás telitalálat volt, 

ahogy a táncoló párokat figyeltük mi is majdnem 

táncra perdültünk. 

Nem maradhattak el ez alkalommal sem a 

tanár paródiák. Meszlényi tanárnő, Nemes tanár 

úr és Nyeste Pál igazgató úr kerültek sorra. Ila 

Horváth Gergő igen tehetséges ebben a műfajban, 

és most meg is csillogtatta színészi tehetségét. 

Azzal biztos az igazgató úr is egyetért, 

hogy csak azt próbáljuk meg utánozni, akit igazán 

nagyon szeretünk és tisztelünk. A többiek is 

rendkívül ügyesek voltak. Sajnálatomra egyesek 

a teremben állók vagy ülők között késztető 

vágyat éreztek arra, hogy akkor és ott osszák 

meg mondani valójukat környezetükkel, így néhány 

jó poénról lemaradtam. 

A country kedvelők is örülhettek, mert az 

est folyamán ebből a műfajából is ízelítőt kaptunk. 

A legjobb műsorszám azonban a Grease 

betétdalára előadott táncos produkció volt. Ötletes 

kosztümök, merész lépések és mozdulatok. 

A hangulat fantasztikus volt, és hatalmas 

tapsvihar kísérte az előadást. 

Nagyon bensőséges hangulat uralkodott a 

teremben a szalagavató ideje alatt végig. Igazán 

családias légkörű ünnepség volt, ahogy szerintem 

azt az összes ilyen piarista rendezvényen 

megszokhattuk. Valóban színvonalas és sokrétű 

műsort, sikerült összeállítani. Talán akadt egykét 

probléma a szervezésben, ami tanulságul 

szolgálhat a jövőre érettségiző diákoknak, de 

ezt leszámítva jól sikerült. Én igazán jól éreztem 

magam, és remélem az összes többi meghívott 

is! 

Szakolczai Zsófia 10.c

Váci Piar 3 

Farsangi mulatság 

Iskolánkban a farsangi bál nem hagyományosan megrendezett esemény. Talán ez volt az oka, 

hogy sokan - tanárok és diákok egyaránt - tartottak ettől az estétől. 

A díszterem vidám öltözetben várta a diákokat. A bál öt órakor kezdődött a Light zenekar zenéjével. 

A 70-es, 80-as évek hangulatát hozta vissza az a zene, melyre oly sokan táncoltak. Akinek 

már elege volt a táncból, vagy csak egy kis csendre vágyott az elmehetett a büfébe. Gyertyafényes 

világítás és sokféle étel, ital várta a fáradt diáksereget. 

A táncnak vége szakadt fél hétkor, amikor is elkezdődött 

a játékos vetélkedő. Ez volt az a programpont, amely 

mindannyiunkat a legjobban érdekelt. A feladatokat Endreffy 

tanár úr ismertette. A beosztás osztályonként történt, 

szinte minden osztály képviseltette magát. Az első feladat a 

kihúzott borítékban talált vers előadása rock, rap, ária, 

vagy népzenei stílusban volt. Ehhez a feladathoz tartozott 

nevet adni együttesünknek, illetve albumunknak, melyen a 

már előadott szám is szerepel. Szintén feladat volt CD borítót 

rajzolni. A második feladat hat filmzene felismerése volt. Harmadikként pedig a cipőkanál, 

lapátnyél, diáknaptár, beköltözik, kellemes és legel szavakból egy „értelmes” mondatot kellett öszszeállítani. 

A zsűri döntése szerint a versenyt a 10.C osztály nyerte meg. 

Az együttes kilenc óráig zenélt, majd tízig egy laptopról szólt a rock and roll, a twist, a 90-es 

évek zenéje és néhány a maiak közül. A buli tíz órakor véget ért. 

Aki elment az első farsangra, nem érezte rosszul magát, nem bánta meg. Köszönjük Glacz Bernátnak 

(11.a) ezt a remek szerezést, reméljük, hogy jövőre is engedélyt kapunk egy hasonló, talán 

még jobb mulatságra. 

Beszámoló a sítáborról 

Fricz Dóra 10. c 

Iskolánk február 11-től 16-ig sítábort rendezett az ausztriai Hirschegg falucskába Szeri Eleonóra, 

Rózsáné Zabulik Imola tanárnők és Szemerédy Koppány tanár úr vezetésével (akiknek ezúton 

is szeretnénk köszönetet mondani). A túrán egy harmincegy fős csoport vett részt. 

Az első nap utazással és a szállás elfoglalásával telt, ám a 

második naptól kezdve Salzstiegl pályáit rótta a társaság. A terepen 

mindenki megtalálta a saját tudásának megfelelő pályát, ráadásul 

a tanulóknak minden nap Szandra nyújtott segítséget, a 

haladóknak pedig Mezei László, vagyis Mező javította a technikáját. 

Az utolsó előtti napon egy szlalom versenyben mértünk 

össze erőinket. Igazságos küzdelem volt, hisz több korcsoportban 

kezdők, és haladók, síelők, és snowboardosok versenyeztek 

egymással. Vacsora után a legjobbakat éremmel díjazták. Hasonlóképpen 

jól telt a többi este is: kártyázással, pingpongozással, jóízű beszélgetésekkel. Az egyik 

este például vetélkedőben mutathattuk meg, hogy melyik a legügyesebb csapat. 

Nyugodtan kijelenthető, hogy mindenki nagyszerűen érezte magát, és ha teheti jövőre is ott 

lesz! 

Kovács Zoltán 10.a

4 Váci Piar 

Távolodó tavasz 

A vörös nap végtelen kezei nyúlnak 

Eget simogató hegy boltívei közt, 

A fák védtelen, gyenge bimbói nyílnak, 

Kibújnak a dér hulló cseppjei között. 

Erdőnyi fűszál bíztató ropogása, 

A kis hóvirág kecses hajlongásának 

Tánca, ifjú sárgarigó monológja 

Sugall: zöld mezők, gazdagabb erdők, tavasz… 

Végig söpör újra a tél jégszablyája, 

Az oly éles, szúró, ködös, rázó hideg. 

Süvöltő hóvihar fák közt kanyarogva 

Zúz s tép, s szomorkodnak a megtörött rügyek. 

A hűs csermely fodros tükre ismét megáll, 

A domború hegy háta néma ködfedél. 

Az erdő szárnyas kórusa pedig elszáll, 

Ismét bemutatkozik, a hatalmas tél. 

KOVÁCS DOROTTYA 12.b

Váci Piar 5 

Kövek, falak, épület - emberek 

Betekintés az iskola életének „egy„ 

szeletébe” – ismerkedés a technikai dolgozókkal 

Természetes, hogy egy iskola egyszerre jelent 

egy épületet, de jelenti a benne dolgozó 

embereket, a benne folyó sokszínű munkát. Az 

iskola, a másfél évtizeddel ezelőtt történt újraindulás 

óta óriási fejlődésen ment keresztül. 

Gyarapodott az épület, növekedett a diákok létszáma, 

közben – a kor követelményeihez alkalmazkodva 

– megjelent a koedukáció. Az idei 

tanévtől „teljes” az iskola, megvan benne a 

nyolc évfolyamos, a nyelvi előkészítő és a négy 

évfolyamos tagozat. Nyolc fővel működik a 13. 

évfolyam is. Az iskolaújság rendszeresen beszámolt 

a fejlődés eredményeiről. 

Az iskola azonban nem működnék technikai 

munkatársak nélkül. Ebben a cikkben őket szeretném 

megismertetni, az általuk végzett munkát 

kívánom bemutatni. 

Az iskolaorvos Dr. Hirling András, az ő 

munkáját segíti a védőnő, Komjátiné Bartos 

Nóra, aki részben pedagógus is, hiszen nemcsak 

az orvosi rendelőben foglalkozik a diákokkal. A 

fejlődés része, hogy folyamatosan „működik” 

az orvosi szoba, vagy az iskolaorvos, vagy a védőnő 

mindennap megtalálható. 

Az iskola fontos része az iroda, pontosabban 

az irodák, hiszen ezek 

nemcsak az intézmény szervezeti, 

„hivatalos” működését 

teszik lehetővé, hanem 

az itt dolgozók a diákokkal 

is közvetlen kapcsolatban 

vannak, akik ügyes-bajos 

dolgaikat itt intézhetik el, 

általában az első három szünetben. 

Az iroda vezetője Pintér Gáborné, munkatársai 

pedig Kerezsi-Szabó Vera, Galaczi 

Magdolna és Vastag Alíz. Az iroda munkájáról 

Pintér Gábornét, Ildikót kérdeztem. 

–Mikor kerültél az iskolába? Mik voltak az 

első feladatok? 

–Negyedik éve vagyok az intézmény gazdasági 

vezetője. Elődöm Lakatosné Ábrahám Ágnes 

volt, aki nagyon értette a munkáját. Amikor 

ide kerültem, akkor bővült az iskola az ötödik 

évfolyammal. Egy évvel korábban pedig megindult 

a három párhuzamos évfolyam a „felső 

tagozatban”. Az én szempontomból azonban 

az igazán nehéz munka az 

épület teljes visszaadását 

követően kezdődött. Felújítottuk 

és saját üzemeltetésbe 

helyeztük a 

konyhát és az ebédlőt, és 

az egyre növekvő tanári 

létszámnak megfelelően 

kialakítottuk az új tanárit. 

Az igazgató úrnak és a helyetteseknek is lett 

méltó irodája. Ebben az időszakban sikerült kialakítani 

jó néhány új termet. Az utolsó nyáron 

pedig hosszú előkészítő munka után megnyílhatott 

saját épületünkben a kollégium. Szintén 

fontos, hogy az iskola könyvtára megkapta a 

működéshez szükséges végső helyét. Az első 

szint gyönyörű zeneteremmel és új osztálytermekkel 

bővült. A felsőbb emeleten pedig angol 

nyelvi kabinetek létesültek. A dísztermet az iskola 

céljaira már használni tudjuk, bár a teljes 

felújítás még hátra van. A kazánház rekonstrukciója 

is elkészült. 

–Mi az „iroda” munkája? Milyen kapcsolatban 

vannak az irodai dolgozók a diákokkal? 

–A diákok Galaczi Magdolnával, Magdi nénivel 

találkoznak legtöbbször, vele vannak napi kapcsolatban. 

Ő az iskolatitkár, ő vezeti a diáknyilvántartásokat, 

ő foglalkozik a 

diákigazolványokkal, azonosítókkal és a menza 

ügyeivel. Lebonyolítja a felvételit, a beiratkozást, 

és részt vesz az érettségi feladatokban 

is. Szeretettel fogad minden diákot, aki bármilyen 

problémával hozzáfordul. Vera néni az iskola 

alkalmazottainak (tanárok, technikai 

dolgozók) munkaügyi feladatait intézi. Alíz 

pedig a könyvelői munkakört látja el. Az utóbbi 

kettő is részt vett az előző tanévben tartott 

érettségivel kapcsolatos munkában. Az első 

három szünetben elég népes az iroda, hiszen a 

diákok akkor kereshetik föl. 

–Mi az, amiről szívesen beszélnél még? 

–A tanév kezdés előtt a technikai dolgozók 

szívvel-lélekkel készültek a diákok fogadására.

6 Váci Piar 

Sokat dolgoztak azért, hogy mind az iskola, 

mind a kollégium a lehető legszebb, legtisztább 

állapotban várja a diákokat. Itt minden értük, 

nekik készült. Arra kérném őket, hogy 

vigyázzanak mindenre. Becsüljék meg a termeket, 

a berendezéseket és mindent, amihez 

az őket szeretők munkája kapcsolódik. Tudom, 

hogy a világban nem ezt látják, de ők itt fogadhatják 

meg a szentírási intelmet: „ne hasonuljatok 

a világhoz”. 

Az iskola személyzetéhez tartozik Csabai 

János gondnok, Galaczi Tibor karbantartó, 

Praszna László portás és karbantartó. Galaczi 

Tibor, „Tibi bá” közvetlen kapcsolatban van a 

diákokkal, főleg akkor fordulnak hozzá (nem 

ritkán), amikor elrontanak valamit. Szeretik, 

egy alkalommal a szalagavató bál tanárparódia 

műsorában őt is „megszemélyesítették”. A két 

főfoglalkozású portás Puskás Attiláné, aki részt 

vesz az ebédeltetés munkájában is, és Ulrich 

Ferencné, népszerű nevén „Suli mama” vagy 

„Juci néni”, aki a legrégebben dolgozik nálunk, 

még abban az időben jött ide, amikor a rendház 

és a noviciátus megkezdte a működését. Őt kérdeztem 

munkájáról és az elmúlt másfél évtized 

tapasztalatairól. 

–Jutka néni a legrégebben itt dolgozó munkatárs, 

hiszen már az első évben itt dolgozott. 

Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre? 

–Nagyon szívesen emlékszem vissza mindenre. 

Az első évek nagyon nehezek, de nagyon szépek 

voltak. Iskola akkor még nem volt, de az 

első évben tizenkét novícius volt. (Belőlük heten 

megmaradtak, köztük a 

több évig itt működő Nagy Attila 

tanár úr. A szerk.) Akkor 

alakult ki a rendházi konyha, a 

reggelit és a vacsorát egy-két 

hónapig a későbbi nevén Boronkay 

Szakközépiskolából 

kellett hozatni. Abban az évben 

már készültünk az iskola megnyitására. Az 

első évben a konyhán dolgoztam, a következő 

évben pedig azt választottam, hogy az iskola 

portása legyek. 

–Mekkora volt akkor az iskola? 

–A szakközépiskolának csak egy kis töredékét 

kaptuk vissza, de annak is nagyon örültünk. A 

porta több mint tíz évig a mai lépcsőházzal 

szemben, az akkori bejárat közelében volt. 

Egy kis üveges helyiségből állt. A diákság 

évente gyarapodott, én pedig szinte valamenynyi 

diákkal személyes kapcsolatba kerültem. A 

legtöbb osztály ragaszkodott ahhoz, hogy a 

tablójukon szerepeljek, aminek én nagyon örülök. 

Kezdetben, a szakközépiskolai rendhez 

igazodva a csengetés is az én munkám volt. 

Jóval később vett az iskola saját automata 

csengőt. Jelenleg a porta szolgálata általában 

estig tart, így már nem egyedül végzem ezt a 

feladatot. 

–Jelenleg mennyire ismeri a diákokat? 

–A létszám ilyen mérvű megnövekedése óta elsősorban 

már csak a menzásokat ismerem, hiszen 

a fényképes menza-kártyájuk nálam van. 

De azért más diákok is megkeresnek ügyes-bajos 

dolgaikkal. A diákok modorával általában 

meg vagyok elégedve. Ha valami probléma 

volt, úgy érzem közös beszélgetéssel, esetleg 

humorral meg tudtuk oldani a feszültséget. 

–Mi az, amikről még szívesen beszélne? 

–Arra büszke vagyok, hogy ha tömegközlekedési 

eszközön utazom, megismerem, hogy melyik 

diák tartozik hozzánk, a piarista családba. 

Egy esetben viselkedésükről még az én fiam is 

felismerte a cukrászdában, hogy „ezek piarista 

lányok”, aki természetszerűen addig nem ismerte 

őket. 

A jóval nagyobb épület a takarítónőknek is 

sokkal több munkát ad. A leggondosabb tanári 

felügyelet, odafigyelés ellenére igen sok szemetet 

kell eltakarítani a diákok után. Ebben a tanárok 

részben segítenek annyiban, hogy az órák 

végén „almoltatnak”, azaz összeszedetik az addigi 

szemetet, de a takarítónőknek így is igen 

sok munkájuk akad. Ezt a munkát már nem lehet 

tanítás után, délután elvégezni, szükséges itt 

lenniük a tanítási időben is. Ebben a munkakörben 

dolgoznak: Hevér Róbertné, Pataki Józsefné, 

Pintér Miklósné, Szegner Józsefné, Batári 

Mihályné, Ivony Istvánné és Kozma Anna. Hevér 

Róbertné, Teri néni szintén nagyon régen itt 

dolgozik. Munkájáról, illetve az iskola fejlődésével 

járó új feladatokról őt is megkérdeztem. 

–Teri néni, mióta dolgozik itt? 

–Tizenegy éve dolgozom itt. A volt Boronkay 

épülete akkor még nem tartozott ide. Éppen 

emiatt akkor kevesebben is voltunk. Amikor 

sok volt a munka, férjem, Robi bácsi is besegített. 

Nekem már akkor is nagyon tetszett az intézmény 

meghitt, családias légköre.

Váci Piar 7 

–Milyen változást hozott az épület jelentős 

megnagyobbodása? 

–Mi, takarítónők elsősorban az épület megnagyobbodását 

észleltük, de természetesen láttuk 

azt is, hogy mennyivel több diák van. Iparkodom 

mindent a legnagyobb rendben elvégezni, 

örülök, amikor a nap végén látom a szépen 

rendbe tett termeket. Olykor 

többlet-munkát ad, hogy a 

diákok a takarítás után még 

használják egyik-másikat. 

–Milyen kapcsolatban áll a 

diákokkal? 

–Nagyon szeretem a gyerekeket, 

még kisebb csintalanságaik 

ellenére is. Azt is észre vettem, hogy tudnak 

figyelmesek is lenni, néha a cipelésben is 

segítenek. Sajnos a mai élettel az is együtt jár, 

hogy a különböző modern csomagoló anyagok 

miatt nagyon sok a szemét. Köszönöm, hogy a 

tanárok időnként az órák végén is összeszedetik 

a szemetet. Ezzel segítik a munkánkat. Sajnos, 

így is sok szemét marad, hatalmas 

zsákokkal kell mindennap kivinni. 

–Miről tetszene még szívesen beszélni? 

–Mivel egyházi iskola vagyunk, minden osztályban 

kiemelt szerepet kap az osztálykarácsony. 

Ilyenkor különösen iparkodunk rendbe 

tenni a termeket. Nagyon örültem, hogy egyikmásik 

osztály meg is hívott az osztálykarácsonyára. 

Mikor unokám még kicsi volt, örült, 

hogy ő is ott lehetett, hallgathatta a műsort. 

Amikor a diákok egymást megajándékozták, ő 

is mindig kapott egy kis ajándékot, aminek nagyon 

örült. 

–Teri néni kérem, most egy kicsit én veszem át 

a szót. Már említettük, hogy Robi bácsi sokszor 

segített a takarításban. De nemcsak ez 

fűződik a nevéhez. Igen sokszor főzött jóízű 

marhapörköltet vagy marhagulyást az évzáró 

tanári ebédre. Egy alkalommal az egyik osztály 

arra is megkérte, hogy a bankettes vacsorát 

is ő főzze meg. Teri néninek még milyen 

tervei vannak? 

–Amíg a jó Isten ad erőt, szeretnék itt dolgozni. 

A munkámat szeretem, a tanárok és a diákok 

között nagyon jól érzem magam. Nagyon örülök, 

hogy mindenkivel jó kapcsolatot tudtam 

kialakítani. 

Az iskola, illetve a kollégium fontos része a 

gyönyörű, új konyha és az ebédlő. Nagy öröm 

volt mind a nevelők, mind a diákok számára, 

amikor birtokba vehették. Az élelmezésvezető 

Dr. Oroszi Sándorné szintén régi ismerősünk, 

annak idején fiai nálunk érettségiztek, legidősebb 

fia itt tanít. A konyhán dolgoznak még Rolencz 

Sándorné, Makkai Jánosné, Erdélyi 

Györgyné, Kovácsné Kovalcsik Margit, Szalai 

Mihályné, Varga Istvánné és Gáspár Istvánné. 

Az élelmezésvezetőt, Juli nénit kérdeztem munkájáról, 

illetve a konyha működéséről. 

–Mióta dolgozol itt? 

–Ebben az intézményben a konyha indulásától 

dolgozom. Bár eddig is a kereskedelemben és 

a vendéglátásban dolgoztam, az élelmezésvezetői 

beosztás ellátásához még egy komoly iskolát 

el kellett végeznem. 

–Mondj valamit a konyha munkájáról! 

–Amióta a kollégium működik, azóta a kollégisták 

számára háromszori étkezést, a többi 

diák számára rendszeres ebédeltetést biztosítunk, 

de hétköznap a rendház étkeztetése is a 

mi feladatunk. A világi tanárok és alkalmazottak 

nagy része is itt étkezik. Az iskola létszámának 

növekedése szükségessé tette, hogy a 

konyhán több alkalmazott legyen. Ezzel a létszámmal 

elég feszített a munkatempó. Mindezek 

mellett a konyha megoldja a bankettek, 

érettségi találkozók és esetleg lakodalmak rendezését 

is. Ilyen alkalmakkor a volt diákok, illetve 

az egyéb vendégek is 

megismerkedhetnek az új konyhával és a gyönyörű, 

kulturált ebédlővel. 

–Mondj egy-két szót a diákokról! 

–Legnagyobb szívfájdalmunk, hogy a világban 

ma divat a kényeskedés, és ez sajnos a mi diákjainkat 

is „megfertőzte”. Bár természetesen 

létezik tanári felügyelet, a diákok ezt időnként 

kijátsszák, átrendezik az ebédlőt, ezzel sajnos - 

néha akaratlanul is - rongálják a berendezést. 

Hogy mit kívánnék? Jobb étvágyú gyerekeket, 

akiknek az ebéd valóban a főétkezést jelentené. 

Ez magát az ételt, és a hozzá kapcsolódó emberi 

munka tiszteletét jelentené. Mi a jövőben 

is mindent megteszünk azért, hogy a diákok 

méltó körülményekhez és jóízű falathoz jussanak. 

Az iskolához tartozik a büfé is. Ennek üzemeltetője 

Csabai Jánosné, Angéla, aki napi kapcsolatban 

áll a diákokkal. Az újságnak ebben a 

számában szó lesz az egészséges táplálkozásról 

is. A tanulságokról itt Angélát kérdeztem.

8 Váci Piar 

–Mióta dolgozol itt? 

–Tizenkét éve kerültem ide, éppen Károly-nap 

alkalmával rendeztük be a büfét. „Első ijedtségemben” 

nem tudtam, miért nincs tanítás. Később 

tudtam meg, hogy az akkori igazgató 

úrnak volt a névnapja. 

–Mi a munkád? Milyen kapcsolatban állsz a 

diákokkal? 

–Be kell szereznem, amit majd a szünetekben 

eladásra tudok kínálni. A napi friss, péksüteményekből 

előállított szendvicseket mind én 

készítem. Természetesen tartós élelmiszerek, 

tejtermékek és italok is nagy választékban 

kaphatók. A büfé az otthonról hozott tízórai kiegészítésére 

szolgál. Ha névről nem is, legalább 

arcról minden gyereket ismerek. Amikor 

kisebb létszámú volt az iskola, a gyerekek türelmesebbek 

voltak. Most néha nekem is figyelmeztetnem 

kell a nagyokat, hogy például a 

tíz éveseket ne szorítsák háttérbe, illetve hogy 

a fiúk viselkedjenek udvariasan a lányokkal. 

Ha nincsenek sokan, el is tudok beszélgetni 

velük. 

–Miről beszélnél még szívesen? 

–Szeretek itt dolgozni, ezt az is mutatja, hogy 

már tizenkét éve itt vagyok. Nagyon örültem 

annak, hogy elmehettem egy diákcsoporttal 

Rómába. Erre azóta is nagy élményként emlékszem. 

De voltam például Erdélyben is diákcsoporttal. 

Férjem is volt néhány túrán, egy 

alkalommal pedig a Tiszaugon táborozó, az 

időjárás viszontagságaitól megviselt csapatot 

látogattam meg. 

–Mit mondanál az egészséges táplálkozásról 

szóló „kerekasztalról”? 

–Örültem, hogy ott lehettem ezen a megbeszélésen, 

hiszen ez az én munkámhoz is tartozik. 

Várom a kerekasztalról szóló cikk megjelenését, 

illetve a büfével foglalkozó közvélemény 

kutatás eredményét. 

A cikk vázlatosan bemutatta az iskolában 

dolgozók munkáját. Éppen a megnövekedett 

feladatok miatt a hagyományosnál szorosabb 

kapcsolatban állnak a diákokkal. Reméljük, tanulóink 

- nagykorú, keresztény középiskolásként 

- értékelik a munkájukat, és tisztelettudó 

viselkedésükkel, udvarias modorukkal segítik is 

azt. Minden megkérdezett hangsúlyozta, hogy 

mennyire szereti a diákokat. Többen arra is 

utaltak, hogy - a csintalanságok ellenére - a diákok 

általában tisztelettudók, megbecsülik az itt 

dolgozók munkáját. Ez is az iskola fejlődéséhez 

tartozik. 

Nemes György

Váci Piar 9 

A Polski Fiat hazájában 

Interaktív túrabeszámoló képre és szövegre 

A precíz lengyel mérnökök közbenjárásával 

születhetett meg 1972-ben az első Fiat Polski, 

amely 594 cm 3 hengerűrtartalommal és 18 LE 

(13,24 kW) teljesítménnyel rendelkezett. Az 

1977-ben bekövetkezett hihetetlen fejlesztéseknek 

köszönhetően, amely a vezérműtengely bütyökprofiljainak 

változásából adódik, az 

égésteret 652 cm 3 -re, a teljesítményt pedig 23 

LE-re növelte. Ezek a változások magában hordozták 

az esztétikus, funkcionális rádiókészülék 

számára üreggel ellátott műanyag műszerfallal, 

automata biztonsági öv beszerelését lehetővé 

tevő belső oldalfal kialakításával, osztott padlóborítással, 

billentyűs világításkapcsolással, reteszelhető 

első ülésekkel való felszereltséget. 

(Innentől, a jobb hatás elérése érdekében ajánlott 

a képek nézegetése közben olvasni útirajzunkat, 

melyet itt találsz meg: 

http://vacipiar.iok.hu/galeria/2007b/zakopane2006/allindex.html) 

A fenti tények ellenére mind a nyolcan úgy 

döntöttünk, (Kovács Gergely túravezető, Galbács 

Gergely, Gerendai Márk, Hujbert Áron, 

Kovács András, Lukács Ferenc, Soós Árpád, 

Szöllősi János 11.b-s tanulók) hogy utunkat 

nem egy Polskival, hanem inkább egy Volkswagennel 

kezdjük meg 2006. február 11-én, rögtön 

az 5. óra után. Ezt a lehetőséget pedig az 

iskola igazgatóságának, és a Püspöki Hivatalnak 

köszönhettük. 

Rövid időn belül átléptük Ipolyságnál az országhatárt, 

majd az 

autóból szemünkkel 

kísérhettük a Felvidék 

szép tájait. Átléptük 

a lengyel 

határt is, de amilyen 

egyszerű volt elérni 

Zakopaneba (ez volt 

ugyanis úti célunk), 

olyan nehéz volt 

megtalálni a szállást. 

Érkezésünkkor szánnal 

felszerelt lovak akadályozták parkolásunkat. 

Később kiderült: ezek voltak a taxik. 

A szállást elfoglalva fény derült minden turpisságra. 

Nyolcan kaptunk két, szobának nem 

nevezhető hálófülkét. A magasabb egyének lázadoztak 

ez ellen, később persze beletörődtek. 

A késői érkezés miatt lefeküdtünk aludni, némi 

anyai gondoskodásnak köszönhető tápanyag 

után. 

A reggel 

vidáman indult. 

Be kellett 

látnunk, 

nincs menekvés: 

az 

amúgy is 85 

cm-es hóra 

újabb 20 cm 

kristályképződmény 

rakódott az elég bizarrnak tűnő koromfekete 

felhőből. A reggeli fűtőanyag után 

szemügyre vettük Zakopane belvárosát és értelmes 

illetve kevésbé értelmes látnivalóit. Az út 

során készült fényképekkel pont az utóbbi 

irányzatot próbáltuk előtérbe helyezni, hiszen 

ezek nem mindennapiak és nem találhatóak 

meg az interneten. Találkoztunk például a mikulással, 

aki magához hűen egy fiatal, árva rénszarvast 

nyúzott a sétálóutca 

gyermekcsordájával. Mellesleg csúnyán nézett 

mikor lefényképeztük a tiltótábla ellenére. Előfordult, 

hogy bele-bele botlottunk olyan emberekbe, 

akik szintén csúnyán néztek. Nem értjük 

miért! Márk például fontosnak tartotta, hogy 

meglovagoljon egy tequilát szállító lovat. A belvárosi 

mókázást követően kicsit körüljártuk ezt 

a szép várost. Magával ragadott minket a történelmében 

többször szétcincált ország mai szervezett 

élete és sokszínűsége. Modern 

templomai szintén nagy hatással voltak ránk, 

hiszen itthon nem jellemzőek ezek az épületek. 

A „kemény fáradozást” jól megérdemelt ebéd 

követte, ami a szokásos „piarista svédasztaltól” 

(tudod: májkrém, löncshús, ipari szalonna esetleg 

halkonzerv) merőben eltért. Ám nem bírtuk 

sokáig a fenekünkön. A lakmározást téli sportprogram 

követte, ami egészen késő délutánig

10 Váci Piar 

elhúzódott. Este részt vettünk egy igazi lengyel 

misén. Ez igazán nagy hatással volt ránk. 

Őszintén megvallva nem gondoltuk, hogy anynyira 

mosolyra fakasztó lesz, (a teljes értetlenség) 

mint amilyen volt. Napunkat játékkal és 

régi ismerősünkkel való beszélgetéssel zártuk. 

A régi ismerős Andy volt, Kovács tanár úr ír 

barátja, kit néhányan már az angliai túra során 

megismertünk. 

Hétfő. Általában rosszul hangzik, de most 

más volt. Mindenki örömmel kelt ki az ágyból 

és tekintette meg az elmúlt két nap szakadó 

hava által alkotott 130 cm-es hódűnéket. Az álmélkodás 

után Krakkóba indultunk. Az út kissé 

rázósra sikeredett. Egy lengyel buszos gondolt 

egyet, és ránk húzta a volánt egy jobbról előzés 

keretében, ezért mi majdnem felkenődtünk a 

szalagkorlátra. De kiváló sofőrünk reflexeinek 

köszönhetően szerencsésen megérkeztünk. 

Rögtön az óvárost kerestük és meg is találtuk. 

Itt volt a XII. századi piac (ahol tényleg egy galamb 

volt a Márk feje feletti lámpán és majdnem...). 

Kívülről, belülről megcsodáltuk az új 

toronyfővel megtűzött gótikus székesegyházat. 

Majd a tanár úr kegyességének köszönhetően 

rendelkeztünk másfél óra szabadidővel. Megcsodáltuk 

lengyel barátaink tömegközlekedési 

eszközeit, majd kipihentük a fáradalmakat. A 

pihenést újabb túra váltotta fel a várban. Ez se 

volt ronda, de különös ingert nem váltott ki belőlünk. 

Lassan kezdett esteledni és még nem 

jártunk a zsidónegyedben. Úgy véltük ez egy 

javításra szoruló hiba. Sajnos nyitott zsinagógát 

már nem sikerült elkapni, de a környék varázsa 

magával ragadó volt. A szépségeket látván alaposan 

megéheztünk. Vacsoránk színhelye egy 

kiváló vendéglő volt. Olyannyira, hogy Gergőt 

engedték zongorázni, mindenki nagy örömére. 

Aztán nem is volt más hátra, mint előre. A zúduló 

hó kicsit akadályozta tovahaladásunk. 

Azért lassan, de biztosan hazaértünk. 

Ismét szépséges napra ébredtünk. A hó érkezésünktől 

kezdve egészen kedd estig esett. Tehát 

ezen a napon is gyarapodtunk „fehér, 

csúszós barátunkból”. Kezdett ellepni minket a 

másfél méteres hó, ezért mielőtt „ő” terített volna 

el minket, jól meglovagoltuk. Ez a nap csak 

a túráról és a szánkózásról szólt. Apropó lovaglás... 

A főúton haladva (mikor is felderítetlen 

szánkópályát kerestünk) egy lovas vágott elénk 

kb. 70 km/h sebességgel. Egy ideig bírta a 

hölgy(!), de mikor lova kezdett fáradni leugrott 

a lóról, és mi mint segítőkész kalandra szomjazók 

felvettük őt autónkba, majd utolértük kerge 

paciját. Később kiderült, hogy a lovacska nem 

kergült meg, csak kiesett a szájából a zabla, 

azaz „elszállt a fék”. A rövid izgalmak után, 

mint jó óvodások, egy hosszan tartó élményre 

vágytunk. Ezért előkaptuk szánkóinkat és repesztettünk 

hegyről le, kocsi után, ahogy csak 

lehetett. Ezt is megunván, új tájakra szomjazva 

felmásztunk egy hegyre. Ott aztán volt minden. 

Néhányan úgy döntöttünk megfürdettetjük magunkat 

egy igazi „állattal”. Az „állat” szerepében 

Gergely kollégám állt. Jót tett a hűtés, mert 

most már tudtuk: jobb szánkózni, mint fürödni. 

Szállásunkra érve eleget tettünk azon vágyunknak, 

hogy felhúzzuk kedves kísérőtanárunkat. 

Őt sajnos nem, de a nadrágját sikerült felhúzni 

egyszerre két embernek is. Tehát mindent megpróbáltunk... 

Szerda, a hazautazásunk napja. A kifakadó 

öröm lankadni látszott. Sajnáljuk, hogy itt kell 

hagyni Közép-Kelet-Európa ékszerét, Lengyelországot. 

Rettentő hálásak vagyunk Kovács 

Gergely tanár Úrnak, hogy elhozott minket ide 

és nem húzta fel magát semmin. De ez az áldott 

jó viselkedésünkből is fakadhatott. Nem tudom, 

mindenesetre Erdély és Felvidék után méltón 

állt be a téli túrák sorába ez a mostani is. Köszönjük. 

Gerendai Márk és Soós Árpád (11.b)

Váci Piar 11 

Néhány gondolat 

Endreffy Loránd tanár úrral 

Endreffy Loránd tanár úr iskolánk egyik legrégebben itt tanító tanára. Akikkel együtt indítottuk 

az iskolát, azok vagy meghaltak már (pl. Kőváry Károly igazgató úr és Molnár István tanár úr), 

vagy nem dolgoznak itt (pl. Pázmándy György magiszter úr most a pesti rendházban tevékenykedik). 

Vele idézem fel az elmúlt másfél évtizedet egy beszélgetésben. 

–A kezdetektől fogva itt dolgozol! Mik voltak az első benyomásaid a 

Vácott is meginduló Piarista Gimnáziumról? 

–Nagy, túl nagy elvárásokkal tekintettem a meginduló Piarista Gimnáziumra. 

Ami az akkori tantestületet illeti, annak elszántsága láttán ebben 

nem is csalódtam. A diákokról hamar kiderült, hogy mint 

gyerekek, ők is olyanok, mint a többiek. Az évek során, amint a túlzó 

várakozás lecsillapodott, a diákokkal való kapcsolat is bensőségesebb 

és élményszerűbb lett. A kicsi iskola családias volt, a tanárok elfértek 

egy asztal mellett. Az akkori igazgató, Kőváry Károly személye iránti 

tisztelet segítette a jó légkör kialakulását. 

–A Te szemszögödből hogyan látod az iskola fejlődését! 

–A testnevelő szemével nézve az, hogy az iskola nagyobb lett, és új 

képzési formák indultak be, még nem feltétlenül jelent fejlődést. Én 

azt érezném fejlődésnek, ha a piarista szellemiséghez való mind jobb 

közeledést sikerülne megvalósítanunk. Egy nagy iskolát egy kicsivel 

nehéz összehasonlítani. Egy nagy iskolában nem ismerhetünk mindenkit személyesen. A fejlődés 

újdonsága az volt számomra, hogy ebben a nagy iskolában többen vagyunk testnevelők, az én 

számomra ez visszatérést jelent a csapatmunkához. 

–Mik voltak a legszebb emlékeid, és esetleg mik voltak azok, amikre nem szívesen emlékszel? 

–Ezeket csak felsorolásszerűen lehet megemlíteni. Nagyon örültem a templomi ünnepélyeknek, a 

szentmiséknek. Szintén nagyon örültem a túráknak, sok ilyenen részt vettem. Kiemelten örültem a 

Vereb Zsolt által szervezett római kerékpáros túrának, de nagy élményt jelentettek a prágai és 

krakkói kirándulások is. Sokat jelentett nekem, hogy egy Te Deumon Kőváry igazgató úr azt 

mondta a búcsúzó gyerekeknek, hogy „ne féljetek!”. Ezt szívembe véstem, úgy éreztem, hogy nekem 

is szól. Kellemetlen élményeim lényegében nincsenek, a diákok ókori csínyeit minden tanárnak 

el kell viselni. 

–Nagyon gyakran részt vettél olyan munkákban, ami nem tartozik szorosan az órák keretéhez 

(pl. sportversenyek, vakációs túrák, erdélyi kapcsolat). Ezekről mit mondanál szívesen a mai diákoknak? 

–A szakosztályi munka nem egyszerűen sporttevékenység, „edzés” egy iskolában, hanem a legszorosabb 

értelemben vett közösségnevelés. Azok, akik egy-egy szakosztályban esetleg négy évig 

együtt dolgoznak, utaznak, részt vesznek versenyeken, sokkal szorosabb kapcsolatot ápolnak egymással 

és az iskolával, mint aki ezt nem teszi. Természetesen örültem, hogy ha diákjaink eredményeket 

is elértek egy-egy versenyen. Ebben a tevékenységben soha nem egyedül dolgozik az 

ember, sokszor nem is saját kezdeményezésre vesz részt, hanem meghívják vagy felkérik. Így kiváló 

együttműködést tudtam kialakítani Vereb atyával, Nagy Attila atyával, és jelenleg is együtt 

dolgozom Nemes atyával, veled. A mi közös munkánk legfőbb területe a kolozsvári Báthory István 

Líceummal való vakációs sportkapcsolat. Ezt eleinte évenként, most kétévenként rendezzük 

meg. A kezdetek kezdetén ennek „missziós jellege” is volt, hiszen ott egy nagyon sötét, kemény 

diktatúra dőlt meg.

12 Váci Piar 

–A sport, illetve testnevelés szempontjából milyen változást hozott a koedukáció bevezetése? 

–Eleinte nehéz volt, mert együtt kellett tartani az órákat, ami szakmai szempontból abszurdum. 

Amióta külön csoportokban folyik a testnevelés oktatása, azóta mindenki életkorának és nemének 

megfelelő munkát végez. Számomra mindig élmény, ha lányokkal megyek sportversenyre, mert a 

lányok érzelmileg kapcsolódnak a sporthoz, a fiúk pedig inkább racionálisabban, ha lehet így 

mondani, „szakszerűbben”. A lányok lelkesedése mindenképpen élmény. 

–Most egy kicsit én veszem át a szót. Nekem nagy élmény volt veled együtt dolgozni. Mindig szót 

értettünk - néha szavak nélkül is. Valahogy a gondokat-bajokat, amik egy iskolában mindig 

megvannak, azonosan ítéltük meg. Nagyon szívesen emlékszem vissza a római túrán való beszélgetéseinkre, 

amikor kulturális, politikai és főleg vallási tapasztalatainkat megoszthattuk. 

Mint hittanárnak, nagyon jól esett, hogy mindig szorgalmaztad, hogy rendszeresen legyenek diákmisék. 

Osztályfőnökként mindig részt vettél rajtuk. 

–Befejezésül azt mondhatjuk, arra törekszünk, hogy olyan nevelés alakuljon ki, ami egy igazi iskolát 

jellemez. Arra törekszünk, hogy eszményeinket a jövőben is mindjobban meg tudjuk közelíteni. 

Mindent megteszünk az iskola javáért, és azért is, hogy továbbra is jól tudjunk együtt 

dolgozni. 

„József Attila unokái vagyunk” 

Nemes György 

Bizonyára sokan hallottatok 

már Földváry András díjnyertes 

színdarabjáról, mely a fenti címet 

viseli. A következő sorokban 

Andrist faggatom az 

irományról. 

–Mondd el néhány gondolatban, miről szól a 

színdarab azoknak, akik esetleg nem tudják, 

vagy nem volt alkalmuk megnézni! 

–A színdarab egy osztályról szól, amely feladatot 

kap, hogy csináljon egy műsort József Attila 

születésnapjának századik évfordulójára. A történet 

azért nem csak ennyi, beleírtam egy-két 

szerelmi szálat, és rengeteg poént. 

–Hogyan tudtad meg, hogy létezik a pályázat? 

–Édesanyám hallotta a rádióban, hogy kitűzték 

ezt a pályázatot. Ez tulajdonképpen egy országos 

színjátékíró verseny volt. A követelmény 

annyiból állt, hogy egy harminc oldalas színdarabot 

kellett írnom a „József Attila unokái vagyunk” 

jeligére. 

–Mennyi időd volt elkészíteni? 

–Júniusban kezdtem el. Egy nyaram volt rá. 

–Segített valaki a megírásban? 

–Édesanyám sok ötletet adott, de magát a színdarabot 

persze én írtam. 

–Mit gondolsz, mit volt a legnehezebb kivitelezni? 

–A gépelés volt a legnehezebb és a legfárasztóbb. 

Az utolsó napokra hagytam, és alig tudtam 

befejezni. Aztán szeptemberben jött egy telefon, 

hogy benn vagyok a legjobbak között. 

Szeptember 21-én a budaörsi színházban volt a 

döntő, ahová az egész osztályom elkísért. Itt a 

beküldött legjobb pályamunkákat színészek adták 

elő. A zsűri, amiben neves emberek is ültek, 

például Koncz Gábor, a helyszínen választotta 

ki a legjobbak legjobbjait. És az én munkám is 

köztük volt. 

–Neked tetszett a darabod ottani előadása? 

–Nem nagyon. A színészek nem élték át a szerepeket, 

és egy csomó poént kihagytak. Akkor 

mondtam először a többieknek, hogy ezt mi is 

meg tudjuk csinálni. És meg is csináltuk. 

–A szerepkiosztással nem volt gond? 

–Nem. A szereplők nagy részét az osztálytársaimról 

mintáztam, így nem volt vita abból, hogy 

ki melyik szerepet kapja. 

–És mit kaptál jutalmul? 

–Rengeteg könyvet, cd-ket és oklevelet. Váctól 

is kaptam egy jelentős összegű könyv utalványt, 

aminek nagyon örültem. 

–Hol adtátok eddig elő a darabot? 

–Először a Credo-házban, aztán pedig a Madách 

Imre Művelődési Központban, ahol a nézők 

már kétszáznál is többen voltak. Verőcén is felléptünk 

az általános iskolában, márciusban. 

Juhász Júlia 10.a

Váci Piar 13 

Alkotóműhely az iskolában 

Hosszú hónapok „titkos” készülődése és egy 

zártkörű iskolai bemutató után március 26-án 

széles közönség és szakmai zsűri előtt is színpadra 

lépett iskolánk színtársulata, a Kavics 

Kör. A Gödöllőn rendezett Pest megyei színháztalálkozón 

nem egymással versenyezve, hanem 

minősítés reményében mutatkoztak be a színkörök. 

A Váradi Ágnes tanárnő vezette társulat a 

Trisztán és Izolda című darab - melynek segédrendezője 

a 13. évfolyamos Tóth Szabina volt - 

előadásával ezüst minősítést érdemelt ki. A Kavics 

Körről beszélgettünk Váradi tanárnővel. 

–Azt hiszem, az egész iskola nevében gratulálhatunk 

a sikerhez. Milyen felismerésből, milyen 

körülmények között született meg a 

Kavics Kör? 

–Hosszabb ideje terveztem színjátszó kör létrehozását, 

de a végső lökést az adta meg, hogy 

diákok megkerestek, és jelezték, örömmel vennének 

részt egy ilyen jellegű munkában. Mióta 

elkezdtünk közösen dolgozni, még inkább viszszaigazolva 

látom a kezdeményezés létjogosultságát. 

A diákokban nagy az igény arra, hogy 

művészeti, alkotó tevékenységben vegyenek 

részt. Megteremtettük a kereteit annak, hogy 

irodalmi művekről beszélgessünk, értelmezzük 

őket, majd beléjük helyezkedjünk. Az előadás, 

az eredmények is fontosak, de a legfontosabb 

az, hogy a próbák alatt mindenkinek jut az alkotás 

öröméből. Sok humorral, jó hangulatban 

telnek el ezek a péntek délutáni másfél órás alkalmak. 

–Miért éppen a Trisztán és Izolda feldolgozása 

mellett döntöttetek? Amilyen egyszerűnek tűnik 

egy ilyen középkori szerelmi történet színpadra 

vitele, annyi veszélyforrást is hordoz a 

szappanoperák korában. 

–Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy 

mind a huszonöt jelentkező szerepet kapjon. Ez 

a darab erre alkalmas volt. Fontos volt továbbá, 

hogy tragédiát könnyebben játszik el ez a korosztály, 

mint komédiát. A Trisztán és Izolda 

egy ősi kerettörténet, a megszentelt, mélyen 

megélt, és nem csupán a testre kihegyezett szerelemről 

szól. Ezzel párhuzamosan szerepet 

kap benne barátság, árulás, hűség, halál is. Ez 

érdekelte a játszani vágyókat. A történet pedig 

inkább meseszerű, mint más tragédiáké. Stilizálnunk 

kellett tehát a darabot. Kortalanná tettük, 

például a takarítónő beiktatásával. Az ő elvágyódása 

ebből a vágy nélküli világból egy 

gazdagabb érzelmek által fűtött korba közelebb 

hozza a mai emberhez is a történetet. Ma mindent 

könnyedén meg lehet kapni, a takarítónő 

azonban megteremti magában azt a világot, 

ahová vágyik. Ezt elvileg bárki meg tudná tenni, 

viszont ez könnyedén átcsaphat léthazugságba 

is. Ez utóbbit tükrözi vissza a 

szappanoperák világa. 

–Feltűnő, ugyanakkor szokatlan, hogy a történet 

színrevitelében jelentős szerepet kap a humor. 

Ez hadüzenet lenne a pátosznak? 

–Ahhoz, hogy a darabot a mai korra alkalmazzuk, 

szükség van elidegenítő elemekre, és ez 

leginkább a humor lehet. A pátosz manapság 

inkább komikusan hat, ha szabadjára engedjük, 

újfent a szappanoperák világában találhatjuk 

magunkat. A humor tudatos használata távolságtartást 

eredményez attól, amit ma csöpögősnek 

neveznénk. 

–Miért a Kavics Kör nevet vette fel a társulat? 

–Szerettünk volna valami jellegzetesen Dunához 

kapcsolható nevet választani. Hosszas keresgélés 

után így leltünk rá a „kavics”-ra. Csak később 

gondoltuk végig, hogy ez jelenti 

valaminek a csiszolódását, kikristályosodását 

is, és szeretettel emlékeztet „Kavics Atyára”, 

Kőváry Károlyra, az újraindult iskola első igazgatójára. 

–Mit tekintesz az eddigiekben sikernek, mik a 

hiányosságok? 

–Mindenképpen siker, hogy húsz-huszonöt diák 

tudott együtt dolgozni a hetedikestől a tizenharmadikosig, 

és mindenki kapott a számára megfelelő 

szerepet. Az ezüst minősítés nagy 

bíztatást adott a csapatnak. Fontos az is, hogy 

az iskolában létezik a tanórákon kívüli művészeti 

oktatás. A társaságot jellemzi még egy kis 

bátortalanság, ami Gödöllőn kritikaként is megfogalmazódott, 

de ez idővel biztosan változni 

fog. Április végén, a ballagás előtt került sor a 

bemutatásra a Madách Imre Művelődési Központban, 

ahol iskolánk minden diákja láthatta 

az előadást. 

Kovács Gergely

14 Váci Piar 

Enyedi Ildikó filmrendező 

Vendégünk volt …….. 

2006. március 29-én rendhagyó filmesztétika órája volt a 12-es évfolyamnak. 

A Tamás és Juli és a Bűvös vadász című filmekről beszélgethettek a rendezővel. 

–A közönségtalálkozók elején mindig van egy kínos időszak, tíz perc, amíg senki 

nem mer kérdezni. Mivel be van határolva az időnk, most úgy teszünk, mintha 

eltelt volna ez, és már annyival később lenne. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a 

Tamás és Juli, ott a hátul somolygó hölgyekre hogy hatott. Ennek a két fiatalnak 

a kapcsolata teljesen idegen volt vagy ismerősek voltak a problémáik? 

–Számomra nagyon idegesítő volt a film. A szereplők már biztosan elmúltak húsz 

évesek mégis úgy viselkedtek egymással, mint a gyerekek. Mi is sokszor ilyen „bénák” vagyunk 

egymással, de tíz év múlva biztosan nem fogjuk ilyen ügyetlenül csinálni a dolgokat. 

–Maguk azt élik át, hogy az ember fejlődik, először nagyon béna, aztán ahogy nő, egyre kevésbé 

lesz az. Lehet, hogy ezek a dolgok formájukban változnak, mert az ember bizonyos technikákat 

elsajátít bénaságának az elfedésére. De én rengeteg negyven-ötven éves, sőt nyugdíjas korú 

ügyetlen embert ismerek, akik éppen azért nem tudnak kiszabadulni saját lelki ügyetlenségükből, 

mert túl jól elsajátították ezeket a technikákat. Belül nem oldották meg az életüket, csak rágódnak, 

magányosak és suták. Az ember a korai neveltetésében nem kap elég fogódzót ahhoz, hogy 

ügyesen bánjon a társas kapcsolataival. Ezért kicsit idegtépő volt a filmben, hogy ennyit szerencsétlenkednek 

egymással a fiatalok. Mit gondolnak, mi volt a fő témája a filmnek? 

–A bántásokból fakadó meg nem értés… 

–Tartsunk „népszavazást” arról, hogy beteljesült-e a fiatalok szerelme a film végén! (Kezek magasba 

lendülnek.) Úgy látom, szoros a választási eredmény. 

–Kérdés persze, hogy mit nevezünk beteljesülésnek. Ha elfogadjuk, amit maga mondott, hogy a 

film témája a meg nem értés volt, akkor egy beteljesült szerelemről szólt a film, mert létrejött a 

kommunikáció, ahogy a végén egymásra néztek. Abban a pillantásban már nem volt zavar, félreértés 

köztük, már senki nem játszott semmiféle szerepet, én vagyok a menő „csávó”, akinek minden 

sikerül, én meg a rátarti lány. Két ember egymásra nézett és mindkettőjük tekintetében ott 

volt, hogy szereti a másikat, és ez a két érzés akadály nélkül találkozott. Ha én is szavazhatok, akkor 

azt mondom, hogy ez beteljesült szerelem volt. Sokféle formája lehet annak, hogy egy érzés 

hogyan bontakozik ki. A kívülállónak persze ez idegtépő, ahogy annak a mesternek is a film elején, 

akihez Tamás tanácsért fordult. Lehet, hogy itt velem szemben csupa szerencsés ember ül, de 

elég sokszor előfordul ehhez hasonló helyzet az életben. 

–Miért éppen az ezredforduló éjszakáján ér véget a film? 

–Ezt a filmet felkérésre készítettem, egy francia-német kulturális tv-csatorna egy sorozatot hozott 

létre. A világ legkülönbözőbb tájáról kértek fel rendezőket, hogy készítsenek filmet, a 2000-es ezredfordulóról. 

–Nekem az a személyes meggyőződésem, hogy az igazán fontos dolgok a családban, a párkapcsolatokban, 

a kis közösségekben történnek meg. A nagy folyamatoknak puszta elszenvedői és kiszolgáltatottjai 

vagyunk. Csak a saját éltünkben tudunk dönteni. Olyan történetet akartam 

bemutatni, ami emberekről szól, időtlen témáról. Az emberi kapcsolatok kétszáz évvel ezelőtt is 

ilyen fázisokon mentek át, és kétszáz év múlva is ugyanígy lesz. Hasonló lelki nehézségeik lesznek 

és hasonló nagyon-nagyon erős vágyaik. A többi film az új évezred futurisztikus voltával foglakozott. 

Én dacosan másként közelítettem. A filmet egy kis bányászfaluba tettem és akár a 

hatvanas években is játszódhatott volna. Amikor megérkeztünk a Szikla büfébe forgatni - a film 

egyik helyszínére - , a helybeliek azt mondták: Á, már megint jönnek a filmesek! Igen, 1932-ben 

itt forgatták a faluban A meseautó című filmet.

Váci Piar 15 

–A diszkós jelenetet ugye Miskolcon vették fel, mert szerepel benne villamos? 

–Nem, mert olyan lepukkant diszkót nem találtunk Miskolcon, amilyenre nekünk szükségünk lett 

volna. A diszkó Pest környéki volt. Miskolc mellett, a nagy sziklafalban viszont találtunk egy elképesztő 

helyet. Valaha titkos katonai bázis volt, hatalmas vasajtókkal, félköríves folyosókkal. A 

villamossal betartottuk a helyrajzi hűséget. 

–Miért nem mutat be a filmjeiben harmonikus kapcsolatokat? 

–A filmben a szereplők valamilyen konfliktus mentén tudnak 

megnyilvánulni. Van egy „alapséma”: az ember egy kicsit el 

van veszve, mert ügyesen próbál alkalmazkodni külső elvárásokhoz. 

Sokféle sugallat jön, akár a neveltetés, akár az iskola 

vagy a baráti társaságok és a média részéről. Az ember úgy 

érzi, akkor valósítja meg önmagát, ha az általa kiválasztott 

vagy neki vonzónak tűnő követelményrendszernek megfelel. 

Ha úgy öltözik, vagy olyan fajta pályára lép. Ennek azonban 

mindenképpen torzulás az eredménye, mert nagyon szűkek ezek a sémák… Mégis van esély arra, 

hogy az ember megtalálja magát, csak nem kifelé, hanem befelé kell keresgetni. Nagyon rossz a 

helyzet, de van megoldás, ami nem kint, hanem bennünk van. 

–Hogyan alakul ki egy olyan bonyolult film, mint a Bűvös vadász? 

–Amiről szerettem volna beszélni, ahhoz kellett egy konfliktusos történet, amit meg lehet úgy feszíteni, 

hogy fönntartsa az érdeklődést. Erre fűztem fel mindazt, amivel én filmrendezőként ismeretlenekkel, 

a nézőkkel szeretnék beszélgetni. Maga az opera erre alkalmas volt, és nem véletlen, 

hogy hol tértem el az alaptörténettől a filmben. Az egyik fő téma, ami azóta is foglalkoztat, az idő 

kérdése. Az a jelen, amiben élünk nagyon sok időnek az egymásra helyezése. Ezt a templom történetében 

akartam megmutatni, ahol a Mária-kegykép található. Ez egy szent hely. Itt állt egykor 

Thonar fája. Germán-lengyel területeken a kereszténység térhódítása nagyon furcsa háború volt. 

Lényegében erdők ellen harcoltak a térítők, szent ligetek és fák ellen. Angliában ma is nagyon 

pontosan meg lehet figyelni, hogy a különböző hitek szent helyei miként épülnek egymásra és 

kapnak más-más funkciót. Ezen a szent helyen kristályosodik ki az emberben, hogy nem vagyunk 

egyedül a világban és nemcsak ezt a behatárolt életet éljük itt. A filmben kivágják ezt a tölgyfát, 

ahova véletlenül a Mária-kép kerül, ami csodát tesz, és templom épül köré, és ma ismét csoda történik. 

Ma úgy teszünk, mintha csak a jelen lenne, pedig az időben való ide-oda „mászkálás” a hétköznapjainkat 

is átszövi. Európában a történelmi gondolkodás körülbelül húsz éve megszűnt. Én 

a saját életemről és jelenemről is múlt időben gondolkodom. Egyszer voltam itt Vácott, ültem, 

néztem ezeket az arcokat…, ültem és próbáltam kitalálni, hogy mi van a fejükben, mit látnak itt a 

helyemen. És most visszagondolok erre a napra. 

A másik fő téma, ahhoz a hithez kötődik, amelyben Krisztus olyan mércét állít egy keresztény 

ember elé, ami megugorhatatlan. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ez a mérce ki van jelölve, ami 

egy viszonyítási pont. Ez borzasztó nagy feszültséget okoz minden igazán hívő számára. Ki van 

jelölve egy olyan pont, amelynek csak másodpercekre tud megfelelni az életében. De ott áll Mária 

is, a feltétel nélkül elfogadó és szerető Anyuka, aki ezt a követelményt segít megugorni. A filmben 

ügyetlen és elveszett felnőtt embereket lát, akik nem rosszaságból, gonoszságból de össze 

vannak zavarodva, az életük kusza. Nem szigorúan, hanem feltétlen odafordulással közelít feléjük. 

–A film végén Mária átváltozik, és mint a kislány fogja meg a lövedéket. Mit jelent ez? 

–Számomra a két figura összeolvad. A kislány a teljes ártatlanságban él még, ő még mindazt a csodát 

birtokolja, amit Mária. Erre a kérdésre nincs logikus válasz. Mária nem a kislány alakjába 

„költözött”. A kettő egy. 

–Nagyon köszönjük a beszélgetést és ha megengedi, odaadnánk a két filmről készített házi dolgozatokat. 

Jó szórakozást a olvasáshoz. 

–Köszönöm, hogy itt lehettem.

16 Váci Piar 

Ingmar Bergman: A hetedik pecsét 

Hit, csalás, öncsalás 

(részlet) 

A végzős osztályok heti egy órában filmelemzést tanulnak. Az itt készülő házi 

dolgozatokból adunk közre egy részletet, amely Ingmar Bergman egy korai filmjéről 

szól. A főszereplő a halállal sakkozik, miközben éltének végső értelmét, Istent keresi. 

Amikor a Halál eljön 

a lovagért, azt 

mondja neki: „A testem 

fél, én nem.” Valójában 

azonban ő is félt, 

nem a fizikai fájdalomtól, 

hiszen azzal már 

megismerkedett a 

Szentföldön töltött tíz 

év alatt. Igazi félelmeiről 

többször vall a műben 

(gyónás, 

beszélgetés Miával). Hinni akar, de nem tud. 

Szeretné kiűzni Istent magából, de nem „menekülhet”. 

Szólítja őt, kiált hozzá, de ő nem válaszol. 

Biztos tudásra vágyik, arra, hogy a 

Mindenható kinyújtsa 

felé a kezét. Ezért ment a 

keresztes háborúba, 

hagyta ott feleségét, boldogságát. 

(A hit kemény 

megpróbáltatás.) Ezért 

kér haladékot és sakkozik 

fáradhatatlanul a Halállal. 

Mindenütt Istent keresi, 

ezért beszél mindkét boszorkánnyal. 

Szeretne találkozni 

az ördöggel, 

hogy Istenről kérdezhesse. 

Furcsa, vagy inkább 

szándékos, hogy a „boszorkányokat” a rendező 

keresztre feszített helyzetben ábrázolja. Itt viszszatér 

a mű elején megjelent Krisztus (Máriajelenés). 

A két lány, akiket azzal vádoltak, hogy 

az ördöggel kötött házasságuk miatt sújtja a népet 

a pestis, ártatlanul, el nem követett bűnökért, 

krisztusi módon szenved. A második lány 

kínok és fájdalmak közepette úgy nyilatkozik 

Antonius Blocknak, hogy az ördög vele van 

mindenütt. Ez kettős szerepű. Egyrészt a szenvedés 

mondatja vele, másrészt szeretné azt hinni, 

hogy az ördög vele van, mert ez reményt 

jelentene neki, hogy a tűz nem fog kárt tenni 

benne. Pedig a lány ártatlan, a lovag se lát semmit 

a szemében. A papoknak és a katonáknak 

azonban nem esett nehezére meglátni a gonosz 

személyét a lányban. Úgy gondolják, azt hiszik, 

hogy a boszorkányégetéssel eltávolíthatják az 

ördögöt. Becsapják önmagukat. Könnyű mást 

vádolni. Jellemző, hogy csak addig foglalkoznak 

a pestissel, amíg nem adódik valami jobb 

téma (lásd: kocsmás jelenet). Visszatérve a lovagra, 

az ő szemén is hályog ül. Istent keresi 

mindenkiben és mindenben, 

s nem veszi 

észre, hogy tulajdonképpen 

már megtalálta. 

A Mindenható 

kinyújtotta felé a kezét, 

mindenütt ott van 

az egyszerű mosolytól 

a hétköznapi dolgokon 

át a 

megpróbáltatásokig. 

Egyszer érezhető, 

hogy a lovag megértett 

ebből valamit, 

hogy a „mennyei szellő” megérintette. A „szamóca 

és tej” jelenetben elégedettség fogja el, 

boldognak tűnik, mintha mázsás súlytól szabadult 

volna. Ez a pillanat, melyet magával visz, 

vigyáz rá, mint a tejjel színültig töltött tálra. 

Simon-Szendrey Réka 12.A

Váci Piar 17 

Kerekasztal-beszélgetés a büféről 

Both Mária: Kérem a beszélgetés résztvevőit, mutatkozzanak be és mondják el, hogy az iskola 

büfé kérdését személy szerint miért érzik szívügyüknek! 

Komjátiné Bartos Nóra: Az iskola védőnője vagyok, szakmai okok miatt vagyok itt. Az Oktatási 

Minisztérium rendeletet készített, mellyel a szülők közösségének és az iskola-egészségügyi 

szolgálatnak egyetértési jogot adott az iskolában működő büfé címkínálatával kapcsolatban. A doktor 

úrral együtt február végéig véleményeznünk kellett a büfé kínálatát, hogy az megfelel-e az 

egészséges táplálkozásra vonatkozó előírásoknak. Az egészséges életmódról, étkezésről szinte 

minden évfolyamon tartok órákat. 

Csabai Jánosné: 1994 óta ebben a gimnáziumban a büfét én vezetem, azért vagyok itt, hogy 

meg tudjam mi a véleményetek a büféről és javaslatokat várok, hogy a jövőben mi legyen másként. 

Juhász Júlia 10. A-ból: Én az osztálytársaimmal szoktam vitatkozni, amikor visszajönnek egy 

halom csokival a büféből, hogy „ezt talán mégse kellene mind megenni”. Várom az újításokat. 

Ila Horváth Gergely 12.C-ből: November választottak meg a DÖK vezetőjévé. Felmérést készítünk 

a diákok között, hogy ők milyen változást szeretnének a büfében. Reklámokat szeretnénk, 

azt, hogy több mindent lehessen vásárolni. Persze nem volna jó, ha a büfét ez veszteségessé tenné. 

Garanciákra is szükség van. 

B.M.: Az iskola egyik biológia tanára vagyok, és különösen fontosnak tartom, hogy a diákok 

biológia órán sok hasznos ismeretet kapjanak az egészséges táplálkozásról, illetve, hogy az iskola 

adjon lehetőséget a helyes étkezési szokások kialakítására. Angéla! Te, aki több mint tíz éve működteted 

a büfét, látsz-e változást a diákok ízlésében, szokásaiban, elvárásaiban? 

CS.J.-né: Az iskola fenntartó rend elvárása kezdetektől az volt, hogy legyenek olcsóbb, mindenki 

számára megfizethető termékek is. Azt tapasztalom, hogy ma a gyerekek nagyon igényesen 

választanak a csokoládékból. Az olcsóbb, talán kevésbé finom csokik eladhatatlanok. Elsősorban 

azokat a drágább csokikat veszik, amelyekkel a reklámokban találkoznak. A szénsavas üdítő italok 

iránt nálunk sohasem volt komoly kereslet. Örömmel tapasztalom, hogy a teára mindig van igény, 

friss teát, bögrében fogyaszthatnak diákok. Két éve megpróbáltam gyümölcsöt is árulni, banán, narancs 

és alma volt kapható. Sajnos minimális volt az igény. Hat szem alma egy hét alatt nem fogyott 

el. Gyümölcsöt a diákok nagy része otthonról hoz magával, vagy a menzán kap délben. Ez 

nem a büfé feladata. 

K-né B.N.: Szeptemberben körülnéztem a büfében és úgy tapasztaltam, hogy a burgonyaszirmot 

(csipsz) és a kólát leszámítva minden termék megfelel a törvényajánlásban leírtaknak. Sok iskolabüfét 

ismerek, a mienket jónak tartom, széles a választék. A büfé ugyanakkor nem pótolhatja a 

menzát. 

J.J.: Én ritkán járok a büfébe, legfeljebb akkor, ha otthonról elfelejtettem tízórait hozni magammal, 

vagy az osztálytársaimat elkísérem. Ők rendszerint „nasit” vesznek, van aki naponta 

négyszer megy be ropit venni. Sokan vesznek ásványvizet is. A korpás zsemlyét azért nem veszik 

meg, mert otthon sohasem esznek ilyet, a másikról meg tudja, hogy finom. Mi otthon is ilyet 

eszünk, de tudom, hogy sokan még csak ki sem próbálták. Biztosan nem tartanám ezt fontosnak, 

ha otthon nem ezt látnám. Én örülnék, ha például mandarint lehetne darabonként venni. De szívesen 

innék időnként egy pohár tejet is. Az osztályban engem „bioemberként” tartanak számon. Tudom, 

hogy az iskolabüfében nincs gyümölcs ezért az iskolába jövet szoktam gyümölcsöt venni. 

Amikor a menzások feljönnek az ebédlőből, sokan elkérik tőlük a gyümölcsöt. Kellenének pozitív 

reklámok. Sok ember aszerint vásárol, hogy mit kínálnak fel neki. 

CS.J.-né: Érdekesek a vásárlási szokások. Az édesség 11 óra után fogy csak, sokan ebéd után 

jönnek be csokit venni, például fakultáció előtt. Nem régen bevezettem a bögrét, sokan isznak teát 

és ha elviszik, a poharat rendszerint vissza is hozzák. A fél literes zacskós kakaóhoz is felajánlom a 

bögréket. Sokan élnek a lehetőséggel. A tartományfőnökség örül annak, hogy nálunk nincs italau-

18 Váci Piar 

tomata. A dobozos tej, kakaó helyett a bögrés olcsóbb, mégis sokan a dobozos drágábbat veszik. 

Nyitottabbnak és okosabbaknak kellene lenniük a diákoknak vásárláskor. Minden igényeteket szívesen 

kielégítem, de mondjatok konkrét javaslatokat, mit szeretnétek! 

I.H.G.: Például, hogy lehessen gyümölcssalátát kapni. 

CS.J.-né: Ez sajnos kivitelezhetetlen. Egyrészt a gyümölcsöknek napi áruk van a piacon, másrészt 

a felvágott gyümölcs hamar megbarnul, gusztustalan 

lesz és eladhatatlan. Mégis, hogy adagoljam ki? Nem tartom 

okos ötletnek. 

I.H.G.: Pohárba, kis tányéron, önkiszolgáló módon. 

Egy próbálkozást mégis megérne. A kérdőívünkön szerepelni 

fog ilyen kérdés is. 

CS.J.-né: Ez az elveimmel és a gyakorlattal is ütközik. 

Ez nem a büfé feladata. 

B.M.: Befejezésként, ki milyen büfét tartana ideálisnak? 

CS.J.-né: Én olyan büfét szeretnék, ahol mindenkinek 

az igényeit ki tudom elégíteni. 

I.H.G.: Én olyan büfét szeretnék, ahol ezek az igények ki is elégülnek. 

B.M.: Én azt szeretném, ha az iskola jó mintát tudna adni, az otthonról hozott kevésbé jó étkezési 

szokások helyett is. 

Köszönöm a beszélgetést! 

A büféről szóló kérdőív elemzése 

Egy kérdőív értékelésekor az elemző szűk határok között kénytelen mozogni. Ilyenkor csak arról 

lehet írni, amit a kérdőív tartalmaz, tehát ez esetben is erősen a kérdőívhez vagyunk kötve. Ami 

viszont egyik oldalról megkötés, az a másik oldalról könnyebbség is: így legalább nem kell foglalkoznunk 

a probléma széleskörű feltárásával (ami talán túlságosan is ingoványos talajra vezetne 

bennünket. 

A kérdőív hat kérdésből állt, amit két részre lehetne osztani. Egyrészt felmérte a konkrét vásárlási 

szokásokat, másrészt igyekezett felderíteni a jelentkező igényeket. Tehát a jelenlegi állapotot 

és egy ideális jövőbeli állapotot igyekezett körvonalazni. A vásárlási szokásokkal négy pont foglalkozott, 

míg az igényekkel kettő (amiből tulajdonképpen az egyik értelmezhetetlen). 

A jelenlegi fogyasztási szokásokról egyértelműen kiderült, hogy az iskola 

tanulóinak 65%-a heti 1-2 alkalommal vásárol a büfében (30%-a pedig napi 

rendszerességgel) és egyszeri vásárláskor többségében (65%) 100-300 Ft öszszegben 

vesznek élelmiszert (e feletti összeget a tanulók 21%-a költ). Itt érdekes 

lenne azt vizsgálni, hogy a heti 1-2 alkalommal vásárlók közül átlagosan 

mennyit költenek, illetve a napi rendszerességgel vásárlók mennyi pénzt hagynak 

a büfében. Az is érdekes kérdés lett volna, hogy a 300 Ft felett vásárlók 

pontosan mennyit költenek (nem mindegy, hogy 400 vagy 1400 Ft ez az összeg), ennek hiányában 

azonban a személyenként a büfében egy vásárláskor elköltött pénzösszegről nem tudunk képet kialakítani. 

Ezek a számok azt jelzik nekünk, hogy az iskola tanulói közül szinte mindenki (95%) 

legalább hetente megy büfébe. A vásárlók több mint a fele a tízórait szerzi be itt, viszont az egynegyedükről 

nem lehet tudni, hogy milyen céllal vásárolnak. A megkérdezettek közel 70%-a vesz 

péksüteményt vagy szendvicset, ami a fogyasztás túlnyomó többségét alkotja, míg meg kell emlí-

Váci Piar 19 

teni az édességeket is, ami 40%-ot tesz ki. Közel 60% vesz valamiféle italt (üdítő, tejtermék, ásványvíz). 

A jövőbeni igényekkel kapcsolatos két kérdés közül az elsőt (Szeretnél egészséges és olcsó terméket 

vásárolni?) alapvetően elhibázottnak tartom, amire a megkérdezettek 97%-a természetszerűleg 

igenlően felelt. Ebből sajnos nem tudunk meg semmit. A megkérdezettek nagy többsége a büfé 

kínálatában gyümölcsöt (36 szavazat) és salátát (24 szavazat) szeretne látni, más kérdés, hogy ennek 

mik a realitásai. 

A kérdőívből annyi derül ki világosan, hogy az iskola egészét érinti a büfé kérdése. A diákok 

túlnyomó többsége használja, így az, hogy jól és igényesen működjön, kulcsfontosságú az iskola 

életében. A kínálat bővítése, átalakítása értékes kezdeményezés, de ez ügyben érdemes lenne 

egyeztetni a büfé üzemeltetőjével, és a realitások talaján maradni. Bizonyára partner lenne a számára 

is kivitelezhető indítványokkal kapcsolatban. 

Untsch Gergely 

Az iskolai büfé véleményezése 

Az OÉTI ajánlásait figyelembe véve áttekintettük az iskolai büfé választékát. 

Mivel egy iskolában a büfé is terepe az egészségnevelésnek, ezért fontos a kínálatot a korszerű 

táplálkozásnak megfelelően kialakítani. 

Az iskolai büfé választéka iskolánkban igen széles. A szendvicsek tartalmasak, a felvágottakon, 

sajton kívül mindig van benne valamilyen zöldség is. Ezen kívül kapható melegszendvics is és különféle 

péksütemények. A büfé kínálatában szeptember óta szerepel a korpás vagy magos kifli is, 

de sajnos a diákok azt sem tudják mi az, így aztán az a néhány darab, amelyet rendelnek, megmarad. 

Ennek ellenére a választékban tartását továbbra is javasoljuk. 

Friss saláták, illetve gyümölcsök a kínálatban nem szerepelnek. A büfé korábbi években megpróbálkozott 

gyümölcs árusításával, de nem volt rá igény. Zöldségfélék csak a szendvicsekben 

vannak. Diák javaslatra megjelent a szárított alma, ami igen jó. Esetleg más szárított, aszalt gyümölcs 

is lehetne, előre csomagolt formában. 

Italok közül megtalálható a tej, kakaó, különféle joghurtok, kefirek. Széles választékban kaphatóak 

a rostos gyümölcslevek és az ásványvíz, mely a törvényi ajánlásnak megfelel. 

A nem ajánlott szénsavas üdítők is széles választékban találhatók meg. A választékból leginkább 

a kólának az árusítását nem javasoljuk, illetve a koffein tartalmú italok kiszolgálását is csak 

az iskola dolgozóinak javasoljuk (pl. jegeskávé!). 

Az iskolai büfében megtalálható burgonyaszirom árusítását az ajánlás alapján nem javasoljuk. 

Az ajánlás alapján a csokik sem valók az iskolai büfé polcára, helyette nasinak a müzli szeletek és 

tartalmas kekszek javasoltak, melyek szerencsére iskolánkban megtalálhatóak. 

Az iskola védőnő és orvos 

Vác, 2006. február 27.

20 Váci Piar 

SOCRATES, COMENIUS ÉS AZ 

EURÓPAI UNIÓ 

Hogyan került Szókratész, (Kr. e. 470-399) athéni filozófus, valamint Johannes Amos 

Comenius (1592-1670) cseh-morva pedagógus és iskolaszervező az Európai Unióba és 

iskolánkba? 

E két kiemelkedő gondolkodó nevét választotta az Európai Unió oktatási együttműködési programjainak 

elnevezéséhez. Az 1995-ben elindított SOCRATES program nyolc különböző pályázati 

lehetőségre tagolódik, ezek egyike a COMENIUS. Céljai között szerepel, hogy az iskolai társulásokban 

résztvevők jobban megismerjék egymás iskoláit, gyakorolják nyelvtudásukat, megismerkedjenek 

más országokkal, kultúrákkal és gondolkodásmódokkal. Ma Európa-szerte mintegy 

tizenöt ezer iskola, 150 ezer tanár, valamint kétmillió diák vállal szerepet a COMENIUS programban 

- sőt szeptember óta a mi iskolánk is résztvevő! 

Az előzmények 

Tavaly télen keresett meg minket egy osztrák katolikus leánygimnázium Wels városából, és 

egy közös nemzetközi programba hívta iskolánkat. Örültem ennek a lehetőségnek, hiszen az iskolák 

közötti kapcsolat tálcán kínálja a személyes tapasztalatokat. Megismerhetem, hogyan élnek 

más országokban az emberek, diákok, mit gondolnak különböző kérdésekről, milyen az iskolájuk, 

milyen problémákkal küzdenek. Megnézhetem otthonukat, 

beleláthatok hétköznapjaikba. Tanulhatok tőlük, mert lehet, 

hogy valamit jobban oldottak meg, mint én - ezáltal pedig saját 

életemet is tudatosabban élem meg, mert nem megyek el 

magától értetődően minden mellett, hanem rácsodálkozok, elgondolkozom, 

összehasonlítok. 

Nyelvtanárként pedig óriási lehetőséget látok abban, hogy 

„élesben” próbálhatják ki a résztvevők nyelvtudásukat: levelezhetnek, 

közös fórumra írhatnak, utazhatnak, előadást tarthatnak, 

telefonon beszélhetnek egymással - mindezt persze 

idegen nyelven. Nem tagadom, lelkes voltam. Ráadásul tudtam, hogy sokan évekig keresnek partneriskolákat 

több-kevesebb sikerrel, mi pedig már „készen kaptuk” a társakat. (A részvétel feltétele, 

hogy legalább három európai iskola pályázzon közösen különböző országokból.) 

A program 

Gimnáziumunk újraindítítása (1991.) óta még nem vett részt nemzetközi együttműködési programban, 

így igazgató úr örömmel támogatta az osztrák iskola felkérését. A Diákönkormányzattal 

folytatott rövid beszélgetés után már több tanácskozást nem tarthattunk, hiszen gyorsan el kellett 

készíteni a pályázatot, mert a leadási határidő vészesen közelgett. A nagy sietség ellenére sikerült 

egy komoly tervet összeállítanunk: a Socrates Iroda elfogadta jelentkezésünket, és 2005. szeptemberében 

elindulhatott a projekt. A megnyert európai uniós támogatásért természetesen dolgoznunk 

kell. A pályázatban résztvevő iskolák a következő témában és címmel kezdtek bele a programba:Limited-Unlimited: 

Korlátokkal és korlátok nélkül. Az együttműködés három éve alatt törvényeket, 

előírásokat, életünket érintő írott és íratlan szabályokat vizsgálunk, hasonlítunk össze 

közösen a welsi osztrák leánygimnáziummal, és egy liepajai lett gimnáziummal. (Egy norvég iskola 

is pályázott velünk, de sajnos az idén elutasították őket, jövőre viszont újra próbálkoznak. Ennek 

ellenére saját iskolai pénzből a program több részében velünk dolgoznak.) 

Mi is történt eddig, és mi várható?

Váci Piar 21 

2005. szeptemberében iskolánkba érkezett két lett és egy osztrák tanárnő, hogy a program 

gyakorlati kérdéseit megbeszéljük. Eközben pedig órákat látogattak, beszéltek iskolájukról 

és országukról, megmutattuk nekik Vácot és Budapestet, megkóstolták a halászlét, 

a hurkát, sőt a pálinkát is! 

2006. januárjában Both Mária tanárnővel Lettországban tanári találkozón vettünk 

részt, ahol a jövő évi pályázati anyagot állítottuk össze. (Bővebben a LETTORSZÁG 

című cikkben.) 

Februárban elindult egy közös fórum az osztrák iskola honlapján. A regisztrált diákok 

leírhatták véleményüket a hónap kérdésére: Milyen állami törvények vonatkoznak országotokban 

a 16-17 éves fiatalokra? 

Márciusban két diákunk telefonos interjút adott az osztrák iskola „újságíróinak” a fenti 

kérdésről - angolul! 

A 10.a és 10.b történelem óráin a diákok XIII. századi 

törvényeket tanulmányoztak, a magyar és német 

Aranybulláról, valamint az angol Magna Cartaról öszszehasonlító 

elemzések készültek. A legjobb dolgozatokból 

olvashattok kivonatokat a MAGNA CARTA 

című cikkben. 

A múltra és jelenre vonatkozó szabályok mellett új 

törvények megalkotásának folyamatába is belekóstoltunk 

az új büfé-törvénnyel kapcsolatban. (Bővebben a Büfé-törvény cikkekben). 

Eközben a 10.a és 10.b egy-egy angolos csoportjában kipróbáljuk, milyen is a projektmunka 

- ennek eredményét májusban láthatjátok majd az ebédlő előtti paravánokon. 

Májusban hat napra négy tizedikes diák Welsbe utazik és részt vesz az idei programévet 

lezáró nemzetközi diáktalálkozón. Erről részletesen a PIÁR őszi számában olvashattok. 

A partneriskolákban a tizenhat éves korosztályt vonták be a programba, ezért ebben az évben 

elsősorban a tizedik évfolyam diákjaival kezdtük el a közös munkát. Ennek ellenére nem szeretnénk 

kizárni másokat sem, az érdeklődők számára megkeressük a részvétel lehetőségét. 

Levelezés 

Salamon Ágota 

Sokan kezdtek levelezni, bár néhány próbálkozás megfeneklett, és az első néhány levélváltás 

után megszakadt a kapcsolat. Vannak azonban, akiknek sikerült hosszabb távon levelezőtársat találni, 

sőt nem is egyet, lássuk, mit is gondolnak ők. 

Szerintem nagyon jó ötlet ez a levelezés, mert megismerkedhetünk külföldi gyerekekkel, megismerhetjük 

országaikat, kultúrájukat. A másik jó dolog, amiért működik ez a fórum, mert tudjuk 

fejleszteni angoltudásunkat. 

Németh Balázs (10.a) 

Korábban nem próbáltam külföldi diákokkal levelezni, ezért nem is tudtam milyen lehet az. 

Nekem összességében pozitív élményeim vannak ezzel kapcsolatban, mivel megismertem jó pár 

embert. Van néhány „cikis” történetem is, de úgy gondolom, hogy ez belefér. Az egyik levelezőpartneremnek 

véletlenül Lettország helyett Litvániáról írtam … Egy másik gyerek sokáig nem válaszolt, 

ezért írtam neki pár cifraságot. Ezek után mégis jelentkezett, és kiderült, hogy el kellett 

intéznie pár dolgot, azért nem volt ideje levelezni. 

Sebestyén Melinda (10.a)

22 Váci Piar 

Úgy gondolom ez jó kezdeményezés a külföldi diákok felé, és jó kapcsolatok születhetnek belőle, 

főleg ha másoknak nem olyan a társuk mint az enyémek (kettőből csak egy írt vissza, sajnos ő 

sem sokáig). Azért akivel hosszabban leveleztünk, sok érdekes dolgot mondott el magáról, beszélgettünk 

hobbiról, szülőföldről, városról. Az egészben az tetszett a legjobban, hogy nem angolok 

voltak és a lány is vétett hibákat az írásban! 

Ujszegi János (10.b) 

Megismerkedtem két külföldi lánnyal. Ez számomra elég nagy élmény. Szeretek velük levelezni, 

mert így csiszolhatom az angoltudásom és gyakorolhatok a nyelvvizsgára is. Küldtek képet és 

szerintem elég jól néznek ki. Úgyhogy még ezen a téren is szerencsés vagyok! 

Seres Csaba (10.a) 

A rendi állam kialakulása 

A Comenius programban életünket átszövő törvényeket, írott és íratlan szabályokat 

vizsgálunk, rajtuk keresztül ismerkedünk lett és osztrák diákok hétköznapjaival 

partneriskoláinkban. A projekt témájához kapcsolódnak múltunk törvényei is, melyről 

a 10.a és b osztályok tanultak történelemóráikon, és a három ország királyi leveleinek 

összehasonlításáról házi dolgozatok születtek. A két legjobb dolgozatot Lachegyi Anna 

(10.b) és Ujszegi János (10.b). készítette - ezekből olvashattok itt részleteket. 

Rend és rendiség 

Miért volt szükség a rendiség kialakulására Európa országaiban? A rendiség kialakulásának feltétele: 

válságba kerül a korábbi társadalmi tagolódási forma. Ennek lehet politikai oka – a nagy hűbéresek 

birtoka és hatalma megnő, a király csak mint primus inter pares maradt meg, tehát 

megrendül a hűbéri viszony -, és a társadalmi oka – a vazallusoknak több irányból van birtoka, 

több seniornak tartoznak szolgálatokkal. Mit nevezünk rendnek és mi a rendi állam? 

A rend a társadalmi hierachia azonos fokán álló, azonos jogokkal, kiváltságokkal rendelkező 

tagjai, akik felismerik közös érdekeiket. Minden rend valami feladatot lát el az egészben. Ez az 

egész rendi állam, amely tulajdonképpen a régi, a XII. században felbomlott hűbérrendszer hagyományait 

követi. A rendi monarchiának két típusa van: egykamarás (pl. Franciaországban), és kétkamarás 

(Anglia és Magyarország) országgyűlés. (…) 

A Magna Charta és az Aranybulla 

Sokáig úgy gondolták, hogy az 1222. évi Aranybulla átvétele valamelyik európai ország jogi 

szövegéből származik, azonban „az Aranybulla a XIII. század első évtizedeinek magyar viszonyaiból 

nőtt ki, a benne foglalt intézkedések nem hozhatók közvetlen kapcsolatba feltételezett aragóniai, 

jeruzsálemi vagy angol mintákkal. Ugyanakkor az Aranybulla beleillik abba a nagy európai 

törvénykezési hullámba, amely az 1215. évi lateráni zsinattal indult el…” (Kristó Gyula: Magyarország 

története, 210. oldal, Osiris, Bp., 2003.) 

A szövegek hasonlósága azzal is magyarázható, hogy mindkét országban egy irányban mozdult 

a társadalom. Mindkét dokumentum bevezető szövege a régi királyok által a nemeseknek adományozott 

„szabadságról” szól, a befejezésben pedig mindkét törvény leírja, hogy a nemesek szabadon, 

büntetés nélkül ellenállhatnak a királynak, ha az megsértené a törvényt. A formai különbség 

csak annyi, hogy a Magna Charta sokkal hosszabban írja le eme „ellenállási jog” részleteit és szabályozását, 

mint az Aranybulla. Tehát a két okirat közti hasonlóság abból eredhet, hogy jogi értelemben 

a két ország közel áll egymáshoz és hasonlóak a társadalmi mozgások. 

Lachegyi Anna 10.b

A rendi állam kialakulása Európában 

Váci Piar 23 

Európa történelmében a XII-XIII. században a gazdasági változások, és népességrobbanás 

eredményeként a társadalmi rétegek jelentősen elkülönültek, és míg a főurak dőzsöltek, a 

szegények éhezni kényszerültek, valamint minden réteg más módon próbálta érvényesíteni 

akaratát a királlyal szemben, felkelések robbantak ki a királyok és főurak ellen, a főurak pedig a 

király főszerepe nélkül képzelték el az ország irányítását. 

Ekkor alakultak ki véglegesen a korábban elhatárolódott rendek, (mint papság, nemesség, 

polgárság) és országaikban lehetőségük nyílt szavuk hallatására a rendi gyűléseken, melyek 

létrejöttét országonként más alakította, de kialakulásuk minden nemzetnél hasonlóan ment végbe, 

hiszen hasonló okok irányították, és királyi levelek szabályozták. Angliában például a király elleni 

felkelés vezetett először a rendek összeüléséhez 1265-ben, a történet azonban jóval messzebbre 

nyúlik vissza. (…) 

Angliához hasonlóan Magyarország rendiségének kialakulásában is nagy szerepe volt egy királyi 

levélnek, az Aranybullának. Hazánkban is a serviensek, és az adományozásból kimaradt urak 

kényszerítették II. Andrást az Aranybulla kiadására 1222-ben. András is, mint Földnélküli János, 

III. Ince pápával került összetűzésbe, mivel az egyházfő Magyarországot mint hűbért kezdte 

kezelni. Csak abban az esetben ismerte el II. Andrást királynak, ha belemegy, hogy részt vegyen a 

keresztes háborúkban. Ez azonban a gazdaság romlását vonta maga után, amit tetézett a pénzrontás 

is. A király, hogy híveit megtartsa és újakat szerezzen, hatalmas földeket adományozott el. A 

főurak így kiskirályként kezdtek uralkodni, és jobbágysorba taszították a szabad, földdel 

rendelkező servienseket. A serviensek és várjobbágyok alkották a század vége előtt kialakuló 

nemességet. Nemesnek először 1267-ben nevezték őket. Mivel a vármegyék eladományozása 

sújtotta őket, az ő követeléseik és jogaik fogalmazódtak meg a bullában. Valamint a hűbériség és 

korlátlan királyság gondolatának visszautasítása; mert egyik sem gyökerezett a nemzet múltjában. 

A Magna Charta módjára nem hűbéri alapokon nyugodott, ez is csak régi jogokat erősített meg. 

Helyreállította a hagyományos alkotmányt, biztosította a nemesek (ekkor még serviensek) 

szabadságát és egyenlőségét. Fellépett az idegen urak, vendégeknek való címadományozás: „Ha 

vendégek, tudniillik előkelő emberek jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül méltóságra ne 

emeljék őket!”- és a korlátlan birtokadományozás ellen is: „Egész megyéket vagy bármiféle 

méltóságokat örök tulajdonul vagy birtokképpen nem adunk”. Kimondja azt is, hogy évente 

kétszer üljön össze országgyűlés, ahol a király jelenlétében a nemesek, polgárok és papok 

képviselői megvitatják dolgaikat. A király - mint a Magna Chartában - felruházza népét az 

ellenállás jogával, ha a bullában megfogalmazottak 

nem teljesülnek. (…) 

Az Aranybulla XIV. századi másolata 

Különbözik azonban e kettőtől a 

Német Aranybulla mind tartalmában mind idejében; 

1356-ban adta ki IV. Károly, egy évszázaddal 

később. Ebben a dokumentumban a császárválasztást 

végleg a választófejedelmek kezébe adta. A 

birodalom ugyanis ebben az időben - XIII-XIV. 

század - különálló államokra esett szét, melyek 

vezetői minél kisebb hatalommal rendelkező 

herceget akartak császárnak választani, hogy megőrizhessék függetlenségüket, így a császári cím 

névlegessé vált. (…) A Német Aranybulla tehát az ország szétesését hozta, míg a Magyar és Angol 

királyi levelek megmentették királyságukat, és az akkori emberek jogait és érdekeit védték. 

Ujszegi János 10.b

24 Váci Piar 

KOFFEIN 

Mi áll a pörgés mögött? 

Az egészséges életmódról nem csak biológia órán esik szó. Egy cikket adunk közre, ami angol 

órán született a témával kapcsolatban. Az élvezeti cikkeket azért fogyasztjuk, hogy hatásukra szervezetünk 

teljesítőképességének határát kitoljuk. 

Mi a koffein? 

A koffein egy növényekből származó szerves vegyület, amely előfordul a tea-, kávé-, kakaó-és 

kólafa levelében, magjában és gyümölcsében. Kulcsfontosságú alkotóeleme a csokoládénak, a 

szénsavas üdítőknek, mint a kóla, és persze az energiaitaloknak, mint a Red Bull (szárnyakat ad… 

a ford.) és a Rhinos. Fáj a fejed? A fájdalomcsillapító tabletta is valószínűleg tartalmaz koffeint. 

Hogyan hat? 

Amikor az agy felszívja a koffeint, hatástalanítja az andenozin nevű anyagot, amelyet a test felszabadít, 

hogy jelezze az agynak a fáradtságot. Tehát a koffein megváltoztatja a „Fáradt vagyok!” 

üzenetet arra, hogy „Friss vagyok!”, szóval rophatod egész éjjel és a töri fogalmazásod is be tudod 

fejezni! 

Mik a mellékhatások? 

A koffein enyhe függőséget okozó szer, melynek túlzott fogyasztása számos egészségügyi 

problémát okoz. Túlserkenti a központi idegrendszert, emeli a pulzusszámot és a vérnyomást. Irritálhatja 

a gyomrot, fejfájást, álmatlanságot okozhat. Ezenkívül befolyásolja a test energiaszintjét, a 

kezdeti energiahullámot követően a szint leesik a vércukorcsökkenés miatt. 

Veszélyes? 

Kutatások kimutatták, hogy alacsony dózisban nem veszélyes a koffein. A mérsékelt mennyiség 

maximum. 300 mg-ot jelent naponta. Megihatsz 1-2 kis csésze kávét vagy 6-8 pohár szénsavas 

üdítőt komolyabb mellékhatás nélkül. 

Ennek ellenére a koffein szokásformáló szer, és néhány kormány növekvő aggodalommal figyeli 

az elfogyasztott mennyiséget. Franciaország és Dánia például betiltotta a Red Bull-t és hasonló 

energiaitalokat. Sőt túl sok koffein akár meg is ölhet, de a halálos dózis 100 csésze kávé 

elfogyasztását jelentené rövid idő alatt. 

Miért függ tőle a társadalom? 

Tudósok szerint nem véletlen, hogy a kávé és a tea az Ipari Forradalom kezdetén vált felkapottá 

Európában. A munkások italában lévő koffein megakadályozta, hogy elaludjanak a gépek mellett. 

Bizonyos értelemben a koffein egy olyan szer, amely élhetővé teszi ezt a modern világot. Az 

emberi életben hosszú időn keresztül az ébrenlét és alvás rendjét a nap járása és az évszakok változása 

határozta meg. Mikor azonban a munka jellege megváltozott, az embereknek alkalmazkodniuk 

kellett, és a koffeintartalmú ételek és italok tették lehetővé, hogy ne a nappali világosság és 

természetes alvási ciklus, hanem az óra alakítsa munkarendjüket. „Ha koffeint fogyasztasz, éberebb 

vagy. Másnap reggel viszont kialvatlanul ébredsz, a szer hatása elmúlik. Újra koffeinre lesz 

szükséged, hogy figyelni tudj. De ki lehet lépni ebből a körforgásból, mert akik nappal dolgoznak, 

koffein nélkül is jól érezhetik magukat” - nyilatkozta Derk-Jan Dijk, a Surrey-i Egyetem profeszszora.

Te is függő vagy? 

Váci Piar 25 

Ellenőrizd, mennyi koffeint fogyasztasz naponta! Vezethetsz koffein-naplót. Ha túlléped a 300 

mg-ot, itt az ideje csökkentened a mennyiséget. Próbáld meg teljesen kiiktatni a kávét és szénsavas 

üdítőket az életedből néhány napig! Ha erős fejfájás gyötör, nehezen kászálódsz ki az ágyadból 

reggelente vagy durvább vagy a társaiddal - ezek az elvonás tünetei. De szerencsére más drogokkal 

ellentétben ezek a tünetek csak néhány napig tartanak. 

Fordította és tömörítette a brit Current folyóirat(2005 november) cikke alapján Sás Bence 9.c 

Képzelj el egy országot, 

LETTORSZÁG 

melynek partjait 531 km hosszan mossa a Balti-tenger, 

amelynek területe Magyarország területének 2/3 része, 

ahol annyian élnek, mint Budapesten, 

amelynek legalább háromezer kis tava van, erdeinek többsége tűlevelű, 

amely 800 éves történelme során 1991 előtt csak 20 évig volt független, 

mégis megőrizte nyelvét, kultúráját, népe hazaszeretét, bátorságát 

és optimizmusát, 

ahol a népdalokat, népzenét legalább olyan becsben tartják, mint 

nálunk, és azt mondják, hogy mind a kétmillió lett emberre négy saját népdal jut, olyan 

gazdag a gyűjteményük. 

A Comenius program keretében a második tanári találkozóra 

Lettországban került sor 2006. januárjában. Iskolánkat Both 

Mária tanárnővel képviseltük. Partneriskolánk, a liepajai 10-es 

számú Általános-és Középiskola látta vendégül az osztrák, norvég 

és magyar együttműködő iskolák tanárait. 

A négy nap alatt sok megbeszélést tartottunk, hiszen a találkozó 

célja a jövő évi pályázat összeállítása volt. Emellett azonban 

megismerkedtünk Liepaja, a főváros után Lettország második legnagyobb városának 

történelmével és nevezetességeivel. Nevét a településen található rengeteg hársfáról kapta (lettül 

lipa), ami a város címerén is látható. A fa számukra nagy érték, hiszen otthont, meleget és élelmet 

ad. Még ma is sok házat építenek fából, a virágukból készült mézet pedig rengeteg ételben használják, 

számunkra elég szokatlan módon. Kóstoltunk mézzel grillezett lazacot – nagyon finom 

volt! A mézes lett rozskenyér világhírű, néhány cipót még itthonra is vásároltunk. Jártunk családoknál 

vendégségben, bepillantottunk a lett emberek hétköznapjaiba. 

Találkozóink többségét az iskolában szervezték, ahonnan pont 

úgy lehet leszaladni a Balti-tengerhez, mint tőlünk a Duna-partra. 

Sajnos ott még téli szünet volt, ezért csak tanárokkal találkoztunk, 

pedig szívesen beültünk volna néhány órára is! 

Hazafelé fél napot töltöttünk Rigában, a fővárosban, és ámuldozva 

sétáltunk Óvárosában, ahol minden utca külön kis csoda. 

Fényképeinket áprilisban láthatjátok az ebédlő folyosóján, de 

jövőre a hatnapos diáktalálkozó helyszíne Norvégia vagy Lettország lesz, így négy diákunk élőben 

is megnézhet mindent! 

Salamon Ágota

26 Váci Piar 

Sporteredmények 

Atlétika 

Diákjaink kitűnően szerepeltek a Pest megyei 

atlétikai bajnokságon. Király Eszter (9.a) 

3. lett 200 méteres síkfutásban, Szakolczai 

Tamás (7.a), míg Hámory Zsófia (9.b) súlylökésben 

megszerezte az első helyet. Zsófi az országos 

bajnokságon, serdülő kategóriában 

hasonlóan jól szerepelt, míg gerelyhajításban a 

bronzérmet vihette haza. 

Sári Viktor a 10.a-ból fergeteges 

fekvenyomásával eljutott a diákolimpia 

dunántúli elődöntőjére, ahol felállhatott a 

dobogó legfelső fokára. 

Sakk 

Nem hiába vezeti az iskola sakkszakkörét 

Hujbert Flórián (9.c), hiszen megyei 1. helyezésével 

bejutott az országos diákolimpiára. Sok 

sikert! 

Ping-pong 

Iskolánkban télen lezajlottak a ping-pong 

háziversenyek. Decemberben az általános iskolások, 

február végén pedig a gimnazisták mérték 

össze tudásukat. 

Az általános iskolás lányoknál Hajdi Nóra 

(7.a) állhatott a dobogó élére, a második helyet 

Molnár Orsolya (8.a), míg a dobogó harmadik 

fokát Jámbor Flóra (8.a) szerezte meg. A fiúk 

esetében két korcsoportot hirdettek meg a szervezők. 

Az 5.-6. évfolyamban Horváth Csongor 

(5.a), Varga Bence (5.a), Falta Bonifác (5.a), a 

7.-8. évfolyam korcsoportjában Horváth Olivér 

(7.a), Miklovicz Tamás (8.a), Gyombolai Zsigmond 

(7.a) sorrend alakult ki. 

A gimnazistáknál is szoros küzdelemre és jó 

mérkőzésekre számíthattunk. Itt két korcsoportban 

mérettek meg a versenyzők, egy tanár-fiú, 

valamint egy leány csoport alakult ki. A lányok 

esetében az 

aranyérmet 

Horváth 

Luca (9.c) 

szerezte 

meg, a második 

Koós 

Judit (9.a), a 

harmadik 

holtversenyben 

Koós Ágnes (9.a) és Kovács Csilla (10.b) 

lett. A másik kategóriában Tarr Máté örülhetett 

az aranynak, aki Juhász Gábor tanár urat előzte 

meg. A harmadik helyet ebben az esetben is 

ketten, Enyedi Krisztina tanárnő és Gelléri Bence 

(9.c) vihették haza. 

Minden résztvevőnek gratulálunk a kiváló 

helytállásért. 

Labdarúgás 

Véget ért az iskolán belül zajló Migazzi Kupa. 

A vándorserlegnek ezúttal a 10.b osztály 

labdarúgói örülhettek, akik a szoros hajrában 

legyőzték a 12.a osztály csapatát. 

Hujbert Gellért (7.a) és F.Ö. 

Cserkész hírek 

Iskolánk cserkészcsapata a tavasz beköszöntével 

egyre aktívabb. Áprilisban próbáztak 

újoncaink, akik év eleje óta tevékeny cserkészmunkát 

folytattak. A felkészülési időszak elteltével 

kezdődhetnek a megérdemelt túrázások és 

a nyári táborok időszaka. A vezetők is könnyen 

vették a további képzésre való bejutás akadályait. 

Idén iskolánkban került megrendezésre tavaszi 

cserkész olimpia. Csapatunk tagjai kitűnően 

megállták a helyüket a Dunakanyar 

körzetének csapatai között, többször is felállhattunk 

a dobogó legfelső fokára. Vezetőink a 

verseny lebonyolításában is segédkeztek. 

Nagy Gergely (11.c)

Váci Piar 27 

Nyári táborok 

Július 1-4.: Nógrádi kézműves tábor (szervező: 

Dubniczky Zsuzsanna) 

Az eddigi hagyományoknak megfelelően idén is megrendezésre 

kerül a kézműves tábor a rajz és a művészet 

iránt érdeklődőknek. A kézműves foglalkozásokat egy mitológiai 

történet foglalja keretbe. 

Július 3-7.: Bakonyi geológus tábor (szervező: 

Juhász Gábor) 

Nagy hagyományokra visszanyúló geológus tábor 

(nem csak földrajz faktosoknak…) ez évben is Pénzesgyőrben várja az érdeklődőket. 

Július 8- 16: Cserkésztábor (szervező: Ivony István) 

Újonnan alakult iskolai cserkészcsapatunk első tábora. Ide csak 

azok jöhetnek, akik az év közbeni cserkészfoglalkozásokon is részt 

vettek, de mivel ez kb. 70 diákunkat érinti, ezért közzé tesszük ezt 

az információt is. 

Június 22-július 1.: angliai túra (szervező: Kovács Gergely) 

A 10. évfolyam számára szervezett túra. 

Július 20-augusztus 27 római zarándoklat kerékpárral (szervező: Untsch Gergely) 

Minden út Rómába vezet… aki nem hiszi járjon utána! Szigorúan 

csak 10-12. évfolyam jó kerékpáros diákjai (és az öregdiákok) számára. 

Augusztus 21-27 tiszai evezős túra 

(szervező: Kovács Gergely) 

Evezés a Tiszán. 

Két napos túra: Pozsony, Prága (szervező. Nemes György) 

A „Régi idők túrái” keretében. Lehet csak Pozsonyra - egy naposra 

– is jelentkezni. 

Három napos túra Erdélyben. 

Nagyvárad, Kolozsvár, Segesvár 

(szerv: Nemes György) 

A túrák időpontját - a többihez igazítva 

- hamarosan közöljük. Ezt a túratípust 

az előző nyáron kezdtük újraszervezni.

28 Váci Piar 

Aranyköpések 

Gutbrod András 

„Hányféle képen 

tudunk kiválasztani 

valamennyi elemből 

egyetlen egy 

elemet sem?” 

„Ez pontosan 

hat: itt van négy, 

ott van még három.” 

Pálfai Remig 

„Ajándékul 

adom neked ezt a fa páncélszekrényt.” 

„Az a semmi, hogy semmire 

sem emlékszik, hogy 

mire.” 

Meszlényi Lívia 

„Neked kb. kevés jegyed 

van.” 

„Tessék engem 

sajnálni!” 

„Megint szeretném, ha... 

Mi volt a harmadik 

kérdés?” 

Bocsa József 

„Húzott egy jó slukkot 

a korsó sörből.” 

Chován István 

„A római nép valahol 

él, ahol valami elterül.” 

„Régen a szerzetesek 

gyertyával másoltak.” 

„Mindig szoktam vele 

néha beszélni.” 

„Hány olyan ember 

van, aki nincs?” 

„Érezzük, hogy ennek a versnek... Érezzük?” 

„A villamos teljesen maga alá 

gyűrte a nénit. Zárójelben teszem 

hozzá, hála Istennek.” 

„Dongott a babfőzelék.” 

„Azt gondolom, egyfelől 

könnyű, másrészt pedig nem nehéz.” 

„Nem tudom, milyen gondolattól 

vezérelve tegnap hazamentem.” 

„A magyar költészetben nagyon 

régi téma, hogy küzdeni 

kell, de nem fogjuk.” 

Felelős kiadó: 

Felelős kiadó: Nyeste Pál O. Sch. P. Főszerkesztő: Both Mária Szerkesztő: Farkas Örs 11.a 

Közreműködtek: Dr. Nemes György Sch.P. w Kovács Gergely w Salamon Ágota w Untsch Gergely 

w Kolozsi Mariann 12.a w Simon-Szendrey Réka 12.a w Kovács Dorottya 12.b w Gerendai 

Márk 11.b w Soós Árpád 11.b w Juhász Júlia 10.a w Kovács Zoltán 10.a w Lachegyi Anna 11.b w 

Ujszegi János 10.b w Fricz Dóra 10.c wSzakolczai Zsófia 10.c w Sás Bence 9.c w Hujbert Gellért 

Tipográfus: Farkas Örs 11.a Tördelés:Farkas Örs 11.a Lektor:w Kovács Gergely 

Megjegyzéseket, hozzászólásokat, híreket és cikkeket az ujsag@vpg.sulinet.hu címre várjuk!

"VÃ¡ci Piar" tavaszi szÃ¡mÃ¡nak - Piarista GimnÃ¡zium - Sulinet

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?