Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
tetemén, a rímcsapda egérfogójába csöppen. Belefeledkezik a zenébe, játszik<br />
a szó. Weöres, Kosztolányi szép játékait dobálja szét önzetlenül. Ám karcosabbakat,<br />
racionálisabbakat, <strong>és</strong>znél-tartóbbakat. Fürtönfogókat.<br />
Pulóverét már a földre vetette. Inge fehér gyolcsában ágál. Krisztusi jövõhöz<br />
járuló gyolcsban, magát feszíti, s már elbitangolt tekintete a feleség nyakáról.<br />
Nemi szervek vad kavalkádja tüzel gonoszem<strong>és</strong>ztõ tûzzel. Dús emlõk, kemény<br />
farok, csípõk csapódnak tenyerébe zamatos almaként.<br />
Gondolatkövei fejbe kólintanak. Durván magánéletedbe avatkozik, magángondolataival.<br />
Csontvázzá vetkõzteti szóalakját. Botránkozz, <strong>ha</strong> mersz…<br />
Pörölj, perlõiddel, <strong>ha</strong> tudsz. Gondolat-fogságban mozdulni képtelen rab vagy.<br />
Ám a fül hirtelen becsõdöl. Elég… Nem tudom em<strong>és</strong>zteni az iménti szépet.<br />
Költõ, <strong>ha</strong>gyd ízlelnem szószépséged, gondolatzamatod. Ne robogj! Hagyj<br />
idõt az em<strong>és</strong>zt<strong>és</strong>re. De a költõ megállít<strong>ha</strong>tatlan. Már nincs a földön, csupán a<br />
síkidom tartja leheletfinoman a talpát. Rá sem nehezedik. Nyúlik a magasba,<br />
csontos keze az égbe kotorász, nyitott tenyérrel.<br />
A szünet után fáradt. Harmadik órája tombolnak az igék, alanyok, állítmányok,<br />
kijelent<strong>és</strong>ek, megállapítások, kétségek. Emelõdik keze újra az ég<br />
felé, mint könyörgõ koldusé. Mint<strong>ha</strong> pelyhet emelne, nézd Uram, mily magasba<br />
tartom, látod é akarásom? Másik kezében mázsás súllyal nehezedik a<br />
kötet, amelybõl most már olvas. Föntrõl csorgatott fény mossa az arcát.<br />
Szenvedély rágta teste, már alig látszik, fölélte önmagát. (A forradalom fölfalja<br />
önmaga gyermekeit…) De minden új dal kezdetén felemelõdik a <strong>ha</strong>ngja.<br />
Mint utolsó erõvel felemelt fej. Kétségbeesetten kapaszkodik a holnap<br />
megmaradásának ámításába. A mindörökké él<strong>és</strong> babonás hitébe. A kifejezhetetlen<br />
kétségbees<strong>és</strong>ével fordul, körbe jár. A szó, amiben minden egyesül,<br />
kínozza belülrõl, belepusztul, a kétségbeesett akarat löki még tova, a pódium<br />
szélére, ahol csak az elhullás póza várja. Elnémul. Felesége indul, felé közelít,<br />
hogy ének<strong>ha</strong>ngon szóljon a fájó hitveshez, hogy föltámassza elhullásából,<br />
hogy szerelmes dalával életre hívja. Székely, csángó magyar parasztasszony<br />
sirató éneke egyszál magában csodatévõ. A gyolcsingbe csavart test újra mozdul,<br />
testmaradékát asszonya testmelegébe ágyazza.<br />
Éjfél közelít. A „kapcsos könyv” becsukva. Szerbantali gyógyító versek lapulnak<br />
benne minden baj orvoss<strong>ágak</strong>ént.<br />
Wágner Tibor: Emlékképek <strong>és</strong> gondolatok <strong>Turcsány</strong> <strong>Péter</strong> elõadóestjén, Buda,<br />
Szkéné színpad, 1995. október.<br />
Az elsõsorban költõként jelentõs, de fordítóként, szerkesztõként, könyvkiadóként,<br />
némi túlzással irodalmi, kulturális organizátorként is országosan<br />
ismert <strong>Turcsány</strong> <strong>Péter</strong> legújabb – negyedik – verseskönyve az elmúlt négy<br />
esztendõ term<strong>és</strong>ét fogja össze. A szép kiállású, gondosan szerkesztett, F.<br />
Varga Ágnes grafikáival illusztrált Megmentett tisztásaink, ahogy a szerzõ<br />
<strong>ha</strong>ngsúlyozottan rögzíti: lélekkulcs. Lélekkulcs a költõhöz, de kulcs az örök<br />
emberi lélekhez is, hiszen örök témákat <strong>és</strong> érz<strong>és</strong>eket fogalmaz meg s jár körül<br />
<strong>Turcsány</strong> <strong>Péter</strong>; személyiséggé fölmutatva élményeit, tehát az életet is vállalva,<br />
történelmi szorításokkal szembenézve vall földrajzi <strong>és</strong> szellemi <strong>ha</strong>záról,<br />
szerelemrõl, szenved<strong>és</strong>rõl, örömrõl, hiányról <strong>és</strong> beteljesül<strong>és</strong>rõl. 297
Change language