Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A domináns azonban mégis „az éjszaka fej ijedelme” vagy éppen „a fájdalomb<br />
cédrusként eget verve”.<br />
A Karámtalanok címû ciklust olyan versek keretezik, melyek mûv<strong>és</strong>zi élmények<br />
vagy utazások ihlet<strong>és</strong>ére születtek. <strong>Turcsány</strong> joggal szól<strong>ha</strong>t Kassák<br />
nevében arról, hogy „pozõrök transzavantgárdjaitól <strong>ha</strong>bosak a kultúra arzénes<br />
süteményei”, hiszen õ maga rendkívüli gonddal, fegyelmezettséggel <strong>és</strong><br />
beleérz<strong>és</strong>sel kapcsolódik irodalmi-kulturális <strong>ha</strong>gyományainkhoz.<br />
Dorogi Katalin, Budapest, 1987. október 15.<br />
A Mázsa <strong>és</strong> pehely kötetrõl<br />
Olvasom a Mázsa <strong>és</strong> pehely idõmértékes, könnyed <strong>és</strong> mégis szívünkre<br />
nehezedõ sorait. Nem figyelmeztet<strong>és</strong>-e számunkra, hogy a költ<strong>és</strong>zet szépségében<br />
ismét politikum rejtezik? Ez ugyanis azt jelenti, hogy 1989 álságos<br />
forradalmai elvesztették hitelüket az emberek szemében. S eszembe jut<br />
Gabriel Garcia Marquez csípõs megjegyz<strong>és</strong>e térségünkrõl: <strong>ha</strong> nem térünk<br />
<strong>és</strong>zhez, akkor nem dél-amerikanizálódni, <strong>ha</strong>nem afrikanizálódni fogunk.<br />
<strong>Turcsány</strong> <strong>Péter</strong> költ<strong>és</strong>zete mentes a pesszimizmustól. A Székelyföldi január<br />
vagy a Fogarastól a Tátra-csúcsig címû költeményeiben megjelenik a magyarság<br />
kárpát-medencei létének nagyszerû csodája, az, amelyet szolgálunk <strong>és</strong><br />
amely minket szolgál: „a csecsemõ jövõ”.<br />
Nyugtalan, vajúdó térség ez. A megsemmisül<strong>és</strong> súlyát éppúgy érezzük, mint<br />
a történelem tágas porondja fölött repülõ akrobata könnyed erejét. A <strong>ha</strong>zatér<strong>és</strong><br />
dadogásában pedig választ kapunk arra az életérz<strong>és</strong>re, amelynek eluralkodása<br />
zsarnokságot szülhet:<br />
Mi k<strong>és</strong>zül itt? Forgószelébe mily fondorlat fon?<br />
Mióta lökõdünk – zöld posztón biliárdgolyók – szét?<br />
Dühhé mióta torzul a lágy vonás az arcon:<br />
egymás szavától ne értsük a megsegítõ morzét.<br />
Önmagad föl nem ad<strong>ha</strong>tod! – <strong>ha</strong>llok parancsot,<br />
távolból fegyelmez int<strong>és</strong>: ne, ne panaszkodj!<br />
Tökéletes program lehet ez számunkra. Mert a panaszkodás még so<strong>ha</strong>sem<br />
szült sem tettet, sem hõst.<br />
Tamáska <strong>Péter</strong>: A csecsemõ jövõ, Magyar Fórum, 1996. június 11.<br />
Gyûjteményes kötetnek is fölfog<strong>ha</strong>tó <strong>Turcsány</strong> <strong>Péter</strong> kötete: a Mázsa <strong>és</strong><br />
pehelyben öt korábbi verseskönyv, valamint korábban nem közölt versek,<br />
illetve a Kieg<strong>és</strong>zítõ írások címû rövid prózai r<strong>és</strong>z kap benne helyet. Elsõ pillantásra<br />
az érzékelhetõ világot a maga realitásában „<strong>ha</strong>gyományosan” bemutatónak<br />
tûnnek a versek, aztán a kompozíció által egyre többször érzékelhetõ<br />
egyfajta disszonancia, majd az is kiderül: az egyes elemek sem minõsíthetõek<br />
293
Change language