Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
ja azt, ami a századelõn csupán elvont lehetõség volt. No, de ezt tette a<br />
történelem is! Errõl Rajk László szület<strong>és</strong>e 75. évfordulójának évében már<br />
elfeledkezni! – egyszerre megbocsát<strong>ha</strong>tatlan <strong>és</strong> ugyanakkor a vers témaválasztását<br />
igazoló eljárás!<br />
A mû a felejteni akaró, a néhány kritikusa személyében már értetlen közösséget<br />
emlékezteti <strong>és</strong> ezáltal azzá lesz, aminek Lukács György az irodalmat tartotta:<br />
az emberiség emlékezetévé. Term<strong>és</strong>zetesen nem egyszerûen Rajk<br />
Lászlóról <strong>és</strong> társairól esik itt szó, <strong>ha</strong>nem egy eg<strong>és</strong>z korszak torz valósága jut<br />
a köznyelvhez képest is el-eltorzuló szóhoz. Így e versének <strong>ha</strong>ngja is, mint<br />
költ<strong>és</strong>zetében nem elõször, – értõ kritikusának, Szörényi Lászlónak kifejez<strong>és</strong>ével<br />
élve: – „személy fölötti <strong>ha</strong>ng”, a történelem <strong>ha</strong>ngja. Ennek megszólaltatására<br />
pedig Vörösmarty Mihály óta alig-alig van példa a magyar költ<strong>és</strong>zetben.<br />
(...)<br />
És amiként a vers egy szó felbontásával indul (röpül – ül) akként azzal is<br />
közelít befejez<strong>és</strong>éhez. A „kövön!” felkiáltásról, a releváció üvölt<strong>és</strong>e ez, az<br />
indulat leszakítja a szókezdõ „k”-t: „övön alul ütik õket”. Páratlanul <strong>ha</strong>talmas<br />
sor! Mert miközben a jelenidejûsége által idõtlenné <strong>és</strong> ezáltal mûvé tett<br />
helyzet brutális konkrétsággal jelenik meg, a konkrét megjelenít<strong>és</strong> köznyelvi<br />
fordulata egyben minõsíti is a helyzetet: A szerkezet szimmetriáját, melynek<br />
centrumában a csitító pisszeg<strong>és</strong> áll, egy újabb kett<strong>és</strong>zakadó szó (õk-et) leszakadt<br />
felének új akusztikus környezetbe való sodródása (etcetera!) teljesíti be.<br />
Az irodalmi Per köznyelvi „pör”-ré fordult s látszólag enyhített Kafka víziójának<br />
tragikus végzetén. Ott kivégz<strong>és</strong>, itt csak börtön. Ez a börtön azonban<br />
brutalitások övön aluli gyötrelmes üt<strong>és</strong>eknek nemcsak színhelye, <strong>ha</strong>nem egyben<br />
a megidézett kegyetlenség nyitánya is. A folytatásra épp csak utal a<br />
költõ: „ecetera!”<br />
Csak utal, mert úgy tûnik, hogy <strong>Turcsány</strong> <strong>Péter</strong> hisz. Hisz az emberiség<br />
mégsem romló, költ<strong>és</strong>zetével is megerõsített emlékezetében, hiszen a történelem<br />
<strong>és</strong> a történtek további fölidéz<strong>és</strong>étõl tartózkodik. Utal: ahogyan csak<br />
egy sietõs, börtönbõl kicsemp<strong>és</strong>zett levél hemzseghet utalásoktól <strong>és</strong> rövidít<strong>és</strong>ektõl.<br />
És remél is. Reméli, hogy az iszonyat elmúlt, múlttá merevült, tehát mûvé<br />
tehetõ, csak mûként, emlékeztetõül jelenvaló. Így verse valóban egy eg<strong>és</strong>z<br />
történelmi <strong>és</strong> ezáltal irodalmi korszak elmúltát véglegesíti <strong>és</strong> ennyiben ünnepi<br />
költ<strong>és</strong>zet: az elmúlás ünnepéé. Az iszonyat múltának ünnepi pillanata e vers<br />
akkor is, <strong>ha</strong> ezt a legtöbb kritikusnak nem nagyon akaródzott <strong>és</strong>zrevenni...<br />
Erdei János: Az elmúlás ünnepe <strong>és</strong> hercege, 1983<br />
A Testamentum kötetrõl<br />
„Hálát adok az istennek, hogy megérhettem a fiam testamentumát, ez a kötet<br />
valóban csodálatos, különösen számomra: személy szerint gyermekkoruk óta<br />
ismerem a szereplõket. A többi vers is remek. A könyv itt van az ágyamnál,<br />
mint a Bibliát, úgy ütöm fel esténkét elalvás elõtt – elmennek a szomorú gondolatok.<br />
Isten különös kegyelme, megérhettem 1986 október 23-át, ti. akkor<br />
287
Change language