Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

30.03.2015 Views

Whoever trains his fate to fight, to battle, shall form around him great arena rings to battle with his ever changing foes. Whoever stays in his own easychair and lives on tales and swoons on songs of birds, the Lord shall grant all that for him, provided he has patience infinitely and humbleness to make him back away, when he must. Who wets the pebbled ways of the parks of his life with delirious brews, shall slide into the mud; and if, he takes to water, the rolling waves of extasies and fevers will slap his boat. In everyone a palace waits its mason! We’re slavedrivers and princes of ourselves simultaneously. Don’t let the change be done by anyone. The first movement of your birth, the way you cried, the first twitch of yoursmile will make you the Sheperd of Existence. Herd the flock of your minutes to the pasture of eternity. (Istvan Gyöngyös, 5. May. 2002) 280

Emlékeztetõ „A szakkörben Péter karmesteri mozdulatokkal a táblára pingálja Sólyommadarát. A szavak keresztül repülnek a táblán. Péter verset mond. (...) Péter megszámlálhatatlanul egy. (...) Nekem Péter minden megnyilvánulása élmény. Még bontatlan, félig még öntudatlan egész. Azt hiszem a költészet nem más, mint ennek az élménynek a tudása, megismerése, elsajátítása. Számomra legalábbis ez a legfontosabb.” (Regõs János, rendezõ, iskolatárs, Irodalmi est bevezetõjébõl, 1976) A Tarisznya kötetrõl Kétségtelen a kapcsolat Turcsány versei s az amerikai beatköltõk között, akiknek mozgalma a csavargóromantika utolsó divatját jegyzi, de hiba volna pusztán a beatköltõk utánérzésének tartani Turcsány költészetét. Ha a hagyományokat kutatjuk, föllelhetõ könyvén a közvetlen elõdök ujjanyoma: az eltûnt fenegyerekek Szentjóbi Tamás, Barta Richárd kivetettség-érzete, s a Magyar Mûhely körül csoportosult új avantgárd-imamalom poétikája is sokban befolyásolta e versek fogalmazási módját, de rálelhetünk a sorok között a régebbi múltra is, a kuruc kor verselõinek nyers táj- és környezetfestõ készségére, szókimondó bátorságára. (...) Nemcsak technikai megoldások kapcsolják Turcsányt a kuruc költészethez, hanem a szegénylegény-sors vállalása is. Vannak költõk, akiket a nyugalom, a biztonság, az elmélyülés lehetõségének hiánya nem akadályoz észrevehetõen tehetségük kibontásában. Turcsány Péter ilyen, mondhatni szerencsés alkat. Szinte szemérmetlenül költõ. Mohó örömmel, gátlások nélkül fejezi ki magát, nemigen válogat az eszközökben, a legolcsóbb sláger-közhelyektõl a legbonyolultabb szó- és utalás-fordulatokig minden megtalálható verseiben, ha azoknak csak a legkisebb mértékben is hasznukat látja, képes velük önmagát kifejezni. Az önismeret, az önkifejezés Turcsány verseinek központi, hogy ne mondjam, vezérlõ elve. (...) Új szín Turcsány könyve, a Petõfi óta egyre jobban eltûnõben levõ költõi gátlástalansághoz kísérel meg visszatérni benne a szerzõ, s el kell ismerni, nem sikertelenül. Oláh János, Népszava, l983. április 9. Kötetét a szerint válogatta, hogy a versek sorából kitûnjék: sokféle hangon tud megszólalni. S ez a sokféleség illik is szertelen költõi alkatához. Meglepõ e rengeteg út felé tájékozódó lírikus esetében, hogy legerõteljesebb verseit épp akkor írja, amikor szigorú formákba szorítja közlendõjét: tehetségérõl a szonettek vallanak legmeggyõzõbben. Más rímes verseiben is megállítanak olykor olvasás közben nyelvi telitalálatok, bár ez az anyanyelvét jól ismerõ költõ sokszor még csak keresi az eredetiséget. 281

Emlékeztetõ<br />

„A szakkörben <strong>Péter</strong> karmesteri mozdulatokkal a táblára pingálja Sólyommadarát.<br />

A szavak keresztül repülnek a táblán. <strong>Péter</strong> verset mond. (...)<br />

<strong>Péter</strong> megszámlál<strong>ha</strong>tatlanul egy. (...) Nekem <strong>Péter</strong> minden megnyilvánulása<br />

élmény. Még bontatlan, félig még öntudatlan eg<strong>és</strong>z. Azt hiszem a költ<strong>és</strong>zet<br />

nem más, mint ennek az élménynek a tudása, megismer<strong>és</strong>e, elsajátítása.<br />

Számomra legalábbis ez a legfontosabb.”<br />

(Regõs János, rendezõ, iskolatárs, Irodalmi est bevezetõjébõl, 1976)<br />

A Tarisznya kötetrõl<br />

Kétségtelen a kapcsolat <strong>Turcsány</strong> versei s az amerikai beatköltõk között,<br />

akiknek mozgalma a csavargóromantika utolsó divatját jegyzi, de hiba volna<br />

pusztán a beatköltõk utánérz<strong>és</strong>ének tartani <strong>Turcsány</strong> költ<strong>és</strong>zetét. Ha a <strong>ha</strong>gyományokat<br />

kutatjuk, föllelhetõ könyvén a közvetlen elõdök ujjanyoma: az<br />

eltûnt fenegyerekek Szentjóbi Tamás, Barta Richárd kivetettség-érzete, s a<br />

Magyar Mûhely körül csoportosult új avantgárd-imamalom poétikája is sokban<br />

befolyásolta e versek fogalmazási módját, de rálelhetünk a sorok között<br />

a régebbi múltra is, a kuruc kor verselõinek nyers táj- <strong>és</strong> környezetfestõ<br />

k<strong>és</strong>zségére, szókimondó bátorságára. (...) Nemcsak technikai megoldások<br />

kapcsolják <strong>Turcsány</strong>t a kuruc költ<strong>és</strong>zethez, <strong>ha</strong>nem a szegénylegény-sors vállalása<br />

is.<br />

Vannak költõk, akiket a nyugalom, a biztonság, az elmélyül<strong>és</strong> lehetõségének<br />

hiánya nem akadályoz <strong>és</strong>zrevehetõen tehetségük kibontásában. <strong>Turcsány</strong><br />

<strong>Péter</strong> ilyen, mond<strong>ha</strong>tni szerencs<strong>és</strong> alkat. Szinte szemérmetlenül költõ. Mohó<br />

örömmel, gátlások nélkül fejezi ki magát, nemigen válogat az eszközökben, a<br />

legolcsóbb sláger-közhelyektõl a legbonyolultabb szó- <strong>és</strong> utalás-fordulatokig<br />

minden megtalál<strong>ha</strong>tó verseiben, <strong>ha</strong> azoknak csak a legkisebb mértékben is<br />

<strong>ha</strong>sznukat látja, képes velük önmagát kifejezni. Az önismeret, az önkifejez<strong>és</strong><br />

<strong>Turcsány</strong> verseinek központi, hogy ne mondjam, vezérlõ elve. (...)<br />

Új szín <strong>Turcsány</strong> könyve, a Petõfi óta egyre jobban eltûnõben levõ költõi<br />

gátlástalansághoz kísérel meg visszatérni benne a szerzõ, s el kell ismerni,<br />

nem sikertelenül.<br />

Oláh János, Népszava, l983. április 9.<br />

Kötetét a szerint válogatta, hogy a versek sorából kitûnjék: sokféle <strong>ha</strong>ngon<br />

tud megszólalni. S ez a sokféleség illik is szertelen költõi alkatához. Meglepõ<br />

e rengeteg út felé tájékozódó lírikus esetében, hogy legerõteljesebb verseit<br />

épp akkor írja, amikor szigorú formákba szorítja közlendõjét: tehetségérõl a<br />

szonettek vallanak legmeggyõzõbben. Más rímes verseiben is megállítanak<br />

olykor olvasás közben nyelvi telitalálatok, bár ez az anyanyelvét jól ismerõ<br />

költõ sokszor még csak keresi az eredetiséget.<br />

281

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!