Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
feldúlt vibrálással – akkor ott értelmen túli<br />
butaság volt a fájdalom ölel<strong>és</strong>e –<br />
hová követjük õt, szöveghûen –<br />
ott bizalmunk megnyugszik, néma, kitárult <strong>és</strong> döbbent.<br />
III.<br />
Hallottam leányom fájdalmas<br />
kiáltását, szemeit rám szögezve,<br />
ahol álltam, kórházi ágyánál,<br />
aggodalmaim abroncsában;<br />
fesz lepedõk, éjjeli lámpák <strong>és</strong> lázak,<br />
sírásba fúló lágy fájdalmak,<br />
s hosszú alagútfolyosó lefelé, hol a hús<br />
<strong>ha</strong>muszín nyugvása ellent feszül a csontnak.<br />
IV.<br />
Nézz rá most! Ez a föltámadás elõtti szájhõs<br />
kamasz az állatok királya,<br />
mester-árny az éj árnyai közt,<br />
veszteségeinken túl lapítva. Láttam én rókát<br />
taszítva szemétként kocsikerék alá,<br />
majd onnan föltámadva üvölteni a ganéjban:<br />
nem dicsõség ez, de engedelmesség,<br />
a Hold szenved<strong>és</strong>ének útja<br />
s az évszakoktól szenvedõ égé.<br />
Ember-isten, Isten-ember, Krisztus,<br />
külvárosi serteperte – aki eltáncolta<br />
a rémes táncot, a vér-dzsigget, mindnyájunk<br />
figyelmeztet<strong>és</strong>ére akasztották föl, orrát<br />
még meg-megbökik az intellektus ágai.<br />
A csönd<br />
Meglestem egy fölöttünk át<strong>ha</strong>ladó<br />
üstököst, ami ezer év elteltével sem<br />
fog többé át<strong>ha</strong>ladni: láttam<br />
a csillagrajt s egyszerre<br />
az ember tákolta lim-lomokat<br />
sodródni az égen át;<br />
de teljesség s félelemmel vegyes csodálat<br />
töltött be e kimond<strong>ha</strong>tatlan éjszakával.<br />
Valahol föld-szürkeségben ugatott<br />
272
Change language