Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

Poéta ha megszületik,
szokráteszi bölcsek
koporsókat törnek,
sípcsontokon és csigolyákon a harsona fú –
halottaiért jön a második eljövetel,
poéta ha megszületik.
Poéta ha megszületik,
haraggal a szívben
fölébred a gyermek,
felöltve az ünnepi díszt, tüzes a futás:
a nászra, vagy csak a gyászra szól a hívás?
poéta ha megszületik.
Poéta ha megszületik,
anya sír a homályba,
kendõt vet hajára,
szörnyedve tekinti, a pólya kihûlve –
anyák sose szülnek saját örömükre,
poéta ha megszületik.
John F. Donne
(Írország)
Krisztus, a külvárosi rókával
I.
Üdvözlésünkre õ mindig módot talált,
egyszerû mosollyal,
nem sunyin, nem rókásan, egyenesen, bármi volt is –
ember-isten, Isten-ember, Krisztus – de ott élt.
Majdhogynem rettegett, loboncos, lányos arc,
divatos szakáll, s nõies ujjai egy láncszerû,
tüskékkel körbenõtt szívre mutattak,
s összezárt, vékony ajkai
a fájdalom felé csalogattak minket.
II.
Jövõjét tudta-e? amikor vére
forrón simítja majd a mestergerendát, tudta-e,
hogy sírboltjának hatalmas sziklazára
könnyen nyílik majd, mint egy szavait felénk lehelõ
verseskönyv? Ha tudta volna –
akkor szenvedése csak szórejtvény, akár reményeink,
ha nem tudta volna, akkor esze csak, mint a miénk;
271