Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Share Embed Flag
Download ePaper

Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

krater.hu
30.03.2015 Views

Fehérvasárnap ámenje Uram, te voltál árulóm se: kínok zsellérese lettem, elsõszülötted. (1930) Halott gém A meleg ingoványban, átdöfve a sárban, a rovaroknak üdvösség, de nekem fáj az a halott gém. Fényektõl és zajoktól emésztõdöm; nyomorú kapcsok közé verve idõrõl-idõre föltör egy sóhaj, egy elfelejtett. Kegyelem, nehogy egy nap majd emlékezetembõl kivesszen az a hang s a jelenések. (1932–34 között) Fûzfák surrogó ágaira Miképpen bugyogott szánkból az ének szívünkre taposó idegen talp ellenére, terek fagykemény fûszálain otthagyott halottak között, bárány jajgatású kisdedek, s a fekete kiáltású anya mellett, aki akarta látni távírópóznára feszített fiát? Lantjainkat fûzfák surrogó ágaira fogadalomból mi is fölakasztottuk, kókadtan ingadoztak szomorú szélben. 262

Levél Ez a kimozdíthatatlan csönd az utcán, és a szél ahogyan most érzéketlen siklik alacsonyan a holt avarban vagy száll újra föl idegen zászlók színeihez… talán a félelem, hogy mondhatok-e még neked egy szót, mielõtt az ég bezárulna valahol egy más nap fölött, legrútabb bûnünk a tunyaság talán… Az élet nem e szörnyû, sötét szívverésben lüktet, nem a szánalomban, nem több a vér játékánál, ahol a halál kivirágzik. Ó, édes gazellám, téged szitává lõtt falnál a megvillanó sortûz muskátlijára emlékeztetlek. Lehet, most már halál sem ad vigaszt az élõnek, szerelem okozta halál? 1944. január 19. Egy klasszikus édes versét olvasom néked, keleti földek folyópartjainál, lugasok, sátrak között született szavak – mily keserûen és vigasztalan zuhannak vissza most ebbe a mélységes-mély háborús éjszakába, hol senki nem járja már be a halál angyalainak égboltját, és a szél lökéseinek robaja hallik, a magasban a loggiákat szétválasztó vaslemezeket ahogy rázza, és fölszáll a kutyák melankóliája, ahogy üvöltenek veteményeskertekbõl a kihalt utcák õrjáratainak föl-fölsüvítõ karabély-lövéseire. Valaki él. Valaki él talán. De mi mégis itt, bezárva az õsi ének hallgatásába, keresünk egy jelet, mely túlnõ az életen, a föld titokzatos jóslatát, hol még sírboltok romjai között is fölveti virágát a gyümölcstelen fû. 263

Fehérvasárnap ámenje<br />

Uram, te voltál árulóm se:<br />

kínok zsellérese<br />

lettem, elsõszülötted.<br />

(1930)<br />

Halott gém<br />

A meleg ingoványban, átdöfve a sárban,<br />

a rovaroknak üdvösség, de nekem fáj<br />

az a <strong>ha</strong>lott gém.<br />

Fényektõl <strong>és</strong> zajoktól em<strong>és</strong>ztõdöm;<br />

nyomorú kapcsok közé verve<br />

idõrõl-idõre föltör egy só<strong>ha</strong>j,<br />

egy elfelejtett.<br />

Kegyelem, nehogy egy nap majd<br />

emlékezetembõl kivesszen<br />

az a <strong>ha</strong>ng s a jelen<strong>és</strong>ek.<br />

(1932–34 között)<br />

Fûzfák surrogó ágaira<br />

Miképpen bugyogott szánkból az ének<br />

szívünkre taposó idegen talp ellenére,<br />

terek fagykemény fûszálain ott<strong>ha</strong>gyott<br />

<strong>ha</strong>lottak között, bárány jajgatású<br />

kisdedek, s a fekete kiáltású<br />

anya mellett, aki akarta látni<br />

távírópóznára feszített fiát?<br />

Lantjainkat fûzfák surrogó ágaira<br />

fogadalomból mi is fölakasztottuk,<br />

kókadtan ingadoztak szomorú szélben.<br />

262

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!