Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
19. URAM, MÉG NEM VAGYUNK MÉLTÓK A lélek ûrjét némaság-pillérek boltozzák, áldott, különös ajándék-idõk, az arcvonások… lassan kinyílnak… nyárvégi rózsák, s a száj szegletérõl Isten kegyelme dönt. Mintha csak gyermekkoromban, akarna valamit velem az elõkészítetlen holnap, érzem, végigjárt termek után ajtót valaki nyit, s az égtájak sarkai hozzám szólnak. Egyik lábbal a földön, másik lábbal a vízen, nyilatlan megnyílik a kézben ama könyv. Uram, még nem vagyunk méltók, hitemben úgy hiszem, hogy áldj minket, vagy fölénk ítéletet dörögj. 26. HAJNALBAN SZÜLETETT BÍBOR – 24 lélegzettel! – Ma már nem tudjuk, századok mit rejtettek arcodban el. Kis Nomád, szívós Tej-kufár, mégis apád már megénekel. Háromszor hurkolta nyakad a vértõl duzzadó zsinór! „Életed velünk egybeforr” – kecses kis száddal könnyedén kiáltottad ki annyiszor. Dolgodat már tesz; kis arcod hajlítod, hol várod a hangot, afelé! Emberarcú babszem! – S a babszemben a bab-szemek! – Tengermélybõl a még vak szem pislog már álmos életet. Ó, tündöklõ keleti arc! „Fajtaidegen!” – mondja anyád is! Hozz tavaszunkra zivatart! Lásd meg! – Érted jön ez a nyár is! 206 Kedves! Csak lakj jól! Ásíts!
Századok kigyöngyült cseppje vagy, fölfakasztott magyar oázis. Élni akar és tejet harap: fölhangzó minden „o-ád” is. (1993. június 5-én) 27. A KERESZTSÉG HAJNALÁN Kis csápjai a folyónak kanyarulattal óvnak, Magyar Jordán, vadvirágok lila bóbitái vadméhek csókolják nyár-rogyásig, Magyar Jordán, szikkadt partodon fekete asszony kézen fogva kisfiút vezet, hatalmas nyárfák ezüst pajzsa tartja az égkék mennyezetet, Magyar Jordán, egyetlen cseppel kicsiny megváltód kereszteled. Szõlõk távoli rendje szabályoz, fehér toronnyal ring az akácos, a kisgyerek, a lila virágos, néked áldoz, néked áldoz, kék szemében tó virágzik, tó-virágban vadméh ázik nyár-rogyásig, nyár-rogyásig, Magyar Jordán. (Salföld, 1993. nyár) 28. A HÁRS Mély ráncaidban, mit vésõ nem illethetett soha, hulló függönyök súlyos redõi omolnak le, õrizvén mégis koronás törzsed méltóságát. 207
- Page 1 and 2: Jaj, ha a medve halkan tördeli ág
- Page 3 and 4: Tiszta évszakra ajkunkon mosoly mi
- Page 5: Szédülés halántéktáji gócban
- Page 9 and 10: Hallotta a harangszókat! Székelyf
- Page 11 and 12: Sem emlék, sem való Sem emlék, s
- Page 13 and 14: 2. ÉLETRE-HALÁLRA Pillanat, föln
- Page 15 and 16: Hálókkal csomózott bárkák Hál
- Page 17 and 18: Lettem volna már komondor, aki a h
- Page 19 and 20: Jégesõ sámánja „Szomjas a fö
- Page 21 and 22: Gél, gél, mendegél, gél, gél,
- Page 23 and 24: Megmentett tisztásaink Bozótok, l
- Page 25 and 26: Vége van itt ama farsangos zenesz
- Page 27 and 28: Március, Március, bocsánatos lel
- Page 29 and 30: Csíksomlyó, Székelyföld köldö
- Page 31 and 32: 2. Készül a zápor hullani földj
- Page 33 and 34: Lelked mintha volna sûrû mézek m
- Page 35 and 36: 3. Különös, különös kanyarula
- Page 37 and 38: Már az elsõ nyár borítja be arc
- Page 39 and 40: Sikolyokkal jött el az õsz Tüsk
- Page 41 and 42: Látod, a gyertya lángja moccanatl
- Page 43 and 44: Gyermekünnep és gyermek-gyász: t
- Page 45 and 46: szobrán? Vagy a magyarok Anonimus
- Page 47 and 48: V. Közeli röpülések: szállást
- Page 49 and 50: mélabúja, õrtálló sziklák nyu
- Page 51 and 52: Harmadik könyv TALÁN A SZÍV MARA
- Page 53 and 54: Fernando Pessoa - Ricardo Reis (Por
- Page 55 and 56: III. AZ ISTEN HANGJA Ragyog egy han
19. URAM, MÉG NEM VAGYUNK MÉLTÓK<br />
A lélek ûrjét némaság-pillérek boltozzák,<br />
áldott, különös ajándék-idõk,<br />
az arcvonások… lassan kinyílnak… nyárvégi rózsák,<br />
s a száj szegletérõl Isten kegyelme dönt.<br />
Mint<strong>ha</strong> csak gyermekkoromban, akarna valamit<br />
velem az elõk<strong>és</strong>zítetlen holnap,<br />
érzem, végigjárt termek után ajtót valaki nyit,<br />
s az égtájak sarkai hozzám szólnak.<br />
Egyik lábbal a földön, másik lábbal a vízen,<br />
nyilatlan megnyílik a kézben ama könyv.<br />
Uram, még nem vagyunk méltók, hitemben úgy hiszem,<br />
hogy áldj minket, vagy fölénk ítéletet dörögj.<br />
26. HAJNALBAN SZÜLETETT BÍBOR<br />
– 24 lélegzettel! –<br />
Ma már nem tudjuk, századok<br />
mit rejtettek arcodban el.<br />
Kis Nomád, szívós Tej-kufár,<br />
mégis apád már megénekel.<br />
Háromszor hurkolta nyakad<br />
a vértõl duzzadó zsinór!<br />
„Életed velünk egybeforr” –<br />
kecses kis száddal könnyedén<br />
kiáltottad ki annyiszor.<br />
Dolgodat már tesz; kis arcod<br />
<strong>ha</strong>jlítod, hol várod a <strong>ha</strong>ngot,<br />
afelé! Emberarcú babszem!<br />
– S a babszemben a bab-szemek! –<br />
Tengermélybõl a még vak szem<br />
pislog már álmos életet.<br />
Ó, tündöklõ keleti arc!<br />
„Fajtaidegen!” – mondja anyád is!<br />
Hozz tavaszunkra zivatart!<br />
Lásd meg! – Érted jön ez a nyár is!<br />
206<br />
Kedves! Csak lakj jól! Ásíts!
Change language