Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Csíksomlyó! Székelyföld<br />
köldöke!<br />
Most esküszünk – Isten velünk! –<br />
földünk bérceire:<br />
vélük magasodunk<br />
erkölcsben, tettben, akaratban<br />
– szívünkön eskü zárja kattan –,<br />
de fûszálainknak, pillangóinknak,<br />
megõrzött táncainknak, szavainknak<br />
sem szabad so<strong>ha</strong> vesznie.<br />
Õrizve õrzõk<br />
maradunk,<br />
élve éltetjük tovább<br />
maradék vérünk zu<strong>ha</strong>tagát –<br />
magunk erejébõl mi magunk,<br />
mi magunk.<br />
A síkság írnoka<br />
A sok feladat – akárcsak egyetlen sikeres megoldásának<br />
a reményét is kétségessé teheti.<br />
1.<br />
Mint lábadozni vágyó testünk-lelkünk<br />
zu<strong>ha</strong>n-ájul a régi nyavalyákba –<br />
ragyogást sejttetõ tavaszra<br />
úgy csap le hóhullámú fagyok szárnya,<br />
tegnap még tekintetünk kristályait<br />
tisztásainkon csillantotta a hegy karéja,<br />
völgyek selyme, hegyek csipkéi –<br />
zsurlók lapultak lábunkhoz alélva;<br />
démoni gyöngyeit ma ismét szórja<br />
dühös fellegek óriás rostája –<br />
asszonyom <strong>ha</strong>jában az ékszer<br />
fagy<strong>ha</strong>lál-kopogás növendék fákra!<br />
Meddig még ez a zötykölõs <strong>és</strong> gyilkos<br />
idõ? A nemlétbe ragadtatásig?<br />
S megbékélünk-e önmagunkkal,<br />
békénkre mikor már senki se számít?<br />
Hajnalkák, liánok mégis sarjadnak,<br />
villámsújtotta nyárfánk is virágzik,<br />
mézelõ anyaöl a föld, a rét<br />
s folyónk is dagad, dagad áradásig.<br />
230
Change language