Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Virágvasárnap mámorában Ne keressd a végleteket, mert az ép jellemhez amennyi azokból szükséges, azt sosem veszítheted el! Virágvasárnap, forgatag, hallják szavad, Názáreti, ifjú vagy még, lobog hajad, szemed kék villámként veti közénk az ég parancsait, fóliák sem õrzik szavad, durva fába oltó anyag, fogadnak lélek-társaid. A lépteid, a lépteid, ki látta nem felejtheti! Jeruzsálem vak tereit átlebegted, Názáreti! Eszméletét vesztette mind, ki járt veled, majd követett, a jobbik sors kezeddel int s hangod jobbító förgeteg! Zugárusok, zsoldossereg fegyvert s áruját elveti, mögéd tolong, elõdbe leng, mennyei, te Názáreti! Így volt, láttam. S az alkonyat égboltja fölötted dördült, szava elcsuklott, elakadt s a szív könnyekkel könnyült. Jeruzsálem, végítélet, torkunkon a fojtó gombóc; Menny ajtaját nyitván kéred: bírjuk igéd! Az utolsót! Halljuk máig minduntalan: „Miért, miért, Uram..., Uram!” – Míg egyetlen tisztátalan a Föld zugában megbújik nem ragyog, nem, fényes Utam. 228
Csíksomlyó, Székelyföld köldöke Végre, végre árad megnyomorított nép apraja-nagyja – mi végre? – föl, föl Csíksomlyó szent hegyére. Körül a szekerekkel nyikorgó táj, s mint gyermek kapaszkodik a saroglyán – csüng Mária-dalos emlékeiden, ki oszlopos fáid alatt megpihen. Megérte! Szülõk és nagyszülõk kisajtolt verejtéke öntözte ezt az ifjúságot, míg kart karba, énekszót énekszóba öltve jövõnk útjának nekivág most. Végre, végre, öltözve tarka ünneplõbe jönnek táncolva körbe ezerszer áldott gyermekek, kezükben kendõk lengenek könnyeinket letörölve. Végre, végre, mily látomás ez? Hány évszázad álmodta meg? Nincsen táltos, sem vátesz, ki széthullt magvait népeinek remélte volna egybe gyûlni! Lám, a Székelyföld köldöke tápereit magához még begyûjti, s vissza parancsként lükteti: bárha reményünk csak volna gyûszûnyi, nem szabad elgyöngülni! (A kárpátmedencei magyar ifjúság táboroztatásának alkalmából, 1996) Nem elég jónak, de erõsnek kell lenned, hogy rossz sugallatok játékszere ne lehess! 229
- Page 1 and 2: Jaj, ha a medve halkan tördeli ág
- Page 3 and 4: Tiszta évszakra ajkunkon mosoly mi
- Page 5 and 6: Szédülés halántéktáji gócban
- Page 7 and 8: Századok kigyöngyült cseppje vag
- Page 9 and 10: Hallotta a harangszókat! Székelyf
- Page 11 and 12: Sem emlék, sem való Sem emlék, s
- Page 13 and 14: 2. ÉLETRE-HALÁLRA Pillanat, föln
- Page 15 and 16: Hálókkal csomózott bárkák Hál
- Page 17 and 18: Lettem volna már komondor, aki a h
- Page 19 and 20: Jégesõ sámánja „Szomjas a fö
- Page 21 and 22: Gél, gél, mendegél, gél, gél,
- Page 23 and 24: Megmentett tisztásaink Bozótok, l
- Page 25 and 26: Vége van itt ama farsangos zenesz
- Page 27: Március, Március, bocsánatos lel
- Page 31 and 32: 2. Készül a zápor hullani földj
- Page 33 and 34: Lelked mintha volna sûrû mézek m
- Page 35 and 36: 3. Különös, különös kanyarula
- Page 37 and 38: Már az elsõ nyár borítja be arc
- Page 39 and 40: Sikolyokkal jött el az õsz Tüsk
- Page 41 and 42: Látod, a gyertya lángja moccanatl
- Page 43 and 44: Gyermekünnep és gyermek-gyász: t
- Page 45 and 46: szobrán? Vagy a magyarok Anonimus
- Page 47 and 48: V. Közeli röpülések: szállást
- Page 49 and 50: mélabúja, õrtálló sziklák nyu
- Page 51 and 52: Harmadik könyv TALÁN A SZÍV MARA
- Page 53 and 54: Fernando Pessoa - Ricardo Reis (Por
- Page 55 and 56: III. AZ ISTEN HANGJA Ragyog egy han
- Page 57 and 58: Az idõk (részletek) I. ÉJSZAKA E
- Page 59 and 60: Giuseppe Ungaretti (Itália) Nép M
- Page 61 and 62: Én olvadok beléd: templomfal hûv
- Page 63 and 64: Levél Ez a kimozdíthatatlan csön
- Page 65 and 66: A téli éjszaka Még a téli éjsz
- Page 67 and 68: Képzelt ágyunkat mámor vetette m
- Page 69 and 70: Tiltott tenger 59. Kezdetben vala a
- Page 71 and 72: Poéta ha megszületik, szokrátesz
- Page 73 and 74: egy kutya, mielõtt elnémult, besz
- Page 75 and 76: Szavaid távol vannak Szavaid távo
- Page 77 and 78: THE INVISEBLE PALACE (A láthatatla
Csíksomlyó, Székelyföld köldöke<br />
Végre, végre<br />
árad megnyomorított nép<br />
apraja-nagyja<br />
– mi végre? –<br />
föl, föl Csíksomlyó szent hegyére.<br />
Körül a szekerekkel nyikorgó táj,<br />
s mint gyermek kapaszkodik a saroglyán –<br />
csüng Mária-dalos emlékeiden,<br />
ki oszlopos fáid alatt megpihen.<br />
Megérte!<br />
Szülõk <strong>és</strong> nagyszülõk kisajtolt<br />
verejtéke<br />
öntözte ezt az ifjúságot,<br />
míg kart karba,<br />
énekszót énekszóba öltve<br />
jövõnk útjának nekivág most.<br />
Végre, végre,<br />
öltözve tarka ünneplõbe<br />
jönnek táncolva körbe<br />
ezerszer áldott gyermekek,<br />
kezükben kendõk lengenek<br />
könnyeinket letörölve.<br />
Végre, végre,<br />
mily látomás ez?<br />
Hány évszázad álmodta meg?<br />
Nincsen táltos, sem vátesz,<br />
ki széthullt magvait népeinek<br />
remélte volna egybe gyûlni!<br />
Lám, a Székelyföld köldöke<br />
tápereit magához még begyûjti,<br />
s vissza parancsként lükteti:<br />
bár<strong>ha</strong> reményünk csak volna gyûszûnyi,<br />
nem szabad elgyöngülni!<br />
(A kárpátmedencei magyar ifjúság<br />
táboroztatásának alkalmából, 1996)<br />
Nem elég jónak, de erõsnek kell lenned, hogy rossz sugallatok játékszere ne lehess!<br />
229
Change language