Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Az örökös szomjúság legüdítõbb csillapítója: az önerõforrás.<br />
224<br />
Symphonia – egyre rekedtebb<br />
<strong>ha</strong>ngszálakon kúszva a feketedõ<br />
tüdõcsúcsokig, zsuppanva tovább, a szív<br />
billentyûit bénítva lassan<br />
<strong>és</strong> egyszer véglegesen. Már<br />
válok magam is sárkány-pofává,<br />
parányi tüzek lángjait izzítva <strong>és</strong><br />
húnyatva tûz megadással<br />
füst-zászlókat föladott várfokaimra,<br />
emlékezve a sárkányölõ<br />
egyre <strong>ha</strong>loványabb lándzsájára!<br />
Ördögök estélye<br />
Ma, hogy újra áttörte melegével a tél<br />
sáncait a kisütõ nap, még az éjjeli<br />
álom szárad a délután <strong>ha</strong>vas földjei<br />
fölött, az éjjeli álmot nem feledi<br />
aki él.<br />
Csillárok, ragyogás, boltosodó terem <strong>és</strong><br />
arcok, táncok, átkaroló karok, kacajok<br />
között a selymek fénye, szemek borittas<br />
csillogása – majd a lassuló pillanat<br />
<strong>és</strong> karmokat növesztenek jól ápolt körmök<br />
<strong>és</strong> pozsgás arcok pofacsontjai megnyúlnak<br />
<strong>és</strong> a bõrt már nem simogatja az ujjhegy,<br />
barnamedvék, sakálok durva szõrzetét tekinted<br />
<strong>és</strong> fenyegetõn – mint kép a képben – a színpad<br />
táncosai úsznak, úsznak feléd, tengeri szörnyek,<br />
az akvárium üvegfalát nem törve át,<br />
hátrálsz, mint gyermekkorodban túlerõvel szemben<br />
– féllepedõnyi üres falat keresve –,<br />
de orrodat nedves orr böki fel,<br />
pajkosan: légy magad is durva állat!<br />
Fenyeget ez a csilláros, boltíves terem,<br />
lököd félre a mézeskalácsos asztalokat,<br />
kopognak már székek csavarjai es<strong>és</strong>ükben,<br />
tükörsima padlón gurulnak, sokasodnak, másznak,<br />
pókok, <strong>ha</strong>ngyák, ezerlábúak õk, s jaj,<br />
keresik, közelítik kisdedek ágyát,<br />
te pedig buksz mancsok, paták, trappok alá,<br />
tenyereddel fogd vissza e pestisi hordát,<br />
bojtár-ujjaidtól csak gyarapodnak a kondák,<br />
jaj, kedvesed arcán mámoros pírra bunda ül,<br />
oda az ország, oda a jóság.