30.03.2015 Views

Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Az örökös szomjúság legüdítõbb csillapítója: az önerõforrás.<br />

224<br />

Symphonia – egyre rekedtebb<br />

<strong>ha</strong>ngszálakon kúszva a feketedõ<br />

tüdõcsúcsokig, zsuppanva tovább, a szív<br />

billentyûit bénítva lassan<br />

<strong>és</strong> egyszer véglegesen. Már<br />

válok magam is sárkány-pofává,<br />

parányi tüzek lángjait izzítva <strong>és</strong><br />

húnyatva tûz megadással<br />

füst-zászlókat föladott várfokaimra,<br />

emlékezve a sárkányölõ<br />

egyre <strong>ha</strong>loványabb lándzsájára!<br />

Ördögök estélye<br />

Ma, hogy újra áttörte melegével a tél<br />

sáncait a kisütõ nap, még az éjjeli<br />

álom szárad a délután <strong>ha</strong>vas földjei<br />

fölött, az éjjeli álmot nem feledi<br />

aki él.<br />

Csillárok, ragyogás, boltosodó terem <strong>és</strong><br />

arcok, táncok, átkaroló karok, kacajok<br />

között a selymek fénye, szemek borittas<br />

csillogása – majd a lassuló pillanat<br />

<strong>és</strong> karmokat növesztenek jól ápolt körmök<br />

<strong>és</strong> pozsgás arcok pofacsontjai megnyúlnak<br />

<strong>és</strong> a bõrt már nem simogatja az ujjhegy,<br />

barnamedvék, sakálok durva szõrzetét tekinted<br />

<strong>és</strong> fenyegetõn – mint kép a képben – a színpad<br />

táncosai úsznak, úsznak feléd, tengeri szörnyek,<br />

az akvárium üvegfalát nem törve át,<br />

hátrálsz, mint gyermekkorodban túlerõvel szemben<br />

– féllepedõnyi üres falat keresve –,<br />

de orrodat nedves orr böki fel,<br />

pajkosan: légy magad is durva állat!<br />

Fenyeget ez a csilláros, boltíves terem,<br />

lököd félre a mézeskalácsos asztalokat,<br />

kopognak már székek csavarjai es<strong>és</strong>ükben,<br />

tükörsima padlón gurulnak, sokasodnak, másznak,<br />

pókok, <strong>ha</strong>ngyák, ezerlábúak õk, s jaj,<br />

keresik, közelítik kisdedek ágyát,<br />

te pedig buksz mancsok, paták, trappok alá,<br />

tenyereddel fogd vissza e pestisi hordát,<br />

bojtár-ujjaidtól csak gyarapodnak a kondák,<br />

jaj, kedvesed arcán mámoros pírra bunda ül,<br />

oda az ország, oda a jóság.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!