Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

Jaj, ha a medve halkan tördeli 

ágak jég-süvegét, és tompa 

ütésre ijedsz, ha el nem is ér – 

kínáld mazsolával az égi fiút! 

Hiszen Õ vagyok én, velem évszakok 

néma vallomása hozza neked 

a mindenség vigasz-szavait, és távoli 

ütése a sorsnak tõled eledelt kér. 

(Tarpatak, 1990. november) 

9. ÚSZÓ KARODON TISZA HULLÁMA 

Ezüst húrozású nyárfán 

távolba zúgó dallamot játszik 

– gyerekzsibongáson átszáll – 

esteledése a nyári Tiszának. 

Vízparttól a legszélsõ házig 

visszhangzik százezrével a nádszál, 

Tiszai Pacsirta énekel, 

fölötte gólya szárnya, apró lepel, 

hangtalan suhan, mint csónakos, 

át a víz és ég közötti réven, 

szellõktõl a folyó hólyagos, 

kócos fûzfáit s árnyait nézem. 

Sodrával közelít felém, 

a part öreg gyökér-lábai áznak, 

s kél a hold pacsirtám 

cikázó s elnyugvó szemén. 

10. CSÍPÕD NYÁRFÁK TENGERÖBLE 

Erdõbõl a füves tisztást 

adta neked a nyíri nyár, 

nekem pedig egy Õz-istennõ 

félvad, ropogó ájulását. 

No és gyors kergetõzést – 

fonalát fûzve a szerelem 

aranyvesszõ-tûjébe! 

Ligetek, folyók és dombok, 

holdas arccal hogy ragyogtok! 

201

11. ROSKADÁSIG AZ OLTÁR 

A hétvége szelíd meleggel 

tenyerébe burkolt és elhelyezett 

egy nagy határú falusi reggel 

lila fátyolú fái alá. 

Onnan a déli, szûrt nyugalom 

jácint-parazsas hegyre röpített, 

az õszrõl ottmaradt dióhalom 

fogadnak adott édes ropogást. 

Látod, õsztõl tavaszig tart már, 

egyidõs barna bõrû dióbéllel, 

roskadásig megrakott az oltár, 

szerelemnek szólít közelgõ éjjel. 

13. ÉNEK A VÁRAKOZÁSRÓL 

Nedves kendõvel megtörli homlokát a nyár, 

erõs szál fénnyel szõ esõt a hegyi magány. 

Jajból, sóhajból több fogyott el az ajkainkról, 

mint föllélegzõ erdõk párálló kékjei. 

Szálfák titkos résein nyit ablakot az ég, 

az elzárt reményt könnyû ujja élesztgeti. 

Tudom, a kivonulások költeménye szól 

idegroncs város agyonroncsolt álmairól. 

Rontó korszakok idegen mocskát leporolni, 

majd eligazítani az elnyûvött ruhát. 

Egymás szemének harangvirágos tisztásán 

félrevert holnapot, nyugvó csöndet ragyogtatni át. 

Bükkfák, fenyvesek közt az élõ éledni jár, 

halálon innen zubog az erdõ és sudár. 

Árnyékból, mélybõl sóhajtanak erek, források, 

ki merné tudni, mit rejtegetnek még nekünk? 

202 

Zúgó katedrálisok, levegõ-oszlopok! 

bejáratuknál – zarándokok – hogy nézdelünk.

Tiszta évszakra ajkunkon mosoly mióta vár? 

Fogcsikorgatás, álmunkban is, hogy szûnne már. 

Utód-kráterek vizén gyöngyöket szór a Nap, 

Úszunk, úszunk, létünk gyöngédsége megsegít. 

Már átfaragnánk tanúinkat, a kopjafákat, 

s borús házak ráncolt, homlok-ormos díszeit. 

Úszunk, úszunk, létünk gyöngédsége megsegít. 

14. CRO-MAGNON TÜNDÉRE 

Rád bízom, rád bíztam azt a délutánt; 

Mennyi elfecsérelt és utált 

Hím-nõs kaland csalt lépre addig is! 

Keleti bõröd szilajsága vonzott, 

Jöttem hozzád, férfi, a trónja fosztott, 

Lettél ajándékom, súlyos álomi dísz. 

Földjáró léptek tigrise vagy, 

Afrika szült vagy kárpáti omlott agyag, 

Hóvirág arcod enyém marad. 

Bejártam érted végzeted termeit, 

Belsõ várkastélyod szépsége nyílt, 

Vétkeink küszöbén zuhanva át! 

Azok a férfifogó csápok, a tiéid, 

Borukat életem aranykelyhébe mérik, 

Köszöntik bennem az elsõ királyt. 

Omló hajad éjjel-fekete, 

foganásom tündére, te, 

rúgtat öledben jövõnk gyermeke. 

Jégoszlató szemed öröme árad, 

Szépanyám szüli meg ükunokámat. 

203

15. ÚJ KÖNYV LAPJAI MIKOR MEGNYITTATTAK 

Vakíts, asszonyom! 

Te és Fiad 

tündöklõ hegyorom, 

délközi tündérkert 

északi jeges hegyfokon! 

Jaj, napok összecsukódnak, 

ha letekint rátok a holnap, 

bokros hegyaljban jártok, 

otthonotok dagasztó sár. 

De kettõs tornyai vagytok a templomnak, 

ha föltekint rátok a holnap, 

s örömtõl sírva nyugszik 

reátok nézve minden zarándok. 

Tudjátok-e, mitõl vagyok nyugodt? 

Mint gyermek szemében a tik-takok, 

várok titokkal nyíló holnapot. 

(Tormás születése, 1991. november 15. emlékére) 

18. KETTÕS HELYSZÍN 

Mintha gazdája egyik zsebébõl 

másikba tenné névjegyét, 

a vonat a Tiszáról úgy hozott 

és tett le Somogy kékellõ hegyén. 

Tikkasztó semmittevéssel 

vár a nyárközépi délután, 

háztetõk fölött hullámzik így 

fészkérõl tovaszálló madár. 

Kettõs helyszínû sorsvonal! 

Gyökerekbe áradó életfény, 

s az életfényben – 

szárnyaló pordarab! 

204 

Mégiscsak egy törzs rokon levelei, 

hajladozunk együtt közös ágon; 

erre is, arra is érkezésre váró, 

viharzást csitító dajka-álom.

Szédülés halántéktáji gócban, 

remény rendezetlen otthonokban 

amerre Hold lopakszik – 

s kéken lobban. 

Emitt: csontfaló sírok várakozása, 

méltóságát örökítse mégis másra, 

amott: alkohol borul a kocsma-lápra; 

virraszt magában az éjszakai lámpa. 

Fehéren nyílik a kaktusz lángja, 

himnusz nyilall sárvert rapszódiákba, 

meggy-láva ömlik fákról, forró nyarak vére, 

kapaszkodj meg, te vándor, az itt-lét peremébe. 

Áll az éjszaka, ki-ki csöndes. 

Jó volna átkarolni a vállad, 

lépni könnyen kékellõ parton, 

holdfénybõl bontani egy-egy ágat. 

Ágacskám! Ágam! Álmom álmaid védi, 

életed építi, így jó élni, 

válladban ajkam, szemedben arcom, 

melleden örömben, csöndesen alszom. 

Lehessen fáink ingó tornyai 

alatt nyugovó pihenésem! 

Vigyázó szemmel nézzek közelre, 

távol a virágzó holnapot féltsem. 

Lekaszált szérûn a szalmakötegek – 

mondod, az én hajamnak mása, 

mondod, homlokomnak bölcsessége 

a Hold megnyugvó sugárzása. 

Mondod, rezzenéstelen, magas a nyárfa, 

és az egész Alföld homályba burkolása 

közös pillanatunk megtartó párja, 

s a borító sötét is: a kedvesség hulláma. 

Kavarog a szó – tüzünk parazsát 

fújja a szél! Fújja feléd. Hozza felém. 

Távoli jelenlétedtõl izzik a szén. 

Gyökérben áramló életfény! 

Életfényben szárnyaló pordarab! 

Kettõs a helyszín, s a hely – 

egy marad. 205

19. URAM, MÉG NEM VAGYUNK MÉLTÓK 

A lélek ûrjét némaság-pillérek boltozzák, 

áldott, különös ajándék-idõk, 

az arcvonások… lassan kinyílnak… nyárvégi rózsák, 

s a száj szegletérõl Isten kegyelme dönt. 

Mintha csak gyermekkoromban, akarna valamit 

velem az elõkészítetlen holnap, 

érzem, végigjárt termek után ajtót valaki nyit, 

s az égtájak sarkai hozzám szólnak. 

Egyik lábbal a földön, másik lábbal a vízen, 

nyilatlan megnyílik a kézben ama könyv. 

Uram, még nem vagyunk méltók, hitemben úgy hiszem, 

hogy áldj minket, vagy fölénk ítéletet dörögj. 

26. HAJNALBAN SZÜLETETT BÍBOR 

– 24 lélegzettel! – 

Ma már nem tudjuk, századok 

mit rejtettek arcodban el. 

Kis Nomád, szívós Tej-kufár, 

mégis apád már megénekel. 

Háromszor hurkolta nyakad 

a vértõl duzzadó zsinór! 

„Életed velünk egybeforr” – 

kecses kis száddal könnyedén 

kiáltottad ki annyiszor. 

Dolgodat már tesz; kis arcod 

hajlítod, hol várod a hangot, 

afelé! Emberarcú babszem! 

– S a babszemben a bab-szemek! – 

Tengermélybõl a még vak szem 

pislog már álmos életet. 

Ó, tündöklõ keleti arc! 

„Fajtaidegen!” – mondja anyád is! 

Hozz tavaszunkra zivatart! 

Lásd meg! – Érted jön ez a nyár is! 

206 

Kedves! Csak lakj jól! Ásíts!

Századok kigyöngyült cseppje vagy, 

fölfakasztott magyar oázis. 

Élni akar és tejet harap: 

fölhangzó minden „o-ád” is. 

(1993. június 5-én) 

27. A KERESZTSÉG HAJNALÁN 

Kis csápjai a folyónak 

kanyarulattal óvnak, 

Magyar Jordán, 

vadvirágok lila bóbitái 

vadméhek csókolják nyár-rogyásig, 


szikkadt partodon fekete asszony 

kézen fogva kisfiút vezet, 

hatalmas nyárfák ezüst pajzsa 

tartja az égkék mennyezetet, 


egyetlen cseppel kicsiny megváltód 

kereszteled. 

Szõlõk távoli rendje szabályoz, 

fehér toronnyal ring az akácos, 

a kisgyerek, a lila virágos, 

néked áldoz, néked áldoz, 

kék szemében tó virágzik, 

tó-virágban vadméh ázik 

nyár-rogyásig, nyár-rogyásig, 

Magyar Jordán. 

(Salföld, 1993. nyár) 

28. A HÁRS 

Mély ráncaidban, mit vésõ 

nem illethetett soha, hulló 

függönyök súlyos redõi 

omolnak le, õrizvén mégis 

koronás törzsed méltóságát. 

207

Te fiatalka! Egy emberöltõ 

csak annyihoz elég, hogy benõdd 

bölcsõ- és sírhelyünk nem tágas 

udvarát, s lombjaid fészekként 

ringassák augusztus csillagait. 

Pelék, mókusok könnyedsége 

barna fonállal olykor át-meg átférceli 

szürkülõ ágaid, 

míg alattad büszkélkedik tüzével, 

ki ültetett, az ember, s ivadéka. 

Csöndes szóval adózunk mégis 

hûst adó koronád mordulásának, 

ha vitorlaként te vagy az elsõ, 

ki hírül adod a készülõ 

szeleket, záporokat s fellegeket. 

34. SZÜLESS KÖZÉNK, TORDA KISDED! 

Éber álom éjjelében 

pillantástól tetten érten 

szkíta távol bölcs táltosa 

hozzánk suhan ifjú fényben. 

– Fiam, fiam, két part között, 

az ott élet, ez itt halál, 

ám egy ladik némán köszönt, 

és szótlan csöndje megtalál. – 

Parittyáktól vetett égbolt, 

lovainkkal tenger rét folyt, 

merrõl a Nap fölpirkadott 

sátrak között ifjú nép volt. 

Torda táltos szikkadt napon 

lépett homoktûz talajon 

egyedül a Teremtõvel, 

fürkész szemmel, mégis vakon. 

Nem tudta még, mi sors vár rá, 

békéjét hogy földúlhatná: 

csupa játék, csupa álom 

miként válhat kín-haraggá? 

208

Hallotta a harangszókat! 

Székelyföldi siratókat! 

Somogyvárnál síró fohászt! 

Látott népet – s belerokkant. 

Mégis szólott földi jókat: 

gyertek, gyertek földi jobbak! 

Vezessétek véreimet, 

át a hegyen, õsök, holtak! 

Induljatok irtott földre, 

fogadjátok ott örökbe 

mind, aki lép szövetségre; 

kopjátoknak kopjafa lesz 

ott a bére, ott a bére! 

Mégis mondom, induljatok, 

Nyugaton hunynak csillagok, 

foglaljátok el helyetek, 

Nap és Isten nektek ragyog! 





– Teremtõ tenger terein 

szívdobogásod tamtamol; 

lenyugvó, csöndes lépteim 

hozzád vezetnek szótlanul. – 

Anyád vére már csordogál, 

szeme véreset könnyezik; 

itt az élet, ott a halál, 

lesik szíved veréseit. – 

Szüless közénk, Torda kisded, 

lódítsd tovább lépteinket, 

elmaradunk, ha nem küldesz, 

lobogónk lesz kisded inged. 

Novemberi napos égbolt; 

diófából hány vércsepp folyt, 

vércseppje a leveleknek: 

lankadatlan õszi fényfolt. 

209

Virradatod közénk várjuk; 

kõtengerben, kövek ájult 

kopásában – lélek vágy-kép; 

Isten nyomán örök árnyék! – 

várjuk csak föltámadásunk. 





(Torda fiamnak, aki 1994. november 20-án megszületett) 

210

Sem emlék, sem való 


(J. Gy. egy újabb megíratlan verse) 

Ellesni azt a madárhangot, ami reggel kezdi 

és bírja még az alkonyati szürkületben is, 

az Újszülött trilláit fûzi rügyek tûfejébe 

s a fáradt déli órán át is kókadtan üzen, 

hogy este még a csönddel elvegyülve hangot adjon, 

csip, csip, csip, csip, túlérett virrasztásainknak is. 

Istenem! Példának hogy adtad ezt a dallamot! 

Hogy bíbor égalj várva vár a szürkület mögött, 

levendulásba hogy hanyatlik sárga asztag árnya – 

s egy kisfiú az iszapparton szedi lábait, 

siet haza paraszti kunyhó asztalához, 

s nem tudja már sem emlék, sem való, mi csordul itt: 

a tej az égen, vagy a hold az asztal síkjain. 

Tudom, tudom, mulandósággal küszködik, ki él, 

de múlhatatlanul, miként a magas csillagok, 

s a mélybe veti hálóját a tiszta Isten-ember, 

hogy csillagokként, emberistenek, ragyogjatok. 

(1991. március) 

Tisza-nagyrév 

Idézet minden e tájon, idézi 

a múltat, mosolygón, várón, a révi 

fûzfasort, nyárfást, akácost, a sétát, 

legényes, lányos nevetést, planéták 

ciriphangolásos útját, a lisztpor 

égbolt-zsákos éjébõl gyûjtött bíbor 

szikrázást augusztusban, s káposzták 

homokba fulladt szomját, ha megosztják 

testvérként egy-egy csepp vizüket – tikkadt 

nyárban gazda-kézre vár az a szikpart. 

Idézet a csont a földben, a kõnyom –, 

– a sápi határból az õsi templom –, 

búzamagpor valahai magtárból, 

nád közt, sásban, ha süllõ ficánkol, 

a varsák spiráljaiban a harcsák 

– fatálakban ahogy õket pucolják –, 

211

s a nép, ha szalmatûzként kilángol, 

ma is úgy, mint évezred távolából; 

s a remény öthegyû iskola-tornyot 

ácsol, ha õs-gondokra visszagondol. 

Idézet itt a most születõ gyermek, 

idézet, ha ásol zöldséges vermet, 

hátrálsz az idõ-határos cserépig, 

cserépre karcoló õsmama-kézig, 

hal-párban a fajtád nemzetségéig, 

õk mind, õk mind a holnapodat kérik 

számon: mint számvevõ juhász darabka 

bárányt bojtár után szerteballagva, 

ökröt! bivalyost! folyón a szálfákat! 

Példát õk tetõled kérnek – hazádnak. 

(1993. augusztus 22. az iskola felavatására) 

Csokonai Nagyréven 

Füzek álmát Tisza partján 

esem éjjel tutajon. 

De a felhõ-lepe barnán 

komorul már hajnalon. 

Jön a hajnal, verebekkel, 

jön a sármány, aranyos, 

maradok még kese kedvvel, 

öröm-útnak pora mos. 

Ha akarod, Ungaretti járt itt, 

szavad hálója partra vonva 

tõle színpompázik. 

Életre-halálra! 

1. GIUSEPPE UNGARETTI HALÁSZHÁLÓJA 

Sírásodban is nyomot hagy a dacos jajkiáltás, 

mint vonszoló halász lépte 

hold-fájdalmú iszapparton. 

212

2. ÉLETRE-HALÁLRA 

Pillanat, 

fölnyitod szempillámat. 

Halál, 

lezárod szemhéjamat. 

3. IHLET 

Derítsd fel azt a napfelkeltét, 

mi benned fénylik föl naponta. 

Honnan és mi végre 

telik meg szíved kagylója gyönggyel. 

Batyudat ki csomózta, hogy kés nélkül 

oldozod és szórod áldásaid. 

Látod a szerelmes víz remegését, 

szolgáló nádas hajladozását, 

a királynõi uszályt 

suhanó kacsa pár 

kivonulása nyomán – – 

ezüstös lombokat, 

narancsos fényben elpirulni – – 

– – 

4. MEGPILLANTÁS 

Leánderek szigetén 

Krétán, 1994 nyarán 

1. LEÁNDEREK SZIGETÉN 

Leszáll az ég, de a tenger kékebb, 

lisztporos maszkot vesz föl alkonyi nap, 

sóhajt a föld, hajnalka kékell, 

szakadék árnyán bíbor tündériszap; 

213

kaktusz kardlapoz felhõtlen eget, 

mormol a forrás, medence nyílik, 

fürödnek nimfák s gyermekistenek, 

vakít a víz közöt, vakít a kõ, 

utakat õriz örök-árny barlangokba, 

szélnek útjába saját szeszélye nõ, 

lasszót kerekít s tengerre visszadobja; 

nincsen kopár hegyfok, kõzetét 

kéreg-fátylukkal olajfák ne fészkelnék, 

nincs szikla, hogy ösvény ne lépne eléd, 

s vízmosta platánok a fény dárdáinak 

sortüze elé pajzsukat tartják, 

születés, nevetés, irtás, tisztás, 

lombok narancs-ökleivel, kecskepajták 

– fekete bölcsesség türelmével –, 

suhanó tavasz söpri át szigeted; 

lepke véred még hány nyarat érlel, 

hogy teleidre újra bebábozódj 

és hazát õrizzen az õsi bozót?! 

2. SZKÍTA DAL – KRÉTÁRÓL 

Ne kövess, távolból is légy velem, 

közeledben is messzirõl szólok – 

déli tenger ha fénytelen 

s a szél hozza el Afrika fényét. 

Tudod, a tajték, az a fogsor, 

tudod, a szél égövi nyár; 

egy akác döbbenete vár, 

susog otthoni partjainkról. 

3. A TENGER KÖLYKE 

Elõbb kavicsokat parti hullámokba, 

utóbb becézve-mormolva a partot, 

majd belegázolva bokáig 

s visszafutva tajték fröccsenéseitõl, 

214 

hasig vízbe könyöklõn, 

s újra belegázolva, visszafutva, 

cseppjeit a szájról 

letörülve és nyalogatva.

Hálókkal csomózott bárkák 

Hálók csomói csöndesen nyugszanak 

a tajtékos part védett öblû hajóiban, 

földrészek térképeit távoli felhõraj 

sötéten hozza a haragvó égboltra; 

simogat itt az öbölben a hullám, 

virágzás-fehéren állnak a bárkák. 

Micsoda súly, kõnyomaték köti 

láncok verõdõ rezgéseivel õket a parthoz! 

Karéjban a kõnyomatékok gombaserege 

nagyapák csomókkal koptatott imazsámolyai! 

Térdelnek lent az alkonyatban bárkák, 

áldod õket az Utolsó Vacsora illatával. 

Térdelnek néma bárkák, hálóik 

végre, végre pihennek életet és halált. 

215

Berci bohóc nótába fog 

(Emlékezz a gyermekre!) 

A benti világban 

Benti világ kapujában 

hogyha lehajtom aludni fejem, 

kicsoda dörömböl? 

Benti világ lila rétjein, 

hogyha magányosan ültem a vízpart fái alatt, 

hányszor jártam? 

Benti világban 

elúsznak a túlsó – inneni – partra 

lármák, veszekedések. 

Benti világban az ácsok 

arany kopácsaimtól 

palotám épül. 

Benti világra kinyílik az én szemem is: 

kicsoda vezetget minket 

ott a homályban? 

Benti világban kincsek kis búvóhelyeit 

újra meg újra mivélünk 

kicsoda osztja meg? 

Benti világból tör fel a forrás: 

mossa a durva, a nappali dolgoktól sebesült 

kicsi lelket. 

Benti világban az élet 

éjrõl-éjre kinyíló palota-ablak: 

tavi békákkal Dióhéj Szépe fürdik a tóban. 

Téli átváltozások 

Kék volt az ég a híd felett, 

nagyzsákú hajnal érkezett. 

Zsákja váratlan megrepedt, 

szórt ránk nagytollú pelyheket. 

Aztán a felhõk ólmosan 

fölénk fakultak ormosan 

és az ólmot megrostálva 

zúdult ránk a jeges kása. 

216

Lettem volna már komondor, 

aki a hóban barangol, 

hempereg és repül, mászik 

az olvadás beálltáig. 

Kerge nyúllal kérget rágnék, 

s mint a farkast, óvna árnyék. 

Mégis lettem árva rigó, 

zúzos fagyban földre bukó, 

megrepedt a fészkem fala, 

körülvett a hó rohama. 

Nincs virradat, nincsen éjfél, 

meddig zuhog ez a nagy tél? 

Ereszünkön nõ a jégcsap, 

vízcsapunk is csupa jéghab. 

Lapátolni kell a havat – 

s korcsolyázni a híd alatt! 

Harangjáték januárban 

Bontsd ki a befalazott tornyokat, 

bongjon benne barnán a sok harang. 

Hasítsd a hóba-merült hallgatást, 

angyal-tüdõvel fújd a harsonát. 

Tömött félelmû téli éj tapad 

köréd. Mérd szét meleg szavaidat. 

Szirmokat szitáló szép kezeden 

virágok álmait fölfedezem. 

Bontsd ki a barna bongást szíveden, 

én majd a Nap fényével színezem. 

217


Berci bohóc porondra lép, 

ruhája mint a tarka rét, 

pipacs-piros, ibolya-kék. 

Nótába fog, bukfencet vet, 

tréfálkozik, kendõt lenget, 

könnyet ejt és megnevettet. 

Hókuszpókusz, a varázslat 

madarat hoz, több mint százat, 

ránk röppenti valahányat. 

Vállamra szállt, nézd, az egyik, 

turbékol itt kikeletig, 

tollászkodik a kis boldog, 

éjszakánként szuszog, hortyog. 

Ráolvasó újszülöttre 

Mikor az útra érsz, elsõ stoppod vegyen fel, 

mikor káromolnak, szakadjon le cserfes nyelvük, 

mikor leköpdöznek, száradjon ki göthös torkuk, 

mikor a csikóvas vas lábossal elvágtat, 

tûz nélkül a konyhácskád akkor maradjon csak. 

(Villõ Napnak áldozásakor, 1972 nyarán) 

Édua, kunbõrû kislány 

Édua, kunbõrû kislány, 

Édua, fekete kristály, 

Isten tenyerén mérleg, 

tenyered könyvéhez térj meg. 

Botond, az újszülött 

Évezredek ránca rajta, 

élt már mennyit csöppnyi arca, 

mosolyában tréfa bujkál, 

bölcsen indul keresztútnál. 

218

Jégesõ sámánja 

„Szomjas a föld, esõ, 

szomjas a virág, esõ, 

itasd meg a földet, a füvet, a fát, esõ, 

szomjas a szilvafa, esõ, 

szomjas a tenyerem, esõ, 

megitatom a mackóimat, esõ, 

esõt csinálok helyetted, esõ! 

Jaj, jaj, 

ne törd össze a házat, esõ, 

ne törd le a szilvafa ágait, esõ, 

ne törd össze az ablakot, esõ, 

ne dobáld jéggel a cicát, esõ, 

elpusztítalak, esõ, 

csitulj le, esõ, 

ne verd be a padlást, esõ, 

mindnyájan félünk tõled, esõ, 

ne áraszd el a szobát, esõ, 

ne gyere be a küszöb alatt, esõ, 

menj vissza, esõ, 

menj vissza, mert én csináltalak, esõ! 

Tálkába szedem a jégdarabokat, esõ, 

hûtõbe rakom a jégdarabokat, esõ, 

menj vissza, mert megdobállak a jégdarabokkal, esõ, 

letörlöm az ablakot, hogy lássalak, esõ, 

elpusztítalak, esõ.” 

(Édua mondta, 3 évesen) 

Júliusi dúdoló 

Szemében ég az ég, 

szemében víz a víz, 

szemében izzik július 

virága, csöppje is. 

Szemében ég az ég, 

szemében víz a víz, 

szemén a tarka árnyék 

álmok csöndjébe visz. 

219

Villõ születésnapjára 

Kis furulyádon játszik az ujjad, 

mint apád keze kemény, lágy betûkön, 

nyomomat erdõn te nem keresed, 

de utamat mégis el nem kerülöd. 

Búzavirágszemû királyleány, 

búzavirágot becéznek dallamok, 

imbolyog szép hajad kis kévéje, 

július fényes tábláin fölragyog. 

Milyen esõzuhogások után 

szárad a könnycsepp füvön, leveleken? 

És repcemezõ széles mosolyát 

m’ért bûvölöd a Nappal közösen? 

Az út 

Cserreg a jegenyefa, 

ciripel a fû, 

csiripel a por, 

tó halasodik nem messze. 

Út sarasodik, 

seb varasodik, 

útjaiban él a vándor, 

tovább lábol nyár porából. 

Ez a legény! 

Gél, gél, 

mendegél, 

gél, gél, 

regél, 

mesél ez a legény. 

Kocs-, 

kocs-, 

kacsa megy a kocsiút szélén! 

220 

Csib-, 

csib-, 

csibe csíp a fûbe, csikorgó féknél!

Gél, gél, 

mendegél, 

gél, gél, 

regél, 


A 

a 

autóút 

almában a 

kukacút, 

f 

f 

reflektoroz a 

féregfej, 

k 

k 

karambol: 

kõre esett a 

kukacos alma! 

Gél, gél, 

mendegél, 

gél, gél, 

regél, 


Él! 

Él! 

Ú-, 

ú-, 

út! 

Hú-, 

hú-, 

huhubagoly! 

Hu-hu-hu! 

A kutya hu-hu-hu! 

221

Nagyrévi séta, este 

Végtelen az út, 

Tiszánk partjára fut, 

esti lángján az alkony 

zsolozsmát morzsol, 

s a nem-tudhatod 

sodrásaiba jut. 

Védtelen vagy magad, 

szirmot belõled is 

tiszta láng fakaszt, 

szelek hajója visz, 

s a ki-tudja-holban 

jóság karjának ad. 

És védtelenek õk, 

Holddal bevetett mezõk, 

a zsúfolt kis családok, 

gyerek-kacajjal benõtt 

mindenütt-van palánkok; 

köztük távolba látok. 

Végtelennek határt 

egy csöppség szeme szánt, 

parcelláz napot-árnyat, 

s „köréje gyûlnek mind” 

a határtalan tárgyak. 

222

Megmentett tisztásaink 

Bozótok, loncos indák éneke 

Nyomaimat, csak nyomaimat látod, 

soha az agancsos homlokot, soha 

célkereszten a gyanútlan tekintetet, 

de átváltozok egy szelet kenyérré, 

de megtalálsz a lágy érintés pillanatában, 

gyógyfüvek serkenõ növésében; 

a szarvassá változott megváltónak 

csak nyomait látod, csak nyomait õrzöd. 

Ének ez. Régiek, õsök szelleme 

átjárta dallam. Égre törõ fák titkos 

villámát hordja a homlok agancsa 

s a paták röptét le nem húzzák a sár 

rejtett hurkai s a téli hó éppúgy 

õrzi csöndes látogatásaim, ahogy 

nyomaimat a nyári szél se fújja el 

a homokpart virágzó fái alatt. 

Mégis, mégis a nyárban pipacsot 

érint a nyelvem s fölveti fejét a 

vetés, ha árad túlcsordult kedvem, 

ágyast az érintetlen erdõ tisztása ad 

elheverednem s el nem árul a 

lecsörgõ avar sem, soha a nyomaimat 

pásztázó fény, – de fölismer mindig 

vágyakozó kín és sóhajok imája. 

T. B. 

Önveszély: a képességek sokfelé ágazó leáldozása! 

Harc a füst-sárkánnyal 

Apám füstje – eregetés sapkaforgója 

aranypihés mellkas fölött a beszûrõdõ 

délelõtt csapásain huszárkodva, 

seregek ezüst sereglése foszlódik 

pergõ gyermekmúlt pillanat-képein. 

Az elsõ szédülés – pikkelyeivel 

legyintett meg a füst-hüllõ, váratlan, 

szégyenemmel elhúzódva, magamhoz térve 

hosszú-hosszú tûzszünetet rendelve el. 

Aztán dohszag, Kossuth és szegénység 

egyszerre itatta át tüdõm és életem, 

hanyatt vert, magához rántott és fogva tart 

sárkány szippantásaival, köhögéseivel. 

223

Az örökös szomjúság legüdítõbb csillapítója: az önerõforrás. 

224 

Symphonia – egyre rekedtebb 

hangszálakon kúszva a feketedõ 

tüdõcsúcsokig, zsuppanva tovább, a szív 

billentyûit bénítva lassan 

és egyszer véglegesen. Már 

válok magam is sárkány-pofává, 

parányi tüzek lángjait izzítva és 

húnyatva tûz megadással 

füst-zászlókat föladott várfokaimra, 

emlékezve a sárkányölõ 

egyre haloványabb lándzsájára! 

Ördögök estélye 

Ma, hogy újra áttörte melegével a tél 

sáncait a kisütõ nap, még az éjjeli 

álom szárad a délután havas földjei 

fölött, az éjjeli álmot nem feledi 

aki él. 

Csillárok, ragyogás, boltosodó terem és 

arcok, táncok, átkaroló karok, kacajok 

között a selymek fénye, szemek borittas 

csillogása – majd a lassuló pillanat 

és karmokat növesztenek jól ápolt körmök 

és pozsgás arcok pofacsontjai megnyúlnak 

és a bõrt már nem simogatja az ujjhegy, 

barnamedvék, sakálok durva szõrzetét tekinted 

és fenyegetõn – mint kép a képben – a színpad 

táncosai úsznak, úsznak feléd, tengeri szörnyek, 

az akvárium üvegfalát nem törve át, 

hátrálsz, mint gyermekkorodban túlerõvel szemben 

– féllepedõnyi üres falat keresve –, 

de orrodat nedves orr böki fel, 

pajkosan: légy magad is durva állat! 

Fenyeget ez a csilláros, boltíves terem, 

lököd félre a mézeskalácsos asztalokat, 

kopognak már székek csavarjai esésükben, 

tükörsima padlón gurulnak, sokasodnak, másznak, 

pókok, hangyák, ezerlábúak õk, s jaj, 

keresik, közelítik kisdedek ágyát, 

te pedig buksz mancsok, paták, trappok alá, 

tenyereddel fogd vissza e pestisi hordát, 

bojtár-ujjaidtól csak gyarapodnak a kondák, 

jaj, kedvesed arcán mámoros pírra bunda ül, 

oda az ország, oda a jóság.

Vége van itt ama farsangos zeneszónak, 

magára õrült támad így, kit angyalai már 

sosem óvnak, ördögök estélyérõl nincs menekülni 

hová. 

Csak a csillár, a csillár fölötti tér 

még tapodatlan õrhelye lobog elõtted – 

föl, föl, szabadulva nyílegyenest, s erõdet 

visszanyered! S porladó tömbnek 

nyomaként hull szét az álcasereg, 

s él, Aki él. 

Bomlik a pokoli népség, 

visszairamlik a sáskautánzatok árja, 

arc-puha, emberi szép kacagást ölt ott maradottak 

csöndes csapata, szökik a pohár koccintásra. 

S ereinkben már fények ereje kószál – 

fojtogató teleink karmai visszahúzódtak, 

s madaraink közt oszthatod is mátyásnapi 

sípjaikat, s benned is elkezd hajtani 

az a megõrzött, tavalyi fûszál. 

Citerás szent 

(1996. február l6.) 

Nagy megoldások hajszolása könnyen eltapossa parányi 

sikereidet is. 

Pogány fejedelmek vére 

csörgedez ereimben, 

kik belecsorgatták életüket 

Isten zokogó kelyhébe! 

Véres szándokaim zabolázom, 

vágtató lelkem ne törje át 

palánkjaitok rosszindulattal 

cövekelt évezredes falát. 

Köznapi Ararátok 

lejtõin zuhanok, 

lábainál szent hegyeknek 

forrásaim: sóhajok. 

Citerás szent a szentem: 

jöjjön csak síppal, hegedûvel, 

magamra soha ne hagyjon, 

Uramhoz ha szerelmem ível! 

225

Talpra állítanak – õk, az egészséges mondatok, 

amelyekkel félredobhatod a gondolkodás megszokott mankóit is. 

Lehetnék Dávid, Ekhnaton, 

Francesco dala birtokom – 

Nap-bátyához vidáman fordulok, 

táncolunk, csöndes farkasok. 

Csillag – a homályban 

Március, Március, 

bocsánatos lelkû 

Március, 

bolyong hazátlan 

bérünk ma is: 

az emberjuss; 

kísértõ száll föl – 

szennyes füst: 

nyálkás szenny, korok korma 

arcod ifjúságát csókolja, 

ezernyolcszáz-negyvennyolcas 

hamvasságodat lepi be 

alattomos esztendeink 

képmutató lepleibe, 

emlékeinken – seb, 

kísértõinknek billoga 

marhabélyeg – 

egyetlen napunk 

sem volt soha 

várandós lelkünknek 

szülõszoba... 

de volt munkásõrcsuha, 

gumibotok, kordonok, 

ütlegek, rendõrkapualj-rémek 

rettegés teli 

oduja, 

megaláztatások 

ostroma, 

lesütött szempillák, 

mint gúlába tett dzsidák 

Világosa! 

226



Március, 

bolyong hazátlan 

bérünk ma is: 

az emberjuss; 

láttál te mégis 

mécseket, 

szív fölött tüntetõ 

kokárdát, 

asszonyt, kézen fogott 

gyermeket, 

s a zsoldosok agresszszívébe 

naponta 

belopódzott az öngyûlölet... 

Moly rág itt mindent 

ma is, 

moly eszi szegények 

rongyait, 

átlyuggatott az igaz, 

a hamis, 

de 56-os zászlainkon 

véráldozatok fénye 

vakít! 

Az ép mondatszerkezet tartópilléreire – fölépülhet jellemed is. 

Vasvári lépte, Petõfi lángja 

Jókai mosolya, 

Táncsics óvatos, tántorgó 

háládata – 

nem ilyen tavaszról 

álmodott, 

hol a lelkek szirma 

életeink ágaira 

ráfagyott. 



Március, 

csillag – a homályban, 

fény – várakozásban; 

oszlató szél, áldó vihar 

évszázadok vágyaival – 

az isteni juss. 

(1998. Március Idusára) 227

Virágvasárnap mámorában 

Ne keressd a végleteket, mert az ép jellemhez amennyi azokból szükséges, 

azt sosem veszítheted el! 

Virágvasárnap, forgatag, 

hallják szavad, Názáreti, 

ifjú vagy még, lobog hajad, 

szemed kék villámként veti 

közénk az ég parancsait, 

fóliák sem õrzik szavad, 

durva fába oltó anyag, 

fogadnak lélek-társaid. 

A lépteid, a lépteid, 

ki látta nem felejtheti! 

Jeruzsálem vak tereit 

átlebegted, Názáreti! 

Eszméletét vesztette mind, 

ki járt veled, majd követett, 

a jobbik sors kezeddel int 

s hangod jobbító förgeteg! 

Zugárusok, zsoldossereg 

fegyvert s áruját elveti, 

mögéd tolong, elõdbe leng, 

mennyei, te Názáreti! 

Így volt, láttam. S az alkonyat 

égboltja fölötted dördült, 

szava elcsuklott, elakadt 

s a szív könnyekkel könnyült. 

Jeruzsálem, végítélet, 

torkunkon a fojtó gombóc; 

Menny ajtaját nyitván kéred: 

bírjuk igéd! Az utolsót! 

Halljuk máig minduntalan: 

„Miért, miért, Uram..., Uram!” 

– Míg egyetlen tisztátalan 

a Föld zugában megbújik 

nem ragyog, nem, fényes Utam. 

228

Csíksomlyó, Székelyföld köldöke 

Végre, végre 

árad megnyomorított nép 

apraja-nagyja 

– mi végre? – 

föl, föl Csíksomlyó szent hegyére. 

Körül a szekerekkel nyikorgó táj, 

s mint gyermek kapaszkodik a saroglyán – 

csüng Mária-dalos emlékeiden, 

ki oszlopos fáid alatt megpihen. 

Megérte! 

Szülõk és nagyszülõk kisajtolt 

verejtéke 

öntözte ezt az ifjúságot, 

míg kart karba, 

énekszót énekszóba öltve 

jövõnk útjának nekivág most. 

Végre, végre, 

öltözve tarka ünneplõbe 

jönnek táncolva körbe 

ezerszer áldott gyermekek, 

kezükben kendõk lengenek 

könnyeinket letörölve. 

Végre, végre, 

mily látomás ez? 

Hány évszázad álmodta meg? 

Nincsen táltos, sem vátesz, 

ki széthullt magvait népeinek 

remélte volna egybe gyûlni! 

Lám, a Székelyföld köldöke 

tápereit magához még begyûjti, 

s vissza parancsként lükteti: 

bárha reményünk csak volna gyûszûnyi, 

nem szabad elgyöngülni! 

(A kárpátmedencei magyar ifjúság 

táboroztatásának alkalmából, 1996) 

Nem elég jónak, de erõsnek kell lenned, hogy rossz sugallatok játékszere ne lehess! 

229

Csíksomlyó! Székelyföld 

köldöke! 

Most esküszünk – Isten velünk! – 

földünk bérceire: 

vélük magasodunk 

erkölcsben, tettben, akaratban 

– szívünkön eskü zárja kattan –, 

de fûszálainknak, pillangóinknak, 

megõrzött táncainknak, szavainknak 

sem szabad soha vesznie. 

Õrizve õrzõk 

maradunk, 

élve éltetjük tovább 

maradék vérünk zuhatagát – 

magunk erejébõl mi magunk, 

mi magunk. 

A síkság írnoka 

A sok feladat – akárcsak egyetlen sikeres megoldásának 

a reményét is kétségessé teheti. 

1. 

Mint lábadozni vágyó testünk-lelkünk 

zuhan-ájul a régi nyavalyákba – 

ragyogást sejttetõ tavaszra 

úgy csap le hóhullámú fagyok szárnya, 

tegnap még tekintetünk kristályait 

tisztásainkon csillantotta a hegy karéja, 

völgyek selyme, hegyek csipkéi – 

zsurlók lapultak lábunkhoz alélva; 

démoni gyöngyeit ma ismét szórja 

dühös fellegek óriás rostája – 

asszonyom hajában az ékszer 

fagyhalál-kopogás növendék fákra! 

Meddig még ez a zötykölõs és gyilkos 

idõ? A nemlétbe ragadtatásig? 

S megbékélünk-e önmagunkkal, 

békénkre mikor már senki se számít? 

Hajnalkák, liánok mégis sarjadnak, 

villámsújtotta nyárfánk is virágzik, 

mézelõ anyaöl a föld, a rét 

s folyónk is dagad, dagad áradásig. 

230

2. 

Készül a zápor hullani 

földjeinkre, nyílik a szirmok 

szelekkel áradó kedve, 

futnak hozzájuk rétek útjai, 

töltések kanyarjaiban 

bekerítõ felhõraj robog át, 

ragyogtat a tarlók üstökén 

már-már a Nap is koronát; 

de – végre! – elõbb szemerkélve, 

majd tengerrobajjal vezényel 

rohamot a Síkság Ura házszegletre, 

tetõre, fára, bokorra, sötét fénnyel. 

Áztató, áradó május! Vártunk és 

várunk életünk szeszélye – szédülj, 

pihenj és kábulj csillagnyugalmú 

estéink oltalmazó fészkébe. 

Aki nem keres, maga is elvész! 

3. 

Ki Az, ki mindünk nyugalmát 

õrzi kéretlenül? 

Kinek szívébe hazának 

csillagárny települ? 

Termõ tavaszunk árendása 

virrasztó békák évszakában 

visszaadni készül örökét: 

fecskék cikázó hajnalát. 

Tiszával áradnak szavai, 

álmodja népe dalait, 

akárha õsei mormolnák 

dallamait – hangjukkal hasít 

éjszakák felhõi közé 

távolba térõ csillag-utat! 

Ki Õ? Kinek betûit 

körmölöm? Milyen írnok 

szavaitól lobban lángra 

virrasztásaim lámpása? 

231

Mondatséták – hová, Kihez vezettek el? 

Az Õ – akárha Én s az Én 

akárha Bárki lenne – 

Kinek bárkája úszik egyre 

illatözönnel elegyedve? 

Istenem, csak szóljunk hozzád 

fohászokkal és imákkal – 

Földünk Fiát földi útján 

fényességgel vezesd által! 

4. 

Csöndesen, partról a túli partra 

s folyónkra nézel; réven átkelõk 

batyuja derekukat veri leapadva, 

szemük várja az otthont, áttetszõ 

fényükben suhognak part menti fák, 

gyermekdaloktól ittasul a szellõ; 

Istenem, elõtted néma párban 

megáll az idõ vendége lassan – 

sodorhatatlan’ a sodró árban. 

Tiszazug vigasztalója 

„ne maradjak piszkos, rozsdás, hanem legyek 

ragyogó, fényes ekevas az Úr kezében!” 

BERECZ ERZSÉBET SKOLASZTIKA /1898 

XI. 12. – 1932 X. 21./ A magyarországi 

ST. BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁG alapító perjelnõje 

Kishúgunk, ki lettél Tiszazug napfénye, 

Nyúlós felhõ borítja még tekintetünk, 

Titkon kerekíted jóságunk szõlejét 

Metszõ mosolyoddal! 

Lelked száll föl, árad virradati páránk 

Habjaival, föl, föl ébredõ nap õszi 

Lobogásának ezer sugarához 

Pusztáink homokján! 

232 

Magam is, õszi lélek, jöttem az õszbõl, 

Õszi szinekben hordom az isteni fényt, 

Téged is Tiszánkhoz õszi út röpített, 

Életfánk virága!

Lelked mintha volna sûrû mézek mása, 

Lassítja késhegynyi utamat tehozzád, 

De imáid röpítnek fohászon túli 

Bizonyosságunkhoz. 

Súlyos kicsi élet! Rád gondolni nem más – 

Ólmokat olvasztó Tiszatáj napfénye, 

Fájdalmak angyala, te, örömeinknek 

Szárnysuhogását hoztad az Alföld 

Szikkadt rögjeire. 

Hányszor láttad vízbemerült leveleknek 

Sárga csónakjait délre leúszni, az 

Elmúlás szigeteit meg-megkerülve, 

Örök Út szomjasa! 

Szívedig hányszor hasított a bíborral, 

Zölddel föllobogózott homokhát esti 

Harangszója! Mulatós, boldog népeink 

Szüreti oltárán! 

Fölhólyagzott, lila ujjbegyeken hányszor 

Nyugodott el hûs ajkad borogatása, 

S indulatos szíveinknek megnyitottad 

Békénk nagykapuját! 

Van-e egyáltalán barát, felebarát, akit még nem árultál el 

folytonos másokhoz fordulásaiddal?! 

Látod, újra és újra éhes a lélek 

ÁBC-d betûire, szavaid Sátánt 

Kidöntõ árterének hullámaiban 

Újulhat vetésünk. 

Látjuk még lebbenni fehér ingedet, 

Vigasztaló, halljuk suttogni hangodat, 

Te súlyos kicsi élet! Minket már könnyen 

Emelsz tenyeredre, Isten mosolyában 

Fürösztöd meg néped. 

(Istvánújfalu, 1996 X. 13.) 

233

Tiszazugi nyár 

Mozgásformák az állítmányokban – a mondat mozdulatai. 

1. 

Mégis a fecske az ereszaljra visszaszáll... 

epertõl, ribizkétõl kifeslõ rózsa a száj, 

évõdik, táncol elõttem a nyár... 

vízparti asszony lejtõk hajlatán. 

Zöld lomb ha rezzen, szellõ lopakszik, 

páráll még, de fulladásos a nyárfás szik. 

Villám céloz, buzogányát a zápor elénk veti, 

szívünkben mégis alkonyulnak az indulatok... 

fû-tengerek kicsiny „Elm-tüzei” 

kertünk végében lángoló pipacsok. 

Selyemzöld szõlõkacsok – hány kapaszkodási vágy 

készül az õszre, õrizve magát. 

Taníts meg, Alföld, õsi sír, századok temetõhelye, 

ragaszkodó élet, tapasztott házfal, élni miképpen kellene! 

2. 

Domborul zöldre a zöld, 

almalevélre alma hajol, 

ágak hegye az égre emel tõrt, 

mennydörgést görget a szél valahol. 

Hullámtaréjként villan a fecske, 

könnyként az esõ megered, csepp a cseppre, 

gyermekét az anyja röpülni hagyja, 

akác-szél bondul, szikföld harangja. 

Mint valami székesegyházban apróbb harangok, 

fecskék, cinkék, rigók miséjét kottázza a dalnok. 

Szemléllek, Alföld, benned a megmaradt nép 

Ázsia tengerébõl a lecsillapult tajték, 

nyugodni vágyik, megmaradni, nem álmodik, 

de álmait õrzi kert, ház, állat századokig. 

234

3. 

Különös, különös kanyarulattal 

jár mifelénk a felhõ, 

mint vadászatra induló hal, 

áldozatát bekerítõ, 

már levonulóban a zápor, 

de vissza-visszanyilaz 

s megrázkódnak nagy viharától 

a bokrok, a fák, a falak, 

riadt madáranyák sikolya 

mennydörgéssel versenyez: 

„A fészket, a fészket soha 

ne érje baj, se fergeteg!” 

Megbúvok benned, Alföld, hatalmas tenyérnyi fészekalj, 

megférünk rajtad mindannyian – múltak, jövõk rajaival. 

Vízfelületek: a folyó még mindig „futótükör” – 

de az állótükör sem mindig pocsolya! 

4. 

Az elsõ éjszaka sötétsége, 

lámpátlan, csak a hold fényessége... 

a templomtorony s a Tisza iránya... 

keresõ talpak tétovasága. 

Csuklyába temette arcát, 

a falu volt a társtalanság, 

nem volt, aki szólítsa õt, 

csillagok párkányára könyökölt. 

Mégis, árvaságának asszonya 

kilátott a sötétség útjaira... 

Roskatag házhoz vezetett minket 

s a zsupptetõ elénk szalmát hintett. 

Egy-egy nyárfa magassága, 

óramutató homálya 

percegte ott a szellõ-idõt, 

mérte még a mérhetõt. 

235

Talán ha akkor sejtelem se volt, 

hogy révbe érkezett vándor hajónk, 

A pocsolya – fölszárad. 

Az esõtartály – megtelik. 

talán akkor egy bölcs kuvik ha tudta már, 

csuklya alatt mosolygó arcok sora vár. 

5. 

Hegyes szuronyú darazsak, hozzánk visszatérõk, 

parányi ulánusok, vértjük fekete-sárga, 

szembeszállna mind ember-hatalmú túlerõvel, 

sejtfalu falvaikat õrzik élet-halálra. 

Lám, civódások földje ez, békétlenekkel megbékélten, 

derûvel fájom kínjaid, hogy hozzád tértem. 

Gonoszság lapul minden árpa-toklász szúrásában, 

az „enyém-tiéd-övé” szomorú fuldoklásában. 

Egymást fojtogatja a büszke élni vágyó, 

panasztalan, akit legjobban sújt a század, 

a szívét, a lelkét a jó szónak kitáró 

visszahõköl a túlerõtõl, mely fondorlatokkal támad. 

Mégis Alföld, Tiszazug, benned leltem világot a világban, 

barázdált arcú néped jövõért kiáltó vágyában. 

(Nagyrév, 1997. július) 

Veled lélegzik most a nyár 

Emlékszel még? Már hideg volt 

a város falai, tornyai alatt, 

lábad még alig dörömbölt 

a méh belsõ hártyáin életjelet. 

Vércseppre vércseppek – küldted 

hírnökeid, hogy nyissuk föl záradat 

– délután fölsírt a kisded! – 

s a ráhajló Nap mosolyban fürdetett. 

Torda fiamnak, 1995 

236

Már az elsõ nyár borítja be arcod, 

fecskék szárnyai pengetik 

testvérré fogadó perceik: 

nyaraidat nyarak sorával sarcold, 

magad is majd fészkedre visszatérhess, 

áldjon Nyár Keresztje, te örök éhes! 

Pihenni csak és ragyogni 

Az ember végül is úgy pihen az ágyban, 

álom és jóllakottság ha éri párban, 

mint gyermek, anyjára végre rátaláltan, 

csitulnak a lankadatlan háborgások 

s ti messzi dolgok tõlem már messze álltok, 

jönnek, jönnek felém a Három Királyok, 

bárha a lehulló csillagot, – mint gyermek – 

zománcként mi az ég kelyhérõl lepergett: 

fölvetném égni földieknek, égieknek. 

Tormás fiamnak 

Az égbolt mennyi változása tükrözõdik – akár egyetlen 

vízgyûjtõ hordóban is. 

Pannon nyár 

Csöndes öröm szivárog ki szelek 

rostáján – napsugár cirógatása, 

körben a lenyugvó vulkán-láva 

hajlatain már pannon méz pereg. 

Pincesorok – fehér kuvaszok – õrzik 

– haj! – régi regéknek óborait, 

sólymokat röptet a déli Bakony 

s csobogó patakot pántol a kõhíd. 

Kedvesem, itt vagy, és csöndesedik 

zaklatott életek vulkán-morgása, 

tündérek sóhaja csak melegít 

évmilliók hosszú lélegzetében, 

Ági feleségemnek szeretettel 

vitorlánkba fogjuk halk szeleit 

s hajnal-kék hullámain kikötünk. 237

Vallon õsz 

Nem feltétlenül hû, de légy éber önmagadhoz! 

Loppal az év utolsó harmadában 

fölbukkansz, nyár, a napsugárban – 

vallon városban rád találtam. 

Vereslõ õsz. Nyest szalad, ág ropog, 

vereslõ folyó vizében konok, 

fürdõzõ, fehér szárnyasok. 

Várady Lajos Úrnak, Liège-ben 

Zöld lombok alatt már sárga halomban 

hamvad a nyár ellobbantott tüze itt, 

fáradt felhõk hozzák el a télt is, 

látod-e hótól roskadozó szeleit? 

Bõröd alatt még tengerek új ize 

sós delek eltûnt napjait õrzi. 

Visszaköszön most télben a nyár 

s nyárban a tél, ez a kései, õszi. 

Eljegyzett már a tél 

A hó, a pergés, a hullás, a sûrû 

és apró pelyheit a tél szitálja 

és elfelejt a perc fehér múlása 

és rád szorul szikrázó égi gyûrû 

és, és csupán egyetlen gyûrûs ujj vagy, 

mutat, matat veled múlhatatlan kéz, 

majd a mindenség szívére ejt, buktat, 

a hóesésben csillogásod elvész. 

S a fenyvesek – megõszült madártollak, 

lejtõk kékes síkjain kavarognak, 

hamvad az õszi láng, a téllel ég el, 

s a falvakban menedéket kap árva 

ciprusok sora, védi õket kertek árnya, 

forrasztva eggyé a fagyhozó éggel. 

238

Sikolyokkal jött el az õsz 

Tüskés koponyahéjak, gesztenyehullás ideje jött, 

tudja az õsz, cseréli magát a teremtõ föld, 

váltani buzdit, roggyant terheitõl szabadulni 

még a lecsüngõ, lomha esõsuhogást is. 

Merre remegtet minket az év szele most? Hova vet 

összesereglõ felhõk csapatos vonulása? 

Mit hoz, kicsiny ország, rád ez a szárnyas búcsú, 

tisztul e fenyveseidben egek mocskos lepedõje? 

Csörgedezik kicsi forrás, Gyermek-Rubicon, ki lépi át? 

Jósoknak játék, ezüstfonatú ugrókötél. 

Csörren a rejtek, nyest védi bújtatott fészkét, 

tüntet az ifjú, a gyermek, a vén elorzott jövõjéért. 

Messzi vidék szomorú sikolyát veri vissza a Vár 

tornyainak harang-zokogása Budán. 

Feleljetek Pozsony, Brassó, Gyergyó, Szabadka tornyai, 

vajúdva is csak egy jövõt kívánunk kihordani! 

Isten! Te magadat folytonosan bizonyítod. 

Én pedig téged – de ritkán. 

Vajúdj ország, vajúdj folyó, vajúdásodtól rendül az égbolt, 

hallom az eggyé állt fagy dördülõ dörömbölését, 

már le a tengerekig repedetlen siklik a korcsolyaút, 

néma, befagyott szájjal is jégvirágaid vagyunk. 

Északi õsz 

A Dóm mögött 

folyó hajlik a házak ablakához, 

gyerek szalad, 

nem tudja még jövõje gondjait. 

Ó, gondtalan hegyek, 

õsi sziklák, új életek, 

fenyvesektõl a fenyõlécekig 

kicsi otthonok rideg, de szerelmes 

fészkére ébredek. 

(Uppsala, 1995) 

239

Javíts, –, –, hogy pontról pontra pontosítsd a munkád ívét. 

Fönt a halmok, dombok alatt 

fejedelmek vén csontjai 

ébrednek napra nap, 

ha szõke mókusok játszótereken 

– hullám-kék felhõk társai – 

hintákon ringanak. 

Súgjad, északi föld, 

a titkodat nekem – 

ezüstfényû éjszakáid törött 

cserepû virágai közt 

hány ölelés terem? 

Hány halált, összeroskadást 

szenved a védtelen? 

Hány sírkõ, hány gyász árboca ferdül 

a hajótörött végzeten? 

Erik, Linné és Bergman városa, 

templomok falai, 

milyen tudást birtokoltok 

kivallani? 

Ki nyitja föl a szelencét, 

házak, kertek titkait, 

gyermek – a holnapok milyen vonzása 

alakít?! 

Itt járok lecsüngõ fáid 

lombja alatt, 

ferde, õszi napsugarak tûi 

vakítanak, 

lehet, nem látok már 

hazámig el, 

de énvelem a nyár, az õsz 

még kitelel. 

Van még szó, mit 

súgok néked, 

szerelmem, õsz, váraddal együtt 

bevettelek, 

240 

rabom nem vagy s rabod nem 

vagyok én, 

de életért, életekért 

lobog az északi fény.

Látod, a gyertya lángja 

moccanatlan 

s a füst, a füst csak fölfelé száll 

egy alakban, 

rád is, rám is szelencéje 

a fényes múltnak 

egyszer csak majd 

egyet kattan. 

A Dóm mögött 

folyó hajlik a házak oldalához, 

gyerek szalad, 

nem tudja még jövõje gondjait. 

Õsi sziklák, új életek, 

ó, gondtalan hegyek, 

kicsi otthonok rideg, de szerelmes 

fészkére ébredek. 

Aprószentek hetében 

Hó hull, véd vetést, földeket, 

beborít várost, falvakat, 

de ki óv kisemmizetteket? 

jövõjükbõl kiforgatottakat? 

Kisimult mondatfeszültségek – lélekáram-szolgáltatás. 

Mécs, gyertya gyullad – Betlehem 

kísért jászolok körül, 

születik kicsi védtelen, 

világot kap örökül. 

Védjük õt, lélekben patyolat 

fehérre váltak – angyalok, 

e zúzos télben otthonosak, 

mi pusztuló pusztíthatatlanok. 

(Zoárd unokámnak, 1997 január 3.) 

241

Utazók hazája, Dalmácia 

A terhétõl megszabadult paripa pihenni nem áll meg, de vágtába fog, 

még üres szekerét is elragadja! 

242 

Társaim a szóban. Közöseim a végzetes 

vonzású vágyban. Mondják: a szó elõttiben. 

Mondom: a szó utániban... Szélbe vetett 

matrózkaland. Albatrosz-lebegés Észak és Dél 

két végletû szárnyalásában. Apály és dagály 

örökkön örökké – létünk kincse, kulcsa és 

szótára: az Öröklét ellopott mondathullámai, 

kötõszó-karcsapásai. 

Tenger és Dalmácia. Sós karolású fenség, 

Mediterránum! Terra, Föld, Nappal-nász! 

Este is: ölelõ fogva tartó! Szerelmek, 

gyermekek, fegyverek – hajónk árbockosarában 

Istenek fényûzõ csillagaira bízva. 

Sziklák szigetekké szakadó kopársága, Dalmácia. 

Csatornák békéje, lila öbleid fenyõ-, iszapés 

magzat-illata, Dalmácia. Kövek, üregek 

képzelet-mosta, áradás-lyuggatta partjai, 

Dalmácia. Pag szigete, Zára, Utazók Hazája! 

Szirtjeid kopaszságán trombitavirágok 

kapaszkodása. Leánderek selymes leányka-szája. 

Sókristályaidtól kékellõ kaktuszok, kardosak. 

Víz-mélyeid mohó kagylói, szivárvány-zárú 

állkapcsok, a szépség lakatjai. 

Itt és most hova indul a Képzelet Újszületõ 

Fia táncos lépteivel? Kicsi Gyermek, nézd 

távolok kékséget tékozló kincseit... Nézd 

az élet fegyvereket zabolázó, mégis lángra 

kapó örömét! Így juthatsz el a jövendõ csókjainak 

bogozatlan titkaihoz, kicsi Ember! 

Tûz, Ég, Föld, Víz – tombolj, égjél, lassulj, 

szárnyalj! Fönt-lent: Tánc. Halaké, csillagoké. 

Soraikba belépve lobogjon tûz-ég-föld-víz 

lelked – rokonárnyú táncos társaival! Tánc – 

vonz. Tánc – tép. Táncba tapaszt múlandó sár – 

és táncba tapaszt – – –, Aki el sose múlik! 

Nappal-nász! Éjjel-láz! Albatrosz-lebegés. 

Apály és dagály, Társaim. Nyomtalan lépések 

a virradat-sima parton. És a Sárkány mormoló 

kérõdzése, horkanásai és horkolása, dörgölõdzve 

sziklák esti nyugalmához. Az Öröklét ellopott 

mondatai! Ellesett öblök bekezdései 

a Szigetvilág eposzából.

Gyermekünnep és gyermek-gyász: táncvarázs 

Vénusznak, hadi-bábjáték vérverejtékkel 

Marsnak, Szaturnusznak vérzõ szakadék, 

seb-városok, Jupiternek a szemlézés fájdalma... 

Utazók hazája, Dalmácia – Mi és Ti: pusztíthatatlanok, 

kirabolhatatlanok, Hermész gyermekei! 

Gyermekidõ, te aranykor! 

Ó, kicsi gyermekeim, ti a való világ virágai vagytok 

s nem rabjai – mint még a szeszélyes patak is, noha 

unos-untalan serkenti – az Idõ-malom Perc-lapátainak. 

– Idefigyelni se tudtam már eme daktilusokra –, 

nyílt szívû gyermekek így vezetik az Aranykor fényeire 

struccként homokba bújó apjukat: lássunk mi is 

visszahozatlan gyermeki létünk félvad-félnemes 

pillantásaival. 

A kicsiny elme hogyan birkózik meg tél és tavasz, 

nyár és õsz különbségeivel: hóra topog ki a zoknipapucsban, 

futna tovább, jeges úton csúszna, dehogy 

tudja még, magas láz és tüsszögés miért is várna rá? 

S a víz, a slag kígyójával birokra ha kél, s tetõtõl 

talpig leönti az õt, vajon mitõl riadna vissza, 

sziszegéstõl, marástól? Dehogy! Csak és csakis anyja 

tenyerétõl, apja sakál-parancsaitól. S az út? Ösvény! 

Vezeti õt, ha egyedül is. Micsoda találkozások! 

Csúszások, bukások, fölkelések! Sármaszatos ünneplõruhák, 

ti mesélhetnétek kiapadhatatlan kalandozásairól! 

Mily magabiztos pásztora õ a világ ki-befürkészett 

csoda dolgainak. Jaj, csak az a nem várt visszatoloncolás 

sose volna! 

Életünk mégis folyók deltája – százfelé szakadva is elér egyetlen tengerárba. 

243

A mondatok sója – mint növényeknek a földé – a lélek tisztasága. 

S a kicsiny lélek nagy jóságai: füvet a csigának, 

magot a madárnak, esõt a virágnak, virágot a fának, 

s papának-mamának napsugár-tenyérrel reggeli simogatást 

– szeretet-mutató jelzi újra-újra a Lélek-óra 

legszebb kondulásait. 

Itt még az éjjeli csillagok is mesehõsök, tündérek, 

sárkányok lakhelyei: kacsalábon forgó vár a Fiastyúk, 

nyilazó hõs Orion, s szarvas ugrik elõre, agancsa 

között bölcsõben hozza a megszületett Fényt. 

Gyermekidõ, te idõt is visszavonó! Ki kezében nyugszik 

a gyeplõd? Lassú vagy viharos, kopogós és selymes 

lépteidet nem méri az óránk. 

Hangok árja – leterítesz 

I. 

Érzék – érintés – közelítés vágya – eligazodás (a vaknak). 

Érés – gyümölcsre fordulás – termõvé válás – értékké válás: 

az Én a Te számára érik – a Te számára értékes. 

Ér – kint: életre hozó termékenyítés – a termékennyé 

válás és alakulás legparányibb elõkészítõje, közvetítõje 

(sziklák közül FÖNT-rõl – a hegyrõl – LE-felé, 

termékenyülésre váró völgyek, síkságok felé – („Értõl 

az Óceánig.”) 

Ér – bent: a szív és a test közvetítõje, a legparányibb 

létáramlás medre, benne – egész helyett rész! – 

élettel, vérrel: õshordozó a testben! 

II. 

S a reciprok: az Ûr! Szó-bokraival: ürítés, ürülés, 

üresség. Ûr, hiány, szakadék, semmi... De még mindig 

meder: ha ûrmérték, akkor befogadó, meghatározó, elosztó 

és elhelyezõ – visszatalál Eredete fenségéhez – 

az Érhez (Óceánhoz, ten-gerhez, Ten-hez, Is-tenhez!) 

244 

III. 

Ne folytassuk: mit rejt az ír, a gyógyítás, az írástudás, 

a visszaállító, az újra egésszé alakító, az 

egészségessé tevõ, az írt adni tudó! 

Mit rejt az Írás – a Jó Hír, az Evangélium – a javasemberek 

ír-adása? Mit az Írás Örökké tevõ Ereje! 

Miért érezzük az Irnok nyugalmát az egyiptomiak

szobrán? Vagy a magyarok Anonimusában?! (Pár-darab az 

egyetemes összmûvészetben!) Igék igricei... 

IV. 

Miért az É, az Û után az Í misztériuma? Talán éppen õ 

az Í – a fiú? A harmadik? I.N.R.I. A népmesék diadalmasa 

éppen itt? Hangok sugallatai! Ó, te – i – 

a többes szám jelzése! 

Micsoda visszaáramlás az Eredet írmagjához! Írmagunk, 

mi magunk; hát megmaradtunk! Megmaradás és megmarkolás... 

A Magvetõ markából hová is hullottunk. 

V. 

Érintés! Értelem! Intés! Õsök! Isten! 

Õrzés! Õrangyalok! Õrzõk! Uram! 

(Ki érzi áramló téralkotását a hangoknak? Ki õrzi?) 

Áradás, hömpöly, kiáradás, hangok árja – leterítesz! 

Nyüszítek a fenség dadogásával. 

Ír – 

gyógyítás; 

irgalom. 

Irányított jel 

Augusztusi éj, / rólunk leváló élet, / ó, almahéj! 

(Alföldi haiku) 

Imádság. Játék. 

Az I és a J közé feszített húr. 

Fölforrósodott vesszõ 

a Vers. 

Irányított Jel. 

Imádság. Játék. 

Imádkozó kezed 

Parányi gótikus templom 

imádkozó kezed, 

könnyedén szökik föl 

és ostromol eget, 

az ujjak részletét 

szóval kimondani 

már nincs erõm, még nincs erõm: 

csak tenyeremben tartani. 245

Megmentett igék 

(Följegyzés, 1988 márciusából) 

– Az nem lehet, hogy még a Szemed is az enyém?! 

– Bármilyen bûn nyom, csak Én háríthatom el rólad. 

Átkarollak és fölsegítelek. 

– Karnyújtásnál közelebb vagy hozzám, akár a bûn 

legmélyén is. Szólíts és fölsegítelek. 

– Nem csak Én tartalak Téged. Ha kinyújtott karomban 

nem kapaszkodsz meg, elhagylak végleg benneteket. 

Mert – a Titok! – ti tartotok engem meg számotokra! 

Nélkületek csak sírásom volna a Kezdet és a Vég. 

– Miképpen Téged Én, Te is úgy emelsz föl Engem 

napról-napra, pillanatról pillanatra. 

– Ki Bennem él, Annak szárnyai sebezhetetlenek. 

Szállásunk, szárnyalásunk 

I. 

Õ személyes közlésével teszi magával közössé azt, 

akit közösségébe emel. Közlésében éppen ezért a 

Közte és a fogékony lélek közötti ûr, üresség, 

szakadék töröltetik el! 

A Jó hír éppen így számolja fel a lélek magányos 

sötétségét – s avat bennünket a Fény gyermekeivé. 

II. 

Mi a nyelv? Ige? (Ígéret? Igézet?) Közlés? Vagy pedig 

egylényegû Kimondójával? A kérdés: nyelvünk lehet-e 

egylényegû a Kimondójával? 

Ha egylényegû – ráhagyatkozhatunk. Ha tudunk és 

bátorkodunk hagyatkozni, Rá hagyatkoztunk-e? 

III. 

Magunkba szállás – szállás magunkban. 

246 

IV. 

Szállás: közös szállásunk Vele. De közös szállásunk, 

szárnyalásunk röptetõ helye, középpontja is!

V. 

Közeli röpülések: szállást erõsítõ, építõ céllal. 

Távoli röpülések: ragadozás, élelemszerzés. 

Magasba szállás: a szállás védelme, õrzése. 

Létrája szent hegyünknek 

(Bolyki Istvánnak barátsággal 

a POMÁZI SZALON avatási ünnepén) 

Pilis, partra vonszolt, hegyekké nõtt 

vitorlása a múlt idõnek! Szikla-árbocos, 

szelekbe fogott, ledönthetetlen gálya! 

Pilis, õrálló szarvasoknak bérce, 

Urak asztala, Barátok halma, Prédikálószék, 

ártatlanságunk Bölcsõje, kevélységünk Ormánya! 

Pomáz, nem kapuja, de fölhágó létrája 

Szent Hegyünknek, ezüstös Dera – Ariadné 

fonala; Vaskapu – a tû foka, 

melyen Theseusnak át kell jutnia; 

Pilis, nemzetmúltunk Ithakája – rejtelmes 

Holdvilág-erõd – árkaid labirintusában 

gyõzzük csak újra s újra legyõzni a Bikafejû Bûnt! 

Õrtálló gályánk! Évszakok Noé-bárkája, 

ködben pirosló nyúlszem és csipkebogyó, 

hó-árban széncinke s gyémántos Feketekõ! 

Látod-e azt a fellegek közötti ütközetet, 

hol teérted csatázik unokával az õs és 

õssel az unoka – s békülõ mozdulatukban 

Ezüstheggyé, Aranyvölggyé, Zengõdombbá 

szelídülnek Észak Villámai s Disznai – és 

Cseresznyésvölgyben õzek legelésznek csöndben. 

247

Pilis Hungarorum 

Pilis dombjai, völgyei, forrásai 

isszák a napfény hétputtonyú 

óborát, sziklák, erdõk, tisztások 

õrzik ó-idõk viharos vágtáit, 

Árpád lassú, pontos léptei 

mérték ki itt szálláshelyének 

vonalait, s a templom-felverõk 

hegyeink fájából faragták keresztjeik. 

S az ártér! Még emlékezik szerb 

kereskedõk menekülõ hajóira. 

S az ég! Templomtornyok ívelõ 

magasába feszíti idõtlenségét. 

Zúdul áradatban honvisszafoglalók 

házat emelõ verejtéke a vállon, 

csipkebogyó, mandula, dió édes 

szerelmû zamatán aprónép erõsödik. 

Pendülnek húrok, kobzok, hegedûk, 

lantok; szamarak, kecskék, mókusok, 

pintyek, rigók, vörösbegyek az õslakók, 

s a népek, mint hullámzó Duna-ág: 

torkolló források, csobogva mordulók, 

lettünk itt együtt – csöndes magyarok, 

elûzöttek és bejövõk, idõktõl sodort 

szõttesek, idõtlenül ragyogók! 

Pilis, te csorduló kehely 

római katonák asztalán, 

Pilis, te Pálos-rendiek 

erdõket visszhangzó fogadalma, 

Pilis, te hajók vontatókötelén 

vonszolt néprakomány, 

népeid éhét oszlató, 

te hungarus anyaföld, 

248 

Pilis, te vadak sétáló 

szabadsága, szárnyaló méhek 

fák odvaiba rejtett 

édessége, Petõfi fiatal

mélabúja, õrtálló sziklák 

nyugvó pillantása, malomkövek 

fájdalma, gyermekek 

kacagó fogainak õrleménye. 

Pilisi kószálások 

Avarhalmok árkaiban 

kutyánk hegymenetben, 

jutottunk egyre fentebb 

sziklarések égboltjáig, 

napsugarak indáival 

oszlopromokra mászó 

gyermeksereg zsongása 

dobogtatta dombjainkat, 

(Ágnesnek, családi sétáink emlékére) 

szakadék-szédülettel 

álltuk hegy-élen a szelet, 

s ha jött a tél, szánkónk 

lejtõk hosszát szállta meg, 

és mennyi-mennyi pihenés, 

csodálkozás, ragyogás 

fogadott erdeink tisztásain: 

összefutó utak egymáshoz 

térdeplõ áhítatában! 

Magyar magyarral találkozik 

(Duma István András csángóföldi költõ barátomnak) 

Köszönnek nekem „jó estét”, 

köszönök vissza „haza-é”. 

Visszatér Kárpát vándora, 

griffmadárháton té s tova. 

Asszony szólja, huncut szeme: 

„megjárta-e?” Mondom: „meg e”. 

Áldással vár csángó vándor: 

„Szûz Mária adjon százszor!” 

249

Megállít egy kõ-bálványka: 

kövek között vagyok árva, 

Isten tett le e helyemre, 

ügyelek az én népemre. 

Klézse népe, Szeret népe, 

barátomnak élet-fénye! 

Hosszú utunk – csak egy helyben 

járást mintáz szeretetben – 

századokat átívelõ 

életünk – az õstisztelõ. 

(Külsõrekecsin, 1998. aug. 6.) 

250

Harmadik könyv 

TALÁN A SZÍV MARAD… 

Versfordítások 

Az utolsó kamasz férfi dala 

Kamasz-Szamojéd dal 

Lotz Jánosra emlékezve, 

Kabdebó Lórántnak tisztelõ szeretettel 

Hol vándoroltam, fekete hegyeim – 

fekszenek mögöttem. 

Vándorolt földem, sarjadó, aranyos füveim – 

elveszõben. 

Fekete hegyeim – 


Fehér hegycsúcsaim – 

maradnak mögöttem. 

Erõsségeink – 


Nagy nemzetségem mögött 

elmaradva fekszem. 

Véreim nyomán vándorolva 

fekszem. 

Hol halaim fogtam, tavaim – 

fekszenek mögöttem, 

nem látom õket immár. 

Fekszenek ház-oszlopaim – 

elrohadtak. 

Durva kéreg-ingeim mind összeszáradtak, 

elhagytak. 

Taurinus 

Stauromachia 

részlet 

Ott, hol kertek alatt a gyümölcsfák sok faja díszlik, 

és a virágok ezer szine nyitja mosoly’gva szemét ránk, 

hol tavaszok jöttén a’ szép majoránna elõbúj’ 

s versenyt illatozik tûzpír- s patyolatszinü rózsa, 

hol koszorúval körbe övedzi a tarka lugast is – 

ott biz’ ezer fiatal gyakorolja magát a porondon! 

251

Vlagyimir Majakovszkij 

(Oroszország) 

Hallgassátok! 


Hiszen ha kigyúlnak a csillagok, 

jelzik-e – valakinek szükséges ez? 

jelzik-e – valaki óhajtja õket? 

jelzik-e – valaki aranynak látja e köpéseket? 

És a déli por förgetegébe 

rokkanva 

fölrobban valaki az Isten elé, 

fél, hogy lekési, 

eres kezeit csókolva 

kéri – 

lehessen azonnal csillag – 

esküszik – 

csillagtalanul a kín kibírhatatlan! 

És késõbb 

járkál izgatottan, 

látszatra nyugodt. 

Valakihez szól: 

„Hiszen neked nem kell most semmi? 

Nem szörnyû ez? 

Nos?” 


Hiszen ha kigyúlnak a csillagok, 

jelzik-e – valaki óhajtja õket? 

jelzik-e – szükséges mindez, 

hogy esténként a tetõk közén 

bepillantson egy csillag? 

(1913) 

252

Fernando Pessoa – Ricardo Reis 

(Portugália) 

Gyûlölve-szeretve 

Gyûlölve-szeretve, de Krisztusként soha, 

Mint más régiekben, benned úgy hiszek. 

Többnek-kevesebbnek nem tartalak 

Náluk, csupán a legfiatalabbnak. 

De gyûlölöm mindazokat s taszítom, 

Kik az egyenlõknél elõbbre tartnak. 

Csak úgy szeretlek, ha sem óriásabb, 

Sem törpébb önmagadnál nem vagy. 

Szomorú Isten, szükségem van Rád, 

Kultuszban, Panteonban helyed nem volt. 

Rangosabb, tisztább nem vagy bármelyiknél, 

Mindenre volt isten, csak Terád – nem. 

Krisztus-imádók, gondoljátok meg, 

Az élet sokszoros, a nap mindig más. 

Mi is csak sokszorozódva létezünk, 

Igazzá, önmagunkká így leszünk. 

Isten 

Néha, magamban hordva – Isten vagyok, 

Egy személyben az Úr, a hívõ, az ima, 

Az elefántcsont-ikon, 

Isten egy pillanata. 

Máskor semmi, csak tagadója vagyok 

Istenemnek, akiért lelkem száll, 

Nézek egy boltozatot, 

Ami üres éggel vár. 

Ó, Istenem… 

Isten, ó, Istenem! Én félreértem azt, 

Aki én vagyok! És az, aki lennék, 

Tõlem távol él, hol lényem szabad, 

Messzire indul és nélkülem lép. 

253

Istenek, erõk… 

Istenek, erõk, bölcseletek, hitek, 

Eh, mennyi magyarázat, semmi eredmény! 

Lábam a parton keresztbe raktam, 

Állva se több mint ferdén. 

Túl Istenen 

I. A MÉLYSÉG 

Tekintlek, Tejút, körbe, 

Felejtek látva-látni, 

Mintha csak belém döfne 

A látvány, mily parányi – 

A földön folyni, szállni? 

Üres volna itt minden – 

Gondolatom héja is, 

– Magam s benne világom – 

Minek még magva sincsen. 

Elvész a Lét, a levés, 

Gondolatnak – szám vagyok, 

Szorzatnak mégis kevés, 

Lét s Eszme s Lélek nem oszt 

Engem Földhöz s Éghez… 

Csak hajlít Istenéhez. 

II. AZ ELMENÕ 

Elment, de nincs Mikor-ja 

Sem Miértje, sem Sorja… 

A Nem-ismert – az sodrás, 

De Benne – nincs hasonmás… 

Hatalmas, de Méretlen, 

Léttelen, de meglepõ… 

Nyoma van Mindenekben, 

Isten árnya, elmenõ… 

254

III. AZ ISTEN HANGJA 

Ragyog egy hang az éjben… 

A Túl szívébõl hallgatom… 

Te vagyok és a minden. 

Az örömben a borzalom, 

Kihunyt fáklyáját félem, 

De Õ visz át világokon. 

Eszme és Név hamvadoz’, 

De segít a hang: A világ 

Magva benned én vagyok. 

Komorhullámú fénypalást – 

Visszhangozok s áradok 

Istenhez a mélységen át. 

IV. AZ ALÁHULLÁS 

A világ ideáiról 

Ki leszédül… 

Abban a mélység ûrje forr 

Maga és Helye 

Nélkül… 

Önmaga üres, 

Csak a káosz, 

Ahogy Lénynek véli magát… 

Járatlan lépcsõsor a válasz, 

Vízió, de nem látni át… 

Túl Istenen! 

Nyugodt sötétségek… 

Az Ismeretlen fénye… 

Minden értelmezés más, 

Lélek, 

A megfejtésnek vége… 

(1913) 

255

Fernando Pessoa 

(Portugália) 

Emlékoszlop 

A név hatalmas, az ember parányi, 

Én, tékozló hajós, Diego Cao, 

Az emlékoszlopot a parton állni 

Hagytam, s szállt velem a hajó. 

Istent kísért a lélek – s a mû torzó, 

Ez az oszlop szélnek s égnek a jel, 

Hogy munkám merész – de a rész csak mottó, 

És a mûért Isten felel. 

A gigászi és való tengerárnak 

Négy pajzs tanítja’*: ha elõdbe áll 

Görög vagy római – lehet véges hab, 

De végtelen – a portugál. 

S a csúcs keresztje mondja ki: bár lelkem 

Lázas hajóutak felé lökött, 

Mégis az Isten nyugalmában leltem 

Föllelni vágyott kikötõt. 

(1918. szeptember 13.) 

* Az Emlékoszlop fejének négy oldalára a portugál címerpajzsot faragták. 

256

Az idõk 

(részletek) 

I. ÉJSZAKA 

Egyikük hajóját a tengeren 

Elragadta a végtelen. 

Másik kapott királyi engedélyt 

Keresni elveszett fivért. 

Hit és kaland indította 

A ködbe fúló végtelen habokra. 

Múlt az idõ. Nem adta vissza már 

Õket a tengerhatár 

Hazájuknak, bármi volt is ok, 

Útjukat fedte titok. 

A harmadik hiába kért, 

Hogy útra keljen, királyi engedélyt. 

* * * 

Hallják a szolgák, ahogy föl-le jár. 

Fogoly a vár fokán. 

Látják-nézik kiszikkadt termetét, 

Szeme bár lázban ég, 

A szûkülõ tekintetet, 

Kutatva a tiltott, kék végtelent. 

* * * 

Uram! A két fivér, Neveink viselõ – 

Dicsõség és Erõ – 

Elhajóztak az öröktõl való 

Tengeren; s az a jó, 

Ami lelket hõssé tehet, 

Õvelük fölkerekedett. 

Vágyunk keresni õket tengeren, 

El, e hitvány fogságból el, 

Keresni azt, akik vagyunk, magunk 

Távolában; nyújtjuk karunk 

Föl istenhez, sóvár lázunk. 

De Isten megtagadja indulásunk. 

257

II. VIHAR 

Mi fekszik a tengermélyben nyúghatlan? 

A vágy az: Portugália. 

Mely kívánság taszít a magasba? 

Az akarás óhajtása. 

Ez és a sejtés, az éji pompa… 

De már ahol a szél sirámol, 

Villám, Isten fénytornya ragyogja 

Sóhajtását tengerárnyból. 

III. NYUGALOM 

Mi partról szól a hullám, 

Hogy meg nem található, 

Bár kutatja hány hajó? 

Hullámok alábukván 

nem ragadják föl soha? 

Tenger partját csapdosó 

Hangjának hol van hona? 

Sehol-mindenhol partja, 

Tudható hallomásból, 

Szökik a látomástól. 

Hajó, armada, flotta 

Célját föl nem lelheti, 

S a tenger ostromától 

szemük magánnyal teli. 

De vannak még oly rések 

A Túlnani Világra, 

Amelyre rátalálva 

A tenger rétje fényt vet. 

Sziget sejlik, rejtõzõ, 

A Szerencse Szigete, 

Ûzött király menhelye, 

Bûvölt életét megõrzõ. 

(1934 telén) 

258

Giuseppe Ungaretti 

(Itália) 

Nép 

Menekült a pálmák csordája el 

s a végtelen 

hold a szikkadt éjszakán 

A zártabb éjjeli idõ 

gyászruhás teknõce még 

matat 

Egy szín nem tartja magát 

A kétely részegült gyöngye 

oszlatni kezdi a hajnalt és 

a pillanat parazsát 

lábainál 

Új szél-rikoltások 

már nyüzsgölõdnek 

Hegyek között elveszett 

harsonák méhkasai 

Régi tükrök, gyertek 

ti rejtett víz-zugok 

És 

miközben tornyosuló havak 

éles palántái immár díszítik 

õseim sokat látott láthatárát 

fényes nyugalomban 

sorjáznak vitorlák 

Ó hazám, mennyi korszakod 

ébred föl véremben 

Keményen lépsz és énekelsz 

kiéhezett tenger fölött 

259

Vég 

Hisz magában, vajh, s az igazságban, ki nem remél? 

Álom 

Hullám alatt tört meg a kétkedés 

hajnal rablója visszajön 

Színezüst röppályán 

párában lángol minden arc délibábja 

Kazlakig ér a zajok sodra 

De már a tó menti ontánafa 

kérge jelzi hajnal van 

Alvástól ébredésig 

röpke fény az álomkép 

Salvatore Quasimodo 

(Itália) 

Anyaföldemhez 

Dagadtan tör be az álomba a Nap, 

és kiabálnak a fák, 

kalandos ez a virradat, 

felhúzott horgonnyal hajózol 

s édes tengeri évszakok 

erjesztik meg a születendõ partokat. 

Én itt fölkelek s egy másik föld 

és az ének ingatag 

kegyelmének betege vagyok, 

bennem emberek s halottak 

szeretete csírázik. 

260 

az én bûnöm újultan kizöldell, 

de karja, mint a levegõ 

ágaidnál, 

mint elhagyatottságba zárt 

nõknek a szomorúság, 

kiket az idõ nem érint meg, 

csak engem hámoz és sápaszt.

Én olvadok beléd: templomfal 

hûvössége nyugszik szívemben: 

angyalok csupasz lépteit 

hallgatják ott a sötétben. 

Szó 

Te nevetsz, hogy szótagonként fogyasztom 

magam s dongázok egeket, dombokat és kék 

sövényt körém, szilfák susogását 

s aggódó vizek hangjait; 

hogy ifjúságom verem át 

a fényesség elsüllyesztett 

felhõivel, színeivel. 

Tudlak. A beléd habarodott 

szépség emeli melled, 

mélyül ágyékodnál, s szeméremdombodra 

félénken, lágy mozdulattal terül, 

s a formák összhangjában újra legördül 

tíz kagylótól ékes lábfejedig. 

Enyém ha leszel, mégis: 

szó vagy nekem és szomorúság. 

Hozzám új ártatlanságért leszálló 

Áldott volt ma éjszakán a te hangod, 

idõnkben hozzám új ártatlanságért 

leszálló, mert megszomorított üdvök 

születését szenvedem. 

Reszkettél fehéren, 

karod fölemelve; 

s benned én megnyugodtam 

az én kis vérben 

összegyûjtött életemmel, 

feledtem a végsõkig 

fölcsigázott éneket, 

az asszonnyal, ki elhárította rólam 

a fátummal sújtott fa 

fájdalmát, az enyémet. 

261

Fehérvasárnap ámenje 

Uram, te voltál árulóm se: 

kínok zsellérese 

lettem, elsõszülötted. 

(1930) 

Halott gém 

A meleg ingoványban, átdöfve a sárban, 

a rovaroknak üdvösség, de nekem fáj 

az a halott gém. 

Fényektõl és zajoktól emésztõdöm; 

nyomorú kapcsok közé verve 

idõrõl-idõre föltör egy sóhaj, 

egy elfelejtett. 

Kegyelem, nehogy egy nap majd 

emlékezetembõl kivesszen 

az a hang s a jelenések. 

(1932–34 között) 

Fûzfák surrogó ágaira 

Miképpen bugyogott szánkból az ének 

szívünkre taposó idegen talp ellenére, 

terek fagykemény fûszálain otthagyott 

halottak között, bárány jajgatású 

kisdedek, s a fekete kiáltású 

anya mellett, aki akarta látni 

távírópóznára feszített fiát? 

Lantjainkat fûzfák surrogó ágaira 

fogadalomból mi is fölakasztottuk, 

kókadtan ingadoztak szomorú szélben. 

262

Levél 

Ez a kimozdíthatatlan csönd az utcán, 

és a szél ahogyan most érzéketlen siklik 

alacsonyan a holt avarban vagy száll 

újra föl idegen zászlók színeihez… 

talán a félelem, hogy mondhatok-e még 

neked egy szót, mielõtt az ég bezárulna 

valahol egy más nap fölött, legrútabb 

bûnünk a tunyaság talán… Az élet 

nem e szörnyû, sötét szívverésben 

lüktet, nem a szánalomban, nem több 

a vér játékánál, ahol a halál 

kivirágzik. Ó, édes gazellám, téged 

szitává lõtt falnál a megvillanó 

sortûz muskátlijára emlékeztetlek. 

Lehet, most már halál sem ad vigaszt az 

élõnek, szerelem okozta halál? 

1944. január 19. 

Egy klasszikus édes versét olvasom néked, 

keleti földek folyópartjainál, 

lugasok, sátrak között született szavak – 

mily keserûen és vigasztalan zuhannak 

vissza most ebbe a mélységes-mély háborús 

éjszakába, hol senki nem járja már be 

a halál angyalainak égboltját, 

és a szél lökéseinek robaja hallik, 

a magasban a loggiákat szétválasztó 

vaslemezeket ahogy rázza, és fölszáll 

a kutyák melankóliája, ahogy üvöltenek 

veteményeskertekbõl a kihalt utcák 

õrjáratainak föl-fölsüvítõ 

karabély-lövéseire. Valaki él. 

Valaki él talán. De mi mégis itt, 

bezárva az õsi ének hallgatásába, 

keresünk egy jelet, mely túlnõ az életen, 

a föld titokzatos jóslatát, 

hol még sírboltok romjai között is 

fölveti virágát a gyümölcstelen fû. 

263

A hó 

Alkonyodik már: elhagytok minket ismét, 

ó, ti drága látványai a földnek, fasorok, 

állatok, katonaköpenybe pólyált 

szegény emberek és zokogástól 

terméketlen méhû édesanyák. 

És a hó a mezõkrõl ránk világít 

mint a hold. Ó, halottaink. Homlokomon 

dörömböltök és ütitek a szívem. 

Üvöltsön legalább hát valaki e csöndben, 

eltemetettek fehér gyûrûjében. 

Egyik nap a másik után 

Egyik nap a másik után: átkos szótagokkal és vérrel 

és arannyal. Fölismerlek feleim, szörnyei 

a földnek. Harapásaitokra bukott el a részvét, 

és a tiszta kereszt rég elhagyott minket. 

Elízium mezõire már nem juthatunk vissza. 

Emelünk sírhalmokat lábbal tiport rétjein a tengerpartnak, 

de nem síremlékek egyikét a hõsök jeléül. 

Minket már a halál többször megkísértett, 

leveleknek olyan ütése hallatszott a levegõben, 

mint gyümölcstelen puszta Sirokko-viharban 

felhõkre ha fölszáll a mocsári szárcsa. 

Talán a szív marad 

264 

Hársfák fanyar illatai elmerülnek 

az esõs éjszakában. Semmivé foszlik 

örömeinknek tombolása, évada, 

ez már a lesújtó villám harapása. 

Résnyire nyitva marad még az egykedvûség, 

egy szótag emléke, egy mozdulaté, 

csak éppen úgy, mint párás ködökben 

szárnyak lassú röpülése. Te még vársz, 

nem tudom mire; én a vesztemre talán, 

a döntõ órára, mely fölidézné 

a kezdetet vagy a véget: egyazon sors 

immár. Itt a tûzvészek füstje 

feketén szárítja még a torkot. Ha tudod, 

felejtsd el ízét annak a kínnak, 

s a félelemnek. Mi szavaktól fáradunk már, 

meggyalázott vizekrõl szállnak megint föl, 

talán a szív marad meg nekünk, talán a szív…

A téli éjszaka 

Még a téli éjszaka hódoltsága, 

még a város sötét tornyának fojtott ütése, 

még a folyót mélységbe taszító ködök, 

még a páfrányok, még tüskék. Ó, pajtásom, 

elveszejtetted a szíved: síkságaink 

nem nyitnak már többé számunkra teret. 

Itt könnyezel földedért a némaságban: 

s harapod csak szivárványos zsebkendõdet 

farkasok fogaival: 

föl ne ébreszd, ki melletted szúny, a legénykét, 

a verem mélyében a mezítlábast. 

Senki se merje idézni anyánkat, senki, 

mesélve álmot nekünk az otthonról. 

Magas Bergamo várából 

Hallottad kakas kiáltását levegõben, 

tornyokon túl, bástyák mellvédén is túl, 

fagyosak oly fénytõl, amit nem ismertél, 

az élet villámgyors kiáltását, és zárkák 

hangjainak susogását és az õrjárat 

madárrikoltását még virradat elõtt. 

És szót magadért nem ejtettél: 

jutott neked csupán rövid sugarú kör: 

és hallgatott az antilop a kócsaggal 

gonosz füst leheletébe bezárva, 

hírnökei egy épp most született világnak. 

És a februári hold a föld felé 

nyitott haladásban, én neked nem több már, 

mint saját csöndjében a fölgyúlt emlék formája. 

Te is a vár ciprusai közt haladsz 

zajtalan, és itt a zöldben lecsöndesül 

a fiatal halottak haragvása, 

és már-már öröm a túlvilági részvét. 

(1943–1947 között) 

265

DÉL SIRATÁSA 

A te színed, a vörös hold a széllel, 

a nagy hótakaróé. Észak asszonyáé… 

Az én szívem is immár ezeken a végeken, 

e ködfelhõs vízeknek mélyében él. 

Elfeledtem a tengert, a Szicília 

partjaitól szorított súlyos kagylót, 

utak mentén szekerek egyhangú énekét, 

hol szentjánoskenyérfa remeg tarlók füstjeiben, 

feledtem gémek és darvak vonulását 

a zöld levegõben itt Lombardia 

magason sík földjein és folyóin már. 

De hazája sorsát az ember mindenütt kiáltja. 

Többé senki sem húz vissza Délre. 

Ó, Dél megunta, hogy halottait vonszolja 

maláriás mocsaraiból a partra, 

elege van a magányból, elege a láncokból, 

elege van ajkára kanyarult 

kétségbeesett káromkodásaiból, 

melyek halált kiáltottak kútjaik visszhangjaiba, 

melyek saját szíveibõl a vért kiitták. 

Hegyek közé ezért húzódnak vissza gyermekei, 

a lovakat csillag-csoroszlyák elé hajtják 

falni akácvirágot a piros csapások mentén, 

és újból pirosak, még mindig pirosak, ma ismét. 

Többé senki sem húz vissza Délre. 

És ez a télbe belerokkant este 

még a miénk, és én neked ismételgetem 

szelídségeim és düheim 

ütközetének végleteit, 

szeretet híján a szerelem siratását. 

(1946-1948 között) 

Gabriela Mistral 

(Brazilia) 

Bistolfi keresztje 

266 

Kereszt, amelyre senki nem néz, s érzi minden, 

Látatlan bizonyosság, miképp egy erõs hegy: 

Föléd hajolva alszunk s rólad indulunk el, 

Karod ringat minket s árnyékod füröszt meg.

Képzelt ágyunkat mámor vetette meg, mégis 

A Te vad szöged és csupasz gerendád várt ott. 

Elhittük, hogy szabadon futunk réttõl-rétig, 

De gúzsodból senki még alá nem szállott. 

Megfrissül minden embervértõl az a fa, 

Föléd hajolva, örökségem – atyám sebe, 

Az öt átütõ szög – halálom pillanata. 

Hazugságok nappalaink és éjszakáink! 

Rád vagyunk hurkolva, mint anyára gyermeke, 

Elsõ sírásunktól végsõ haláltusánkig. 

Szerafim archimenda 

(Bulgária) 

A Gyóntatónál 

Ne, Atyám, ne fékezz meg engem, 

ha hozzád fordulok megint, 

megkeményedett az én lelkem, 

újra a régi bûn szorít! 

Ki gyakran megzavarom békéd, 

mert az enyém zavarodott... 

Itt könnyeim elhagyom végképp 

s újjászülten szabadulok. 

Milyen könnyen a bûnös terhet 

a vállamról leemeled! 

Mert szereteted és figyelmed 

orvosol bûnt, keserveket! 

De téged hamar elfelejtelek 

és ismételten vétkezem, 

bár így a halhatatlan lelket 

sárba fullasztja szégyenem. 

És akkor nekem mi marad még: 

csak hozzád indulok megint, 

koldulom a sírás kegyelmét, 

a Kenyeret, a krisztusit. 

Vétkeim ismét belém tépnek, 

hangos tort csapnak szívemen. 

De a csöndes szomjúság éget – 

a béke mézét add nekem. 

267

Lábaidnál megbánón állok, 

hatalmadban reménykedem. 

Szememben a hit világol, 

könyörület nem kenyerem. 

De büntess meg! Tüzes szablyáddal 

te a gonoszt belõlem irtsd! 

S ha a szív nyögne fájdalmában, 

én szeretem parancsaid! 

A kínban nyugalmat találok, 

szörnyû szavadban – békét, 

s pusztulásomban – új világot, 

már újjászületve végképp. 

Blaga Dimitrova 

(Bulgária) 

Vágyódás 

Nem a szárnyak alá, de szárnyalásra. 

Nem takaró alá, de kitárulkozásra. 

Nem valaki háta mögé, megbúvásra, 

de neki a szélnek, viharban ázva. 

(1958, Szófia) 

Hó-fuga 

Féktelen fuga-görgeteg, 

kéthangú, kétarcú hó. 

Fehérség és sötét õserõ. 

Kegyetlenség és kedves finomság. 

Mesényi csoda és rútság. 

Gyerekkor és õsz öregség. 

Tánc és dermedtség. 

Szépség és vakultság. 

Álom és fehér halál. 

Kétértelmû, kétlelkû hó. 

Ki tud téged legyõzni? 

268 

Egy gyermek a játszótéren 

fogja a pamutot és gyúrja. 

Olvad a jegeces hó 

az átfagyott ujjacskák között. 

(1973)

Tiltott tenger 

59. 

Kezdetben vala a szó, 

és legvégül a szótlanság? 

Enyém a halál, 

ahogy a gyermeké sosem lehet. 

Tiltott tenger, 

a képzeletünk elõl 

betiltatott, olyan 

mint tûznek a szélfúvás. 

Szavaim, enyéim, 

nyílt tengerem. 

Beléje vetem magamat, 

a szó a torkomon, 

mint kõ-súly a nyakon, 

lehúz, lehúz – 

bedugaszolt palackot, 

hogy fölússzak a szóban. 

Igék, ti idõtörött igék, 

én árváim-igék, 

jussatok el valami partra, 

kapaszkodjatok a meredélyen. 

Igék, hajókötelékbe fonódottak, 

akasztófa hurkába fûzöttek, 

igék, hajtogatottak s egyre hajtogatottak, 

túlkántáltak, mint a dadogók iskolájában. 

Igék, ti csigák, akik hazátlanok, 

kúsztok a falakon fölfelé 

a mennyezetig, egyre a mennyezetig. 

Igék, kínokra gyógyír-növények, 

igék, tövestõl tépett fák, 

ösvények fölött ti átlököttek 

a beomló másik partra. 

Igék, mutogatósak, mint a süketnémák, 

hogy kifejezzétek TENGER-ENGEM-RENDEM. 

Igék, leheletemmel írva a vízre. 

269

Tiltott tenger, 

szavaim által át akarlak törni, 

bejutni legbensõbb beleidhez, 

irgalmadba és nyugalmadba gabalyodva, 

a mélybe, a mélybe, egészen az aljig, 

hogy kiemelhessek egy tenyér eget. 

Tenger, te békíthetetlen, 

légy példa elõttem, 

hogyan vethessem ki magamból 

a múlandót és a tisztátalant. 

Te tenger, légy az én 

mértékegységem. 

Szomjúhozom a szót, a sóst, a szomort: 

SÓS-SZOMOR-SZILAJ SZÓ. 

Ha még a szót is megtiltják nekem, 

a halált én elfogadom, 

hogy fölszabadítsam a szó 

föltámadását ama napon. 

(1974 nyarán) 

Sztefan Canev 

(Bulgária) 

Poéta ha megszületik 

Poéta ha megszületik, 

öreg reteszét 

szétnyitja az ég, 

küszöbre szelíden térdel az Isten – 

egy új mindenséggel újul meg minden, 

poéta ha megszületik. 


hóhérok a rozsdás 

fejszét odahozzák, 

fenõköveikre hajolva dúdolnak – 

lesz tennivalója, nehéz, a bakónak, 


270


szokráteszi bölcsek 

koporsókat törnek, 

sípcsontokon és csigolyákon a harsona fú – 

halottaiért jön a második eljövetel, 



haraggal a szívben 

fölébred a gyermek, 

felöltve az ünnepi díszt, tüzes a futás: 

a nászra, vagy csak a gyászra szól a hívás? 



anya sír a homályba, 

kendõt vet hajára, 

szörnyedve tekinti, a pólya kihûlve – 

anyák sose szülnek saját örömükre, 


John F. Donne 

(Írország) 

Krisztus, a külvárosi rókával 

I. 

Üdvözlésünkre õ mindig módot talált, 

egyszerû mosollyal, 

nem sunyin, nem rókásan, egyenesen, bármi volt is – 

ember-isten, Isten-ember, Krisztus – de ott élt. 

Majdhogynem rettegett, loboncos, lányos arc, 

divatos szakáll, s nõies ujjai egy láncszerû, 

tüskékkel körbenõtt szívre mutattak, 

s összezárt, vékony ajkai 

a fájdalom felé csalogattak minket. 

II. 

Jövõjét tudta-e? amikor vére 

forrón simítja majd a mestergerendát, tudta-e, 

hogy sírboltjának hatalmas sziklazára 

könnyen nyílik majd, mint egy szavait felénk lehelõ 

verseskönyv? Ha tudta volna – 

akkor szenvedése csak szórejtvény, akár reményeink, 

ha nem tudta volna, akkor esze csak, mint a miénk; 

271

feldúlt vibrálással – akkor ott értelmen túli 

butaság volt a fájdalom ölelése – 

hová követjük õt, szöveghûen – 

ott bizalmunk megnyugszik, néma, kitárult és döbbent. 

III. 

Hallottam leányom fájdalmas 

kiáltását, szemeit rám szögezve, 

ahol álltam, kórházi ágyánál, 

aggodalmaim abroncsában; 

fesz lepedõk, éjjeli lámpák és lázak, 

sírásba fúló lágy fájdalmak, 

s hosszú alagútfolyosó lefelé, hol a hús 

hamuszín nyugvása ellent feszül a csontnak. 

IV. 

Nézz rá most! Ez a föltámadás elõtti szájhõs 

kamasz az állatok királya, 

mester-árny az éj árnyai közt, 

veszteségeinken túl lapítva. Láttam én rókát 

taszítva szemétként kocsikerék alá, 

majd onnan föltámadva üvölteni a ganéjban: 

nem dicsõség ez, de engedelmesség, 

a Hold szenvedésének útja 

s az évszakoktól szenvedõ égé. 

Ember-isten, Isten-ember, Krisztus, 

külvárosi serteperte – aki eltáncolta 

a rémes táncot, a vér-dzsigget, mindnyájunk 

figyelmeztetésére akasztották föl, orrát 

még meg-megbökik az intellektus ágai. 

A csönd 

Meglestem egy fölöttünk áthaladó 

üstököst, ami ezer év elteltével sem 

fog többé áthaladni: láttam 

a csillagrajt s egyszerre 

az ember tákolta lim-lomokat 

sodródni az égen át; 

de teljesség s félelemmel vegyes csodálat 

töltött be e kimondhatatlan éjszakával. 

Valahol föld-szürkeségben ugatott 

272

egy kutya, mielõtt elnémult, beszívtam 

a csillagrajt s a csöndet s álldogálásomat 

peremén a világnak, ahogy a csönd 

szétomolt a szférák zenéjének 

megszólalása elõtt, miképp zenekar hangol 

a hangszerek harca s a nagy szimfóniakopogtatás 

elõtt az ajtón, vagy miképp 

a növény- s állat-csönd végképp kimerül, 

ha ember-kiáltás harsan a domb mögül. 

Pedro Tamen 

(Portugál) 

Adelinához, 1987 

Igen, lágy az idõ, az algák fogynak, 

Szõlõ töpped, fogy a tennivaló. 

Tüzét élvezd a kialudt lángoknak, 

Tömeg sehol, puszta fölött maró 

Csípés, amilyen vagy, látod olyannak. 

Borítékol mindent párapecséttel, 

Hogy ami nincs, rejtett párja legyél, 

A létezés fölött neked igér 

Örök szófûzést örök süketséggel. 

Adelina, oly rég, hogy láttalak, 

A legyöngült idõben elfeledtem 

És össze is zavartam magamat, 

Rendre ajtót s kilincset tévesztettem. 

Jaj, Adelina, kialudt a lámpás, 

Mit nekünk gyújtottál valamikor 

– Valamikor egy eltévedt pillantás 

Óráján, melyben más idõ honolt. 

Nem a kéj és nem is az elveszettség 

Gyönyöre, nem a sziklás partokon 

Érett hajnal mustja kell, nincsen mentség 

Az elkárhozásra, szokásjogon 

Félni az agóniától, ezzel rég 

Nem élek – semmi mást már nem kívánok, 

Mint kolbászt kenyérrel s egy kupica 

Itallal – csak ennyi irgalmasságot 

Vess egy volt augusztus napjaira. 

273

Nincsen a szamárnak ennyi türelme, 

Ölebekben a bolha kevesebb 

S szukákban a szukálkodási hajlam, 

Nincs egy rét, ahol a csikó legelne, 

Nincs rozsmezõ érlelni kenyeret 

– Csak megvetés, félelem, düh és kõ van. 

Festõ a tükörnél reggelente 

Füledbõl tisztítsd ki törvényeink nyers sziszegését, 

falaknak simogasd tiszta érdességét, 

torkodon öntsd le csöndben töltött évek 

szeszét: színtiszta levegõ illatát; meztelenül. 

Aztán ujjongj, szemed legyen színek foglalata, 

évmilliárdok szédítõ tülekedései, 

ahogy életeddel összeforrnak. 

Élj lassan. Eméssz csak. És várakozz. 

Téged senki se vár, de Te várakozol. 

Késõbb karod, amit fölemelsz vásznad 

homályos tisztaságához, az inverziót 

vázolja föl teremtve: a szabadságét, 

az önkénytelen érintetlenségét, 

a forrást, ami elbitangolt ménes szérûjét idézi, 

nyomában záporillatú fény, (a könny utáni), 

az összegzõ – ahol semmi sem semmi már 

és tisztábban énekel az elbujdosott madár. 

Szutor Ágnesnek, feleségemnek, 

megismerésünk alkalmából ajánlott fordításom 

A homokot mondom… 

A homokot mondom, a ködök fehérjét, 

egy-két kinyújtott ujjat, 

futó lábat és beszélõ követ. 

Tudta a teremtõ ujj, 

hogy egy napon talán a hollók elmennek 

s egy másikon a semmi egyensúlya 

következik – arccal-egymáson leülepedve 

tenger és föld akkor majd egyesül. 

274

Szavaid távol vannak 

Szavaid távol vannak, 

ahogy távolból nézem 

rejtett fényét a napnak 

a vágy lomb-sûrûjében. 

Távolabbi már innen 

az én szavam, mint onnan: 

a bronzot itt érintem 

és oda túlról dobban. 

Fényedhez oly közel vagy, 

s nem érzem én tiédet: 

bõrünk még egy, s a hold ad 

csak fehér melegséget. 

Meleg a harmat este, 

a nap ha hull a napra, 

gyöngéd lelemény nedve, 

szerelmünk távirata. 

Mintha fa volna… 

Másszunk föl, mintha fa volna, az igazságra, 

a miénkre, az enyémre, a tiédre, a magunkéra; 

mintha messzirõl látnánk, felgyûrt ing a szõrös 

mellre gombolva, talán apánk, talán mosolygás. 

Nem adatik nekünk már se mezõ, se verseny, 

csak lóra szállva éget a sarkantyú, 

a végben bevégzett végzet, a szégyenünk; 

az arc a tükörben naponta lassan változik. 

Mintha fa volna, de nincs gyümölcse, bája, 

nincs a haj szabad hullámait simító kéz, 

csak cefre dõl a nyitott, bolond résen át. 

Mintha fa volna, de végben a kezdet, 

se több, se kevesebb kín – csak magyarázat. 

275

A lapon, a leírt szavakban… 

A lapon, a leírt szavakban, 

a sorakozó betûkben, mit nem olvastam, 

és abban is, amit meggondolatlan 

kimondasz, 

mint aki vermet álcáz, 

és a szunnyadó macskában is 

ott a fal tetején, 

és ha mások megvalósult szerelmében 

ruhák siklanak le a földre, 

és a tágra nyitott, figyelõ szemben is, 

és a beteg szelekben, 

lábam elõtt az üresen hagyott 

papírban is, 

és a megszomorított, betegesen meleg 

kézben, 

az ajtók közt surranó, óvatlan 

mozdulatban is, 

és a csalánok erõs zöldjében, 

a szemöldök sima ováljában is, 

és a szándékok temetõjében, 

a töményen sorjázó eseményekben, 

az egyenletes lépésekben is 

ím ragozhatóan, 

ím itt vagyok, mint ragozható ige. 

Ernesto Rodrigues 

(Portugália) 

Egy térbe ejtett rózsa 

Egy térbe ejtett rózsa 

nem is vörös csak sárga 

szerettem én illatát 

a sárgát a rózsának 

Ciripp cirippje tagolja át 

telítetlen hold sötétjét 

az elképedt vörös holdat 

és teljes ijedtségét 

s a rózsa vöröset lobbant 

vágyaimtól nyerve fényét 

276 

Egy térkitöltõ rózsa 

tücskök tüzétõl tüzesen

THE INVISEBLE PALACE 

(A láthatatlan palota) 

(Turcsány Péter versei angolul) 

Born in Budapest (1951 – ), Turcsány interrupted 

his High School studies at the age of eighteen in 

1969 supporting himself as a newspaper vendor, 

after which he turned to land surveying. His varied 

interests eventually took him to the directorship 

of an amateur acting group. 

After a qualifying examination he was admitted to 

the Economics University of Budapest, where he 

received a degree in Sociology. Starting with 1980, 

he gained employment as sociologist at the Values 

Research Laboratory of the Hungarian Institute of Sociology. 

He subsequently received a Soros stipend from the Hungarian 

Academy of Sciences in 1985-86. As Communism begin to 

unravel, Turcsány got closer and closer to literature, his true 

calling. First, he worked as organizer of Public Education in 

Tahitótfalu situated along the Danube North of Budapest, but 

1988 already saw him as member of the Editorial Board of Isis 

Publishers. Just one year later he founded Kráter Publishers, and 

has been acting as its Director ever since. He also functions as 

Editor-in-Chief of the periodical Polisz [Polis, (The City)]. 

Turcsány’s poetry returns to the „Miracle Stag” theme in a novel, 

unexpected way as in the poem „Song of Thickets and 

Draggletailed Tendrils,” in which a concern for the health of Planet 

Earth turns into an ecological meditation, replete with the image 

of the Stag as symbol of the Savior. The sociologist inside the poet 

offers up a prayer for the captives of alcoholism. He is a master of 

the Alcaeic form, essential to Hungarian poetry since Dániel 

Berzseny (q.v. in Vol. I.) 

His volumes include Tarisznya [Knapsack] (1982), Testamentum 

[Testament] (1986), Fekete-piros füzetek [Black-white Notebook] 

(1989), Colosseum [Colusseum] (1993), Teleszkóp [Telescope] 

(1993), and Megmentett tisztásaink [Our Rescued Meadows] 

(1995). 

277

Song of Thickets and Draggletailed Tendrils 

(Bozótok, loncsos indák éneke) 

You see but my footprints, the mere traces I leave, 

never the antlered forehead; never ever do you spy 

the trusting glance through your hunting rifle’s telescope, 

but I can change into a slice of bread – 

you can find me in the moment of a tender touch, 

or in the surging growth of medicinal herbs. 

You see but my footprints, the hollow traces 

of the Savior turned into Stag. 

For this is a song. A melody permeated 

by the spirit of the ancients. The antlers of my forehead 

carry the secret lightening of skyward-stretching trees – 

the thick, hidden knots in the mud 

cannot drag down the soaring flight 

of my hooves – the snows of winter retain 

the proof of my quiet visits; nor does the summer wind 

blow them away under the blossoming trees of sandy banks. 

And yet – when my surging mood spills over, 

my tongue licks the poppies in the heat of summer 

and the sewed grain starts to stick its head out 

from beneath the soil; meadows of still untouched forests give me 

a lair to rest; the rattle of heath and fallen leaves 

never betrays me, nor will the light that trails all my footprints. 

But prayers of yearning torment and 

silent sighs will recognize me always. 

Adam Makkai 

Prayer for the Prisoners of Alcohol 

(Fohász az alkohol foglyaiért) 

278 

People of the Booze – you, who hover over flat bottles 

hiding in side-pockets of clerks’ briefcases, you, who emerge 

from secret window-caves in editorial offices like fairies 

meting out kisses, or in small privately owned taverns, 

where the bartender refills your glass unasked; oh you, 

confidentially murmuring, busy male-bond around rum, 

slivovitz, moonshine and brandy bottles with the shameful 

ersatz of espresso coffee’s grains stuck between the teeth 

behind your stinking breath; oh you, metal-flasks in the 

pockets of tattered

army-fatigues, in who knows how many wars, before and after 

who knows how many battles…; in the teeth-rattling chilly 

compartments of trains dashing through the snow-covered 

region 

when the „heart strengthening” bottle makes its rounds, and 

that 

of which fewer stories are told: the mouthfuls of booze of 

light-weight dizziness of irresponsible kisses, the speedy 

tempo of 

the shaming sickness from stomach to the mouth and back 

spewing filth on shirts and trousers, or the splitting head-aches 

stronger than 

any regret; time riddled with holes, the paralysis of time 

dripping away; the rat-race of gourmets’ tastes, and the 

numbness of the gums followed by the rinsing of one’s palate 

– oh, you brotherhood of Hell! 

You, orifice of Hell! Man, like a drop of booze, 

starts to whirr and to eddy until he disappears in 

momentarily comforting, but devouring depths. 

Be You, Beloved Balance – between the snail’s gait-speed 

of collapsing into ourselves and the drift of floating amid the 

clouds – You be our quiet rhythm of walking-steps 

and of evenly beating wings – now and forever! 

Adam Makkai 

The invisible palace 

(A láthatatlan palota) 

One palace ‘s being built by everyone 

unbeknown to himself. 

With basements and with grilled and grated nooks; 

with towerchambers swaying into clouds. 

And no one else, but he shall build all that, 

each to and for himself. 

He ‘ll even choose the colour of his bricks 

alone, even the grades of his stairs 

shall be adjusted 

to his walk. 

Whoever stays below, forever creeps 

and crawls and never lifts his head, 

he’ll drag on his existence, 

like a mole. 

279

Whoever trains his fate to fight, to battle, 

shall form around him great arena rings 

to battle 

with his ever changing foes. 

Whoever stays in his own easychair 

and lives on tales and swoons on songs of birds, 

the Lord shall grant all that for him, 

provided he has patience infinitely 

and humbleness to make him back away, 

when he must. 

Who wets the pebbled ways of the parks of his life 

with delirious brews, 

shall slide into the mud; 

and if, he takes to water, 

the rolling waves of extasies and fevers 

will slap his boat. 

In everyone a palace waits its mason! 

We’re slavedrivers and princes of ourselves 

simultaneously. 

Don’t let the change be done by anyone. 

The first movement of your birth, 

the way you cried, the first twitch 

of yoursmile will make you 

the Sheperd of Existence. 

Herd the flock of your minutes 

to the pasture of eternity. 

(Istvan Gyöngyös, 5. May. 2002) 

280

Emlékeztetõ 

„A szakkörben Péter karmesteri mozdulatokkal a táblára pingálja Sólyommadarát. 

A szavak keresztül repülnek a táblán. Péter verset mond. (...) 

Péter megszámlálhatatlanul egy. (...) Nekem Péter minden megnyilvánulása 

élmény. Még bontatlan, félig még öntudatlan egész. Azt hiszem a költészet 

nem más, mint ennek az élménynek a tudása, megismerése, elsajátítása. 

Számomra legalábbis ez a legfontosabb.” 

(Regõs János, rendezõ, iskolatárs, Irodalmi est bevezetõjébõl, 1976) 

A Tarisznya kötetrõl 

Kétségtelen a kapcsolat Turcsány versei s az amerikai beatköltõk között, 

akiknek mozgalma a csavargóromantika utolsó divatját jegyzi, de hiba volna 

pusztán a beatköltõk utánérzésének tartani Turcsány költészetét. Ha a hagyományokat 

kutatjuk, föllelhetõ könyvén a közvetlen elõdök ujjanyoma: az 

eltûnt fenegyerekek Szentjóbi Tamás, Barta Richárd kivetettség-érzete, s a 

Magyar Mûhely körül csoportosult új avantgárd-imamalom poétikája is sokban 

befolyásolta e versek fogalmazási módját, de rálelhetünk a sorok között 

a régebbi múltra is, a kuruc kor verselõinek nyers táj- és környezetfestõ 

készségére, szókimondó bátorságára. (...) Nemcsak technikai megoldások 

kapcsolják Turcsányt a kuruc költészethez, hanem a szegénylegény-sors vállalása 

is. 

Vannak költõk, akiket a nyugalom, a biztonság, az elmélyülés lehetõségének 

hiánya nem akadályoz észrevehetõen tehetségük kibontásában. Turcsány 

Péter ilyen, mondhatni szerencsés alkat. Szinte szemérmetlenül költõ. Mohó 

örömmel, gátlások nélkül fejezi ki magát, nemigen válogat az eszközökben, a 

legolcsóbb sláger-közhelyektõl a legbonyolultabb szó- és utalás-fordulatokig 

minden megtalálható verseiben, ha azoknak csak a legkisebb mértékben is 

hasznukat látja, képes velük önmagát kifejezni. Az önismeret, az önkifejezés 

Turcsány verseinek központi, hogy ne mondjam, vezérlõ elve. (...) 

Új szín Turcsány könyve, a Petõfi óta egyre jobban eltûnõben levõ költõi 

gátlástalansághoz kísérel meg visszatérni benne a szerzõ, s el kell ismerni, 

nem sikertelenül. 

Oláh János, Népszava, l983. április 9. 

Kötetét a szerint válogatta, hogy a versek sorából kitûnjék: sokféle hangon 

tud megszólalni. S ez a sokféleség illik is szertelen költõi alkatához. Meglepõ 

e rengeteg út felé tájékozódó lírikus esetében, hogy legerõteljesebb verseit 

épp akkor írja, amikor szigorú formákba szorítja közlendõjét: tehetségérõl a 

szonettek vallanak legmeggyõzõbben. Más rímes verseiben is megállítanak 

olykor olvasás közben nyelvi telitalálatok, bár ez az anyanyelvét jól ismerõ 

költõ sokszor még csak keresi az eredetiséget. 

281

Kötetlen formájú mûvei a gondolattársítás 

szabadságával élve néha új 

összefüggésekre ébresztenek rá, máskor 

a versek dinamizmusa megkapó. 

Érdemes ezt a könyvet egyhuzamban 

végigolvasni, a versértõ így érezhet rá 

legjobban Turcsány kísérletezõ kedvvel 

teli lírájának értékeire. 

Csontos Sándor, Tükör, 1983. április 24. 

Édesanyámnak, 1967. õsz 

282 

Nem hiszem, hogy könyvkiadóinkat irodalomtörténeti szempontok vezérelnék 

akkor, amikor termékeny és kiforrott költõknek csak egy-másfél évtized 

után teszik lehetõvé az elsõ kötet megjelenését. Mégis, ennek a kiadói gyakorlatnak, 

amely szinte átoksúlyként nehezedik a pályakezdõkre, bizonyos 

esetekben megvan az az irodalomtörténeti haszna, hogy a kritikus az elsõ 

kötetben mindjárt érett és változatos életmû-antológiát vehet a kezébe. 

Ez a helyzet Turcsány Péter kötetével is, amelyet a Magvetõ Kiadó 1982-ben 

jelentetett meg. Mivel az egyes versek alatt nincs jelezve keletkezésük dátuma, 

fejlõdésrajzot nemigen lehet rekonstruálni belõlük. Annyi azonban bizonyosnak 

látszik, hogy ha nem is az idõ rétegeiben, hanem a költõi alkotásmód 

változataiban felfedezhetünk elkülönülõ csoportokat. Ezek azonban 

állandó egymásra hatásban vannak a kötet szerkezetében, amelynek sajátos 

pulzálását talán úgy lehetne legjobban meghatározni, hogy egy-egy összegezõ 

igényû nagy vers, illetve verscsoport valamely építõeleme hirtelen önállósodik, 

megmutatja elemi természetét, hogy azután új szintézis épüljön belõle. 

A kötet verseit olvasva az ember rögtön rákényszerül, hogy õs-közegébe, az 

élõ nyelvbe emelje át a szövegeket: mondani, mondogatni kell õket, és szemünk 

helyett egyre inkább fülünket tenni tanújává e költeménynek: hiszen 

ezeknek még leggyakrabban használt alapeleme a szójáték sem lettriete, 

hanem akusztikus fogantatású. A költõ maga akusztémáknak hívja ezeket az 

építõelemeket, amelyek nem annyira a meghökkentést és az általa elérhetõ 

tömörítést szolgálják, hanem a nyelvbõl varázsolják elõ a minimális költõi 

effektusként hasznosítható asszociációkat; arra a mágikus mezõre merészkednek, 

ahol fonetika és szemantika összefügg. Összefügg, persze abban az 

értelemben, ahogy annak költõi hasznosítására utat mutatott például Szabédi 

László. (...) 

Turcsány költészete olyan, mint az egyik versében megidézett Vörösmartyféle 

hangafasíp, Hadadúr, e magyar Orpheusz bûvös szerszáma, amely a természeti 

hangzások ezernyi lehetõségébõl, a nyelv mélyébõl teremti meg ütemeit. 

Szabadvers, idõmérték vagy nyugat-európai versrendszer emlék- és 

idézetformában érezhetõ ezen ütemek alatt, mindig csak annyira, hogy 

mechanikus érvényesülésük ne gátolja a sor akusztikus összképét. (...) 

Nemcsak a magyar múlt, Zrínyi, Berzsenyi, Vörösmarty, Ady, József Attila 

értõje és szak-társa, hanem a mai ország mélyeinek vándora, pokolbugyrainak 

kutatója, azon kevesek egyike, akik hitellel írhatják le a „nemzet” szót.

A kötet egyik legmegrázóbb verse, az Illyéshez intézett (Hadnagyi üzenet, 

1977). Ebben olyanformán rajzolja meg az „utolsó magyar” és a „kokárdás 

suhancok” összetartozását és a köztük lévõ szakadékot, a vállalandó feladat 

azonosságát és a cselekvési tér végzetes különbségét, hogy kötetnyi tanulmánnyal 

felér mai líránk helyzetérõl; a vers vége pedig a maga dacos „eburafakó”-jával 

mindennek ellenére a vállalás, a folytatás mellett dönt. 

Illyés egyik legszebb versének (Szekszárd felé) a parafrázisa a kötet cím 

nélküli kezdõverse. Az összetartozást rögtön nyilvánvalóvá teszi a kivételesen 

pontosan végigvitt ritmizálás, csupán az Illyésnél négy sorba tördelt szakaszok 

változtak itt kétsorossá. 

Hosszú az út és puhít az esõ, 

az aszfalt nyálkás béke-temetõ, 

esõvel szemben egyedül megyek, 

csak ez van, ez a végtelen menet… 

Döntõ pontokon azonban végrehajtott változtatásokat: a hatodik párvers 

után rímelõ csonka szakasz következik, ott, ahol tematikailag is felezésrõl 

van szól: 

pulyák bogár-rajzású szemei, 

mellecskék látva-rajzú hegei, 

a féltüdõt sebészkés metszi ki. 

Illyésnél Árpád-népét folytatja a vonaton döcögõ terhes kisasszony, s a költõ 

arra gondol, hogy talán egyszer, magzat korában úgy nézhette õt Babits, 

mint most õ ezt a jövendõ kis embert; a vers az eljövendõ, megszületendõ 

gyerek körül forog, a költõ-narrátor csak közvetíti a látványt. Turcsány 

Péternél születés helyett halál az eljövendõ, az országút végtelen csíkját rovó 

költõ felelõssége tehát fokozottabb. Neki kell tudomást vennie arról, amit 

elhallgatnak, képviselõjévé lenni azoknak, akikrõl mindenki elfeledkezett, 

szószólójává lenni a némáknak. A nemzeti élet folyamatossága alapjaiban 

veszélybe került, a biológiai automatizmusban sem lehet már bízni; és számítani 

kell a mindent felpuhító esõre. 

A szociográfiai felfedezõ utak költõi lecsapódása sohasem szürkül egyszerû 

leírássá. Ha majd egyszer megjelennek a költõ szociográfiái, könnyûszerrel 

felfedezhetjük egy-egy utalása hátterét, de ez sohasem szükséges a vers 

alapvetõ megértéséhez. Az a lírai én, az a költõi image, amely a költemények 

mögül kirajzolódik, elegendõ támaszt kap a fülszöveg önéletrajzi adataitól: 

„1951-ben születtem Budán. Tizennyolc éves koromtól vidéki kiszállásokon 

dolgoztam a Földmérõ és Talajvizsgáló Intézetnél és a Geofizikai Intézetnél. 

Késõbb amatõr rendezõként, szociológiai munkatársként, gyerekszakkörökben 

poétikaoktatóként dolgoztam.” 

Ugyanis a kötet legjelentõsebb verseiben ez a kollektívvé magasztosított 

költõi én szólal meg, amelyet a Berzsenyi-, és Vörösmarty-ódák vátesz- 

283

szerepébõl ismerünk. Ez a szerep persze magába olvasztotta, de törés nélkül 

azokat a korábbi attitûdöket, amelyek a szembenállás kamaszos formáit 

választották, noha az elhúzódó megjelenés miatt az a fejlõdés helyenként 

zavaró egymásmellettiségnek, indokolatlan hangnemváltásnak tûnhet. A kötet 

nagy ódái (Oda a szipogó esõhöz, Fülledt házban huzat), hallatlan energiával 

röpítik a verset a megszólalás, korábbi költõknél a „lanthangolás” bevezetõ 

toposzától a nemzeti sorskérdésig. 

El tud-e indulni a száj, 

sûrûl-e felhõkké torokban a hang, 

tud-e zuhogni í az ú-ba fejjel lefelé, 

tócsákba, kutakba, 

a gondolatjel aszfaltjára 

az i hang cseppje? 

Kezdetben látszólag csupán az anyanyelv költészetben felhasználható hangrendi 

lehetõségeit latolgatva, hogy azután, vörösmartysan fejezze be: 

Mert ízben, csontban, izületben 

csak halálos rák van, 

szab a rothadásban 

végsõ küllemet, rendületlen. 

Hazádnak, ó magyar, légy híve; 

bár az hontalan, 

kinek gyásza van, 

de szava, hatalma nincsen. 

Ezekben az ódákban nem mond le a szójátékok sokértelmû kiaknázásá-ról. 

Azonban e szójátékok már olyan kulcsszerepet kapnak, mint amilyent a 

Vico-i feltételezett orfikus õsköltészetben játszhattak. Például a Fülledt házban 

huzat azon részében, ahol az ország-csavargóként megismert falvak kántáló 

felsorolása után (ez a szekvencia Oláh Jánost – joggal – a régi magyar 

költészetre emlékeztette), hirtelen váltással vállalja a szenvedõkkel való 

azonosulást, és tipográfiailag is kiemelve olyan szójátékot alkalmaz, amely 

egyenesen a Bibliából való: a gyermekszületésbe belehaló Ráchel és a gyászoló 

Jákob vetélkedését, hogyan is nevezzék Benjámint, a „fájdalom gyermekét”. 

De inkább köhögöm asztmáitok, 

krákogom káromkodásaitok a békákkal hasztalan, 

bicegem bénaságotok 

„BÉNI – BÁNATOS” 

284 

áthûlöm hülyeségeitek 

nem gyámolítom gyávaságaitok 

nem gyarapítom gyarlóságaitok…

(...) 

Jósolni nehéz. De úgy hiszem, hogy e kötet kiküzdött, saját hangja az ódán 

túl más költõi mûfajok meghódítására, szintetikus alkotások létrehozására 

teszi alkalmassá a Tarisznya költõjét. 

Szörényi László, Az árokba lesodort õsz beszél, 1984, Mozgó világ 

(Az erdeti cím alapján, a szerk.) 

Tagadhatatlan: Turcsány Péter korának gyermeke. Csatazaj hiányát, éjjelek 

odvaiba szorult nappalok bezártságát panaszolja, azt, hogy a legyek cefrének 

nézték, hogy vannak, akik „szembekötõsdit, elködösítõsdit akarnak játszani 

vele. A líra zsebkizárásáról beszél, összehugyozza a fákat, a tûzfalakat, mecscsek 

gólzaját, dzsessz-dob hangját csavarja föl a rádióban, ritmust dúdol a 

gitárra, kigombolt farmerben üldögél a kijelölt, tilos terület egyik szikláján. 

Fityiszt mutat a halálra vált komolyságnak. Mester-grimasz, Mester-maszk 

címet ad a szonett-koszorúnak s a szonett-koszorút záró költeménynek. 

Szemmel látható élvezettel játszik a nyelvvel. (...) 

Sok szállal kapcsolódik Turcsány az itt egyszerûen népi eredeztetésûnek 

mondható, erõs tájélménnyel, természetélménnyel bíró, a nemzet-problematikát 

középpontba állító költõi hagyományhoz is. Verseinek szcenikája, 

környezete, tájvilága az utazásos jelleg következtében is erõsen kötõdik a 

magyar vidék színteréhez. Otthonos ott is, ahol „tanyák ablakai / harapják / 

... a kéket”, ahol „A faluszélt / jegenyesor pántolja”, ahol „legyek / híznak 

dagadtra párolgó lepényeken / s pihennek tehenek rózsaszín szemhéjain” a 

„vakondtúrásnyi földkunyhóknak, / a bevezetetlen víznek, / a láb alól eltett, 

MEGÖLT, kivizsgálatlan ügyeknek…” a világában. Tájleíró darabjai annál is 

érdekesebbek, mert nem hasonlíthatók sem az ötvenes éveknek az érzékszervekkel 

fölfogható képet a költõi alkotás kizárólagos normájává avató 

tájfestõ verseihez, de a látomásos szimbolizmus tájképeihez sem, amelyekben 

a külsõ valóság teljesen elveszíti önállóságát, s a táj csupán a lélek belsõ 

világának tárgyiasítására szolgál. Turcsány versei valahol e két pólus között 

mozognak, leginkább pár évvel idõsebb pályatársa, Szöllõsi Zoltán törekvéseivel 

rokoníthatóak. Sztrádák, hegyek címû költeményében például a 

szókapcsolatok hirtelen, éles elvágásai, a vers rövid, öt kétsoros egységekre 

tördelése, a hajló, görbülõ, szabálytalan vonalak, az erõteljese, éles színek, a 

költemény sietõs elõrehaladása nyilvánvalóan a belsõ tépettség tárgyiasítására 

szolgál, de az sem tagadható, hogy a táj részben elkülönült, saját 

mivoltában is szerepet kap a versben. (...) 

A tájélmény mellett a népi eredeztetésû lírahagyomány egy másik állandó 

sajátsága, a nemzet sorsának középpontba állítása, féltõ figyelemmel kísérése 

is karakteresen része Turcsány költészetének, a magyarság-kérdéskör soksok, 

végsõ soron Adyra visszavezethetõ ágaboga, hangsúlya, hangszíne található 

meg verseiben. A kelet-nyugat közöttiség épp úgy, mint a „Hintik 

hitvány szavak porba a himnuszt” keserûsége, a „soha még szétszórva 

vakond nép ennyire nem volt” nemzetféltõ aggódása, az „Anyám / enyém: / 

hazám. /Fallak / leomlok / földeden.” – extatikus, szerelmes eltökéltsége. (...) 

285

Szintézis lehetõségérõl szóltam Turcsány Péter verseivel kapcsolatban, 

méghozzá jelentõs arányú szintézis lehetõségérõl. Olyanról, amely nemzeti 

problematikát és plebejus demokratizmust, nyugtalan veszélyérzékelést és 

magafeledt gyönyörködni tudást, játékos, hajlékony nyelvet, pátosztalan 

mindennapiságot és erõteljes közösségi nosztalgiákat ötvöz egybe magas 

esztétikai színvonalon. Lehetõségrõl és nem megvalósulásról, hisz egy ilyen 

szintézis – gyanítom –, csak az évek (évtizedek) önépítés egymásutánjának az 

eredményeként jöhet létre. Addig is becsüljük meg a részeredményeket, 

Turcsány Péter részeredményeit is. 

Nyilassy Balázs, 1983. Kossoth rádió, Fiatalok Stúdiója 

Turcsány Péter évtizednél hosszabb alkotói korszakának „legjava verseit” 

közreadó elsõ kötetét, a Tarisznyát rendkívül élénk kritikai visszhang fogadta, 

mely sokkal inkább mondható kedvezõnek, semmint elmarasztalónak. 

Harmadrangú költészet lenne hát az övé? Ellenkezõleg! Mi hát a baj? A baj 

az, hogy e lap hasábjain is nyolc-tíz éves teljesítményeivel érdemelte ki a 

gyakorta már-már sértõ vállveregetést, míg a költõi megszólalás határán 

sikerrel egyensúlyozó, azt megújító kísérleteit, az Akusztémákat és a Sorvázlatokat 

a legtöbbször már-már ízléstelen ingerültségbe torkolló értetlenség 

fogadta. 

Ám ne az ingerültség szavait szaporítsuk, hanem lássunk! Lássuk egyik 

elátkozott remekét, a Jegyzet címû akusztémáját! 

pör – röpül ül 

psss sitten pisil 

stt-stt-stt – pszt! pszt! pszt! 

õk: kövön! 

övön alul ütik õk-et, ecetera! 

286 

A címbõl is következõen gyors, ugyanakkor lényegretörõ, az idõ – megeshet, 

a történelmi idõ – hiányában részleteiben megörökíthetetlen h e l y z e t lejegyzésére 

történt itt kísérlet. A lejegyzés hogyanja, azaz a mû kompozíciós 

rendje láthatóan néhány mássalhangzó, nem pedig szavaknak mágikus 

ismételgetése és módosítása által jött létre. Hang-költészet. Avantgárd, netán 

neo? Korántsem! Turcsány Péter az MTA Irodalomtudományi Intézetének 

Idõ és hírnév címmel megjelentetett kötetében közzétett tanulmányával 

bizonyította, hogy a csak fonémák szintjén valósuló szerkezet a magyar 

költészetnek Zrínyi Miklós óta sajátja. Ehhez az úthoz tér vissza Turcsány, 

összehangozván az általa is fordított Hlebnyikovnak az orosz költészetet 

megújító kísérleteivel. 

Egyetlen hangzócsoport (és csak másodlagos szó! de egyelõre maradjunk a 

vizsgálatnak e megszokottabb szintjén!) a vers felütése, de micsoda felütés! 

A XX. század egyik leghatalmasabb víziójának, Kafka Perének megidézése 

ez, ámde egy olyan köznyelvi változattal (Per helyett pör), amely egyszeriben 

„intellektuálisból” konkréttá, magyarrá és százszorosan megtörténtté fordít-

ja azt, ami a századelõn csupán elvont lehetõség volt. No, de ezt tette a 

történelem is! Errõl Rajk László születése 75. évfordulójának évében már 

elfeledkezni! – egyszerre megbocsáthatatlan és ugyanakkor a vers témaválasztását 

igazoló eljárás! 

A mû a felejteni akaró, a néhány kritikusa személyében már értetlen közösséget 

emlékezteti és ezáltal azzá lesz, aminek Lukács György az irodalmat tartotta: 

az emberiség emlékezetévé. Természetesen nem egyszerûen Rajk 

Lászlóról és társairól esik itt szó, hanem egy egész korszak torz valósága jut 

a köznyelvhez képest is el-eltorzuló szóhoz. Így e versének hangja is, mint 

költészetében nem elõször, – értõ kritikusának, Szörényi Lászlónak kifejezésével 

élve: – „személy fölötti hang”, a történelem hangja. Ennek megszólaltatására 

pedig Vörösmarty Mihály óta alig-alig van példa a magyar költészetben. 

(...) 

És amiként a vers egy szó felbontásával indul (röpül – ül) akként azzal is 

közelít befejezéséhez. A „kövön!” felkiáltásról, a releváció üvöltése ez, az 

indulat leszakítja a szókezdõ „k”-t: „övön alul ütik õket”. Páratlanul hatalmas 

sor! Mert miközben a jelenidejûsége által idõtlenné és ezáltal mûvé tett 

helyzet brutális konkrétsággal jelenik meg, a konkrét megjelenítés köznyelvi 

fordulata egyben minõsíti is a helyzetet: A szerkezet szimmetriáját, melynek 

centrumában a csitító pisszegés áll, egy újabb kettészakadó szó (õk-et) leszakadt 

felének új akusztikus környezetbe való sodródása (etcetera!) teljesíti be. 

Az irodalmi Per köznyelvi „pör”-ré fordult s látszólag enyhített Kafka víziójának 

tragikus végzetén. Ott kivégzés, itt csak börtön. Ez a börtön azonban 

brutalitások övön aluli gyötrelmes ütéseknek nemcsak színhelye, hanem egyben 

a megidézett kegyetlenség nyitánya is. A folytatásra épp csak utal a 

költõ: „ecetera!” 

Csak utal, mert úgy tûnik, hogy Turcsány Péter hisz. Hisz az emberiség 

mégsem romló, költészetével is megerõsített emlékezetében, hiszen a történelem 

és a történtek további fölidézésétõl tartózkodik. Utal: ahogyan csak 

egy sietõs, börtönbõl kicsempészett levél hemzseghet utalásoktól és rövidítésektõl. 

És remél is. Reméli, hogy az iszonyat elmúlt, múlttá merevült, tehát mûvé 

tehetõ, csak mûként, emlékeztetõül jelenvaló. Így verse valóban egy egész 

történelmi és ezáltal irodalmi korszak elmúltát véglegesíti és ennyiben ünnepi 

költészet: az elmúlás ünnepéé. Az iszonyat múltának ünnepi pillanata e vers 

akkor is, ha ezt a legtöbb kritikusnak nem nagyon akaródzott észrevenni... 

Erdei János: Az elmúlás ünnepe és hercege, 1983 

A Testamentum kötetrõl 

„Hálát adok az istennek, hogy megérhettem a fiam testamentumát, ez a kötet 

valóban csodálatos, különösen számomra: személy szerint gyermekkoruk óta 

ismerem a szereplõket. A többi vers is remek. A könyv itt van az ágyamnál, 

mint a Bibliát, úgy ütöm fel esténkét elalvás elõtt – elmennek a szomorú gondolatok. 

Isten különös kegyelme, megérhettem 1986 október 23-át, ti. akkor 

287

jelent meg a könyv, az enyém úgy van dedikálva is. A sors különös játéka, 

október 31-én, halottak estéjén volt Testamentum címmel Péter elõadóestje, 

nagy sikerrel.” 

(Turcsány Pálné, Lia néni levele Ádám Tibornénak, 1986 november 22.) 

Dante az Emberi színjátékban az emberiség 

nagyjain kívül sorra látogatta saját kortársait is 

a túlvilág színterein, felsorolásában a keresztény 

világrend hierarchikus osztályozása segítette. 

Egyetemes érvénnyel. Én csupán egy nemzedéknyi 

sors evilági útjait és lehetõségeit kívántam 

megvilágítani. Hazai érvénnyel. 

Felosztásom nem értékelõ felosztás. Kölcsönöztem 

a kereszténység „bugyrainak” (elsõ három 

rész) és „tisztítótüzének” (negyedik rész) fogalmát, 

s az ötödik részben kimondatlanul „paradicsomi” 

életpillanatok felvillantását kíséreltem 

meg, valamint az élethátterek józanító világosságát 

is láttatni szerettem volna. Sikerült, ahogy 

sikerült. De felosztásomban inkább a pogány 

„lenti- és fenti világ” hierarchizálatlan ellentéte 

izgatott. Ezt megélt életünkben érzem jelenlévõnek. Életünk mindennapi 

gyakorlata vált pokollá, itt van meg a törekvés a megtisztulásra és történhet 

meg a fenti-, s túli világ csak pillanatokra észlelhetõ váratlan realitása, sõt 

(keresztény fogalommal megnevezve) egyetlen realitása, a kegyelem. 

Turcsány Péter: Utószó, azaz levél Szelényi Iván tanáromhoz 

(A kötetben nem jelent meg.) 

288 

E kötettel a költõ – mint ahogy a cím is sugallja, összegezni kíván. Nem 

csupán egyéni sors áttekintése és értékelése ez, hanem egy nemzedéké is, 

pontosabban az ifjúság egy rétegének múltját és jelenlegi közérzetét kísérli 

meg lírájában visszatükrözni. Ennek a nemzedéknek a szellemi formálódásában 

nagy szerepe volt a hatvanas évek elején Nyugat-Európában kiteljesedõ 

beat-mozgalomnak, majd pedig az 1968-as diáklázadásoknak. Ilyen 

szempontból tehát egy világjelenség hullámaként jelentek meg õk is, de – más 

történelmi és társadalmi környezetben lévén – jobban foglalkoztatta õket 

saját nemzetük helyzete, mint akár a francia, olasz vagy amerikai fiatalokat. 

Tudtommal nem fordult elõ más országban, hogy a mozgalom szimbolikus 

magját a múlt század történelmébõl választották volna, mint ahogy nálunk az 

1948-49-es forradalom és szabadságharc és Petõfi alakja vált jelképpé. (...) 

Ezek a tudatosan vállalt hatások legjobban a kötet gerincét alkotó címadó 

ciklusban, az elõhangból, öt énekbõl és utóhangból álló Testamentumban 

mutatkoznak meg. Az elõhang címe (Üvöltés elõtt) ötletesen idézi a beat-

költészet klasszikus mûvét, Ginsberg Üvöltés-ét. Ginsberg módszere szerint 

jár el a költõ: epikus élményanyagot épít versbe, a felsorolást, mint eszközt 

alkalmazva. Emberi jellemek és sorsok jelennek meg, tûnnek el, majd buknak 

föl megint, állandó mozgásban, kavalkádban, mígnem összegezõ képet 

kapunk egy nemzedék egészének a jellegérõl. A módszer tehát ugyanaz, de a 

Testamentumban ezek közül a kavargó arcok közül többet hosszabb idõre 

elkap a kamera, egyénítettebbek a figurák. 

Ami már a mozgalom sajátos magyar jellegébõl – a nemzeti múlthoz való 

kötõdésbõl – fakad: itt-ott romantikus felhangok is találhatók, nemcsak a 

címadó ciklusban, de a kötet egészében is. (...) 

Egyes versekben olyan líra kibontakozását látom lehetségesnek, amely jelenkori 

költészetünkben ritka és szükség viszont lenne rá: Budapest, a nagyváros 

tûnik föl bennük, a „népi szürrealizmus” képalkotásával megjelenítve, 

s a nagyvárosi „modern” és a népköltészet képeinek sajátságos ötvözete egy 

városi mítosz megteremtésének a lehetõségét hordozza (például a Füstmúzsa, 

„A város peremén”, a Zápor dimenziója vagy a Nyúlbogyó-ciklus néhány 

darabja (...) 

A manapság fiatal költõknél eluralkodó befelé-fordulás, nihilizmus, versformákba 

való meneküléssel szemben Turcsány Péternél mindig ott van a változtatás 

szándéka. Eltékozolt nemzedékrõl szól, széthullott mozgalomról ír – 

az elpocsékolt embersorsok, a megtört lendület számára mind fájdalmas 

élmény, s állandóan érezzük benne az aktivitást és az eszmék utáni vágyat. 

Hangsúlyos verseiben a közösségi szemlélet, a mi-tudat. Fõleg a Testamentum 

c. ciklusban gyakran vált át a hang az egyes szám személyeibõl a többes szám 

elsõ személyébe, a mi-be, s nem hiszem, hogy csupán a ginsbergi modellt 

követné ezzel, hanem ez saját költõi szemlélete is. 

Dorogi Katalin lektori jelentése, 1983. február 

A versekbõl azt vélem kiolvasni, hogy a gyûjtemény szerzõje inkább v é g - 

r e n d e l k e z õ h e l y z e t ben, mint végrendelkezõ korban érzi magát. Ez 

esetben a „Testamentum” jelképesen értendõ: a költõ – felmérve maga körül a 

világot, s ebben a maga helyét, úgy érzi, hogy lezárul egy szakasz, s kezdõdik 

vagy nem kezdõdik egy új. A szerzõ érzi a váltást, de még nem tud elszakadni 

a távozótól, s nem tudja meghatározni az újat. A „már nem és még nem” 

emberi-lírai állapotában van. Hogy mi az, amitõl távolodni látszik? ami egyre 

inkább, mint emlék él benne? amihez nosztalgia köti, de amirõl tudja, hogy 

szétszakadozó immár? A Testamentum-ciklus név-utalásai (amelyeket felismerek) 

alapján lehet következtetni erre. Józsa Péter, Pap Éva, Szelényi, Halász 

Péter, a szamizdat említése: arról az 1956-hoz még kapcsolódó, de inkább 1968- 

ban élesedõ s hetvenes években felerõsödõ szellemiségrõl s ennek képviselõirõl 

van szó, amely és akik valamiképpen konfliktusos helyzetbe kerültek a létezõ 

szocializmussal. Van, aki közülük meghalt, van, aki nyugatra távozott, s van, 

aki ma is élesztgeti ezt a keserves tüzet. Turcsány Péter egész ciklusa (s a 

gyûjtemény más versei is) a távolodás, a visszaemlékezés motívumait nyújtják, 

de hozzáfûz az egész ciklushoz egy „utóhangot”, amelyben a mégis-vállalás, az 

újra-vállalás hangja válik dominálóvá: „Jöhet még a tavasz, / hol tankra tank 289

szavaz; / hol rácsot rázni: a / jog, s demokrácia. / Bányák, börtönök… / 

Vastüskés ördögök… / Kábított vadak, / idomított csapat… / Élõnek az élõ / 

ûzötten üzeni: –/ nem lehet, nem lehet / nem újra kezdeni.” (...) 

Pándi Pál lektori jelentése, Budapest, 1983. május 25. 

Mint nemzedékének legtöbb tagja, Turcsány Péter is késõn jutott kötethez: 

harmincegy éves volt, amikor elsõ verseskötete, a Tarisznya megjelent a 

Magvetõnél. (Máig sajnálom, hogy nem szerepeltettük a Ne mondj le semmirõl 

címû antológiában, jórészt az én hibámból). A kései kötet kedvezõ visszhangot 

keltett, a kritika Turcsányt korosztálya legeredetibb, legígéretesebb 

költõi közé sorolta, fõként poétikai ujításait-kísérleteit dicsérte. – A Testamentum 

a költõ azóta írt verseinek vékony gyûjteménye. 

Az új kötet gerince kétségkívül a címadó hosszú vers; ebben Turcsány a villoni 

módszer keretéhez nyúl vissza: ha nem is hagyatkozik, villoneszk hangon 

sorra veszi barátait, elmondja, mi történt az utóbbi években azokkal a 

fiúkkal, lányokkal, akikkel együtt indult, akikhez közös eszmények, indulatok, 

remények fûzték. A leltár nem valami szívderítõ: sok a félbetört pálya, 

halál, elbujdosás, elhallgatás (jórészt mûvészjelöltekrõl van szó) –, de a számbavétel 

sajnos, éppen így igaz és tanulságos. Turcsány néhány szóval is érzékletesen 

jellemez, a nosztalgikus emlékezés nem akadályozza a fájdalmasironikus 

nemzedéki kritikát, talán az önkritikát sem. 

Réz Pál lektori jelentése, Budapest, 1983. július 26. 

Keserû, nyomott, ingerült versek sorakoznak ebben a gyûjteményben. Ha a 

lírai jellegét akarnám meghatározni, akkor leginkább a plebejus avantgardizmus 

kívánkozik ide, nem kevés József Attila-i inspirációval. Tartalmilag, 

hangulatilag itt nem valamiféle markáns, népi magatartás jelenti magát, 

hanem a társadalomkívüliségnek egy változata, amely telve bizalmatlansággal, 

gyanakvással a társadalom-belüliség iránt, de ami egyben mély és leleplezett 

vágyat is érzékeltet – a plebejus avantgardista módján elképzelt társadalom 

után. A Csöndes üdvözlet indító versként határozza meg ezt a magatartást: 

„nálunk fegyvert letévõ kezekkel szõjük a hiénák szemfedõjét. / Nézd 

fegyverek és repülõk / párhuzamba állított sorát, / bemért napjaidra nézz, / 

honodban tiltott garabonciás.” 

Pándi Pál második lektori jelentése, Budapest, 1985. április 29. 

290

Politikai vakság „társadalom kívüliséget” emlegetni épp azzal a költõvel 

kapcsolatban, aki Testamentumának azóta alaposan „meglektorált” részletében 

elítélõleg nyilatkozik mind az „ellenzékrõl”, 

ellenzék jeligére 

adagolják a lelki aszpirint 

nagy a hatalom éhe; 

mind az „ellenzék” születésénél bábáskodó „budapesti iskoláról” és környezetérõl 

Míg nyalogattak sebeket 

nem általuk! csak általunk – 

Atlantisz született. 

Végezetül: hogy mindez nem olcsó apoteózissal, hanem egy nagyon szigorú 

morális szemlélettel párosul, az magától értetõdõ, az irodalom értõ, ismerõi 

számára. Ez a szemlélet nem „kívül van a társadalmon”, hanem épp költõi 

által van jelen a társadalomban! 

Erdei János levele Illyés Endréhez, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgtójához, 

1985 november 

A Testamentum címût költemény a beatköltészetre emlékeztetõ tárgyilagos 

kíméletlenséggel számlálja elõ a pusztuló fiatal életek, szándékok már-már 

egyhangúan ismétlõdõ s egyre megrendítõbb tragédiáját, „rím- és pokolbugyrokban” 

énekelve. 

Tóth Károly, Somogy, 1996. július-augusztu 

Elõzõ verseskötetének tematikai és stiláris gazdagsága már-már zavarbaejtõ 

sokfélesége után Turcsány ezúttal is változatos versformákban, virtuóz technikával 

vall önmagáról, de elsõsorban nemzedékérõl, a „társadalmi léghiányban” 

szenvedõ „holdkóros ifjúság”-ról, mely „szilánkjaira hullva szét”, nem 

találja, mert nem kaphatja meg méltó helyét a társadalomban. Errõl szól a 

kötet nagy verse, a több részbõl álló, Gingsberg Üvöltés-ére emlékeztetõ 

Testamentum, melyben kortársainak, barátainak, szerelmeinek állít emléket, 

azoknak a jobb sorsra érdemes, értékes fiataloknak, akiknek sorsa különféle 

sikertelen beilleszkedési próbálkozások után kudarcba jutott: öngyilkosok, 

narkósok, ideggyógyászati osztályok lakói, disszidensek (országon kívül és 

hazán belül) vagy éppen kilátástalan, semmit sem érõ munkahelyeken robotolók. 

A szinte leltárszerû névsorolvasásra emlékeztetõ felsorolásában megrázó 

képekkel bontakozik ki egy útját vesztett nemzedék tragédiája. 

Kárhozottak lázadása címû sodró, nagylélegzetû versét is ez a hang hatja át, 

ám egész történelmünkre Szent Imrétõl Gellérten keresztül Bartókig vonuló 

291

mártírok és kárhozottak idejére vonatkoztatva. A politikus, társadalmi méretekben 

gondolkodó költõ szólal meg a két József Attila versre (A város peremén, 

Számvetés) írt, de napjaink gondjait erõteljesen megmutató költeményeiben. 

Nem hiányoznak e gyûjteménybõl sem az akusztémák, a Turcsányra 

annyira jellemzõ, hangutánzásra, nyelvi játékra épülõ versek (Néma versek, 

Zsákból kihullt képeik), amelyekben a nyelvet szinte elemire bontva 

önfeledten és mégis fegyelmezetten játszik. 

Könyvtárak Értesítõje, 1986 

A Karámtalanok tervezett kötetrõl 

A hivatkozott költemények a Málya és pehely címû kötetben jelentek meg 

Ahogy elõzõ kötetébõl (Testamentum, 1986), úgy a mostani kéziratból is a 

címadó ciklus emelendõ ki, amely köré szervezõdik, szerkesztõdik a teljes 

anyag. Abban – a színjátékok ellenére – mintegy a szabadvers gondolati ritmusában 

hömpölyögve szólaltatta meg nemzedékének polifon közlendõit – a 

Karámtalanokban tisztultabban, kiszélesítve és mélyebbre hatolva, egyszersmind 

az általánosítás magasabb fokán önti versbe ezúttal nem is egy, de több 

nemzedék történelemszemléletének, létértelmezésének és -érzékelésének, a 

társadalmi kihívásokra adott válaszainak a többszólamúságát. Ez a „krónika” 

persze igen bonyolult, nehezen megközelíthetõ, sok esetben csak sejtetõ 

szimbólum- és metaforarendszerekbe ágyazódik, elõzõ köteténél „költõibb” 

dikcióval és metaforikával. A primér indulatok explikálása helyett átszûrve és 

áttételesen érzékíti meg Turcsány Péter a maga és mások hangulatait, 

élményeit, tapasztalatait, úgy, hogy lehetõleg kerülje „az önkifejezés nárcizmusát”. 

Helyette sajátos hõst teremt (ha már Bolond Istók nem születhet 

újra, legyen a neve „Kor-Hely Hermész”) a „nincsben”, az „iszapbirokban” 

fuldokló „társak” mellé: 

(Erõ kell, kedv és akarat a gondban, 

ezek híjával magam is bolyongtam. 

Korunk helyét a nincsben – írja tollam. 

(XXIII. Júniusi zsoltár) 

Alaphangulata mindenesetre az elátkozottságé, hiszen ez a Kor-Hely 

Hermész számára teremtett-adott világ valamiképpen és végsõ soron a „Kõ”- 

é, a „SAS”-é s a „kígyó”-é. Még akkor is, ha a személy számára egy-egy pillanatra 

felvillantja a menekedés esélyét: 

292 

Ne félj a pillanattól, 

meglátod végre bûnödet. 

Felfoghatatlan jóság 

kerít köréd mentõövet. 

(Citeraszó)

A domináns azonban mégis „az éjszaka fej ijedelme” vagy éppen „a fájdalomb 

cédrusként eget verve”. 

A Karámtalanok címû ciklust olyan versek keretezik, melyek mûvészi élmények 

vagy utazások ihletésére születtek. Turcsány joggal szólhat Kassák 

nevében arról, hogy „pozõrök transzavantgárdjaitól habosak a kultúra arzénes 

süteményei”, hiszen õ maga rendkívüli gonddal, fegyelmezettséggel és 

beleérzéssel kapcsolódik irodalmi-kulturális hagyományainkhoz. 

Dorogi Katalin, Budapest, 1987. október 15. 

A Mázsa és pehely kötetrõl 

Olvasom a Mázsa és pehely idõmértékes, könnyed és mégis szívünkre 

nehezedõ sorait. Nem figyelmeztetés-e számunkra, hogy a költészet szépségében 

ismét politikum rejtezik? Ez ugyanis azt jelenti, hogy 1989 álságos 

forradalmai elvesztették hitelüket az emberek szemében. S eszembe jut 

Gabriel Garcia Marquez csípõs megjegyzése térségünkrõl: ha nem térünk 

észhez, akkor nem dél-amerikanizálódni, hanem afrikanizálódni fogunk. 

Turcsány Péter költészete mentes a pesszimizmustól. A Székelyföldi január 

vagy a Fogarastól a Tátra-csúcsig címû költeményeiben megjelenik a magyarság 

kárpát-medencei létének nagyszerû csodája, az, amelyet szolgálunk és 

amely minket szolgál: „a csecsemõ jövõ”. 

Nyugtalan, vajúdó térség ez. A megsemmisülés súlyát éppúgy érezzük, mint 

a történelem tágas porondja fölött repülõ akrobata könnyed erejét. A hazatérés 

dadogásában pedig választ kapunk arra az életérzésre, amelynek eluralkodása 

zsarnokságot szülhet: 

Mi készül itt? Forgószelébe mily fondorlat fon? 

Mióta lökõdünk – zöld posztón biliárdgolyók – szét? 

Dühhé mióta torzul a lágy vonás az arcon: 

egymás szavától ne értsük a megsegítõ morzét. 

Önmagad föl nem adhatod! – hallok parancsot, 

távolból fegyelmez intés: ne, ne panaszkodj! 

Tökéletes program lehet ez számunkra. Mert a panaszkodás még sohasem 

szült sem tettet, sem hõst. 

Tamáska Péter: A csecsemõ jövõ, Magyar Fórum, 1996. június 11. 

Gyûjteményes kötetnek is fölfogható Turcsány Péter kötete: a Mázsa és 

pehelyben öt korábbi verseskönyv, valamint korábban nem közölt versek, 

illetve a Kiegészítõ írások címû rövid prózai rész kap benne helyet. Elsõ pillantásra 

az érzékelhetõ világot a maga realitásában „hagyományosan” bemutatónak 

tûnnek a versek, aztán a kompozíció által egyre többször érzékelhetõ 

egyfajta disszonancia, majd az is kiderül: az egyes elemek sem minõsíthetõek 

293

a ráismerhetõség szempontjából egyértelmûnek. Azaz: a vers tulajdonképp 

bármikor kinyílik, kinyílhat a megnevezhetetlenre, amikor is nyilvánvaló lesz 

a tárgyi és a megfoghatatlan közötti következetes átjárhatóság. 

A versek létrejöttéhez szükséges termékenyítõ feszültségek közül talán elsõsorban 

a bent és a kint eltérésbõl adódó emelhetõ ki. A benti világ érzékeny 

teljesség. Ez vetül(ne) rá a kintre, de ennek számára az érzékenység és a teljesség 

is idegen. A feszültséget eredményezi/fokozza az is, hogy tudható: a 

belsõ világ nem hagyható magára, noha a belõle való kiköltözést, a magára 

hagyást a külsõ örömmel üdvözölné – illetve annak érdekében állandó kényszert 

alkalmaz. Lehet, hogy a (belsõ) leépülésétõl („Itt sokan, sokan végzetesen 

váltak semmilyenné”) való félelem rémisztõ következtetésekhez vezet, de 

a széttörés, szétesés végsõ esélyét és praxisát az én nagy erõfeszítéssel igyekszik 

elhárítani. A versek kötetektõl független, folyamatos számozása is ennek 

a fel nem adásért folytatott küzdelemnek a benyomását erõsíti. Mintha 

végtelen szalagként létezõ, soha véget nem érõ folyamatról volna szó, egymás 

helyébe lépõ, egymást váltó/cserélõ elõzményekrõl és következményekrõl. (...) 

Jólesik egyetértõleg (s nem kizárólag!) olvasni szempontokat nemegyszer 

kizáróan érvényesíteni akaró, érvényesítõi irodalmi életünkben a Kiegészítõ 

írások sorait: „mintha magam is elhittem volna a legalávalóbb rágalmat a 

magyar költészet hagyományaival szemben, miszerint többes számú gondjaink 

jelentkezése a lírában: elavult, modernségellenes, sõt dilettáns költõi 

magatartást feltételez?!” Turcsány Péter azt mondja, ezt nem érdemes hinni, 

„Mert a költemény nem feledheti el és nem felejtheti azt a népet és kort 

(korszakot), amelybõl vétetett”. 

Tóth Károly, Somogy, 1996. július-augusztus 

A Megmentett tisztásaink kötetrõl 

294 

Új verseskötetében, a Megmentett tisztásainkban van egy vers, Csurgói szállás, 

1969 a címe, amelyben arcképet rajzol magáról, éppen arra az idõre – 

tizennyolc éves korára – emlékezve, amikor ez a kalandos, látszólag céltalan 

pálya elindult: „Jõ, mint a kutya csöndesen, / Ilyenkor rúgnak a lelkén, / 

Kérdeni röstell, így a rend, / Féli a durvát, s az maga is.” A következõ szakaszban 

aláhúzással emeli ki a „céltalan” szót: „Munkája mozdul, fürgén, / 

Láthatóan céltalan, / Pirulna fûzbokor ággá, / Okot nem remél, tiltva van.” Az 

ellentétes tulajdonságok – gyöngédség és toporzékoló harag – fölsorolása az 

utolsó versszakba sûrûsödik: „Érintsed olykor szép szóval, / Feléd csóválja 

nagy szemét, / Elfutós félelmét oldozd, / Vagy nyíltan láncold, úgy hergeld!” 

A kötet legfrissebb verseiben pedig (a Pilis-Hungarorum ciklusban) arról ad 

hírt, hogy hátat fordított a fõvárosnak, Budapestrõl kiköltözött Pomázra, a 

hegyek közé, ahol „Pilis dombjai, völgyei, forrásai / isszák a napfény hétputtonyú 

/ óborát, sziklák, erdõk, tisztások / õrzik óidõk viharos vágtáit…” 

Elsõ verseskötete, a Tarisznya 1982-ben jelent meg, s vele a nyolcvanas évek 

elején induló fiatal költõnemzedék sorába lépett. A korabeli kritika (Kulcsár- 

Szabó Ernõ) tizenkét verseskötetet – közte Turcsány könyvét is – egybemarkol-

va a magyar líra újabb változását érzékelte, az „új szenzibilitás felé” tett lépést 

regisztrálta. A nagy mesterek – Weöres, Illyés, Vas, Kálnoky, Nemes Nagy – 

folytathatatlanok, mondta a kritikus, a vallomásos líra, a „küldetéshitû” költészet 

ideje lejárt, a fiatalok „egyfajta új érzékenység” követõi, a jövõ az úgynevezett 

„szerepvesztõ” líráé. A Turcsány Péterrel nagyjában együtt indulók 

közül a jellemzés talán leginkább Géczi Jánosra és Györe Balázsra maradt 

érvényes, maga Turcsány költészete ma már szemmel láthatóan más úton jár. 

Új verseskötete tanúsága szerint – ha líráját alkalmanként meg is érintik a 

szövegelvû versalkotás formái – nem a szövegköltészet folytatója és híve, 

nem követi a „költészeti dezillúziót”, nem ír „roncsolt” verseket, líráját nem 

a „költõi szerepvesztés” hangulata jellemzi. 

Ellenkezõleg. Mintha az elsõ verseskötet megjelenése óta eltelt idõ, az elmúlt 

csaknem másfél évtizedes út valamiféle „visszatérést” érlelt volna meg benne 

(s nemcsak benne!) a tradicionálisnak mondott lírai értékekhez, a magyar költészet 

hagyományaihoz. Turcsány Péter ma – hogy egyetlen névvel jelezzük 

ezt a változást – szemmel láthatóan az illyési magatartáshoz von-zódik. 

A költõ új kötetében az 1995 és 1998 között írt verseket, a négy év termését, a 

mintegy félszáz költeményt négy ciklusban rendezte el. A szakrális értékek 

vonzzák: ország, haza, nép, nemzet, család. Van, amikor berzsenyis keserûséggel 

borong („Itt járok lecsüngõ fáid / lombja alatt, / ferde, õszi napsugarak 

tûi / vakítanak, / lehet, nem látok már / hazámig el”); van, amikor Kölcsey fájdalma 

tölti el („honunkban legyünk kivert hontalan, / magyart itt nem magyar 

temet”). A nép történelmi fenyegetettségét kiáltja világgá („Moly rág itt mindent 

/ ma is”, „oda az ország, oda a jóság”); s akár személyes vallomásaiba, 

létérzékelésébe, akár természeti képeibe, tájleírásaiba közéleti gondjait, rossz 

közérzetének okait vegyíti: a „kihajtó igénynélküliséget”, a „kihasználtság 

lassú szúját”, a megalkuvásra való hajlandóságot ostorozza. „Nem dúvad, nem 

pacsirta most, de hallgatag / az ember, s furmány keres kiutat –”. (...) 

Turcsány Péter kiváló formakultúrájú költõ. Hangja, mondatépítése változatos. 

Ismeri a klasszikus formákat, nem mond le a rímrõl, a verszenérõl, 

a ritmusról, a dallamról. Van nemes dikciója, de tud lágy és könnyed lenne. 

Hangjában õsi, kalevalai rétegek is fölbukkannak. Gondot fordít a vers megformálására, 

nem köznapi, hanem strukturált nyelven beszél. A tört, befejezetlen 

mondat itt épp úgy a vershatás eszköze, mint a körmondat vagy az 

archaikus hatást keltõ, hátravetett birtokos jelzõs szerkezet. Kedveli a többrészes, 

ciklusos versépítményeket. Hisz a hang, a szó erejében, bár szélsõséges 

nyelvi ötleteivel nem mindig tudunk azonosulni (Hangok árja – 

leterítesz). 

Van a kötet végén egy meghökkentõ „négykezes”. A ciklust ketten írták: egy 

moldvai, csángó-magyar népköltõ, a klézsei Duma István András és Turcsány 

Péter. Az egyik verset egyikük, a másikat másikuk írta találkozásuk alkalmával 

a helyszínen. Meghökkentõ, a gondolatnak és képzeletnek egyaránt 

szárnyat adó ötlet. És egyben híradás, fájdalmas vallomás egy kicsiny magyar 

népcsoport létérõl és megállíthatatlan pusztulásáról. Sikolyuk még idehallatszik: 

„Életünkben amit teszünk, / Mind csak emberek legyünk.” 

Tüskés Tibor: Megmentett tisztásaink, Lyukas óra, 1999 

295

296 

A színpadon három dobogó. Kubusok. Négyzet, téglalap és síkidom. Fekete 

háttér elõtt, fekete zongora, hófehér fogsorral. A Költõ diaképe kinagyítva 

függ a falon. Állandóságot sugall, vajon sugallhatnak e ilyen állandóság-érzést 

a versek? Mindenesetre a nézõtéren alig marad üres szék. A Költõ „in media 

res” kezd. Négyzetre emeli magát. Félig ül, aztán félig áll a kubuson. Sebbellobbal 

mondja verseit, dobja, veti, tolja magától a nézõtérre az egymás mellé 

rendelt szavakat. A lehetõségbõl kitermelt ok, értelem s általa kívánt sorrendû 

szavakat. 

Nyalka, hetyke, fickós, magabiztos. Színészi hév hozza mozgásba tagjait. 

Olykor pózra emlékeztetõn. De hiszen az egyszerûség is póz. Csak a 

melegség, a közvetlenség teheti tartóssá a hatást. A költõ megingás nélküli. 

Memoriter zúdulnak egymásra a versek, rímek, hangok. Dob… dob fel. .. földob… 

Dobogó… Dobó… Dobál… Dob. Szóragyogások, megfacsart értelmû 

szavak. Játszanak, amint kiveti õket, kikergeti magából, mint térre a vad 

játékra áhító ficsúrokat, gyerekeket. Hím- és nõnemû alakokat. Kivelõzött 

szavakat. Utcáról és szalonokból felszedett szavakat. Utcáról szedett, leporolt 

szavakat. Kétkedõ és szabadba törõket, választ keresõket… 

A költõ tétje a túlélés. Túléltetés, a versek túléltetésének megkísértése. A holnapra 

elrendelt szavak, sorok örökítése. A hazugság kiûzetésének megkísértése. 

Az igazmondás befogadásának állandósulása. Nagy a tét… Közben 

remeg a rím, zümmög, berreg, kurrog. Halálkomoly játékos izgés-mozgás 

uralja a színt. „knn, knn, künn kínlódik egy bogár, hideg jégre le-leszáll… grr, 

grr… tnn, tnn, tûnik a tû… fff, fff, fütyfürütty.” Hangutánzók fehér galacsinjaival 

dobálódzik. Pózok kísérik, hajtják õket. De hiszen az egyszerûség 

is póz! Tiszta áhítat kell, áhítja… 

Mit áhít még a költõ? Megméretés általi megértést, a nem feledhetõ egyetlen 

szó kimondását. Átlép a téglalap kubusra. „Még holtom elõtt tépjetek szét, ne 

lesse senki örökségét…” Jézust idéz! Még inkább Krisztust, a minduntalan 

Példát. A jóság gonosszá kovászosított alakját. A visszaélést szenvedi benne. 

Az asztalra reklámnak kitett Bibliát. A magamutogató hólyagszónokok gusztustalan 

testét taszítja, Trianont sértõ szerelmet vet – mint magot – semmibe. 

„Hazát magának senki sem hazudhat” (költõ, mondd hát az igazat…). 

Krisztusi alakja sovány, meggyötört, a szúrt fénytõl felnagyulnak sebei. 

Keresztet cipel, megdöccen a rímkereszt (a keresztrím), ugrasz, hogy elkapod, 

ha hullik. Ám dõlten megáll, s mereven néz a ráhullatott fényen túli 

sötétbe. Van-e most köztes érzete, vagy csak a versben él (bujdokol)? S 

kenyér, víz, bor, s ágy számára nem létezõ fogalmak?! Felesége nyakán talál 

végre nyugtató pontot. Nézi hosszan, hozzá beszél, a szemhéján hintázik, 

merész lengéssel pördül újra vissza. Múltba vérzik most minden szó. 

Zsarnokdöntõ fejsze valamennyi. ütések a múlt bõrkabátján, a bõröv kabátlapjára 

csapó csattanása ijeszt. Gyermekként az erkélyrõl látta a Gonoszt. 

Az ember a költõ gondolatára vágyik, amint ül és hallgat. Azért ül, azért hallgat, 

hogy behálózzák a költõ szópókjai. A sekély kéjt kívánja elûzetni véle, a 

sokasodó népbutító igét, semmitmondó gügyögést. „Egyre kilátástalanabb / 

szép szavaink / távoli sorsa / … Egyre veszélyesbb / lehetõsége a kontár / 

lazulásnak.” Olykor népdalcseppek csöppje fürdet, máskor balladaméz csordul 

akaratlan akarattal. Olykor elúszik a széphangzás uszályán, az ütem

tetemén, a rímcsapda egérfogójába csöppen. Belefeledkezik a zenébe, játszik 

a szó. Weöres, Kosztolányi szép játékait dobálja szét önzetlenül. Ám karcosabbakat, 

racionálisabbakat, észnél-tartóbbakat. Fürtönfogókat. 

Pulóverét már a földre vetette. Inge fehér gyolcsában ágál. Krisztusi jövõhöz 

járuló gyolcsban, magát feszíti, s már elbitangolt tekintete a feleség nyakáról. 

Nemi szervek vad kavalkádja tüzel gonoszemésztõ tûzzel. Dús emlõk, kemény 

farok, csípõk csapódnak tenyerébe zamatos almaként. 

Gondolatkövei fejbe kólintanak. Durván magánéletedbe avatkozik, magángondolataival. 

Csontvázzá vetkõzteti szóalakját. Botránkozz, ha mersz… 

Pörölj, perlõiddel, ha tudsz. Gondolat-fogságban mozdulni képtelen rab vagy. 

Ám a fül hirtelen becsõdöl. Elég… Nem tudom emészteni az iménti szépet. 

Költõ, hagyd ízlelnem szószépséged, gondolatzamatod. Ne robogj! Hagyj 

idõt az emésztésre. De a költõ megállíthatatlan. Már nincs a földön, csupán a 

síkidom tartja leheletfinoman a talpát. Rá sem nehezedik. Nyúlik a magasba, 

csontos keze az égbe kotorász, nyitott tenyérrel. 

A szünet után fáradt. Harmadik órája tombolnak az igék, alanyok, állítmányok, 

kijelentések, megállapítások, kétségek. Emelõdik keze újra az ég 

felé, mint könyörgõ koldusé. Mintha pelyhet emelne, nézd Uram, mily magasba 

tartom, látod é akarásom? Másik kezében mázsás súllyal nehezedik a 

kötet, amelybõl most már olvas. Föntrõl csorgatott fény mossa az arcát. 

Szenvedély rágta teste, már alig látszik, fölélte önmagát. (A forradalom fölfalja 

önmaga gyermekeit…) De minden új dal kezdetén felemelõdik a hangja. 

Mint utolsó erõvel felemelt fej. Kétségbeesetten kapaszkodik a holnap 

megmaradásának ámításába. A mindörökké élés babonás hitébe. A kifejezhetetlen 

kétségbeesésével fordul, körbe jár. A szó, amiben minden egyesül, 

kínozza belülrõl, belepusztul, a kétségbeesett akarat löki még tova, a pódium 

szélére, ahol csak az elhullás póza várja. Elnémul. Felesége indul, felé közelít, 

hogy énekhangon szóljon a fájó hitveshez, hogy föltámassza elhullásából, 

hogy szerelmes dalával életre hívja. Székely, csángó magyar parasztasszony 

sirató éneke egyszál magában csodatévõ. A gyolcsingbe csavart test újra mozdul, 

testmaradékát asszonya testmelegébe ágyazza. 

Éjfél közelít. A „kapcsos könyv” becsukva. Szerbantali gyógyító versek lapulnak 

benne minden baj orvosságaként. 

Wágner Tibor: Emlékképek és gondolatok Turcsány Péter elõadóestjén, Buda, 

Szkéné színpad, 1995. október. 

Az elsõsorban költõként jelentõs, de fordítóként, szerkesztõként, könyvkiadóként, 

némi túlzással irodalmi, kulturális organizátorként is országosan 

ismert Turcsány Péter legújabb – negyedik – verseskönyve az elmúlt négy 

esztendõ termését fogja össze. A szép kiállású, gondosan szerkesztett, F. 

Varga Ágnes grafikáival illusztrált Megmentett tisztásaink, ahogy a szerzõ 

hangsúlyozottan rögzíti: lélekkulcs. Lélekkulcs a költõhöz, de kulcs az örök 

emberi lélekhez is, hiszen örök témákat és érzéseket fogalmaz meg s jár körül 

Turcsány Péter; személyiséggé fölmutatva élményeit, tehát az életet is vállalva, 

történelmi szorításokkal szembenézve vall földrajzi és szellemi hazáról, 

szerelemrõl, szenvedésrõl, örömrõl, hiányról és beteljesülésrõl. 297

Vallomása önmagáról és mûvészetérõl – ars poeticája – az immár végképp felnõtté 

vált férfi szigorú számvetése is: „Világra szabadított s szabadult vágyak 

forgatják meg kívánságaink keretét, s ekképp megõrzött (Megmentett) 

szavak (tisz-tásaink) gyûjthetik csak egybe s õrizhetik meg társaimat, barátaimat: 

embernek, magyarnak s Isten gyermekeinek egyaránt.” (...) 

Kaiser László: Megmentett tisztásaink, 1999. 

298

Keresõ 

Elsõ könyv 

EMELKEDJ, ATLANTISZ! 

Újabb versek, 1998–2003 

Emelkedj, Atlantisz! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 

Tûzimádó gyermekkorom 

Tûzimádó gyermekkorom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 

Táltos-homlok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9 

Életnyitány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 

Kamasz-scherzók, 1968–2001 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 

1. DOBOKRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 

2. IL TROVATORE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 

Petõfi Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13 

Vérrózsabokrok esztendeje 

Ezerkilencszázkilencvenkilenc, te napkelte! . . . . . . . . . . . . . . . . . .15 

Szivárvány-boltú kapu… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16 

Kertjeinket dér lepi már . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17 

Pálfalvai szüret . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19 

Északi otthonosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20 

Hazatérõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20 

A lírikus sétája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 

1. SASHEGYI SÁNDOR, 1990–1995 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 

2. TEMETÕINK ÁRVASÁGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 

4. IMÁINK TESTVÉRISÉGE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 

3. TIBORCOK HÛSÉGE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 

Heródesi tavasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22 

Vérrózsabokrok esztendeje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .23 

Csángó ballada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24 

A világkerék pályamódosítása 

A világkerék pályamódosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25 

Évezredváltó pirkadat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .26 

Moldvai magyar Passió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27 

A Sâbâoani bazilika udvarán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .29 

Jegenyefenyõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .30 

Az ismeretlen vándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32 

Friuli ciprusai alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34 

Szimbólumunk: a kert 

Szimbólumunk: a kert . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36 

Tiszamenti Pünkösd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36 

Napfogyatkozásunk gyertyalángja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .37 

299

300 

Legyen meg a Te akaratod . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .39 

A Tiszazug feltámadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .40 

Tiszazug hullámai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .41 

Tiszazugi hálaadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .42 

Opálsötét lobbanás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43 

Bábeli árvíz támad . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43 

Szem és szív . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .44 

Kikötõ-avatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .45 

Istennek vadlúdraja 

Istennek vadlúdraja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .47 

Kérdések, márványba vésve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .48 

Húsvéti levél a Kedveshez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .48 

Pólusok, szélcsend – magvetõvel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .49 

Rilke – nyomokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .50 

Duinó õrlelkéhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .51 

Osztályrészed: arcok kinyílt virága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .51 

Advent ideje, Szûzanya! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .52 

Jászol és kereszt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .53 

Karácsony esti vágyak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .53 

A láthatatlan palota 

A láthatatlan palota . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .55 

Tizenhárman az Istenszéken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .56 

Kalotaszegi szárnycsapások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .56 

Magyarvalkói fohász . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .58 

Mezõségi kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .59 

Visszatérsz-e, nyugalmam szárnycsapása? . . . . . . . . . . . . . . . . . . .59 

A költészet búcsúja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .60 

A hûtlen! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .60 

Ezrednyitányi rajtnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .60 

Júdások Isten õrhelyein . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61 

1702. Szilveszter-éj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .62 

Homokvihar az õsi földön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .63 

Bronzfekete Nagypéntekünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .64 

Somlóhegy évzáró vadlibái 

Somlóhegy évzáró vadlibái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65 

Karámba fogott bika-éjjelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .65 

Kacagásod vízesésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .67 

Belsõ tavaszunk áradása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .67 

Az öregség szimfóniája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .68 

Májusi tündérfakadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .68 

Fehér madár a templom keresztjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .69 

Szászvárosi jelenés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .70 

Új középkor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .70

A kegyelmi kontempláció esélyeirõl 

Olvasólámpa 1-4 

Az írás kegyelmi állapotai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .71 

A csönd elvétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .72 

A tavasz evangéliuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .73 

Májusi áhítat, mindörökre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .75 

Második könyv 

A JÓSÁG KÖNYÖRTELENSÉGE 

(Kiemelt versek, 1967–1998) 

Az ifjúkor hordalékai 

Szabadságunk: zsebkendõnyi! 

Õszi kérdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .78 

Exhumálás, 1967 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .78 

Anyám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .79 

Egyoldalú párbeszéd – a Galambról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .80 

Halott lázadók ünnepén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .80 

A csehországi változásokra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .81 

Patanyomba ékelt vers, 1969 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .81 

„ F á j j o n a F ö l d n e k ! ” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .81 

Magyar Jeanne d’Arc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .82 

Martinovics megíratlan levele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .82 

Ostor volna az én szavam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .83 

Zsebkendõbe törölt vádak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .83 

Penge a pengén 

Elugatta a csöndet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .84 

Domb . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .84 

Fohász egy fához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .84 

Penge a pengén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .85 

Mint embert a kereszt... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .85 

Mona-hajú Fák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .85 

Csillagverem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .86 

Éjszaka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .86 

Ezen a reggel’ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .86 

Tánc-oltár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .87 

Szikla és virág . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .88 

Tátrai kép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .89 

Vérehulló hajnal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .89 

Tékozló–töredék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .89 

Nem érzem benne . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .90 

Én nem szórhatom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .90 

Mária, te menekülj! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .90 

301

302 

Mona asztaláról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .91 

Beismerem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .91 

Oly védtelen a lány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .91 

Lobogjon gyertya értünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .92 

Égi álom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .93 

Gallyak, lánnyal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .93 

Esti kérelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .93 

Szénaillat, kék folyópart . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .94 

Ezüstfekete fénytörésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .94 

Sötét a hegy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .95 

Szó-ikonok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .95 

Tarisznya 

Áll a tükörben az arc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .96 

Dohány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .97 

Szarvas lépdel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .97 

Villanások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .98 

Országúti csavargó siralma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .98 

Akár a hazám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .100 

Kocsispanasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .100 

Sólyomzsoltár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .101 

Grimaszk (Részletek kettõs szonett-koszorúból) . . . . . . . . . . . . . . . .101 

ÓRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .101 

CIPÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .102 

MESTER–GRIMASZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .102 

ÍRÓGÉP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .102 

ALBUM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .103 

ZENÉLÕ KRISZTUSKÉP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .103 

GITÁR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .103 

RÁDIÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .104 

RÉZPOHÁR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .104 

KULACS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .105 

Memento ’68, Európa (Hobó-fogó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .105 

Köhögés három tételben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .106 

Sztrádák, hegyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .106 

A lépés geometriája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .107 

Gellért hordalékai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .107 

Esõs porté . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .108 

Vétóm és sóhajom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .108 

Triptichon Hungarorum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .109 

1. „MI MÁRIÁNK” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .109 

2. PUSKÍN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .109 

3. FEKETE SZALAGRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .110 

Óda a szipogó esõhöz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .111 

Pohárköszöntõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .112 

Arthur vissza se néz! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .114 

Suhanc vésõ: Illyés Gyula szobra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .115

Hazát magadnak nem hazudhatsz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .116 

Õrültek városa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .117 

Eszelõs sírásó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .118 

Fülledt házban huzat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .119 

A szavak tánca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .122 

Memento Urbis (I. rész) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123 

Vesztesek mérlegén 

Számvetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .124 

Pergetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .126 

Valahol fáradt tájakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .127 

Szarvas térdel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .128 

Rigóének a városligetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .128 

Testamentum (Részletek) 

I–III. rész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .130 

Chorus Rerum Gestarum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .138 

IV–V. rész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .140 

A szobor, 1981 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .146 

Végkiárusítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .148 

Kárhozottak lázadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .150 

Körös-parti kettõs koan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .152 

Csöndes üdvözlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .153 

„A város peremén” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .154 

A vesztesek mérlegén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .155 

Áttörés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .156 

Megérkezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .158 

Mázsa és pehely 

Mázsa és pehely 

Mázsa és pehely . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .159 

Sebek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .159 

Zarándoklás ez mióta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .160 

Dal a T-hangról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .160 

Nap-testû hegedûmet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .160 

Karámtalanok 

1. KARÁMTALANOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .161 

6. A KÓRUS NÉMASÁGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .162 

8. GYERTYÁK A NYÁRBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .162 

11. SAS-KÖRÖMRE LEVELEDZETT KÍGYÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .163 

13. MA MÉG A HOLDHOZ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .164 

14. A TÖRTÉNET KEZDETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .165 

15. A TÖRTÉNET SZÉTSZAKADÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .167 

17. VIRÁGVASÁRNAP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .168 

20. CITERASZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .169 

23. JÚNIUSI ZSOLTÁR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .170 

303

30. HÁTORSZÁGI CSÖNDES RAPSZÓDIA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .172 

31. A TÛZ ELJÖVETELE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .173 

A szeretet gyûrûzései 

A szeretet gyûrûzései (Részletek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .175 

1. KÉK VOLT AZ ESTE ÉS SÖTÉT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .175 

3. ADJ URAM VIGASZTALÁST A SÍRÓ SZEMNEK1 . . . . . . . . . . . . . .175 

4. ADJ URAM SZÁLLÁST AZOKNAK, AKIK ELMENNEK . . . . . . . . . .175 

5. SZERELMÜNK ZAKLATOTT BOGLYÁIBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . .176 

6. BOGLYÁK, CSOKROK, KICSI SZÁLAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .176 

7. MÁRCIUS, BÚCSÚZTATLAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .176 

9. NAGYPÉNTEK, MÁR VÁRTALAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .177 

13. NEM CSILLAPUL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .177 

14. A TÖRTÉNET VISSZATÉRÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .177 

23. A SZERETET GYÛRÛZÉSEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .179 

Anyám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .180 

(Amit lányának írt) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .180 

(Aki a sírást...) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .181 

Háttérbõl néz a gyermek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .181 

Romok kicsi hölgye, te vagy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .182 

A Duna üzenete 

A Duna üzenete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .183 

A nagyvilág kálváriáján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .184 

Csolt-Mágori elégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .185 

Mi így emlékezünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .186 

Az utolsó napokból V. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .187 

A barlang visszavétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .189 

1989 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .190 

Székelyföldi január . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .190 

Megmaradásunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .191 

A zsarnokság kísértete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .192 

A hazatérés dadogása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .197 

304 

Várakozások 

Cantus Adventus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .199 

Ex libris . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .199 

Várakozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200 

1. ÉBRED AZ ÕSZI SUGÁRZÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200 

8. HOMLOKODON A TÁTRA CSÖNDJE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .200 

9. ÚSZÓ KARODON TISZA HULLÁMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .201 

10. CSÍPÕD NYÁRFÁK TENGERÖBLE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .201 

11. ROSKADÁSIG AZ OLTÁR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .202 

13. ÉNEK A VÁRAKOZÁSRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .202 

14. CRO-MAGNON TÜNDÉRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .203 

15. ÚJ KÖNYV LAPJAI MIKOR MEGNYITTATTAK . . . . . . . . . . . . . . .204 

18. KETTÕS HELYSZÍN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .204

19. URAM, MÉG NEM VAGYUNK MÉLTÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .206 

26. HAJNALBAN SZÜLETETT BÍBOR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .206 

27. A KERESZTÉNYSÉG HAJNALÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .207 

28. A HÁRS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .207 

34. SZÜLESS KÖZÉNK, TORDA KISDED! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .208 


Sem emlék, sem való . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .211 

Tisza-nagyrév . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .211 

Csokonai Nagyréven . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .212 

Életre-halálra! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .212 

1. GIUSEPPE UNGARETTI HALÁSZHÁLÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . .212 

2. ÉLETRE-HALÁLRA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .213 

3. IHLET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .213 

4. MEGPILLANTÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .213 

Leánderek szigetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .213 

1. LEÁNDEREK SZIGETÉN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .213 

2. SZKÍTA DAL – KRÉTÁRÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .214 

3. A TENGER KÖLYKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .214 

Hálókkal csomózott bárkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .215 


A benti világban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .216 

Téli átváltozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .216 

Harangjáték januárban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .217 

Berci bohóc nótába fog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .218 

Ráolvasó újszülöttre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .218 

Édua, kunbõrû kislány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .218 

Botond, az újszülött . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .218 

Jégesõ sámánja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .219 

Júliusi dúdoló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .219 

Villõ születésnapjára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .220 

Az út . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .220 

Ez a legény! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .220 

Nagyrévi séta, este . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .222 

Megmentett tisztásaink 

Bozótok, loncos indák éneke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .223 

Ördögök estélye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .224 

Citerás szent . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .225 

Csillag – a homályban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .226 

Virágvasárnap mámorában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .228 

Csíksomlyó, Székelyföld köldöke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .229 

A síkság írnoka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .230 

Tiszazug vigasztalója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .232 

Tiszazugi nyár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .234 

Veled lélegzik most a nyár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .236 

305

Pihenni csak és ragyogni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .237 

Pannon nyár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .237 

Vallon õsz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .238 

Eljegyzett már a tél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .238 

Sikolyokkal jött el az õsz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .239 

Északi õsz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .239 

Aprószentek hetében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .241 

Utazók hazája, Dalmácia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .242 

Gyermekidõ, te aranykor! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .243 

Hangok árja – leterítesz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .244 

Irányított jel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .245 

Imádkozó kezed . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .245 

Megmentett igék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .246 

Szállásunk, szárnyalásunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .246 

Létrája szent hegyünknek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .247 

Pilis Hungarorum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .248 

Pilisi kószálások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .249 

Magyar magyarral találkozik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .249 

Harmadik könyv 

TALÁN A SZÍV MARAD… 

Versfordítások 

306 

Az utolsó kamasz férfi dala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .251 

Taurinus Stauromachia részlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .251 

Majakovszkij, V. Hallgassátok! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .252 

Pessoa, F. – Reis R. 

Gyûlölve-szeretve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .253 

Isten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .253 

Ó, Istenem… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .253 

Istenek, erõk… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .255 

Túl Istenen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .255 

I. A MÉLYSÉG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .254 

II. AZ ELMENÕ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .254 

III. AZ ISTEN HANGJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .255 

IV. AZ ALÁHULLÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .255 

Pessoa, F. Emlékoszlop . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .256 

Az idõk (részletek) 257 

I. ÉJSZAKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .257 

II. VIHAR . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .258 

III. NYUGALOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .258 

Ungaretti, G. 

Nép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .259 

Vég . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .259 

Álom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .259

Quasimodo, S. 

Anyaföldemhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .260 

Szó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .261 

Hozzám új ártatlanságért leszálló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .261 

Fehérvasárnap ámenje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .262 

Halott gém . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .262 

Fûzfák surrogó ágaira . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .262 

Levél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .263 

1944. január 19. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .263 

A hó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .264 

Egyik nap a másik után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .264 

Talán a szív marad . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .264 

A téli éjszaka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .265 

Magas Bergamo várából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .265 

DÉL SIRATÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .266 

Mistral, G. Bistolfi keresztje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .266 

Archimenda, Sz. A Gyóntatónál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .267 

Dimitrova, B. 

Vágyódás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .268 

Hó-fuga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .268 

Tiltott tenger . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .269 

Canev, Sz. Poéta ha megszületik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .270 

Donne, J. F. 

Krisztus, a külvárosi rókával . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .271 

A csönd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .272 

Tamen, P. 

Adelinához, 1987 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .273 

Festõ a tükörnél reggelente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .274 

A homokot mondom… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .274 

Szavaid távol vannak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .275 

Mintha fa volna… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .275 

A lapon, a leírt szavakban… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .275 

THE INVISEBLE PALACE 

(Turcsány Péter versei angolul) 

Born in Budapest (1951 – )... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .277 

Song of Thickets and Draggletailed Tendrils . . . . . . . . . . . . . . . .278 

Prayer for the Prisoners of Alcohol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .278 

The invisible palace . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .279 

Emlékeztetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .281 

A margón található verseket a Leonardo versrajz-vázlatai, a Sorvázlatok, a 

Nyúlbogyó-ciklus, a Mementó ’68 Európa, a Karcolás-vázlatok és a Sarkadi 

mondatséták darabjai közül válogatta a költõ. 

A táblaborítón a Máglya-játék és a Fölemelt bikavér címû versek olvashatók. 

307

308 

TURCSÁNY PÉTER 1951. mácius 5-én született Budapesten, 6 gyermek 

édesapja. Felesége 1991-tõl Szutor Ágnes. 1996-tól Pomázon és 

nyaranta Nagyréven élnek. w Hosszabb ideig tagja volt az MTA 

Irodalmi Tudományi Intézet szemiotikai és verstani kutatócsoportjának, 

majd az MTA Szociológiai Intézet Értékkutató Mûhelyének 

és dolgozott a Magyar Népmûvelési Intézet számára is. w Ösztöndíjat 

nyert a Soros Alapítványtól, a Lakitelek Alapítványtól és a 

NKÖM Nemzeti Kulturális Alaptól. w 1997-ben a Lakitelek Alapítvány 

Kölcsey-díját és 2000. õszén a Pest Megyei Önkormányzat 

Milleniumi pályázatának megosztott irodalmi különdíját kapta meg. 

1988-tól kis megszakítással a PoLíSz címû irodalmi lap alapítója 

és fõszerkesztõje, 1991-tõl a Kráter Mûhely Egyesület könyvkiadóvezetõje, 

majd 1998-tól elnöke. 1999-tõl a kárpát-medencei Irodalmi 

Társaságok Szövetségének (ITÁSZ) ügyvezetõ elnöke.

Emelkedj, Atlantisz! 

Turcsány Péter hármaskönyve 

Új és kiemelt versek és mûfordítások 

Az irodalomszervezõi és könyvkiadói munkája által közismert, Kölcsey-díjas 

költõ, Turcsány Péter negyedik verseskötetében folytatja a Megmentetett tisztásaink 

címû 1997-es kötetében kialakított egzisztenciális, természet-közeli és nemzeti 

önismeretünket szolgáló lírai hangot. 

Az Emelkedj, Atlantisz! ugyanakkor a második kötetében megjelentetett Testamentum 

címû nemzedéki epika ezrednyitó folytatása is. A nemzedék, amely 

„Gúlába össze-, föl- / sem állhatott. / Az ország testén való osztozásnál / dobogóra 

sem juthatott” – mégis jövõnk letéteményese lett: „S ott van csitult vadságaink 

nyomán / az ujjait szétvetõ, a tárulkozó kéz- és karmozdulat: / maga mögé vetve 

magot – a jövõ felé úgy mutat!” 

Új verseiben a fenyegetõen áradó Tisza, a Szabadka környéki Palics, a Szeretmenti 

csángóvidék impressziói éppúgy megformálódnak, mint az olaszországi 

Aquilea történelmének magyar vonatkozásai, vagy akár Domokos Pál Péter, 

illetve Németh László költõi átéléssel ábrázolt belsõ vívódásai. A Szimbólumunk 

a kert címû versében Dylan Thomasszal együtt vallja: „Metaforám az ember”. 

Turcsány Péter költészete a gyermekkori, a családi és a tájvidéki (tiszazugi, Pilisvidéki 

s születését tekintve fõvárosi) értékek korszerû megszólaltatására is példa. 

A jóság könyörtelensége címû lírai visszatekintése montázs a költõ félévszázados 

életterérõl, életútjából, lelki-szellemi alakulásairól: lázadás és építkezés egysége. 

Korábbi verseskönyveinek nagyszabású összefoglalója. Egzisztenciális szabadságszeretet, 

a nemzetlétében máig veszélyeztetett magyarság sorstudatának 

kimondása, örök zeneiség és látomásos poézis kerül – Turcsány személyiségét is 

megmutató – egységbe ebben a zárt ciklusokba és al-ciklusokba rendezett költemény-világban. 

A mûfordítói munkáit szintén válogatva bemutató Talán a szív marad… címû 

ciklus szertetekintõ világirodalmi mohósággal hordja közénk a várakozás és a 

remény (Virágvasárnap ádventje) elpusztíthatatlan himnuszait. Turcsány Péter az 

1999-ben megjelentetett V. Hlebnyikov: A tükrök kacagása címû fordításkötete 

után ismét a XX. század költészetének nagy megújítóival vállal rokonságot, a 

föld bármely részérõl is érkeztek õk: Itáliából Ungarettivel és Qasimodoval, 

Portugáliából Pessoával és Tamennel, Chilébõl Mistrallal, Írországból John F. 

Donnal, Bulgáriából Blaga Dimitrovával, Szerafin atyával és Oroszországból az 

I. világháború elõtti Majakovszkijjal. Költeményeikbõl olyan panorámát állított 

össze, amely egységben mutatja fel a modern ember válságokban megszületõ új 

arcát. 

A kötet a világ- és a magyar-irodalom nagy, összegzõ verseskönyveinek társa. 

309

TURCSÁNY PÉTER KÖTETEI: 

Tarisznya, 

1982, MAGVETÕ 

Testamentum, 

1986, SZÉPIRODALMI 

Mázsa és pehely, 

1995, ANTOLÓGIA 

Megmentett tisztásaink, 

1998, KRÁTER 

Velemir Hlebnyikov: Tükrök kacagása 

(Mûfordítások), 1999, KRÁTER 

A mérleg közepén 

(Tanulmánykötet), 2001, KRÁTER 

Antológiák: 

Madárúton, Versmondók könyve, 

Válasz évkönyv I–II., Magyarokhoz és más válogatások 

310

VÁRJUK MEGRENDELÉSEIT: 

2013 Pomáz, Búzavirág utca 2. 

Tel./fax: (26) 328-491 

Mobil: (20) 915-3234 

E-mail: szutor@krater.hu 

www.krater.hu

Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?