Emelkedj, Atlantisz! - Turcsány Péter - Kráter Műhely Egyesület

Emelkedj, Atlantisz! 

Turcsány Péter hármaskönyve 

1


Turcsány Péter hármaskönyve 

Elsõ Könyv 


Újabb versek, 1998–2003 

Második Könyv 

A jóság könyörtelensége 

Kiemelt versek 1967–1998 

Harmadik Könyv 

Talán a szív marad 

Mûfordítások 

The invisible palace 

(A láthatatlan palota) 

Versek angolul 

Pomáz, 2003 

3

Ez a könyv a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 

Nemzeti Kulturális Alapprogram 

és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Magyar Könyv Alapítvány 

támogatásával készült 

© Turcsány Péter, 2003 

© Kráter Mûhely Egyesület, 2003 

© Kotsis Sándor, 2003 

ISBN 963 9472 31 X 

Felelõs kiadó és szerkesztõ Turcsány Péter 

Könyvtervezõ tipográfus Kotsis Sándor 

Társszerkesztõk Gáspár György és Néráth Mónika 

A borító Hajdu László Dél/Süden/South címû festményének 

és Turcsány Villõ fotójának felhasználásával készült. 

Az illusztrációkat a költõ és barátai bocsátották a szerkesztõ rendelkezésére 

Kiadja a Kráter Mûhely Egyesület 

2013 Pomáz, Búzavirág u. 2. 

Telefon/fax: 06-26-328-491 

WWW.KRATER.HU 

4 

Nyomás Aduprint Kft. 

Felelõs vezetõ Tóth Béláné

Elsõ könyv 

EMELKEDJ, ATLANTISZ! 

Újabb versek, 1998–2003 

Újabb verseimet elsõként 

feleségemnek, Ági asszonynak 

ajánlom tovább erõsödõ szerelemmel, 

szeretettel. 

Hálával gondolok Nagymamámra, 

Szüleimre, Gyermekeimre és 

nagyszerû barátaimra, kik segítették életem kibomlását. 

5


Atlantisz – gyermekkor, kamasz vadság, 

sûllyedõ nép, te is, szép magyarság, 

mert össze csak egyszer állt, ami volt, 

hideg tekintet, télidõ, jég és fagy, 

Jupiter ideje csak, éj és fény 

ami megalkotott, jóság-idõ, 

bárány-idõ, szarvas-léptei hó, 

szerelem, szabadság, vértanúság. 

* * * 

Õrizzük álmodat, szép magyarság, 

Atlantisz, gyermekkor, ifjú vadság – 

emelkedj újra fel, naptányér-hajnal, 

bár békétlenekkel, mégis vígasszal, 

nem olvadhat, és nem süllyedhet el 

az élet, mi egyszer formákra lelt, 

szépséget, erõt, nemzetet, hazát 

csak az veszíthet, ki maga adja át. 

* * * 

Emelkedj, Atlantisz, élet-város, 

te, a Határtalannal határos, 

jég, hó és gyermekkacagás, 

éles színeid, hangjaid 

összhangja életet és nemzetet 

tavasszá, fénnyé, újjá alakít. 

* * * 

Nem tudtam soha, miért is gyenge, 

akinek hite tebenned van, Uram! 

Ma mégiscsak tudom – gyönge nádszál, 

tõled otthon madárnak, embernek 

6 

a fészek, ha rád épít, ha rád száll, 

oly magasra, hogy én is elérlek.

* * * 

Nem hatalom, de rezdülõ lélek 

ad hazának erõt s háznak tetõt, 

Atlantisz – minden, mi szépség, szándék, 

gyöngy-veríték koronás halánték, 

teérted volt –, ragyogj és megmaradj, 

védd a Határtalannal meg magad! 

7

Tûzimádó gyermekkorom 

Tûzimádó gyermekkorom 

Téli estén leguggolva 

varázs-vasam kézbe véve 

rács-ajtónkat résre nyitva 

néztem Tûz-váram vermébe: 

lángos tornyok veres fénye 

ahogy épült egymást érve – 

hõt lehelõ sárkánytorok 

tündért léptetett mesémbe, 

s mennyi-mennyi tûz-darabont 

várt gyermeki parancsra ott, 

szívbéli szép város benne 

emlékezett Betlehemre! 

Tûz-pálcikák egymást ûzve 

hurkolódtak – cérna tûbe –, 

néhol-máshol összerogytak 

szõttes-szálból – parázs-rojtnak, 

ahogy ültem csöndes estén 

mesélt nekem parázs és szén, 

mesélte a varázslatot: 

tûzbõl kél föl minden halott! 

Velem mulat több ezer év 

farsangjából gazdag s szegény, 

értem lobog lelkük lángja, 

hogy a lelkem bírja-lássa: 

legyek Én az õsök mása! 

Ma is, hogyha kályha rácsa 

fölizzik az esthomályba’, 

gyermekkorom, izzó láva, 

emlékeztet rég’ vulkánra, 

s ott hamvad el éltem fája 

hamujában hajnaltájra. 

8

Táltos-homlok 

Fekszem. Mozdulni nem tudok. 

Õrlõ malom a lélek, 

miértek forgatják egyre... 

Megsült kenyér az élet, 

jó szándék, vagy átok harapja... 

Fekszem. Fakó, száraz gyepre. 

Csend. Döbbenet. Fojtott 

zokogás homlok mögött. 

Csontok, ízek szökni készek, 

sajognak csontközök. 

Sóhajok hiába nyílnak, 

szirmuk elszárad, elhajóz’. 

Szárazság hajósa, délibáb, 

szikrát vet enyhe pírja – 

Vigyázva lépj folyó fölött, 

fény a száraz vályút issza, 

Álmaid Júdása megtagad, 

lappangó izzás vagy magad. 

Nyarunk futása rövidül, 

heves iramtól részegül, 

nyitott tenyérrel búcsúzom, 

belõle kihull vagyonom, 

homlokom ujjaimmal zárom, 

vigasztalásom, vigasztalásom: 

paripák nyerítenek föl 

villámhozó éjszakákra, 

dobol, dobol tetõk dombján 

fölfakadó zápor árka, 

ébredése holnapoknak 

halántékom nyugtát várja. 

9

Életnyitány 

(Triptichon) 

I. 

Könyörtelen, éles, kemény 

vídia-kamasz voltam én, 

mivé a konok dac tett, 

jellemem csupán az lett. 

Szememben a szomorúság 

volt legõsibb fegyverem, 

ha visszanézek, a jóság 

ült hullámzó lelkemen. 

Álltam csak gõgõs tévhitek 

hamisan ácsolt állványain, 

láttam – mögöttük ház, haza 

nem nõtt, csak pusztult tovább. 

Mi tartott mégis erõt-ragyogni 

holdfény-kráteres csendben? 

Rejtõzködõ némaságban hangok 

kockáit rázni kezdtem. 

II. 

Életem nyitánya, 

’hatvanhét, 

erdõnyi kiáltásom 

hallom még. 

Nem szûnhet meg az a 

segélyszó, 

kórus nélkül is 

vezényszó, 

féltve tömnék el azt 

a zsákot, 

mit a szellem lángfoga 

kirágott, 

de mint palackból hûség 

szelleme, 

kamaszlélekbõl ömlött 

hû zene. 

10

III. 

Ti, idõ sodorta 

barátaim, 

hoztok derût rám 

vasárnapin, 

emlékezni tengerszemekre, 

pillanat-szemcsék közt 

szemelgetve: 

találni léleknek oly 

ruháját, 

mit fodrai közt 

szépség jár át, 

visszatérni az örök 

körbe – 

hol maga Isten kapott 

ölbe! 

Kamasz-scherzók, 1968–2001 

1. DOBOKRA 

Bartók Béla emlékére 

Aj 

sehonnan se 

aj 

sehova még 

élõ arc soha 

ereje vasa 

soha nem szabadított 

nem 

jó 

fiú-harcod 

jó 

ideje indíttasson 

java 

ideje java 

java 

nagy rohanásba 

nagyba 

11

sej 

sehonnan soha 

sej 

sehova élõ arc 

sohase 

ereje még 

sehova 

nem szabadított 

nem 

2. IL TROVATORE 

A bosszú 

édes íze 

dõl 

árad tajtékzik 

torkomon 

ízemben-porcikámban 

szétömölve 

dõl le 

hogy epéjét 

keserûen 

okádjam vissza 

menten – 

elátkozott korom 

s testvérgyilkos 

dühöm 

tudatlan martaléka 

lettem 

A bosszú 

édes íze 

forr 

buzog és tajtékzik 

tovább tovább 

tebenned 

ki zenémet 

hallgatod 

s Isten õrjöngeni 

teremtett 

G. Verdi és A. G. Gutierez emlékére 

12

ízedben-porcikádban 

szétömölve 

dõl le 

hazugság-századaink 

dühödt szégyene 

e szevillai és cigány 

anarchotérzene 

hogy epéjét 

okádja vissza 

menten – 

de oboa és klarinét 

együtt horkanva lép 

évezredet felejtõ 

gyászmenetben 

Petõfi Sándor! 

Ne merjen senki szemébe nézni, 

szeme életünk’ egyenként vérzi. 

Szeme fészekalj – szigonyt vetõ; 

de madárrajt röptetõ 

toronytetõ! 

Kilátás onnan: Rákos mezõ... 

veszejtetõ… 

vagy éltetõ… 

Te drága, õslobonc-hajú, 

lennél bár köztünk – 

markolnánk hajad, 

te nyakas, te fiúnk, te konok, 

igazság-szórópisztolyú 

szavad 

fesse plakátjainkat át 

vagy tündöklõ jeled 

a tûzfalak 

betûnként ragyogják: 

Szabadság! 

A fölnagyított dagerrotíp-kép elõtt 

13

Istenem, mennyi álbarát, 

mennyi ellenség hordta rád 

salak-meddõ ítéletét 

és rosszalló szavát, 

mégis, szigonyszemû, te itt 

velünk vagy, gyõzve a halált, 

célzod alattomosságaink léleksodorban 

úszó halraját. 

GYÖRFI SÁNDOR MUNKÁJA 

14

Vérrózsabokrok esztendeje 

Ezerkilencszázkilencvenkilenc, te napkelte! 

Emelve a tét! 

Új esztendõ! 

Illyési magassággal mérettetik. 

Most a mén, a visszatekintõ, 

hazaértében fölnyerít. 

Mit hoz a telt szekér? 

Van-e még csûr és van-e még lélek, 

mibe a rakott fuvar belefér? 

Szavak – kishitûen sekélyek? 

vagy a mélybe bátran hatolók? 

Kutatván rokont, társat ott is, 

hol kolduson segít csak kódis. 

Csilláros teremben tart-e szünetet a mámor, 

ha balsors sodorta családokkal számol? 

Bíztat-e szem, összeért váll és kéz 

egymásra és céljainkra nézvést? 

A Szeret-menti, a bánsági, 

a feltiszai, a marosháti, 

a menasági, a csíki 

s az Õrségben ritkuló benti-kinti 

magyar fohászaiba vegyül-e hála? 

Vagy csak a fennmaradás szorongása 

és a káromkodás, ami 

ajkán a szót egymással váltja? 

S miként az esztendõ napja 

hág naponta magasabbra, 

az elõttünk már-már bezárult Lét 

ajtaja – nyílva várja-e jövõnk jöttét? 

15

Ezerkilencszázkilencvenkilenc, 

a téli mélypont mínusza kileng, 

betegség, alkoholtûz, fagyhalál – 

csillapodj szegénység, segíts meg január. 

De nemzet-éjünk évtizedei ismét 

áhítják életfényünk napkeltéjét: 

légy bátor, te nép-mostohák árvája: 

álmodott holnapunk – holnapok álma – 

Isten feléd nyújtott szalmaszála! 

Szivárvány-boltú kapu… 

Kapu a Pilisre, így képzellek én el, 

táncoló véset, teli hajlattal, fénnyel, 

mesélõ turbán-hegy, török és szerb sírok, 

mellõlük mégiscsak magyar gyermek kémlel: 

jobbra, gesztenyés dombok fölött Petõfi 

szívét a Kõhegyen még vihar felhõzi, 

de lent, egy dunai sziget csuka-orrán 

Jékely, a költõ ül s csuka akad horgán, 

már neve is õsidõk emlékére rímel, 

Árpád-fi volt Zolta – s Áprilyé Zoltán, 

s szembõl, a hegyek dobogó mélyeibõl 

magyar hit dübög pálosok lépteitõl, 

Attila s Árpád népe, ébred a holt is, 

Dera-víz a múltból kanyarogva bódít, 

kettõs ágaival, mint leánykafõt a haj, 

borítja arcunk, kit hozott kín, öröm, baj, 

és sugarasodj dombvidék, szép Csobánka, 

Ady-endrés komorságú titok-várta! 

16 

Vízözönben Kõhegy, s ti büszke Kevélyek, 

Ararát vagytok-e, vagy csak meredélyek?

Hol madárkák csõre s ölyvek könnyû szárnya 

írja tavasz-ittas betûit a tájra, 

népek keresztútja – Gertrudis szállása, 

kapud boltíve – népeink szivárványa. 

(Pomáz, 2002. Karácsony napján) 

Kertjeinket dér lepi már 

1. 

Istenem, 

te drága, 

legkisebb lényedet, a pókot 

estémre, éjszakámra 

hozzám küldöd strázsára: 

ablakomnak nyílását, 

virrasztásom nyugalmát 

nyálának ezüst szála 

vigyázza, jól vigyázza! 

Taszítottál a tisztulásba 

hányszor és újra, újra, 

szerettél és megszûrtél: 

lehessek ég lakója; 

de viszketeg csak vissza-visszaforgolódunk 

e förtelemben, 

szívem mégis szivacsként issza 

jeled. Akár egy harmatcseppben. 

2. 

Nyissam csak ablakom, 

fújj be hozzánk õszi szél, 

napsütésed izzószálán 

világít Isten-szeszély: 

hegyek nyúló hátán 

ragyog levél-bunda, 

Duna villantja karmait 

medrében tovafutva; 

17

Ipolyon túl a harangszó 

népem áhítatát hozza, 

Istent, nyelvet õriz 

szájról dördülõ zsolozsma. 

3. 

Látjátok apró mozgásaim, 

szándékaimtól egyre távolabb, 

látom, mint föltámadó 

a múltat – jelen magamat. 

Ujjaim közül kibukó homok, 

bármit is teszek értetek, 

markolom én a fáradt iszapot – 

száradva tõlem elpereg. 

Ima, gyónás és fohász nem elég, 

hogy hozzád szelídüljünk, Legnagyobb! 

Magunkat kitaszítók, vergõdünk 

ég- és földközi alakok. 

4. 

Létem – perdül ködben a lomb, 

ezüsthályog a szíven a sors, 

lélek – lelkem! verve vaksággal 

veremalj utadon araszolsz, 

de túlfénylik rajtunk virradó nap, 

nem kíván homálylani: 

cintányérok fényébe bújnak 

ablakok arany sorai. 

5. 

Háború ez, ember 

nem látja. mit teszel, 

láthatatlan fegyverek közt 

fedezéket keresel, 

esténként asztalodnál 

rakod le pajzsod, fegyvered, 

üdvöt másnak szerez 

a harc, mi téged elveszejt, 

18

de nyílik még az ablak 

– kint s bent a táj – 

béke- és madárhangra, 

hol Isten szótlan áll. 

6. 

Kertjeinket dér lepi már, noha 

zsenge diófánk zöldje sudár, 

köd-sálat vet karcsú nyakára 

a Kõhegy-alji lapály, 

szokjuk magunk is a taglót, 

ha a fagy borotvája alatt 

egyszerre eresztik szélnek 

leveleiket a fák, 

zöld könnycsepp-halmok 

lankák ráncaiba gyûlnek, 

zsebkendõnyi tájat emel 

pillája alá az õsz. 

Régmúltunk fája! szabadulva 

elvirágzott századainktól, 

gyûjts magad is erõt virágigézetû 

reményeinkhez. 

Pálfalvai szüret 

Minden lépés, minden mosoly lassú, 

mozgásunkban az állandóság, 

helyben áll az idõ vagy vissza-visszatér, 

lépések a tó felé, egymás felé, 

húsfalatok, szeszek, gyümölcs-virradatok, 

levélhullás-roham, levélzuhanyban 

ámuló gyermek, magam emléke, kapkodok 

a levél, a szél, a lehullt idõ után – 

a pillanat kitárja kapuját s arany pillangói 

betérnek hozzá! 

Visszatérõ õsz, visszatérõ csillogásban 

Pálfalva tava; ráérõ, megállított sorskerék – 

fodrozó hullámai, mi, népek, hervadt 

bozontú rózsák, búcsúzó lombú nyírek, 

tölgykoronák méz-sárga árvasága; 

találkozások tere, sétáké, szüreteké, 

ünnepek Mihály napja, arkangyal-trombitás 

19

évszak, fájdalmaink reménysége, Istennek 

ajánlott teli csûr – készülj ember a télre, 

a halálra is – lassan lépõ paripa, 

lassan lépõ lélek – rázd meg, rázd meg 

kibomlott fekete sörényed! 

(Palics, 1998 õszén, Attila barátomnak) 

Északi otthonosság 

Kik ültök itt a tiszta égbolt 

szelektõl súrolt kövein, 

láttatjátok velem a fenyvest, 

északi feleim, 

kápráztat szó és vallomás, 

káprázat itt az élet, 

káprázó szemem a régen-volt 

csendjébe réved, 

micsoda otthonosság 

altat el minden éjjel, 

kicsoda ébreszt reggel 

északi fénnyel – – 

Õs-szellemek, gyermek csodák, 

ne dobjatok rám sötét fátylat, 

kápráztató, idegen társak, 

ha elhagynálak, ha elhagynálak. 

Hazatérõ 

Moccanatlan fák 

egybeszõve, 

visszatértem pilisi 

õszbe, 

mintázatát a rokka 

szála 

feszíti föl a napsugárra, 

20

cirmos színeket bõszre 

váltva 

magasodik a hegy 

magánya, 

mint szõlõfürtökre prést 

a gazda, 

nyomorunk’ ránk az õsz 

szorítja. 

A lírikus sétája 

1. SASHEGYI SÁNDOR, 1990–1995 

Jajdul a fasor, szótlan a sír, 

behorpadt homlok, letörött orr; 

mégis szkíta, perzsa és asszír 

múltunkról letörülve a por. 

2. TEMETÕINK ÁRVASÁGA 

Púpos vénasszonyunk, Fûzfa-anyánk, 

bomló hajad vihart seper reánk, 

föld-mélybe hanyatlanak a holtak, 

sírjukon az élõk orra buknak. 

4. IMÁINK TESTVÉRISÉGE 

Meghajló õszirózsa, élénk mécsvirág, 

harcos oroszlánszáj sereglése, 

egymásba szõtt imáink szõttesére 

déli nap hímezi – halálmosolyát. 

3. TIBORCOK HÛSÉGE 

Virágok, fák, kutak, levél-hinták, 

hû szolgák – mutattok nekünk mintát: 

valahai Tiborc ispán birtokán 

hû Tiborcok – az õselemek jogán. 

21

Heródesi tavasz 

Hideg Hold köszörûje feni 

könnyû mozdulattal esti felhõk kék pengéjét. 

* * * 

Csukódik össze az életem – 

mint pók mérgétõl megdermedt dongó szárnya. 

* * * 

Az álom – 

elhullajtott morzsaszemekért is visszaszalad az idõben. 

* * * 

Még jó, hogy a szemem gyönge születésemtõl fogva, 

emberek, így szebbnek lát Titeket! 

* * * 

Nyisd meg az ajtót – 

ha bekéredzkedik hozzád a csend. 

* * * 

Harkályok csõre, gyógyítók keze – 

beteg országokon, földrészeken kopogtatnak ujjaim. 

* * * 

Heródesi tavasz – 

árvák bombázzák az Ég kapuját. 

22

Vérrózsabokrok esztendeje 

(Canso-mutáció) 

Pünkösdbe hajlik a lecsüngõ zápor 

vérrózsabokros uszálya, 

tûzliliom vár a nyár csókjára, 

bodza-ernyõre vágynak darázs-álmok, 

szélvihar a szirmokat zihálja, 

vénül a fürt már méz-sóvár akácon, 

gördülõ vízcsepp mindent ápol, átfon – 

élteti gyöngyeit egy új világnak, 

növények, fák bõségszarut kínálnak – 

s lesznek, leszünk-e tervezni merészek? 

Tûzliliom, kertek királynõje – 

égõ liliom hull háztetõkre – 

robbanások – hidak, városok szénné égnek – 

földi-égi terror kell az ezredvégnek – 

mámor helyett halálos népvándorlás – 

májusi halál-omlás – 

letaglózott pünkösdri rózsa – 

vágóhidak vérbokra, milliomodva. 

* * * 

Mit hozott ránk az esztendõ? 

Ajándékozhatunk-e annak, ki égen 

s földön szerzett és kapott 

dolgait letette régen 

– kéretlen, akár gondjait? 

Folyók áradása, medrükbõl kitörõ 

könnyek kísértõ mindennapjai 

– ki itat föl zsebkendõbe? 

Városok, földrészek széthasadt 

dióburka – homokozó vedrébe 

milyen gyerek szed össze? 

23

Csángó ballada 

Bálint Veron requiemje 

Rekecsin sziklái alatt 

zokogva dördül a patak, 

Rekecsin dombján a templomkertben 

nem rózsa nõ, csak a gyom. 

Halált hoztál Arató Szûz, 

elvitted, akit átok ûz! 

Aranyos mezõk kalásza, 

a legszebb, jaj, levágva! 

Nem a halál fáj, csak a düh, 

a gyilkos, a mellet, lapockát 

taposó láb, az indulat, 

mikor az átok megfogant! 

Az áldozat, az áldozat 

siratja most a gyilkosát: 

az õszi selyem kikerics 

az átkozott nadragulyát. 

Veron rét-zöld szemének árja 

testvért, apát már sosem dajkál. 

Ott zokog õ, minket fájlal, 

egy földön túli pirkadatnál. 

24

A világkerék pályamódosítása 

A világkerék pályamódosítása 

Nem evilági e fáradtság, mely rajtam erõt vesz. 

Nagyon-nagyon a jelent lessük, figyeljük, hogy le ne maradjunk 

bármirõl is. Pedig itt, e helyt és ez idõn fut össze 

a múlt mélyébõl végre feltörõ õsforrás és a legtávolabbi 

jövõbõl felénk, hozzánk is visszanyargaló szellõcske. Lét-keresztezõdés 

idõ- és állapot-porondján forgolódunk. Az Ezredfordító 

esztendõ Madonnás-várandós és Advent-i. A kiválasztottak 

ideje ez, a meghívottaké – útjaikat ne próbáljuk meg keresztezni – 

csak ez lehet Keresztelõ Szent János-i életünk küldetése. 

Az észrevétlenség jelzéseire figyeljünk ma is, ismét! 

Isten szerényei és serényei teszik ma is dolgukat. 

Idõ-ismétlõdés, ókeresztényi áldozatvallás ma is 

a mindenség világmegzabolázó hajnalán. 

Mert nem jöhet, és nem jön onnan soha az Igazság 

és Szeretet szava, ahonnan hamis jövendõmondóink 

és ítész-farizeusaink megjövendölték. 

A Világrend ismét élére állt és világkerékként 

gurul-gurul lélekmindenségünk egyetemes pályáján 

tovább. Pályamódosítás. Megszûnt elõre és hátra, 

magad vagy idõk megtestesült kibontakozása. 

Szellem-karjaid cédruságak – anyaként ölelik 

magukhoz világ farkasait és megkísértettjeit. 

Tudd meg végre: ez nem a Megfeszíttetés ideje, 

hanem a megszentülésé, a tisztulásé, az újjászületésé. 

Mária méhében megmozdult élet-idõ, 

Mária méhében megmozdult május elsõ szava, 

Mária szótlanságának végtelenségünket rezgetõ himnikus húrjai, 

de mégis a soha-vissza-nem-térés szédítõ önazonossága, 

a megfejthetetlen borsóhüvelyként felnyíló kipergetése. 

Ünnep-idõ. Amnesztia-idõ és rosta-pillanat, 

de a szeretet-pillantásé, hol a megfáradás jajaiból 

25

ki-ki maga fonja embersége üdvösség-glóriáját. 

Nincs külön-idõ és rész-idõ, nincs külön történelem-idõ, 

nincs külön költészet-idõ és külön tömeg-idõ és 

külön családnak-kiparcellázott-idõ. Egy Idõ van, 

az évezredvég-zabolázó, az életforma-galoppban ülni tudó, 

az életmegtalálás és életvesztés gyeplõszárait megmarkoló idõ. 

Az Egy kettõsségének látszatszabadsága, melyben vagy megfogan 

és kihajt élet-szentségünk gyümölcsöse újra és újra, 

vagy a kárhozat roncsaivá (ön)roncsolódunk, egyenként és együttesen, 

immár önhibánkból, erõtlenségünk okán. Csak Egyetlen Idõnk van: 

minõség-idõ, mérték-idõ, „csillag-pontos” mérleg-idõ, a Mindenséggel 

és Istennel önmagunkat megkérdeztetni és megfeleltetni tudó Idõ. 

Végezetül: Mária országának is jöjjön el végre a te akaratod, Uram, ámen. 

(2000. május 30.) 

Évezredváltó pirkadat 

I. 

Mi volt, mi lesz apáink s e század titka? 

Isonzó, Don? Auschwitz, Hirosima, 

Szerbia? Kinek, mitõl ki elõtt, 

s miért kellene pirulnia? 

Asszonyomnak kell-e? 

Gyermekeimnek kell-e? Barátaimnak kell-e? 

Tavaszban virághab-rokolyás, nyárban 

újszülött termést ringató fáimnak miért 

kellene? 

S úsztatónk vizén a kacsanyomhorzsolta 

tó arcvonásainak, hol gyöngytyúk 

s vadlúd megett fácán is talál szemet – 

miért kellene? 

Arcborító alkonyi fényben, 

pohárkoccintás piros tükrében, s a lemenõ Nap 

visszacsókoló ajka körül – ott, ott van az évezredváltó 

pirulat! 

S ott van csitult vadságaink nyomán 

az ujjait szétvetõ, a tárulkozó kéz- és karmozdulat: 

maga elé vetve magot – a jövõ felé úgy mutat! 

26

II. 

Mi külön kis Glóbuszunk! 

földgömb a földgömbben, 

bárhol is ragyog ránk világunk, 

bárhogy összehányva, széttörten; 

mi glóbusznyi mindenségünk – 

egymásért mégis izzunk, vérzünk, 

egybeillesztett darabjainkban 

visszaragyogjuk s megtaláljuk-e 

magyarságunkban magyarságunk? 

III. 

István, László, Erzsébet, Margit – 

múltunk nemessége bennetek fölvillámlik! 

Királyok, királynék, égi szentek – 

minket ragyogásban magatok közé vesztek! 

De mit hajt ki és mivé sarjad 

ezredvégünk számvetése? 

Tudunk-e nézni most és innét 

unokáink szemébe? 

István, László, Erzsébet, Margit – 

utcáink porában hány kicsi gyermek; 

Istenem, 

életünk, jövõnk – 

Hozzád õk visszavezetnek! 

Moldvai magyar Passió 

I. 

A lélek, ha szállna, 

mi bennem él, 

A láng, ha volna szárnya, 

mely hozzátok ér – 

Eggyé lobogna mind a fény 

köszönteni magas Urát! 

Kifordított subánk, 

Csángó-hazánk, 

Báránybõr-meleged 

már nem áld, 

tegyél csodát! 

27

Terítsed mégis reánk 

Emlék-hazánk, 

Emlék-hazánk. 

Urunk, te Magasságos! 

Tegyél csodát, 

tegyél csodát! 

Mert megállta hányszor, 

hogy megalázták százszor, 

Uram, add, hogy ültetve melléd 

bûnök poklától megvédd! 

Ó, miseszó, román, tejföl 

a rakott pityókán – 

Szivárogsz le a lélekbe: 

etetve éhes szájat, 

feledtetve – hazánkat. 

Románság, ki gyászban 

gyõzted le nemzetem, 

Hízelgõ szavad gyilok 

e megszenvedett tereken. 

Vigyázz, a legyõzöttek 

igazsága bujdosik, de él: 

Lesz Ítélet Napján 

fölperzselõ kakastaréj. 

II. 

Hajak selyme, ó Magdalénák, 

Tegyétek könnyûvé Kálváriánkat! 

Bácsi József, ó mámi Anna, 

Mária Országát kendõddel áldjad! 

Láttam szemek jóságát, 

Láttam arcok áhítatát, 

Hallottam idegen hangok alól 

Megszentült lélek sóhaját, 

Térek-koptatta templom padlatán 

Büszke lélek kérte bûnbánatát: 

Kérte népért, hazáért, nemzetéért, 

Millió hangból halld ki a magyar sikolyát! 

28

III. 

Isten harcosa! Mihály testvér! 

Mindünk után... mindünk elõtt... 

Földi testté érettünk lettél: 

Hirdesd – az Urat! Szolgáljad – Õt! 

Mérleg nyelve, ó Ítélet csöndje, 

Lehajtott fõ és fölemelt lélek – 

Vonulnak õk már mindörökre: 

Meghurcolt napok, kisemmizett évek. 

Napot szülõ piros hajnal, Szûz Mária, 

sírva borulsz éjszakáink halmaira: 

Kettõbe szakajtott föld! 

Fölvert kövek szántások alól! 

Errõl lélegzik még a múlt, 

fájdalmak emléke kihunyt, 

Arról gyökeret ereszt a jövõ, 

de az öröm – sehol. 

A lélek, ha szállna, 

mi bennünk él, 

A láng, ha volna szárnya, 

mely hozzánk elér – 

Eggyé lobogna mind a fény 

köszönteni magas Urát! 

„– – Fölemeltetnek, akik eltapostattak, 

De az eltaposóknak nem könnyül bûne, 

Áldások Anyja, ó segíts meg minket, 

Szenvedését Fiad miértünk tûrte! – –” 

(Szabófalván, 2000. IX. 28-án, Mihály napján, közös utunk emlékére, Csoma Gergelynek; 

elhangzott 2001. XII. 15-éna Zeneakadémia Domokos Pál Péter Emlékestjén) 

A Sâbâoani bazilika udvarán 

(Mihály napi búcsúnap Szabófalván 1 ) 

Elûzve innen már a magyar szó, 

ahogy gólyafészek alá települt verébsereg 

marja ki a tojást, veri ki fiókák szemét – 

úgy estünk áldozatul egy fajnak, 

mely lelkünkre éh; 

úgy ülök katedrálisuk bézárt kapujánál, 

mint kitaszított koldusok: 29

üres tányéromra nem hullanak már 

odavetett szavak, magyar igék. 

Csak a hársak! csak a diófák! 

csak a Szeretre nézõ meredek lejtõ! 

csak az õsi forrás és a száradó vásznak! 

csak a pujt morzsoló csángó szorgalom!* 

mámikák fején a varrottas kendõ! 

Csak a mesebeli, a hajdan volt malom 

õrli még örök múlt idejét a népnek, 

mely keletrõl jött és ereszti fiait-lányait 

nyelve hagyottan a világra szét! 

Hiába, hiába kérek 

erõt és békességet – 

hiszen testvérem lehetne még 

az udvarra számûzött kopott padokban 

homlokát támasztó elveszett nép, 

a janicsár-püspök és cselédje hány, 

a szenvedõ arcú, és a vidám, 

a fájó kelet tekintetû 

és a szigorú mongol arc; 

nem a vereség fáj, csak a bukás: 

gyilkolás volt itt – sohase harc. 

2000. szeptember, Szabófalva 

1 Római katolikus falu a Kárpátokon túl Romániában, melynek XIII. századi feljegyzések 

szerint az õslakosai magyarok, akik már alig beszélik nyelvüket 

* puj = kukorica, a moldvai magyarság használatában 

Jegenyefenyõ 

Györgypál Sándornak és családjának 

30 

Könnyed mozdulattal kitágult fennsík karéján 

satupofák öntõformái között védve feküsznek 

erõdök, templomok, falvak és mezõk – 

hajszálerecskéi buzognak fekete föld föltárult ölének 

s csillannak a holdfény föléhajló tekintetétõl; 

Észak ormáról, a Kelemen Havasokról tekint vissza 

sziklákká vált hatalmas sasmadár, 

a Hadak Útja tövében fekete földek fekete 

évszázadait morzsolja az idõ.

Havasok sziklaszárnyú turuljának 

fészekalj-népe, csíkiek, gyergyóiak – 

mélytitkú szobák padlatán, falán 

szõttesek szomorú színeibe szõve 

élni látom mégis a reményt: 

záratlan ajtók, nyitott Nap-kapuk, 

bájoló leányka-virágok, körtéfalombok 

mögött, balladák tarlófüstjébe fúlva 

is parazsat szíttok, tüzet lobogtok újra, újra. 

Erdély titkát ezen az õszön meglestem én, 

velünk harmonikázott a nap- és holdfény, 

titok, kései virág nyílt dombok szügyén 

és adta, adta mindenét drága Hegy-Anyánk, 

a Hargita! hasítva testébõl ömlött hozzánk 

kõ, szikla, és haját is értünk nyírta, nyírta kíméletlenül 

fenyves-hajkoronáját; szamóca-csókjaitól 

roskadoznak unokáink asztalai, bárányka-hús, 

bunda, túró, sajt áldott anyaságát dicséri egyre csak. 

Medve-álmainak fenyõfákkal lapdázó dühei, 

testérõl fenyveseit letépõ vihar-karjai, 

fájdalmának falvakat szétdúló könny-rohamai – 

legyenek emlékké, tovább ne kísértsenek átkai! 

A bajba-hadba tömörült erdõ, lejtõkön 

a zsenge tölgyek tigris-lángjai – és fönt a hágón 

a jegenyefenyõ tépett magánya, bennük nem huny ki 

soha, soha a Hargita Isten áldotta virtusa: 

honnan e szikár akarat – köveket feszít 

a gyökér, hajszál-erõcske hasítja át vergõdve 

lent a vulkán-test maradék hatalmát; 

vághat fûrész akár jegenyetörzset, de néhány 

tavasz elég, kinõ ismét a sudár derék. 

A törzs õrzi még sebét. A hó, a tél, a jég 

húr-szakadás sikolyával bár ujjait szakítja szét, 

de iramlik-nyúlik szál-magas magánya, 

irtások letarolt pusztáin is maga – mint a nép, 

a népünk –, kinek a világban nincsen párja, 

maradva egyedül, társaktól távol 

– csak Nap s Hold köszönti jobbról-balról –, 

fölénk tárulnak karjai, fõpapi karok – áldón. 

(Csíkcsicsó, 2000. október 5.) 

31

Az ismeretlen vándor 

Németh László (1901–1975) 

»Gyönge voltam«, de gyöngédebb talán 

nagyfiúk hadánál, akik kaján 

vigyorral röhögték botlásaim 

homok- és téglavárak sáncain; 

ajkamon a szó lett hát keményebb, 

nem voltam jó grundokon vezérnek, 

de vezérek tetteit összemértem 

szavaikkal a szellem piacán, 

s kérdõjeleim görbe kaszáiból 

egyengettem kiáltásaim szuronyát. 

»Apaság, szülõség – boldogság, 

tõrbe csaltál« – lépedre vonva, 

»feladat, szerep – voltál tanítóm« – 

készítettél nehéz napokra, 

»s a két födél közé került szövegek« 

sora – rám a rágalmakat hozta: 

»a vesszõfutás örök suhogását« – 

szégyenem fejemtõl sarkamig átjárt. 

De mégis Ella, de mégis lánykák – 

a feleselõ hóvirágok kiáltják 

szembe a télnek, hogy a tavaszt várják, 

az apát, a férfit, a tanárt, 

az idillt, a békét, nemcsak a drámát! 

Volt közbül még az a néhány barát – 

szellemük adta lámpásomnak 

kifogyhatatlan petróleumát! 

Nem is az embernek, nem is másnak, 

nem a belénk ívódó hiúságnak, 

nem a tetszésnek, nem a gõgnek, 

alá betûink nem ezért görögnek – 

csak ott, hol a moirák szõnek, 

hallgattasson szava messzirõl jövõnek: 

»Kelet népének, Nyugat õrzõjének« – 

kinek jajától kicsattan az ének. 

32 

Lett olyan lassan, végül az írás, 

mint karthausi lelkében ima: 

népem számára magam lettem tiltás, 

hívó szavaim kellett titkolnia; 

mégis »a küzdõ lehetõség 

bimbója« feslik körülöttünk,

múltunk »zeng« bennünk öröktõl rég, 

s jövõnkbe áttör, mit örököltünk. 

Mennyi kétely a kezdetektõl: 

hányszor »dermedt a szemérem lárvája« 

»a megválthatatlan lelki vágy« 

poklokban izzó parazsára? 

Elveszett egészség, tört életpálya 

szikláit hányszor görgette odább 

»derû és jóság« alkímiája? – 

(Szavaim ne hallgassa már tovább, 

ki tükrözõdni – magába ne szállna!) 

Voltam köztetek »ismeretlen vándor«, 

batyum egybekötve küszöbre tettem – 

»bontogassátok ki a csomagot, 

amikor én már messze vagyok«; 

»minden élet, család, nemzet 

egy-egy új sziget«, 

de te, »ki arcom roncsait örökítéd, 

e roncs nemzethez adhatsz-e hitet?« 

Már… a szirmait rám záró elme 

is elvirágzott egyszerre bennem... 

Már… vissza-út nem volt… és -tekintet, 

palatáblámra mégis újravéstem 

a tõlem elrabolt igéket! 

Csak… fenséges Igéje fénylett, 

hogy nevét se kelljen megkísértsem: 

»Ahogy fecskék találnak fészkükre vissza, 

Istent a szívünk újra úgy issza…« 

Poklainkon csak Õ tud segíteni, 

és szemünk könnye: »Benignitate Dei!« 

(2001. április 10. Az idézeteket Németh László, Hornyik Miklós 

és Schmitt Hédi visszaemlékezéseibõl szemelgettem.) 

33

Friuli ciprusai alatt 

I. 

Nem sérteni jöttem sírotokat, 

Friuli nyugvást váró lelkei! 

Nem az idõ, de a gyász húrja zendül, 

ha leheletemmel érintgetem 

fényesre kopott márványát a múltnak. 

II. 

Égfény-sima föld és csönd-kupolás ég 

szenvedi a debil történelem 

rúgásait és mocskos ökleit; 

Aquilea éa Isonzo mezeje – 

nemzetekre nem osztható a kín. 

III. 

Temetõk ciprusai, temetõk özvegyei, 

ciprusok árvái, friuli temetõk! 

Nem, soha nem az idõt keresem, 

soha már a múlt szegletköveit, 

bárha állnék is rajtuk örökké! 

IV. 

Nem Fórum Civitást, bazilikák tornyait, 

surranó nyilat, kopogó patát 

sziklák, mezõk rejtekén – nem az idõt, 

de halottainknak az angyali kart, 

földrõl az égi anyához fölemelõt! 

V. 

Magasodjatok gyász karcsú hárfái, 

fájdalmak komor rezdüléseit 

suttogjátok csak odafent a szélnek! 

Én sikongom majd a dalt, hogy az égi jel 

villámaival velem verje fel 

lagúnák némaságát – és a sírokét. 

34

VI. 

Ó, összeborulnak a lelkek kariatidái, 

leomlik a közöny máza mirólunk, 

apáink, nagyapáink húsába vág a srapnel 

s a torkolattûz füstje homályosít minden 

virradatot, s anyáink szemén a borút 

nem oszlatja semmi mediterrán nap. 

VII. 

Hunok, avarok, gótok, kelták, 

pestisjárványok, de Marco Polo fregattjai 

sem hozták meg itt a végsõ nyugalmat; 

nem az ember – csak a tenger verdes 

apályra dagályt, dagályra apályt, 

ölelve szigetnyi népeket sorra. 

VIII. 

Friuli holdas ciprusai alatt 

oktalan népcsaták emlékére 

koptatom torkom hangszálait tovább, 

itt már soha nem az idõ, s nem szárnyas 

terek hárfája zendül – a részvét tengerzúgását 

tartja fülünkhöz a vers kagylója. 

(2001. augusztus 19. 

Aquilea) 

35

Szimbólumunk: a kert 

Szimbólumunk: a kert 

Az ember észre sem veszi, 

nap mint nap megy el mellette, 

Istennek egyetlen kertje 

is lehet Noé Bárkája! 

„Metaforám az ember” 

(Dylen Thomas) 

Hogyan oldja fel mezsgyehatárok ellentéteit egy-egy termõág 

szerteágazó boldogsága! 

Az útszéli õrséget álló kõrisfa holdat-napot 

ostromló, levélfürtös égi áradása – hónaljában tartja magát a házat! 

Az adakozó és bolondos, az ezerszer-ezerágú szilvafa 

füvet-bokrot ellepõ nyári áldása – szinte táncol orgonabokortól 

hõkölõ karjaival, csak nem fogja vissza a kerthatár ketrece, 

hogy ajándékával a szomszéd udvarát is ne lepje be? 

Soroljam-e a földmérõ-pontossággal kertvégben magasodó ringló 

hadakozását a levéltetvekkel – és nyárvégi diadalát, 

mikor a szomszéd tyúk-család lakató kedvence lesz? 

Vagy a zsenge õszibarackfát, aki egyensúlyozó mûvészként 

két porta gyermekeinek küldi és érleli elsõ gyümölcseit? 

Az utcáról kertünk felé, bújva át a kerítés közein, nicsak, a távoli dombokon 

otthonos vadrózsabokor ágai piros billentyûzetén miként ajánlja portékáját 

– akár téli befõttnek is! És hogyan leng-bong augusztusvégi szélben 

embernövésû lepkevirágok fehér menyasszonycsokra! 

Virágkoszorús, cseresznye- és dió-árbocos testvériség-hajó! 

Málna- és mogyoró-vesszõ fonatú kajütjeid õrzik gyermek-létünk titkait. 

Birsillatozású, barackédes-csupakerek-mosolyú, te érett meggyvér csordulású! 

Az esõcseppet könnyezõ égalj szivárványának rajtad könnyebbül sóhaja. 

(Nagyrév, 1999. augusztus) 

Tiszamenti Pünkösd 

36 

Illatosabb itthon 

a fölmagzott széna, 

szomorúbb az ártéri 

Tisza hordaléka,

mint máshol a nyesett pázsit, 

tulipán, rózsa, 

vagy a halál, mi a fájdalmat 

lelkünkbe hozza, 

fölénk itt simul legédesebben 

a Nap-árbocra feszített ég, 

a nyarak lomha és esetlen 

gyümölcsfáinkat itt nevelték, 

itt a viták csatazajában 

bukik el sokszor a lélek, 

egyik is vesztes, másik is – 

nyújtsunk egymásnak segítséget, 

nem a pünkösdi lángnyelv 

nyaldossa, becézi itt az embert, 

az lesz az örök vesztes, 

kit az Isten magával vert meg. 

(Nagyrév, 1999. május 25.) 

Napfogyatkozásunk gyertyalángja 

Madarak csitultak el. 

Egyetlen szárny 

takarásába merült a táj. Asztalunkon 

gyertya gyulladt. Tyúkok a kakas, 

libák a gúnár köré összebújtak. Gidák, 

kecskék a jászlakhoz lapultak, mint akik 

láthatatlan õselemtõl félnek. Vad kutya 

farkcsóválva közelített vendéget. 

Vihar elõtt, alkonyat beállta elõtti 

opálcsönd 

karéja sötétedett körénk 

megbonthatatlanul. 

A létezés markából 

egy csöpp sem csordult hiába. 

De kitörni se tud egyetlen madár sem 

a bezárult tenyér fészkébõl. 

37

Imádságunkkal itatódott át 

az ebéd elõtti Napfogyatkozás, 

átitatódott fák rezzenéstelen levele, 

lelkek rezzenéstelen áhítata. 

Istenem, segíts útjaink megtorpanásain, 

életünk fordulóin! 

A Nap idõleges múlása 

és visszatérése 

NÉMA 

KOMPJÁRAT – 

üzenetekkel túlcsordult csönd 

az elmúlás 

és föltámadás határátkelõhelyén. 

Mint fénytörés – a csöndet egy-egy kakas 

bátran rikoltotta át. 

Minden diadal – még 

déli fényben is – árnyékba vethetõ. 

Minden árnyék és minden éj – a délben 

érkezõ is! – világra szökken újra. 

Fecskecsalád szállja meg ismét a dróthuzalt 

és háztetõnk egét. 

Föllebbenti szárnyát a tájfölötti 

ég. Vakító útját folytatja a nyár. 

Záródal 

Gyermekeim, kotlós szárnyai 

alá vont minket a szeretet. 

Asszonyom, terített asztalodnál 

ma bennünket Isten ünnepelt. 

Az Újjászületés madara 

megpihent köztünk egy pillanatra. 

Létezésünk kompjárata 

túlról tért vissza az innensõ partra. 

(Tiszazug, 1999. augusztus 11.) 

38

Legyen meg a Te akaratod 

Ó, bölcs óriás, Tísia tengerárjából 

itt maradt gyûjtõ folyó, pusztáink kelyhe, 

Kárpát bérce mind néked önti italát, 

te létünk ütere, te örök ereklye, 

Duna agancs-szárára futó páros ág, 

te vagy az otthon, a benti asszony-világ, 

falvak barka-füzére, s hüvelyben szemek: 

mik átvilágítják a vak éjeket. 

Te örök szél, örök nyugtalanság fodra, 

hajszád ha vágyainkat hámjába fogja: 

de buckák alól kibújt, nyilazó sodor, 

evezõlapát-törõ, partoldalt-nyelõ, 

kajszult életeknek szomorú temetõ, 

akasztókötél-folyó és fokos-halál – 

magyarrá lett hun, kazár, tót, kun, besenyõ: 

hol a nép, ki itt fölmagasodva megáll? 

Örök szeretõ, szeszélyes, pajkos… komor, 

nász-, orgona- és akácillat nektárja, 

de buckák alól kibújt, nyilazó sodor, 

Haragvó Isten, ha kedve úgy találja: 

(Már nem is tudom, hogy a Tisza ír-e engem, 

vagy õt példázva írom saját történelmem?) 

gyökeret szakító, termést megvakító 

áradásod miért, miért minket irtó? 

Haragszol-e ránk? Ki hozta így kedved? 

Miért hogy falvaink két vállra teperted? 

Gyönge nádszálaid vagyunk Úr-sodrodban, 

hiába homokzsák, hiába vas-katlan, 

visszafogni téged nincsen erõ és kéz, 

nélküled a táj, a sors és lét – csak félkész; 

ahogyan nyújtózni tetszik Kegyelmednek, 

Isten karjai úgy rontanak s emelnek. 

Legyen meg a Te akaratod – mondanám, 

de mégse! Te bandzsa, te vak, te oktalan 

állat! Aztán tovább bõszítettek – az ám, 

szép bundád – a fenyveseket! – nyírva bután, 

s te drága beteg – most prüszkölsz és jobbadán 

szeretteidre szórod zihálásodat. 

Hõmérõ, orvosság és mérési adat 

kezünkben hiába van – kezes mikor leszel? 

39

Irgalom nékünk! S Tisza-hazánknak kegyelem! 

Evoé tavasz! Ívó halrajok, evoé! 

Már átrajzoltad a hegy-vízrajzot, õselem: 

buzgárok, belvizek teknõje ringat, 

sírok koporsói is úsznak visszafelé, 

folyóink mindegyik partrésze kínpad, 

feszítve rá életünk minden reménye; 

állj meg, apadj, térj vissza medredbe végre! 

(Tisza-Nagyrév, 2000. április 21.) 

A Tiszazug feltámadása 

– Nagyrévnek Nagyhét nagy hete volt – 

Egykor a gyors Tisza ívelt háta Bögnél 

tiszavirág rajokat rajzott ki büszkén, 

s ma tenger legeli fûzfák koronáit, 

a révi templom csillagát elnyelni látszik. 

Nagyréven Nagyhét harangja korábban kondult, 

lomha áradás – ugró dúvadként dúlt-fúlt, 

nyelt és nyelt omladékos dombfalat, ólat, 

falánk szája életek termésén ropogtat. 

De félre minden kishitûség, fondorlat! 

Kazallá lett itt újra a széthullt kéve! 

Gyermekujjak s gépi vaskarok fonódtak 

egymásba és egymásért: küzdve-remélve! 

Nagyrévnek Nagyhét nagy hete volt, 

kéz a kéznek zsákra zsákot adott, 

medrébe a Tisza lassan mégis visszabújt – 

hullám hullámra hiába tornyosult. 

Nyomában megvakult drága szõlõszemek, 

összedõlt házak és roncsolt bel-terek, 

s megannyi emlék, mi egymással összefont, 

szakíthatatlan háló, mit áradás se ront! 

Szorult-szorult az emberész-, s emberlélekfonta 

hurok a Tisza bivaly-nyakára – 

s szabadulásra szól már a hálaének 

Isten, Nép és Tiszazug megmaradására. 

40 

(Nagyrév, 2000. április 24.)

Tiszazug hullámai 

Teremtett, hétköznapi létezésünktõl 

válik verssé a szó, szántássá a száraz halom, 

Pidunak, Inokára 

Kedves, kedves, mosolygó Tisza, 

folysz alá a balpart árnyaira, 

kanyarítasz kicsiny öblöt, vissza 

így kavarduljon szíve, ki fényed issza; 

ártereid sudár fáit az ég 

és e táj peremére vésted rég. 

Állandóságban vagyunk akarat, 

megújuló ág, mit Isten farag: 

házat, fákat, kertet és tavakat 

kezünk, lelkünk varázskörré avat; 

fészkére ahogy vadkacsa lapul, 

családunk, népünk így igazul. 

Hullámaiddal te tarts ezüsttükröt, 

hol kitárulót, hol zsugorodót – 

Virradat-váró, cikázó fecske-arcaink / ikonok fekete logikája 

leljen otthonra a messze ûzött 

s a visszatért is áldja a folyót; 

õzek, nyulak, gólyák, zsinatos békák, 

nyílt pillánk titeket hányszor ölelt át: 

egyek velünk az integetõ nyárfák, 

a száraz levelek csóktalan ajkak, 

s asszonyok, kik urukat várják – 

várandósai magyar holnapnak; 

Tiszazug, próbák és áldások földje, 

janicsár-végzet rabolt örökbe – 

sodorjon édes szülõdhöz hullámod, 

Tiszánk, te kedves, végre vidámodj! 

(2002. május) 

41

Tiszazugi hálaadás 

Állok az újra kimartosodott 

Tisza tovatekintõ partjainál, 

mélyültek ráncai 

anyóka-mosolyának 

csiszoltabbak a lerakódott 

szirti kövek töredékei, 

csendesebben cseréli híreit 

akácossal a nyárfasor, 

zöldell még, indáit növeszti 

s búcsúzik már a nyár. 

Áldó tenyerével a Nap bátyánk 

végiglapogatja Örvény 

laposának irtásait, bogáncsok 

bogán föl is fölvérzik ujjbögye, 

vadmályva fakad a helyén. 

Várja itt már a táj embere is, 

hogy élete izzadságos delén 

valaki, talán Isten, melléje lépjen 

s homlokát törölje kedvesen. 

A folyó mintha visszafelé folyna, 

csöndes a déli szellõ, 

az agyagpart évgyûrûi 

õrzik az ár emlékét, 

miként õrizzük mi is riadt 

szorgalmú napok-éjek 

sárban tocsogását, homokzsákok 

súlyát, árkok mértani rendjét, 

mik a pusztulástól mentették meg 

a Tisza távol népeit is. 

Kékebbek lettek már a szilvafák, 

erõsebb öltés fog lelket a lélekhez, 

csillogóbbak az emlékezõ szemek, 

egymáshoz forrasztott napok 

minket erõvel vérteznek. 

A nagyrévi Református Templom 

árvízi felújítása alkalmából 

(2002. nyár) 

42

Opálsötét lobbanás 

Vihar, vihar, te kedves zene, 

égszekér fölöttünk átdübörgõ, 

megváltást nyerítõ kereke – – 

lassan támadtál, hogy idõnk legyen 

készülni jöttödre áhítattal, 

s imáinkat fortissimóig fokozni 

önkéntelen, 

te alföldi égbolt megváltó 

áradása, szemek könny-teli 

várakozása lehelte ránk e tavaszvég 

opál-sötét lobbanását! 

– – Már vége is a megnyílt csapokból 

patakzó égi öntözésnek, borzongató 

szellõ lépked már a gyümölcsfák 

levelein, 

s hozsannát fuvoláznak a kertek, 

a szántók, a rétek zenészei. 

Mégis arra kérlek, légy csak elõõrse 

lassú hömpölygésû, hosszú esõzésnek, 

hogy adjon hálát a száraz torkú 

örök föld az örök égnek. 

(Nagyrév, 2002. május) 

Bábeli árvíz támad 

Higgyük-e, Káinná váltak 

a hatalmas hegyek, 

hogy ábeli tájainkra 

rátörjenek? 

Higgyük-e, felhõ-zokogás 

siratja már a Földet, 

Niobé könnye az Alpok felõl 

síkjainkra csörtet, 

43

folyók dübörgõ dáridója 

tör szét porcelán 

Drezdát, Prágát, Pozsonyt, nincs 

hol megáll, hely a Dunán, 

császárvárosi keringõt, 

fejedelmi palotást 

hatalmas víz szakajt ketté, 

hoz omlást, hegyszakadást, 

eltörölve a külön bánat, 

népek együtt zsolozsmáznak, 

szakít az ár, buzgár támad 

közös múltunk várfalának, 

bábeli tájainkra 

lezúdul a vizek tornya, 

hol a kötél, a bástya, 

sorsunkat hogy horgonyozza? 

Jaj menekvõk, jaj túlélõk, 

lesz-e köztünk egyesség, 

lesz-e törvény, lesz-e Isten, 

több ilyen baj ne essék? 

Higgyük-e el, Káinná váltak 

a hatalmas hegyek, 

hogy ábeli népekké, népek, 

ti nemesedjetek! 

(2002. augusztus) 

Szem és szív 

Szabó Imrefia Béla: Illyés Gyula mellszobrának 

lakiteleki avatására 

44 

Sasként téríthetetlen, 

magasból szertepillantó 

tekintet, 

tatárvágású, nyilazó; 

magyarságunkra nyílócsukódó 

és örök ajtó, 

sorsunkkal vértezett szem – 

dacot, gyilkot és mosolyt 

értünk, körénk, miránk õ 

egyként hintett;

s nincs oly felderítetlen 

bûntett, 

mire ne villant volna e 

tekintet, 

s mit ne oldozott volna kegyelemmé, 

nemzetét védõ fegyelemmé 

mellkas mögött a szív – 

a múlthoz és jövõhöz 

hídként örök ív! 

(Tiszaugi homokpart, 2002. augusztus) 

Kikötõ-avatás 

I. 

Habzsolva lestelek, Velence 

és Ravenna csodái, 

de lélegzet lefojtva lépek 

napezüst pajzsú Tiszánk 

érintetlen partjain. 

Fûzfák lágy hullámait 

miképpen borítják 

a fény halmai, 

s a Nap lopakvó tekintete 

hogyan hajtja félre 

árnyas zugolyok 

szenderedõ fátylát. 

Nyárfákra bogozott vadszõlõk 

hálóját emeli ki 

az éjszakából a hajnal. 

Parthoz kötötten nyújtózik 

a lomb-pikkelyû, ébredezõ 

szépség. 

Levélcsipkék ezüst héját 

kifordítja a szél, 

ártéri fasor surrog folyóhúrozású 

dalt. 

Tiszainoka, 2002. augusztus 18. 

Madárhangok és a szél-hárfa 

hangzattanát tanulja itt 

a lélek. 

45

Mint nyárfáidra a leveles indát – 

vesd ránk, Tisza-part, õrizzen minket 

szerelmes köteléked! 

II. 

Habzsolva lestelek, Velence 

és Ravenna csodái, 

mozaik-égbolt és Istenanya 

lehelte örökségét reánk, 

s most csendben emeli a Tisza 

hömpölygõ, ezüst mellkasát, 

jajdul vad folyó-társaira, 

de remél nyugodt, jobb hazát. 

Csipkegalléros alföldi alkony 

fehér fényét a Nap búcsúztatja, 

de följebb, följebb a keleti égen 

felhõk kapaszkodnak izzó rajba. 

Madárhangok és a szél-hárfa 

hangzattanát tanulja itt a lélek; 

mint kikötõ a jövendõ hajósát – 

fogadjuk mihozzánk úszó békességed. 

46

Istennek vadlúdraja 

Istennek vadlúdraja 

Démon rajzolja pályád, 

magad csak az eltérés vagy, 

kibújni démoni körbõl – 

vágyad a reménység csak! 

(Töredék) 

* * * 

Az ember nagyon egyszerû álmokkal születik. Szomjúság, egyensúly, 

melegség. S aztán – fölnövekedvén – gúzsként tekerednek életére egyre 

különb és különb vágyakozásai, mígnem az életkor delén tõlük már 

mozdulni is alig bír – – – 

* * * 

Rab vagyok én most kedveseim, 

dalra, zenére ma nem fog a szívem, 

– Mondd, mibe fogsz hát? 

– Csak a szolgálat vigaszát s kenyerét 

veszem át az Uramtól. 

* * * 

Angyalok suhanó leple, rejts el, ragadj magaddal! 

Tudunk-e tisztán emelkedni Hozzád, mint a pára, 

a Lét eszenciáiból? 

* * * 

Élet, harsány nagyságunktól-vak szikláid helyett hogyan lehetne lelket 

melengetõ morzsáinkból emelni végre – rettenthetetlen Gólemet! 

* * * 

Bûneink, vétkeink, sõt gyengeségeink is csak meglágyítják büszkeségünk és 

gõgünk márványtábláit, hogy töredelmes bánatunk nyomán végre kezébe 

vehessen Isten minket, s szándéka szerint formáljon az Örökkévalóság 

számára. Naponta így gyõzhetjük le halálunkat, így nyithatjuk fel külön 

idõnk zárjait a végtelenségre. Isten így tesz minket szabad szolgákká, s 

néhányat közülünk Idõtlensége szobrává. 

* * * 

A bûnbánat szentsége. Elõtte: vasra vertség, örök rabság; de általa: 

szárnyaló visszaszállás a kiröptetõ fészekre, Isten országába. Ó, az Istenhez 

szálló emberek örök vadlúdraja! 

47

* * * 

Táltos-létünk évezredei! 

Istenszolgák örökkévalósága! 

* * * 

A megalázkodó lélek nyitott kapu, fölvirágozva! 

Isten vendéglátásának elõkészületei! 

(2001, február 7. Lisztóczky László családjánál, 

az Ég Urának városában, Egerben.) 

Kérdések, márványba vésve 

Isten, mint fenyvest nagy hegyekben, 

miért döntöd le sorra mind, 

dolga kiknek még végezetlen – – – 

S miért éppen a hamuszínt 

veted halotti ráncainkra – 

vén idõnk, amit gabalyít? 

Hamuhodó hány apostol-szikra 

– feléd táncolt, hírt Neked vitt – 

roskadt az elmúlásba vissza? 

Húsvéti levél a Kedveshez 

Én nem tudom, mi kell az embereknek, 

csak azt tudom, hogy fölsikolt a fénytõl 

és tavaszfényben fölhasad a tárnics. 

Lehet, nem is vagyok közöttük ember, 

csak ahogy szél dobol levélen, hárson, 

úgy játszik rajtam egy végtelen Isten. 

Sziklás tájaimon a sisere-munkák 

nagy-nagy szelei fújnak, 

s magam is meglepõdöm, 

ha tépett-vén fácskáimon 

kinyílik egy-egy virág. 

48 

S látod, kedves, szakadéktól sem fél a lelkem, 

futtomban karod, mosolyod megállít – 

s a Feltámadásban szállunk tovább!

Pólusok, szélcsend – magvetõvel 

I. 

Az idõ 

méhébõl ömlik, 

árad 

az emberiség – 

a tér pedig 

õrzi 

sziklák, ciprusok, tájak 

nemzõerejét. 

II. 

Csönd 

egy párduc talpai alatt 

és ellentéte: 

egy forrás 

szüntelen zuhanása 

a mélybe. 

III. 

Nyüszítésünk ennyi csak: 

tenger fehér csészéjének 

sziklákon elcsattant 

szilánkjai. 

Lebukó, kék szárnyával 

az este – kávája 

peremérõl issza forrását 

az örök égnek. 

IV. 

A magvetõ mindenét 

magától elveti – 

tõle ragyognak fel 

jövõnk vetései. 

Az ünnepelt Jankovics Marcellnek 

ajánlott nyári gyûjtéseim 

49

V. 

Verssorok, rímek, 

hosszú szakaszok: 

cintányérok tompa 

csendülései, 

hol súrló nádasok: 

csak a dallam susog 

s a visszatérés, a lassú, 

a kései. 

Elégiák, Duinó, 

napfény és szemét – 

elszáradt gallyait az õsz 

összehordta rég. 

VI. 

Az embert 

miféle éjek rejtik el 

a Nap 

öröksége elõl – 

s hogy nyílik fel 

egyetlen csók 

suhanásától 

a hajnal kagylója. 

(A Rilke torkolatánál) 

Rilke – nyomokban 

NYOMKERESÕ NYÁR klasszikus 

útkereséseit jegyzetelem. 

Utak és útmutatások! Eszményi 

Eggyé így lesz utas és fölkeresett. 

Gipszmintát vehetünk-e 

a fölfedezésrõl, 

mely valahol valakiknek 

egyszer fölfedetett? 

50 

Itt vagyok, itt Duinóban, 

hogy visszaforrjon 

nyolcvanesztendõnyi 

hajszál-repedése a létnek.

Kiszáll belõlem a földi hír, 

harangja fülemben nem csendül, 

teremtményét visszavonja 

hegy, erdõ, tenger és ûr. 

Kudarcaink stigmáit 

tapintja újra, újra 

a minden kezdet 

Tamásainak ujja. 

Duinó õrlelkéhez 

A SZÍNT, mely megfelel 

bolyongó elméd lüktetésinek, 

a homlokon a sziklák közt 

az óceánba tartó kék eret, 

a tobzódó Dél száraz 

karsztjait, s az árok 

hasítékát a „kõcsákó” alatt, 

hol gályarabok múltjára látok, 

a meghasadtakra – hol gomolygó 

titok ülte meg elméd; 

de tisztuló látomások 

ragyognak végig a parton: 

leánder-csók sebzi az eget, 

lelked fényéhez visszavezet. 

2002. Nyár, Duinó 

Osztályrészed: arcok kinyílt virága 

Közöttünk csálé lépteiddel 

az ideává lett barátság császkál, 

Lyontól Miskolcig feszített 

kötéltánc-mutatványos vagy barátom, 

Ferenczi László tanár úrnak 

és Miskolc-környék fiatal költõinek – 

egy cigarettadoboz belsõ falára 

51

s meghitt szavak fészeképítõ 

mestere, hipp-hopp, jósághálót szövõ takács, 

szemed csodálkozását közénk úgy vetíted, 

mint áttetszõ lelket sötét szobádba. 

Fordítható légy, mint fejed alatt a párna, 

ha veted magad egy álomból a másba, 

s oszthatóan teljesség, sakktáblán a bábok, 

vagy kockajátékban kockák tesznek világot, 

s minden ébredésed legyen újesztendõ nyitánya, 

melyben munkák várnak s arcok virága nyílik. 

2002. õsz 

Advent ideje, Szûzanya! 

Elvonsz engem, elragadsz, 

ifjú szerelmes vagy Magad; 

nincsen külön tegnapom, 

eggyé válunk a szûz napon, 

borítod rám fátyladat, 

ragyog vermek agyagfala, 

savmarta, holdfényes házfalak, 

vízköpõk égi könnycseppje. 

Advent ideje, te teljesedõ, 

hidegebb fényeké, fogyó napoké, 

lelkünknek szív-meleg tetõ, 

vérerek duzzadása, szíveké, 

mintha volnék Fiú, 

kit újra-újra világra szülsz, 

hogy egy új jövõt velünk 

kezdj el, velünk betûzz! 

(2001 Adventjében) 

52

Jászol és kereszt 

Ahol nincsen Karácsony, 

csak csillag-veríték-mészcseppek 

takarnak alabástromcsontokat, 

éj-iszonyú vermet, 

ahol jászol és kereszt, 

ó, egyetlen lökéssel tör fel – 

moccanatlanná rekeszt – 

s a gyermek tömegsírra döbben! 

Csillag-delejes ünnepen 

arcunkra könny csikordul, 

fájdalmak barlangfüggönye – 

de Dánielként ott lobog 

tüzekkel öltve karba 

Világbíró Gyermek hatalma! 

Kárpát-medencei tömegsírjaink 

emlékére, Szabadkán 

(2002. Adventje) 

Karácsony esti vágyak 

Gyermekeimnek 

Nincs már nap, gyere papa, csak négy szóra, 

szeresd a fiad legalább alkonyodóra, 

mondd ki a hûség szavát, 

hogy itt vagy, s nem mész tovább, 

mondd ki a nevetést, a végtelent, 

toronydaruként fiad fölemeld, 

mondd, mondd, mi a kedvenc játékod, 

homlokod dühökkel ne árnyékold, 

legyen végre istálló, jászol, karácsony, 

amit szeretetbõl a szíved ácsol! 

De jön rendre, rendre az esti óra, 

nincs röpke pillanat az apai szóra, 

53

lassan-lassan kialusznak a gyermek-vágyak, 

ébred a felnõtt, s ajtót nyit a huzatos hiánynak. 

Nincs már nap, gyere papa, csak négy szóra, 

szeresd a fiad legalább alkonyodóra. 

(2002. Karácsonyára) 

54

A láthatatlan palota 

A láthatatlan palota 

Ó, épít mindenki egy palotát, 

amirõl maga nem tud. 

Alagsorokkal, lerácsozott zugokkal, 

felhõkbe lengõ toronyszobákkal. 

És senki más, csak õ építi ezt, 

mindenki maga. 

Még tégláinak színét is maga 

választja, még lépcsõsorainak 

fokozata is járásának módjához 

alakul. 

– Ki alant marad s mindegyre 

kúszik, fejét se vetve föl, 

az vakond-járatokban tengeti 

létét. 

– Ki harchoz, ütközethez edzi 

sorsát, nagy porondokat alakít 

maga köré, az váltott elleneivel 

egyre csak csatázik. 

– Ki karszékében marad, meséken 

s ringató madárfüttyön él, 

megadja ezt is néki az Úr, 

csak türelme legyen végtelen, 

s alázattal húzódjon vissza, 

ha kell. 

– Ki delíriumok szeszével 

öntözi élet-parkjának kavicsos 

útjait, könnyen elcsúszik, 

besározódik, s ha vízre száll, 

lázak és mámorok hullámverése 

csapdossa csónakját. 

Mindenkiben egy palota várja 

kõmûvesét! Rabtartója s fejedelme 

egyszerre vagyunk önmagunknak. 

A változást ne hagyd másra. 

55

Már születésed elsõ mozdulata, 

sírásod mikéntje és szájacskád 

elsõ mosolyra rándulása 

a Lét Pásztorává emel. 

Tereld hát perceid nyáját 

az örökkévalóság mezejére. 

Tizenhárman az Istenszéken 

Wass Albert lelkének nyomain 

A bükkös alatt pihentünk meg elõször. A vastagtörzsû fák mintha 

egy szentély oszlopsorát alkották volna valamikor. Gondolhattuk, 

Mozart Requiemjét itt különös hangú erdei madarak trillája váltotta 

fel. Az orgona mélyebb búgását az estefelé megérkezõ északi szél 

helyettesítette. 

Külön termei voltak az erdõnek, nem beszélve a magasodó sziklaorom fölötti 

tisztás titkairól. Volt ott faóvodától kezdve, tündérek zöld táncparkettjén 

át, a fájdalom és szomorúság temetõjéig minden. De ahol Isten is megpihent, 

ott barátainkkal együtt mi is elnyugtattuk tekintetünket a Kelemen-havasok 

végtelenbe nyújtózó fenyõ-hullámain. 

Barátságok szövõdtek, és erõsödött bennünk a tágabb hazához való hûség s a 

lelki erõbe vetett hit, mely csodákra képes. A csoda most is megtörtént, tizenhárman 

indultunk el, s tizenhárom lélek ismét virágba borult. Wass Albert 

Tizenhárom almafáját saját lelkünkkel újítottuk meg. 

Kalotaszegi szárnycsapások 

Körösi László református lelkész családjának 

és Kolozsvár végzõs gimnazistáinak ajánlom. 

Ébredéskor a földvonzásról (a gravitációról) kezdtem gondolkodni. 

Magasból a mély felé törekednek a kicsiny erecskék, patakok, de a 

folyók is. Munkájuk felbecsülhetetlen és óriási, alkotóerejüknek 

maga a földfelszín is meghunyászkodva engedelmeskedik – hatalmas 

legyezõnyi tért nyit magának a dombsorok végtelenében a 

hétköznapokon épphogy csetlõ-botló vizecske is. 

56 

A sziklák, hegycsúcsok, havasok fölött és között szárnyaló sas, ölyv, sólyom 

is csak a védett, mélyre hasított és föld-meleget lehelõ odúban rakja meg a 

fészkét, ott érzi és õrzi biztonságát. A kicsiny állat, a kutya- vagy farkaskö-

lyök, a boci, ha felemelik, elveszti otthonosság-érzetét s állatjelleme, öröklött 

képességei gyöngülnek, ha nem járhatja be bátran és szabadon az altalaj és az 

alom környéke ismerõs zugait. 

Ilyen vonzáspont (mágneses erõtér) az otthon is, a szülõtáj. Az ember lelke 

is, fizikuma is felpezsdül, megifjodik nemcsak a hazaérkezéstõl, a visszatéréstõl, 

de még ennek gondolatától, felidézésétõl, elképzelésétõl is. Miképp 

fordítva is igaz: levertségbe (apátiába) süllyedünk a tartós elszakítottság évei 

alatt, s ez ellen küzdeni csak óriási lelki-szellemi erõk mozgósításával lehet 

(mint Mikes Rodostóban vagy Wass Floridában). 

A földvonzás, a föld-meleg örök lágyságát, meghittségét adja számunkra is – 

már akinek megadatott – a fészek, az otthonteremtõ családi fészek. Mennyi 

munka és vágy tisztul lélekkel bélelt otthonunkká a sodró élet szeleiben, s 

mennyire éppen ez ad további erõt munkáinkban s küzdelmeinkben. S a vándormadarak, 

a fecskék, a darvak, a hattyúk génjeibe írt tájékozódási ösztön 

se más célból mozgatja szárnyaikat, minthogy a kicsiny állat-idegekbe beleivódott 

teret, helyet s otthon-tapasztalást visszakapják – ó, útjaikat hányad 

íziglen meghatározó tavaszi fészekrakások emlékei! 

* * * 

Ezek a reggeli lélek-mélybe csavart fóliánsok! Ki küldi ránk az ébredés éber 

lélek- és gondolat-szárnycsapásait? Honnan merítjük fel fogalmaink, képzeteink, 

látomásaink hálóival tovasiklani kész kérdéseinket, emlékeinket? 

Mint patakvölgyben surranó víz fölött a hajnali pára: darabig megül a tájon, 

mielõtt fölszívja a hegy-magasnak induló Nap. Lelkünk páráját mi is így 

marasztaljuk magunknál kicsinyétig, mielõtt nekikészülõdnénk napi körpályánk 

megtételére. 

* * * 

Mint a biciklizést, az úszást, az írás készségét sem tudnánk soha elfelejteni? 

A mondatok halmozását, mint e dombvidék egyenletes halmainak hullámzását 

gondolataink szárnycsapásai alatt? Vagy mint a biciklizést, az úszást, 

úgy az íráskészséget, a szellem magasröptû eszményeit is bármely rossz pillanat 

megszûnéssel fenyegeti? 

* * * 

Kós Károly földjén ébredtem, kies völgyek és tölgyeseitõl megfosztott, 

suvadásos dombok között. Nem messze a Kis-Szamoson túli dombság már 

Wass Alberté, távolabb és keletebbre Tamási Áron hegyei a Hargitán, s még 

messzebb, az Úz völgyében Nyírõ Józsefé, onnan már Klézsére látni, Duma 

István András Szeret-menti humályaira (felhõire). S északon a költõk tájai: 

Irtisó, Borberek, Áprilyé, Reményiké. S valahol egy kisváros õrzi Tompa 

László lépteinek és szíjas-szikkadt verssorainak nyomát. Egymásra látnak itt 

az írók, költõk, mûvészek és történelmi hõsök meghitt tájai, egymásba folynak 

folyóik, és egymást erõsíti a valaha kiejtett magyar szó, magyar vers, 

57

magyar novella és regény – és a minden létezésünket megõrzõ, gazdagító 

történelmi cselekvés. 

Hát válhatunk-e mi, mai utódok kishitûekké, gyöngékké? A nyíló ablakszárnyak 

fegyelmével kimetszett dombvonulat és a beszûrõdõ hajnali 

rigóhang és a seregély-csatazaj nem azt hirdeti-e: szellemi elõdeink mûvei és 

hõsi õseink tettei hasították ki mai eszméléseink medrét, hogy újra és újra 

irányt és célt kapjunk az otthon, a föld, a nemzet valós és lelki tájainak 

fölfedezésére, belakására és megõrzésére. 

* * * 

A honvágy kimondása, kidalolása legalábbis „kendõlobogtatás” az otthonmaradtak, 

a szülõföld felé. A nem szûnõ szeretet morzejelei. Országhatárokat 

és földrészeket átszárnyaló féltés, óvás és intés. Mikes Kelemené és 

Wass Alberté. Az idõt és teret, diktatúrát és elfeledtetést legyõzõ részvét 

szavai; már-már az apaállat távolból is éles-vonyítású falka- és nemzetõrzése. 

* * * 

Szóljunk és emlékezzünk. Ahol leggömbösebbre nõnek az édes szõlõszemek a 

dombok déli martján és õszi kikerics-szõnyeget terít elénk a szeptember, ott 

nyúlánk és karcsú testét megújult tölgyesek prémjébe vonja a hegymagas, ott 

Bethlenné sziklája évezredes tekintetû szfinxként mered a dolgos falu tarka 

házaira, ott a hegyi legelõkrõl rendíthetetlen méltóságú bivalyok szállnak alá 

az esték nyugalmas óráihoz. 

Ó, bivalyok, szfinxek! Emberangyalok szárnysuhogása és napsugárban fürdõ 

szeleké! 

(2002. szeptember, Nagypetri) 

Magyarvalkói fohász 

(Antik parlando) 

(A maroknyi református gyülekezet 

további megmaradásáért imádkozva) 

Várunk – itt, hol a sziklák és havasok szele fenn zúg, 

Ázsia népeinek nyúgati õrhelye lett; 

Áldva tekint le reánk Isten csöndje, s mosolyogja 

kertünk díszeit és gyermekeink örömét. 

Õrizzük, mit századaink bíztak kezeinkre, 

hogy magyar Isten s életöröm áldja jövõnk’! 

2002. szeptember 21. 

58

Mezõségi kérdések 

Kik lakták ezt a földet, 

s kik fogják lakni még, 

s ki vallja ki a pillanat 

örökkévaló szégyenét? 

Kire száll arany bársonya 

október végi estnek, 

s a vadludak milyen célokkal 

húznak el, ha fent eveznek? 

De soha, soha tele csûrt 

nem testált itt senki reánk, 

hol az erõ, mi megtölthetné 

reményeink puttonyát? 

Visszatérsz-e, nyugalmam szárnycsapása? 

Hol van tekintetedbõl már a jóság? 

Széttépték az évek, elmaszatolták! 

Hegyek s a távol beborító kékje? – 

esték szürke párákkal lehelték be. 

Ülsz már – mint áradáskor az orom 

kopár szikláján fáradt szánalom… 

Száll-e még az örök héja-tekintet? 

Ifjúságunk – mely az útfélre billent? 

Nyúló életek arzénre ragadt 

légyraja – õk vágyaid s te magad! 

S derekadban a biztos vonulás – 

hol a darvakkal büszke cél-tudás?! 

Hegyek, erdõk, vizek megújulása – 

visszatérsz-e nyugalmam szárnycsapása? 

59

A költészet búcsúja 

Mintha valakinek csak volna gyermeke – 

a Költészet, a Csend az útról térne le. 

„Apácska, Anyácska! Nélkületek vagyok 

a kõ, a por, a halál – s a halhatatlanok! 

Nem kell most semmi sem. Csak vers, te légy velem; 

lebegve úszom el egy õsz falevelen.” 

A hûtlen! 

Ó, a hûtlen! Sóhajtanak felém 

fölsebzett méhû parkok, csupasz fûzek, 

s a nádas-prémtõl megvált tavak 

jegén korcsolyázik az örök elhagyatottság 

– – – Kétszeresen vetkõztetõ 

õszi lépések a szülõtáj parti 

kavicsain. 

Csupaszodom az idõ méhébe 

visszatekintve, és a vissza-nem-térés 

vesszõfutásai alatt gyorsítom 

áttûnéseimet a tájon. 

(Buda, Feneketlen tó, 2002. december 5.) 

Ezrednyitányi rajtnál 

Szivacsbabákkal s díszletekkel játszó 

kölyöktigris – októbervégi orkán – 

nyúlik Alpoktól le az Adriáig; 

alkony-vörös nyelv – –, égalj nyalint 

éhesen a városszéli fákra, 

fölsóhajt olykor, õket megkívánva; 

ugrása lomha mozdulás csak, gyermek 

lassú vállvonása – hegyoldal erdõ 

zuhan alá, a mókusokkal teltek. 

60

Gubbasztó szikla roppan, barlangmélyben, 

egy Isten-óriás lábfejére – 

vonyítva sír fel kivert ezer farkas; 

de nincs ki mentõexpedícióval 

helyrerándítaná a megbicsaklott 

ezrednyitányi rajtot – – – 

Lomha a tigris-játék: ég-föld-tenger 

szeszélye, s jaj és fõként: „sárkányfogvetemény” 

kizöldülése, 

s halál-lepkék, fölénk kirajzók! 

Júdások Isten õrhelyein 

Isten nem bottal ver, csak ájulással, 

s lerogysz, ha majd Justícia reád vall, 

s a hazugságot nincs ki megbocsássa, 

s nyílna már, kinek néma most, a szája. 

Hogyan gondoltad ezt, milyen lépcsõkre 

hágna a jövõ, ha nem zúzva-törve 

építgetnénk, egyre elõbbre jutva, 

jót és rosszat körénk feszesre húzva? 

Ne légy rest, éltedben még visszavond, 

mit elkövetni voltál oly bolond, 

gyáva és renegát és áruló! 

Az aljast még a sár is kiveti, 

nemhogy szent céljaink õrhelyei – 

vonulj, tûnj el, míg Isten engedi! 

61

1702. Szilveszter-éj 

A Rákóczi indította Szabadságharc 300. évfordulójának nyitányán 

Még a tiszta tó vizét is 

borzolja a kõ, 

Istenem, te csillapítsad 

lelkemet, ha végsõ órám 

véled jõ, 

jaj, de mennyi sírás, harag 

nyargal végig addig még a 

magyar végeken, 

jaj, csak egynek, anyának is 

békéje legyen, 

láték Isten, láték mégis 

tábor-fényeket, 

tüzek megett bajszos, kopjás, 

fohászos és Isten-félõ 

kuruc népeket, 

tiszta forrás, szikláidat 

hozzánk görgeted, 

széles folyó, édes hazám, 

bátor fiad, bátor néped 

öleled, 

kardunk s elménk legyen vélünk, 

sose hagyjon el, 

ha százszor is elkívánnák – 

miénk marad Magyarország; 

lábunk kengyelen. 

I. Rákóczi Ferenc szelleme: 

– Szabadság Hamletje, 

magyar herceg, 

az Ánglus majdnem ha 

rólad dallott: 

Alinak, Bastának 

dúlását helyre 

tûzzel és dúlással 

néked kell raknod! 

62

Ne sírjon az édesanya, 

édesapa, ha téged hív 

trombita, 

magyar népért vajúdik szûz, 

boldog Mária. 

Istenem, te rekkentsed el 

szívben égõ vágyaimnak 

tüzes parazsát, 

’hétszázkettõ, Szilveszter-éj, 

így múlatlak át: 

szájam, te rég összefércelt, 

kiáltsad ki szabadságunk 

boldog szózatát! 

(2002. december 31. 

Elhangzott a Magyar Zeneakadémia Emlék-koncertjén, 2003. január 3.) 

Homokvihar az õsi földön 

Az USA példátlan támadása elleni tiltakozásul, 

néhány órával az iraki határsértõ támadás megkezdése elõtt 

Nagy álmok minket most nem kísértnek, 

csak homokviharral betemetnek, 

csak ölnek, ölnek és gyilkolnak, 

hogy szájunkkal se üzenhessen a holnap, 

rettenet híre elõl hiába zárom ablakom, 

bekúszik – házat repeszt minden pillanatom –, 

fölöttünk köröz, õ a légtér ura, 

bombái bontják perceinket atomjaira; 

ha minden sóhajtás hegyekké állna össze, 

bujdosnánk abban mindnyájan összetörve, 

ha egyetlen fallá válnánk égen-földön, 

Sátán, a te hatalmad hogy összetörjön, 

a békétlenség kígyóit vetetted körénk, 

csak szelídítõnk, az Isten oldozhatja szét! 

(2002. március 19., 19 óra) 63

Bronzfekete Nagypéntekünk 

Barnán szomorodik elénk 

a Nagypéntek. Voltál-e már 

úgy, hogy nem volt kihez 

szólnod? Jézus, elfogytunk 

körüled. Van, hogy hangot sem 

ad már a torok, csak a lélekben 

formálódik a fájdalom homokvihara. 

Tápai Krisztus, hallottam, 

kivontak a forgalomból, mi már 

inkább a Karcagi Madonna 

öléhez hanyatlunk vissza. Bronzfekete 

Nagypéntekünk. Elõre hozott 

halottak napja, 2003 már csak 

a fájdalom éve lehet. De ablakot 

nyitnak az orgonák – és illatoznak. 

Sírunk, de vértanúk simogatják 

vissza az arcunk, hozzá szelídültek 

õk a halálhoz, most tanulják az 

öröklétet. Már nem hiszem, de 

mégis ránk világosodik majd 

a hajnal. Feltámadásunk messze még. 

2003. április 10. 

GYÖRFI SÁNDOR MUNKÁJA 

64

Somlóhegy évzáró vadlibái 

Somlóhegy évzáró vadlibái 

Téli naplemente 

ezüstbe játszó szürkesége 

búcsújával borítja 

cserlomb-susogású 

szikláinkat. 

A sík szõttesén 

falvak szálai 

egymáshoz 

simulnak. 

Vörösbegy-folt 

ahogy a Nap 

aláfolyt. 

Gágogó vadlibák 

ékekbe szabott hullámraja 

fészekalj-nádasok 

menhelyét körözi: 

tinta-kék lapra vetett, 

szálló és fekete kottajegyek. 

(2001. december 31.) 

Karámba fogott bika-éjjelek 

(Homoródvölgyi staccatók) 

Jégcsapok trillái: 

süppedt házereszek 

sírják el a naplementék 

dallamát, 

havas dombhátak, 

mint zsenge 

dalmatínerek felrózsálló 

dombjai. 

65

* * * 

Hajad sörényes 

hullámain 

szárnyal-e még a kemény 

hargitai szél? 

Hosszú elfutásaid 

nyomát 

õrzi-e még süppedõ 

avar? 

* * * 

Ne hagyd, ne hagyd 

kizökkenteni önmagad, 

nézd a hegyekbe ékelt 

falvakat, 

bennük a lélek 

magyar marad, 

magyar marad. 

* * * 

Hold alá terített 

folyókon 

futkosnak ezüst cipellõs 

tündérek. 

Havas utak nappali 

kártyalapjait 

jégfoltok éjszakai leosztása 

cseréli fel. 

Ó rõzseláng-selyem, 

véreres szemû 

bánatok, 

mellém és körém, karámba 

fogott bika-tekintetek, 

ti álljatok. 

(Homoródalmás, 2003. február 24.) 

66

Kacagásod vízesésében 

Ajándék vagy nekem, 

mint gyermeknek a mese, 

az esti rejtelem – 

és mégis hogy csobog 

mint forrás napi útja 

reám hullt mosolyod. 

Kacagásod 

vízesésében élek, 

kiszáradnék, 

ha elhagynálak végleg. 

Belsõ tavaszunk áradása 

* * * 

Barlang-kesztyût húz fel a táj, 

hogy kitapogassa a hegy szívverését, 

dobog-e még a kristállyá dermedt 

tûz? 

* * * 

Viola-kendõt ölt magára a fenyves, 

ha faggyal dermeszt az esti fény. 

* * * 

Lehull, lehull a homály takarója, 

ha selymes testét a havas hegynek 

a napfény magához vonja. 

* * * 

A kedvesség és öröm mosolyától 

megárad a tavasz bennünk. 

Ó, belsõ tavaszok áradása, 

kinti hidegek elmúlása. 

67

Az öregség szimfóniája 

I. 

Támadnak rád a lelki apróságok, 

hangyányi kicsi átkok 

döntik le nagy személyiséged, 

elõbb a szétszéledõ tárgyak 

zsivajában nem leled házad, 

bogaras bódé már végvárad, néped, 

utóbb molyrágta csak a szûzi szellem 

vászna, s a takaros cseléd, a jóság 

hiába varrogatja sorra-sorra, 

korábbi lángolása csupa visszfény, 

ó, hanyatló életek hosszú árnya, 

ó, halkuló lélek szimfóniája. 

II. 

Mintha gyümölcsként nem lehulltunk 

volna, s tengenénk avar-gyászban 

a hosszú téli hófúvás hullámai 

alatt, talán föllélegzõ tavaszra várva, 

hanem emelkedünk lassan fölé 

életünk gyorsuló riadalmának, 

hogy evezzünk ott, hol hullámokról 

az öröklét lassan partra vonszol. 

Lassú csapásaink hosszú taraja, 

a napfény mintha örökké tartana. 

Májusi tündérfakadás 

Vénusz szeme párától csillagos. 

Látod, megint, holdtalan most az éj. 

A Göncöl falunk fölött 

lassan a hegynek indul. 

68 

Szõlõvirágzás önti el a kerteket, 

térdzoknis gyümölcsfák májusi ünneplõben, 

barkáját rázza rám a fûz, 

baglyok és békák éjjeli kacagása 

kíséri léptemet.

Vénusz szeme párától csillagos. 

Vissza-visszatérõ emlékeit számlálja 

bennem a tavasz. 

A régen-holtakét, kik nesztelen térnek 

nyugodni a szívhez – 

ahogy fûszál se rezzen, 

csak áll a néma rendben, 

ó áhítat 

a visszatérõ Jézus lábnyomán, 

és ontja rám 

csillapulni vágyó fájdalma 

megszépült illatát a múlt. 

Életem csöndes völgyébe gyûlik 

mezõk tücske, bárány bégetése, 

kaszálók simulása. 

Ó völgy, dajkáljad csak tovább 

visszatérõ tavaszaid 

tündér-fakadását. 

(Feketelak, Mezõség, 2003 tavasz) 

Fehér madár a templom keresztjén 

Pál Máriának a Kerengõ kertjében 

Emeld, emeljed föl szemed, 

a történetek benned lapulnak, 

hogy az égiekhez visszatérjenek, 

a kõ, az élet, a föld a tied, 

megtartó erõs jellemed, 

a szentlélek tüze – fehér madár 

házad tornyára száll, 

lobog, lobog tõle minden porcikád, 

s a hollók titka is tied, 

óvatos léptük háztetõdön, 

s csöpp fejük bólintása 

esti óráid vidító társa, 

és jaj, a tiszta víz, a forrást 

fakasztó élet jósága enyhítse 

kiszáradt lelkedet! 

69

Emeld, emeljed föl szemed, 

a történetek benned lapuhak, 

hogy az égiekhez visszatérjenek! 

(2003. május 4. Szászváros, Ferences rend 

Szent Erzsébet Nevelõotthon) 

Szászvárosi jelenés 

Az alsó folyosó esti lámpafénye 

a kerengõ kertjére kinyílt 

ajtón át fölsurran 

az emeleti árkád boltíves 

könyöklõje mögött a falra. 

Mária fölvetett fejjel mosolyog, 

s az elõtte játszó gyermek árnya 

már-már ölébe szökve – 

sudáran és gyõztesen lép át 

ebbe az égi-földi árnyjátékba. 

(A Ferences kolostor belsõ kertjében) 

(Ó, egymásba lépõ terei a dimenzióknak! A tér formáit 

játszva löki félre a fény tipográfiája. Ó, csodás fénydiagrammja 

a szeretetnek. 

Csak gyarló földi szemünk hihette, hogy Krisztus a 

sebekkel azonosítva ismertette föl önmagát. Másról volt 

Szó: a Diadalmas Máriát hagyta ránk, ölében a mindig 

és újra újjászületõ Gyermekkel.) 

Új középkor 

Áprily Lajossal, ismét 

Pékség illata, szennyvíz bûze, középkor, 

földreszállt tündér boszorkányüldözése! 

(Szászváros 2003. május) 

70

A kegyelmi kontempláció esélyeirõl 

Olvasólámpa 1-4 

Az írás kegyelmi állapotai 

Az Istenhez kalauzoló út elsõ lépése, bárhonnan is indulunk, 

az õszinteség. Legelsõbben is: az ima õszintesége, de 

az olvasásé is. A tisztulni vágyó lélek kattintsa föl az 

íróasztal olvasólámpáját. A lélek, aki nemcsak a betûkre 

figyelmezve fegyelmezi önmagát, hanem a Merton-i 

„csönd szavának” is meghallója kíván lenni. Õszinte önvizsgálat 

nélkül még mások olvasóivá sem lehetünk. A jóság 

és Istenszeretet „örök olajától” lobban-e lángra lámpásunk, 

vagy pedig többnyire önrontó vágyaink fáradt, 

„halott olajával” kíséreljük meg újra és újra sikertelenül 

belsõ terünk megvilágítását? 

Elõfordul, hogy hamarabb érkezik mosoly a szájra, mint 

maga a gondolat, amely megkönnyebbülést, szelíd örömet 

okoz. Olykor akaratlan elszólással tör fel bennünk a gyógyító 

lelkiismeret-vizsgálat: 

– Látszódjak erõsebbnek, mint amilyen vagyok! – kotytyantja 

el magának a meglett korú férfi, borotválkozás 

közben. S néhány pillanat múlva már elhatározás születik 

benne egy szenvedélyének megzabolázására, s elhatározását késõbb teljesíti is. 

Isten kegyelmének útjai áthágják az idõ és tér szokott szabályozottságát, 

megelõlegeznek elhatározásokat, sõt – folytatván elõbbi példázatunkat – 

hiúságunk tükre elõtt tetszelgõ önmagunkat váratlan lelki teljességgel az 

igazság tükre elé rántja. 

Jézus Krisztus, a zsákhordó, a kocsikísérõ, aki csak arra vár, hogy magunk 

adjuk neki bûneinket s megsemmisítse azokat. Ó, Istenem, add, hogy megfáradt 

trógereddé válhassunk az úton, amely hozzád vezet! S mi is kalauzolhassuk 

embertársainkat megtisztulásuk útjaira. 

Egyedül Jézus Krisztus az, aki úgy fordítja önmaga felé tekintetünket, hogy 

miközben mágnesként vonz, hol fájdalmas, hol mámoros tisztulásokon esünk 

át, s leszünk nemesebb önmagunkká, a mi magunk képességeit és esélyeit 

növelve a végsõ Találkozás elnyeréséhez. Körülötte matató gondolataink 

adnak vissza lelki szépségünkben az embereknek is. 

Ó, Istenünk, milyen csodálatos is az, amikor olvasólámpánk fénye már nem 

csupán az elõttünk nyitott könyv betûit világítja meg, hanem írójának, az 

Istent keresõ embernek lelki jó híreire, evangéliumaira is fény esik. Mert vannak 

írások, amelyek satnyulni indult önkörünkbõl emelnek ki, tisztítanak 

meg, s helyeztetnek az írásokkal szemben ülõ ember s Isten asztalára. Éppen 

itt vár az a kifényesedett és megvilágosított pillanat, az a kegyelmi megkönnyebbülés, 

amelyben nemcsak túl vagyunk a betûk látszatvilágán, túl a 

betûvetõkkel történt azonosulásunkon, hanem a Jó hír olvasóivá is úgy 

válunk, hogy megtisztuló önmagunkká leszünk. 71

Olvasás – lelkünk ismerete, megismerése – Isten megvilágító akarata – az 

emberi szolgálat szabad kényszere így lesz kegyelmi körforgássá. Csak ebbe 

a történésbe valahogyan bele kell vonnunk Istent is: akarata csak így teljesül, 

s a mi akaratunk csak így tisztul igazzá. 

Ó, kontempláció, ó, kegyelmi megkönnyebbülés, hogy el kell hagynunk 

meghitt pillanataidat, s lélek-olvasólámpánk fénykörébõl ki kell lépnünk újra 

és újra. 

Nem igaz! Isten egyszerûen nem enged fölállni az olvasólámpa mellõl, míg el 

nem végzi bennünk az Õ megvilágosító akaratát. A mondat végére Õ teszi le 

a pontot. Már azért is imánkkal kell Feléje fordulnunk, hogy elengedjen minket 

vélt dolgaink intézésére. 

A jó írás, a Jó hír minden esetben Istenhez vezérelõ kalauz. Mégis annyiféle, 

ahányan fölgyújtják magukban az Istenhez vezérelõ lámpás lángját az úton! 

Ezért hogy a kalauzok saját stílussal – olykor-olykor egyívásúan koruk stílusával 

–, de személyes átéltséggel és szépséggel szólalnak meg. A megrendítõ 

kegyelmi hatás azonossága teszi mégis rokonná mindenkori kalauzaink vallomásait, 

jó híreit. 

A Középkortól napjainkig a szentek, boldogok, szerzetesek, papok s a kivételes 

erõvel megáldott írók, mûvészek megszólalásai és a mi mégiscsak külön 

magyar glóbuszunk nagy tanúságtevõi – Pázmány Péter, Mikes Kelemen, 

II. Rákóczi Ferenc, Prohászka Ottokár, Bellon Gellért, de a református Cseri 

Kálmán is – éppúgy azok sorába lépnek, akiknek Ige-értékû szavai megvilágítják 

nemcsak olvasóasztalunkat, de Istenre rátaláló utunkat is! Ebben az 

olvasólámpa-sarokban mindazokról kívánok majd szólni, akiknek megadatott 

a kegyelmi írás – éleselméjûségében is elragadtatott – adománya. 

A csönd elvétele 

A fény teljességét valóban csak az éjszaka súlyának terhei között áhítjuk-e 

igazán? Mintha Szent Ágoston Isten-pillérû helytállásához kora történéseinek 

velejéig romlott és véres-ívû crescendója szolgáltatna csak megfelelõ életszínteret? 

Mintha parányi olvasólámpám keskeny fénysávja nem a puszta 

elektromosságtól, hanem az örök igazság fényétõl ragyogna föl elõttünk. 

Ágoston szavaival: „mint értelmi világunk megvilágítója”? 

72 

430. 1939. 2003. Asztalomon Szentkuthy Miklós: Ágoston olvasása közben 

címû, mélyaranyban tetszõ vékony füzetecskéje. Egy agárvágtájú intellektus 

rezzenékeny szellemi vágtái, holnap-félelmek, Ágoston-párhuzamok. Benti 

világunkra rátört a külvilág. „Értelmi világunk fénye” homályosodni kezd. 

Sorsérzésünk sötétedik. Netán éppen a II. Világháború elõestéjébe beleborzongó 

kamaszíró kommentárjaiban lelnénk fel mai sorshelyzetünk lüktetõ és 

riadt kérdéseit? Úgy tetszik, igen. 

A magányos ember víziói ma különösen nem szabadulhatnak a sajtó háborús 

uszításainak agressziójától. Egy új-gõringi demagógia kísért. A lehunyt szemû 

magány, sõt a csöndes ima húrjai is szétszaggattatnak egy új, minden eddiginél

fájdalmasabb és kétségbe ejtõbb „War of World” debil szónoklat-karmai alatt. 

Ó félrehúzódás csöndje, ahol még a faluvégi, hegyi éjszakák is csak a csaholó 

kutyák hírláncaira fûzve zengik és zengik a gyûlölet félrevert harangjait! 

Ó isten-léptekre fülelõ válaszaink hol fogantok a zaklatott lélek mélyeiben? 

430. 1939. 2003. Ma oly közel ébredtem Istenhez, hogy egyszülött fiának 

mellkasát tapinthattam. Valószerûtlen könnyûségû testen simultak ujjaim. 

Csöndes arcára kissé feljebb szinte hitetlenül néztem: 

– Nem is test ez, valami ruha, valami ismeretlen anyag borít? 

– Nyúlj csak hozzám erõsebben, bõröm majdnem egy a csontjaimmal. 

Szavai hûsítõek voltak, mindenek feletti nyugalomból érkeztek, s mégis a 

legfelfoghatatlanabb közelségbõl. 

430. 1939. 2003. Ágoston idejérõl írja Szentkuthy ideje, s mindez kissé felerõsödve 

sodródik a mi idõnk szavává: „Akkor kereszténynek lenni annyi 

volt, mint éppen nem örök kontemplációt választani, hanem véres fogú, vicsorgó 

napi politikát, pillanatot és aktualitást. Ha az »örök dolgok« szemlélõje 

maradt volna Ágoston, mulandó lett volna. Mivel belemerült 410 

augusztusának, 420 decemberének, 430 májusának történelmi bornírt pillanataiba, 

bele egészen – megnyerte az örökkévalóságot.” (Sz. M.: Á.o.k., 57. 

old.) Ezek a mondatok a szakralitásban mintegy társai lehetnek Ágoston 

évezredekre erõt adó bátorításának: „Kettõs csatasort állított fel a világ 

Krisztus ellen. Hízeleg ugyanis, hogy félrevezessen, megfélemlít, hogy megtörjön. 

de ne tartson fogva bennünket a magunk gyönyöre, ne félemlítsen 

meg másnak a kegyetlensége – s legyõzetett a világ.” (Sermo, 776. old.) 430- 

ban az Észak-afrikai Hippo falai ledöntettek, a püspök hívei felkoncoltattak, 

püspöksége szétszóratott. Az igencsak korosodó szent az ostrom alatt halt 

meg, nem kellett túlélnie szerettei vesztét, de tanításai legyõzték a barbár és 

múló idõt. A lélek és békesség építményei eltörülhetetlenek. 

Mikor soraimat írom, II. János Pál pápa éppen a béke és szeretet missziójával 

küldi hírnökét a valahai Mezopotámia földjére s mai fõvárosába, Bagdadba. 

A veszélyeztetett földre. Veszélyeztetett és nem kiválasztott néphez. Az 

iszlám és kereszténység közti szóértés küldetésének nagyszerûségét ez adja. 

Szent Ágoston egyháza, úgy tetszik, ma is tudja, mit kell tennie. Úgy tetszik, 

igen. 

A tavasz evangéliuma 

A simogató kéz nélkül még magunkat sem tudnánk szeretni, önbecsülésünk 

sem volna. Isten kegyelmének védõburka nélkül nem tudnánk az embereket 

sem szeretni. A simogatás és a kegyelem aprómunkája nem más, mint Isten 

hajnalainak kiáradása az ember éjszakájának földjére. 

Még csönd van, még-még sötét, de lassú pillanyitással az ég meghálálja a virrasztók 

várakozását. Minden új nap a megtisztulás ígérete: a felszálló köd, az 

eloszlatott felhõk („humályok”) csak lelki kishitûségünk külsõ bátorítói. Ó 

ébredéseink madártrillái, táguló nappalok hírnökei, madárka-apostolok. Az 

73

74 

ébredés boldog fényei és hangjai nem mások, mint az isteni visszafogadás 

naponkénti hívójelei. Tegnapi düheink és gõgjeink páncélját a jég alatt is 

csobogó szeretet olvasztani kezdi. A porkahavas út, a tegnapi esték bánatselyme 

mennyországi fátyolként ragyogja vissza a reggelt. 

Éppen emberlétünk sötétjének kontrasztjaként ragyog fel a Világ Világossága. 

Bellon Gellért papíró és püspök Bibliai elmélõdések (Szent István 

Társulat, 1987) címû dolgozatait évenként leveszem a polcomról, valami 

vonzódás miatt éppen húsvét elõtt leggyakrabban. Azáltal kedvesek számomra 

s egyben mélységesen hitelesek, hogy a vaskos kötet nagy részét az 

ötvenes évek bûn- és pokoljárásai alatt írta a szerzõ. Írásai egy barbár 

korszak ellenlámpásai: :„Annak, aki pörölni akar veled és köntösödet elvenni, 

engedd át a palástot is” (Mt 5, 40) – idézi meg a papi hivatás kapcsán 

Krisztus szavát. 

Különösen példázat erejû az Evangéliumi ember címû Prohászka Ottokár 

püspökre emlékezõ 1959-es írás. Még tart 1956 sunyi és nyilvános megtorlásának 

idõszaka, a börtönajtók még nem nyíltak meg, az elhallgattatás és 

megpróbáltatás ideje ez. A némaság éjszakája jó lepel a titkon gyilkolóknak. 

Ki ilyenkor töri meg a csendet, százszorosan töri meg azt, százszorosan ad 

étket az éhezõknek. A Vigíliában 1959 januárjában megjelent írás a csöndben, 

a néma dermedtségben is betöltötte küldetését, mint az evangélium-hírû 

szavak, ma is hervadhatatlanok: „»Nézzétek a mezõk liliomait!« – kiált fel 

Jézus, és ezzel felhív minden õt követõt arra, hogy szemével nézze a természetet. 

Jézus szemléletében nem természeti törvények vannak, hanem a 

törvények mögött ott áll elrejtõzve az Isten. Õ eteti a madarakat, és Õ fonogatja 

s szövögeti ruházatunkat (Mt 6, 26,28). Isten kelti föl a napot és áldja az 

esõt (Mt 5, 45).” „»Boldogok a szemek, amelyek látják, amiket ti láttok! (Lk 

10, 23) – mondja Jézus tanítványainak; a farizeusoknak pedig: »Csak nem 

gyászolhat a násznép, míg vele van a võlegény?« (Mt 9, 15) Ezzel kifejezésre 

juttatta, hogy belõle valamit is meglátni, nem más, mint fényt varázsolni a 

szemekbe és a nász vigadozó hangulatát lopni a szívekbe.” 

– Tavasz van! – Mintha így szólítana meg minket Bellon Gellért emlékezõ és 

emlékeztetõ írása, mint „a kamrában suttogva kiejtett szó, amit a háztetõkön 

fognak hirdetni” (Lk 12, 2-3).– Tavasz van, lélek-telünk napjai megszámláltattak. 

Aki emlékezni tud az Igére, s aszerint élni, azt megtartja az Úr. Ó, a bizakodás 

elõérzete, talán éppen ez a tavasz gyöngyvirágainak és orgonaillatának 

megtisztító üzenete. 

Roráte-hangulatunk nem lenne teljes, ha nem idézõdne föl bennünk a 

Márciusi és most már az Áprilisi Ifjak tüze, lendülete, tenni akarása. Oly jól 

esik, hogy „olvasólámpám” fénye az Ötvenhatos Ifjak szabadságvágyát is 

közénk idézi, a magyar katolikusság olykor jakobinusi szelét is felénk leheli 

Prohászka emlékezete: „Aki Jézusból táplálkozik és szellemét Jézus ritmusára 

hangolja, az megérti és megérzi, hogy a megváltott embert ki kell szabadítani 

azokból a kötelékekbõl, amiket korok és társadalmak tettek az emberiségre.” 

Nem hagy magára minket ma sem a példaszerû hit szava: „Az emberi kicsiség 

tüskebokrában kell felgyulladnia annak a tûznek, amit Jézus hozott.” 

„Prohászka üzenete nekünk, csipkebokroknak: égj!”

Bibliatöredékek, ó metafora-magyarázatok, ne halványuljatok el soha emlékezetünkben! 

A tavasz üzenete Istentõl való, akárcsak az Ö igéi . Lapozzuk 

fel újra és újra reggeleink evangéliumi képeit és hagyjuk, hogy ezek a képek, 

hangok és képzetek is lapozzanak a lelkünkben. A telet átvészelõ soványka 

rigó-legénykék hogy’ erõsödnek az egyre nagyobb és nagyobb nyalábban 

hulló fénykévék mámorától. Erõsödjünk mi is, kik voltunk testvérek a fájdalomban, 

hát legyünk testvérek örömeinkben is. 

Májusi áhítat, mindörökre 

Ó, ember, a lelki zsarnokság pórusainkba és másodperceinkbe ivódó korszakába 

léptünk. Hír-bombák a valódiak démoni panorámája mellett. Igazságeltérítési 

manõverek miriádjait árasztja ránk naponta a világ-média, versengve 

a hazaival. Elektromos információ világhálójában „hányódunk, / partra 

vont halak, / szánk a semmiségbe tátog, / száraz ûrt harap” (P. J.) Halálos 

tátogás, száraz harapás, lélektápot nyújtó „élet vize” hiányában szellemi 

végelgyengülés, lelki kiszáradás vár reánk. 

Csak a költészet marad nekünk, nem a hír, nem az SMS, nem a Cora, a tömegfogyasztás 

gyaluja, nem a Nagy Testvér; a költészet marad segítõnk egyedül. 

A szörny-létezés idõtlen megnevezésének pátosza, legalább. A reklám, a hír 

fonák mindenhatósága templomaink padsoraiban is utolér, a rémület ott is 

fodrozza a Nagy Parázna világhálós rokolya-fodrait: beterítve álmainkat, 

fantáziánkat, sõt imáinkat is, ha nem vigyázunk. 

A költészet vigyáz talán még reánk. Talán a régi könyvek felvágatlan lapjai. 

A lélek szétbombázására aligha vannak hathatós önvédelmi fegyvereink. 

Készületlenek vagyunk. Hír itt, hír ott, hazugságba csomagolt halálok, a meg 

sem született jövõre mért halálos csapások. Információ-csapdákban szûköl a 

lélek. Alattomos hírforrások elektromos sugárhálójában már nem is vergõdik: 

megdermed az emberiség! Nem is érzi már, hogy elveszítette önmagát, 

hogy természetes érzékeit és a Szentlélektõl nyert érzékenységét veszítve – 

mintegy a tetszhalál ellentéte képen – tetsz-életet él, narkózis életet, mint 

elkábított lény a mûtõasztalon. 

Ki ébresztheti fel? Ki fér ismét az elkábított lélekhez? Erre már, mint minden 

nagy veszélyhelyzet idején, csak Isten lehet képes, de, de, de csak akkor, 

ha hívjuk õt magunkhoz verssel, lanttal, imával, sétával, feléje áradó májusi 

szerelemmel, a hiány õsáramával, hogy életünket és vágyainkat Isten tegye 

teljessé, s ne az egyéb hiányok sikernek, karriernek, életnek álcázott tömítõ 

anyagai. 

Juhász Gyula 120 éve látta meg április 4-én a napvilágot egy mára már lebontott, 

kedves szegedi, Ipar utcai házban. Neki nagyon fájt az emberiség. Versei 

krisztusi hatásukból semmit nem veszítettek ma sem, a szenvedõkkel a 

szenvedõkért szólnak: „Szent szenvedés, te égi, földi Cézár, / Halálba induló 

fiad dalol / Bú és magány boltíve alól.” Soraiban, életmûvében öntükrére 

döbben a fájdalmas ember. Immár XXI. századi megkísértésünk és meg- 

75

76 

csalatásunk idején egyre inkább értjük az õ szavait, a költészet korokon és 

idõkön túli szavait. Megkísértésünk és megcsalatásunk mindennapjait éli az 

emberiség, súlyosabban talán minden korábbi történelmi korszak bûneinél. 

Nagypéntekké váltak napjaink. Mégis, ne feledjük ismét és ismét áldozópapként 

önlelkünkben meglengetni az áhítat Istenhez szálló tömjénfüstjét! Ó 

májusi áhítat, Juhász Gyula örök szavai: „Bizony ma újra megtérek tehozzád 

/ hajnali csillag, szép Szûz Mária / Bizony ma neked fonok földi rózsát / Én, 

földi bûnök, bánatok fia.”

Második könyv 

A JÓSÁG KÖNYÖRTELENSÉGE 

(Kiemelt versek, 1967–1998) 

– Kérjük, olvasás után helyezze vissza 

az életmû sodrába! 

Szétdarabolták már a tested 

nézd hogy úsznak csontjaid 

minden csontod folyóvá változott 

esõcseppek holdjait 

hordod hátadon 

bagoly õrzi melledet 

nem adja senkinek 

vörös szemét még nézheted 

három napig 

bibliai 

mesebeli három napig 

de látni egy perc is elég 

és betakartam hússal a folyót 

húsoddal hogy újra te légy 

és fény-fotonok tüdejével 

lelket lehelt a Nap beléd 

– – kezdik darabolni az álmokat... 

(Mese a folyóról – a la Bunuel) 

77

Az ifjúkor hordalékai 

(Kötetekbõl korábban kihagyott versek és mások) 

Szabadságunk: zsebkendõnyi! 

Nem akarok semmilyen irányzat 

vagy költõnemzedék tagja lenni. 

A nem-megszilárdult, a kétszeresen 

átmeneti korban élõk egyike 

vagyok. ’51-ben születtem. 

Válaszolni még nem tudok, 

de kérdezni és követelni 

igen. Próbáljatok megérteni, 

elfogadni és tagadni! 

Mindenek elõtt tagadni! 

(1969) 

Õszi kérdés 

Lombszagot üvölt a hegyek alja. 

Akik éhezitek 

és szomjúhozzátok 

az igazat: 

kint lángol tüske-ruhátok, 

míg belül a hit 

nem, mint gesztenye érik – 

eltaposott 

csikkek közé esésig? 

(1967) 

Exhumálás, 1967 

(Halott testvéremhez, Mónikához) 

Egy csirkecombnyi testrészt dobtak 

nagyanyám csontjaihoz. 

Téged, akit nem ismertem, 

de közös sziklából pattintottak velem. 

Világra jöttünk, mint Mithras 

Nap-isten Perzsiában, 

aki pormellû, szél kavarta 

katlan ágyékán harcol 

a bikával szüntelen. 

78

De téged, 

gyönge csecsemõt, 

összetiport a bika lába. 

Nem vallattak a csendrõl, 

mert így osztottuk ketté 

magunk közt a világot: 

nekem a szomj: 

a szülj, a szólj, a szállj 

jutott; 

neked a fekete rögök. 

Nem plántázhatok új szívet beléd, 

nem adhatok még gagyogásnyi erõt se neked, 

akinek csak tiszta pelenkákat adott e lét 

De megfeszítem 

huszonnégyszer-huszonnégy-fogsorom, 

hogy zárt szájjal kimondjam 

a nappalok és éjszakák 

vermébe lökött perzsa döbbenetét. 

Lópata tapos tócsák szûzhártyáján. 

Anyám 

Két rohanás közt 

formás gõzt 

leheg a konyha. 

Pára testét 

kukta-sípra ropja. 

Anyám haja: õsz,* 

ködbõl van a kontya. 

Anyám keze: tálca, 

a nyugalmat hordja. 

Benne a ránca 

görbe csatorna. 

Aj, ha lefolyna 

rajta a gondja! 

Két rohanás közt 

nézem anyám. 

Néma táncát 

kukta-sípra ropja. 

Két szeme: pálca, 

püföl a tánca. 

Én lettem a dobja. 

(Elsõ publikációm, 1967, Fehér megyei Hírlap, Székesfehérvár) 

* Õsz, mint az évszak. (Megj.) 

79

Egyoldalú párbeszéd – a Galambról 

Templomok, temetõk csöndje hipnotizál, 

végtelenbe terül, mint a hullám, a hit. 

Nem nézhetek le senkit semmiért, 

csak tócsák fölött képmásomat. 

Csak magamba’ hiszek? Lármázó papagáj 

nézi két tenyerem, mint megváltó galamb? 

Csak jövõmbe hiszek? Mely levedli húsát is: 

torz tükörbe röhög, tetszelegve magán? 

Csak szeretni hiszek? Bólogatva, ahogy 

csirkecsõr szedeget száz szederszemeket? 

Gyávaság a magány, s a hitben is az, 

gyönge kéz, ami csak önmagára szavaz, 

Tépelõdõ agyam hit-mankókra nem ad, 

én-vállamra nem ült Jézusszárnyú Galamb. 

(1997) 

Halott lázadók ünnepén 

Érdekek ringyója vagy! 

Minden dalosnak újra szûz 

haza. 

Benned dal fogamzik, 

nem kívánt, síró-rívó kisbaba. 

Öröklött vágyak virága, 

szökkenj, ha szólítunk, szárba: 

szabadság! 

Puskaropogás jégesõje 

várt rád. 

Nyugodjék békében 

hantolt, ezer Petõfi, míg itt 

vagyok. 

Legyen álom s akarat, mely kézbe 

fog! 

(1969) 

80

A csehországi változásokra 

Égõ-emberhús füstû föld! 

Világigazság-hamvú föld! 

Sápadások és pirulások, 

te, pofonvágott-arcú föld! 

A kettéosztott nemzedék 

tûzbe lép! csõ elé! üvölt! 

Égõ-emberhús füstû föld! 

Világszabadság-urna föld. 

1969. II. 24. Jan Palach halálhírére 

Patanyomba ékelt vers, 1969 

Égõ emberhús szagú föld! 

Kétoldalt sápadt és vörös, 

elcsattant pofon-arcú föld. 

A kettéosztott nemzedék: 

ma tûzbe lép, feléd üvölt. 

Égõ emberhús-füstû föld. 

Világigazság-hamvú föld. 


„ F á j j o n a F ö l d n e k ! ” 

Szabadságpernye koszorús 

égõ-embertest szagú föld 

Kétoldalt sápadt és vörös 

te pofonvágott-arcú föld 

A kettéosztott nemzedék 

tûzbe lép és feléd üvölt: 

és testük fojtó vallomás 

égõ-emberhús füstû föld! 

Szabadságpernye koszorús 

világigazság hamvú föld 


81

Magyar Jeanne d’Arc 

Árpád-házi Margit a magyar Jeanne d’Arc. 

Szûz mint a magyar küzdések, mert élete 

nem teljesedhetett be. És Jeanne d’Arc, 

mert akkora volt az igazsága. 

Ez a kamaszlány-Zrínyi Miklós történelem, 

eltaposta a koronás életet 

– Árpád-házi Erzsébet kései ikerpárja –, 

mert mindenkinél jobban véresedett 

benne az élet. A 700 éve maghalt, mocskos 

szép Margita „élni akar” most is: bennem 

és bennünk. 

Margit az igazságos fiatalság, 

a jóság könyörtelensége, mai Jeanne, 

aki mindenrõl le tud mondani, 

aki szenved, mert élni akarna! 

Igen, ha úgy tetszik, szent, 

mert „ha megnehezült a férgeknek, 

tetûknek miatta”, akkor is 

„Pannóniában nõtt teljes szép viola”, 

Ady Endre szentje. 

(1970) 

Martinovics megíratlan levele 

A fiatalságot ezredévek óta kényszerítik hinni papoknak és isteneknek. És mi 

föláldozzuk magunkat az isteneknek és hisszük a papok jóindulatát. Istenek 

és papok divat szerint más-más eszmékbe öltöznek. 

Ellentétes maszkok anarchiája ez, ahol a törvény és a rend maszk, és ahol 

elsõdleges feladatunk újból és újból felismernünk az álruhás „barátokat”, 

hogy harcolni tudjunk ellenük, közösen, ha kell, egyelõre elszigetelt sejtekben 

is. 

És ha a paradicsomi reményt a jövõ túlvilágába vagy a jómód e-világába 

helyezték, akkor is robotosok a robotosok és híznak a papok és kárunkra 

élnek az istenek. És mi még mindig nem tanultuk meg, hogy a Júdások nemigen 

akasztják föl, nem igen lövik fõbe önmagukat. 

(1969. õsz) 

82

Ostor volna az én szavam 

Népem, lelkem, 

nemzetem! 

Félelmek celláival 

Zárnak, ellenem. 

Dávid-zsoltáros életem 

hiába vall. 

Eszmék kofái közt ostor 

az én szavam. 

Nem gyilkos gyilkosok: 

öngyilkosok gyilkosai. 

Ritka Júdás akasztja 

önmagát. 

(1970. augusztus) 

Zsebkendõbe törölt vádak 

Szilvaszín csillan az avarban – ráfagy az ujjam. 

Ülj le a zsebkendõdre, 

és szabad leszel, barátom! 

Sapkád a Holdra dobd, 

s pörögve hull – zsarukra áldón. 

Munkahelyet, lakást mutass, 

ne lírafoltos bõrzakód! 

Csillagot papírokon 

tudass, ne szívedben lakót! 

Csapj tenyeredbe, állj föl, 

és egyek vagyunk, barátom. 

Zsebkendõdbe törüld 

korod nyálas vádjait a szádon. 

(1970. szeptember, Szeged) 

83

Penge a pengén 

Elugatta a csöndet 

Néma fasor gyertyateste 

szétdarabolt kõlapokra 

köpdösi le a holdviaszt, 

a feketét, az árnyat. 

Kutya csörtet nyelve-öltve 

föl a ferde hegygerincre. 

Lába remeg. Borzas állat. 

Elugatja a csöndet. 

És lehasal a domb hasán, 

fûszuronyok éle vágja, 

fa, holdviasz takarja, 

belemar a földbe. 

Domb 

Csurgó hólé, nyála csordul, 

sár-szakállas, farönk bajszos, 

hó-homlokos, fáktól tollas 

falánk domb – has-arcú. 

Nap-szívott nyak, hátravetett, 

fehér ajkán kavicsmosoly, 

cirmos hátán bokrot borzol, 

völgyére prüszköl – habosat. 

Fohász egy fához 

Eget seprõ boszorkánysöprû! 

Tisztítsd ki éjszakámat. 

Csillag-gyöngy játékát mély-öblû 

lapát-idõre szánjad. 

Hogy kikaparjam, mit gõg nem mer – 

gallyadnak szabj karmos csõrt! 

Szabadíts meg a szerelemmel, 

ne rejtsen csillagos csönd. 

84

Penge a pengén 

Néha, hogy melled dobogása csókol 

szád helyett, de mint kifeszítve penge 

megfeszülsz, már visszacsapódna tested, 

elszelídülnél… 

Bõrödön, ha útnak eresztem ujjam, 

hûvöses fuvallat elõl tapogva 

titkol, óv tenyér: habozásod mélyén 

veszti le csöppjét. 

Nyílt kagyló a test, kicsapódhat onnan 

félelmed’ pattintva szerelmed, csak hogy 

minden egymáshoz szelídülve vívjon: 

penge a pengén. 

Mint embert a kereszt... 

Csókodtól kifeszített Krisztust csókoltál, 

körmöd tenyerébe görbült remegõ szög. 

Váltsd meg, mint embert a kereszt: öleléssel. 

Mona-hajú Fák 

Olyan jó, ha szeretnek 

tárt karokkal, Mona-hajú fák 

villámos rándulással. 

Nyelvem esõ, – nyakán dorombol. 

Ablakba állított szégyenlõs cserép –, levelét megejti a hold 

(METAFORA EGY LÁNYHOZ) 

Hajában szél túr: ujjam. 

Lassan fordul: árnya rám borul. 

Tépetlen, gyökerestõl 

egymáson dobog az alkalom. 

Mélyebbre búvik nyelvem. 

Foga levél: esõt fûrészel. 

Kérgéhez simul a csönd: 

mennydörgõs-visszafeszített 

csönd. 

Magtalan zápor: csókok. 

Csúszós testû, Mona-hajú fák! 

Lerántva kérget, háncsot: 

ölelések szánkban zihálnak. 85

Csillagverem 

Az õsz utolsó napján, hogy meleget lehelt a fû – 

S a bokrokon egy-egy levél: török elõl kiürített váron a zászló – – – 

Combodra esõ hull, 

csiklandja szoknyádat. 

A nyár lepergõ, 

tisztult csapatja árad. 

Elmossa a percet, 

a csönd hol megterem. 

Fényeket szór szét, 

a város csillagverem. 

Neonvirágos rét 

csapdájába léptünk. 

Csalitba csetlik 

minden lemaradt léptünk. 

Nevetésünk fényével 

teletûzdelt bölcsõm. 

Szétfolyt-esõcseppsétáink 

benned õrzöm. 

Éjszaka 

Égre akasztom a csillagokat, 

hogy levehesselek 

éjszaka róla. 

Ezen a reggel’ 

sála, harisnyája piros volt. 

Talpnyomokat lopott a dértõl. 

Párhuzamos folt 

gyalogolt, 

mint gyufavég korma a gyolcson. 

Szél-lehelet fátyla kísérte, 

mint madarak röpte folyókat 

és betakarta 

a reggel 

szikra-fehér arcú ruhával. 

86

Mint a hegyek combja hajnalban, 

sála, harisnyája piros volt. 

Véres a paplan: 

a felhõ. 

Nem mosakodna, de fürdeti 

Nap. 

Tánc-oltár 

(A mozdulatlanságában levõ gondolat a táncoló cselekvés láttán elhagyja 

önmagát, majd a táncoló cselekvés elfogadja a gondolat mozdulatlanságát. 

Késõbb a tehetetlenségbe merevült cselekvés elhagyja a mozdulatlanságot, 

mellyel a gondolatot erejétõl, önmagát pedig táncos lényegétõl fosztotta meg.) 

Szemekben játszó napkorong 

táncoltál 

parkettád hajnali ég volt 

Mozgásod nyitotta combod 

karod ágai közt 

öled fészkére lestem 

Ziláltad hajad fûzesét 

melled 

feszülve már-már elsimult 

Ma fekete köveken lépek: kukoricacsõ koromra sült kövein – – – 

* * * 

Révületbe izgatottan 

hagytam el magam 

könnyû jó táncod hiányzott 

sose törheti 

kényszerû tél 

hajló hajoló fûzvesszõ 

* * * 

Akkor volt-valómba tûntél 

okok havaztak 

jeges unalomba húztak 

87

* * * 

Vágyammá olvadt mindenem 

vergõdtem táncra képtelen 

szavakban 

Kinõtt foltos farmer –, tû, cérna van-e? – – – 

Izzadtam – saját húgyában 

gõzölgõ 

törtlábú kutya 

* * * 

Akkor, mint égfestõ napfény 

fölkeltél 

lettél ünnepi tánc-oltár 

* * * 

Akácok nyíló virága 

melled fehére villant 

számra hajolt 

Karom válladnak 

adtam 

hogy gyönge lehess 

Szemem szemedre 

tártam 

hogy belenyugodj 

* * * 

Révületbe ringatottan 

combod ágai közt 

fölhevült öledre leltem 

tánca ritmusára 

muzsikát lihegve 

– Hajló szíved szélbe virítod. 

Egyszeri csoda pirosával 

tájam illattal gazdagítod. 

Szikla és virág 

(Páros vers) 

88 

– Engem szeretnek, sose téged. 

Szeretõk szája engem úsztat. 

Engem a lángom észrevétet.

– Amire lépnek, sose látják 

mégis túlél rálépõket. 

Amire néznek, leszakítják. 

– Álló szíved szelet öklöz. 

Engem veszítesz ujjaid közt. 

Álló szíved szelet öklöz. 

Tátrai kép 

Sziklákról fejemre csorduló felhõk, 

távolabb Nap-szántott szemszín ég, 

melled-havazású gyönyörû sík, 

völgyvonal keríti, riasztó sötét. 

Vérehulló hajnal 

Fûszálaknak 

csöcse nõ: 

fülre való harmat. 

Vége, minden vége. Csak szerelmünk ment össze, 

mint a tej. 

Alma-arcú 

fényecske 

sugarakat hullat. 

Ostorvégek 

sértik. 

– Somszemet pöckölök: 

alvadt vért 

az égig. 

Árnyaival ébred, 

színeivel éled 

minden, ami rég lett. 

Tékozló–töredék 

Fehér illatba bújt 

akácsorok mögött 

fázott-lilára, éhesre 

szántott a föld. 

Eper-ízt húz a szél. 

89

Hó hull –, Mona zsákjának fölfeslett sebébõl – – – 

Jézus-szállás a szív, 

paradicsom a pajta, 

mégsem maradásom, 

egy életem, hány halálom 

magamnak ajánlom. 

Nem érzem benne 

Simítani nyúlok 

vacogó vizet. 

Simítani nyúlok 

vacogó vizet. 


Szívdobogásod. 


Szívdobogásod. 

Én nem szórhatom 

Én nem szórhatom vágyaim virágként, 

mely zöldsörényes csátén lovagolna, 

mint számból vesztett kötetlen csokor, ha 

szólsz, hogy álmod alá szóm mocsarát kérd. 

Szédült szélként lápolj rajta keresztül! 

Cigánykaját csonttárolók húsát edd! 

Verset ürüléken nõtt ibolyát szedj, 

mely bogárvetõ lánykaszemre rezdül! 

Várlak verébszállásomon kazalban, 

égtakaróba takartan ölellek, 

vállad fölött kacsinthat hold, avagy nap, 

megköszönöm, hogy elfogadsz tehernek. 

Mária, te menekülj! 

Narancsszín ágon a dér 

tüskékre burkokat húz, 

puhul a csipkebogyó. 

Ölik a kisdedeket. 

90 

(1971. december)

Mona asztaláról 

Vér, 

piros szõnyegen; 

margaréta-árnyék 

ha függõlegest zuhan. 

(1973. január) 

Beismerem 

Bimbót-vetõ fa lettem, 

önzõ, kegyetlen. 

Mindig tavaszra lestem. 

Csupasz a testem. 

Elvetélve, szél-verten 

nem nõhetek érted sem. 

Vagyok virág-verõ virág. 

Már tudom azt, amit ti, fák, 

csoportosan s önzõ erõvel 

magányotok magányba nõ fel, 

mígnem egy balta-perc kivág! 

Gyümölcsölõ szél lettem. 

Önzõ, kegyetlen 

dühhel fövenybe vertem, 

kutya-veszetten 

martam bele éretlen 

abba, akit szerettem. 

Oly védtelen a lány 

Oly védtelen a lány, ha séta 

közben enyhe pír fut át az arcán, 

ezer rabló sem fosztja jobban 

ki szerelme egyetlen szavánál, 

nem, nem az erény õrzi meg, 

csak az Isten kegyelme: 

lángolna minden porcikája, 

lángolna csak és ölelne. 

Hány séta, hány ragyogó pillanat 

évezredek sötétült ege alatt! 

Szilva-hamvas a virradat tojása, elgurul fejünk fölül 

(METAFORA TÉLI REGGELEN) 

91

Három falra csattant krémes – – –, három nap lángol az égen 

SZERETKEZÉSEK HÁRMASÚTJÁN) 

Ne foszladozzatok, szerelmek 

föl-fölsíró párnahéjai – 

agyongyûrt vágyak, hajnalok 

tüzeit merjétek csak szítani! 

Lobogjon gyertya értünk 

Szétnyitjuk az erdõ fáit, 

fény izzítja porcikáid, 

könnyû pintyecske-lépted 

megõrzi szép történet. 

Nem volt közös napunk sem, 

csak pillantás, csak este, 

de boldogság csobog közöttünk 

égbõl a földre lejtve, 

tiszta lelkünket öntjük 

rejtett korsónk öblébe, 

titkon talán kortyoljuk, 

ennyi a szív rejtélye, 

lobogjon gyertya érte! 

Küldd csak a valón túlra 

kevéske mosolygásod, 

de létezésed párlatát 

a valón innen párold! 

Parányi, fényes diószemed 

sugárzásával kérleled 

testvér helyett testvéredet: 

„Csitt, ne szólj, lobog veled, 

kiben csendesül életed.” 

Röpke és rövid sorokban 

mint kisfiú a sarokban 

mormolom el igéim, 

föllobbant venyigéim: 

õszi kertek párájában, 

álmoknak parányában 

gyertyák a sötétben 

lobognak érted, értem. 

92

Égi álom 

Megõrizni vagy elveszítni… 

Álmaink dióját fölnyitni, 

dióbélben angyallal szállni, 

égi álmunk ilyen parányi. 

Gallyak, lánnyal 

Mikor egy lány nedves szemében 

a lámpák temetõ-keresztek, 

fagyban õszülõ törzs beszéljen: 

jégre ágai nem töretnek. 

A hegyre ért nõstény-eretnek 

ölében hím-tej áradt széjjel, 

a csont könnyû, elszállna verten: 

havas sín fölött madár-vészjel; 

megáll, hallgat, leül egy kõre, 

köd tömi a hullámokat, 

párás békabõr lesz kendõje. 

Szeme fölszárad; vizet hallgat; 

keze megigazít egy gallyat, 

mint ki sebet beborogat. 

Még él ez az ország. A vérnek, csillagnak és fûnek 

Három színe a lobogója 

(1973. Sz. Évának ajánlott szonett) 

Esti kérelem 

(A zugligeti Kossuth Nevelõotthon 

egy volt tanítójához) 

Ne menj ma haza, 

fektess le, mesélj, 

legyek kisfiad, 

ma holdas az éj. 

Kabátgombos éj, 

dió lepattog, 

kabátod kinyíl, 

röptet galambot. 

Kabátgombos éj, 

dió lepattog, 

ágaidhoz ér, 

vetkõztet õsz, tél. 

Ne menj ma haza, 

a hold fák alatt 

füvön veti meg 

fehér ágyadat. 

93

Szénaillat, kék folyópart 

Lépdelõ forintos néz – –, keskeny perselynyakon, kék ég felé 

(HÁZKÖZÖK, ÉJSZAKA) 

Keresni azt a szénaszagot 

és combod bolyhos illatát, 

mely átkarolt testünkön át 

közel folyóra kergetett, 

keresni azt a délutánt, 

sötétbe bukó könnyû folyót 

és újratámadt test- és fûszagot 

és azt a pár napot, 

meg azt a könnyet, amikor 

a vércsepp combodon kibukott 

és jött utána egyre több, 

csak szénaillat, kék folyópart 

õriz csöppségnyi kisded óhajt, 

sirattuk, ami nem született, 

és víz fölött a tested lángja 

ontotta rám a meleget. 

Ezüstfekete fénytörésben 

(Oedipus, önmagához) 

Királyok könyörögnek a szemünkbõl, 

ránk bízott birodalmak zokognak. 

Kitörült törvény lesz néma nevünkbõl 

s a kiürült szív hordóként kong. 

Csak a bohóc csörgõje kukorékong. 

Süketek sütik a tökmagot, pecsenyét, 

bepüfölt, beszakadt dobok a dobhártyán. 

Néma szemünkön lehúzzuk a redõnyt, 

felejtjük a meglepõt, rajzolunk 

fehér botunkkal mocskot, fertõt, más fenét. 

Sirályok keringnek ki a kezünkbõl, 

matatásból fölröpködõ galacsinok. 

Úttalan botorkálók, a lépésünk öl. 

És lányaink, temetetlenek a sírok. 

Magunk sírgödrén eszméink ebe szûköl. 

94

Sötét a hegy 

Erdõk nedves kendõje 

borús ég alatt párolog. 

Lejtõk szûk kendõ-ránca: 

száj vékony lehelete. 

Hideg, kemény levegõben 

lehelet füstje leng. 

Súlyos, sötét a hegy, 

sárba sújtva a karók. 

Leopárd dombhát sompolyog, 

fölégett tarlók jönnek, 

szegen lógnak az õzek. 

Puskadurranásban falomb, 

Paxit-rengésben ösvény, 

remeg a kan, a nõstény. 

Riad és susog az erdõ 

vadja, madara, varja - 

völgyben a célkereszten 

bukik a szarvas orra. 

Pecsenyét együnk holnap! 

Faljuk, mint fánkot a Holdat! 

Ellenünk vádat koholnak: 

részeges horda! – Csordul 

maradéka az alkoholnak. 

Szó-ikonok 

A hang foganása – káprázat és tisztulás. 

Város hüvelyébõl kipördült borsó – – –, gurul ország dimb-domb paplanán 

(METAFORA POSTHUMUS) 

A hang születése – jel-sûrítmények. 

A hang „vonulása” – jelek s ritmusok tobzódása. 

A hang halála – meditációk, imádságok – (a dallam utórezgése). 

A hang föltámadása – kalács és táplálék – (ikon-költemények). 

(1999) 

95

Tarisznya 

Fehér terítõn kerek csészében barna teád – ihattam egész nap 

(SZEMED) 

Könyvbe kerültem, mint katonaruhába 

vagy bármi egyenruhába bújtatottak; 

olyan ez a borítólap fegyelmével. 

A mozgékony gyereket, az izmok-inak sokasága 

lendületét kimerevített lapok albumába állították, 

mint élõ test csontjait az anatómus asztalára. 

A hangszálak artistája betûk csapdájában. 

A poézis felmutatott áldozat a grafománia 

oltárán. 

Föltámadásom az olvasóban. 

Föltámadásom a hallgatásban. 

Föltámadásom fölszedett utcakövekben, 

elszabadult stadionokban, az elhangzó szó 

szuggessziójában, akusztémáink és érzékeink 

összehangzó súlyában, de a néma figyelem 

olvasóasztalon vibráló tornamutatványaiban is. 

(Hangszálak artistája) 

Áll a tükörben az arc 

Bújnak benned az évmilliárdok, 

épp ez az emberiségben a szép; 

fényév távolok öltenek új alakot. 

Évek, hónapok elszórt napjai 

hullnak gének trágyázott talajára. 

Emberhéroszok élednek föl 

sárba nyomott ujjad puhasága nyomán. 

Csukló, térd, boka mozdul a visszacsapódott 

holt terek átizzott idején. 

Villan a szem, majd bolygók térítetlen irányai 

érnek a célhoz mozdulatodban. 

Nem pusztulnak a volt lények soha. 

Változatok szopják a Tejút bõ sodrát 

és gyarapodva leszünk azzá, ami volt: 

lomha, sötétlõ ég-anyabolt emlõi alatt. 

Visszájára keringõ 

állati kör mintáz, ha el is feleded. 

Áll a tükörben az arc, ha eléje se lépsz. 

96

Dohány 

Sárgult, keshedt fogak: 

tanyák ablakai 

harapják 

néhol a kéket 

Isten egy szál szivarja, 

végig szív, vagy kettétör. 

Hamutál, vagy panteon? 

Jöttem, leszek szemétbõl. 

Nyakban szivar-amulett? 

Mondják, ez is hamu lett? 

De mégis, egyáltalán, 

vagyok-e, mint a dohány, 

leszedve és aggatva, 

padláson kiszikkasztva, 

helyezve az asztalra? 

Sodor-e más, mint Isten? 

Látszik-e más, mint füstöm? 

Szarvas lépdel 

És szembenéz a hold 

meg kell értened 

kutya ugatását 

hang nyüsszögõ halálát 

Egy kendõ, tenyéren madár, verdesi szárnyát – repülne fölfelé 

(SZÉLBEN, AHOGY SZÉTNYITOTTA) 

Ó, neon-bizsukkal 

aggatott 

utcai esték 

de kevesebbek 

vagytok 

vékonyan rezgõ 

tanyasirató 

jegenyéknél 

Ahol a hold 

fekteti hanyatt 

fák árnyait 

ahol a hó 

fehérit adja 

ég csillagainak 

97

Néznek rám – –, mintha légypiszok lennék, 

tiszta abroszon 

holdszemet nézni 

ki jön velem! 

és jóllakik 

kékkel 

a táj 

és tisztul az emberi szem 

és nem menekül 

égi varázstól 

nem menekül 

Esthajnal-karó 

bunkó-köve villog 

félelmesen 

Villanások 

Kõszeg ferdére csúszott utcái 

Somló fehérmárvány alkonya 

Rám-forradások 

Villanások 

Tyúk fut át a temetõkerten 

Üvegkalitban nap-papagáj 

Csarnokárkád, kapualj 

Szorongás, hosszú haj 

Tiszatarján és Csokvaomány – 

tiszta víz és friss adomány 

Szálkát kapirgál köröm-kakaska 

Kiáltozik a temetõõr 

Kotródjunk a sírkõrõl! 

Országúti csavargó siralma 

Sárga cipõsek utódai 

bõrkabátos emberek 

98 

elõl-hátul szemmel 

napszemüveggel

városok fõterén 

lesnek idegenre 

furcsára másra 

„hosszú hajú huligánra” 

kopott farmerekre 

hátizsákos csavargókra 

robot-kerülõkre 

apuka-terrorból elszökött 

csitri csajokra 

a szabadság könnyen eltaposott 

virágaira lesnek 

ülnek presszók 

füstjébe bújva 

hallgatóznak 

elõre gyártott szavakat szólnak 

a nem is olyan rég 

– bátyáink úgy beszélik – 

sárga cipõsek 

Kék-puha párnázott ajtaját az égnek 

ránk csapták 

sárgák 

akasztófa-virágzás sárgák 

Vata kései csavargója 

Stoppal a Göncöl 

szekér 

vitt csillagos utamon, 

lerakott, itt hagyott, 

esõt cuppol 

békahang a talpamon. 

Fejem ereszalján 

csurog, 

csurog a lé nyakamig, 

kéretlen keresztel 

ez az éjjel 

hajnalig… aj, hajnalig! 

99

Akár a hazám 

Zöld repkénybe búvik a szem bogára 

(SZIESZTA) 

Gyufán húznál skatulyát – 

fákon sercen huzatom. 

Nótám széllel húrokon, 

villanydróton húzatom. 

De élek, 

remélem. 

Megélek 

kenyéren, 

szón, vízen. 

Kevélyen 

úgy hiszem 

Kócolt szárnyas legelõn – 

hold-nyelv nyaldos hajamon 

Stoppolt eszmék fuvarán 

holtig visznek, ha hagyom! 

(Utóbbi két vers a Növesztem hajamat címûvel együtt 

1974-ben a Politizáljatok, gitárok! zenei pályázaton 

Lassú Tamás megzenésítésében 1. Díjat nyert) 

Kocsispanasz 

Krumplikajád e szabadság, egész napig eltart, 

záporkérõ kisvirág volt, rápislantasz oldalt. 

„A borzalom, hogy fáj” – kalap levetve morzsolod 

harangszavas keservedet, fehérlik homlokod. 

Combja bontó unokáddal mérnökök cicáznak, 

võd verejték-hozományt csap eléjük ásznak. 

Kisbika-szívedet ide-oda vonsszák, 

sár-nyarakat áthajtatott Kocsis-Magyarország. 

(1969. március, Õrhalom) 

100

Emelkedj, Atlantisz! - Turcsány Péter - Kráter Műhely Egyesület

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?