A szám letöltése PDF formátumban

PoLíSz
Hajnalban kitartóan csepereg a bánatos somogylencsédi
eső. Lőrinc rohan a fáskamrába, jaj, elázik a
kézirat, csatakos lesz az asztal, nyirkos a vágótönk. A
kamra száraz, de egy macska behúzódott a sarokba,
ostoba állat, odaült a kasza hegyéhez. Lőrinc óvatosan
lép, hogy el ne ijessze. Most egy szép velencei kiruccanást
csihol ki agyából, napsugaras karnevált, maszkokkal
és gondolával, mandolinnal, gazdag európai kereskedő
polgárokkal, akik beutazzák és megvásárolják a
világot. Rákócziék ezalatt otthon ülnek, Rodostóban. A
szultán parancsba adja, támadják meg a bécsi császárt.
A bécsi császár országa a Délvidéken kezdődik, erdélyi
magyar falvakkal, ezek ellen vonuljon Rákóczi, a
generálisok? Majd kaptok janicsárt, eleget – biztatja
Rákóczit a szultán – azok majd ölnek, ti csak irányítsatok,
nagy bátorságú fejedelem. Mikes a tollát széttörné
leginkább, Lőrinc is. Nem kerül sor a vállalkozásra.
Jóságos a szultán, csókoljatok neki kezet, gyaurok. Mikes
most már leginkább a saját kezét törné le. Lőrinc
inkább kiáll az esőre. A macska nézi – ez az ember bolond!
Csak regényt ír, történelmi regényt, háromszáz
év előttről, rég volt, tudod, négylábú.
Mire visszatér a fáskamrába, nyirkos rajta az ing,
a cipő, a macska el is húzódik finnyásan a közeléből.
Mikes levelet ír a fiatal királynőnek, kegyelmet kér,
visszatérést remél, ő csak szerette a fejedelmet, ez a
bűne, ha ez bűn. Kelletlenül teszi Mikes, dohog is egy
sort „édes nénjének”. Tapogatná Lőrinc a háta hűvös
közepét, ha elérné. Megborzong, miközben ír. Hallgatag
esőben könnyebb írni, mint madárfüttyös napsütésben.
De hiszen az írás – szenvedés, ugye Kelemen,
ugye, Lőrinc. Aztán odaidézed Velencét, Bécset és
Konstantinápolyt, megszólaltatod a szultánt, a velencei
ékszerészt, magát a fejedelmet. A te szavaidat
szólják, ott, a fáskamrában. De hiszen az írás – gyönyörűség,
ugye, Kelemen, ugye, Lőrinc.
Elállt az eső, rigó jelzi a diófán. Lőrinc egy hete
húzódott silány fedezékébe, Lőrinc két hete tusakodik
sztambuli adószedővel, bécsi beamterrel, izgága
csempésszel, ördögadta népekkel az Adria környékén.
Sóhajtozó szépasszonyokkal, elröppenő fecskemadarakkal.
Lőrinc harmadik hete számolja a kurucok
kihulló vérét – két pogány közt egy hazáért, eltemeti
Rákóczi fejedelmet a jezsuiták templomában a jobboldali
kápolna oldalfalába. Lőrinc egy hónapja sarkalja
Mikest a folyamodvány megírására, de az húzódozik.
– Te, Kelemen, kifutunk az időből! – korholja teremtményét
Lőrinc. A macska eltűnt a kamrából, a mókusok,
ha elejtik a diót, leszaladnak érte a földre, a foguk
közé kapják és visszafutnak a fára. A társaság közben
reggelizik, ebédel, uzsonnázik a kerti asztalnál, és
ámul a mókusok bátorságán. Lőrinc a kamrából néha
kikiabál: – Abból a jó illatúból nekem is! – Gyere ki
érte! – hallatszik a válasz. – Nem megyek! – makacskodik
Lőrinc. – Akkor halj éhen, bujdosó!
A hatodik héten az egész paksaméta eltűnik a
kamrából. Lőrinc tombol, fenyegetőzik, valamenynyi
körmét megrágcsálja haragjában. „Édes néném”
sóhajtozik, Kelemen mereng és borong, a királynő
kérlelhetetlen: Törökországból nincsen visszatérés!
– mondja latinul. Lőrinc üvölt: – Felgyújtom ezt az
átkozott kamrát! – ijedt mocorgás felel a megnövekedett
hangerőre. Aztán Lőrinc mégsem gyújtja fel a
kamrát, valaki a nagykosarat bélelte ki a szent kézirat
lapjaival, aztán belegyűjtött vagy háromszáz szem
diót. A bujdosók lassan elfogynak, már csak Kelemen
őrködik a lelkeken, az emlékeken.
Szeptember végére kiszárad a hetedik golyóstoll,
Lőrinc ül a vágótönkön, a rokkant asztal lapjára könyököl,
csak néz maga elé. Mikes Kelemen íróműhelye
visszaváltozik fáskamrává. Lőrinc föltápászkodik,
ellenőrizni kellene, mi volt az a mocorgás a múlt
héten. Felkapaszkodik a mestergerendára, szeme a
padlás sötétjében kutat. Egy nagy, tarka gombolyagot
lát, meg négy aprót. A nagy gombolyag nyalogatja a
kis gombolyagokat. Lőrinc mosolyog a sötétben, és
hangtalanul visszamászik a fáskamrába. Magához
öleli a kéziratot, megvárja, amíg a papír átveszi a teste
melegét. Aztán a tuskót az asztal alá gördíti, és kilép
a kamrából. Benn a házban a többiek, mint rég látott
vendéget köszöntik. – Na, mi újság? – Lőrinc a vállát
vonogatja: – Megszületett! – válaszolja végül. – A regényed?!
– és ugranak a nyakába. – A négy kismacska
– pontosít Lőrinc. – Ja, és a regényem is!
A WASS ALBERT MESESOROZAT REJTVÉNYÉNEK NYERTESEI
A Wass Albert Mesesorozatokban meghirdetett rejtvény helyes
megfejtői közül februárban az alábbi nyerteseket sorsoltuk ki:
Bobkó Gyula - Sajóhídvég
Kis Emma - Pomáz
Kühne Merse, Mikes és Hunor - Budapest
Gratulálunk! A nyertesek könyvjutalmát postán küldjük el.
96