You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
PoLíSz<br />
szabdalták a napsugarat. Lőrinc elégedett volt. – Ha<br />
itt nem készül el, akkor sehol! – dünnyögte, és tenyerével<br />
az asztalra csapott.<br />
Legfőbb ideje volt! Több mint egy hónapja olvasta<br />
a regénypályázatot, több mint egy hónapja közeledett<br />
szenvtelenül a határidő. Lőrinc összeolvasott egész<br />
polcnyi irományt Rákóczi fejedelemről, a törökökről,<br />
a kalmár velenceiekről, a bujdosókról és a <strong>szám</strong>űzöttekről,<br />
a levélkörmölő Mikes Kelemenről és a harcias<br />
Bercsényiről. Behunyt szemmel ismerte Isztambul<br />
utcahálózatát, és azt is tudta már, mikor repülnek keresztül<br />
a délre költöző fecskék a Boszporusz fölött.<br />
De, hajh, mindez hiába, még egyetlen sort nem írt le<br />
kavargó gondolatai közül, amelyek pedig már az oldalát<br />
furdalták. Próbált dolgozni nagykönyvtárban, ott a<br />
könyvtárnokok halk osonása zavarta, a kerületi fiókkönyvtárban,<br />
ott a vihogó könyvtáros lányok. Otthon<br />
a csönd, a cinke pár meg a pörlekedő szomszédaszsok,<br />
emblémák sokasága köti össze őket, teszi az „egészet” egy nagy művé, igazi műalkotássá. Nos, Lukáts<br />
levelei, mit az ő, az „édes néne” levelei még sokkal inkább egy nagy, szerves egészet, egy igazi történetet<br />
revelálnak. Levélregény a mű, de legalább annyira regény, mint amennyire levelek gyűjteménye.<br />
A harmadik kérdést szinte már csak érintőlegesen hozom elő. Mennyire kvadrálnak egymással, mennyire<br />
felelnek meg egymásnak a Mikes-levelek és az „édes nénééi”? Nos, az utóbbi levelek sokkal többről tanúskodnak,<br />
sokkal többet tartalmaznak, mint Mikeséi. Sokkal gazdagabb Lukáts regénye, mint a törökországi<br />
„regény”. Ám ellentmondás a kettő között egyáltalán nincs. Lukáts tán fejből tudta Mikes szövegeit, a néne<br />
soha nem mond, ír olyat, ami ne illene – válaszként – az eredeti törökországi levelekre. Bravúr, nagy bravúr<br />
ez, de nem ebben áll a regény, a Lukáts-regény legfőbb érdeme.<br />
Hanem miben? Néhány dolgot már felsoroltam. De nem a leglényegesebbeket. Mert lehet, sőt bizonyosan<br />
igaz az, hogy ez a regény radikálisan szakít egy szörnyű, szörnyen rossz magyar hagyománnyal, mitológiával.<br />
Mert lehet, sőt bizonyos, hogy ez a regény nem szűk magyar szempontok szerint ítélkezik, sőt világszempontjai<br />
(Konstantinápoly, Velence, Bécs) vannak. Ez a regény értelmez és – hitelesen – átértelmez egy nagy<br />
magyar hagyományt. Ez a regény újra fölfedezi és bemutatja az egyik legnagyobb magyart, Rákóczi Ferencet.<br />
Ez a regény újra fölfedezi és bemutatja az egyik legnagyobb magyar írót, Mikes Kelement. Ez a regény<br />
– részben, de nagyon érzékletesen – átírja a magyar hadtörténetet. Mondhatnám még. De rátérek a lényegre.<br />
Ez a regény egy nagy, egy igazi nagy regény. Említettem fent egy blaszfémiát. Most rádupláznék. Aligha van<br />
valaki ebben a teremben, aki annyira tisztelné Mikes Kelement, mint én. És mégis, sőt éppen azért azt kell<br />
mondanom: Lukáts könyve, regénye még több, mint a Törökországi levelek.<br />
De ezt a blaszfémiát mindjárt vissza is vonom. Katona Bánk bánja óta tudjuk, hogy nagy mű pályázaton<br />
nem nyerhet. Lukáts könyve első díjat nyert. Bizonyos tehát, hogy nem lehet nagy mű, nagy regény. Győződjenek<br />
meg róla!<br />
(Lukáts János: „Ez légyen ostorod...”. P-E. grófné levelei Rodostóba, M. K. úrfinak. Bp. Hungarovox, 2012.)<br />
Lukáts János<br />
Fejedelem a fáskamrában*<br />
Lőrinc kezdettől kerülgette a fáskamrát, fantáziáját<br />
megmozgatta a szörnyűséges, rozoga építmény. A<br />
világból kiutasított tárgyak gyűjtőhelye volt ez, deszkafalán<br />
eső, szél, napfény ki-bejárt, padlásán macskaanyák<br />
hozták világra nagy<strong>szám</strong>ú kölykeiket. De volt<br />
valami más is a kamrában, ami Lőrincet megragadta<br />
és nem eresztette: a hiány. Hiánya pohár- és kanálcsörgésnek,<br />
zenélő géphangoknak, diadalordításnak<br />
alkalmi sportviadalok idején. Nem volt benne továbbá<br />
se kényelem, se luxus, talpalatnyi hely is alig. Bicegő<br />
mosdóállvány, egérrágta matrac, megrokkant konyhaasztal<br />
lakott a kamrában, valamint a kertművelés<br />
néhány kelléke, név szerint kasza és gereblye, balta és<br />
vágótönk, végül egy sajátos vaseszköz, amiről Lőrinc<br />
idővel megtudta, hogy saraboló névre hallgat.<br />
Az asztal bicegő lába alá egy fölfordított fazekat<br />
tuszkolt, az asztal mögé görgette a vágótönköt, a tönkre<br />
ráült, az asztalra rákönyökölt. A pókhálók széjjel-<br />
* A szerző a Vajda Kornél által elemzett regényének könyvbemutatója után megkönnyebbülten dőlt hátra<br />
íróasztala karszékében, s ekkor ajánlotta eme novelláját a PolíSz olvasóinak. – A szerk.<br />
94
Change language