Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
PoLíSz<br />
esetre Jánosi Zoltán a harmadik szekcióból az első<br />
végére került. Békebeli tanáremberhez méltóan jól<br />
artikulált-retorizált előadása, versszavalatai láthatóan<br />
lekötötték a hallgatóságot. Nagy László,<br />
Ratkó József, Szécsi Margit, Csoóri Sándor, Tornai<br />
József, Kiss Anna és a népi-nemzeti érzelmű<br />
irodalom egészének patrónusa a tőle megszokott<br />
fogalmakkal és szempontok szerint méltatta Nagy<br />
Gáspár költészetét. Címszavakban: népdal, folklórorientáció,<br />
bartóki modell, Nagy László-hatás,<br />
remitologizáció, archaikus antropológiai fordulat,<br />
a nyelvkritikus költészet kritikája, a latin-amerikai<br />
irodalommal vonható párhuzam stb.<br />
Míg Vári Fábián László személyes felütésű emlékező<br />
írásában a pályatárs szólalt meg, Szakolczay<br />
Lajos személyében a katolikus költészet megújítását,<br />
erkölcs és esztétikum viszonyának újraértelmezését<br />
diagnosztizáló kritikus. Ezt a sort folytatja<br />
Fűzfa Balázs, a gyakorló pedagógus és a felelős<br />
tankönyvszerző (kissé terjengős, viszont nem fölolvasott,<br />
s így – a szemkontaktus révén – üdítően<br />
közvetlen) előadása. Hogyan lehetne a mai fiatalságnak<br />
(„google és mobil fiainak”) átadni azt a<br />
kultúrkincset, amely nélkül nem élhető meg – még<br />
a XXI. században sem! – az a felelős állampolgáriság,<br />
amely a demokrácia fönntartásához elengedhetetlenül<br />
szükséges – ezt a kérdést exponálta a tanár<br />
úr; majd feleletképpen az általa írt középiskolai irodalomtankönyvek<br />
borítóit, illetve azok Nagy Gáspár-képét<br />
mutatta be és értelmezte.<br />
A délutáni program első előadója Gróh Gáspár<br />
volt, aki – mint fölütésében utalt rá – debreceni<br />
egyetemista volt, amikor az Alföld folyóirat „tömegével”<br />
kezdte közölni költőnk verseit. „Nagy<br />
Gáspár nem szervezett csoportot maga köré, verseinek<br />
mégis csoportképző ereje volt” – vallotta<br />
Gróh. Jó kérdés – persze provokatív és igazságtalan<br />
is, de azért mégiscsak fölteszem –, van-e ma<br />
ilyen jelentőségű versíró (vagy bármilyen műfajban<br />
alkotó szépíró) e határoktól független, szellemi<br />
hazában? Már Gróh előkészítette az Agria főszerkesztőjének,<br />
Ködöböcz Gábornak a poeta doctus<br />
humán alkatával, s így az alázat, a szeretet, a példamutatás,<br />
az érzelmi intelligencia és az erkölcsi<br />
érzék evangéliumi princípiumaival foglalkozó<br />
előadását. Őt követte Orosz István, aki – utalva rá,<br />
hogy Kormos István már költőnk első kötete kapcsán<br />
hangsúlyozta a látvány szemantikájának fontosságát<br />
– a látás metaforái felől közelítette meg<br />
az életművet, majd a Nagy Gáspárral kapcsolatba<br />
került (az általa megverselt, a könyveit illusztráló,<br />
valamint a verseit adaptáló) képzőművészek műveit<br />
vetítette ki és kommentálta – élvezetes Power<br />
Point-prezentáció formájában.<br />
A rövid kávészünet után a tanácskozás utolsó<br />
etapja következett; a szűkszavú elnök: Pécsi Györgyi.<br />
Sajnos, szükség is volt már ekkor a szűkszavúságra,<br />
mert a közönség elfáradt, s időközben meg<br />
is fogyatkozott. Épp jókor lépett tehát színre a délelőtti<br />
programból kimaradt Vasy Géza, e csillámló<br />
humorú, kivételesen nagy tudású előadó, aki – mint<br />
utóbb kiderült – a délelőtti órákban Jósika-díjat vehetett<br />
át (ezúton is szívből gratulálok hozzá!). Az<br />
Írószövetség egykori elnöke – rövid recepciótörténeti<br />
áttekintés után – a Csak nézem Olga Korbutot<br />
című verset elemezte. Vasy után Ekler Andrea lépett<br />
a pulpitushoz, majd emlékezet és szabadság<br />
összefüggéseiről kezdett beszélni. Később kitért<br />
Nagy Gáspár teremtés- és halászatmetaforáira is,<br />
melyeket azután az őt követő Nagy Balázs fektetett<br />
szentírási alapokra. Végül a nyíregyházi fiatalembernek<br />
a Nagy Gáspár-i versírás kegyelmi állapot<br />
voltáról, tanúságtétel-jellegéről megosztott gondolatait<br />
– s magát a programot is – Nagy Zsuka szavalatai<br />
zárták.<br />
Be<strong>szám</strong>olóm végén csupán egyetlen gondolatot<br />
ajánlanék megfontolásra – egy régi kérdést<br />
tulajdonképpen. Vajon rajtunk függ-e, hogy rabok<br />
leszünk vagy szabadok? – töprengek el mostanában,<br />
s néha igazán nem tudom... De hogy képesek<br />
maradunk-e egyáltalán a szabadságra, nos, ez bizonyosan<br />
a mi felelősségünk. Az én szememben<br />
éppen ezt az ősi kompetenciát őrzi Nagy Gáspár<br />
életműve „a betlehemi jászolból való utolsó – és a<br />
menthetetlent is mentő – szalmaszál adta reménységgel”<br />
(Bertha Zoltán). Ezért is remélem, hogy e<br />
konferencia film-, kép- és szöveganyaga egy nap<br />
hozzáférhetővé válik; ígérem, hogy kiadói és folyóirat-szerkesztőként<br />
magam is mindent el fogok<br />
követni ennek érdekében. Talán, ha ez a korpusz<br />
közkinccsé lesz, az hozzájárul majd, hogy Nagy<br />
Gáspár lélekharangjának szava eljusson a fogyasztói<br />
társadalom legújabb kori – minden bizonnyal a<br />
költő egzisztenciáját emésztő réginél is gonoszabb<br />
– diktatúrájában sínylődő kortársakig. Ez esetben<br />
legbelül még szabadok lehetnénk – nagy dolog! –,<br />
s így legalább az esélyünk megmaradna az autonómiára.<br />
(A szöveg Elek Tibor, a Bárka folyóirat főszerkesztőjének<br />
fölkérésére született, s először a www.<br />
barkaonline.hu felületén jelent meg 2012. május<br />
8-án.)<br />
90
Change language