A szám letöltése PDF formátumban

A szám letöltése PDF formátumban A szám letöltése PDF formátumban

30.03.2015 Views

PoLíSz Kerub-katonák Ádám Tamás Szivárvány Talán lehetnél kicsit megengedőbb Uram(!) kizavarsz a Kertből egy vacak alma miatt(!) megyünk az ismeretlen felé hátunk mögött soványra rágott almacsutka ír nagy ívet talpunk alatt ropog a semmi díszes kapuban kétélű kardokat edzenek önkéntes kerub-katonáid / intenének de ökörnyál fogja szárnyuk most még könnyűnek tűnik a távolodás / hisz’ untuk már a helyzetet / hogy tátott szánkba kéretlenül füge hullt itt lenn változatosabb(:) időnként ecetet csorgatunk szeretteink sziromként nyíló sebébe / s hogy emlékezz ránk üzenetet küldünk halott anyánk korom-kendőjében Talán lehetnél kicsit megengedőbb Uram(!) nekem is tetszenek az elzavart felhőlovak helyét elfoglaló színes hajpántok / az összefogott sörényekből kirajzó fények szövetkezhetnénk / ha már díszbe öltöztettél / és szivárványt hajlítottál homlokomra / a sebhelyes arcú holdnak tennénk a szépet már ha a zivatar utáni szárazság nem olvasztaná eggyé a színeket és az ív nem szorítaná koponyámat hagyhatnád / míg pattanásig feszül megtörik a szín / foszlik / elszakad a láthatatlan tartózsinór mert az elmúláshoz néha elég a kivárás hatalmi technikáján csiszolni / Uram lehetnél kicsit megengedőbb Simek Valéria Csurran A nyelv édes teje csurran szádból. A humánum megvakult tükör, illatába fagyott a rózsa. A patak halkabbra szelídül. A kitaszítottság ágain, a madár szárnya alól kihull az éjszaka. 84

Az idő talpa alatt A hullámzó júniusi messzeségben virágtüzek lobognak. Jegenyék zöld lángja porlad, s a csordakút gémje eltörött. Fölszakad a múlt, sok bűvös, régi pillanat… Forró fürdőt ont a Nap, majd arcunkon eső kopogtat. Vezess át az úton, sárban már ne csatangoljak! Egymásra nézünk, ismerjük a ki nem mondott szavakat. Az idő talpa alatt lépegetünk igéink viharában. Az ég hajló ágán Délben az ég hajló ágán gyümölcse csonthéjába zárva édesedik a nyár. A természet menetrendje, földszagúan hihető. A lég megtelik fecskezuhanással, nyárfazizegéssel. A megszokott ízek, mozdulatok tapintható bizonyossága. Virágporos, reszkető nász. A kacagó kedvű szél sem árulja el, hogy itt a Föld himnusza zeng. Merített szavak Körbejárod Repedt tányérból kanalazod a déli harangszót, s a felszelt kenyér morzsáit kotrogatod a magasan járó Nap tenyerébe. Körbejárod az ég kék terítőjét, és eligazítod fehér felhő-foltjait. Kancsód párás üvegfala poharadhoz koccan a hőség gyöngyöző gyűrűjében. Kimért időnk Ablakrésnyi világom résein beszivárog a Hold fehéren. Pillanatonként öregszem, keverem érzéseim, hitem. Búzaszem hull az utamra, kicsírázik. Úgy jössz, mintha engesztelni akarnál, hozzám hajolsz, arcunk szinte összeér. Leszivárog az este a tetőn, fehér falon. Óránk megáll, kéményünk füstje száll. Látod, kimért időnk így lobban el. 85

Az idő talpa alatt<br />

A hullámzó júniusi<br />

messzeségben virágtüzek<br />

lobognak.<br />

Jegenyék zöld lángja<br />

porlad, s a csordakút<br />

gémje eltörött.<br />

Fölszakad a múlt,<br />

sok bűvös, régi pillanat…<br />

Forró fürdőt ont a Nap,<br />

majd arcunkon eső kopogtat.<br />

Vezess át az úton, sárban<br />

már ne csatangoljak!<br />

Egymásra nézünk, ismerjük<br />

a ki nem mondott szavakat.<br />

Az idő talpa alatt<br />

lépegetünk igéink<br />

viharában.<br />

Az ég hajló ágán<br />

Délben az ég hajló ágán<br />

gyümölcse csonthéjába<br />

zárva édesedik a nyár.<br />

A természet menetrendje,<br />

földszagúan hihető.<br />

A lég megtelik<br />

fecskezuhanással,<br />

nyárfazizegéssel.<br />

A megszokott ízek,<br />

mozdulatok tapintható<br />

bizonyossága. Virágporos,<br />

reszkető nász. A kacagó<br />

kedvű szél sem árulja<br />

el, hogy itt a Föld<br />

himnusza zeng.<br />

Merített szavak<br />

Körbejárod<br />

Repedt tányérból kanalazod<br />

a déli harangszót, s a<br />

felszelt kenyér morzsáit<br />

kotrogatod a magasan<br />

járó Nap tenyerébe.<br />

Körbejárod az ég kék<br />

terítőjét, és eligazítod<br />

fehér felhő-foltjait.<br />

Kancsód párás üvegfala<br />

poharadhoz koccan a<br />

hőség gyöngyöző gyűrűjében.<br />

Kimért időnk<br />

Ablakrésnyi világom<br />

résein beszivárog a Hold<br />

fehéren. Pillanatonként<br />

öregszem, keverem érzéseim,<br />

hitem. Búzaszem hull az<br />

utamra, kicsírázik.<br />

Úgy jössz, mintha engesztelni<br />

akarnál, hozzám hajolsz,<br />

arcunk szinte összeér.<br />

Leszivárog az este a<br />

tetőn, fehér falon.<br />

Óránk megáll, kéményünk<br />

füstje száll. Látod, kimért<br />

időnk így lobban el.<br />

85

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!