A szám letöltése PDF formátumban
A szám letöltése PDF formátumban A szám letöltése PDF formátumban
PoLíSz kapcsolat. Egy síron túl is tartó szeretet, így éreztem én. Mindent megtettem volna a boldogságáért. [Most ott ül a lelátón, de nem rám néz: fehér selyem fátyol, kék szalag a fején, fekete haja hosszú, kék szeme az eget nézi, rézsútosan. Mintha a nappal társalogna az anyám. Emberek vannak körülöttem, s én mintha a felhők fölött siklanék. Mintha vízisíznék, pára száll körülöttem, vagy szörfdeszkán szállok? Majd hirtelen felismerés: lovas szekér! Gyeplőt fogok! – Nevetés, meleg borzongás: két barna ló száguld előttem, szőke, fiatal férfi vagyok, erős, izmos, harmincéves. Előttem a pálya: kétkerekű harci szekéren száguldok. Versenyzek. A gladiátorok kora ez. Nézek magam elé, a lábam saruban van, de csak a balt látom. Hatan versenyzünk. Óriási tömeg körülöttünk. Feleségem is ott van, Heléna, akit később megöltem. Felismerem, fanyalogva: a későbbi szőke férj, majd az első pillantásra elvetett party – későbbi ellenségem. Heléna bőre világos. Balesetem is miatta volt, tőből hiányzik a jobb lábam. Heléna körül három gyerek, a mi gyerekeink. Egy lány és két fiú. A harmadik már akkor fogant, amikor elvesztettem a lábam. Közönyös vagyok a feleségem, a gyerekek iránt. Nem akarom a negyvenet megélni. Láb nélkül egy harcos mit sem ér. Egyetlen szórakozásom a lóversenyzés. A szegényeknek is nehéz a napi küzdelem. Ha apám nem gazdag, én életben sem maradok. Ő kezeltetett, amíg felépültem. De a gazdagoknak nincs életcélja. Nincs utam a pályán kívül. Hiába vagyok gazdag, így az élet mit sem ér. Nem a helyezésért versenyzek. Ez életem értelme – ezt csinálom, muszáj. Én mindig második vagyok. A jobb oldali egyik versenyző lassan előbbre húz, elhagy. A lovakat szeretem, nem korbácsolom őket. Az elsőnek megdöglött a lova, halálra hajszolta. Én ilyent nem teszek, inkább második maradok. Túl nőies lélek vagyok ahhoz, hogy kegyetlen legyek. Hogy mégsem haltam meg negyvenévesen? Apám taníttatott. Később tudós lettem, előadást tartottam az agorán – ez egy régebben átélt élményélet. Nyolcvanéves lehetek, a nappal beszélgetek.] Állok az előadóteremben, s ökörnyálszerű gondolatfoszlányokat szedegetek elmém gombolyagáról. Kitekintek az ablakon, a hallgatóság tekintetével követ. Érzékletesen előadok, embertömeg figyel rám (Utazásaim Rőt Macskával). A legkisebb gyerekünk elmúlt pár éves, s én nem hívtam többé Helénát. Elfoglaltam magam a tanulással, délelőttönként tudósokkal, csillagászokkal társalogtam. Heléna teljesen kiesett a figyelmem köréből. Mit is tehetett? Először kiköltözött a nagy hálóteremből, majd többé nem is jött be. Ám elfoglaltságom közepette is feltűnt, hogy éjjelente kijár a házból, meglestem: fátylat borított a fejére, s nesztelen kisurrant az oszlopok között. Eleinte még örültem is, de a szolgálók közt híre ment, hogy az asszonyuk eljár a háztól. Nem volt mit sze- 76
Merített szavak mére vetnem, mégis feldúlta nyugalmam a szóbeszéd. Valamit tennem kellett, holott még arra sem voltam kíváncsi, ki az ágyasa. Egy éjjel megvártam. Már harmatozott a fű, s az olajfák lombjai súlyosan bólogattak a párás levegőben, amikor ugyanolyan nesztelenül, ahogy eltűnt, vissza akart osonni a palotába. Egy oszlop mögött vártam, elkaptam a karját. Halálra rémült, belefagyott a sikoly. Szótlanul belekaroltam, botomat hónom alá fogtam, s hagytam, hogy bevezessen a hálóterembe. Zavartan nézte a padlóköveket. – Mit szeretnél? – kérdeztem. A kérdés meglepte, nem tudott válaszolni. – Semmit, semmit – rebegte. – Váljunk külön? – Nem, nem! Dehogy! – s hangja elhalt. – Holnapig választ kérek: különválunk, a gyerekek itt maradnak anyámmal. Te pedig szabad vagy. Vagy nem állok jót magamért. A fenyegetésem úgy hangzott, mint egy baráti intelem. Heléna sírni kezdett. – Nem akarok innen elmenni – s át akart ölelni. Elhárítottam. – Nem szeretlek, Heléna, tudod jól. Nincs hely számodra a szívemben. Hiába vagy fiatal és kívánatos, buta vagy, számomra üres. Neveld a gyerekeket, s járj egyenes úton, ha itt akarsz maradni. Felálltam, s a papirusztekercseim között keresgéltem, jelezve, hogy nincs több mondanivalóm számára. Három hétig nem járkált el. Aztán a hold teltével ismét eltűnt egy éjjel. A papiruszokkal dolgoztam, de figyelmem el-elkalandozott. A hálóterem alacsonyabban volt egy fél szinttel a bejáratnál. Nagy, egészben hasított kőtömbökből kirakott lépcső vezetett le a heverőig. Ott ültem, s egyre gyakrabban vonzotta a tekintetem a kőlépcső. Éjfél után vettem a botom, s odakopogtam a lépcsőhöz. A kőhasábokat vizsgálgattam. Próbáltam megmozdítani a lépcsőfokokat. Aztán felmentem a lépcső tetejére. Egy késpengét vettem elő, s belefeszítettem az egyik hézagba. A lépcsőfok lassan, nagyon lassan elmozdult. Lehetett másfél mázsányi. Ám a tanulás az erőmet nem emésztette fel. Lassan elcsúsztattam a lépcsőfokot oldalra, majd az alatta levőt lazítottam meg, s húztam ki. Hajnali kettőre kiszedtem, és oldalra csúsztattam mind a tizenkét lépcsőfokot. Nem volt bennem különösebb elhatározás, sem harag, sem bosszúállás. Csak érzékeltetni akartam az üresfejű feleséggel, hogy ha elmegy a házból, nincs viszszaút. Hátha így megérti, ha bokáját zúzza. Kemény lecke. A lépcsőlejáró tetejéről sötét űr tátongott. Az olajfák már harmatoztak a nyári hőség utáni hajnalon, amikor Heléna fátyolos alakja síri csendben felbukkant a bejárat oszlopai között. Meghúzódtam a hálóteremben, amikor elfojtott sikoly hallatszott, majd robaj, zúzódó test csapódása, és csend. Halálos csend. Vártam egy kicsit. Hónom alá kapott mankómmal lassan megindultam a lépcső felé. Heléna ott feküdt a hajnali derengésben a hátán, tarkója természetellenesen hátracsavarodva. Szeme tágra nyitva, teste élettelen. A szívem összeszorult. Nem, ezt nem akartam. Mégis valami megnyugvás töltött el. Most már nyugtom lesz tőle. Bár nem tartottam felelősségre vonástól, 77
- Page 25 and 26: A történelem faggatása retetet a
- Page 27 and 28: A történelem faggatása Óvárosi
- Page 29 and 30: A történelem faggatása a titkot
- Page 31 and 32: A történelem faggatása Életrajz
- Page 33 and 34: A történelem faggatása Ez a fele
- Page 35 and 36: A történelem faggatása tiszta sz
- Page 37 and 38: Világbeszéd A Hradzsin De szíves
- Page 39 and 40: Világbeszéd Másik (4) Lép a fi
- Page 41 and 42: Világbeszéd Vladimir Nabokov A hu
- Page 43 and 44: Világbeszéd patot; kéjes borzong
- Page 45 and 46: Világbeszéd Azt mondtam, Irisnek
- Page 47 and 48: Világbeszéd szemben ő, a balerin
- Page 49 and 50: Világbeszéd volt ama ritka fogad
- Page 51 and 52: Világbeszéd a német horrorfilmek
- Page 53 and 54: Világbeszéd Prága hídjai óvato
- Page 55 and 56: Világbeszéd Ivor kért egy másod
- Page 57 and 58: Merített szavak Koncz Károly Fami
- Page 59 and 60: Merített szavak közönséges és
- Page 61 and 62: Merített szavak A Károly-híd Min
- Page 63 and 64: Merített szavak csecsebecséket; m
- Page 65 and 66: Merített szavak egy jobb sors csil
- Page 67 and 68: Merített szavak De a latin és ang
- Page 69 and 70: Merített szavak Krisky Gyula Végt
- Page 71 and 72: Merített szavak hátraviszem a kez
- Page 73 and 74: Merített szavak dő némber, aki m
- Page 75: Merített szavak lehetsz neki, neh
- Page 79 and 80: Merített szavak tem el vele egykor
- Page 81 and 82: Merített szavak - Csak kiabálj -
- Page 83 and 84: Merített szavak Mellette tekintete
- Page 85 and 86: Az idő talpa alatt A hullámzó j
- Page 87 and 88: Merített szavak Barcsa Dániel Br
- Page 89 and 90: Tájoló Soltész Márton A szabads
- Page 91 and 92: Tájoló Madarász Imre Olasz bal-j
- Page 93 and 94: Tájoló csak úgy veszekednek. / H
- Page 95 and 96: Tájoló szony. Meg az a büdös te
PoLíSz<br />
kapcsolat. Egy síron túl is tartó szeretet, így éreztem én. Mindent megtettem<br />
volna a boldogságáért.<br />
[Most ott ül a lelátón, de nem rám néz: fehér selyem fátyol, kék szalag a fején,<br />
fekete haja hosszú, kék szeme az eget nézi, rézsútosan. Mintha a nappal társalogna<br />
az anyám.<br />
Emberek vannak körülöttem, s én mintha a felhők fölött siklanék. Mintha<br />
vízisíznék, pára száll körülöttem, vagy szörfdeszkán szállok? Majd hirtelen felismerés:<br />
lovas szekér! Gyeplőt fogok! – Nevetés, meleg borzongás: két barna ló<br />
száguld előttem, szőke, fiatal férfi vagyok, erős, izmos, harmincéves. Előttem a<br />
pálya: kétkerekű harci szekéren száguldok. Versenyzek. A gladiátorok kora ez.<br />
Nézek magam elé, a lábam saruban van, de csak a balt látom.<br />
Hatan versenyzünk. Óriási tömeg körülöttünk. Feleségem is ott van, Heléna,<br />
akit később megöltem. Felismerem, fanyalogva: a későbbi szőke férj, majd az<br />
első pillantásra elvetett party – későbbi ellenségem. Heléna bőre világos. Balesetem<br />
is miatta volt, tőből hiányzik a jobb lábam.<br />
Heléna körül három gyerek, a mi gyerekeink. Egy lány és két fiú. A harmadik<br />
már akkor fogant, amikor elvesztettem a lábam. Közönyös vagyok a feleségem,<br />
a gyerekek iránt.<br />
Nem akarom a negyvenet megélni. Láb nélkül egy harcos mit sem ér. Egyetlen<br />
szórakozásom a lóversenyzés. A szegényeknek is nehéz a napi küzdelem.<br />
Ha apám nem gazdag, én életben sem maradok. Ő kezeltetett, amíg felépültem.<br />
De a gazdagoknak nincs életcélja. Nincs utam a pályán kívül. Hiába vagyok<br />
gazdag, így az élet mit sem ér. Nem a helyezésért versenyzek. Ez életem értelme<br />
– ezt csinálom, muszáj.<br />
Én mindig második vagyok. A jobb oldali egyik versenyző lassan előbbre<br />
húz, elhagy. A lovakat szeretem, nem korbácsolom őket. Az elsőnek megdöglött<br />
a lova, halálra hajszolta. Én ilyent nem teszek, inkább második maradok. Túl<br />
nőies lélek vagyok ahhoz, hogy kegyetlen legyek.<br />
Hogy mégsem haltam meg negyvenévesen? Apám taníttatott. Később tudós<br />
lettem, előadást tartottam az agorán – ez egy régebben átélt élményélet. Nyolcvanéves<br />
lehetek, a nappal beszélgetek.]<br />
Állok az előadóteremben, s ökörnyálszerű gondolatfoszlányokat szedegetek<br />
elmém gombolyagáról. Kitekintek az ablakon, a hallgatóság tekintetével követ.<br />
Érzékletesen előadok, embertömeg figyel rám (Utazásaim Rőt Macskával).<br />
A legkisebb gyerekünk elmúlt pár éves, s én nem hívtam többé Helénát. Elfoglaltam<br />
magam a tanulással, délelőttönként tudósokkal, csillagászokkal társalogtam.<br />
Heléna teljesen kiesett a figyelmem köréből. Mit is tehetett? Először<br />
kiköltözött a nagy hálóteremből, majd többé nem is jött be. Ám elfoglaltságom<br />
közepette is feltűnt, hogy éjjelente kijár a házból, meglestem: fátylat borított a<br />
fejére, s nesztelen kisurrant az oszlopok között. Eleinte még örültem is, de a<br />
szolgálók közt híre ment, hogy az asszonyuk eljár a háztól. Nem volt mit sze-<br />
76
Change language