You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
PoLíSz<br />
a csillagokat fürkészte, s furcsa jóslatokat mondott, amelyeket aztán – állította,<br />
hogy – elfelejtett, vagy csak nem akart megfejteni előttünk, nem akarta feltárni<br />
a jövőt. Valami szomorúság bujkált a szeme sarkában. Gyönyörű kék szeme<br />
színét világoskék fátyla erősítette. S mint fátyol telepedett e szépségre egy szomorúság-felhő.<br />
Anyám tudta, születésemtől fogva, hogy hosszú és nehéz út áll előttem. Elkísért,<br />
amíg csak tudott, utamon. Soha senkit nem szerettem ebben az életben, és<br />
senki nem szeretett úgy, mint ő.<br />
Apám rendkívüli ember volt: helyt adott ennek a rajongásnak. Anyámnak<br />
nem tudott ő sem ellenállni azóta, amióta meglátta kislányként, amikor is magához<br />
vette, s feleségnek neveltette. Anyám egy rabszolganőnek volt a lánya, apját<br />
nem ismerte. Amikor már apámnál élt, felnőve, házasságkötésük előtt apám felszabadította,<br />
szabad nőként vette el, de anyám úgy érezte, csak akkor érdemes<br />
erre a nagy jóságra, ha fiú utódot hoz a világra.<br />
Reményeit én váltottam valóra.<br />
Úgy éltünk anyámmal ezen a világon, hogy egymás nélkül nem is létezhettünk<br />
volna. A féltés ott volt bennünk. Valahányszor háborúba vonultam, mindig<br />
fohászkodtam, áldoztam, hogy anyámat élve láthassam viszont. Tudtam, hogy<br />
az élet nem véges, s hogy mindig együtt leszünk. De ezen a próbavilágon féltettem<br />
őt, amikor szemét a csillagokon járatta, lelke kilépett innen, s oda felkívánkozott.<br />
Sem apám szerelme, sem az én ragaszkodásom nem tartotta itt sóvárgó<br />
lelkét. Apám hagyta, megértette; én aggódva, összeszorult szívvel figyeltem.<br />
Huszonnégy éves koromban történt a baleset. Túl bátor és vakmerő voltam a<br />
harcban – ezért történt. Kopját szúrtak a keresztcsontomba.<br />
Anyám szinte megnyugodott, amikor bekövetkezett a balesetem. Mindenki<br />
más belehalt volna. Ám apám minden befolyását és vagyonát latba vetette, hogy<br />
megmentsék az életem.<br />
Kíméletlen harcos voltam. Kíméletlen az öldöklésben. Akkor is, abban a párharc<br />
ban, amelybe belekeveredtem, győzelemre álltam. De ott volt a közelben<br />
a feleségem, felfoghatatlan, hogyan került oda, s egy pillanatra elterelte a figyelmem.<br />
Mintha gonosz erők bújtak volna bele, sikoltozott, a nevem kiáltotta.<br />
Én a hang felé fordultam. Csak egy pillanat volt az egész, s ellenfelem kopjája<br />
hátulról a keresztcsontomba fúródott, ferdén lefelé, jobbra, s szinte leválasztotta<br />
a forgómat a helyéből. Úgy estem el a földön, hangtalanul, gyors eszméletvesztéssel,<br />
hogy aki látott a hátamba fúródó s jobb csípőmbe hatoló dárdával, halottnak<br />
nézett. Apám emberei vittek el, én semmire nem emlékeztem.<br />
A bódító szerekre, melyeket állítólag megitattak velem, ugyancsak nem. Amikor<br />
eszméltem, már hiányzott a jobb lábam. Anyám ült mellettem, révedező<br />
mosollyal, mintha egész életében erre a szerencsétlenségre várt volna, ami most<br />
bekövetkezett. Tudta ő a jelekből, hogy ezen át kell esnem. Szinte megkönnyebbült,<br />
amikor bekövetkezetett: több évtizedes aggodalmát akaszthatta szögre.<br />
Kértem, hogy a feleségemet küldjék el a háztól. Anyám szótlanul rázta a fejét.<br />
– Heléné az életed keretét alkotja, ősei híresek voltak. S tudod, hogy őt is<br />
szeretem – anyám szívébe még egy idegen asszony is belefért. – Különben hálás<br />
74
Change language