A szám letöltése PDF formátumban

A történelem faggatása
liából, a zsidó-keresztény hagyományból táplálkozó erkölcsi nézeteimet soha föl
nem adtam. Nem „látszani”, hanem „lenni” akartam, átélni – Einsteint idézve
– a legszebbet, a dolgok titokzatosságát. Erre az ember meggyőződésem szerint
csak tiszta lelkiismerettel képes, ezért féltve óvtam lelkem legmélyének, Isten
szálláshelyének érintetlenségét, makulátlanságát.
Eszembe sem jutott, hogy – Kosztolányit idézve – engem is beírnak „mindenféle
könyvbe”, „minden módon számon tartanak”, és – József Attila szavaival
– még azt is „aktákba írják, miről álmodoztam”.
A rendelkezésemre bocsátott dokumentumok első iratcsomója debreceni
egyetemista koromba, az 1964–65-ös tanévbe vezet vissza. Az ügynöki megfigyelések
és jelentések közvetlen célja nem is én voltam, hanem az egyik csoporttársam,
Fülöp László, a későbbi jeles irodalomtörténész és egyetemi tanár. 1964
őszén ugyanis az aktuális helyzet megvitatására politikai nagygyűlést szerveztek
a Kossuthon, hozzászólásokra is lehetőség kínálkozott. Az egyik felszólaló
épp Fülöp László volt. Megemlítette, hogy a közelmúltban Hruscsov, a szovjet
kommunista párt akkori első titkára egy kiállításon a rá jellemző stílusban megdorgálta
a szovjet képzőművészeket formalizmusuk és dekadenciájuk miatt.
Mondanivalóját azzal zárta, hogy művészeti kérdésekben az ítéletalkotás nem a
politika illetékességi körébe tartozik.
Ebből az ártatlan megjegyzésből kreálták az úgynevezett „Fülöp Lászlóügyet”.
Nemcsak magát a „bűnöst”, hanem annak baráti körét is gondosan
föltérképezték és megfigyelték. Büszkén konstatálhatom, hogy a mi évfolyamunkon
nem találtak arra alkalmas személyt, ezért a megalázó feladatot egy
tőlünk fiatalabb egyetemista társunkra bízták, akinek „Hengerész” volt a fedőneve.
Mivel a megfigyelt legközelebbi barátai közé tartoztam, a titkos megbízott
engem is szemmel tartott. A tartótiszt 1964. október 28-án keltezett utasítása
kifejezetten a „célszemély” hozzám fűződő viszonyának kifürkészésére
buzdított: „Állapítsa meg, hogy Fülöp László V. éves egyetemista milyen kapcsolatot
tart fenn Lisztóczky László egyetemi hallgatóval. Milyen magatartást
tanúsít, hogyan nyilatkozik a SZU-ban történt személyi változásról.” Egy 1964.
november 12-én írt ügynöki jelentés „hosszas megfigyelés alapján” arra a következtetésre
jutott, hogy „Fülöp László elsősorban szobatársaival érintkezik,
velük szokott bizalmasan elbeszélgetni, sőt az egyetemen, menzán, villamoson
is többször együtt látni őket.” Majd fölsorolta a szűkebb baráti kör tagjait, élén
az én nevemmel.
Az idézett jelentés is azt sugallja, hogy „Hengerész” csak ímmel-ámmal, korántsem
ártó szándékkal tett eleget megbízatásának. A jól értesültség és az ügybuzgóság
látszatát keltve, gyermeteg semmiségekről tájékoztatta, voltaképpen
orránál fogva vezette tartótisztjét. 1965. január 28-án kelt jelentését például így
kezdte: „1965. január 28-án a menzai vacsoránál odament Fülöp Lászlóhoz és
Lisztóczky Lászlóhoz az egyetem egyik novellistája, és megkérdezte, hogy olvasták-e
az írását. – Nem – volt a válasz. Annyiféle véleményt lehet hallani, hogy
már nem tudom, mit higgyek…”
7