Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
PoLíSz<br />
egy orosz zsaroló, aki csak arra képes, hogy elcsépelt orosz frázisokat angolra fordítson.<br />
Engem viszont az izgat, hogy te, azzal a három-négy orosz szóval, amit<br />
ismersz – kak pozsityivajetye és do szvidanyija –, szóval neked, a szerzőnek, hogyan<br />
sikerült kigondolni ezeket a ravasz fordulatokat, utánozni a csakis oroszok által<br />
elkövetett angol hibákat? Az utánzás, tudom, családi vonásotok, de mégis…<br />
Iris azt felelte (azzal a mulatságos álokoskodással, amellyel az Ardis hősnőjét<br />
ruháztam fel negyven évvel később), hogy igen, valóban igazam van, valószínűleg<br />
a sok zavaros orosz nyelvlecke az oka, természetesen kijavítja ezt a furcsa<br />
hatású levelet, egyszerűen franciául írja meg – de, mint megtudta, történetesen<br />
az orosz nyelv is <strong>szám</strong>os fordulatot a franciából vett át.<br />
– Ez azonban mellékes – tette hozzá. – Hát nem érted, a lényeg az, hogy mi<br />
történik ezután – úgy értem, logikailag? Mihez kezdjen szegény lány ezzel a<br />
rámenős, vad fickóval? Zavarban van, elképedt, megrémült. Bohózat vagy tragédia<br />
vár rá?<br />
– A szemetes kosár – suttogtam, és megszakítottam a munkát, hogy kicsiny<br />
alakját az ölembe vonjam, mint akkoriban, 1930 végzetes tavaszán – áldott legyen<br />
az Úr neve! – oly sokszor.<br />
– Add vissza a cédulámat – kért gyöngéden, miközben próbált hálóköntösöm<br />
zsebébe nyúlni, de én megráztam a fejemet, és szorosan átöleltem.<br />
Szunnyadó féltékenységemet tűzhányó dübörgéséig szította volna a feltevés,<br />
hogy feleségem egy valódi levelet írt át – amelyet, teszem azt, valamelyik simára<br />
vikszolt hajú és sokatmondóan nedves tekintetű, hitvány, mosdatlan emigráns<br />
költőcskétől kapott, akikkel a <strong>szám</strong>űzöttek fogadásain találkozott. De aztán<br />
megvizsgáltam az ügyet, és úgy döntöttem, hogy ez mégiscsak saját szerzeménye<br />
lehet, a szándékos hibák egy részét a franciából kölcsönözte (supplication,<br />
sans tarder), a többi pedig tudatalatti visszhangja az orosztanáraitól és a csiricsáré<br />
nyelvkönyvek két- vagy háromnyelvű gyakorlataiból elsajátított volapüknek.<br />
Így hát nem vesztem bele a gonosz feltételezések őserdejébe; ám az Irisre olyannyira<br />
jellemző módon egyenetlenül megvonalazott margójú, vékony papírlapot<br />
megőriztem az előttem fekvő, fakó, repedezett utazótáskában, más emlékek,<br />
más halálok között.<br />
13<br />
1930 április 23-dika reggelén éppen a fürdővizembe léptem volna, amikor harsányan<br />
megcsendült az előszobai telefon.<br />
Ivor! Most érkezett New Yorkból Párizsba egy fontos konferenciára, egész<br />
délután foglalt, holnap már elutazik, és szeretne…<br />
Itt közbejött a meztelen Iris, aki finoman, ráérősen, ragyogó mosollyal eltulajdonította<br />
a monologizáló kagylót. Alig egy perccel később (a bátyja, minden<br />
hibája mellett, könyörületesen szűkszavú telefonáló volt), még mindig ragyogva<br />
átölelt, és bevonultunk a hálószobájába az utolsó „fairelamourir”-ra 2 , ahogy ezt<br />
gyöngéden eltévelyedett franciaságával nevezte.<br />
Ivornak este hétkor kellett értünk jönnie. Már felvettem a régi szmokingomat;<br />
Iris oldalvást állt az előszobában a lakás legjobb, legragyogóbb tükre előtt, és<br />
52
Change language