You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Világbeszéd<br />
a német horrorfilmek ravasz fényképezésével szemben. Még egy be<strong>szám</strong>olót is<br />
tartottam cambridge-i napjaimról a meglehetősen szánalmas Angol Nők Klubjában,<br />
amelynek Iris tagja volt. És mindennek tetejébe elmeséltem neki következő<br />
regényem (a Camera Lucida) cselekményét.<br />
Egy délután, 1930 márciusában vagy talán április elején Iris belesett a szobámba,<br />
és miután bebocsátást nyert, átnyújtotta egy gépelt papírlap másodpéldányát,<br />
a 444. oldalt. Mint mondta, ez egy kísérleti epizód a végeérhetetlen<br />
történetből, amelynek leirata lassacskán több kihúzást, mint beszúrást mutat.<br />
Elakadt, mondta. Diana Vane, egy mellékszereplő, no de elég kedves lány, átmenetileg<br />
Párizsban tartózkodik, és a lovaglóiskolában megismerkedett egy furcsa<br />
franciával, aki korzikai vagy talán algériai származású, szenvedélyes, vad és kiegyensúlyozatlan.<br />
A férfi azt hiszi, hogy Diana nem más, mint hajdani szerelme,<br />
aki szintén angol volt, és akit évek óta nem látott – és a lány derűs tiltakozása<br />
ellenére ragaszkodik félreértéséhez. Itt, mondta a szerző, valamiféle hallucináció<br />
jelenik meg, egy rögeszmés fantáziakép, amelyet az erős humorérzékkel rendelkező<br />
kacér Diana mintegy húsz lovaglóórán keresztül ráhagy Jules-re; de amikor<br />
a férfi vágyai valószerűbbé válnak, megszakítja vele a kapcsolatot. Semmi<br />
nem történt közöttük, a férfi mégis tántoríthatatlanul hiszi, hogy Diana az a lány,<br />
aki valaha az övé volt, vagy legalábbis akiről azt hitte, hogy az övé, hiszen lehet,<br />
hogy az a lány is mindössze egy korábbi románc vagy felidézett delírium emlékképe<br />
volt. Nagyon bizarr helyzet.<br />
Ez az oldal itt az utolsó baljós levél lesz, a francia írta rossz angolsággal Dianának.<br />
Olvassam ezt úgy, mint egy valódi levelet és tapasztalt íróként adjak<br />
tanácsot, hogy miféle fordulat vagy szerencsétlenség követheti.<br />
Drágám!<br />
Képtelen vagyok elképzelni magamnak, hogy valóban óhajtsz minden kapcsot szakítni<br />
énvelem. Isten látja, én jobban szeretlek, mint az életet – jobban, mint két életet, a tiedet<br />
és az enyémet, együtt vesszenek el! Nem vagy beteg? Vagy talán mást találtál? Egy<br />
másik szerelmet, ugye? Vonzalmad újabb áldozatát? Nem, nem, ez a gondolat túl borzalmas,<br />
túl megalázó mindkettőnk <strong>szám</strong>ára.<br />
Könyörgésem szerény és valódi. Csak egy találkozást adj énnekem! Egy találkozást!<br />
Kész vagyok találkozni veled, nem <strong>szám</strong>ít hol – az úton, valami kávéházban, a Boulogne-i<br />
Erdőségben – de látnom kell téged, beszélnem kell veled, és feltárnom előtted sok titkot<br />
mielőtt meghalok. Ó, ez nem fenyegetés! Esküszöm, ha a találkozásunk jó eredménnyel<br />
éri végét, vagyis ha megengeded nekem, hogy reméljek, csak reméljek, akkor hajlandó vagyok<br />
várni egy kevést. De válaszolnod kell késlekedés nélkül, kegyetlen, ostoba, imádott<br />
lánykám!<br />
A te Jules-od<br />
– Van itt valami – mondtam, miközben gondosan összehajtottam és későbbi<br />
tanulmányozás céljából zsebre tettem a papírlapot –, van itt valami, amit a kislánynak<br />
tudnia kell. Ez nem egy romantikus korzikai crime passionnel levele; ez<br />
51
Change language