A szám letöltése PDF formátumban

PoLíSz
Lugaus
Tornyokat látok itt, s akár a makkok,
amazok karcsú ívbe futva: körték;
s ott a város; ezer homlok – gyötörték
esték, halk hízelgéssel összehajlók.
Sötét testét messze nyújtja. De hátul:
Szt. Mária kettős tornya villan épp.
Nem így? Bemártja két szívóhegyét
az ég tintájába, két ibolyául?
Építészet (1)
Modern építési sablon:
nem illik hozzám. E régi
kő ház, gazdag tér-telérnyi,
dús terasszal tud beérni,
titka véle mennyi balkon!
És a gazdag, boltos ívek!
Hangok hű akusztikája;
nézz kis falfülkék sorára
tárultak, szintén e hívek.
Fal mind: szélesség, erő.
Kváderkő, bízvást valódi –
vagy borzalmak tanulói,
lennénk, ily kamatra óvni
létünk: erkély szökj elő!
A kis szobában (2)
Meghitt, ha lopva süvít
a kandallón át a szél,
ily szobán; szelídje kél
barokk tik-takknak, regél
óránk oszlop-közön, itt.
S ott, a kicsiny árny-alak
hordja régi fürt divatját,
ablakba tárja a szoknyát,
elhagyott spinét a hangját
pergi: gyakorlatokat.
A postilla – egyre, még;
lélek – szellemén üdülne.
Ifjú, vén – asztalhoz, s hogy üdvre.
„Teljes akaratod…” – ég.
Varázs (3)
Hogy a titkos szoba mint elevenedik,
falak élénken mesélnek;
kedves lány, gyermek még, mint emelik
a Madonnáig ujjai – ének.
Derék ifjú, apja mellett áll,
a ház java véle szorozva.
Esti imát rebeg ajkuk már,
anya int, lepihenne a rokka.
Nézd csak! Még keretében is
könny fut a madonna szemébe.
Fülelek: basszusa nem hamis,
az apa zeng: „Ámen”. Béke.
38