A szám letöltése PDF formátumban

A történelem faggatása
Életrajzi adatok
ROSTÁS-FARKAS GYÖRGY (Újkigyós, 1949–),
prózaíró, költő, műfordító, ezen kívül újságíró,
népművelő, a cigányság hagyományainak
és nyelveinek kutatója. 1970–1988 között a
Lapkiadónál szerkesztő, felelős szerkesztő,
főmunkatárs, 1990-től a Magyarországi
Cigányok Érdekszövetségének, 1989-től a
Cigány Tudományos. és Művészeti Társaság
elnöke. 1995–1999 között a budapesti
roma kisebbségi önkormányzat elnöke, az
Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat
elnökségi tagja. 1993-tól a Khetano Drom
(Közös út) folyóirat főszerkesztője. 1994-
től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége cigány szakosztályának elnöke. A Magyar
Írószövetség tagja. FONTOSABB MŰVEI: Megváltásért (1989, 1991), Cigányságom vállalom
(1992), Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (műfordítás, 1994), A békesség zarándokai
(1997), Balladás álmok (válogatott versek, 2003), Európa utolsó vándorai (2006),
Kertész Imre: Sorstalanság (műfordítás, 2006), Cigányok hagyomány- és hiedelemvilága
(2007), Az Utolsó Nomád (interjúk-riportok, 2010), Indiától Hazáig (hangos könyv, 2011).
Fontosabb díjai: A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1994), József Attila-díj
(2005), A Magyar Köztársaság Babérkoszorú Díja (2011).
átjárhatóvá tegyük az emberek közti távolságokat. Én nem tudom, mi lett
volna belőlem, mikor felkerültem negyven évvel ezelőtt Budapestre vidékről,
ha akkor nem találkozom Mezei Andrással, Fodor Andrással, Kalász Mártonnal,
Ranner Gizellával, Csajka Gábor Cypriánnal, akinek közeli halála óriási vesztség
a cigányságnak is. Ők hidak voltak a számomra, testvéreim, barátaim.
Ilyen volt Gyurkovics Tibor is, mindig eljött közénk, látva, hogy milyen skizofrén
az állapotunk lelkesített, vigasztalt bennünket. Azt szokta mondani:
Tudod Gyuri, nincs másság, csak mienkség van. Ő felvállalt minket. Egyik
könyvem előszavában ír így:
Szeretem a cigányokat. Égig érő hegedűiket, boldog hetvenkedésüket, nyomorúságos
nagy álmaikat. Azt sem tudom, honnan szeretem őket, de szeretem. Így
ezt a költőt, Rostás-Farkas Györgyöt is. Nagyralátó és szorongó emberhatalmát,
cigányhatalmát, mese-szájú csuklását a temető sarkában, anyja sírjánál, apja
ezüst hajú kékes bölcsességét, ahogy levett kalappal várja fia születését, a nyársra
tűzött húsok nomád illatát. Horizontba vesző útjait, megsértett öntudatát,
kudarc-hamuk alól kivillanó férfi-tüzét, galamb-lelkű álmait, újkígyósi szekereinek
nyikorgását, a Sisák-sarok és az Öreg utca düledező házsorait. Vadlovak
sörényének lobogását, denevér-szárnyú estjét, fogai közt sziszegő amputált jajait,
nyitott ingű felnőttkorát, mezítlábas gyermekkorát…
„Hullok szavak bársonyára – hullok népem imádatára…”
31