You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A történelem faggatása<br />
retetet adott nekik, és ők tudják, hogy<br />
csak abból adhatnak, amijük van. De<br />
abból adnak! Mert ami az embernek<br />
nincs – ezt még talán nem mondtam –,<br />
abból nem adhat. De ezt talán ismeritek<br />
egy másik mesémből!<br />
Tehát ezt a kis kitérőt szántam nektek<br />
útravalónak, és most vissza fogok kanyarodni<br />
oda, ahol abbahagytam előbb<br />
a mesémet. A találkozásnál tartottunk,<br />
őszinte szívvel örültünk egymásnak.<br />
Ezekből a találkozásokból születhettek<br />
meg a gyerekek, meg azok a mondák,<br />
hogy „csókolom a szívedet”, meg az,<br />
hogy „testvérem”. Minden cigány testvér!<br />
Igen, mert egy tőről fakad. Soha<br />
nem tettek különbséget. Befogadták,<br />
étellel-itallal kínálták a vándort, nem<br />
tettek különbséget gazdag és szegény<br />
között. És most kanyarodom vissza,<br />
ahogy már tettem rá említést. Napfelkelte,<br />
nap, szél, hold, napnyugta…<br />
A nap felkel, vagy ahogy a szüleim,<br />
nagyszüleim mondták: felébred. És<br />
úton találta őket. Így tehát társak voltak<br />
a vándorlásban. Talán ismerős a<br />
történet, a Nap gyermekei című kötetből.<br />
Szólt a Nap: mindig úton talállak titeket,<br />
így hát gyermekeimmé fogadlak<br />
benneteket.<br />
Hogy mért lettek a cigányok ilyen<br />
gyönyörűségesen – majdnem azt mondtam,<br />
hogy fájdalmasan – bronzbarnák?<br />
Hallgassátok meg, mit tett Isten velük,<br />
mikor a világot megteremtette,<br />
és benne az embereket. Ha már megteremtette<br />
a világot, az erdőt, a napot,<br />
a holdat, a sziklákat, a virágokat, az<br />
állatokat, így tehát az embert is magát<br />
meg kellett álmodnia, teremtenie. És<br />
teremtette az Isten a cigányokat. Hogy<br />
milyen kedve lehetett? Tudom, hogy<br />
erre kíváncsiak lehettek, hát hallgassátok<br />
a mesémet!<br />
Igen, valóban jókedvében! Csak<br />
képzeljétek el! A nagy-nagy szenvedések,<br />
nagy-nagy járványok, betegségek<br />
idején is dalra fakadtak. majdnem<br />
azt mondtam, hogy kifakadt belőlük a<br />
dal, életre kelt, mint a rügyből a virág.<br />
Igen, igen. Dal. Szárnyalt a daluk, hangos<br />
lett az erdő, a mező, amerre csak<br />
vonult a karaván, dallal telt meg a világ,<br />
az erdő, a mező, így köszöntötték<br />
a napot, amikor rájuk mosolygott, a<br />
hajnalok hajnalán, mert ők korán keltek,<br />
az ébredő nappal. Elindult az élet,<br />
pezsgett, énekelt, zaj volt, gyermekricsaj,<br />
gyermekkacagás, mosoly, nevetés,<br />
és dal. Dal fakadt minden szívből,<br />
örült apraja nagyja, örültek egymásnak,<br />
a világnak, a napnak, az életnek,<br />
a szabadságnak.<br />
Hát, csak hogy tudjátok, ezért szeretett,<br />
szeret bennünket, és fogadott gyermekeinek<br />
a nap is. Mert mindig úton<br />
talált bennünket, mindig vidámak voltunk,<br />
cifra ruhákba, dalolva vonultunk.<br />
Tehát az ember a saját szívével szeret,<br />
a saját agyával gondolkodik, a saját<br />
szemével néz, és a saját fülével hallja<br />
meg azokat, amit a más fülével nem<br />
hallhat. Tehát így van ez, ha másképp<br />
nem lehet, mert a narancs az nem körte,<br />
a citrom meg nem füge. Tehát saját<br />
szemünkkel vagyunk kénytelenek látni,<br />
ha tetszik, ha nem, úgy a tengert,<br />
mint a síkságot, vagy magát a rónaságot.<br />
De milyen jó is lenne, ha az ember<br />
néha szívet, lelket cserélne! Úgy ölelné<br />
át a világot, ahogy a nagy elődök tették,<br />
ahogy tehették, ahogy szerettek,<br />
ahogy reméltek, és ahogy meséltek.<br />
Csak azt mondhatom el, amit tudok.<br />
Amit nem, azt nem. De figyeljetek! Elmondom<br />
a nagy titkot, amit megfejthettek.<br />
Ami nincs, azt hiába keresitek.<br />
De ami van, azzal éljetek, mert élnetek<br />
25
Change language