You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A történelem faggatása<br />
velem, az a több mint három éves kényszerszünetem, az operációm, a rehabilitációm<br />
volt. Az, hogy ez velem mind megtörtént és túléltem, nem múlt el bennem<br />
nyomtalanul. Azt mondják, ha az embert elaltatják, akkor lemerül. Mindaz, amit<br />
az operációval kapcsolatban átéltem, mindaz, amiről eddig szinte senkinek sem<br />
beszéltem: nem igaz, hogy az ember lemerül valami sötétbe. Mert én akkor időnként<br />
képeket láttam, és állítólag beszéltem; azt persze nem sikerült megtudnom,<br />
hogy miről. Az egyik operáló orvosom később látta a Szuvenírt. Amikor legközelebb<br />
bementem a kórházba, elkapott, és egy órán keresztül beszélgettünk. Több<br />
volt, mint lelkes. Mondott egy mondatot: „Tudja, maga az eleven bizonysága annak,<br />
hogy értelme van a mi munkánknak”. Ő volt az első, akinek elmondtam az<br />
altatásban átélt időjátékot. Hogy engem nem tudtak kikapcsolni. Hogy hol voltam,<br />
hol jártam, azt nem tudom, de működtem. És már ott bent a kórházi ágyon<br />
elkezdtem azon gondolkodni, hogy volt valami, amiről eddig nem tudtam, de<br />
most már tudok, és ezt a tudást használni kellene. Én eddig csak a Sanyiról beszéltem,<br />
a testről, a test történetéről. De hiszen ebben a történetben ott van valaki<br />
más is, a lélek-Sanyi, aki egyszer csak ott találja magát test nélkül, pedig már<br />
elindult a lélek-hazába, de akkor visszafordítják. Ez a lélek most a teste nélkül<br />
visszakényszerül a való világba, amelyet egyáltalán nem ismer, fogalma sincs<br />
semmiről, mintegy újszülött, teli van rémülettel, nem ismeri a játékszabályokat,<br />
semmit sem tud. Jobban fél, mint ahogy élő, eleven ember egyáltalán félhet. Így<br />
ez már két dráma, nem is egy.<br />
Mondják, a színház élő-eleven valami. De mi? Mitől olyan? Mi történik a<br />
színpadon? Mitől unják a fiatalok a hagyományos színházat? – Mert imitáció.<br />
Mozartot be lehetett tenni a tömegsírba, annyira nem szerettük, és Beethovent<br />
kiröhögtük, és Bartókot kifütyültük, és Mahlernek több ellensége volt, mint<br />
hajszál a fején. Miért is? Mert alkotók voltak. Mert nem elégedtek meg azokkal<br />
a műfaji attribútumokkal, amelyek a világot addig éltették, mert túl kellett<br />
lépniök rajtuk, és az ilyen művészt valahogy mindig megölik. Mert erről szól<br />
a világ. Meg arról, hogy miért is jön a gótika a románból? Miért? Nem jó a román?<br />
És miért kell reneszánszt csinálni, amikor a gótika… Miért? És a barokk<br />
után miért jön vissza a klasszicizmus? Mi az, ami ezeket a dolgokat mozgatja?<br />
És miért nem lehet ma komoly színházi előadást létrehozni, ha többet akarunk,<br />
mint imitálni? Miért kell Nagy Jóskának Párizsba kimenni, hogy világhírű legyen,<br />
holott szinte mindent itt tanult? És miért nem támogatja a magyar kultúrpolitika<br />
őt? És miért kell külföldön világhírűnek lenni ahhoz, hogy nagy<br />
néha itt is elfogadják az embert?<br />
Amikor az első előadást csináltam, az általam játszott Sanyi például sokkal<br />
közelebb volt valami emberszerűséghez. És ez az, amit aztán nem akartam. Rá<br />
kellett jönnöm egy csomó mindenre, például arra, hogy egy asztráltest – szemben<br />
egy valóságos emberrel – hogyan mozoghat. Milyen reflexei vannak? A két<br />
Szuvenír között nagyon sok különbség van, pedig az első sem volt hagyományos<br />
színház. Csak hát ez egyrészt feltételez egy, a pályája csúcsán lévő harminc éves<br />
atlétát, mert ez az egész egy iszonyatosan nehéz fizikai munka, másrészt egy<br />
csomó felismerést, ami nem tapasztalat, mert nem élet. Kitalálni hülyeségeket<br />
19
Change language