You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A történelem faggatása<br />
Horváth Tamás műveit én mind ismerem. Annakidején egyik kisregényét –<br />
amely még a Mozgó Világban jelent meg, és az 1973-as nagy, szétvert március<br />
tizenötödikéről szólt – megcsináltam színpadon. Nyertünk is vele országos<br />
versenyt a tanítványaimmal egy fesztiválon. A Szuvenírt is már régen ismertem.<br />
Részleteket mondtam belőle a Duna Televízióban, a Tamásról készült portréműsorban,<br />
meg különféle 56-os rendezvényeken, ahová meghívtak, de ezek csak<br />
kisebb részletek voltak. Feltűnt, hogy mindig rendkívüli módon megütötte az<br />
embereket. Vannak dolgok, amelyek elolvasva így vagy úgy hatnak. De ha ezt<br />
egyes <strong>szám</strong> első személyben, szemtől szembe elmondod, annak a hatása sokkal<br />
megrázóbb, mélyebb az olvasott szónál. Nem véletlen, hogy az élőszót tiltják be<br />
először minden olyan rendszerben, ahol az élőszónak van valami olyan mozgósító<br />
ereje, energiája, amely összehasonlíthatatlanul erősebb mindenfajta írott<br />
szövegnél.<br />
Tamásnak van egy másik regénye, a Szamurájok. Nagyon jó könyv. Módfelett<br />
érdekesen játszik az idővel, ide-oda járkál benne, és tulajdonképpen neked kell<br />
egyrészt összeraknod, másrészt kiegészítened. Aktív figyelemre kényszerít. A<br />
Szamurájokban egy japán harcos meg akarja védeni az urát, és készül a halálra,<br />
mert tudja, hogy azt élete árán sem fogja tudni megmenteni. Aztán egyszer csak<br />
ott harcol az ’56-os utcán Pesten, majd ismét a régi Japánban találjuk. E kettő<br />
szövete olyan finom együttjáték, amit kevés írásnál tapasztaltam. Mint könyvet,<br />
talán jobban szeretem a Szuvenírnél, de akkoriban úgy éreztem, ehhez én már<br />
öreg vagyok, egyszerűen nincs olyan fizikai készenlétem, amivel meg tudnám<br />
csinálni. Tévedtem. A Szuvenír még nehezebb lett, és sikerült. A könyv két kiadásban<br />
is megvan nekem, pedig hivatalosan egyszer sem jelent meg. Legutoljára<br />
2006-ban, az 50 éves évfordulón nem adták ki, amikor pedig pályázatot is<br />
nyert, és amely pályázaton az akkori baloldali kormányzat a teljes, díjat nyert<br />
’56-os sorozatot – ami 14 díjazott könyvet jelentett – egyik napról a másikra eltűntette.<br />
Megvolt a bemutató, megvoltak a reprezentatív laudációk, a szerzők<br />
is mind ott voltak, Tamás is. A több mint 10 évvel előbb megjelent, két kötetben<br />
kiadott könyv soha nem került a boltokba. Most, 2006-ban már nemcsak az ő<br />
könyve, de a többi 14 díjazott kötet sem. És nem a szerzők kapták a díjat, hanem<br />
a Könyvkiadó. E kinyomtatott könyvekről – pedig meghívtak televíziót, újságot,<br />
írott és képi médiát – egy szó sem hangzott el; a mai napig nem jelentek meg.<br />
Nekem ez előtt a cirkusz előtt tíz nappal volt a bemutatóm. Nem tudom, meddig<br />
kell még elmennem naivitásban, de akkor azt hittem, hogy az ’56-os forradalom<br />
ötvenedik évfordulóján legalább egy kicsit segítenek. De hiába pályáztam,<br />
nem is válaszoltak. Amit én a darabra fordítottam, az az összes megtakarított<br />
pénzem volt. Azon csináltam a látványt, a hangfelvételeket, a bábút, mindentmindent.<br />
És a vajúdó hegyek egeret szültek, 2006-tól 2008-ig mindössze hat előadást<br />
sikerült tető alá hoznom. Egyszerűen a kutyát sem érdekelte, senkit. Aztán<br />
leromlott az egészségi állapotom, több mint három év teljesen kimaradt az életemből,<br />
később jött az operációm. Azóta egyre többet foglalkozom a Szuvenírrel.<br />
Egy szabadságharcos csapat fiatal vezetője, amikor már teljesen reménytelenné<br />
válik az ellenállás, az utolsók között hagyja el társaival a terepet – úgy<br />
17
Change language