A szám letöltése PDF formátumban
A szám letöltése PDF formátumban A szám letöltése PDF formátumban
PoLíSz ség elnöke, Krassó Gyuri, aki ott volt a premieren, teljesen meg volt döbbenve, honnan szereztünk ennyi anyagot. Mert anyagunk az volt, csak hát mi azt hittük, hogy ezt majd mind akkor, ha… és lám, a ha eljött. Később kiderült, hogy a „majd akkor, ha” nem igazán működik, mert hiába volt ’89, az ’56-osokat még az MDF is úgy eltüntette, ahogy kellett. ’56 túlélői nyomorogtak, mindenfajta emberi megalázásban részesültek, és igazából még ma sincsenek a helyükön. A darab, melyet ekkor készítettünk, egy dokumentum-összeállítás volt, irodalmi részletek, versek, prózarészletek, dalok. Óriásit szólt az első szabad október 23-án, a nagy állami ünnepségen, a Budapest Sportcsarnokban, ahol két részben játszottuk, közel 20.000 ember előtt. Vittük a darabot körbe-körbe az országban, miközben egyfolytában drámában gondolkodtam, amit többre tartok, mint a dokumentum-összeállítást; a színházat, az igazi élő színházat én sokkal többre becsülöm. A színház számomra egészen mást jelent, mint általában Magyarországon. Mert van itt egyfajta színházi stílus – még jó, ha realista – kőszínházi játék. De már a Színművészeti Főiskolán sem tudnak olyanokat tanítani, amire ma lenne szükség, mert hát a művészet mindig is úgy működik, hogy ahogy az idő múlik, a művészet úgy változik. Száz évvel Mozart után nem lehet újra Mozart-zenét írni. Más a világ, másról szól a világ, másképpen szól másról a világ. Mi pedig itthon beleültünk ebbe a langyos tejfölbe. Állítom, hogy Magyarországon nagyon sok tehetséges ember van, de nincs tehetséges színház. Azok a műhelyek, amelyek a jövő megalapozói lehettek volna, szinte kivétel nélkül elmúltak, mert vagy nem támogatták őket, vagy szinte semmilyen megélhetési forrásunk sem volt – szinte lebegtek a levegőben. A kőszínházak mindeközben egyre bántóbb stíluszavarban játszanak, mert ha mondjuk tíz ember van a színpadon, az legalább ötféle stílust játszik. Ugyanakkor Shakespeare-t nem játszanak. Mert attól nem lesz korszerű, hogy ló helyett autó van a színen. Az a kevés experimentális színház pedig, amely megpróbál a világgal lépést tartani, szinte az éhhalál szélén vegetál, mindenféle ügyeskedéseket kell kitalálnia, hogy egyáltalán megmaradjon. Képek az előadásról 16
A történelem faggatása Horváth Tamás műveit én mind ismerem. Annakidején egyik kisregényét – amely még a Mozgó Világban jelent meg, és az 1973-as nagy, szétvert március tizenötödikéről szólt – megcsináltam színpadon. Nyertünk is vele országos versenyt a tanítványaimmal egy fesztiválon. A Szuvenírt is már régen ismertem. Részleteket mondtam belőle a Duna Televízióban, a Tamásról készült portréműsorban, meg különféle 56-os rendezvényeken, ahová meghívtak, de ezek csak kisebb részletek voltak. Feltűnt, hogy mindig rendkívüli módon megütötte az embereket. Vannak dolgok, amelyek elolvasva így vagy úgy hatnak. De ha ezt egyes szám első személyben, szemtől szembe elmondod, annak a hatása sokkal megrázóbb, mélyebb az olvasott szónál. Nem véletlen, hogy az élőszót tiltják be először minden olyan rendszerben, ahol az élőszónak van valami olyan mozgósító ereje, energiája, amely összehasonlíthatatlanul erősebb mindenfajta írott szövegnél. Tamásnak van egy másik regénye, a Szamurájok. Nagyon jó könyv. Módfelett érdekesen játszik az idővel, ide-oda járkál benne, és tulajdonképpen neked kell egyrészt összeraknod, másrészt kiegészítened. Aktív figyelemre kényszerít. A Szamurájokban egy japán harcos meg akarja védeni az urát, és készül a halálra, mert tudja, hogy azt élete árán sem fogja tudni megmenteni. Aztán egyszer csak ott harcol az ’56-os utcán Pesten, majd ismét a régi Japánban találjuk. E kettő szövete olyan finom együttjáték, amit kevés írásnál tapasztaltam. Mint könyvet, talán jobban szeretem a Szuvenírnél, de akkoriban úgy éreztem, ehhez én már öreg vagyok, egyszerűen nincs olyan fizikai készenlétem, amivel meg tudnám csinálni. Tévedtem. A Szuvenír még nehezebb lett, és sikerült. A könyv két kiadásban is megvan nekem, pedig hivatalosan egyszer sem jelent meg. Legutoljára 2006-ban, az 50 éves évfordulón nem adták ki, amikor pedig pályázatot is nyert, és amely pályázaton az akkori baloldali kormányzat a teljes, díjat nyert ’56-os sorozatot – ami 14 díjazott könyvet jelentett – egyik napról a másikra eltűntette. Megvolt a bemutató, megvoltak a reprezentatív laudációk, a szerzők is mind ott voltak, Tamás is. A több mint 10 évvel előbb megjelent, két kötetben kiadott könyv soha nem került a boltokba. Most, 2006-ban már nemcsak az ő könyve, de a többi 14 díjazott kötet sem. És nem a szerzők kapták a díjat, hanem a Könyvkiadó. E kinyomtatott könyvekről – pedig meghívtak televíziót, újságot, írott és képi médiát – egy szó sem hangzott el; a mai napig nem jelentek meg. Nekem ez előtt a cirkusz előtt tíz nappal volt a bemutatóm. Nem tudom, meddig kell még elmennem naivitásban, de akkor azt hittem, hogy az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóján legalább egy kicsit segítenek. De hiába pályáztam, nem is válaszoltak. Amit én a darabra fordítottam, az az összes megtakarított pénzem volt. Azon csináltam a látványt, a hangfelvételeket, a bábút, mindentmindent. És a vajúdó hegyek egeret szültek, 2006-tól 2008-ig mindössze hat előadást sikerült tető alá hoznom. Egyszerűen a kutyát sem érdekelte, senkit. Aztán leromlott az egészségi állapotom, több mint három év teljesen kimaradt az életemből, később jött az operációm. Azóta egyre többet foglalkozom a Szuvenírrel. Egy szabadságharcos csapat fiatal vezetője, amikor már teljesen reménytelenné válik az ellenállás, az utolsók között hagyja el társaival a terepet – úgy 17
- Page 1 and 2: A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Turcsány
- Page 3 and 4: A történelem faggatása Itt, ahol
- Page 5 and 6: Borbála balladája Azt beszélik,
- Page 7 and 8: A történelem faggatása liából,
- Page 9 and 10: A történelem faggatása Szinte al
- Page 11 and 12: A történelem faggatása riminált
- Page 13 and 14: A történelem faggatása gatva el,
- Page 15: A történelem faggatása Fél szem
- Page 19 and 20: A történelem faggatása velem, az
- Page 21 and 22: A történelem faggatása mondom, p
- Page 23 and 24: EGYÜTT JOBB! MAGYARORSZÁGI NEMZET
- Page 25 and 26: A történelem faggatása retetet a
- Page 27 and 28: A történelem faggatása Óvárosi
- Page 29 and 30: A történelem faggatása a titkot
- Page 31 and 32: A történelem faggatása Életrajz
- Page 33 and 34: A történelem faggatása Ez a fele
- Page 35 and 36: A történelem faggatása tiszta sz
- Page 37 and 38: Világbeszéd A Hradzsin De szíves
- Page 39 and 40: Világbeszéd Másik (4) Lép a fi
- Page 41 and 42: Világbeszéd Vladimir Nabokov A hu
- Page 43 and 44: Világbeszéd patot; kéjes borzong
- Page 45 and 46: Világbeszéd Azt mondtam, Irisnek
- Page 47 and 48: Világbeszéd szemben ő, a balerin
- Page 49 and 50: Világbeszéd volt ama ritka fogad
- Page 51 and 52: Világbeszéd a német horrorfilmek
- Page 53 and 54: Világbeszéd Prága hídjai óvato
- Page 55 and 56: Világbeszéd Ivor kért egy másod
- Page 57 and 58: Merített szavak Koncz Károly Fami
- Page 59 and 60: Merített szavak közönséges és
- Page 61 and 62: Merített szavak A Károly-híd Min
- Page 63 and 64: Merített szavak csecsebecséket; m
- Page 65 and 66: Merített szavak egy jobb sors csil
PoLíSz<br />
ség elnöke, Krassó<br />
Gyuri, aki ott volt a<br />
premieren, teljesen<br />
meg volt döbbenve,<br />
honnan szereztünk<br />
ennyi anyagot. Mert<br />
anyagunk az volt,<br />
csak hát mi azt hittük,<br />
hogy ezt majd<br />
mind akkor, ha… és<br />
lám, a ha eljött.<br />
Később kiderült,<br />
hogy a „majd akkor,<br />
ha” nem igazán<br />
működik, mert<br />
hiába volt ’89, az<br />
’56-osokat még az<br />
MDF is úgy eltüntette,<br />
ahogy kellett. ’56<br />
túlélői nyomorogtak,<br />
mindenfajta emberi megalázásban részesültek, és igazából még ma sincsenek<br />
a helyükön. A darab, melyet ekkor készítettünk, egy dokumentum-összeállítás<br />
volt, irodalmi részletek, versek, prózarészletek, dalok. Óriásit szólt az első<br />
szabad október 23-án, a nagy állami ünnepségen, a Budapest Sportcsarnokban,<br />
ahol két részben játszottuk, közel 20.000 ember előtt. Vittük a darabot körbe-körbe<br />
az országban, miközben egyfolytában drámában gondolkodtam, amit többre<br />
tartok, mint a dokumentum-összeállítást; a színházat, az igazi élő színházat én<br />
sokkal többre becsülöm. A színház <strong>szám</strong>omra egészen mást jelent, mint általában<br />
Magyarországon. Mert van itt egyfajta színházi stílus – még jó, ha realista<br />
– kőszínházi játék. De már a Színművészeti Főiskolán sem tudnak olyanokat<br />
tanítani, amire ma lenne szükség, mert hát a művészet mindig is úgy működik,<br />
hogy ahogy az idő múlik, a művészet úgy változik. Száz évvel Mozart után<br />
nem lehet újra Mozart-zenét írni. Más a világ, másról szól a világ, másképpen<br />
szól másról a világ. Mi pedig itthon beleültünk ebbe a langyos tejfölbe. Állítom,<br />
hogy Magyarországon nagyon sok tehetséges ember van, de nincs tehetséges<br />
színház. Azok a műhelyek, amelyek a jövő megalapozói lehettek volna, szinte<br />
kivétel nélkül elmúltak, mert vagy nem támogatták őket, vagy szinte semmilyen<br />
megélhetési forrásunk sem volt – szinte lebegtek a levegőben. A kőszínházak<br />
mindeközben egyre bántóbb stíluszavarban játszanak, mert ha mondjuk tíz ember<br />
van a színpadon, az legalább ötféle stílust játszik. Ugyanakkor Shakespeare-t<br />
nem játszanak. Mert attól nem lesz korszerű, hogy ló helyett autó van a színen.<br />
Az a kevés experimentális színház pedig, amely megpróbál a világgal lépést tartani,<br />
szinte az éhhalál szélén vegetál, mindenféle ügyeskedéseket kell kitalálnia,<br />
hogy egyáltalán megmaradjon.<br />
Képek az előadásról<br />
16
Change language