You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A történelem faggatása<br />
riminált mondata szolgált. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára<br />
csak ezt az egy személyemet érintő iratot találta az említett ügy dokumentumai<br />
között.<br />
A levélhez még hozzá kell fűznöm, hogy ha valóban ügynök lettem volna – s<br />
ha egyáltalán lett volna miről –, akkor fedőnéven magam küldtem volna jelentést<br />
a „hálózat”-nak, s nem bíztam volna a dolgot a merő véletlenre. Általam írt<br />
ügynöki jelentést azonban soha, sehol, senki nem talált és nem is fog találni.<br />
Jobb sorsra érdemes kollégám koholmányához a véletlenek összjátéka mellett<br />
az ő rosszindulata és elvakultsága is kellett. Ez kiváltképpen akkor vált nyilvánvalóvá,<br />
amikor át akartam nyújtani neki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti<br />
Levéltárától kapott levelet, amely félreérthetetlenül rögzíti, hogy „a hálózati<br />
személyek nyilvántartásában” nem találtak rólam kompromittáló adatot.<br />
Közeledésemet durván elutasította, és meg sem nézve az arra egyedül illetékes<br />
intézmény igazoló levelét, cáfolataként kihúzott egy papírt a táskájából, amit<br />
úgy emelt a magasba, mint egy vadász a győztes trófeát. Ráadásul, s ezt sokan<br />
látták is a jelenlévők közül, karomnál fogva tuszkolt kifelé – egy közintézményből.<br />
Nem az igazság kiderítése a célja, hanem az én besározásom. Azóta még<br />
dühödtebben terjeszti rólam válogatott és képtelen vádjait.<br />
Vakon és süketen hajszolja vélt igazát, amelynek, ha megtalálná is, semmi<br />
hasznát nem venné. Elkezdenie sem kellett volna ezt a rágalomhadjáratot, mert<br />
aki le akarja győzni embertársát, szükségképpen bemocskolódik maga is. A harang<br />
mindannyiunkért szól. Attól tartok, rögeszméjén az sem fog változtatni,<br />
hogy Szőnyei Tamás idézett műve is ártatlanságomat igazolja. Az Állambiztonsági<br />
Szolgálatok Történeti Levéltárának vizsgálati eredménye és a Szőnyeikönyv<br />
tanúságtétele után egyáltalán miről beszélünk még?<br />
A táskájában hordozott és diadallal felmutatott „dokumentum”-nak semmi<br />
köze az ügynöki tevékenységhez. Nem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti<br />
Levéltárából való, hiányzik róla az intézmény neve, amely átlós irányban<br />
minden onnan származó iraton látható. Ha kételkedik a szavaimban, kérjen véleményt<br />
egy hasonló ügyekben járatos szakembertől! Az enyhén szólva bizonytalan<br />
eredetű és semmit sem bizonyító „dokumentum”-ot nem én írtam, kézjegyem<br />
sincs rajta, nevemen (tehát nem fedőnéven) szerepeltet, tartalma pedig<br />
nem több szalmacséplésnél. Nevemmel éppúgy visszaél, mint a fentiekben szó<br />
szerint citált levél. Feltehetően kapcsolatban is áll vele.<br />
Félreértés ne essék: nem tartom magam sem hősnek, sem mártírnak, csupán<br />
szerencsés embernek, nem kellett ellenállnom semmiféle önfeladásra kényszerítő<br />
zsarolásnak és kísértésnek. Öt elvesztett gyermekem életéért a tűzbe ugrottam<br />
volna. Kevés a részem abban, hogy – Hamlet szavaival – „meglehetős<br />
becsületes” maradhattam, ami persze csak Arany János leleményes jelzőjével és<br />
folytatásával együtt érvényes.<br />
Van valami ijesztő és szívszorító abban a következetességben, ahogyan kollégám<br />
egy nem létező ügynök elleni kíméletlen, gyűlölet diktálta harcát folytatja.<br />
Úgy vélem, nagyobb haszna származna abból, ha a mások lejáratását is igénybe<br />
11
Change language