2008/268. szám - Jó Ha Figyelünk

A TARTALOMBÓL: 

Az általános emberi felelõsség 

kifejezéseként . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 

Önkéntes mérvadók hintik az igét. 

Vagy inkább a port a szemünkbe? . . . . . . 3 

A cél a bankok megmentése . . . . . . . . . . 4 

Dr. Bubó terápiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 

Túlságosan a hitelekre támaszkodik 

Magyarország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 

Az euro lélekharangja . . . . . . . . . . . . . . . 8 

A lepke szárnya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 

Prófécia és valóság . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 

A történelem legnagyobb tolvajbandája 10 

Halállal kell lakolnia Bushnak. . . . . . . . 10 

A bankokat megmentik, ugye! . . . . . . . 11 

Egy pár Debreczeni Lendvai öntettel . . 12 

Felkeléstõl tart Amerika . . . . . . . . . . . . 13 

Gyurcsány az árvízi hajós szerepében. . . 13 

Izraeli sikerkönyv, amely megdönti 

a nemzeti tabut. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 

„A tetves cigánygyerek is üljön 

egy iskolapadba a magyarral”. . . . . . . . . 15 

Az amerikai csõd növeli a béke esélyeit 16 

Nem kell félni, fájni fog . . . . . . . . . . . . . 18 

Ökölbe szorult kezek . . . . . . . . . . . . . . . 20 

A zsidó álma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 

A parlament értéke . . . . . . . . . . . . . . . . 22 

Patrubány elnök maradt . . . . . . . . . . . . 23 

Cél egy „új Választási Törvény” 

megalkotása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 

Gazdasági szabadságharcot 

kell indítanunk! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a 

www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt 

másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

– avagy Arany Málna-díj* Lári Fárinak, a végóráit élõ mûminiszterelnöknek! – 

* Az Arany Málna-díjat (angolul: Golden Raspberry, vagy röviden 

Razzies) John Wilson alapította 1980-ban, az Oscar-díj ellenpólusaként, 

hogy megszégyenítse a filmipar legrosszabb alakítást nyújtó színészeit, 

legrosszabb forgatókönyvíróit, dalszövegíróit, rendezõit és filmjeit. 

A díjazottakra az Arany Málna-díj Alapítvány kuratóriumi tagsága 

szavazhat. Hagyományosan a nevezéseket egy nappal az Oscar-díj-nevezések 

elõtt hirdetik ki, és a díjakat az Oscar-díj ceremónia elõtt egy 

nappal osztják ki. 

A címbéli málna a tiszteletlen „megfújni a málnát” kifejezésbõl ered, 

ami körülbelül annyit tesz, mint gúnyt kifejezõ prüszkölõ hangot adni. 

Forrás: Wikipédia 

Ismét beindult a médiagépezet. 

Ja nem! Le se állt! 

2008. október 8-a reggel. TV2 Mokka. Meghatja-e az embereket 

a politikus megrendülése vagy inkább ellenérzést vált ki? – teszi 

fel a kérdést Clau. 

Arany drága skarabeusz-bogaram! – mondaná erre az urbánus 

szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés 

céljából alámerítkezõ szociológushallgató, amikor megfelelõ verbális 

aktivitással szeretné érzékeltetni a helyzet életszerûtlenségét. 

Ugyanis. A helyzet az, hogy rosszul tetszett feltenni a kérdést. Jó, 

persze, mi is tudjuk, mi több, tökéletesen tudatában vagyunk annak, 

hogy manipulálni úgy is lehet ám, ha olyan kérdést teszünk fel, 

vagy úgy tesszük fel, hogy elõre tudjuk rá a választ. Bezony ám! 

Drága Clau! Az Isten szent szerelmére! Itt nem arról van szó, 

hogy meghatja-e az embereket a politikus megrendülése vagy inkább 

ellenérzést vált-e ki belõlük. Nem bizony! Itt, kérem tisztelettel 

arról van szó, hogy a felelõs magyar miniszterelnök posztját hazugsággal 

és megtévesztéssel elorzó, majd azt jogtalanul bitorló 

embernek hisznek-e a népek, vagy sem. 

Kárász Robi, Clau mûsorvezetõ társa, aki amúgy egyébként még televíziós 

karrierjének felívelõ szakasza elõtt darabideig panelházunk negyedik 

emeletén húzta meg magát kis családjával egyetemben, s életmûvének 

valószínûleg felejthetõ darabjai közé sorolja be, hogy annak idején riportot 

készített a szocialista nagyváros öntudatos polgárával, szóval ez a 

mára már VIP-arccá avanzsált televíziós személyiség rögtön meg is jegyezte, 

hogy hát a világháló legkülönbözõbb helyein csak úgy emlegetik 

Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök kamerák elõtti megrendülését, 

mint csúcsteljesítményû ripacskodást. Asszem ezúttal eltekinthetünk 

Kalányos Winnetou kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak 

ügyvédeikkel maroktelefonjaikon lefolytatott beszélgetésének 

második felének felidézésétõl, vagyis hogy hát „és ez a tényvalóság!”, egy 

azonban bizonyos. Ha azon a nem elhanyagolható apróságon még hanyag 

eleganciával túl is lépünk, hogy a nemzeti vagy polgári elfogultsággal 

igazán nem megvádolható Index internetes portál is „ágyba vizelõnek” 

titulálja cikke címében Franciscót, arra azonban már csak felkapjuk 

a fejünket, hogy a szocialista nagyváros öntudatos polgára eleddig bármelyik 

tévécsatornát vagy világhálós oldalt is keresett fel, Arany walesi 

bárdjaihoz hasonlóan egyetlen egy sem akadt, amelyik aszonta volna, 

hogy éljen Eduárd! 

És valóban. Hosszúra nyúlik az agónia. 

Túlontúl hosszúra. 

És túlontúl fájdalmasra. 

Nem Franciscónak! Nekünk! 

A mi sebeinkben forgatja a kést. Azt is a lehetõ legfájdalmasabban. 

Kontár! 

Ez a ripacsokat is megszégyenítõ borzalmas „alakítás” a szerencsétlen 

sorsú tévénézõnek a képernyõk elõtt ülve szinte fizikai 

fájdalmat okozott. 

Egyszerû földi halandó ugyanis képtelen feldolgozni azt a keserû 

megtapasztalást, hogyan tudott csalással és hazugsággal hatalomra 

kerülni ez a zsarnok, hogyan helyezheti magát önkényesen a jog 

fölé, s ha már odakerült, s ha már magát a törvények felett állónak 

tekinti, hogy a rossebbe van az, hogy a népnek nincsen semmi módja 

arra, hogy ezt a pofátlanul pökhendi és cinikus sehonnai bitangot 

kipenderítse onnan. 

Ez az ember minden hitelét elvesztette. Soha a büdös életben 

nem is fogja tudni már visszaszerezni. Legfeljebb csak valami isteni 

csoda folytán. Tudom, hogy a „soha” és a „mindig” szavakkal óvatosan 

kell bánni, de Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök esetében 

tényleg már csak az isteni csoda segíthet. Mára gyakorlatilag 

az egész országot magára haragította. Többszörösen. Akkor se hinnének 

neki, ha egyszer – tényleg valamilyen isteni csoda folytán – 

igazat beszélne. De persze ezen nincs is mit csodálkoznunk, meg is 

tett érte mindent, hogy idáig jusson. 

A pojáca kormányfõ szánalmasra sikerült alakítása láttán az elsõ 

reakciók egyike általában az, hogy az emlékezetes, katasztrófába 

torkolló és nagy tömeg-maratonnal végzõdõ augusztus 20-i események 

után miért nem mutatta a megrendülés jeleit a kormány feje. 

Jó kérdés. Nekem is eszembe jutott. Annál is inkább, mert magam 

is ott futottam a majd’ egymillió ember között a fullasztóan sûrû 

esõben, s amikor hátranéztem, meglátván a mögöttünk hömpölygõ 

emberáradatot, csak arra tudtam gondolni, nem szabad elesni, 

mert akkor véged, a tömeg azonnal agyontapos. Úgyhogy igen, ez a 

kérdés nekem is eszembe jutott. Nem mintha bármit is számítana 

az áldozatok száma, egy élet is sok. 

A Bayer-féle relativitáselméletet felidézve, mely szerint „mindig 

van lejjebb!”, az jutott eszembe, vajon hol van az a határ, egyáltalán, 

van-e ilyen határ, mi a rossebbnek kell még történnie ahhoz, hogy a 

szegfûmintás utódpárt erõteljesen megfogyatkozott törzsszavazó-tábora 

is rájöjjön arra, fordítva ülnek a lovon? Ez nem az õ emberük. De 

nem is a mienk! Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy kié. Talán 

Klára asszonyé. Asszem épp itt lenne az ideje most már, hogy visszaadjuk 

õt a családjának. Mindenki érdekét ez szolgálná a legjobban. 

Isten áldja Magyarországot! 

A szocialista nagyváros öntudatos polgára 

2 jó ha figyelünk

– avagy Jöjj, hazudj valami elfogadhatót! – 

Miért van az, hogy újabban egyre gyakrabban 

történik meg velünk, hogy magukat 

önkéntes mérvadóknak feltüntetõ, s aztán 

a szolgalelkületû ölebmédia segítségével 

annak aposztrofáló látszólagos bölcsek immáron 

fesztelenül és gátlástalanul hintik az 

igét, vagy inkább a port a szemünkbe? 

És nem tudunk szabadulni tõlük! Heller 

Ágnest nagy valószínûleg szerint a Nap-kelte 

stúdiójában éri majd a vég, ha egyszer eljön 

az ideje, õ ott már törzsvendégnek számít. 

Csodálkozom, hogy nincs még névre 

szóló fotöje. Aztán itt van a pártokat sûrûn 

felpróbáló univerzális megmondó-ember, 

Tölgyessy Péter. Õ az a figura, akinek Sólyom 

László mellett szintén elévülhetetlen 

érdemei vannak abban, hogy mára idáig jutottunk. 

Idézzük is fel az Index „Gyurcsány 

az árvízi hajós szerepében” címû írását: 

„Tölgyessy Péter szerint Gyurcsány Ferenc 

ügyesen reagált, új helyzetet teremtett a politikában, 

a felelõsségben osztoztatni akarja az egész 

magyar elitet, és ha most az ellenzék nem áll be 

az „árvízi hajós” mögé a homokzsákokat adogatni, 

nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, nyilatkozta 

a Magyar Rádiónak a politikai elemzõ, volt 

SZDSZ-elnök és fideszes országgyûlési képviselõ. 

Tölgyessy Péter szerint a kományfõ az eddigi 

ügyetlenkedések után most, úgy tûnik, nagyon jó 

irányba mozdult el, és még Orbán Viktort is felülmúlta. 

Helyzetbe hozta ugyanis az ellenzéket, 

amikor azt mondja neki: álljatok be adogatni a 

homokzsákokat a nemzettel együtt. Tölgyessy 

errõl a Magyar Rádiónak nyilatkozott. 

Az ellenzék ezzel komoly csapdahelyzetbe 

kerül, ha ugyanis továbbra is azt mondja, hogy 

nem áll szóba Gyurcsánnyal, az az emberek 

szemében önzõ pártérdeknek tûnik a mostani 

helyzetben, ha pedig beáll, azt jelzi, hogy egyetért 

a kormányfõvel.” 

Szöveg. 

Okoskodás. 

Spekulálás. 

Még mindig ennyire hülyék és ostobák 

lennénk? Még mindig nem látjuk, nem tanultuk 

meg, ki is õ valójában? De hiszen ez az 

ember ugyanaz a mosdatlan szájú, „kurvaországozós” 

ripacs, aki a szemünkbe hazudott 

annak idején! Aki ki akart tessékelni minket 

a saját hazánkból! Aki nagyívben leszarta a 

gúnyhatárokon kívül rekedt nemzettestvéreinket! 

És akkor ezzel az emberrel kellene 

összefogni? Ugyan már, miért is?! 

Addig sem tudott, amíg nem volt válság! 

No és most? Mi lesz? Mit tesz? Sok jóra nem 

számíthatunk, ezt már az elõzetes reakciókból 

is láthattuk. Miután NATO-kompatibilis 

haderõinknek Hegyeshalomnál nem 

sikerült feltartóztatni a válságot, és az a 

maga valójában a miniszterelnöki és pénzügyminiszteri 

bejelentések ellenére is felütötte 

fejét kishazánkban, szép szakszóval 

élve „begyûrûzött” (istenem, de ismerõs kifejezés 

még az átkosból, már várom, mikor 

gyün megint a „cserearányromlás”), Franciscónak 

az eddigiekben már többször megkérdõjelezett 

alkalmasságát illetõen ismét 

kételyek látszanak felmerülni többekben, 

így jómagamban is. 

Válságban voltunk már a válság elõtt is. 

Nagynevû elõdje kezdte meg a folyamatot, ez 

kétségtelen, de ez az ember tette teljessé. És akkor 

fogjunk össze vele? A baj okozójával? Ezt 

ugye nem gondoljuk komolyan? Pont a válság 

az, ami rávilágít arra, hogy pontot kell tenni 

végre az ügy végére, a zsarnoknak mennie kell! 

Meg sok-sok felkiáltójelet, hogy így nem szabad! 

Ilyennel nem szabad! Ilyent még egyszer 

nem szabad! TILOS! Mert belepusztulunk! 

A rossz diagnózisba a beteg belepusztulhat, 

mi pedig már haldoklunk. Köszönhetõen 

ennek a sarlatánnak. És akkor fogjunk 

össze vele? Nem barátaim! Fogjunk össze, 

de inkább ellene! 

És igenis, kössük az ebet a karóhoz, hogy 

amíg ez az ember itt van, addig szó se lehet 

róla! Semmiféle összefogás nincs! 

Azt mondja Tölgyessy „Az ellenzék ezzel 

komoly csapdahelyzetbe kerül, ha ugyanis 

továbbra is azt mondja, hogy nem áll szóba 

Gyurcsánnyal, az az emberek szemében 

önzõ pártérdeknek tûnik a mostani helyzetben, 

ha pedig beáll, azt jelzi, hogy egyetért a 

kormányfõvel.” 

De mi van, ha csak a mesterségesen látszatfenntartott 

jólétben és gazdasági tobzódásban 

élõ butapestiek gondolják így, és mi 

van, ha közülük sem mindenki? Mi van akkor, 

ha Vidék-Magyarországnak és az erõsen 

fogyatkozó tízmilliónak az odaesõ többsége, 

meg aszongya, hogy az összes töke tele 

van már ezzel a zsarnokoskodó pojácával? 

Mi van, ha a többség azt mondja, hogy ellenállni 

a zsarnoknak nem önzõ pártérdek, 

hanem önvédelem? 

Arról nem is beszélve, hogy egy követ 

fújni egy ilyen emberrel? Az végzetes! 

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak 

menni! Még az is lehet, hogy elõttünk áll 

egy még nagyobb kínszenvedés, egy még nagyobb 

megpróbáltatás csak azért, hogy mindenki 

számára immáron megkérdõjelezhetetlenül 

egyértelmû legyen, a zsarnoknak 

mennie kell! 

Egy biztos! Ha ég a ház, ne attól kérjünk 

segítséget, aki felgyújtotta, hanem hívjunk 

szakszerû segítséget! 



jó ha figyelünk 3

Az, hogy a Magyarországot 2002. óta sújtó 

szocialista-liberális kormányzatok nemzetellenes 

és kizsákmányoló gazdaságpolitikája 

az alapvetõ oka hazánk gazdasági és nemzeti 

ellehetetlenülésének, ma már nem lehet 

kétséges. Az, hogy ennek a politikának a 

csendestársai, a parlamenti ellenzék padsorai 

között húzódnak meg, az elmúlt hat esztendõ 

tükrében teljesen világos. 

Már tavaly december óta látható volt, egy 

olyan gazdasági világtendencia, mely elõre 

vetítette azt a tragikus következményt, 

amely hazánkat plusz teherként, szinte egy 

méreg injekcióként sújtja. 1929. óta nem söpört 

végig a világon olyan méretû gazdasági 

válság, mely ezekben a napokban kezd kicsúcsosodni, 

s mely mételyként telepszik arra a 

magyar gazdaságra is, aminek legnagyobb 

üzemeltetõi és haszonélvezõi eddig a külföldi 

tulajdonú, a nyereségüket az országból a részvényeseik 

részére kivonó cégek, multik. 

A kisebbségi kormány miniszterelnöke – 

aki egyébként maffiózók gyülekezetébõl 

álló kormányával egyetemben törvénytelen, 

illegitim - alig pár nappal ezelõtt még 

úgy nyilatkozott, hogy ezek a világgazdasági 

jelenségek nem igazán fogják éreztetni hatásukat 

a magyar gazdaságra. Három nappal 

késõbb már a parlamenti pártok frakcióvezetõit 

és a jegybank elnökét hívta össze 

egy válságtanácskozásra, hiszen bebizonyosodott, 

hogy nálunk sem történik majd 

más, mint azokban az államokban, ahol a 

neokon-cionista gazdasági uralom rátelepedett 

az adott ország korábban nemzeti gazdaságára. 

Gyurcsány lényegében összehívott 

egy gazdasági nagykoalíciót, miközben 

kormánya ide-oda kapkodva röpke három 

nap alatt „kidolgozott” egy olyan gazdasági 

„tervet”, mellyel véleményük szerint csökkenthetõ, 

vagy éppen megállítható a kedvezõtlen, 

de azt is mondhatnánk, hogy a 

nemzetre nézve végtelenül tragikus folyamat. 

Egy 12 pontos gazdasági csomagra tett 

javaslatot, melynek lényege az, hogy nem 

lehet adócsökkentés, be kell fagyasztani a 

bértárgyalásokat, szó sem lehet bérnövekedésrõl, 

a betétesek pedig korlátlan állami 

garanciát kell, hogy kapjanak. 

„A kormány és a Magyar Nemzeti Bank 

azonnali intézkedésekkel megvédi az itt lakók 

érdekeit – nyilatkozta a Népszabadságnak a 

miniszterelnök.” 

(Gyurcsány Ferenc: A válság Magyarországot 

is elérte, de megvédjük az ország lakóinak 

érdekeit.) http://nol.hu/cikk/ 

510212/ 

Mit is jelent ez valójában? Gyurcsány az itt 

„lakók” érdekeit tartja szem elõtt, nem a 

nemzet érdekeit, ugyanakkor nemzeti összefogásról 

beszél, de elsõdleges célja a betétesek 

maximális védelme állami garanciával. 

Itt elsõsorban ne a kisbetétesekre gondoljunk, 

hanem azokra a milliárdosokra és a 

multinacionális tõkére, amely még benn van 

az országban. Az õ védelmük a legfõbb cél. 

Az, hogy tõkéjük továbbra is benn maradjon, 

hogy a multik által üzemeltetett vállalkozások 

továbbra is prosperáljanak, hogy nyereségüket 

– ahogyan azt már megérkezésük óta 

teszik – minden gond nélkül kivihessék az országból. 

Ezért bármire képes a kormány, ha 

kell állami garanciát nyújt számukra, bár ezt 

korábban is megtette, ezért mentek tönkre 

százával a hazai kis- és közepes vállalkozások. 

Azonban most itt korlátlan állami garanciáról 

van szó! Ebbõl látható, hogy semmi sem 

fontos, csak a külföldi érdekek kiszolgálása, 

amely biztosítja mind a kormányzat, mint a 

parlamenti pártok politikai túlélését, hiszen 

ezek a gazdasági erõk azok, melyek lehetõvé 

teszik a nemzetellenes kormányzat és az azt 

kiszolgáló hazai és külföldi gazdasági „elit” 

hatalmon maradását. A végcél tehát a bankok 

megmentése bármi áron. 

Mit is jelent a garancia az illegitim 

Gyurcsány kabinet olvasatában? Azt, hogy 

szükség esetén a kormány anyagilag a költségvetésbõl, 

vagyis a nemzet adójából fogja támogatni 

a magyar nép vérszívóit. Ehhez kéri a parlamenti 

pártok asszisztációját a nemzeti felhatalmazással 

nem rendelkezõ teljesen 

törvénytelenül mûködõ, maffiózókból álló kormányzat. 

Teszi mindezt akkor, amikor már 

megölte az egészségügyet, a magyar gazdatársadalmat, 

kifektette a kis- és középvállalkozásokat, 

széthordta a nemzeti javakat, amikor az ország 

adósságállománya több mint 120 milliárd 

dollár és eltûnt a nemzeti vagyon 90 százaléka, 

vagyis tönkre zúzta a Magyar Hazát. Természetesen 

ebben a folyamatban valamennyi 1990. 

utáni kormánynak óriási felelõssége van, és itt 

nincs kivétel. 

Magyarország 1920. után szétszabdalva, 

gazdaságilag tönkretéve nézett egy rendkívül 

bizonytalan jövõ elé. Csak egy lehetõsége 

maradt: nemzeti érdekeket védõ és támogató 

politikai és gazdasági rendszer felépítése, 

mindenféle függõség minimálisra csökkentése, 

mely biztosítja a nemzet, az ország túlélését 

bármilyen körülmények között. Az akkori 

trauma nagyobb volt, hiszen nem csupán egy 

katonai, gazdasági és politikai csapást és sokkot 

kellett túlélni, de szembesülnie kellett a 

nemzetnek azzal a lelki teherrel és fájdalommal 

is, amit a trianoni diktátum jelentett. 

Mégis tizenhét év alatt Magyarország Európa 

egyik legerõsebb, legstabilabb gazdaságává 

fejlõdött, s pénze a pengõ erõs, megbízható, 

egész Európában elfogadott valuta volt. 

Mindezeknek tükrében teljesen világos, 

hogy pusztán egyetlen járható út létezik a túléléshez, 

mégpedig a nemzeti út, vagyis a magyar 

nemzet minden körülmények közötti elsõdleges 

gazdasági és politikai érdekének az 

érvényesítése. 

Ma sincs másként, mert nincs más alternatíva, 

amennyiben a magyar nemzet fennmaradását 

biztosítani akarjuk. A brigantiknak 

pedig takarodniuk kellene mihamarabb 

mind a parlament épületébõl, mind a politikai 

és gazdasági közéletbõl, miközben teljes 

felelõsséggel vállalniuk kell nemzetvesztõ 

cselekedeteikért a következményeket. Csak 

egy, a nemzet köreibõl épült, kizárólag annak 

érdekeit szem elõtt tartó, megalkuvást nem 

ismerõ, tiszta politikai erõ képes rendet tenni 

az országban. Keressük meg tehát a jobbik 

megoldást! 

Bella Árpád 

4 jó ha figyelünk

avagy – A válság lélektana – 

Aki látta annak idején Dr. Bubó kerek 

erdõben lefolytatott léleképítõ 

kurzusait, annak mostanság gyakorta 

van olyan érzése, hogy Csõrmester 

szabadságra ment és elfelejtett visszajönni. 

Az okuláréjáról és mindahányszor 

jellegzetes bölcsességgel felállított 

diagnózisairól elhíresült rajzfilm 

figura jutott eszembe, ahogy a kibontakozó 

válságot kommentáló jeles és 

kevésbé ismert kimûvelt emberfõk riposztozásait 

szemléltem a média zegzugos 

kavalkádja közepette. 

Természetesen, ahogyan az már 

lenni szokott, a lényeget most sem 

mondják el. Részlet az Index „Nem 

kell félni, fájni fog” címû írásából: 

„Egyébként menetrendszerû válságunk elõtt az újkori gazdaságtörténet 

leghosszabb konjunktúráját tudtuk le, ami persze senkinek sem tûnt 

föl, pláne nem ebben az országban, ahol valaki miatt mindig sikerül kimaradni 

a tutiból.” 

Ez meglehet, drága barátom, de a tény attól még tény maradt, hazugságon 

alapult az egész rendszer. Olyan pénzen, ami nem is létezett. 

Úgymond a levegõbõl gyártották. S mindez visszavezethetõ a bajok 

gyökeréhez, a kamatos kamathoz, és az általa támasztott irreális, az 

exponenciális növekedésbõl fakadó teljesíthetetlen elvárásokhoz. Az 

ún. „reál”, vagy ténylegesen termelõ gazdaság – mivel annak növekedése 

(már amikor képes egyáltalán növekedni), egész egyszerûen 

nem tudja követni a spekuláción alapuló „gazdaság” (lásd tõzsde!) 

növekedési ütemét, attól nagyságrendekkel lemarad, ebbõl kifolyólag 

nem is tud megfelelni az általa támasztott irreálisan magas, 

életszerûtlen profit és kamatelvárásoknak. Ezen elvárások pótlására 

tehát a legkézenfekvõbb módszernek az tûnik, ha a semmibõl mi magunk 

(mármint a bankok) gyártunk egy kis pénzt. 

Ahogyan azt a „Pénz, mint adósság” címû filmben oly szellemesen 

láthattuk az „Aranymûves meséje” címû szemléltetõ történetben, 

egyrészrõl, az aranymûvesen kívül senki más nem tudta, valójában 

mennyi pénz is van a trezorban, másrészrõl, addig nincs gond, 

amíg az összes betétes egyszerre nem megy oda az aranymûveshez 

(késõbb a bankárhoz), hogy visszakérje a pénzét. A gond ott kezdõdik, 

ha odamegy, mert akkor szembesülnie kell azzal, hogy esetleg 

nem kapja vissza a pénzét, vagy legalábbis nem az egészet, s ha ez 

bekövetkezik, akkor óhatatlanul felmerül benne a kérdés, valamint 

az az olthatatlannak tûnõ vágy is, hogy e kérdést feltegye, 

hogy akkor most valójában mennyi pénz is van a trezorban? 

No, mármost kicsit olyan ez az egész dolog, mint Francisco hazugságra 

épülõ államigazgatása. Elõbb, vagy utóbb, de a hazugság 

mindig kiderül. És akkor pattintsunk ide még egy nagyon tanulságos 

részletet az Index cikkébõl. Érdemes sasolni, mert ismét csak 

jelzésértékû momentumokkal találkozhatunk! Az érvelés az, ami 

igazán figyelemreméltó: 

„A kapitalizmus része a válság 

Meg hát a kapitalizmusnak, ugye, kellemetlen, de elkerülhetetlen velejárója 

a pénzügyi válság. Ezt is tudjuk vagy negyven éve, a hatvanas-hetvenes 

években írt errõl szép tanulmányokat bizonyos Hyman Minsky, akinek a 

mûvei újra divatba jönnek manapság. Minsky arrra keresett megoldást, 

hogyan tüntethetõk el ezek a válságok, miképpen tehetõ stabilabbá a szabadpiaci 

kapitalizmus szükségképpen törékeny pénzügyi rendszere. 

A kapitalizmusnak van éppen elég 

elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget 

érdemes kibírni 

Mások meg azt mondják, hogy kár 

beletúrni a rendszerbe, inkább legyen egy 

kis válság idõnként, bõven belefér, a kapitalizmusnak 

van éppen elég elõnye, 

amiért ezt a kis kellemetlenséget érdemes 

kibírni.” 

Apróság, de annak idején már valami 

Marx nevû fickó is megmondta, 

a kapitalizmus velejárója a ciklikus 

válság. Ki tudja, talán innen eredeztethetõ 

az a fajta „Húzzd meg, ereszd 

meg” érzés, ami a rendszerváltás óta 

tapasztalható globálkapitalizmus itthoni 

velejárója. 

Nem tehetek róla, de az Index írásában megjelenõ érvelés a mai 

parlamenti pártok kommunikációjára emlékeztet, mégpedig igen 

erõteljesen. Ahogy Tóth Gy. László mondaná, a szocializáció le sem 

tagadható. Tetszenek figyelni? „A kapitalizmus része a válság”, meg 

hogy „A kapitalizmusnak van éppen elég elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget 

érdemes kibírni”. Aha. Most már csak egy valamit nem 

értek. Mi a rossebnek olyan rendszert választunk, ahol velejárója a 

dolognak, hogy te kisember, velem együtt, egész biztosan szívni fogsz? 

Mielõtt még valaki rám veti az elsõ követ, hogy mit okoskodok én 

itten, amikor öt perce sincs, hogy sikerült megszabadulnunk a létezõ 

szocializmus állammonopolista kapitalizmust gyakorló gyakorlatától, 

annak megnyugtatására közlöm, hogy nézetem szerint viszont nem az 

a megoldás, hogy most akkor cseberbõl vederbe jeligére azonnal belezuhanjunk 

a globál-kapitalista kizsákmányolás immáron az egész 

bolygóra kiterjedõ adósságspirálokat generáló féktelen tobzódásába. 

A parlamenti pártok kommunikációjából is folyton azt a következtetést 

vonja le az ember, hogy hát barátom, lehet, hogy neked egyik 

versenyzõ sem a szívszerelmed, de itten nincsen más, legfeljebb válaszd 

a kisebbik rosszat! Nem azt mondják, hogy akkor gyüjjön valami 

egészen más, valami gyökeresen új, mer’ az eddigi régi a jelek szerint 

nem mûködik, sõt, bedõlt! Nem! Nem mondják! De hát, hogy a rossebbe 

is mondanák, amikor nem érdekük, hogy gyüjjön valami új és 

jobb?! Itt is ugyanez figyelhetõ meg! Ráadásul, ahogyan az már annyiszor 

lenni szokott, most sem kellene feltalálni a spanyolviaszt, mert 

azt elõttünk már réges-régen feltalálták. 

Teszem azt elsõ nekifutásra a bajok egyik fõ okozóját, az ún. banki 

tartalék rátát felvihetnék 100%-ra, ahogyan azt annak idején 

Milton Freedman a néhai Nobel-díjas (ráadásul neoliberális!) magyar 

származású közgazdász javasolta. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi 

gyakorlattal szemben, a bankoknál csak olyan pénz lehetne, 

amellyel ténylegesen rendelkeznek, tehát tényleges fedezettel bír, 

mondjuk amit a betéteseiktõl összegyûjtöttek, és csakis ezt az összeget 

kölcsönözhetnék ki. Ez ellentmond a mai gyakorlatnak. Ma országonként 

eltérõ mértékben, de mindenhol a ténylegesen a bank 

rendelkezésére álló összegnél többet kölcsönözhetnek, mondjuk 

hitelek formájában. Hogy mindez hová vezet? Nos, annak lehetünk 

szemtanúi mostanság. 

De megyünk tovább! Újabb részlet az Index írásából: 

„Egyébként menetrendszerû válságunk elõtt az újkori gazdaságtörténet 

leghosszabb konjunkturáját tudtuk le, ami persze senkinek sem tûnt 

föl, pláne nem ebben az országban, ahol valaki miatt mindig sikerül kimaradni 

a tutiból.” 

jó ha figyelünk 5

(…) 

„A helyzet az ugyanis, hogy huszadik század második felének két legsikeresebb 

politikusa két neoliberális ikon volt. Az egyik Margaret 

Thatcher, aki a hetvenes évek végére az európai középmezõnybe süllyedt 

Nagy-Britanniát élesztette újjá, és tette újra a világ egyik leggazdagabb 

országává. Összecsapott a szakszervezetekkel, kíméletlen volt a szociális 

kiadások megnyírbálásában, az egész brit értelmiség gyûlölte, remekmûvek 

és meghatározó popzenei irányzatok születtek az általa okozott szenvedések 

nyomán. De gatyába rázta a szigetet. 

A másik ikon Ronald Reagan, a lenézett westernszínész, aki részben 

Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit megvalósítva az Egyesült Államok 

egyik legsikeresebb elnöke lett, nekünk pedig imába kéne foglalnunk a 

nevét, mert agresszív politikájával és gazdasági sikereivel végleg megroppantotta 

a kommunista Szovjetuniót.” 

A cikk írója aszongya „Mi nem a neoliberalizmus árát fizetjük, hanem 

a posztkádárizmusét.” Valóban? A Vaslady gazdaságilag felemelte a 

szigetországot. Tényleg? Most meg próbálják helyrehozni a mûvét? 

Visszaállamosítjuk a magánkézbe adott vasutat, mert a profithajhászás 

közepette elhanyagoltuk az utasok biztonságát? Hmm. Ezen 

mondjuk érdemes morfondírozni kicsinység. Olyan hírek röppentek 

fel legutóbb, hogy az egész bankszektort államosítják? Mondjuk arra 

is kíváncsi lennék, hogy az ún. „bérbõl és fizetésbõl élõ” „utca ember” 

körében, ha megkérdeznék a briteket, hogyan is vélekednek a 

vasladyrõl, vajon mit válaszolnának? Ó persze, én megértem, hogy a 

hölgy tovább bírta cérnával a Downing Street 10 alatt, mint mondjuk 

a sztrájksegélyen lévõ munkások, de hát az élet már csak ilyen, nem 

igaz? Gratulálunk Margaret. 

Aztán itt van Roni fiú, akinek kétségtelenül voltak jó pillanatai, 

mondjuk az egyik ilyen az volt, amikor ellentmondást nem tûrõen 

kijelentette, hogy „kommunistákkal, csak erõbõl!”. És milyen igaza 

volt! És mennyire nem hallgattunk rá! Na, de mindegy, ez más lapra 

tartozik. „Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit megvalósítva az 

Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett” – írja Reaganrõl 

az Index publicistája. Ennek ellenére felmerül bennem a kérdés, 

hogy ha az egykori western színész olyan sikeres elnök lett – gyerünk 

Arnold, még a végén te is befuthatsz a Pennsylvania Avenue 

1600-ba –, szóval hogy a rossebbe van az, hogy egy majd’ 300 milliós 

lakosú országban több mint 40 millió embernek nincs egészségbiztosítása? 

Önök értik ezt? Ja persze, az Index nem azt írta, hogy az 

átlag amerikai jobban él, hanem azt, hogy Roni fiú „az Egyesült Államok 

egyik legsikeresebb elnöke lett”. A kettõ ugye nem ugyanaz! 

Ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó 

mondaná: „Árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége!” 

És itt kell feltennünk azt a kérdést, ami mind Margaret Thatchernél, 

mind Ronald Reagan esetében megáll, nevezetesen azt, hogy valójában 

kik voltak a nyertesei az õ neoliberális politikájuknak? Mert 

az olyan hangzatos mondatokból, hogy Margaret gazdaságilag felemelte 

a szigetországot, vagy, hogy Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit 

megvalósítva az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke 

lett Roni fiú, semmit sem tudunk meg arról, hogy a „kisember”, az átlag-amerikai, 

vagy átlag-brit, na az vajon hogyan élte meg mindezt. 

Részese volt a sikernek, vagy csak a tehetetlen csendes kívülálló 

szemlélõdõ szerepére volt kárhoztatva, vagy pedig ne adj’ isten, vele 

fizettették ki a cehhet? Erre a késõbbiekben még visszatérünk! 

Ja! Mielõtt még elfelejtem! Térjünk még vissza egy mondat erejéig 

a fenti idézet legelsõ mondatához! Figyeljenek csak! 

„Egyébként menetrendszerû válságunk elõtt…” 

Tetszik érteni? Eleve bele van kalkulálva a dologba, hogy hát 

idõnként megbicsaklik! Nem is akárhogyan! Menetrendszerûen! 

Tehát eleve elkönyveljük, hogy a baj, hát az bizony velejárója a dolgoknak, 

de nem ám csak úgy átabotában! Nem! Menetrendszerûen 

kedves eftársak, mer’ az úgy illik! 

Na baszd meg! Ez ám a frankó! 

Elnézést kérek a nyájas Olvasótól a pillanatnyi elragadtatásért, 

de mit csináljak, ez van! Az olyan esetekben, amikor az uralkodó 

(szép külföldi szakszóval a mainstream – fõsodratú, fõáramú) kommunikáció 

hülyíti a jó népet, akkor egy idõ után óhatatlanul is 

elszakad a cérna. 

Nem a neoliberalizmus tehet minderrõl! Á, dehogy! Frászt! A 

posztkádárizmus! 

Aha. Az USA-ban nem volt posztkádárizmus! Nagy-Britanniában 

nem volt posztkádárizmus! Ott neoliberalizmus vót! Ja persze, 

nem ott, hanem itt fizetjük a posztkádárizmus árát! Kicsit olyan ez, 

mint amikor Francisco, meg a TÉESZ könyvelõi irodájából indult 

színesfém-kereskedõ madrigálkórusokat megszégyenítõ összhangban 

gyõzködte a tisztelt (vagy inkább lesajnált?) nagyérdemût arról, 

hogy ne tessék ám aggódni, a válság Hegyeshalomnál meg fog 

állni, mert mink kiadtunk egy miniszterelnöki rendeletet, és abban 

ez benne van. Tetszik érteni? Hegyeshalomig, a nálunknál szerencsésebb 

történelmi fejlõdésen átesett országok a neoliberalizmus 

árát fizetik, onnantól kezdve mi meg már a posztkádárizmust. 

Barátom, ez azé’ szigorú. 

A baj talán legfõbb okairól, a kamatos kamaton alapuló pénzrendszerrõl 

és a banki tartalékrátáról már ejtettünk néhány keresetlen 

szót. Érdekes módon az Index egyébként nagyon olvasmányos és néhány 

helyen kifejezetten szórakoztató írásában ezekkel még csak említés 

szintjén sem találkozhatunk. És akkor az ún. „forgásbiztosított 

pénzre” még egy árva szó nem sok, de annyit sem pazaroltunk. Röviden 

arról van szó, hogy ez a fajta pénz a jelenlegi gyakorlattal ellentétesen, 

a trezorban állva bizonyos idõ elteltével nem kamatozni kezd, 

hanem veszíteni az értékébõl. Két választása van a betétesnek. Vagy 

vesz értékmegõrzõ bélyeget, amivel a pénz megõrzi a letétkori értékét, 

tehát visszajutunk a startkockára, vagy inkább kiveszi a trezorból és 

beforgatja a tényleges, termelõ gazdaságba. Az itt képzõdõ haszon 

tényleges, valós haszon, mely értékfedezettel bír, szemben a mai spekuláción 

és kamatos kamaton alapuló virtuális pénzgyártás által 

„termelt” profittal. 

Miért is állt elõ ez a mostani helyzet? Nagy mennyiségû felelõtlen 

hitelkihelyezés, halljuk a hírekben. No, de hát hogy lehet nagy 

mennyiségben felelõtlenül hitelezni? Honnan volt rá lé? Mondjuk a 

cybertérbõl? Meddig tart a számítógép klaviatúráján pénzt elõállítani 

egy elektronikus átutalási rendszerben? Gyakorlatilag semeddig. Jóváírunk 

ezt, nem írunk jóvá azt, hajrá! Felsõ határ a csillagos ég! Pontosabban 

a rendszer-lufi tûrõképessége. Most éppen eldurrant. Istenkém, 

így jártunk! 

Mint köztudott, a liberalizmus az egyik legönzõbb szemlélet. Az 

egy darab én, az egyén, az individuum mindenekfelett. Na, ezt 

übereli a neoliberalizmus, ahol a tõke szabadsága áll mindenek, így 

az ember felett is. És akkor ismét egy nagyon érdekes momentum, 

amirõl megint elfeledkezik az Index cikkírója: 

6 jó ha figyelünk

„A kelet-európai országok közül a legneoliberálisabb Észtország, 

amely a semmibõl küzdötte föl magát, és bennünket már bõven megelõz, 

ha az egy fõre esõ nemzeti jövedelmet tekintjük.” 

És itt kanyarodunk vissza az átlag-amerikaihoz meg az átlag brithez. 

Nagyon jól rímel ide az, amit Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas 

közgazdász, az Index által csak antiglobalista propaganda dokumentumfilmnek 

titulált „A nagy kiárusítás”-ban mondott: 

„Egy alkalommal összehasonlítottam a gazdaságpolitika bizonyos 

összefüggéseit a modern hadviselés módszereivel. Nos, a hadviselés megpróbál 

személytelenné tenni és az együttérzés kiirtására törekszik. 

Ha 1500 méterrõl ledobunk egy bombát, nem tudjuk, hogy kire esik, 

nem látjuk a szörnyû pusztítást. Magasan szállunk és minden olyan, 

mint egy videojátékban. 

A modern hadviselésben emberek számáról beszélünk, ami az egészet 

személytelenné teszi. Ugyanez van a gazdaságban is, ahol statisztikákról 

beszélünk, csak éppen az embert nem látjuk a számok mögött.” 

Ismételten felhívom mindenki figyelmét arra az apró, ám annál jelentõségteljesebb 

momentumra, amit Stiglitz is említ. A mögött a jól hangzó 

szófordulat mögött, miszerint „ha az egy fõre esõ nemzeti jövedelmet tekintjük”, 

valójában nem tudjuk meg, hogy az egy fõre esõ nemzeti jövedelem 

hogyan esik egy fõre! Miért nem? Azért, mert „ahol statisztikákról 

beszélünk, csak éppen az embert nem látjuk a számok mögött”. 

Aztán van itt még valami, ami megint csak rettenetesen félreérthetõ 

és persze félre magyarázható: „Persze minálunk a drasztikus 

és egyre növekvõ jövedelemkülönbségek miatt is szoktak brummogni, 

miközben a jövedelmi egyenlõtlenséget jelzõ Gini-index szerint Magyarország 

a világ legegalitáriusabb államai között van.” 

Megint csak egy valamit nem tudunk meg ebbõl a mondatból. 

Azt, hogy mi az a szint, ahol úgy nagyjából egészébõl mindenki 

egyenlõen él. Mert ha mindenki szarul él, és ott egyenlõ, ne csodálkozzunk 

azon, hogy nagy a zúgolódás. 

Mondok egy példát. Ha bemész az üzletbe és veszel, mondjuk 

száz rugóért, egy plazma tévét (ami ugye manapság már nem luxuscikk, 

legalábbis nem annak kellene lennie, hanem tartós fogyasztásinak!), 

az üzlet lejelenti az APEH-nek? Vagy veszel ajándékba valami 

cuccot az egyik családtagodnak, és az üzlet jelent az APEHnek? 

Már eleve az észjárás az, ami hátborzongató! És akkor az 

összeget még át sem számoltuk euróra, nehogy, példának okáért, a 

sógorok hangos hahotázás közepette kiröhögjenek bennünket! 

Ennyit az egalitárius országról. Mindenki szarul él, mindenki szív! 

Kivéve a gyevi bírót! De legalább egyenlõség van. 

És akkor így a végére, mintegy desszertként, jöjjön Bokros Lajos, 

az újabban elmaradhatatlan megmondó-ember: 

„Magyarország egyetlen igazi, kimondott neoliberálisa, Bokros Lajos 

két évig játszhatott szerepet az ország irányításában, azóta a partvonalon 

túlról szónokol. Most egyébként azt mondja, teljesen konzekvensen, 

hogy óriási hibát követnek el az Egyesült Államok és az Európai Unió 

kormányai, amikor dollár- és euró-milliárdokkal segítik meg a válság 

miatt tönk szélére került pénzintézetek egy részét. Hagyni kellett volna 

mindenkit meghalni, legközelebb nem vállalnának ekkora kockázatot.” 

Talán felesleges lenne, én azonban mindannyiszor megteszem, ha ez a 

tehetségtelen gazdasági pojáca megszólal. Akit Bokros Lajos munkássága, 

szakmai színvonala, valamint hitelessége bõvebben érdekel, melegen 

ajánlom, hogy olvassa el Gazdag László: A Bokros-csomag mítosza és a 

valóság címû kitûnõ könyvét, ha be tudja szerezni valahol. 

De ami talán még fontosabb! Valóban, Bokors a velejéig neoliberális, 

a pénz és Mammon az õ istene. Talán Margaretre, a Downing Street 

10-ben fesztelenül teázgató vasladyre hajaz a legjobban. Mit neki kisbefektetõ, 

mit neki betétes? Ugyan kérem! „Hagyni kellett volna mindenkit 

meghalni, legközelebb nem vállalnának ekkora kockázatot.” No, de 

ki vállal kockázatot? Te vállalsz kockázatot, amikor bemész a bankba, 

hogy betedd a nehezen megkeresett pénzedet? Hallottál te már olyat 

akár egyetlen ügyintézõtõl is, hogy felhívja a figyelmedet arra, miszerint 

baromi nagy kockázattal jár ám, ha náluk helyezed el a pénzedet? Mert 

ami engem illet, én még nem találkoztam ilyen bankkal, meg banki ügyintézõvel. 

Érted ezt? Mert én nem. Te milyen kockázatot vállalsz, amikor 

letétbe helyezed a pénzed a banknál? Mirõl beszél ez az ember? Ha jól 

emlékszem Ukrajnában a betétesek már nem juthatnak hozzá a pénzükhöz. 

Még bank automatákból sem. 

Te érted mirõl beszél Bokros? Túl azon, hogy mennyire ostoba és 

vérlázító ez a fajta senkire és semmire tekintettel nem lévõ, pökhendi 

felsõbbrendûséget sugalló szemlélet, tessen nekem már megmondani, 

hogy a bolygó túloldalán a profithajhászásban felelõtlenül 

balfaszkodó brókerpalánta tehetségtelenségéhez mi közöm van 

nekem, meg a havi törlesztésemnek? Jó, persze, tudjuk, olyan közöm 

van, hogy külföldi kézben vannak a pénzintézetek, melyek a 

hitelt nyújtják. És miért van szükségem hitelre? Azért, mert a mi 

vezetõink balfaszkodása miatt minden olyasmit, ami már az ún. 

„tartós fogyasztási cikk” kategóriájába tartozik, kénytelen vagyok 

hitelre megvenni, mert hazánk gazdasági helyzetének köszönhetõen 

a lakosság tetemes részével együtt, nem vagyok képes arra, hogy 

készpénzért megvegyem. Egész egyszerûen nem keresek annyit. 

Vagy a létezés költségeinek kifizetése után nem marad annyi. 

Száz szónak is egy a vége. Ennek a globál-kapitalizmusnak egyszer s 

mindenkorra véget kell vetni. Még akkor is, ha ez a válság mos még 

nem is végez vele, de nekünk okvetlenül kellene. Elgondolkodtató, s 

egyúttal elszomorító is, hogy miközben a globális jellegnek köszönhetõen 

nincs menekülési lehetõség, a régebben helyi jellegû válságoktól 

eltérõen most már az egész glóbuszra kiterjedõ a baj, a Péntek 8 legutóbbi 

adásában Matolcsy György, a Fidesz gazdaságpolitikusa globális 

kormányzás szükségességérõl beszél. Akkor, amikor a globalitás 

juttatott ide bennünket! Neki kellene kezdeni, mégpedig sürgõsen a 

globalitás lebontásának, elkerülendõ az egységes világvaluta létrejöttét. 

Gondoljunk bele! Mi lesz majd akkor, ha már csak egyetlen pénz 

lesz és az bedõl. Kihez forduljunk, hova forduljunk? Már most óriási 

problémát jelent, hogy Magyarországon az OTP-t leszámítva gyakorlatilag 

nincsen svájci frank. Ki a rosseb akar példának okáért kifizethetetlen 

kamatszinten forint alapú hitelért autót vásárolni? Senki. 

Pedig még csak a svájci frank hiányzik! Miért nem euró alapon hiteleznek? 

Netán az euró is csak egy mesterségesen felfújt valuta? 

Ne feledjék! Addig, amíg csak az aranymûves tudja, hogy egész 

pontosan mennyi van a trezorban, addig mindig elõállhat, és 

higgyék el, elõ is fog állni, és a jelek szerint egyre gyakrabban és egyre 

nagyobb volumenben olyan helyzet, hogy mindenki szeretne 

hozzájutni a pénzéhez. És ahogyan azt az aranymûves meséjébõl is 

tudhatjuk, akkor lesz csak az igazi hadd el hadd. 



jó ha figyelünk 7

Magyarország az iskolapéldája annak, hogy mi romolhat el, ha egy ország túlzottan a külföldi finanszírozásra támaszkodik – olvasható 

abban a szerdai elemzésben, amely több vezetõ amerikai lap elektronikus kiadásában jelent meg. 

Kelet-Európa volt kommunista országaiban 

nagy a félelem, hogy az évtizedes virágzásnak 

véget vethet a globális pénzügyi válság; Magyarországnak 

több mélyen gyökerezõ problémával 

kell szembenéznie – állapították meg 

az írás szerzõi a térséggel foglalkozó cikkben, 

amelyet a The New York Times, a The Washington 

Post és a The Washington Times is 

lehozott. Az elemzõk szerint a krízis által sújtott 

piacok és a gyengélkedõ forint miatt Kelet-Európában 

a magyar kormány volt az 

elsõ, amelyik tárgyalásokat folytatott a Nemzetközi 

Valutaalappal (IMF) a segítségnyújtás 

lehetõségérõl a helyzet stabilizálása és a 

feszültségek enyhítése érdekében. 

Ez drámai fordulatot jelent, hiszen 

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy hete 

még arról beszélt, hogy a globális válság 

nem fogja közvetlenül érinteni a magyarokat. 

Napokon belül spekulatív támadás érte 

a legnagyobb magyar bankot, az OTP-t, ami 

eladási hullámot váltott ki a budapesti 

értéktõzsdén, a forint zuhant. 

Az írás felhívja a figyelmet arra, hogy a 

magyar hitelszerzõdések többsége devizaalapú, 

többnyire svájci frankban és euróban 

jegyzik; a magyar háztartásoknak és vállalatoknak 

több mint 62,3 milliárd dollárnyi 

olyan hiteltartozásuk van, amelyek külföldi 

valutához kötöttek. 

A kelet-európai országok gazdasági kilátásait 

számba vevõ cikk emlékeztet arra, 

hogy a kommunizmus bukása után a Nyugat 

ezeket az államokat a bankok és más állami 

intézmények privatizálására sarkallta. 

A térségben így most zavart okoz, hogy az 

Egyesült Államok és Nagy-Britannia, továbbá 

más országok éppen ahhoz az eszközhöz 

folyamodnak, amelyrõl õket lebeszélték: 

az állami intervencióhoz. „Ez a válság 

megmutatta, hogy nincs éles választóvonal 

a kapitalizmus és a szocializmus között” – 

fogalmazott iróniával Zeljko Kardum, a 

zágrábi tõzsde szóvivõje. 

MTI 

Az euro lélekharangja lehet a financiális krízis, sõt megszûntetheti az egész EU tákolmányt 

Abban a pillanatban amikor az egész európai 

bank szisztéma a tönk szélére került és 

az EU országok gazdasága megállíthatatlanul 

csúszik a szakadék felé, gondolta volna 

az ember hogy Brüsszel képes megmutatni 

hogy ténylegesen be tudja tölteni Európa 

kormányának szerepét. Evvel szemben mi 

volt az EU reakció ebben a soha nem tapasztalt 

nehéz idõben? 

Süket duma, üres gesztusok amit követett 

a megszokott teljes káosz. Az államfõk 

szaladgáltak mint a fejetvesztett csirkék és 

természetesen csak saját országuk érdekeit 

tartották szem elõtt. Az oly sokat emlegetett 

EU törvényeket és szabályokat 

nagyhirtelen elfelejtették és kizárólag saját 

bõrükre koncentráltak. 

A bank krízis kimutatta az EU hipokrita 

ürességét és impotenciáját mint még semmi 

a nagy „szövetség“ történetében. 

A jelenlegi világégés az elsõ próbája volt 

az eurónak és ezt a próbát tökéletesen megbukta. 

Mindössze az eredeti 13 tagország látott 

neki saját kis szemétdombjának egyedi 

rendezéséhez. Az „egységes fizetõeszköz“ 

euro és 12 „egyenlõ jogú“ EU tagország egyaránt 

a feledés homályába merültek. 

Bebizonyosodott hogy az EU képtelen 

bármilyen krízisre közös és egységes hangon 

válaszolni. Képtelen bármilyen központi 

határozatot hozni fontos esetekben. 

Sarkozy megpróbátla ugyan felvetni ötletét 

egy harmatgyenge lekoppintásának a US 

mentõcsomagnak, de egységes akarat hiányában 

a javaslat szétfoszlott pillanatok alatt. 

Lett belõle egy újabb semmitmondó politikai 

gesztus ami még szemkitörlésre sem alkalmas. 

Az EU „törvényeket“ fumigálva elsõnek 

az írek cselekedtek saját országuk érdekében. 

100%-os garanciát vállalt az ír kormány minden 

bankjaikba befektetett pénzre. 

Igaz hogy ez homlokegyenest ellenkezik 

az EU szabályokkal, de az EU financiális 

commisszár az ír Charlie McCreevy, aki 

nem látott semmi kivetni valót a szabályok 

fumigálásában. 

Múlt hétvégén összeröffent Sarkozy, 

Merkel, Berlusconi és Brown hogy megtárgyalják 

a financiális krízist. „Legfontosabb 

hogy Európa egy hangon reagáljon“ jelentette 

ki Sarkozy ami a cikinus hipokrizmus 

magas iskolája. 

Már magában a tény hogy a négyesfogat 

és a semmire sem jó Centrális Bank reprezentálta 

mindössze az EU-t, több mint 

elgondoldtatóan fura jelenség. Hová lettek 

vezetõi a másik 23 EU országnak? Miért 

hagyták õket ki mindenestõl mintha nem is 

léteznének? 

A nagy megbeszélés természetesen semmi 

másra nem volt jó, mint sopánkodni az írek 

garanciáján aminek eredményeképpen 

eurók billiói vándoroltak Irországba más tagországokból, 

ahol nem ajánlottak fel semmiféle 

garanciát befektetõknek. A megbeszélés 

eredményeképpen nagyhangúan impotens 

határozat született arról, hogy „õk“ semmiféle 

mentõcsomagot nem írnak alá. Punktum! 

Ezután Merkel hazautazott ahol végre 

észrevette hogy a német bank szisztéma is 

teljes csõdbe került. Eredmény: azonnal kiutalt 

euró biliókat saját bankjai megmentésére. 

Magyarán ismételten hátsófelet csinált 

szájából. Az EU „egység“ felborításáról 

már nem is beszélve. 

Fordította: É.M. 

Forrás: http://www.informationclearing 

house.info/article20973.htm 

A fordító megjegyzése: Ha eddig még nem 

tudtuk volna, most napnál világosabban bebizonyosodott 

hogy a „négyek“ exclusive tulajdonuknak 

tartják az EU karámot, ahol a 

„többiek“ mindössze a piac gyarmat szerepét 

tölthetik be. Beleszólási lehetõségük a nagyok 

határozataiba nulla. Mindössze engedelmeskedhetnek 

minden olyan EU szabálynakamiCSAKrájukvonatkozikdenema 

„nagyokra“. Példának lásd a libamájat. Persze 

a lélegzetvételtõl kezdve hosszú lenne leírni 

összes példáját a brüsszeli bürokrácia 

folytogató hatásának a lenézett „keletiekre“. 

Vajon miért kellett nekünk nyakat törve 

bemenni a karámba? Mire volt jó az elolvasatlan 

EU alkotmány (sic) lihegve történõ 

aláírása? Mi hasznunk volt vagy lesz valaha 

is ötödrendû EU tagságunkból?? 

Forrás: Christopher Booker – „Daily Mail’ 

8 jó ha figyelünk

Mottó: Grün megérkezik Amerikába, sétálgat Manhattanben, és egyszer csak meglátja 

régi jó komáját, Kohnt, aki fõtt kukoricát árul a Chase Manhattan Bank elõtt. Odamegy 

hozzá, és üdvözli: – Szervusz, Kohn, de jó, hogy látlak, látom, neked beütött az 

üzlet. Én most érkeztem Amerikába, és mi tagadás, nincs egy vasam se. Nem tudnál 

kisegíteni tíz dollárral? 

– Grün, én nagyon szívesen segítenék, de sajnos nem lehet, ugyanis szerzõdést kötöttem 

a Chase Manhattan Bankkal. 

– Te?! Miféle szerzõdést? 

– Hát megállapodtunk, hogy õk nem árulnak kukoricát, én pedig cserébe nem adok 

kölcsön. 

Hát így. Aztán némiképp módosult a 

helyzet. Az amerikai bankok elkezdtek kukoricát 

árulni, Kohn meg kölcsönadni. Az 

eredmény itt van a szemünk elõtt, méghozzá 

totális pénzügyi válság formájában. 

S most Amerikában erõsödik az antiszemitizmus, 

olvasható a hírekben. Csúnyákat 

írogatnak a népek különféle internetes fórumokon 

a zsidókról, sõt már antiszemita tüntetés 

is volt New Yorkban, bár azt idehaza elhallgatták. 

Azért olyan nagyon, ugye, nem csodálkozik 

ezen senki sem, legfeljebb, ha szemforgató és farizeus. 

Mert aki tudni akarta és akarja, milyen 

az igazi antiszemitizmus, jól teszi, ha ellátogat 

Amerikába. S olvasgatja kicsit a bronxi falfirkákat 

a fekete negyed házfalain vagy késõ este, 

néhány sör felszabadító hatása után, elbeszélget 

kicsit néhány wasppel (white, anglo-saxon, 

protestant). S ha ez nem elég, érdemes figyelmesen 

végighallgatni, hogy a közép-nyugati 

redneckek miképpen nyilatkoznak a zsidókról. 

Mindjárt ki fog derülni, hogy az igazi, mély, tõrõlmetszett 

antiszemitizmust mi idehaza még 

csak meg sem közelítjük… 

S most bizony durvul a helyzet. Mert a 

brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall 

Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, 

telhetetlensége és felelõtlensége összeomlásba 

sodorta az amerikai pénzügyi világot. 

S persze ezen keresztül az egész földtekét. 

Mire jön az amerikai kormány, az 

állam, és hétszázmilliárd dollárt töm bele a 

rendszerbe, hogy megmentse a bankokat. 

Hétszázmilliárd dollár. 

Ez öt esztendõ teljes magyar nemzeti 

összterméke. S ezt most az amerikaiak zsebébõl 

húzták ki. Úgy nagyjából minden 

amerikai fizet most négyezer dollárt, hogy 

ne legyen újra gazdasági világválság. A népek 

meg csúnyákat írogatnak a zsidókról az 

internetes fórumokon – nahát! 

Amúgy pedig ismerjük a régi tételt, miszerint 

ha egy lepke meglebbenti a szárnyát Japánban, 

abból földrengés lehet Amerikában 

– nos, az amerikai pénzügyi válság természetesen 

végigsöpör a világon. Nyugat-Európa 

bankjai sorra jelentenek csõdöt vagy 

csõdközeli helyzetet, s az államok mindenütt 

kénytelenek beavatkozni. Belgiumban államosítják 

(mondom: államosítják!) az egyik 

legnagyobb kereskedelmi bankot. A britek 

külön testületet hoztak létre, amely a válságot 

próbálja kezelni, a német Hypo Real 

Estate hét végi meglepetésként jelentett csõdöt, 

szóval nyakunkon az egész. 

Mindeközben nézem vasárnap a tévét, Baló 

György kérdezgeti Fekete Jánost és Bajnai Gordont, 

hogy akkor most mi lesz. Fekete János elmondja, 

hogy bizony baj lesz, mert például a 

devizapiaci folyamatok kiszámíthatatlanok, s 

ha a forint–euró-árfolyam másképpen alakul, 

magyarán, mondjuk, hirtelen háromszáz forint 

lesz egy euró, vagy még drágább, ak kor mindazok, 

akik devizaalapú hitelben adósodtak el, 

nagy bajban lesznek. Ez a „nagy baj“ azt jelenti 

magyarul, hogy egy csomó honfitársunk nem 

fogja tudni fizetni a havi törlesztõrészleteket a 

lakására vagy házára. S akkor a bank majd viszi 

a lakást vagy a házat. 

Bajnai Gordon pedig belemondta a vasárnap 

estébe a következõ mondatot: „Válság 

van, divatba jön az erõs állam.“ 

Nahát! De hiszen mi azt hallgatjuk hosszú, 

sivár, meddõ és elviselhetetlen MSZP– 

SZDSZ-évek óta, hogy az államot le kell építeni, 

államra nincs szükség, az állam rossz gazda, s 

majd a piac mindent rendbe tesz. „Privatizáció, 

liberalizáció, dereguláció“ – ez a törvény, ez az 

új istenség. Aki ezt tagadta, vagy akár kétségeit 

merészelte hangoztatni, megnézhette magát. S 

most, hogy a szent piac s annak baromi hozzáértõ 

irányítói csõdöt mondtak, most persze jöjjön 

az állam, és tegyen rendet. 

S miközben az amerikai állam hétszázmilliárdot 

pumpál a pénzügyi rendszerbe az adófizetõk 

pénzébõl, hogy rendbe tegye valahogy, 

amit a brooklyniak meg a Wall 

Street-iek elszúrtak, miközben egész Nyugat-Európa 

ugyanerre készül, s miközben 

várhatóan nálunk is ez lesz a helyzet, eközben 

Kornai professzor azt mondja, hogy nem 

helyes, ha az állam kisegíti a kórházakat, 

mert ezzel elõsegíti a kórházak felelõtlen gazdálkodását. 

Ugye, drága barátaim, elég nehéz 

higgadtnak maradni? Ugye, érthetõ, ha 

Bronxtól a Deák térig mindenkinek ökölbe 

szorul a keze. 

Még az ántivilágban, Kádár idején járta 

egy vicc. Természetesen suttogva terjedõ 

vicc volt, s leginkább az MSZMP KB tagjai 

meg a megyei párttitkárok mesélgették egymás 

között, amikor jól berúgtak valamelyik 

hétvégi összetartáson. 

A vicc így szólt: mi a különbség a kommunizmus 

és a kapitalizmus között? Lényegében 

semmi. Mindkettõt a zsidók találták 

ki, csak az egyiket nekünk, a másikat meg 

önmaguknak… 

No, most már legalább elmondhatjuk, 

hogy belekóstoltunk mindkettõbe. S úgy 

tûnik, egyik sem az igazi. Itt az ideje kitalálni 

valami harmadikat. Közösen és mindannyiunknak 

– amíg nem késõ. 

Bayer Zsolt, fõmunkatárs 

jó ha figyelünk 9

– avagy ránk zúdult a válság – 

Elkeseredetten figyelem a jelenlegi pénzügyi-gazdasági 

eseményeket. Nem azért, 

ami történik – bár ez önmagában is rettenetes 

-, hanem azért, mert újra és újra becsapják 

az egyszerû embereket. Mit is mondtak 

a 70’-es évek végén? Akik akkor már felnõtt 

korban voltak, emlékezhetnek rá, 

hogy büszkén hintették a port az akkori 

kommunista vezérek, hogy „minket a kapitalizmus 

válsága nem érint“, miközben dúlt 

az olajválság (ez is mesterséges volt, mert 

mint láttuk, utána is beindult a gazdaság). 

Most, a kommunista sztereotípia újra megjelent. 

Néhány nappal ezelõtt még nagyképûen, 

és rezzenéstelen arccal jelentették be, 

hogy Magyarországot a pénzügyi válság 

nem fogja lényegesen érinteni. Ma már komoly 

válságról, várható befagyasztásokról, 

és növekvõ munkanélküliségrõl szólnak a 

hírek. Mint ha nem lenne máris óriási a 

munkanélküliség! 

De mi is várható egy olyan kicsi és nyitott 

gazdaságú országban? Bennünket a világ 

minden pénzügyi-gazdasági folyamata 

igenis érint! 

Évekkel ezelõtt leírtam, elmondtam baráti 

körökben, hogy hamarosan óriási pénzügyi 

összeomlás lesz a világban, s ezt követi a gazdasági 

válság is. Miért gondoltam ezt akkor? Mert a 

bõvített újratermelés nem a fenntartható fejlõdés 

útja. Ugyanis ahhoz, hogy az mûködjön, bõvített 

újrafogyasztásra van szükség, ami elõbbutóbb 

a lakosság könnyelmû eladósodásához vezet 

(lásd hihetetlenül csábító hitelek nyújtása, 

ami könnyelmû költekezésre ösztönzi az embereket), 

s egy idõ után képtelenek lesznek fizetni 

a kölcsönöket. Márpedig bármilyen termelés 

csak akkor mûködik, ha vannak fogyasztók. A 

kölcsönök fizetési becsõdölése a pénzügyi rendszer 

összeomlásához fog vezetni, s ezt automatikusan 

követi a gazdasági válság, hiszen eltûnik a 

fogyasztó, a vásárlói erõ! Sajnos, bejött! 

Ma – sokadszor esik meg velem – jönnek a 

vélemények, hogy mennyire igazam volt. Nem 

vagyok én ettõl olyan boldog, sõt. Bárcsak tévedtem 

volna. 2005-ben is leírtam a FIDESZ 

illetékes vezetõinek, hogy a gazdaság fellendítése 

csak az adók és járulékok csökkentésével, s 

hazai kis-, közép- és nagyvállalkozók által végzett 

nagy beruházások (azaz munkahelyteremtések) 

beindításával valósítható meg! Mit 

mondanak mostanában? Ugyanezt! 

Elkeserítõ, hogy tehetségtelen, hozzá nem 

értõ, politikai impotensek (és valódi bûnözõk!) 

vezetik ezt az országot! 

De kik is ezért a felelõsek? Mi, a választók! 

Mi engedjük immár lassan húsz éve, 

hogy kifosszanak, meggyalázzanak és hülyítsenek 

bennünket. Hová lett az õsi okos 

magyar józanész? Honfitársaim! Ideje lenne 

már talpra állnunk! 

Isten óvja Magyarországot! 

Czakó István 

David Duke a Wall Street-nek nyújtott 700 milliárdos mentõcsomagról 

Ahogy korábban megjósoltam, a Kongresszus engedelmesen megszavazta 

a 700 milliárd dolláros segélycsomagot, amely a történelem 

legnagyobb rablása. Most már remélhetõleg az amerikaiak számára 

is világossá válik, hogy nincs már minket képviselõ kormány 

ebben az országban. Elõzõleg mindegyik kongresszusi képviselõ azt 

jelezte, hogy választói túlnyomó része ellenzi a csomagot. Közülük 

majd mindegyik azt mondta, hogy választói 95%-a nem ért egyet 

vele. Ennek ellenére a csomag mégis átment, mert Amerikát a szélsõséges 

zsidó elit irányítja, nem az Egyesült Államok népe. 

Ez (mármint a zsidó elit – ford. megjegyzése) magába foglalja a 

legerõsebb zsidó érdekvédelmi csoportot, az AIPAC-ot (American 

Israel Public Affairs Committee = Amerikai Izraeli Közügyek Bizottsága), 

amely a Washington Post szerint mindkét fél (republikánusok 

és demokraták) kampányát finanszírozza, uralja a Wall 

Street-i nemzetközi cégeket és a Szövetségi Jegybankot ahogy azt a 

Goldman Sachs és Bern Bernanke jegybankelnök illusztrálja. Teljes 

uralma és befolyása alatt tartja a tömegtájékoztatást, hogy a 

zsidó célokat támogassák, bárhová is vezessen a folyamat. 

A lobbi belesodort minket az iraki háborúba és az izraeli bûntettek 

évek óta tartó támogatásába, Amerika valódi érdekei ellenében. Szabályosan 

rákényszerített az Egyesült Államok ellen irányuló izraeli 

terrorizmus fedezésére is. Most pedig egy hatalmas kettõs lopáshoz 

vezetett. Õk egyrészt eredetileg több százmilliárd dollárt loptak el a 

gazdaságtól a jelzálog-csalással, és most további százmilliárdoktól 

fosztanak meg a pénzügyi mentõcsomaggal Isten óvja Amerikát! 

Dr. David Duke A lousianai képviselõház korábbi tagja 2008. október 3. 

George Bush halált érdemel, amiért hamis bizonyítékokra hivatkozva rángatta bele az országot a Huszein elleni háborúba – állítja 

Vincent Bugliosi. És mit érdemel egy saját országának állampolgáraira a szó szoros értelmében rátámadó, a választást csalással nyerõ, 

az országot eladó és tönkretevõ kormányfõ? – tehetnénk fel mi a kérdést. 

Ez „az amerikai történelem legsúlyosabb bûnténye“, amiért a tettesnek, a leköszönõ elnöknek bíróság elõtt kell felelnie – írja Bugliosi 

Bûnvádi eljárás George W. Bush ellen gyilkosság miatt címû könyvében. Az utóbbi években idõnként felmerült, hogy az elnököt 

bíróságon kívüli vádemelési eljárással (impeachment) kellene elmozdítani hivatalából. A demokraták körében némi támogatása mindig 

volt az ötletnek, de a többségük inkább elutasította, mert az alkotmány értelmében Bush-t az alelnök követné, aki a még nála is 

rosszabbnak tartott neokonzervatív Dick Cheney. 

Az impeachment Bugliosi szerint „viccnek is rossz“. Ha egy olyan elnök ellen, mint Bill Clinton, impeachment eljárás indulhat egy szexaffér 

eltussolása miatt, „akkor mit kezdjünk egy olyan elnökkel, aki hazugságokkal háborúba sodorta az országát?“ – teszi fel a kérdést Bugliosi. 

A hamarosan lelépõ elnököt bíróság elé kellene állítani, és a vádhatóságot képviselõ ügyésznek halálbüntetést kellene javasolnia – válaszol 

új könyvében a 74 éves volt ügyész, aki 21 gyilkossági ügyébõl 21-et megnyert, börtönbe juttatta többek között Charles Mansont, 

Amerika egykoron rettegett sorozatgyilkosát, és már kilenc kötetet publikált. 

MTI nyomán 

10 jó ha figyelünk

Emlékezzünk rá, hogy Magyarországon is 

volt bankkonszolidáció! Az állam az állampolgárok 

adóforintjaiból tette újra mûködõképessé 

azokat a bankokat, amelyek felelõtlen 

hitelezés, például állami vagyonok 

privatizációjához felvett, de vissza nem fizetett 

egzisztenciahitelek nyújtása miatt kerültek 

csõdhelyzetbe. Az állami beavatkozás 

hatására a bankok és a hitelt felvevõk 

egyaránt jól jártak. A bankok tovább mûködhettek, 

a hitelt vissza nem fizetõk pedig 

megtarthatták a megszerzett vagyont. Valójában 

vagyonátcsoportosítás történt: az 

állami forrásokból kerültek át pénzek egy 

szûk körhöz. A rossz gazdálkodás miatt 

csõdbe jutott bankokat megsegítette az állam, 

bizonyítva, hogy az a liberális tétel, 

amely szerint csak a magántulajdon mûködhet 

hatékonyan, nem igaz. Mert ha igaz 

lenne, akkor a magánbankok nem szorultak 

volna állami segítségre. 

Hasonló a helyzet most az Egyesült Államokban, 

ahol Bush elnök kezdeményezésére 

éppen az amerikai pénzintézetek megmentésérõl 

vitatkozik a kongresszus. A brit The 

Economist szeptember 27-i száma így fogalmaz: 

„Piac úr a kongresszus elé járult“, azaz a 

magáncégek az államtól várják, hogy mentõövet 

dobjon nekik. A tervezett hétszázmilliárd 

dolláros megsegítõ csomaggal, amely 

összeg az amerikai nemzeti jövedelem körülbelül 

hat százaléka, az állam részben tulajdonosává 

válhat a rosszul gazdálkodó pénzintézeteknek. 

Így a bankok nem mennek csõdbe, 

újra lesz pénzük, és folytathatják a hitelezést. 

Rossz gazdálkodásuk követelményeit az állam 

magára vállalja. 

Igaz, ennek a lépésnek messzemenõ következményei 

lehetnek. Megnõhet az állami 

költségvetés hiánya, ami adóemelésre vagy a 

kiadások csökkentésére kényszerítheti az 

amerikai kormányt. Például kevesebb juthat 

kutatás-fejlesztésre, ami a fejlesztési versenyben 

az amerikai gazdaság lemaradását hozhatja. 

Az is kérdéses, hogy mit tud majd az állam 

kezdeni a megvásárolt bankpapírokkal. 

Megfelelõ értéken tudja-e majd továbbadni 

õket késõbb, amikor a bankok mûködése 

már rendbe jön. Ha egyáltalán rendbe jön, 

hiszen erre sincs biztosíték. Ha pedig nem, 

akkor fennáll a veszélye, hogy a pénzügyi válság 

átcsap Európába, így hozzánk is. Ennek a 

jelei már érzékelhetõk, hiába jelentette ki 

Veres János pénzügyminiszter, hogy a magyar 

bankrendszer stabil, mi nem vagyunk veszélyben. 

A helyzet az, hogy valójában nincs 

magyar bankrendszer: a nálunk mûködõ 

bankok döntõ többsége külföldi bankok leányvállalata. 

Ha pedig az „anyacégük“ bajba 

kerül, azt a „leányok“ is meg fogják érezni. A 

szokásos szocialista optimizmust – emlékszünk, 

a rendszerváltás elõtt is hallhattuk, 

hogy az olajárrobbanás meg fog állni a magyar 

határnál – a gazdaságnak nem szokása 

figyelembe venni. 

De, visszatérve az amerikai helyzetre, a 

szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a 

bankok kimentésével a kapitalizmus alapelve, 

a tisztességes piaci verseny sérül. A piaci 

verseny lényege ugyanis az, hogy a rosszul 

gazdálkodó, rosszul vezetett cégek elbuknak 

a versenyben. Ezért az amerikai mentõöv 

versenyhátrányba hozza azokat a bankokat, 

amelyek nem kapnak segítséget saját államuktól. 

Egyben mentesíti a rossz gazdálkodás 

következményei alól a bankok vezetõit, 

akik, miközben csõdbe vezették cégüket, óriási 

magánvagyont halmoztak fel. Az egyik 

bajba jutott pénzintézet, a Goldmann Sachs 

elnöke például napi kétszázezer dollárt – azaz 

kb. napi harmincmillió forintot – keres. Ez 

pedig már komoly erkölcsi kérdéseket is felvet, 

még akkor is, ha vannak olyanok, akik 

szerint a piac, a gazdaság, valamint az erkölcs 

egymástól független fogalmak. 

A legmagasabb fizetések egyébként nálunk 

is a bankszektorban vannak, amit nem 

a bankok jó munkája indokol. Közismert, 

hogy a bankszektor átlagon felüli nyereségességét 

nem a jó gazdálkodás, a korszerû 

vezetési színvonal, hanem – mások mellett 

– szabályozási problémák, például az alacsony 

betéti kamatok és az esetenként az 

uzsorakamat kategóriájába sorolható hitelkamatok 

különbsége meg az ügyfelek erõteljes 

kiszolgáltatottsága okozza. 

A pénzügyi szektor gyenge mûködése természetesen 

minden országban gátolja a gazdaság 

fejlõdését. Az amerikai központi bank, 

a Fed elnöke megállapította: az amerikai gazdaság 

érrendszerét képezõ pénzügyi rendszer 

bedugult, ezért bármikor bekövetkezhet az 

infarktus. Ez a gazdaság nyelvére lefordítva 

azt jelenti, hogy elapadnak a pénzforrások. 

Ha nincs elérhetõ hitel, akkor a termelõvállalatok 

nem tudnak beruházni, nem tudnak 

munkahelyeket teremteni, sõt inkább elbocsátásokra 

kényszerülhetnek. Ez a fogyasztás 

csökkenésével jár, ami visszaveti a termelést. 

A folyamat vége a recesszió lehet. 

Hogyan hathat ránk az amerikai gazdaság 

válsága? Például úgy, hogy a német export 

jelentõs része irányul az Egyesült Államokba. 

Ha a német export az amerikai gazdasági 

gondok miatt csökken, romlanak a 

német gazdaság növekedési esélyei. A szakemberek 

2009-re a német gazdasági növekedés 

jelentõs lassulását – csak 0,5 százalékos 

növekedést – jósolják. Ez pedig drámai 

hatással lehet az egyébként is alacsony magyar 

gazdasági növekedésre. Merthogy a 

nálunk mûködõ cégek legfõbb exportpiaca 

éppen Németország. A világban zajló gazdasági 

változásokból levonhatjuk a következtetéseket: 

igazolódik, hogy a neoliberális, 

pénzközpontú gazdaság nem mûködik 

jól. A magáncégek is csõdbe mehetnek, tehát 

nem igaz az a neoliberális tétel, amely 

szerint mindent privatizálni kell, mert csak 

a magántulajdonosok „jó gazdák“, az állam 

nem. Végül pedig, ismételjük meg, nem 

bízhatunk abban, hogy a változások negatív 

hatásai megállnak a magyar határnál. 

Mindezek miatt sürgõsen olyan gazdaságpolitikai 

fordulatra van szükség, amely jelentõsen 

csökkenti a spekulatív tõke szerepét a 

magyar gazdaságban, és erõsíti a termelés, 

ezen belül is a hazai kis- és közepes vállalatok 

szerepét. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha saját 

értékeinket, a termõföldet, a vizet, a hazai 

energiaforrásokat magyar kézben tartva a vidéki 

Magyarország megerõsítésén munkálkodunk. 

Forrás: magyarhirlap.hu 

„CSODA, HOGY OBAMÁT MÉG NEM ÖLTÉK MEG“ 

A volt kubai elnök egy interneten megjelent kommentárjában „kész csodának“ nevezte, hogy az amerikai elnökválasztás demokrata-párti 

jelöltjét, Barack Obamát még nem gyilkolták meg. 

Fidel Castro szerint ugyanis „az Egyesült Államokban mélységes a rasszizmus. Sok millió fehér képtelen azt elfogadni, hogy egy fekete 

politikus, feleségével és gyermekeivel beköltözzön a Fehér Házba, amelynek a neve is az, hogy fehér“ – vélekedett a volt elnök. 

A betegeskedõ Castro, aki idén átadta hatalmát testvérének Raulnak, Obamáról szólva úgy vélekedett, hogy a demokrata politikus 

olyan férfi, aki „derûsen tekint ellenfelére és kineveti annak retorikai támadásait.“ A veterán kubai forradalmár minderrõl azután jelentetett 

meg kommentárt, hogy John Lewis emberi jogi aktivista szerint a republikánus John McCain gyûlöletet kelt Obama ellen. A 

legfrissebb közvéleménykutatások szerint egyébként az afroamerikai politikus vezet a népszerûségi listán. 

Fidel Castro McCainnel kapcsolatban a konzervatív politikus a tengerészeti akadémián elért rossz eredményein gúnyolódott, alelnök-jelöltjérõl, 

Sarah Palinrõl pedig azt írta, hogy az asszony „semmirõl sem tud semmit.“ 

jó ha figyelünk 11

„A nagy aljasságokhoz mindig kellenek értelmiségiek 

is.“(Konrád György) 

A magyar politikai elemzés lángeszû, és elfogulatlan 

(!) aranytollú, a bal-lib sajtóban 

rendszeresen Orbán Viktort gyalázó etalonja: 

Debreczeni József. Õt egy idegenbe szakadt 

hazánk fia elfogulatlan publicistának tartja. 

Most a 168 órában publikált hosszú írást Orbán 

Viktor amerikai útjáról, Parasztvakítás 

címmel. Az írással különösebben nem kívánok 

foglalkozni. Süt belõle a legnagyobb ellenzéki 

párt elnöke elleni gyûlölet.Hozzá teszem, 

hogy a jelenlegi miniszterelnököt a külön 

utas orosz, sõt Putyini politikájáért már jó 

ideje nem fogadják az Államokban. 

Nézzük meg néhány írását ennek az elfogulatlan 

közírónak. Néhány gyöngyszemet. 

„A Fidesz – MDF támogatottsága decemberre 

felülmúlja az MSZP-ét, ami azt jelenti, 

hogy az ellenzék két évig tartó vezetése 

után ismét a kormányoldal tûnik a választások 

esélyesének, a baloldal pedig tanácstalannak 

és bénultnak. Ebben a helyzetben 

hoz éles fordulatot a Gyurcsány kezdeményezte 

akció. Amelynek nyomán Medgyessy 

és maga Kovács is váratlanul szembefordul 

a megállapodással, majd beindul 

az MSZP propagandagépezete. A gátlásosnak 

aligha nevezhetõ manõver legfõbb célja 

a ‘23 millió román munkavállaló’ beözönlésétõl 

való – valójában alaptalan – 

félelmek felkeltése." (Debreczeni J: Az új 

miniszterelnök, 209-210. old.) 

„Hogy nem szabad feladni, és kérünk engedélyt 

arra, hogy ezt a köteles dolgot elindítsuk. 

Ezt még meg kell próbálni, ennek 

még lehet hatása. És összerakjuk. Kitaláljuk 

Szili Kati szerepét. Fölhozatjuk még aznap 

reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk 

a sajtónak. Szili Kati félig oldalra 

hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy 

ez milyen borzasztó. Nagyszombaton 

Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít 

mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az 

SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles 

tüntetés.” (uo. 211-212. old.) 

„Az ellenzéki pártok a kormány ellenfelei, 

akikkel szemben nem védekezni kell, 

hanem akiket folyamatos támadás alatt kell 

tartani."(uo. 214. old.) 

Alkalmazza is ezt a taktikát a legnagyobb 

szocialista párt, amely már kissebségben 

kormányozz. Ha a neves közíró írta azt a nevezetes 

könyvet a legdemokratikusabb miniszterelnökrõl, 

akkor tudnia kellett neki, 

hogy ezért ez nem fair. Ha meg diktálták, 

akkor rendben van. Mert szó van még abban 

a sikerkönyvben köztisztviselõk megvásárlásáról 

is. 

A neves közíró munkássága röviden öszszefoglalható. 

1. Orbán Viktor, aki egy személyben a 

kirekesztés, az antidemokrácia, és a 

populizmus megtestesítõje. Õ hatalommániás. 

Utóbbinak pedig már egyenes következménye, 

hogy Orbánnal szemben bármilyen 

eszköz megengedhetõ, hogy megakadályozzák 

a hatalomba való visszatérését. 

2. Gyurcsány Ferenchez fogható államférfi 

csak egyszer állt Magyarország élén. Mégpedig 

maga Gyurcsány Ferenc. Aki csak a 

népének él. Éjjel is meg nappal is. (Kossuth 

Lajost sajnos Széles Gábor lefoglalta már 

másnak. Nem volt szerencsés választás.) 

3. Az õszödi beszédet a jobboldal durván kiforgatta! 

Szereti párhuzamba állítani Kövér 

László köteles beszédének szocialista interpretációjával. 

Pedig annak az õszödnek alapvetõen 

pozitív üzenete van. Érezzük is az óta is. 

A jól bevált módszer: egyszerûen nem 

beszélünk a bársonyos miniszterelnökrõl, 

õszödrõl, a hatéves kormányzásról, a folyamatos 

kudarcsorozatról. Ehelyett kizárólag 

az ellenségrõl, azzal a ki nem mondott, de 

mindenki által értett üzenettel, hogy az õ 

legyõzése mindennél fontosabb cél. Mert 

mondjuk arról nem olvastam még az elfogulatlan, 

és abszolút hiteles közírótól egy szép 

kis eszét, hogy 2007-ben a megszorító intézkedések 

közepette is 900 milliárddal nõt az 

államadóság. Ezt nehéz az ellenzékre kenni. 

Megdöbbentõ kijelentéseket tett nemrégiben 

egy nagyváradi fórumon Nyakó István, 

az MSZP szóvivõje és Ujhelyi István, a 

párt országgyûlési képviselõje arról, hogy a 

szocialisták milyen alattomos eszközöket 

vetnek be kampányaikban. A végtelenül 

demokrata szocialista szóvivõ kifejtette: 

„Minden szavazat számít. Az meg, hogy hogyan 

szerezzük meg, soha ne derüljön ki. Ha 

szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget 

kell keresni, ha nincs, akkor 

démonizáljunk valakit, mert ma már csak 

ettõl mennek el szavazni az emberek." 

Ez elfogulatlan és pártatlan közírók szerint 

is etikus. NESZE NEKED MAGYAR 

CHARTA! Nesze neked demokrácia! Miniszterelnököstõl, 

közíróstól. 

Nyakó István még azt is mondta: „Lényegében 

mindig két tábor van, az egyik lehülyéz 

és lopással vádol, a másik a te táborod. Nos, 

csak az utóbbit kell figyelembe venni, nekik 

kommunikálunk, õket kell megtartani, a másik 

oldalt úgysem lehet soha meggyõzni." A 

szóvivõ szerint ma már csak a bulvársajtón 

keresztül lehet eredményeket elérni a lakossággal 

folytatott kommunikációban, mert az 

a legolvasottabb. „Az újságíróval egymásra 

vagyunk utalva. Vagy adsz neki hírt, vagy kitalál 

õ valami hülyeséget. Nos, akkor meg tálalj 

inkább te valami hülyeséget neki! Ha politikát 

akarunk eladni és mozgósítani, azt, 

sajnos, a bulvársajtóban lehet leginkább, 

mégpedig rövid üzenetekkel" – magyarázta a 

tennivalókat a szóvivõ. 

Ujhelyi István a szocialisták terveit is vázolta: 

„Mi azt fogjuk hangsúlyozni, hogy az 

MSZP tudja, mit kell tennie az országért, és 

mutogatunk a Fideszre, hogy jövõkép nélküli. 

Õk meg azt fogják hangsúlyozni, hogy 

mi mindent elrontottunk.” 

Nyakó Istvántól azt is megtudhatta a 

nagyérdemû, hogy az MSZP-nek hitelességi 

problémái lesznek, mert nem tudja ellensúlyozni, 

hogy a Fidesz hangszóróiból az õszödi 


eszéd azon tíz másodperce fog állandóan 

menni, amely szerint hazudtunk és elkúrtuk. 

Igazából nem tudom erre a megoldást – 

mondta a szóvivõ. 

Nyakó úr és a közíró urak is tévedhetnek. 

Az MSZP-nek már hitelességi problémái 

vannak. Õszöd óta egyre nagyobbak. A 

megoldás is egyszerû lett volna, ma már 

sokan tudjuk. 

A neves közíró szinte minden bajért, 

megosztottságért a Fidesz elnökét ostorozza. 

De hát nézzük már meg az MSZP 

1998-as pártigazgatója és az akkori kampányának 

irányítója Tóbiás József egy irományát. 

A Horn kormány a Fidesztõl elszenvedett 

választási veressége után született ez a 

demokratikus mû. 

Nézzünk néhány jellemzõ idézetet a bõ 

háromoldalnyi irományból: 

„A szocialisták politikai munkájának fõ 

irányát az elkövetkezõ idõszakban abban látom, 

hogy kialakuljon a Kormányról (a Fideszérõl 

kiemelés LM-tõl) a diktatúraépítés 

képe, rólunk pedig a céltudatos ellenállás 

központjának képe.” 

„Politikai döntéseket kell hozni arra, 

hogy a Párt vagy az Ellenzék milyen ügyeket 

„dobjon fel" újként, „melegítsen fel" számon 

kérésként, illetve „állítson be a folyamatokba 

szemfelnyitásként.” 

„Az eddigi elemzõ, elméleti jellegû munkabizottságok 

mellett a jövõben nagyobb 

szerep jut az operatív munkacsoportoknak: 

azoknak a munkatársaknak, akik egyedi 

ügyek nyomába erednek, s megalapozzák 

azokat: adatokat gyûjtenek, irodalmat és 

sajtót összegeznek, muníciót szereznek egy 

adott kérdéshez. Mindig konkrét mazsolákat, 

üveggyöngyöket, fontos részleteket 

kell a sajtóhoz tálalni ahhoz, hogy az hír legyen. 

(...) második fázisban lehet e részleteket 

beilleszteni a diktatúra-építés folyamataiba.” 

„A jelenlegi kép a szocialistákról a nyugodt 

idõszakok szakszerû ellenzékének a 

képe. Most másra is szükség van: az érdekkonfliktusokat 

zászlóhegyre tûzõ, az adott 

témakörhöz szakértõként értõ és politikailag 

is legitim új arcokra. (...) Ki lehet alakítani 

akár a békés korszak iránti enyhe nosztalgiát 

is emberekben." (...) sajtókapcsolatokat 

kell intenzíven építeni, szervezni kell 

a cikkek megírását és elhelyezését, a médianyilvánosságot. 

El kell kezdeni beszélni a 

Kormány és a kormányfõ alkalmatlanságáról, 

a rendszer diktatórikus jellegérõl.” 

„A Parlamenten kívüli és Parlamenttõl 

független kontrollokat, reagálási lehetõségeket, 

civil kezdeményezéséket, akciókat igen 

erõsen ösztönözni, segíteni kell. (...) Alkotmánybíróság, 

ombudsman, népszavazás, polgári 

engedetlenség, sztrájk, demonstráció, 

petíció, tüntetés, köztársasági elnök, Legfelsõbb 

Bíróság, Legfõbb Ügyész, nyílt levél, 

provokatív (próba vagy tömeges) eljárásindítások.” 

Ez a modernkori szocialista demokrácia. 

Magyarul 1998 decemberében Tóbiás képviselõ 

megfogalmazta a Fidesz kormány lejáratását, 

kiásta a lövészárkokat! A teljes szöveg 

is nagyon figyelemre méltó. Interneten elérhetõ 

a HVG archívumában. 

Ennyit arról a neves közírói állításról, 

hogy a Fidesz és annak elnöke kezdte az 

árokásást, és a gyûlölködést. 

Az ilyen dolgozatoknak meg az elfogulatlan 

közíróknak is meg van a maguk sorsa. 

Vagy kiállják az idõ próbáját, vagy a trükközéssel, 

és annak kiszolgálásával a feledés 

homályába merülnek. 

Lõrincz Miklós 

Alternet alternet.org 

Naomi Wolf, Amerika egyik legismertebb feministája hátborzongató cikkben leplezi le az alternatív hírportálon azt, hogy október 1-jével 

az Egyesült Államokban 3-4 ezer katonát állítottak készenlétbe azzal a feladattal, hogy az Irakban gyakoroltak szerint zavargó tömegekkel, 

illetve egyedekkel szemben lépjenek fel, ha országos lázadás tör ki a pénzügyi válság miatt. A katonák halált okozó eszközökkel is felszerelték. 

Miután Bush az egész világot harctérnek tekinti a terror elleni globális háborúban, nyilván az Egyesült Államok is a világ része. 

Brad Sherman kaliforniai kongresszusi képviselõ elmondta: õt és társait azzal fenyegették, hogy szükségállapotot hirdetnek ki, sõt, katonai 

törvénykezést vezetnek be, ha nem fogadják el a 700 milliárd dolláros csomagot. 

NEWSMAX.com 

Joseph Lieberman szerint Barack Obama szenátor „naiv világnézete” miatt nem tudná elhatározni magát, hogy Iránt bombázza, ha arra 

kerül a sor, idézi az amerikai szenátort a jobboldali amerikai hírportál. 

THE JEWISH JOURNAL jewishjournal.com 

Wall Street, Fõ utca, Zsidó utca címmel az amerikai zsidóság hírportálján megjelenõ írásban a szerzõ bejelenti, ha politikusok továbbra is 

szembe állítják a Wall Street-et az „igazi amerikai kisvárossal”, akkor csomagol. 

(Lovas – MN) 

Tölgyessy Péter szerint Gyurcsány Ferenc ügyesen reagált, új 

helyzetet teremtett a politikában, a felelõsségben osztoztatni akarja 

az egész magyar elitet, és ha most az ellenzék nem áll be az „árvízi 

hajós“ mögé a homokzsákokat adogatni, nagyon nehéz helyzetbe 

kerülhet, nyilatkozta a Magyar Rádiónak a politikai elemzõ, volt 

SZDSZ-elnök és fideszes országgyûlési képviselõ. 

Tölgyessy Péter szerint a kományfõ az eddigi ügyetlenkedések 

után most, úgy tûnik, nagyon jó irányba mozdult el, és még Orbán 

Viktort is felülmúlta. Helyzetbe hozta ugyanis az ellenzéket, amikor 

azt mondja neki: álljatok be adogatni a homokzsákokat a nemzettel 

együtt. Tölgyessy errõl a Magyar Rádiónak nyilatkozott. 

Az ellenzék ezzel komoly csapdahelyzetbe kerül, ha ugyanis továbbra 

is azt mondja, hogy nem áll szóba Gyurcsánnyal, az az emberek 

szemében önzõ pártérdeknek tûnik a mostani helyzetben, ha 

pedig beáll, azt jelzi, hogy egyetért a kormányfõvel. 

Az, hogy a Fidesz idõt kért, és azt mondja, nem kapta még meg a 

meghívót a nemzeti csúcsra, nyilvánvalóan csak idõhúzás, egyelõre 

nem tud, mit kezdeni ezzel a helyzettel. 

Az is biztos, mondja Tölgyessy, hogy az SZDSZ szerepe is átértékelõdött, 

mert Gyurcsány érvényesíteni tudta hegemóniáját a liberálisok 

fölött, akiknek most oda kell állniuk az MSZP mellé, ebben 

a helyzetben ugyanis szó sem lehet elõre hozott választásokról. 

Sõt, teszi hozzá az alkotmányjogász, az MDF is belesodródni látszik 

a Gyurcsány Ferenc vezette világba. Ugyanakkor, teszi hozzá 

Tölgyessy, miközben már két év telt el a megszorítások jegyében, 

nyilvánvaló, hogy a válság most elviszi az adócsökkentést, és legalább 

fél évig nem fognak nõni a nyugdíjak sem, ilyenkor pedig a 

választók nagyon keményen büntetnek, ami egy nagyon súlyos 

MSZP-vereséghez is vezethet. 

Forrás: Index 


A zsidó nép fogalma mesterséges találmány, állítja a történész 

Senki sem lepõdött meg jobban, mint maga 

Shlomo Sand, hogy tudományos könyve tizenkilenc 

hétig az izraeli sikerkönyvek listáján 

szerepelt, és a történelem professzor sikeres 

lehetett, annak ellenére, hogy könyve 

megkérdõjelezi Izrael legnagyobb nemzeti 

tilalmát. 

Dr. Sand szerint a zsidó nemzet fogalma 

– amely indoklásul szolgált arra, hogy a zsidó 

nemzetnek szüksége van egy biztonságos 

lakhelyre – nem más, mint egy valamivel 

több, mint száz évvel ezelõtt kitalált mítosz. 

Mint ismeretes, Izrael állam létrehozásának 

szükségességét, ez a mítosz támasztja alá. 

Dr. Sand, a Tel Aviv Egyetem professzorának 

szûkebb szakköre Európa történelme. 

Dr. Sand jelenlegi könyve a történelmi, és a 

régészeti kutatások eredményeinek széleskörû 

alkalmazására épül. A könyv nem 

csak a zsidó nemzet fogalmának valószerûségét 

vonja kétségbe, hanem több – ugyanolyan 

ellentmondó állítást is tartalmaz. 

Dr. Sand többek között azt is állítja, hogy 

a zsidókat soha sem ûzték ki a Szent Földrõl, 

s a mai zsidók többségének nincs történelmi 

kapcsolata azzal a földdel, amelyet ma Izraelnek 

neveznek. Dr. Sand szerint, a mai Izraelnek 

a palesztinokkal való jelenlegi viszályának 

kérdésében, az egyedüli politikai megoldás 

a zsidó állam megszüntetése. 

Úgy tûnik, hogy a „Hol, és mikor találták 

fel a zsidó nép létezését?” c. könyv izraeli sikerének 

története megismétlõdik világszerte. 

A múlt hónapban megjelent francia fordítás 

rohamosan fogy, és máris három utánnyomást 

igényelt. 

A könyvnek, egy tucat másnyelvû fordítása 

is folyamatban van. A könyvnek az 

Amerikai Egyesült Államokban jövõre tervezett 

kiadással kapcsolatban, a Verso Kiadó, 

az Izraeli Lobby részérõl támasztott 

nehézségekre számít. 

A szerzõ szerint, Izraelben, ha nem is üdvözlik 

a könyv megjelenését, legalább érdeklõdnek 

a könyv mondanivalója iránt. 

Tom Segev, Izrael egyik kiemelkedõ újságírója 

„lenyûgözõnek, és állásfoglalásra 

késztetõnek” nevezte a könyvet. 

Dr. Sand szerint, a saját kollégái húzódoznak 

a könyv következtetéseinek általános elfogadásától. 

A fentiektõl egyedül Israel 

Bartal, a Jeruzsálemi Héber Egyetem, zsidó 

történelem tanára. Bartal, a Haaretz izraeli 

napilapban nem tett különösebb erõfeszítést. 

Dr. Sand érveinek, és bizonyítékainak megdöntésére. 

Bartal e helyett a történelmi szakmát 

védelmezte, és azt igyekezett bizonyítani, 

hogy az izraeli történészek ezekben a kérdésekben 

nem olyan tudatlanok, amint azt 

Dr. Sand állítja. 

A könyv ötlete régen megszületett, 

mondja Dr. Sand, de mindmáig várt vele. 

„Nem állíthatom, hogy különösebben bátor 

lettem volna, a könyv megjelenését illetõleg. 

” „Megvártam, amíg rendes egyetemi tanári 

státust szereztem. Izraelben nagy ára van annak, 

ha valaki ilyen, és ehhez hasonló nézeteket 

terjeszt.” 

Dr. Sand fõ érve szerint valamivel több 

mint száz évvel ezelõtt a zsidók csak a közös 

vallás alapján tekintették magukat zsidóknak. 

A huszadik század elején a cionisták elvetették 

ezt a nézetet, és a nemzeti történelem 

megalkotásához láttak – amely arra az 

kitalált állításra épült, hogy a zsidók a vallástól 

függetlenül is önálló népként léteztek. 

Dr. Sand szerint, a zsidóknak, a vallási 

alapú meghatározása alapján, a judaizmus 

eszméjétõl idegen volt az a gondolat, hogy a 

zsidóknak vissza kell térniük az Ígéret Földjére. 

„A cionizmus megváltoztatta Jeruzsálem 

gondolatát. A cionista mozgalmat megelõzõen, 

a szent helyek a vágyakozás helyeit jelölték 

meg, nem pedig a tényleges lakóhely 

lehetõségét. A zsidók 2000. évig nem azért 

maradtak távol Jeruzsálemtõl, mert oda 

nem volt lehetõségük visszatérni, hanem 

amiatt, mert vallásuk megtiltotta nekik az 

oda való visszatérést a messiás eljöveteléig.” 

AlegnagyobbmeglepetéstaBibliakorabeli 

régészeti leletek tanulmányozása okozta. 

„Nem vagyok cionista, de ugyanúgy 

mint a többi izraeli, én is azt feltételeztem, 

hogy a zsidók egy Júdeában élõ nép volt, 

akiket a rómaiak onnan idõszámításunk 

kezdete elõtt 70-ben számûztek. 

„Amikor, azonban a bizonyítékokat kezdetem 

vizsgálni rájöttem, hogy Dávid, és 

Salamon királyságai legendák. 

„Ugyanaz a helyzet a számûzetéssel is. A 

zsidóság mibenléte a számûzetés nélkül nem 

magyarázható meg. Amikor, azonban a 

számûzetésre vonatkozó történelmi bizonyítékok 

után kezdem kutatni, kiderült, hogy 

erre vonatkozó bizonyítékok nem léteznek. 

Egyetlen egy sem létezik.” 

Ennekazazoka,hogyarómaiaknem 

számûzték a népeket. Mi több, a zsidók Palesztinában 

hatalmas többségükben földmûvelõk 

voltak, és minden bizonyíték arra utal, 

hogy azok földjüket soha sem hagyták el.” 

Dr. Sand, szerint egy másik elmélet sokkal 

elfogadhatóbb: A számûzetés a keresztények 

által kitalált mítosz volt, amelynek 

az volt a szerepe, hogy a zsidókat megtérítsék 

a keresztény vallásra. „A keresztényeknek 

az volt a célja, hogy a zsidókat meggyõzzék, 

arról, hogy elõdeiket bûneik miatt 

számûzte az Isten.” 

Ha, tehát nem volt számûzetés, hogyan 

lehetséges, hogy olyan sok zsidó élt szétszóródottan 

a világszerte, mígnem a modern 

zsidó állam haza nem hívta õket.”? 

Dr. Sand szerint, a kereszténységet megelõzõ, 

és az azt követõ is, a zsidó vallás hittérítõ 

vallás volt, és nagy szüksége volt a megtértekre. 

„Ez korabeli római forrásokkal 

bizonyítható.” 

A zsidók járták az akkori világot és térítettek, 

leginkább Jemenben , és észak Afrika 

berber törzsei között. Századok múltán, mai 

dél Oroszország területét magába foglaló egykori 

a kazár birodalom lakossága tömegesen 

áttért a zsidó vallásra. Innen származnak a 

kelet európai Askhenazi zsidók. 

Dr. Sand felhívja a figyelmet arra, hogy 

ezekben a kérdésekben az izraeliek a tömeges 

tagadás állapotában vannak. A közelmúltban 

a sajtó részletesen beszámolt a Káspi tenger 

közelében lévõ kazár birodalom fõvárosának 

leleteirõl. 

A legnépszerûbb izraeli újság, a Yedioth 

internetes honlapján vezércikk jelent meg a 

következõ címen: „Az orosz régészek megtalálták 

a rég elveszett zsidó fõvárost.” 

Egyetlen újság sem írt a fenti leletnek a jelenlegi 

zsidó történelemfelfogást érintõ jelentõségérõl. 

Ma nem így tanítják az izraeli iskolákban, 

de a cionista vezetõk többsége, beleértve 

s Izrael elsõ miniszterelnökét, Davis 

Ben Guriont is, még hitte, hogy a mai palesztinok, 

a helyben maradt eredeti zsidók 

leszármazottai, akik késõbb áttértek a muzulmán 

vallásra.” 

Dr. Sand annak tulajdonítja az izraeli 

történészeknek, a saját könyvében feltárt 

adatokkal, és érveléssel való egyértelmû 

azonosulását, mert az egyetemeken tanított 

„Zsidó történelem” építménye olyan mint 

egy kártyavár. 

Dr. Sand szerint, Izraelben a történelem 

tanítás problémái abból adódnak, hogy az 

1930-as években a történelmet két részre 

osztották: általános történelem, és zsidó 

történelem. A zsidó történelemnek ezek 

szerint külön tárgyköre van, mert a zsidó 

tapasztalat egyedülállónak minõsül. 

Ezzel ellentétben, azonban nincs külön 

zsidó politikai tudományi, vagy zsidó szoci- 


– Morvai-Mohácsi vita – 

Mivel cigányteleprõl jött, sokat tud a diszkriminációról – vallja 

Mohácsi Viktória, SZDSZ-es képviselõ, aki szerint a cigányok 

általában szükségbõl lopnak, a felelõsség javarészt a kormányé, 

és érthetõbb lenne, ha a Gárda Gyurcsányt verné fejbe ahelyett, 

hogy a romákat nézné ki magának. Morvai Krisztina, a Jobbik 

politikusa még vizsgázott cigánybûnözésbõl, és állítja, nem lenne 

szabad mentesíteni õket a felelõsség alól. A két jogvédõ a 

Heti Válaszban vitatkozott. 

Gergényi Péter volt budapesti fõrendõr „ujjakat töretett el, szemeket 

lövetett ki”, erre Demszky kitüntette – kezdte a Heti Válaszban megjelent 

vitát Morvai Krisztina. Kuncze Gábor pedig az összevert Révész 

Máriuszon viccelõdött. Lehet-e így SZDSZ-es az emberi jogok 

hiteles képviselõje? – szegezte a kérdést az SZDSZ EP-képviselõjének. 

Mohácsi Viktóriának viszont nincs ideje követni az itthoni eseményeket, 

minden percében a romákat képviseli. 

„A GÉNJEIMBEN VAN” 

A roma társadalmon belül a nõket érintõ diszkriminációról azt 

mondta: cigányteleprõl jött, többet tud a kérdésrõl, mint vitapartnere. 

Szerinte nem diszkriminálják jobban a nõket, mint a fehérek 

a fehér nõket. De a romákat ugyanúgy be kell vonni persze a diszkrimináció 

elleni támogatásba. „Csak le ne nyúlják a pénzt a roma 

vezetõk” – reagált Morvai Krisztina. 

Mohácsi szerint a felelõsség inkább a kormányé: a képviselõ 

szerzett háromszázmillió eurót deszegregációra, de ez a pénz „láthatatlanul 

folyik szét”. A nemzeti fejlesztési tervben különben sem lehetnek 

kedvezményezettek a cigány önkormányzatok, civil szervezetek. 

A másik gond szerinte az elõítélet: „Saját pártom képviselõi 

sem hajlandók felszámolni a gettóiskolákat”, nem ültetik nem cigány 

gyerekek mellé a cigányokat a padba. „Lehet, hogy van néhány 

koszos cigánygyerek, de az, hogy valamelyikük mondjuk tetves, 

nem határozhatja meg az életesélyeit” – hát még társaikét, 

akiket az általánosítás miatt szintén érintenek a sztereotípiák . 

„Mint amikor cigánybûnözést emlegetnek.” 

„Akkor most vigyáznod kell a pénztárcádra, mert a génjeimben 

van a lopás.” – mondta az SZDSZ-es képviselõ, miután Morvai Krisztina 

megemlítette: õ még vizsgázott a cigánybûnözés témájából. „Ha 

én lennék az egyetlen kivétel, akkor sem szabadna így általánosítani” 

– egészítette ki Mohácsi. Morvai szerint ez nem genetikai kérdés. 

„Tény, hogy vannak elkövetési formák és bûncselekmény-típusok, 

amelyek esetében magasabb a cigány elkövetõk aránya.” 

Mohácsi szerint azonban ez nem cigány-, hanem megélhetési 

bûnözés. A Jobbik EP-listavezetõje ezt nem tudja elfogadni: szerinte 

ez úgy hangzik, mintha meg kellene nekik bocsátani. Ez is büntetendõ, 

a bûnözés ellen pedig küzdeni kell – reagált Mohácsi Viktória. 

De szerinte nem ugyanaz, ha egy politikus milliárdokat sikkaszt, 

és ha valaki ellopja a szomszéd tyúkját. Morvai Krisztina 

szerint az a közös a bûnözés-típusokban, hogy az állam védtelenül 

hagyja az áldozatot – a tyúktulajdonost sem védi meg. 

„JÁR NEKIK A SEGÉLY” 

Mohácsi szerint itt bukik meg a Jobbik politikája: nem cigánybûnözést 

kellene skandálnia a Gárdának, hiszen Gyurcsányra haragszanak 

– érthetõbb lenne, ha õt „vernék fejbe”. De kinéztek maguknak 

egy embercsoportot, és azon verik el a port. Nem védenek meg 

senkit, csak uszítanak. Morvai szerint azonban õk legalább a jelenlétükkel 

szolidaritást vállalnak azokkal, akik nem tudják, találnak-e 

még valamit a kertjükben, vagy elvágják-e a torkukat álmukban. 

Legyen a felelõsség a cigányoké is – mondta. Ha számon tartjuk, 

hogy egy bûncselekmény áldozata cigány, akkor ne legyen 

lerasszistázva, aki számon tartja, hogy egy elkövetõ is az – érvelt. 

A liberális politikus szerint „a cigány nem azért lop tyúkot, mert 

a tulajdonos fehér ember”. Szükségbõl lop, mindegy, kitõl. Morvai 

azonban úgy gondolja, a liberális elit éppen hogy lenézi, másodrendûként 

kezeli a cigányságot, ha felteszi, hogy önhibáján kívül lop és 

felmenti õket a felelõsség alól. Ez szerinte kettõs mérce. Hiba amellett 

kardoskodni, hogy „jár nekik a segély, szokjanak csak rá”. 

„Mi van, ha cigánynak születsz, tisztességesen élsz, és odaáll a 

rendõr a cigánybûnözésrõl magyarázni?" – vetette ellen Mohácsi. 

Szerinte sem kormányprogram, sem a gárda nem nevelheti át a 

cigányságot. 

Morvai Krisztina az érintetteket kérdezné meg kampányában, 

nem a rózsadombiakat. De vitapartnere szerint a falusi cigány 

asszony nem fog tudni többet mondani annál, mint hogy legyen 

munka, fizetés, és „ne gyogyós iskolába kelljen járnia a gyereknek”. 

Veszélyesnek tartja Morvai azon kijelentését, hogy a politikusok az 

emberek akaratát képviselik. Hitler is ezt tette – mondta. Szerinte 

az emberek érdekeit kellene képviselniük. 

Heti Válasz – Barikád 

KI NYER MA? Nincsen ingyenebéd! – mondja gúnyosan Gyurcsány Ferenc (évi osztaléka százmillió forint) és Simor András jegybankelnök (havi fizetése 

7,5 millió forint), utóbbi sokallja a minimálbért (69 ezer forint) is. Nem is kellene itt ingyen semmi, ha árán fizetnék meg a munkát. Errõl azonban 

szó sincs: sem szervezeti és mûködési szabályzat, sem kollektív szerzõdés, sem szakszervezet nem védi a dolgozót. Akkor lehet elküldeni, amikor 

akarják, annyi a fizetése, amennyit adnak, és vagy be van jelentve, vagy nincs. Ki akarna ezek után ezekre szavazni? Ha ez Lengyelország volna, azt 

mondanám, senki. De Magyarországon vagyunk, Gyurcsány Ferenc elátkozott féldiktatúrájának kvázidemokráciájában. Ott, ahol az átlagember átlagmemóriája 

egy vagy két hónapra szavatolt. Ahol Ferike félszázalékos nyugdíjemelése hõsi tett, de Orbán 14 százalékos emelése a nyugdíjasok elárulása 

volt. Ahol egy milliárdos arról csacsog, hogy tudja, mit jelent hatvanezer forintból megélni. Ahol a kormány annyira impotens, hogy a megszorításon 

és a kifosztáson kívül más eszközt nem ismer. Ahol ha közel ülsz a tûzhöz, lehetõségeid tárháza végtelen. Pályázat nélkül tiéd a munka, 

érettségin átcsúszott gyereked elõtt bármelyik egyetem nyitva, van olcsó telek, lízingelt autó, zártkörû klub, visszabérelt üdülõ, lepusztított áron 

üzem, privatizált gyár, tanácsadó, életrajzíró, rablott villa, fizetett imádók. 

ológiai katedra. Csak a történelmet tanítják 

a fenti módon, és ez lehetõvé tette a zsidó 

történelemtudósoknak a saját világukba 

való elszigetelését, és nem kötelezte õket a 

korszerû kutatási módszerek alkalmazására. 

„Engem Izraelben amiatt bírálnak, mert az 

európai történelem szaktanáraként zsidó 

történelemmel foglalkozom. Egy ilyen 

könyv megírására, azonban azért is fontos, 

hogy a világszerte elfogadott modern kutatási 

módszereket a zsidó történelemre is alkalmazzuk” 

– jelentette ki Dr. Sand 

Jonathan Cook, Jeruzsálemben élõ író, és 

újságíró, akinek legújabb könyve: Israel and the 

Clash of Civilizations” (Izrael és a civilizációk 

harca) a Pluto Press kiadásában jelent meg. 

Jonathan Cook Honlapja: www.jcook.net 

Fordította: Kaslik Péter 


Magyarország most egy olyan korszak elé érkezett, amely ismét hatalmas lehetõséget 

nyújt neki. Dogmáival együtt széthull az a világ, amely megfosztotta mindenétõl, ami a 

szó minden értelmében drága volt neki. És fel kell tenni a kérdést, megérte-e az, hogy 18 

év „demokrácia” után – vért, könnyet, nemzeti vagyont, sõt, emberbõrt is vesztve – 

most ott tartunk, amint az MTA Szociológiai Intézetének szeptember elsõ felében nyilvánosságra 

hozott adataiból kiderült, hogy a megkérdezettek 75 %-a szerint a „pártvitákat 

kizáró, erõskezû kormányzásra lenne szükség”? 

„A szocializmus, a kommunizmus és a kapitalizmus 

szükségszerûen megbukik, mert azon a 

helytelen, modernista premisszán alapulnak, 

amely szerint a racionalizmus és az egoizmus a 

kultúrát alkotó hagyományokat és szokásokat 

elpusztíthatja és azok helyébe léphet.” 

(Émile Durkheim, Szocializmus 

és Saint-Simon, 1928) 

Kérdés: Ön durkheimista vagy indexista? 

Nem panaszkodhatnak unalomra azok, 

akik a fazekukon túlterjeszkedõ világra is kíváncsiak. 

Nem egészen két évtized alatt lehettek 

tanúi a szovjet uralom alatt álló kommunista 

tömb összeomlásának, valamint 

napjainkban a globális hatalmi színpad átalakulásának. 

Vége az amerikai hegemóniának, és végleg 

beléptünk a többpólusú világ korszakába. 

Szinte hetek alatt derült ki: nem csak a 

száguldó Kína lett megkerülhetetlen nagyhatalom, 

de a 88 százalékos népszerûségnek 

örvendõ Putyin (Medvegyev) Oroszországa 

is. Miközben a magas festõállványról csúnyán 

lezuhant Amerikát egy olyan elnök 

vezeti, akinek ottani népszerûsége vetekszik 

Gyurcsány Ferenc hazai rokonszenvindexével. 

Az amerikai birodalom és befolyás korábbiaknál 

nagyobb megroppanását kétségkívül 

a Wall Street drámai, viharsebességû összeomlásának 

köszönhetjük, amelynek során 

eddig szentnek és sérthetetlennek tartott 

neoliberális dogmák is a történelem szemétdombján 

kötöttek ki. Akár maga a neoliberalizmus 

egésze. Ne nyugodjanak békében. 

Ha pedig ehhez még hozzávesszük, hogy 

Jézus Krisztus már néhány évtizeden belül 

visszatér a földre, akkor elmondhatjuk, az 

izgalmak még korántsem fejezõdtek be. 

Igaz, hogy az utóbbit a 44 éves Sarah Palin, 

az amerikai republikánusok alelnökjelöltje 

állította (még életemben visszajön a Földre 

Jézus, biztosított bennünket), de ki kételkedne 

eme privilegizált isteni kommunikációs 

csatornában, ha már párttársának, George 

Bush elnöknek is, mint megosztotta a 

nyilvánossággal, a Mindenható tanácsolta 

az iraki háborút? 

Ami az amerikai birodalom hanyatlását 

illeti, annak idején elég sokan kinevették 

Paul Kennedyt, az akkor még a Yale Egyetemen 

tanító brit történészt, amikor 

1987-ben korszakos munkájában elsõként 

vette észre: az általa 1500-tól vizsgált birodalmakhoz 

hasonlóan az amerikai is abba 

bukik bele, hogy katonailag túlterjeszkedik 

a rendelkezésére álló erõforrásokon. 

De hogy a nagyközönségnek a szellem 

terméke mennyivel kevesebbet ér a kézzel 

fogható valóságnál, mutatja, hogy Samuel 

Huntington, Tariq Ali, Gore Vidal, Jean 

Ziegler, Emmanuel Todd és Chalmers 

Johnson kötetei együtt nem tettek annyit a 

kijózanodásért, mint most a Bear Stearns, a 

Fannie Mae, a Freddie Mac bank, és persze 

elsõsorban az AIG biztosító államosítása, 

valamint a 700 milliárd dolláros állami 

mentõkötél megszavazása. 

MEGTÉRÉSEK 

Hogy néhány nap alatt az Amerika hanyatlásának 

sokak által nem hitt jóslatából egy 

szempillantás alatt „arcátlan” diagnosztikai 

gyakorlat lett, azt mutatja Peer Steinbrück 

német pénzügyminiszter kijelentése, amely 

szerint „az Egyesült Államok elveszíti szuperhatalmi 

státuszát a pénzügyi világrendszerben”. 

Kár, hogy Steinbruck kijelentésével 

nem várt néhány percet, mert akkor a Hypo 

Real Estate összeomlása után a transzatlanti 

demokráciák sorsáról is ejthetett volna néhány 

szót. Sarkozy francia elnök szerint pedig 

„csupán” ezeknek lett vége: az önszabályozásnak, 

a laissez-faire gazdaságnak, és a 

mindható piac gondolatának. 

John Gray, a briliáns brit egyetemi tanár 

szerint „a mostani változás kihatásaiban éppen 

olyan messzemenõ, mint a Szovjetunió 

bukása – a kormányzás és a gazdaság teljes 

modellje omlott össze”. Majd hozzátette: 

„Az amerikai globális vezetés idõszakának – 

amely visszanyúlik a II. világháborúhoz – 

vége.” 

Miközben valóban megdöbbentõ „megtéréseknek” 

lehetünk a tanúi. 

Mint a New York Times-ban heti két alkalommal 

jelentkezõ Thomas L. Friedman, 

a szabadpiaci fundamentalizmus egyik világszerte 

ismert „prófétája” saulus-paulusi 

bukfencének, amikor lapjának szeptember 

22-i kiadásában ezt írta: „Ha a kormány 

nem segítette volna ki a Fannie Mae-t, a 

Freddie Mac-et és az AIG-t, nem mentette 

volna meg az embereket az Ike hurrikántól 

és nem szivattyúzta volna pénzek tonnáit a 

bankrendszerbe, gazdaságunk már összeomlott 

volna. Szeretne ön hallani ma egy 

olyan mondatot, hogy ’a kormánytól jöttem 

és semmit nem szeretnék önért tenni?” 

Nem, ilyen mondatot ma ezen a világon 

Petõ Ivánon és eszmetársain kívül – akik a 

magyar társadalommal szembeni, jól megfontolt 

gyûlöletükön kívül semmi máson 

nem dolgoznak komolyan - már senki se 

szeretne hallani (a balliberális sajtóban kéretik 

ezt a mondatot idézni – lehetõleg ezt is 

csonkán vagy meghamisítva, ahogyan 

szokták). 

Azok a mondatok viszont, amelyeket a 

BBC szavazói szerint a világ legbefolyásosabb 

értelmisége, az amerikai nyelvész-politikai 

aktivista, Noam Chomsky mondott 

október 3-án egy interjúban már nem csak 

a Petõ-vonalnak kínosak: „a globalizmus 

közgazdászai egyszerûen hazudnak, amikor 

azt állítják, az elmúlt harminc esztendõben 

a neoliberális programok hatására nõtt a 

gazdaság és emelkedtek ki emberek a szegénységbõl”. 

„Ez szélhámosság”, mondja. 

„Az emelkedõ növekedési arányok és a szegénységbõl 

való kiemelkedés elsõsorban Kínának 

köszönhetõ. De Kína nem követte a 

neoliberális szabályokat. Export-orientált 

politikát követett, ahol az állam irányította 

a gazdaságot. Az állam által irányított 

export nem a Washington-konszenzus.” 

Chomsky ugyanebben a beszélgetésben 

emlékeztetett arra is, hogy e becstelen közgazdászok 

úgy állítják be Dél-Korea látványos 

növekedését is, mintha az a neoliberális 

elvek sikere lenne. „Ez még tréfának is 

rossz. Dél-Koreában a tõke fölötti ellenõrzés 

olyan szigorú volt, hogy a tõkeexport 

halálbüntetéssel járt. Mi köze van ennek a 

neoliberalizmushoz? Állam által irányított 

gazdaság volt, nagyjából a japán modellt 

követve”. 

AZ ÚJ VILÁGREND VÉGE 

A jelenlegi amerikai elnök apja, George H. 

W. Bush elnök 1990. szeptember 11-én (micsoda 

dátum!) mondta el az Új Világrendrõl 

szóló beszédét. 

Azóta nagyon sok víz lefolyt a világ folyóin. 

A legmegbízhatóbb amerikai és brit közvélemény-kutatók 

szerint az azóta eltelt 18 

évben, de különösen George Bush elnöksége 

idején az egész világon az Egyesült Államok 

iránti érzések igen intenzív ellenérzésbe 

csaptak át és õt magát a világbékét 

fenyegetõ szélsõségesnek tekintik. 

Talán nem alaptalanul: az amerikaiak 

által vezetett és az ENSZ megkerülésével 

eldöntött iraki invázió óta a közel-keleti országban 

mintegy 1,2 millió embernek kellett 

meghalnia feleslegesen. Irak – az emberiség 

kulturális bölcsõje – felbecsülhetetlen 

értékû muzeális kincseinek nagy része el- 


tûnt, illetve elpusztult. 4 millió iraki vált 

földönfutóvá. 

Miután a háború elõtt említett okokról kiderült, 

egytõl egyig szemenszedett hazugság 

(tömegpusztító fegyverek, Szaddam Huszein 

kapcsolata az al-Kaidával), az inváziót ma 

már a „demokráciával” és az „emberi jogok” 

exportjával indokolják visszamenõleg. 

Azok – és tapsoncaik –, akik Abu 

Ghraib-et, Guantánamót és a bérkínzást mûvelték 

vagy mûvelik. Azok, akik ma 30 000 

iraki foglyot õriznek, azaz többet, mint 

amennyit a felakasztott iraki diktátor. Azok, 

akik Carter amerikai elnök szerint az apartheid 

rendszert fenntartó Izraelt finanszírozzák 

és látják el ultramodern fegyverekkel. 

Azok, akik nem beszélnek arról, hogy 

Darfúr – amelyet az ENSZ csak nem akar 

népirtásnak elismerni – babazsúr az amerikaiak 

késztetésére etióp csapatokkal megszállt 

Szomáliához képest. Akik India kasmíri rémuralma 

helyett Tibetrõl beszélnek. Akik tudatosan 

hallgatnak arról, hogy az emberi jogok 

Szaúd-Arábiában nem léteznek, de 

Egyiptomban vagy Jordániában se igen. 

Azok, akik nem hajlandóak bírálni az Öbölmenti 

országok vagy a szénhidrogénekben 

ugyancsak dúskáló közép-ázsiai országok diktatúráit, 

miközben az Amerikával rivalizáló 

Oroszországban egy erélyesebb, de a magyarországinál 

jóval szelídebb rendõri akció miatt 

hónapokig mutogatnak újjal az ottani zsarnokság 

újabb bizonyítékaira. 

Márpedig azok, akik elvetik a kettõs mércét 

– a tisztességtelen emberek alapeszközét 

–, azoknak nehéz megmagyarázni, hogy az 

Egyesült Államok és leghûbb szövetségesei a 

polgári lakosság irtásával akarják a demokráciát 

exportálni Iraktól Afganisztánon át a 

másfél millió kazettás bombával megszórt Libanonig. 

De ennek vége. Az a tény, hogy az amerikai 

törvényhozás 700 milliárd dollárral adósított 

el több amerikai nemzedéket, miközben 

havi 10 milliárd dollárba kerülõ háborút 

folytat Afganisztánban, Paul Kennedy 

birodalmi túlterjeszkedése minden ismérvének 

megfelel. 

Ami nem várt haszonnal jár a világra és 

így Magyarországra nézve is. Felderengett 

ugyanis a háború vagy újabb háborúk elkerülésének 

kézzel tapintható lehetõsége. És hogy 

még a neokonzervatívok hazai követõinek 

szemében is kifogástalan forrásból idézzünk, 

álljon itt az izraeli Háárec címû napilap október 

5-i számából Irán megtámadásának latolgatásáról 

írt cikkbõl vett idézet: „Vajon mi 

történt húsvét és újév között? Az amerikai 

kormány egyértelmûvé tette Izraelnek, hogy 

ellenzi Irán megtámadását. Annak az eshetõsége, 

hogy az Egyesült Államok saját maga 

megtámadná Iránt, elhanyagolható, tekintettel 

a súlyos gazdasági válságra és arra, hogy 

az amerikai katonaság belebonyolódott az 

iraki, afganisztáni és pakisztáni térségbe. Állami 

pénzekre van ezért szükség a Wall 

Street megmentésére, nem pedig arra, hogy 

Irán Natanz-i urániumdúsító berendezését 

rombolják le”. 

Jó hír nem csak a világnak, de Amerika 

népének is, amely – roppant érdekes módon 

ezt se kürtölték szét a médiumok – a 

legújabb felmérések 75 százaléka szerint 

Iránnak joga van uránt dústani. 

Amerikára a Wall Street összeomlása kijózanítóan 

hat majd. Mint ahogyan néhány 

napja a kongresszus a legnagyobb csöndben 

törvényben tette lehetõvé, hogy amerikai 

asztronauták a Szojuz ûrhajón béreljenek helyet, 

ugyanis az amerikai nyilvánosság nagy 

megdöbbenésére a NASA 2010-ben öt évre 

bezárja ûrutazási programját és attól kezdve 

csak a Moszkva melletti Csillagvárosból indulhatnak 

amerikai asztronauták a Nemzetközi 

Ûrállomásra. Amely ráutaltság – a többi 

egymásra utaltság mellett – csillapítani fogja 

a kedélyeket, netán a végtelenségig is lelassíthatja 

az „iráni rakéták” ellen létrehozandó 

kelet-közép-európai rakétapajzs lengyel és 

cseh elemeinek felépítését. 

De az európai országok vezetõi is – amelyeket 

az amerikai válság magával ragadott 

– hasonlóképpen belátják, nem érdemes kívülrõl 

rájuk oktrojált, képzelt veszélyek miatt 

beláthatatlan következményekkel járó 

háborúkba sodródniuk. 

Miután még az eredeti amerikai neokonok, 

de hazai klónjaik sem vádolták eddig 

Berlusconit, Merkelt és Sarkozyt azzal, hogy a 

Kreml ügynökei, idézzük a francia elnök – az 

EU soros elnöke – szavait arról, hogy mi várható: 

„Amit Európa Oroszországnak akar elmondani, 

az az, hogy Oroszországgal közös jövõt kívánunk 

kiépíteni, partneri viszonyt... és egy 

olyan közös gazdasági térséget, amely egyesítené 

Oroszországot Európával”. Amely kijelentést 

Merkel kancellárnál máris tettek követtek 

és Medvegyev orosz elnökkel Szentpétervárott 

megkötötték azt az újabb energiaüzletet, amely 

mindkettõnek érdeke. 

Helyes irány, amelynek a reálpolitikus, 

békeszeretõ és mérsékelt jobboldaliak örülhetnek. 

Érdekes, hogy õket nevezték sikerrel 

18 éven át szélsõségeseknek, holott kiderült, 

szinte nem volt eszmei csata, amely 

terén az idõ nem õket igazolta volna. 

1992-ben a Pesti Hírlapban indult Szingapúr-vita 

arról szólt, hogy Magyarországnak 

jobb lenne elõször a gazdaságát erõsítenie 

kemény kezû vezetés alatt ahelyett, 

hogy nyugati típusú demokráciát teremtenénk 

meg pillanatok alatt. 

Ugyanezek a „szélsõségesek” azt állították, 

a kapitalizmusnak nem alapfeltétele a 

demokrácia. (Errõl talán kérdezzük meg a 

diktatúrák állami alapjainak kezelõit, akik 

többszörös Paulson-tervet tudnának most 

finanszírozni.) 

E „szélsõségesek” azt ajánlották, hogy az 

állam maradjon erõs. 

E „szélsõségesek” azt ajánlották, hogy az 

erõs állam tartsa a kezében az állami vagyon 

jelentõs részét. 

E „szélsõségesek” azt állították, hogy az állam 

sokszor jó gazda, mint ezt a francia TGV 

és a brit magánvonatok ellenpéldája, de az is 

bizonyítja, hogy az Európai Unió rájött: csak 

az állam építheti ki legnagyobb projektjét, a 

Galileo helymeghatározó mûholdas rendszert. 

E „szélsõségesek” azt állították, az iraki 

háború katasztrófa és hogy Magyarország 

egyetlen vállalkozói megrendelést nem kap 

érte Amerikától, „hálából” és „cserében” 

részvételéért. 

Ugyanezek a „szélsõségesek” ma azt állítják, 

hogy egy teljes mértékben egymásra 

utalt világban a neoliberális rendszert kell 

kidobni az ablakon, nem pedig az országok 

közötti normális kapcsolatokat, amelyeket 

ápolni kell. Amerikával, Kínával és Oroszországgal. 

De nem háborúzni. 

Azok a neobuzgók, akik ma a Duna-Tisza 

közérõl akarják egyik kezükkel felszabadítani 

Tibetet, másik kezükkel az abházokat és a 

dél-oszétokat önrendelkezésüktõl megfosztani, 

harmadikkal Darfúrt rendbe tenni, negyedikkel 

a kubai foglyokat kiszabadítani, ötödikkel 

Medvegyevet Gazpromostól legyûrni, miközben 

sietve diverzifikálnának nem létezõ plusz 

energiaforrásokkal, Sívától kell karokat kölcsönözniük, 

amennyiben – ha már Indiánál tartunk 

– nem akarják az ott az emberi ürülék kezelésére 

korlátozott 200 millió érinthetetlent is 

menetközben emancipálni. 

Magyarország most egy olyan korszak elé 

érkezett, amely ismét hatalmas lehetõséget 

nyújt neki. Dogmáival együtt széthull az a világ, 

amely megfosztotta mindenétõl, ami a 

szó minden értelmében drága volt neki. És 

fel kell tenni a kérdést, megérte-e az, hogy 18 

év „demokrácia” után – vért, könnyet, nemzeti 

vagyont, sõt emberbõrt is vesztve – most 

ott tartunk, amint az MTA Szociológiai Intézetének 

szeptember elsõ felében nyilvánosságra 

hozott adataiból kiderült, hogy a megkérdezettek 

75 %-a szerint a „pártvitákat kizáró, 

erõskezû kormányzásra lenne szükség”? 

Az ördög ügyvédjének válasza: igen, 

megérte: 18 évvel ezelõtt a 75% még demokráciát 

akart volna. 

Consummatum est. 

Lovas István – Magyar Nemzet 


Zuhan a tõzsde, ütõdött ismerõsök esemeseznek, hogy rongyoljunk a bankba a pénzért, 

arcukat kezükbe temetõ brókereket mutatnak a híradók vágóképnek napok óta. 

Válságot sejdít a munkás teste két merev mozdulat között. 

Milyen meglepõ. Kábé két éve tudja mindenki, aki szokott gazdasági lapokat olvasni, 

hogy jön a válság. Két éve írják, nyilatkozzák, elemzik, hogy amerikai ingatlanlufi, 

rossz hitelek, túlpumpált fogyasztás és a többi. 

A kapitalizmus része a válság 

Meg hát a kapitalizmusnak, ugye, kellemetlen, 

de elkerülhetetlen velejárója a pénzügyi 

válság. Ezt is tudjuk vagy negyven éve, a hatvanas-hetvenes 

években írt errõl szép tanulmányokat 

bizonyos Hyman Minsky, akinek a 

mûvei újra divatba jönnek manapság. 

Minsky arrra keresett megoldást, hogyan 

tüntethetõk el ezek a válságok, miképpen tehetõ 

stabilabbá a szabadpiaci kapitalizmus 

szükségképpen törékeny pénzügyi rendszere. 

A kapitalizmusnak van éppen elég elõnye, 

amiért ezt a kis kellemetlenséget érdemes 

kibírni 

Mások meg azt mondják, hogy kár beletúrni 

a rendszerbe, inkább legyen egy kis válság 

idõnként, bõven belefér, a kapitalizmusnak 

van éppen elég elõnye, amiért ezt a kis kellemetlenséget 

érdemes kibírni. 

Egyébként menetrendszerû válságunk 

elõtt az újkori gazdaságtörténet leghosszabb 

konjunkturáját tudtuk le, ami persze senkinek 

sem tûnt föl, pláne nem ebben az országban, 

ahol valaki miatt mindig sikerül 

kimaradni a tutiból. De gondoljunk bele, 

hogy a világ legnagyobb gazdasága, az amerikai 

is évente minimum 4 százalékkal nõtt, 

csak tavaly esett vissza a GDP-növekedés 

2,2 százalékra. Húsz-huszonöt évig megúsztuk, 

megúszták néhány kisebb krachszerûséggel: 

ott volt a 87-es tõzsdei pánik, a 

97-98-as távol-keleti és az abból részben 

következõ orosz válság (1998), a 

dotcombukta (2000), de ezek csak egy-egy 

évre, vagy inkább csak egy-egy negyedévre 

fogták meg az amerikai gazdaságot, egy kis 

zökkenõ után minden ment tovább úgy, 

ahogy addig. Kína termelt, amerika 

fogyasztott, az oroszok meg az arabok meg 

az üzemanyagot nyomatták a rendszerbe. 

Most nagyobbnak tûnik a zûr. Bankok 

dõlnek, alapok csõdölnek, nyugdíjbiztosítók 

rohannak segélyért, a kormányok üléseznek, 

nyomják a pénzt a pániktól sújtott 

piacba, egyelõre hiába. Közben már erõteljes 

gyûrûzés van, hiába stabil a magyar 

bankrendszer, és likvid mindenki, mint a 

hosszúlépés, az OTP ma már negyed annyit 

ér, mint fél éve, az elnök úrnak és a kormánynak 

együtt kell nyugtatnia az országot 

naponta: a legnagyobb magyar bank fizetõképes, 

és az is marad. Kérem, õrizzék meg 

nyugalmukat, induljanak lassan a vészkijárat 

felé. 

Ez nem micsoda, hanem mekkora 

Alan Greenspan volt Fed-elnök, legbefolyásosabbnak, 

legéleslátóbbnak tartott gazdasági 

guru úgy gondolja, hogy száz éve ez a 

legmélyebb gazdasági válság, amit az USA 

és a világ átél. Mások meg azt mondják, 

hogy korrigál az ingatlanpiac, zuhannak nagyot 

a tõzsdék, visszaesik néhány GDP-növekedési 

szám, és akkor mi van? 

Szóval akkor mekkora is a válság? 

Pont az az ember aggódik legjobban, akit 

sokan felelõsnek tartanak az egész mizériáért 

Még nem nagyon látszik. Úgy tûnik, viszonylag 

kevesen osztják Greenspan diagnózisát. 

Elég furcsa, hogy pont az az ember aggódik 

legjobban, akit sokan felelõsnek tartanak az 

egész ingatlanpiaci mizériájáért, aki a Federal 

Reserve elnökeként (1987-2006) nem avatkozott 

közbe, pedig már régen látta, hogy az 

amerikai befektetési bankok és jelzáloghitelezõk 

pilótajátékba mentek át. (Egyébként 

fejlett esztétikai érzékünknek és nemzeti érzületünknek 

is smakkolna, ha kiderülne, 

hogy az új világválságot egy magyar származású 

ember kavarta. Már a 98-as délkelet-ázsiait 

is egy magyar származásúra, bizonyos 

Soros Györgyre próbálták ráfogni, pedig 

õ csak akkor spekulált a maláj ringgit ellen, 

amikor egyértelmû volt, hogy a forró pénzek 

menekülnek a korábban kistigrisekként emlegetett, 

egy évtized alatt hatalmas tõkével 

túlpumpált államokból.) 

Néhány napja Greenspan egyik legtekintélyesebb 

és leghatározottabb kritikusa, a Nobel-díjas 

Joseph E. Stiglitz az antikapitalisták 

legnagyobb megrökönyödésére azt mondta, 

hogy szerinte nem lesz nagy válság, Amerika és 

a világ egy év alatt kiheveri, a pénzpiacokat rövidebb 

pórázra veszik, a spekulációs tõkét kissé 

visszaszorítják, az állam kicsit visszaszáll a gazdaságba, 

és kész. (Az antikapitalisták azért vannak 

megrökönyödve, mert õk egy ideje valamiféle 

szellemi vezetõjükként vagy legalábis társukként 

tekintettek Stiglitzre, aki rendszeresen 

bírálta az antikapitalisták által leghevesebben 

gyûlölt két intézményt, a Világbankot és az 

IMF-et, és még a Nagy kiárusítás címû antiglobalista 

propaganda-dokumentumfilmben is 

vállalt egy kis szerepet.) 

Tehát mekkora? 

A válság pont akkora, hogy bárki beleláthat 

bármit, belevetítheti a legszebb vágyait. 

Az olajmilliárdokkal háta mögött egyre 

nagyobb arcúvá váló dzsúdozó kágébés, Vlagyimir 

Vlagyimirovics az amerikai gazdasági 

(és persze katonai) hegemónia végsõ hanyatlását 

vizionálja kárörvendõ mosollyal, az újbalosok 

és a kommunisták a globális kapitalizmus 

végét kiáltják, visszafogottabb újbalosok 

és mérsékeltebb kommunisták a 

neoliberalizmus doktrinájának bukását látják. 

Itt aztán lehet magyarázni bõven. 

A magyar géniusz és a válság 

Különösen mulatságos, hogy milyen gondolatokat 

bír elõcsalni egy ilyen bonyolult és 

nagy hatású gazdasági esemény a hazai politikai 

mezõny változatos létformáiból. 

Orbán Viktor és Stumpf István nem túl 

nagy fantáziával a liberálisokat kezdte szidni. 

Orbán még a liberalizmus antropológiai tulajdonságait 

is beleszõtte elsõ komolyabb válságügyi 

nyilatkozatába, valószínûleg pusztán 

azért, hogy egy többé-kevésbé ismert latin 

szóval dobja föl újabb retorikai mûvét. Érdekes, 

hogy amíg Orbánék szerint a liberálisok 

felelõsek az egészért, addig Amerikában 

éppenhogy a konzervatívokat teszi felelõssé a 

közvélemény, azon egyszerû oknál fogva, 

hogy nyolc éve konzervatívok kormányoznak. 

A republikánus McCain néhány hónapja 

még elég jónak tûnõ esélyeit gyakorlatilag 

lenullázta a válság. Ma ez a legerõsebb adu 

Barack Obama kezében, és nem is Irak. (Persze, 

mást jelent a liberális Amerikában, és 

mást nálunk.) 

A hazai nyilatkozatok között két igazi 

mélymagyar klasszikust is találunk, egy jobbost 

és egy balost, mindkettõ intelelktuális 

színvonala magáért beszél. 

Nézzük a jobbost elõször: Bayer Zsolt, a 

Széles-féle Magyar Hírlapba marginalizálódott 

publicista csalhatatlan érzékkel azonosította 

a válság három legfõbb okát: zsidók, zsidók, 

zsidók. Tökéletes megoldás, nem lehet 

vitatkozni vele. 

Aztán ott van még Borsik János, fõállású 

masinisztasztrájk-szervezõ, aki a tervezett 

kormányzati intézkedések kapcsán fejtettte 

ki szofisztikáltnak nem nevezhetõ gazdaságfilozófiai 

gondolatait, követelve, hogy ne az 

egyszerû munkásokkal (fõleg ne a mozdonyvezetõkkel) 

fizettessék meg a neoliberális hepaj 

árát. 

Hol a pénz? 

Itt mégis érdemes megállni egy pillanatra. 

Nem azért, hogy a magyar szakszervezeti és 

politikai vezetõk erõsen korlátos verbális eszközkészletének 

egyik legszebb és leggyakoribb 

darabját, a „ne az emberekkel fiezssék 

meg...“ kezdetû felszólításokat elemezzük, 

hanem mert érdemes volna megnézni, hogy 

mégis hol az a pénz, ami után most a nyomo- 


zás folyik? Amit most az emberekkel akarnak 

megfizettetni. 

A mi posztkádári, pénzügyikulturális békaperspektívánkból 

kielégítõ magyarázatnak 

tûnik, hogy itten a kapzsiság miatt van 

az egész, néhányan lenyúlták a milliárdokat, 

a brókerek meg a bankárok, persze, 

azok olyan gyanús Kulcsár- és Princz-szerû 

elemek mindig, Bayer Zsolt a származásukról 

is tudna egyet s mást. Dehát itt ezermilliárdokról 

van szó, dollárban, ezt nem lehet 

elnyaralni, elkokainozni, ennyi kastélyt 

nem lehet építeni a Loire völgyében. 

Szomorú hírünk van szegény Borsik Jánosnak: 

annak a pénznek a nagy része, amit 

az emberekkel akarnak megfizetettni, nem 

a neoliberális mumusok zsebében lapul, hanem 

az emberekében, bizony. A magyar 

emberekében is. 

Bizonyos Gyurcsány Ferenc legnagyobb 

hatású politikai munkájában, az õszödi beszédben 

emlegetett bizonyos „isteni gondviselést“, 

rendkívül szerencsés körülményeket, 

a világgazdaság pénzbõségét, ami lehetõvé 

tette, hogy a szakértõ szocialisták 

kormányozta ország kihúzza összeomlás 

nélkül 2006-ig. 

Mi nem a neoliberalizmus árát fizetjük, 

hanem a posztkádárizmusét. 

Na, hát ez az isteni gondviselés jelentõs részben 

a hitelválságot okozó jelenségcsoport 

volt. Az amerikai polgárok nyakra-fõre kaptak 

jelzáloghitelt, ingatlanaik értéke egyre 

ment fölfele, a fölvett hiteleket elitták és 

-ették, nekik termelt az egész világ, közvetve 

vagy közvetlenül Magyarország is. Ömlött a 

pénz a szép hozammal dolgozó alapokba, gyarapodott 

az amerikai nyugdíj. A vidám világgazdasági 

konjunktúrában még egy olyan kétes 

állapotú ország, mint a mienk is, annyi hitelhez 

jutott, amennyihez akart. Ebbõl 

lehetett finanszírozni Medgyessy esztelen 

„jóléti rendszerváltását“, a nyugdíjemeléseket, 

a közszféra irtózatos mennyiségû alkalmazottjának 

magasabb bérét, szóval az országot, 

ahogy van. Na, ezt most meg fogjuk szépen 

fizetni. Mindenki. A forint már 

rogyadozik, nem elképzelhetetlen, hogy rövidesen 

háromszáz fölött kapjuk majd az eurót. 

A hatás gyors lesz és fájdalmas: devizahitelesek 

tízezrei kerülnek nehéz helyzetbe. Aztán 

a lassulás miatti leépítések, csõdök következnek, 

az Opel máris leállíttatta a szentgothárdi 

gyárat. 

Mi nem a neoliberalizmus árát fizetjük, 

János, hanem a posztkádárizmusét. 

A neoliberális bunkó 

Egyébiránt a neoliberális jelzõ minálunk verbális 

bunkóként használatos, és a bunkózóknak 

többnyire fogalmuk sincs, kicsoda Milton 

Friedman (hopp, még egy magyar származású 

közgazdasági oszlopszent; Bayer Zsolt 

kedvéért: zsidó) , mi a chicagói iskola, és 

mely politikusok tekinthetõk neoliberálisnak. 

A helyzet az ugyanis, hogy huszadik század 

második felének két legsikeresebb politikusa 

két neoliberális ikon volt. Az egyik 

Margaret Thatcher, aki a hetvenes évek végére 

az európai középmezõnybe süllyedt 

Nagy-Britanniát élesztette újjá, és tette újra a 

világ egyik leggazdagabb országává. Összecsapott 

a szakszervezetekkel, kíméletlen volt 

a szociális kiadások megnyírbálásában, az 

egész brit értelmiség gyûlölte, remekmûvek 

és meghatározó popzenei irányzatok születtek 

az általa okozott szenvedések nyomán. 

De gatyába rázta a szigetet. 

A másik ikon Ronald Reagan, a lenézett 

westernszínész, aki részben Friedmanék gazdaságpolitikai 

ötleteit megvalósítva az Egyesült 

Államok egyik legsikeresebb elnöke lett, 

nekünk pedig imába kéne foglalnunk a nevét, 

mert agresszív politikájával és gazdasági 

sikereivel végleg megroppantotta a kommunista 

Szovjetuniót. 

Neoliberális reformokat vezetett be a 

nyolcvanas években Írország, amely sokáig 

Nyugat-Európa legnyomorúságosabb helye 

volt, ma már a világ egyik leggazdagabb, 

legélhetõbb országaként emlegetik. 

Neoliberális közgazdászok vették át az irányítást 

Chilében, a Pinochet-diktatúra kezdetén: 

Chile ma a térség legsikeresebb országa, 

sok fejjel emelkedik ki a környék folyamatos 

gazdasági és politikai válságokkal 

küszködõ államai közül. 

A kelet-európai országok közül a legneoliberálisabb 

Észtország, amely a semmibõl 

küzdötte föl magát, és bennünket már bõven 

megelõz, ha az egy fõre esõ nemzeti 

jövedelmet tekintjük. 

Sok mindenki vádolható még neoliberalizmussal, 

például a Szlovákiát növekedési 

pályára állító Dzurinda-kormány, de aki 

minálunk a neoliberalizmus kártételeirõl 

jódlizik, az valószínûleg nem nagyon tudja, 

mit beszél. Neoliberalizmus egy olyan országban, 

ahol az állami újraelosztás mértéke 

a legszociálisabb skandináv országokét közelíti? 

Persze minálunk a drasztikus és egyre 

növekvõ jövedelemkülönbségek miatt is 

szoktak brummogni, miközben a jövedelmi 

egyenlõtlenséget jelzõ Gini-index szerint 

Magyarország a világ legegalitáriusabb államai 

között van. 

Magyarország egyetlen igazi, kimondott 

neoliberálisa, Bokros Lajos két évig játszhatott 

szerepet az ország irányításában, azóta a 

partvonalon túlról szónokol. Most egyébként 

azt mondja, teljesen konzekvensen, 

hogy óriási hibát követnek el az Egyesült 

Államok és az Európai Unió kormányai, 

amikor dollár- és eurómilliárdokkal segítik 

meg a válság miatt tönk szélére került pénzintézetek 

egy részét. Hagyni kellett volna 

mindenkit meghalni, legközelebb nem 

vállalnának ekkora kockázatot. 

Nem a szabad piac, a kapzsiság, hanem az 

indokolatlanul beavatkozó állam miatt 

szabadult el a válság 

Ez a válság okának neoliberális magyarázata 

egyébként: nem a szabadpiaci viszonyok és a 

„kapzsiság“ okozták a válságot, hanem éppen 

az államok korábbi indokolatlan és indokolhatatlan 

beavatkozásai. A pénzügyi menedzserek 

nyugodt szívvel vállaltak akár irreálisan 

magas kockázatot is, hiszen tudták, hogy 

ha nagyon nagy baj lesz, az állam jön, és segít, 

ahogy korábban is mindig segített. Aki a politikával 

jó kapcsolatokat ápolt, ki tudta puhatolni 

elõre, sõt finoman irányítani is képes 

volt a kormányzati szándékokat, az pontosan 

tudhatta, hogy mentõövet kap az államtól, és 

busás menedzseri jutalmaitól sem esik el. 

Megfizettetik Borsik Jánossal. 

A Gyurcsány-defibrillátor 

A múlt héten kibontakozott a világválság 

legváratlanabb hatása: újraélesztette 

Gyurcsány Ferencet. Egy hete még a kisebbségi 

kormányzás sötét jövõjérõl, a reformok 

maradékának elbukásáról, választási költségvetésrõl, 

lehetséges pártbeli puccsról, teljes 

összeomlásról volt szó, a vonatbaleset utáni 

kínos és aggasztó jelenet pedig kétségessé tette 

azt is, hogy az ország miniszterelnöke kielégítõ 

mentális állapotban van, ma pedig már 

újra cselekvõképes kormányfõként virít a 

képernyõkön, anyatigrisként védi az OTP-t, 

nemzeti csúcsot hív össze, áll a hídon és parancsokat 

osztogat. 2006 tavasza óta nem 

volt ilyen jó formában. 

A szocik közül valaki meg is fogalmazta, 

hogy ez az õ 09/11-e. 

Minden kormány imádja a vészhelyzeteket. 

Amikor nagy a gáz, és „egységre van 

szükség“. Súlyosabb esetekben gyorsan 

kiiktaható mindenféle demokratikus kontrol, 

ilyenkor csak az eredmény számít, a válság 

leküzdése, nincs idõ akadékoskodó, moralizáló 

ellenzékre. Enyhébb esetekben, mint 

amilyen a mi esetünk is, csak új, tiszta kommunikációsfelületetteremtazországotmegrázó 

válság, a múlt katasztrofális hibái pillanatok 

alatt a feledés homáláyba vesznek: 

most elõre kell tekinteni, mindennél fontosabb 

a gyors cselekvés, minden korábbi sérelmet 

feledve, vállt vállnak vetve feszüljünk 

neki a nagy feladatnak, emberek! 

És tessék: itt a válság, Gyurcsány pedig 

úgy hív össze ötpártit, úgy cselekszik, hogy 

kidob minden eddig meghirdetett populista 

programot, mintha sosem lett volna õszödi 

beszéd. A Fidesz szóba sem állt vele 2006 

óta, most meg már csak két ponton nem ért 

egyet a sebtében meghirdetett programmal. 

Az ellenzék másodpercek alatt sarokba 

szorult [6]: ha asszisztál Gyurcsánynak, akkor 

újra legitimálja, fölhozza a már politikai 

agóniába süllyedt miniszterelnököt. Ha 

szembefordul vele most is, akkor a válság 

idején is kötekedõ, csak a saját érdekeit 


nézõ köcsög akarnokpárt imázsát húzhatja 

magára. Lehet, hogy nem lesz olyan sima az 

a 2010-es választás, mint eddig látszott. 

(Tipp: Gyurcsány fölhozza a szocikat, és 

viszonylag szoros versenyben veszít.) 

A kapitalizmus vége 

A válságnak Gyurcsány Ferencnél csak a 

jobb- és baloldali romantikus antikapitalisták 

örülnek jobban, õk már a kapitalizmus 

haláltusáját várják, és gyakran hivatkoznak 

az 1929-ben kezdõdött nagy gazdasági világválságra, 

meg persze a már idézett 

Greenspan-nyilatkozatra, amely 29-es méretû 

válságot jósol. 

Nem árt emlékeztetni arra, hogy a 29-es 

tõzsdekrachhal indult és világméretû krízissé 

majd társadalmi nyugtalansággá fokozódott 

események vezettek a kommunista illetve 

náci ideológiák megerõsödéséhez, illetve létrejöttéhez, 

de a második világháborúból illetve 

a hidegháborúból végül nem ezek a remek 

antikapitalista társadalmi kísérletek kerültek 

ki gyõztesen, pedig beleadtak mindent, nem 

kímélték magukat, illetve saját embereiket 

sem, hagytak pár tízmillió halottat a páston. 

A világvégejóslatok kedvelõi most csalódni 

lesznek kénytelenek. Nincsen kéznél 

frusztrált, hatalmas nehézipari potenciállal, 

szakmailag világszínvonalú, bár idegileg kissé 

labilis katonatiszti állománnyal rendelkezõ, 

partvonalra szorított világhatalom. Talán az 

oroszok hasonlítanak egy kicsit, de messze 

nincsenek õk még világháborúképes állapotban. 

Meg minek is háborúzni, amikor az olajjal 

több pénzt lehet keresni, és olcsóbb azzal 

kiterjeszteni a világhatalmi befolyást. Szóval, 

ha történelmi idõkrõl szónokló, furcsán lángoló 

tekintetû fiatalemberekkel találkozunk, 

a legjobb amit tehetünk, hogy nem állunk 

szóba velük. 

Forrás: U.P. – Index 

Sokunkat nem hagy nyugton az a régi bölcsesség, miszerint „a 

bölcs ember a mások kárán tanul, a buta még a sajátján sem", 

hiszen 2006 tavaszán az istenadta magyar nép többsége immár 

harmadszorra kiáltott Barabást, tizenkilencezer pénzért eladták 

lelküket a kommunistáknak. Aztán jöhet a keseregõ. Egyre 

többször jut manapság eszembe ez a gondolat, mert a mindennapi 

élet azt bizonyítja, hogy a magyar emberek nagy része – 

nem tudni mi okból – nem hajlandó józan paraszti ésszel gondolkozni. 

Még mindig vannak huszonvalahány százaléknyian, 

akik bedõlnek a hamis szónak, hovatovább a kifejezetten tetten 

érhetõ megtévesztõ hazugság áradatnak, utat biztosítva Magyarország 

kifosztásához és az emberek elszegényítéséhez. 

Ma sem hajlandók érzékelni, hogy a még megmaradt hazánkat 

martalócok tépik, további apró darabokra szaggatják, egy tál lencséért 

kiárusítják, hogy a mérhetetlen vagyonéhségüket csillapítsák, 

nem riadva vissza attól sem, hogy a hazánk szuverenitását kockáztassák 

azzal, hogy az EU- és NATO-tagságunk ellenére – energetikailag 

-, orosz befolyás alá taszítják újra Magyarországot. 

Egyszóval nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, akárcsak 

az a gazda, aki nem képes megkülönböztetni az ocsút a búzától. 

Hat esztendeje már annak a megtévedt választásnak, amely 

megszakított egy nemzeti fejlõdési folyamatot, s elindított egy másikat, 

amely katasztrófába sodorta és sodorja, már-már megállíthatatlanul 

Magyarország jelenét és jövõjét. Sötét erkölcsi mélységbe 

taszítják, gazdaságilag ellehetetlenítve, érzelmileg megszomorítva 

nemzetünk életét, kockáztatva a hon szabadságát és a puszta létét; 

s teszik mindezt évtizedekre kihatóan. Miközben a normális ember, 

szinte üvölt a változtatásért, az igazságért, nem veszi észre, hogy ö 

maga rontotta meg ‘94-ben, 2002-ben és 2006-ban a saját életét. 

Hat éve már, hogy naivan várjuk azt a napot, amikor a kormány 

elszánja magát, és azt teszi végre amit ígért, amiért az ország hiszékeny 

fele megválasztotta, hogy a megfelelõ útra kormányozza ezt a 

hazugságokkal megtévesztett agyongyötört Magyarországot. – De 

nem! Ez a nap, ha rajtuk múlik, nem fog eljönni soha, miközben az 

aggodalmunk egyre fokozódik, a kezeink egyre görcsösebben szorulnak 

ökölbe, s úgy érezzük mintha az idõ, mely közben vészesen 

pereg, a kormány hazánk léghajóját egyre mélyebbre süllyeszti, 

már-már súrolva a jegenyefák tetejét, s ami még hátravan az új választásokig, 

örökkévalóságnak tûnik. Mindnyájan úgy érzékeljük, 

hogy a napi dolgok, eszméletlenebbnél eszméletlenebb, ötletszerû 

megszorítások, trükkös jogfosztások irdatlan szomorúsággal töltik 

el az utcán jövõ-menõ emberek lelkét. 

Lehetséges, sõt biztos, hiszen tudjuk, hogy csupán alkotmányos 

eszközökkel nem lehet elkergetni a vérszívókat a Megfeszített testérõl. 

Füst kell ide, mégpedig tömjénfüst a megtisztuláshoz, hiszen a 

rendszerváltáskor megspóroltunk valamit, ami nélkül nem lehet új 

jövõt alkotni. Eszembe jutnak a néhai miniszterelnök szavai: „Tetszettek 

volna forradalmat csinálni!" – igen tetszettünk volna, de a forradalomnak 

két fontos eleme van: az elsõ, hogy tetszettek volna az 

élére állni, és tetszettek volna nem paktumozgatni, gyáván kiegyezni 

azokkal, akikkel el kellett volna számolni, harcolni, szervezetten gyõzelemre 

vinni a rendszerváltás ügyét. A második fontos ismérv a gyõztes 

végkifejlet, hiszen nem elég két utcakövet eldobni, és közben azt 

kiáltani „ez forradalom!" Ha a forradalom legyõzetik, akkor csupán 

„néhány csõcselék randalírozása"-ként aposztrofálja majd a gyõztes 

hatalom, aztán következik a kegyetlen megtorlás. Mert, mint tudjuk, 

mindig a gyõztesek írják a történelmet. 

A 2006-os elvesztett választások után valaki azt mondta, hogy 

„utánam", hogy megvédünk benneteket, és mi ennek reményében 

kerek egy éve várjuk ama megváltó hívó szót, amely végre kivezetne 

bennünket ebbõl a letargiából, és visszaadná a jövõben vetett 


hitünket. Egyre többen érezzük, látjuk annak a sötét szakadéknak a 

mélységét, ami felé sodorja az országot az a nemzet testébõl táplálkozó 

felfuvalkodott, a vérünk színétõl vöröslõ piócahad, akiket a 

bûnben fogant egymásra utaltság köt össze, mely szilárdabb köteléknek 

bizonyul, mint a haza szeretete. 

Ennek tudatában ügyesen apportálták hazánkat a részvénytársaságukba, 

minket pedig a saját tulajdonú hülye-gyerekeiknek néznek, 

akiket ha „rebelliskednek", jól megveretik a pribékjeikkel. Bebizonyították, 

mint fejõs barmokkal azt tehetik velünk, amit akarnak, 

mert hiányzik egy rátermett ellenzéki elszántság. A nép, 

szervezõ vezetés nélkül önmagában nem képes gyõzni, hiszen miként 

a rúd nélküli szekér csapong ide-oda, és hajlamos letérni a kitûzött 

cél felé vezetõ útról. 

Megérett az idõ, hiszen hol vannak már az alapvetõ emberi szabadságjogok 

alkotmányos gyakorlása, a létbiztonság s a tisztesség? A mi 

három és fél milliárdunkért a szánkba rágatják, letuszkolják a torkunkon 

a profi propaganda gépezetükkel meséiket a nagyszerû jólétrõl, új 

Magyarországról, igazságosságról és modern gazdaságról; már a könyökünkön 

jön ki. Öt év alatt sikerült megcsúfolniuk a demokráciát, 

uralmuk alá gyûrve a végrehajtó hatalom megtorló intézményeit, 

rendõrséget, IN-KAL-t, APEH-et, ügyészséget. Szilvási révén még a 

nemzetvédelmet is politikai rendõrséggé formálták. Ez a folyamat 

nem most kezdõdött, hanem miközben, úgymond, nem csináltak 

semmit négy évig. A háttérben pedig konszolidálták a hatalmukat. 

Errõl jut eszembe, – csupán a köznépi amnézia gyógyításaként kérdezem 

– hol van már a leghatékonyabb rendõr-nyomozónk Doszpot 

Péter? Emlékszünk? – Az õ semlegesítésével kezdték. Körüludvarolva 

rávették, hogy térjen át politikai pályára, természetesen az õ oldalukon. 

Aztán, jól kigondolt, elõre megfontolt szándékkal kivonták a 

forgalomból, elsüllyesztették, eltûnt valahol a köd homályába. A lebuktatás 

veszélye elhárult, s azóta vígan garázdálkodhatnak az állbrókerek, 

csalók, gyilkosok és bankrablók az országban. Még Medgyessy 

Pétert is, ama célból dobták be a ringbe, hogy mint ismert kádári szelíd 

ember, nyerje meg a választást Gyurcsánynak. Majd egy puccsnak 

álcázott helycserével hatalomra került a szélhámosság és a csalás. 

Medgyessy ebben nem áldozat, hanem partner volt. Paravánként, rafinált 

módon, elkendõzendõ a háttérben zajló korrupciós ügyeket és a 

hatalomátjátszás elõkészítését, felépítették az üvegszemû Keller Lászlót, 

akinek nehéz milliókért azt a feladatot adták, hogy verjen fel minél 

több port, koholjon mondvacsinált vádakat az ellenzékrõl, fõleg a 

Fideszrõl, ezzel terelje el a figyelmet arról, ami a háttérben zajlott és 

zajlik ma is, csak más paraván mögött. 

Mi sem igazolja ezt jobban, mint az, hogy azok a feljelentések, 

amelyekkel illette a Fidesz vezetõit Keller László, rendre a vádemelésig 

sem jutottak el, mert nem állták ki még a valószínûsíthetõség próbáját 

sem. Bár nagyon sok pénzébe került a költségvetésnek, úgy tûnik, 

a kormánynak még így is megérte. Keller viszont, mint aki „jól 

végezte dolgát" ott hegyel a Tisztelt Házban valahol a pergõszájú 

Lendvai Ildikó szoknyája mögött – aki cenzorból Medgyessy, majd 

Gyurcsány parlamenti súgójává, a gyurcsányi trükköktõl frászt kapó 

cinkossá „cserepedett". Keller pedig jutalmul, pénzügyi államtitkárként 

nézi hülyének az ellenzéket. Pancserként, párthûségbõl végig 

csinálja az egész szocialista csalást, zokszó nélkül, még akkor is, ha naponta 

leszavazza a Tisztelt Ház. 

Bizonyára észrevették, ha Gyurcsány bent van a parlamentben 

csak õ szerepelhet a baloldalon; esetleg Kóka ha valami pumás marhaság 

jut az eszébe. Ez a kardot-nyelt, pipaszár pápai KISZ-ripacs 

mindenkin túltesz a hangzatos egyet mondok s mást csinálok habitusával. 

Ami igaz az igaz, azért néha rá is rászabadul az õszinteségi roham, 

és kimondja amit gondol, persze kizárólag zárt körben. 

Öszödön. Legfeljebb kiszivárogtatják. Felháborító volt, hogy felelõs 

miniszterelnökként nyüvesnek nevezte a hazáját, miközben nyílt színen, 

a himnusz alatt szívre tett kézzel színleli a haza iránti szeretetét. 

Az már csak hab a tortán, hogy nem átallja kiûzni az országból a hazájukat 

szeretõ és elhagyni nem akaró tehetséges fiataljainkat, a mi 

gyerekeinket. 

Joggal kérdezhetik az emberek: hol a határa a gyurcsányi 

arcátlanságnak? 

Régen figyelem az ország vezetõi viselkedését, s rendre arra a 

következtetésre jutok – tudván, hogy az utód-kommunisták nem 

ismerik el a teremtést, s a darwinizmusra esküsznek -, hogy ezeket 

az embereket mégsem az evolúció, hanem a gravitáció hozta le a 

fáról, valamikor réges-régen. A baj az, hogy még így is sokkal 

elszántabbak, céltudatosabbak az ellenzéknél. Õket az 

Alkotmányosság zavarja a legkevésbé. 

Fekete József 

„a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall 

Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, 

telhetetlensége és felelõtlensége összeomlásba 

sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze 

ezen keresztül az egész földtekét... “ 

Bayer Zsolt: A lepke szárnya, Magyar Hírlap 

Azt mondják a taoista guruk (vagy mindegy, 

kicsodák, én is úgy hallottam valahol), hogy 

a világot talán csak egy lepke álmodja. S hogy 

játék az egész, miként az idõtlen Kárpátok 

ormai fölött a hópelyhek játszi kûrjei, mielõtt 

letelepednének rendelt helyükre, hogy Erdélyországot 

nehéz csend dunyhája alá temessék. 

Ismerjük jól e nehéz csend súlyát. A 

tiltott igazság csendjét. A vissza nem adott 

hegyek hallgatását. 

Ám a világot, sajnos, nem egy lepke álmodja. 

Hanem egy zsidó. 

Egy csöpögõ orrú, medencébe turházó 

zsidó. És az õ romlott fantáziájának minden 

perverz vágya beteljesül e világon. Gondol 

egyet a koszos zsidó, és spekulálni támad 

kedve. Alászáll azért, és öltönyös, sötét 

hajú üzletemberré változik. Brooklynban. 

Zsidul, tekergõzik és spekulál, hogy a föld 

népeit eleméssze. 

Olcsó hiteleket dob például piacra, fedezetlen, 

ki nem érdemelt kölcsönöket. Buborékot 

fúj a tõzsdén, taknyos orrából 

színejátszó buborék kerekedik. Tükrében 

ott a jólét, a bõség, az örök kísértés. Füvet, 

fát és megváltást ígér, és a Szûz hisz neki. S 

felveszi az olcsó hitelt, beleéli magát, gyanútlan 

hajtja álomra szép fejét. Így üzekedik 

a zsidó az ártatlan szûzzel. A világgal. 

Aztán fordul egyet a zsidó álmában. Nedves, 

bûzös pokrócai közt röfögve, szipogva tovahenteredik, 

mancsa szõrös asszonyának 

löttyedt mellén pihen. Most épp úgy tartja 

kedve, hogy kiszáll, esésre spekulál, és válságot 

álmodik nekünk. Mit érdekli õt a megesett 

szûz sivalkodása a kereszt alatt? Mit érdeklik 

a bedõlt hitelek, az utcára került családok? 

Solymosi Eszter vére? A zsidó nyálkás 

röhögése kíséri a nyomorba süppedõ családok 

útját. A zsidó röhög. 

S a Kárpátok fölött csillagtalan az ég… 

Egyszer már kitoltál velünk, vén zsidó! 

Szenvedtünk angyalaidtól, mert hittünk 

nekik. Ma brooklyni zsidó bankároktól 

szenvedünk, ugyanazért. Vén zsidó! Látlak 

a felhõk mögött, ahogy horgas orrod csillagtalan 

egünkbe vájod! Hallom éjjelente kárörvendõ 

kacagásod, vén zsidó! Ott vihogsz 

a kihûlt kéményekben, a leolvadt 

mélyhûtõládákban, zsidó. És tudom, hogy a 

pállott, metélt pöcsödig nem érek fel. Te 

akartad, legyen. Akkor választott néped 

felé fordítom magyar valagam. És arcukba 

szellentem magam, ahogy Erdélyország ormai 

felett mesél az õszi szél. Feszítsd meg! – 

így szól az én imám, te zsidó. Így visszhangzik 

az én kereszténységem. Vedd és olvasd, 

kilincsorrú! 

És ne akard, zsidó, hogy összefussunk a 

közeljövõben. 

Forrás: Tóta W. Árpád 


avagy – a „riherongyok” dáridója – 

Nem is értem, hogy a magyar sajtó miként 

léphetett át egy alapvetõ, és ma oly jellemzõ 

problémát – jelesül, a magyar parlament erkölcsi 

értékének, és egyáltalán a parlament 

értékének az ügyét. Amíg a világ egy vélhetõen 

politikai gyilkossággal, és a gazdasági 

válsággal foglalatoskodik, addig a Kossuth 

téri kuplerájban a politikai riherongyok tébolyultan, 

és az önös haszon reményében, a 

betöltött hivataluk védelmében cserélgetik 

a babydoll-t, hogy kinézzenek valahogy, ha 

betér egy-egy új kuncsaft. Persze a kuncsaft 

itt a magyar nép, aki fizet, mint a katonatiszt, 

ha kell, hanem, ha volt „action”, ha 

nem. Mert erre kötelezik ezek a „széplelkû” 

bébydollos senkiháziak. Aki tud a kupiról, 

az fizessen… és ki ne tudna… 

Persze ebben az esetben nem lehet a 

klasszikus kuplerájról beszélni, mert ott 

rend és tisztaság volt, és a madame vigyázott 

az intézmény jó hírére. Orvosi ellenõrzést 

is tartottak rendszeresen, nehogy valamilyen 

betegség rossz hírét keltse a háznak. 

És az örömlányok mindent megtettek azért, 

hogy a vendég, jól érezze magát. A mai magyar 

parlament inkább egy útszéli kocsma 

elõtt strichelõ ribanchoz hasonlít, aki, ha 

kuncsaftot fog, vagy beviszi a legközelebbi 

bozótosba, vagy a kocsma mosdójában ellenszolgáltat 

jó pénzért. Koszosan, fürdés 

nélkül… a strici felügyelete alatt. 

Boncolgathatnánk, hogy ebben a mai magyar 

politikai jelenben ki a kuncsaft és ki a 

strici,nomeg,kiakurvaésamadame…De 

fölösleges ez a boncolgatás, mert ami most 

történik, az benne van a médiumokban, s abból 

megtudhatjuk a szereposztást is. 

Nemrégiben felkeresett egy régi ismerõs, 

aki a kisgazdák részérõl arra akart rábírni, 

hogy menjek el egy sajtótájékoztatóra, mert 

hatalmas bejelentés következik, amelyet a 

Parlament Cafe-ban hirdetnek ki ország-világ 

elõtt… Lengyel (volt Fideszes) független 

örömlány beadta a derekát, és mint kisgazda 

képviseli a vidéket. Jót röhögtem, ismerve a 

magyar parlament mintegy háromszáz lelkes 

és megbízható, erkölcsileg feddhetetlen cédáját 

– és nem mentem el a sajtótájékoztatóra. 

S mit ad Isten! A minap egy MDF-es ismerõs 

keresett föl… szintén Lengyel ügyben. 

Örömmel közölte, hogy lám, a nemzetet 

megmentendõ ez a bébydollos kis Mucuska 

most már nem is kisgazda, hanem a rájuk jellemzõ 

antalli örökség védelmezõje, azaz 

MDF-es lett. Ismerõsömtõl egyet kérdeztem, 

mielõtt kirúgtam: – mennyiért? A válasz 

hosszú magyarázkodás volt, miszerint a nemzet 

érdeke ezt kívánja, hogy legyen egy jobbközép 

párt, amely felügyeli az MSZP-t a Fideszt 

és minden más pártot, mert õk az egyetlen 

és megbízható, tisztességes frakció… 

„Addig menj a p…ba, amíg le nem hánylak” 

– mondtam ennek a becstelen féregnek, és 

becsuktam mögötte az ajtót. 

De nem is ez az egy kurva ma a probléma, 

hanem – minimum – háromszáz. Hiszen ha 

végignézzük tizennyolc éves mûködésüket, 

akkor egyetlen és rájuk nagyon is jellemzõ 

dologban értettek egyet évrõl évre: – a tiszteletdíj 

mértékében. (Ja, és persze abban, 

hogy minden mocskos köztörvényes ügyüket 

„ezer évre” titkosítsák.) Mi beleszülettünk 

ebbe az országút melletti kocsmába, s 

kénytelenek vagyunk fizetni nekik az általuk 

megszabott gázsit, mert ha nem, akkor a 

stricijeik (APEH, Vám és Pénzügyõrség, a 

Bíróságok és egyéb szervek) ellátják a bajunkat. 

Pedig nem kérünk tõlük semmit, és 

nem is kapunk. Igaz, az ország madame-ja 

ígérgetett sok mindent, mielõtt megválasztották, 

de ígéretei óvszer és franciaágy híján 

teljesíthetetlenné váltak. Maradt a düledezõ, 

kocsma melletti pottyantós a kert végében… 

De 2020-ra ígért megint új – vagy 

használt – kotonokat, egy meszelést a kocsma 

klozettjában, és lehet, hogy a vizet is bekötik 

arra az esetre, ha mi, a kuncsaft ragaszkodunk 

a velünk való, általuk véghezvitt 

(ki)b…ás elõtti fürdéshez. Ígér tehát 

mindent, csak az a – minimum – háromszáz 

régi, öregribanc ott maradhasson az út szélén 

(azaz, a Parlamentben) strichelni. Még 

azt is megígérte, hogy kevesebben fizetünk 

majd a semmiért, ha jól viselkedünk, csak 

ez a fránya gazdasági válság szûnjön meg. 

Nekik jó, hiszen a szõkítés – no nem hajról 

beszélek-,abankstichlik,éssok-sok,ehelyen 

felsorolhatatlan kicsit törvénytelen, de 

legalábbis etikátlan „tiszteletdíj” fedezi a nehéz 

idõk anyagi többletköltségeit, de nekünk, 

egyszerû polgároknak azonban már 

elegünk van a Kossuth téri kurvákból és kiszolgálóikból. 

Mert valamiben megegyeztünk 

– igaz, én nem a vörös ribikkel, hanem a 

punk hajú narancssárgákkal –, négy évre. De 

õk is csak ebbe a kupiba tartoznak. Ahol sem 

erkölcs, sem tisztesség, sem becsületszó… és 

ha elfogy a pénzük, talán átmennek egyenként 

az út másik oldalára strichelni – a nagyobb 

bevétel érdekében, mint az a Lengyel, 

aki néhány hete még a kisgazdák nemzetért 

aggódó elveihez hû képviselõje volt. Nem! 

Õk tehát nem a pénzért strichelnek, hanem 

azért mert jó szívvel, a mindent a kuncsaft érdekében 

jelszó alatt akarják a népet kielégíteni 

– ingyen… „mert Magyarországnak erre 

van szüksége” – hogy klasszikus lengyeli érvet 

idézzek. 

Tehát, ma nem egy szép tiszta kuplerájról 

beszéltem, hanem az útszéli repedtsarkú 

ribancokról, akik a stricik felügyelete alatt 

végzik a dolgukat. És akkor is fizet a kuncsaft 

– azaz a nép -, ha csak ránéz, vagy rágondol 

arra, amiért ezek a riherongyok kint 

állnak. De talán ez az egész cikk igazságtalan, 

mert sérti a valódi kurvákat, akik senkinek 

nem ártanak. Õk fagyoskodnak, vagy 

ömlik róluk nyáron a víz… de más lehetõségük 

nincsen. Mert a parlamenti ribancok 

esetleg odajuttatták õket is (az egyetem, fõiskola 

vagy munkanélküliség mellett), ahol 

vannak… 

Magyarán: nem lehet ezeket a Kossuth téren 

dáridózó és bársonyszékükhöz kapaszkodó 

alja-elitet senkihez hasonlítani, mert mindenkire 

nézve sértõ volna. Pénzért, elvtelenül, 

a nemzet érdekeire hivatkozva forgatni a 

köpönyeget (a babydollt) – ez csak a budapesti 

Parlamentben divat. S ma már nem 

csak az MDF-es látogatónak, de az egész 

Patlamentnek joggal üzenhetem: – hányingerem 

van tõlük még akkor is, ha a magyar 

sajtó Bayer kollégán kívül nagyvonalúan átlépte 

Magyarország bajainak gyökerét – a 

magyar parlament erkölcstelen és ócska, jellemezhetetlen 

és undorító voltát, annak legutóbbi, 

a fentieket igazoló történéseit. 

Ha ezek a niemandok valóban örömlányok 

volnának, akkor ragaszkodnék a New 

York-i szerzõdés betartásához. Ám mivel 

nem azok, új törvényen, és szerzõdésen gondolkodom… 

mert ma, az útszélére 

kényszerített kurváknak is nagyobb becsülete 

van a nemzet elõtt, mint a Kossuth tér 

bébydollos, pénzért mindenre hajlandó alja-elitjének… 

akár kalapban, akár klottgatyában 

adják elõ gusztustalan féregmentõ akcióikat… 

Stoffán György 

A TERROR ZAVAROS HÁTTERE 

A lerombolt New York-i ikertornyok Amerika – a hatalom, a gazdagság – jelképei voltak. Indiában egész Mumbai (Bombay) jelképszámba megy. Ez a város a hatalmas, 

hovatovább 1 milliárd 2oo millió lelket számláló, Kínával majdnem egybemérhetõ ütemben fejlõdõ ország pénzügyi központja. Ezt a várost – benne a külföld szemében 

kis jelképnek számító luxusszállodákkal, irodaépületekkel, az utazó és megtelepült idegen üzletemberek tömegével – majdhogynem kötelezõ nem szeretni. Az irigyeknek, 

akikbõl van bent is, kint is elég. A globalizáció áldásaiból nem részesülõ, veszetten hagyományõrzõ hindu nacionalistáknak és a határon túli (pakisztáni) muzulmánoknak, 

akik az õsi ellenség gyarapodását (és önnön gazdaságuk omladozását) nehezen tudják elviselni. Vagy sehogy. 

Aczél Endre 


Ha az ember nem ért meg valamit idõben, 

akkor egy életen át bánhatja értetlenségét, 

mert rajta marad annak pecsétje. Magam is 

így vagyok egy személyt, egy elvet, egy elkötelezettséget 

illetõen. Nem értettem meg 

idõben, amikor értenem kellett volna 

Patrubány 

Miklóst, az MVSZ elnökét. Nem megérteni 

nem akartam, hanem rettegtem valamiféle 

drámai felismeréstõl, ami végül valóban 

drámai lett. Patrubány Miklós 

2004-ben népszavazásra hívta a magyarságot 

a kettõs állampolgárság ügyében, hogy 

tiszta vizet öntsön abba a poshadt vízzel teli 

pohárba, amely Trianon óta egyre büdösebbé 

vált. Elleneztem akkor ezt a tervet, s magát 

az aláírásgyûjtést is, ám amikor kiderült, 

hogy a népszavazás kiírásához szükséges 

aláírásmennyiség összegyûlt, természetesen 

az igenekre buzdítottam olvasóimat. Nem 

ismertem fel a lényeget, amit Patrubány 

már megválasztásakor eltervezett: – tisztán 

kell látni a magyarság dolgában. Ki kell derüljön 

az, hogy hány csonkaországi áll ki elszakított 

testvérei mellett… 

A végeredmény gyászos volt, de végre ott 

csillogott a pohárban a tiszta víz. Ám e gyászos 

végeredmény nevezhetõ-e egyáltalán 

gyászosnak akkor, amikor a népszavazáson 

részt vevõk nagy többsége IGEN-nel szavazott? 

Nem! Aki nem ment el szavazni, azt az 

egész nem érdekelte, s aki elment, az szeretetérõl 

biztosította ideiglenesen más fennhatóság 

alá került nemzettestvéreit. Késõn ugyan, 

de megértettem Patrubány Miklós kemény 

elhatározását, hiszen csakis ezzel a népszavazással 

kezdhetett el egy olyan munkát, amelyet 

más el sem kezdett volna olyan körülmények 

között, amelyek között õ indult e borzasztó 

nehéz feladat végrehajtására. 

Elsõ megválasztásakor egy szánalmas és 

múltját tekintve kérdéses költõt váltott az 

elnöki 

bársonyszékben, amely székbõl számára 

pillanatok alatt csupán egy rosszlábú, ócska 

hokedli lett. A volt elnök magával vitte a 

bársonyt is, a széket is, s kijárta, hogy a nagy 

múltú intézmény ne kaphasson állami támogatást. 

A nemzetben gondolkodó – ma ellenzéki 

párt – a Rákosinak verset faragó volt elnök 

kérését teljesítette, s a Magyarok Világszövetsége 

bevétel nélkül küszködött és 

küszködik azóta is. Egyéni támogatásokból, 

jó üzleti érzékkel megáldott kollégák elképzeléseinek 

végrehajtásából azért létezik, megvan 

és él. Patrubány saját pénzét is bedobja a 

közösbe, s van, hogy családja sínyli meg az elnök 

elszántságát. Elsõ megválasztásakor nekem 

jutott a feladat, hogy bemutassam a Magyarok 

Vasárnapja hasábjain, s ma is vállalom 

méltatását, annak ellenére, hogy egy 

idõszakban, amelyrõl fent megemlékeztem, e 

méltatást saját értetlenségem okán semmi 

pénzért nem tettem volna meg. 

Akkor annak örvendtem, hogy nem a 

pénzért, fizetésért elnökösködõ „nagyember” 

maradt a nemzetet összefogni hivatott székben, 

hanem egy erdélyi magyar került oda. 

Ma annak örvendek, hogy ez az erdélyi magyar 

maradt. Mert ez az erdélyi magyar megkereste 

rokonainkat, s így ezrével sokasodunk 

a világ minden táján, megtaláltuk egymást, 

mint ahogyan Julianus talált rá 

eleinkre… Patrubány elõvette régmúltunk 

történelmét, s helyet adott – és ad – azoknak, 

akik õsmagyar voltunkat elemzik, akik tanítják 

a rótt írást, s akik nem restelkednek megvallani 

sok évezredes kultúránkat, Európát 

tanító, és ide mûveltséget, gyakorlatiasságot 

és tudást hozó mivoltunkat. Patrubány felismerte 

jogunkat a múlthoz, és meg is tesz minden 

tõle telhetõt annak érdekében, hogy a 

magyarság hatalmas családként, a Földön 

egymilliárd családtagot számlálva új életre 

keljen Csipkerózsika álma után. 

Igaz, dacol azokkal, akik Csipkerózsikának, 

azaz a magyar nemzetnek nem akarják 

engedni az ébredést, de aki kialudta magát, 

az bizony akkor is fölkel és dolgozni kezd, ha 

erõvel akarják ágyban tartani. Patrubány 

Miklós felébresztette a magyarságot. Igaz, 

fájdalmas volt az ébredés, de a hamis álom 

is megszakadt. 

Vannak, akik egy másik világszövetségen 

törik a fejüket, akik ma nemzetinek mondják 

magukat és a magyarság védelmében lépnek 

föl, láthatóan nem magyarokat sorakoztatva 

fel céljaik eléréséhez. De ki foglalkozik ezekkel 

a niemandokkal? Ki akarna egy magyargyûlölõ 

bécsi zsidó újságírót a magyarok világszövetségébe? 

Ki akarna egy homoszexuális 

európai uniós képviselõt Mária 

nemzetének szövetségébe? Vajon ki látná szívesen 

a magyarságot gyalázó verseirõl híres 

Regõs Pétert, a Magyar Zsidók Világszövetségének 

elnökét a magyarok új világszövetségében? 

Nevetséges még elképzelni is mindezt, 

amit a volt költõ-elnök bizony szorgalmaz, 

hogy a nemzeti lét és érzés mielõbb 

megszûnjön. De ma már nem megy az ellen-világszövetség. 

Erõre kapott az igazi, s 

megtelt a Semmelweis utcai ház, 

rendezvények sokasága hirdeti, hogy itt 

valami történt, valami történik. 

Patrubány maradt tehát, és folytatja… 

mit kívánhat ilyenkor egy MVSZ tag, egy 

magyar ember? Két dolgot: – mindig maradjon 

hû a Szent Koronára tett eskühöz, s kérje 

Istent, hogy adja meg neki a Hozzá való feltétlen 

hûség kegyelmét. Legyen ereje, kitartása 

ahhoz, amit – nem szégyellem – magam 

sem értettem meg elsõ nekifutásra… 

Stoffán György 

NE GYERTEK HAZA! 

ÜNNEPLIK TRIANONT. 

Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely, 

Magyar szív, ész, kéz itt senkinek se kell, 

Nincs itt magyar gyár, talpalatnyi föld, 

A reklám és hazugság minden tért betölt. 

Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely. 

Ne gyertek haza! Ki itt rátok szavazna, 

Az mind szélsõséges, sovén és irredenta, 

Populista, demagóg, ellenforradalmár – 

Jaj, emlékeztek? Sok ilyesmi volt már. 

Ne gyertek haza! Nincs, ki rátok szavazna. 

Vagy gyertek mindannyian! 

Velünk szavazzatok! 

Élõk és holtak, látók és vakok, 

Ki járni bír, ki élni mer, 

Tenger tömegben jöjjön el! 

Szavazzatok helyettünk üvöltõ igennel, 

Gyertek zászlóval, fáklyával, kereszttel, 

Gyertek mindannyian, velünk szavazzatok! 

S amit nem tudtunk megtenni ötven éve, 

Kergessük õket együtt el, örökre, végre! 

L.F. 

(A nemmel szavazók és a távol maradók 

táborához...) 

Ne féljetek, nem megyünk haza 

Minket már régen nem hív a Haza 

Mely álmaink bölcsõje, sirja volt 

Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt 



Ott a házaknak már nincsen ablaka 

Mely múltba néz s jövõbe lát 

Nincs, ki megfújná a trombitát 



Az már oly régen a másság temploma 

És te is csak szolga, rab vagy ott 

Bár zsebedben útlevél ragyog 



Irigység népe, te céda, te buta 

A mi kincsünk nem lopott kacat 

Lelkünkben hordjuk: hit és akarat 



Hazugság népe, te gyáva, ostoba 

Ahol mi élünk az mind magyar sziget 

Koromsötétben virrasztó tüzek 



Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya 

Sorsunk már régen nem sorsotok 

Árulók, latrok, újgazdagok 



Hol testvér a testvérnek farkasa 

Ki hajnalig háromszor megtagad 

Légy átkozott, légy gazdagabb 

Ne féljetek, többé nem megyünk haza 


Felhívás „Nyílt levél” formájában! 

Azt tapasztaljuk, a lakosság többsége úgy ítéli 

meg a gazdasági, politikai, társadalmi, stb. helyzetet, 

hogy az elmúlt 18 év során, az általános 

helyzet nem javult, hanem romlott! E megállapítás 

érvényes, szinte, (sõt) minden ágazatra, az 

intézményekre, (kivéve a bankokra) és a nép 

döntõ hányadára. 

1988-óta eltelt két évtized számvetésre kényszerít 

– a jobbítás érdekében –, a változtatásra, 

mert az eddigi módszer (és rendszer) alkalmatlan 

a jobb eredmények eléréséhez! 

Alapigazság: Mindennek a mûködése a vezetõk 

alkalmasságától függ. A jó vezetõ eredményes 

a rossz, az alkalmatlan pedig kárt okoz a mûködése 

során! 

A legfontosabb, megkeresni és kidolgozni azt a 

módszert, amely biztosítja az alkalmas és elhivatott 

vezetõk felkutatását és a legjobbak kiválasztását! 

Tény, az 1989-ben kidolgozott választási törvény 

egyszeri alkalomra (1990-re) készült, de már 

ötször annak alapján történtek a választások. A 

törvény teljesen elhibázott, mert nem a legalkalmasabbak 

kiválasztását és a méltatlanná váltak 

leváltását, hanem csupán a vezetõk (pártlistai) 

szinte örökös képviselõi mandátumát biztosítja. 

A „Kerekasztal” résztvevõi nem képezték le a 

társadalmat. Szûk körbõl, szinte baráti társaságokból 

verbuválódtak. Így teremtették meg a rendszerváltás 

alaptörvényeit, amely lehetõvé tette az 

ország kiárusítását és a megválasztott kormány 

négy (esetleg több) évig való bebetonozódását! 

Mind a kormányzó, mind az ellenzéki oldal felelõtlenül 

tevékenykedhet, hiszen a jól kifundált 

Választási Törvény biztosítja az újabb parlamenti 

mandátumot, hatalmi vagy ellenzéki pozícióban 

és ismét mondhatják: „esküszöm, hogy hazámhoz… 

annak népéhez hû leszek… javát szolgálom… 

Isten engem úgy segéljen.” 

18 év alatt sokszor bebizonyosodott, hogy a 

képviselõ hölgyek/urak aválasztókésahazahelyett 

a pártjuk érdekeit képviselik és azt szolgálják! 

Az elmúlt két évtizedben kialakult áldatlan és 

kilátástalan jövõt idézõ helyzetben ténnyé vált, a 

parlamenti pártok képtelenek, – nem is szándékoznak,- 

az ország megújulására lehetõséget teremtõújAlkotmánytésújVálasztásiTörvényt 

megalkotni, ezért bejelentjük: 

Élünk alkotmányos jogunkkal, hogy széles társadalmi 

összefogással indítsunk és szorgalmazzunk 

egy új Választási Törvény megalkotását. 

A törvény kidolgozásában a társadalom képviselõi 

egyenlõ partnerként vesznek részt „a nyitott 

törvényalkotás” szellemében, hiszen minden bejegyzett 

társadalmi szervezet (párt, egyesület, szövetség, 

stb.) azonos joggal rendelkezik. 

Akik a fentiekkel egyetértenek, jelezzék csatlakozási 

szándékukat egyetértõ aláírásukkal. 

E-mail cím: 

Postai cím: 

Társadalompolitikai Szakosztály Elnöksége nevében 

Szentesi Emil elnök 

1082 Bp., Baross u. 98. 

T/fax: 313-02-09 

Október 6-án engem sohasem a gyász, hanem a büszkeség érzése szokott 

eltölteni. Aki végigolvasta már ennek a 13 embernek az utolsó napjairól 

szóló beszámolókat, életük utolsó éjszakáját, a kivégzéskor történteket, 

nem tud nem a hatása alá kerülni. Olyan mintha nem is 13 ember meggyilkolása 

zajlott volna le, hanem egy nagyszabású antik tragédia: tele hittel, 

reménnyel és szeretettel. Mintha nem is õk, a kivégzettek lettek volna az 

áldozatok és a vesztesek, hanem azok a szerencsétlen osztrák katonák, akik 

lesütött szemmel nézték végig bátor kiállásukat. És ez így is volt. Október 

6-a ezért nekem nem gyásznap, hanem a „csak azért is: szabadság” napja. 

Október 6-a nemet mond a beletörõdésre, a megalkuvásra, a gyáva bujkálásra, 

de igent kiált a magyar életre, a magyar igazságra és a magyar szabadságra. 

És kiáltása még 159 év távlatából is tiszta, egyenes és megerõsítõ. A 

jelen rabigája – amelyet olyannyira megszoktunk, hogy a mindennapokban 

már szinte el is feledkezünk a kezeinkre és lábainkra erõsített láncról – 

ilyenkor válik láthatóvá. Olyan, mint amikor egy nagy vihar után kitisztul 

a levegõ és a környezõ hegyek kontúrjai élessé válnak. Tegyük hát fel október 

6-án a kínzó kérdést: független-e ma Magyarország? 

Attól a ténytõl, hogy testvéri milliókat szakítottak el durván tõlünk, és 

amíg ez így van, a szabadság nem lehet teljes a magyarnak, most tekintsünk 

el. Célunk jelenleg, hogy a csonka ország helyzetét vizsgáljuk meg! 

Egy ország függetlenségének, szuverenitásának vannak alapvetõ feltételei. 

Területi, katonai, politikai, kulturális és gazdasági szempontok. Független-e 

Magyarország területileg? Független-e katonailag, politikailag, kulturálisan 

vagy gazdaságilag? Költõi kérdések csupán. Ami most engem érdekel 

az az utóbbi: a gazdasági függetlenségünk. Ennek nemlétét mi sem bizonyítja 

jobban, mint hogy a gazdasági közbeszéd teljesen hamis térben, hamis szavakkal 

folyik. A GDP például, amelyre oly nagy szeretettel hivatkozik mindenki, 

nem a magyar, hanem a magyarországi állapotokat mutatja. Néhány 

tucat, itt állomásozó multinacionális cég adja a nagy részét, akik inkább kiszivattyúzzák 

ezt az országot, mint építenék. A magyarországi GDP nagyon fontos 

lehet a nemzetközi gazdaság urainak, a befektetõknek, a spekulánsoknak, 

de nekünk, magyar embereknek alig jelent valamit, legalábbis addig, 

amíg annak eredményei nem nálunk, hanem valahol máshol hasznosulnak. 

A globalizáció korában persze lehet, hogy megmosolyogtat egyeseket, ha 

valaki gazdasági függetlenségrõl beszél, de az a fajta gazdasági függés, amely 

szorítja hazánkat már nem tartható sokáig. Az államadósság spirálja, a magyar 

földtulajdon elveszejtése, a hazai vállalkozások és gazdaságok legyilkolása, 

a multinacionális cégek törvényen kívülisége – más néven a „multibûnözés” 

–, a stratégiai ágazatok kiprivatizálása, az állam gazdasági szerepének 

lenullázása mind önmagában is gyilkos kórokozó lenne, pláne így 

együttesen. És itt most még nem is említettem Simon Peresz elszólását... 

Sokan azt mondják, hogy a globalizáció tény, nincs mit tenni, el kell fogadni. 

Akik ezt gondolják, azok valójában a következõt képviselik: Magyarország 

gyarmatosítása elkerülhetetlen, legyünk ezért önként rabszolgák. Nem vagyok 

hajlandó elfogadni az ilyen érvelést. A globalizáció valóban világfolyamat, valóban 

kevés eszközünk van vele szemben, de mondjuk már ki: a globalizáció 

nekünk NEM JÓ! Ha pedig így van, az ország vezetõinek, irányítóinak kutya 

kötelességük a kiutat, vagy legalább a nyakunkra tett kötél lazításának lehetõségét 

keresni. Gazdasági szabadságharcot kell indítanunk! 

A globalizációval szemben egyetlen esély van: a lokalizáció. Olyan rendszer 

felépítése, amely függetleníteni tudja önmagát. A múlt héten arról írtam, 

hogy a nemzet asztalának – a politikai, az önvédelmi és a szellemi mellett 

– a negyedik lába a gazdasági kell, hogy legyen. Csak így, együtt maradhatunk 

állva, különben összeomlik az egész. A politikai (Jobbik) épül, az 

önvédelmi (Gárda) épül, a szellemi (Atilla Király Népfõiskola) épül, a gazdasági 

sem halogatható soká. 

A tervezõ asztalnál sok minden felmerül. Minden bizonnyal át kell gondolni 

az állam gazdasági szerepét, hiszen az állam képes egyedül olyan tõkekoncentrációra 

Magyarországon, amely akadályt vagy versenyt képezhet a 

multikkal szemben. A hazai vállalkozások és gazdaságok megerõsítése eddig 

csak szavakban történt meg, pedig öntudatos, független és nagyon széles középosztály 

nélkül nincs gerince az országnak. Magyarországnak végre nem a 

3 millió koldus, hanem a 3 millió kisvállalkozás/kisgazdaság országává kell 

lennie. Fel kell eleveníteni a hangyaszövetkezetek tapasztalatait, eszmeiségét. 

Tudatosítani és erõsíteni kell a magyar vásárlói öntudatot. Országos leltárt 

kell készíteni hazánk nemzeti gondolkodású iparosairól, termelõirõl, 

szolgáltatóiról, hogy kiépíthetõvé váljon egy hálózat, amely fenntartja önmagát. 

Nem szabad visszariadni az olyan forradalmi újdonságok bevezetésétõl 

sem, mint a helyi pénz. Elszántan kell keresnünk a lehetõséget a megmaradásra, 

a gazdasági függetlenség kivívására, az asztal negyedik lábának kifaragására! 

Az idõ vészesen fogy. Fentiek egybegyúrásával, átgondolásával és egy 

reális tervvel mihamarabb elõ kell állnia az alulról szervezõdõ magyarságnak. 

De hogy kik is tartoznak az alulról szervezõdõ magyarság körébe? Kik 

azok, akikre a sors ilyen hatalmas terhet és felelõsséget rakott? Na, errõl 

majd a jövõ héten. 

barikád.hu

2008/268. szám - Jó Ha Figyelünk

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?